Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

EV r a sole közül

(Foto: Kiss Béla)

A n egyében sok száz KISZ- fiatal segíti a mezőgazdasági mini, kát. Nemcsak a KISZ- tábor kra gondolunk, de azokr. a fiatalokra is, akik ctthci mint segítő családtagok á ilgoznak. Sokan közülük at at tást segítik, mások a nönéi /ápolást végzik. Bakos fSntfk? azok közé tartozik Ter.kei, aki tsz-tag édesanyjának Ilonka húgával együtt cokit segít, bár ő maga nem sz tag, tavaly mégis 300 mun- . tegységet szerzett.

vábbi alkotásra bátorította.

Szeretett volna Moszkvában élni, de a párt más utasítást adott neki: részt vesz a Kommunista Ifjúsági Intemacioná- lé munkájában, tagja lesz Végrehajtó Bizottságának. Ezután kiküldik az Amerikai Egyesült Államokba, hogy ott dolgozzék a több százezernyi magyar körében, s egyidejűleg alkalma legyen gyógyíttatni súlyos betegségét „Átrepültem az óceánon ... aztán lehulltam és

leroskadtam a Mount Sión előcsarnokában. Jött a komolyképű orvos,

s vette

a nagy könyvet,

s belepötyögtette John Lassen TBC.”

John Lassen néven él és munkálkodik Amerikában, mint az Új Előre magyar nyelvű . kommunista lap fő- szerkesztője. Háromszoros átok sújtja: hazátlanság, anyagi

gondok, betegség Mégis derülátó. A Tbc című megrendítő vem, néhány sorban tömöríti mindezt, amit életéről elmondhat: a börtönt, az éhséget és robotot, a nagy forradalmi mámor ragyogását, s az új gyötrelmeket.

Mégiscsak szép volt — írja — Az egész emberiség benne volt parányi életemben.

Értékes irodalmi hagyatékának egyik legszebb darabja a „Pittsburgh — a fekete város” című tárca, amelyben az idegen bevándoroltakénál nem jobb sorsú amerikai munkások testvéri szolidaritásáról írt De ez és semmilyen szolidaritás sem volt már képes megmenteni őt, jóllehet sokat megpróbáltak hogy kiragadjak á halál karjai bóL

jl/|a negyven esztendeje, 1925 július 19-én, huszonkilenc éves korában az egyik New York-i kórházban el hányt. Hamvait tíz évvel ezelőtt hazahozták, és a magyar forradalmi munkásmozgalom többi hősének földi maradványai mellé helyezték.

Vadász Ferenc

Robbantsunk bankot!

A

7

Rámenős ember volt, meg kell hagyni!

Harmadik papámnak ugyanis mindig volt pénze, bár csak ezerkétszázat keresett. Mindig azt mondta, hogy aki ügyes, annak jól megy a dolga és ilyenkor kacsintott a jobb szemével. Zsebpénzt adott és azt kérdezte, hogy van-e már kislányom? Amikor erre tagadólag feleltem, azt mondta, hogy ostoba vagyok, mert ő már tizenhárom éves korában egy cirkuszi táncosnőt csábított el. Amikor pedig erősen becsípve mentem haza és a mamám siránkozni kezdett, papám nevetett és azt tnondta, hogy végre kezdek ember lenni.

Elismerő szavaimért bensőmben nagy hálát éreztem és ettől kezdve naponta a megfelelő „terhelésser’ jártam haza.

Mamám megállapította, hogy kezdek elvadulni, aggódott, hogy valamibe belekeveredem és nem élné túl ezt a szégyent, hiszen a harmadik papám miatt már úgyis közszájon forog a neve. Harmadik papám csak intett a kezével és azt mondta, hogy legyek ravasz, mert az élelmesnek semmi baja nem történhet

Ö azonban úgy látszik, nem volt elég ravasz, mert csakhamar nyakon csípték és valami spekulációért, vagy áruleértékelésért három évet sóztak rá. Mamám nagyon sírt, mert harmadik papámat nagyon szerette. Három hét múlva azonban abbahagyta a sírást és gondterhelten elindult a Carioccaba. Ragyogó arccal tért haza; amiből azt következtettem, hogy rövidesen megkapom a negye-] dik papámat Vajon milyen- lesz? Ha ugyanis visszatekin-1 tek a múltra^ el kell ismernem, hogy mindig jobban és] jobban választott. A negyedik papám biztosan osztályon íe-' lüli lesz. Már előre örülök i neki. i

Németből fordította:

Antalfy István j

kusi adottságait kamatoztat ják a filmszalagon. Nem is sikertelenül. A nálunk is bemu tatott Sant-Tropez-i csendőrben csak itt-ott nyílott alkalma ennek a saját egyénisége szerint komikus színésznek néhány szatirikus megmozdulásra, most az egész film —, hogy szaknyelven szóljunk — az ő méreteire szabódott.

Victor Garnier francia kispolgár, elviruló asszonnyal, két lánnyal, egy fiúval, egy - halász-vadász-horgász szakfelszereléseket árusító kisüzletiéi, nagy álmodozásokkal és némi megtakarított pénzzel. S á pénzzel együtt jön a baj — mint mindig — a magunk és mások életében.

Ha a bankár hazudik és belcsapja ezt a kispolgárt, akkor a kispolgárnak is joga van a hazug és csaló bankárt rászednie. Honnan van hozzá er- ] kölcsi bátorsága, akaratereje? Kegyes igazságok, szónoklatok,

; közmondások, jámbor Idéze- itek, bibliai szólások és a meg- 'lévő társadalom ismeretének teljes hiánya segítik ezt a szánandó és mégis rokonszenves ] kispolgárt és a vele együttműködő családját a bankrobbantás ideájához, az ehhez ■ szükséges erkölcsi szilárdsághoz és tettrekészséghez.

A film nem más, mint lassított felvétel arról a kétbalke- izes bankrobbantási vállalko- ] zásról, amelyet egy francia család fogalmaz meg és bonyolít le. Azazhogy mégsem. Ez csak a film, a képek külseje, látszata. Valójában itt két ! kitűnő tollú és szellemes for- ; gatókönyvírónak, Jacques Vdiridnek, és Jean Girault-nak az írói mutatványáról van szó: ötletekben és fordulatokban, szellemesen és frissen találjuk azt a képtelen ötletet, hogy .Párizs közepén ma, 1965-ben, egy ájtatos lelkű, szürke kis család csákánnyal, hidegvágó- val akar nekimenni — a maga ] által fúrt alagúton keresztül a banknak, a páncélszekrénynek, a tőke szemtelen; de élvhajhászó nagyurának. A képes képtelenségek végén a felsült kispolgár és a leleplezett bankos egymásra kacsintanak ugyan, de a néző a kétfajta tolvajlást nem téveszti össze. Nem felejti el hamar azt a részigazságot sem, amit Louis de Funes olyan rokonszenves esetlenséggel láttat. Mert sokszor az a bajuk az igazságoknak, hogy csak abszurdumokban és a nevelésben látjuk felködleni szeretett képét-arculatát.

A részben írói munkát is végző rendező, Jean Girault, az itt-ott bohózatig elmenő történés során minden alkalmat megkeres véleményének és felfogásának bizonyítására. Elsőként a bankárt leplezi le, aztán a rendőrt, aztán a polgárt, az egészen kicsiny francia polgár látószögét. Azokat a ma már nagyrészt alkalmazha- tatlan erkölcsi normákat frics- kázza meg, amelyekkel ez a kispolgár hadbaszáll a társadalom sima modorú, de hajt- hatatlanul önző ragadozói ellen. Háttérnek, olykor szereplőnek is megjelenik a kör* nyék néhány asszonya, kíváncsiskodója, aki huhogásával és szenzációéhségével vall arról a semmiről, ami megtörténhetik még életében.

Louis de Funes mellett a rendőrt játszó Georges Wil- sont, a bankárként hiteles Jean-Pierre Marielle-t és a szerelmes lányt alakító Anne Doat-t kell feljegyeznünk. André Germain hangulatos képeket komponál ezekhez az egy gondolatra felfűzött jelenetekhez, míg Paul Mauriat könnyed zenei humort kölcsönöz a kispolgár nevettető kalandjához.

A forgatókönyv szellemessége és a kitűnő jellemszínész komikuma nemcsak szórakoztat, el is gondolkodtat: így két oka és indoka akad a sikernek.

(farkas)

l-I úszóinkét éves, keskeny vállú, alacsony fiatalember volt Lékai János, amikor 1918 őszén revolvert rántott Tisza István miniszterelnökre és gyűlölettől izzó tekintettel célba vette azt az embert, aki akkoriban a háborúért felelős magyar földbirtokos-gyáros uralkodó osztály legfőbb megszemélyesítőjének tartottak. A lövés nem sikerült, Tisza, a „vad geszti bolond, a gyújtogató, esóvás ember” — ahogy Ady nevezte — még egyszer, utoljára, megmenekült.

A marxista antimilitarista mozgalom, amelynek Lékai már ismert, tevékeny részvevője volt, elvi okokból nem helyeselte ezt a merénylet-kísérletet, de mindenki megértette, akit akikor az ország és a nép sorsa izgatott, hogy ez az egyéni megtorló akció fellépésre, küzdelemre szólító, messze- hangzó jeladás volt; emberek cselekedjetek a békéért, az életért! S bár Lékai tettét a forradalom erői nem tartottál? célravezetőnek, szenvedélyes indulatát megértették, hiszen — mint utólag tragikusan beigazolódott — e cselekedet, akár jelképe is lehetett egész meteorszerű,' fénylő és gyorsan kilobbanó életének.

Forradalmi tömegek vállán hagyta el néhány hét múlva Lékai János a börtönét. A munkásifjúság nagy népszerűségnek örvendő vezetője lett. „Ö lett az ifjak hőse és bálványa — írja róla Lengyel József

„Visegrádi utca” című könyvében — csak az 5 szavaira hallgattak. Mikor a háború alat! senki sem törődött velük, Lékai eljárt közébük és híveket szerzett a forradalmi ügynek.’ Lékai egyike a KMP megalapítóinak, a proletárdiktatúra hónapjaiban a KIMSZ titkára, és az Ifjú Proletár szerkesztője. Agitátor, szónok, de mindenek előtt író, újságíró. Ezt a hivatást vallja élete értelmének, s rövid pályafutása alatt mindvégig hű marad hozzá, a legnehezebb körülmények között is.

gyenge tüdejű, beteg fiú

w volt, de sose kímélte magát: a proletárforradalom négy és fél hónapjában szüntelenül azon fáradt, hogy a fiatal munkások, a városi és falusi proletár ifjúság sorsa jobbra változzék: tanulási lehetőséget, tanműhelyeket, otthonokat szerzett részükre, törvény- és rendelet-tervezeteket dolgozott ki, hogy szabályozzák a korábban szinte teljesen jogtalan, kisemmizett tanon- cok helyzetét. Az Ifjú Proletárban írott cikkei gyújtottak, lelkesítettek. Tőle származott a fiatalokról szóló bátorító üzenet: Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!

Amikor a forradalom zászlaja lehanyatlott, Lékai tovább dolgozott. Néhány korábbi írását kijuttatta Szovjet Oroszországba, s boldog volt, hogy Lunacsarszkij népbiztos, a nagy tekintélyű tudós, elismerően nyilatkozott róluk, toA 3. ötéves tev nagy jelentőségű beruházásai között szerejel a II. tiszai vízlépcső megépítése, amely Tiszafüredtől kezdve Poroszló, Űjlőrinc- falva, Sarud és Kisköre községek határát érintve, gyökeresen átalakítja a táj arculatát, és jelentős kihatással lesz az említett községek jövőjére. A közelmúltban készült el és a tervezők asztalán napvilágot is látott már ezzel kapcsolatban Poroszló község 15—20 éves távlati fejlesztési, községrendezési terve, amely nagyszerű elgondolásokban mutatja be Poroszló község jövőjét.

Ezt a tervet nemrégiben a községi tanács egyik ülésén ismertették a tervezők, amelyet a községi tanács tagjai egyhangúlag tudomásul vettek és el is fogadtak. Ízelítőül íme egy-két tény és adat a tervből, Poroszló jövőjéből.

Poroszló termelési profilját tekintve a jövőben is mező- gazdasági jellegű lesz. A vízilépcső a jelenlegi árterületen helyezkedik majd el. Az ártéri területről kotrás útján kitermelt földet a községbe szállítják, amelyből feltöltik az összes lapos területeket, mélyedéseket. A vízlépcső szegélyén új gátszakaszok létesülnek, korszerűsítik a meglevő gátakat, és új, szélesebb töltések, erősebb gátak határolják el a víztől a lakott településeket.

Szabályozásra és korszerűsítésre kerül a községen végighaladó 33. sz útvonal, levágják a veszélyes kanyarokat, kiegyenesített, szélesített, szabályzott útvonal vezet végig a községen, ezenkívül a más községek felől érkező bekötő utakat is korszerűsítik. A község egyébként háron nagy területi egységre oszlik, amelynek teljesen közművesített központjában modem üzletház, iskola, bölcsőde, óvoda, étterem, közfürdő, különféle szolgáltató egységek, intézmények foglalnak majd helyet., A központon kívül két kisebb gócpontja lesz még a községnek, természetesen megfelelő üzlethálózattal együtt. A széles utak és utcák mentén zöld sávok, sétányok húzódnak, és igen sok zöldövezet létesítésével juttatják kifejezésre a község üdülőközpont jellegét. A község központjában 700 fő befogadására alkalmas, kétszintes épületek, szolgálati lakások és társasházak épülnek.

A vízlépcső létesítése jó alkalmat ad az üdülőtelepek létesítésére. Az egyik zöldövezetben a víztároló mellett sátortábor, a jelenlegi vásártéren sportpálya, a község szélén levő vízkivételi helyen pedig üvegházi kertészet létesül. A tervezők mintegy 1000 fő állandó üdülőlétszámra számítva, hétvégi házas telepek, gépkocsiparkírozó helyek, vikend- házak, magánüdülőknek alkalmas telkek biztosítására is gondoltak. A terv szerint még egy belső tó is lesz a községben, amelynek állandó vízszintjét és vízcseréjét a vízlépcső vizéből fogják biztosítani, zsiliprendszerrel. A tervben szerepel még egy kikötő létesítése is, ahonnan rendszeres sétahajó járat indulhat Tiszafüredre és a környező üdülőhelyekre. Közigazgatásilag Üjlőrincfalva is Poroszló községhez csatlakozik. Az egész község területén megoldják az ivóvíz elvezetését, és a fokozott közművesítés még inkább kiemeli a település városias jellegét.

E szép tervek valóra váltása természetesen a jövő feladata. A községi tanács vezetői azonban már jelenleg is igyekeznek mindezeket elősegíteni, ezek előfetételeit megteremteni. Igyekeznek a község arculatát a távlati terveknek megfelelően kialakítani, és a lakosság is azon fáradozik, hogy a szép tervekből mielőbb valóság legyen. (Cs. 1.)

Milyen less Porossió jövője ?

A tiszai vízlépcső — „Feltöltik a falut Városi jelleg

Rövid, de gazdag élet

A negyven éve halott Lékai János emlékére

A felfedezés mindig örömmel tölti el az embert, még akkor is, ha a felfedezés nem az övé. A franciák most — már második filmjük bizonyítja nálunk is — a kitűnő jellemszi- nész, Louis de Funes komiI EL > papám nagyon szigorú emb: r volt, és minden szabad ide jé: íz én nevelésemre íor- d .'to ti Hangversenyekre vitt és árt mondta, hogy rendes embei ek kell lennem. Mamáim már kevesebb gondot fordít t Mamám rövidesen Menj ;a úrral ismerkedett meg, ipám pedig Ostrauba ment s havonta négyszáz koronát! küldött.

Mer vka úr a második pa- párrBett tehát. Nem vitt sehova, iert minden gondja a mamán: volt Azt mondta: „A - érmékét önállóságra kell nevein magának kell megismerő; hogy mi a jó és mi a rossz.”

Aztán a mamámmal elment a C -mcca-bárba és én a fiúkká i moziba, vagy máshová. Második papámra általá- bar iem panaszkodhattam.

M i-.ám a Carioccában Bub- likr . úrral ismerkedett meg és ő tt a harmadik papám.

Tizenkilenc

a magyar könyvek Lipcsében,

tüntették ki. E három kiadványban Reich Károly, Réber László, illetve Würtz Ádám illusztrációi szerepelnek.

— A nemzetközi kiállítás magyar anyagából külön díjazták a legszínvonalasabb műveket: Szabó Lőrinc „Huszonhatodik év”-ét Szász Endre grafikáival és a Józsa János által illusztrált Brecht- művet, a „Kurázsi mamá”-t aranyplakettel, Szántó Tibor „A betű” című tipográfiatörténeti tanulmányát, a „Shakes- peare-szonettek” kötetét és a „Don Quijote”-t ezüstéremmel — az utóbbi kettőt Würtz Ádám és Martin Ferenc illusztrálta, bronzérmes lett a Hincz Gyula grafikáival díszített „Toll és ecset” valamint a „Brecht-versek” gyűjteménye.

kétezer könyvével. Megkétszereződött a részt vevő nemzetek száma is, a szocialista országokon kívül elküldték java termésüket elsősorban Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország kiadói s Brazília, Franciaország, Irak, Japán, Kanada, az NSZK és Svájc nyomdái is.

— A magyar kiadványok közül a művészeti albumok kategóriájában aranyérmet nyert az „Alberto”, amely a Corvina gondozásában jelent meg, bronzdíjat kapott a Magyar Helikonnál készült „Képes krónika”. A gyermekkönyvek csoportjában az „Arany abc” hozott aranyérmet, a „Nyolclábú vadászok” című, gyermekeknek szóló ismeretterjesztő kötetet ezüst-, „Az ébenfa ló” című mesekönyvet pedig bronzplakettel

— t aranyérmet, hét ezüst fi hí bronz kitüntetést nyer- t( k : magyar kiadványok a . >" v nemzetközi könyvmű- kiállításon — így kezd- . érkezése után az MTI i | ójának adott nyilatkozata lengyel Lajos Kossuth- díjas könyvművész, a Kossuth Nyomda igazgatója.

Könyvkultúránk, jó hírű nyomdai kivitelezésünk jeles szakemberét egyébként a napokban magas nemzetközi elisnoí rés érte; Gutenberg- ú: jal tüntették ki —IA 800 éves város jubileumi t tendejének kiemelkedő kulim ilis eseményeként nyitották meg a könyvkiállítást Össze: en négyezer kötetet sorakoztattak fel, szemben a hat éve.; ezelőtt rendezett első lipcsei nemzetközi bemutató