Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
tárban, akiknek ellátásáról a helyi földművesszövetkezet is gondoskodik. A mozgó árusol járják a földeket és hűsítő ita lókat, cigarettát, dohányt visznek a földekre. A község vezetői gondoskodtak arról, hogy a nyári napokban a szövetkezeti családok biztos helyen tudhassák gyermekeiket. Ezért az állandó jellegű napközi otthon és óvoda mellé még bölcsődét is létesítettek, így óriási gond ment le a szülők válláról. A gyerekek biztos, jó helyén vannak és a mamák nyugodtan végezhetik egész nap munkájukat. A víz jelentős károkat okozott ebben a községben. A vezetők, a tagság azonban mindent megtesz, hogy a károk egy része megtérüljön és megfelelően hasznosítsák a vízpusztította területeket. A terméskilátások — kalászosokból — nem rosszak, sőt a vártnál is jobbak, bár véglegesen nyilatkozni csak akkor lehet, ha már minden szem gabona a magtárban lesz. Az ipaxkodás, a gondos körültekintés azonban minden bizonnyal sok kiesést pótol, és Tiszánánán is úrrá lesznek a károkon. — szalay — Mdndjuk így: nehéz helyzetjen van a Heves megyei Vas- -3 Fémipari Vállalat. Már ismeretesek az első félévi mutatószámok, és azok az előbbi summázott megállapítást támasztják alá. Néhány adatot kénytelenek vagyunk idézni, nehogy megjegyzéseink gyö- kértelennek tűnjenek. Termelési értéktervüket ki- lencvenegy százalékra, létszámtervüket száz százalékra, béralap-felhasználási tervüket közel kilencvennyolc százalékra, az egy főre jutó termelési érték tervüket ugyancsak ki- lencvenegy százalékra teljesítették. Az adatok nem kívánnak különösebb magyarázatot egymás mellé állítva azokat, könnyedén olvashatunk ki belőlük minden lényeges körülményt. Most már csak az a kérdés, mi gátolta a Heves megyei vasasok munkáját, és legfőképpen: hogyan tudnak ebből a cseppet sem vigasztaló helyzetből kilábalni. A gond olyan mértékű, ami miatt nemcsak a vállalat vezetői, de a felsőbb irányító szerv vezetői is tanácskozásra gyűltek össze, hogy áttekintsék a kialakult képet és megkeressék a szükséges teendőket. Termékek és emberek Az eddig eltelt hat hónapban döcögött a termelés ütemessége, főként a késztermékek kibocsátása vált rapszodi- kussá. Ezzel nemcsak a befejezetlen áruk mennyisége nőtt a normaszint fölé, hanem a pénzügyi ellátás is bizonytalanná vált. Ahogy mondják: a vállalatnál rendszeressé lett a „sorban állás”, átlagban egymillió forint hiányzott. Amíg egyfelől az anyagellátás is akadozott, másfelől ugyanakkor sok az elfekvő anyag. Néhányan arra hivatkoztak, hogy kénytelenek voltak akkor megvenni a gyártáshoz szükséges anyagokat, amitor éppen kapni lehetett. Majd izükség lesz rá. Egyelőre ugyan :sak terhet jelent, de „még mindig jobb”, mintha az esz- ;ergapad sorozat-gyártását veszélyeztetné a hiányzó anyag — majd valamikor. A vállalat főkönyvelője úgy íyilatkozott, csak hirtelenjé- íen mintegy nyolcezer forint >lyan anyaggal rendelkeznek* imit azonnal el kellene adni, nert nem lesz rá szükségük. Az. alaposabb felmérés termé- ;zetesen ettől jóval nagyobb nennyiséget tudna feltárni. Megtörtént az is, hogy az sgyik. nyersanyag szállítását .elfelejtették leállítani”, amiAz idén nemcsak a Duna, d a Tisza menti községek is sol kárt szenvedtek az árvíz mi att. Heves megye déli részéi az ár- és belvizek több millió: kárt okoztak és ezekben a na pókban már megindult a mun. ka a jelentős terméskiesés pót lására. Egyik ilyen víztől kár szenvedett községünk: Tisza- nana. — Milyen károk vannak, hogyan dolgoznak e károk helyrehozásán és egyáltalán milyen ütem-ben haladnak a nyári munkák — ezekre a kérdésekre kerestünk választ Tisza- nánán. 3,8 milliót vitt el a víz A Petőfi Termelőszövetkezetben — amely az egyesülés után megyénk legnagyobb gazdasága — most folyik a vízkárok gondos felmérése. Az Állami Biztosító szakemberei, a gazdaság vezetői felbecsülik a víz pusztítását, megállapítják a való helyzetet. A szövetkezet vezetőinek véleménye szerint mintegy 3,8 milliós kárról, kiesésről van szó. A gazdaságban különben teljes erővel dolgoznak az eddig vízborította területek újabb hasznosításán. Az áradás következtében itt kétszáz vagon szálas takarmány ment tönkre, és 1630 hold egybefüggő rét és legelő teljesen hasznavehetetlenné vált. Az ár sárral, iszappal bontotta, ezt a vidéket. A gazdaságnak 850 hold kukoricájából 135 hold maradt a víz levonulása után. Ezeken a területeken most már megindult az újabb talajmunka, hamarosan kezdik a vetést. Két erőgép dolgozik jelenleg és a tönkrement takarmány pótlására kölest, muhart, cirkot, silókukoricát vetnek. Tizenhat kombájn dolgozik Tíszanánán teljes ütemben halad az aratás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelenleg is tizenhat kombájn dolgozik a földeken és az őszi árpa aratásával egy-két napon belül végeznek. Az árpa után folyamatosan kezdik a búza vágását és ami különösen örvendetes-, az aratással egy időben végzik a kombájnszal- ma letakarítását, a kazlazást. Ezt a munkát jelentősen megkönnyíti, hogy a gépállomás két szalmabálázó gépet küldött. A szövetkezetre az elkövetkezendő hetekben közel háromezer hold búza és 650 hold tavaszi árpa aratása vár. Ezért a kombájnok mellett majd aratógépek, sőt kézi kaszások — Uram, ajánlhatok valamit? — mondja a pincér, miközben az étlapot tanulmányozom. — Kérem, nagyon kedves. — Csak azt akartam mondani, hogy van velőnk. Nincs az étlapon. Velőrózsa, rántva. Jó lesz? — Kitűnő. — És friss fejes saláta. — Ez az — mondom, és már rohanna is: — Igenis, egy velörózsa rántva, egy friss fejes saláta. De ezzel nincs vége. — Egy pillanatra még — mondom. — Kérem, ha lehetne a salátához egy kis étolajat ... Tudja, úgy szeretem a fejes salátát, egy kis olajjal megpermetezve. A felszolgáló arca felderül. — Olajjal? Uram, ön is olajjal szereti a salátát? Csodálatos! Higgye el, nincs is annál jobb, mint a saláta olajjal. A jó, ropogós friss saláta, egy kis olajjal. Felséges íze van. — Hát akkor... A pincér azonban nem mozdul. — Baj van, uram. Ez itt nálunk nem megy. Ez a saláta olajjal... — Azt mondta az előbb, hogy van saláta. — Az van is, de olaj... olaj az nincs. Az ember vállat rándít: hát akkor lemondunk róla. A pincér folytatja. — Itt, olaj... Ugyan, kérem... — megvetéssel néz körül a teremben. Megmagyarázza aztán, hogy ma sejtelme sincs itt, ebben az országban az embereknek arról, hogy mit is jelent az a vendéglátás. Régen ez egyszerűen nem fordulhatott volna elő, hogy MODERN BARBÁROK Aligha érdemelnek más minősítést azok, akik furcsa újítással hívták fel a figyelmet magukra. Az újítás lényege: a cseresznyeszedés eddig szokatlan módja, vagyis az, hogy a cseresznyefa ágait a törzsről levagdalták, így a termést a földön állva szedték le. Illetve, nem is szedték le minden esetben, megelégedtek csupán a majdnem derékvastagságú ágak lefűré- szelésével. Történt pedig mindez azon a területen, amit nemrég sajátított ki magának a városi tanács, hogy az OTP kétszintes, négylakásos családi házakat építtessen rajta, segítve ilyen módon is a városban lévő nehéz lakáshelyzet köny- nyítésén. Miután a sorházépítkezés elhúzódott, a tanács a volt tulajdonosoknak megengedte a terület további megművelését saját veszélyükre. Ha tehát az építkezés során bármilyen kár keletkezne a termésben, a volt tulajdonosok kártérítést nem igényelhetnek. Ésszerű megoldás volt ez, annál kevésbé minősíthetjük annak a cseresznyefák barbár megcsonkítását. Hiszen a fákat rendeletek védik, elpusztításuk, oktalan irtásuk semmivel sem magyarázható. Ügy gondoljuk, a* magukról megfeledkezett emberek megérdemlik, hogy a városi tanács szakigazgatási szerve eljárást folytasson ellenük, és az okozott kár mértékének megfelelően felelősségre vonja őket. Annál is inkább, mert a kisajátítási eljárás során a gyümölcsfák értékét beszámították. Elszomorító látványt nyújtanak a megcsonkított cseresznyefák. Pedig sok örömet szerezhettek volna az új házakba beköltöző embereknek. Mindezeken túl az okozott anyagi kár sem csekély. (gmf) i í K-' y. f dsi Íhí&terl t&U: IGiUCfllfr 0LH7M Egyre érdekesebb. Valaki kiált, hívja a pincért, de megkérem, hogy egy percre maradjon még. — Mondja — kezdem újra — maga még sohasem szólt, hogy kellene ide egy csomó filléres áru: fűszerek, olaj meg egyebek? Ahogy a Hétszilva- fásban volt. Csodálkozik. — En. uram? Hogy én szóltam volna? ... Hát mi vagyok én itt, uram? Egy pincér vagyok, akit hívnak és viszem, ami van. Pincér: érti? Nem vezető, nem beszerző ... Pincér ™ Értem. S ezt az egész dolgot most nem azért mondom el, meri annyira bánt, hogy olaj nélkül ettem meg a salátát. Hanem ez a kérdés: „Hát mi vagyok én itt?” Mennyi, de mennyi aprócska — meg nagyobb — dolgot tudnánk megoldani naponta, ha az emberek mindig, mindenütt elmondanák, ha valamit nem olyannak látnak, amilyennek lennie kellene. Nem arról van szó, hogy nincsenek javaslatok, észrevételek. De nincs elég. Egyszóval, hogy jól menjen valami — étterem, üzlet, gyár, vagy gazdaság — ez nemcsak a vezető dolga. Hány ilyen rejtőzködő kritikus lehet, aki tudná, hogyan mennének jobban dolgok, de elintézi ezzel: „Hát mi vagyok én itt?” Miért nem tudja vajon, hogy egy közösség dolgozója, akire az egész szocialista építés ügye tartozik? De mit is töprengek én itt. hát mi vagyok én tulajdonképpen? Kiss János „OKOS” KÉRDÉS bemegy a vendég egy étterembe, ahol salátát akar enni olajjal, s azt mondják neki, hogy nincs olaj. Ez egyszerűen képtelenségnek számított. A Hétszilvafásban, abban az étteremben, ahol ő — tudniillik a pincér — tanult, nyitás előtt minden áldott nap előkészítették az ecetet, a cukrot, a sót, a paprikát, a mustárt, a majonézt, az olajat. Volt min4 * MT/ — Na, fiúk, hiányzik az iskola, mi?' den, ahogyan a vendég akarta. — Hiszen tulajdonképpen nem nagy dolog az egész — mondom —, hát miért nem lehet ezt most is megcsinálni? A pincér közelebb hajlott hozzám. — Köztünk legyen mondva, uram, ki törődik itt ezzel? Ennyi az egész. Mindent megmagyaráztam. kor már a szükséges mennyiség birtokában voltak, a cég automatikusan küldte továbbra is, nőtt tehát az elfekvő anyagkészlet. Aztán a selejt. Az öntödében azt mondják, a selejt nyolcvan százaléka műszaki okokra vezethető vissza. A műszakiak szerint viszont ugyanez a százalék a rossz, hanyag munka következménye. Bizonyíték azonban egyik megállapítás mellett sincs. Vagy a norma. Néhány vezető a laza normákat hozza fel az első félévi eredménytelenség egyik fő okaként. A dolgozók pedig amiatt tiltakoznak, hogy szinte naponta csípnek le a normákból, és ezzel a módszerrel a munkamorált lazítják csak. Néhán- nyan azt várják a pártszervezettől, hogy naponta agitáljon a normaváltozások mellet, mert — véleményük szerint — ez a párt feladata. A szakszervezet pedig azért érdekvédelmi szerv, állítják a dolgozók, hogy küzdjön a norma-karbantartás ellen. Ilyen álláspontok a jellemzők pillanatnyilag. Végül a munkaverseny. Az intézkedési terv szerint munkaversenyt kell szervezni augusztus 20-ra, november 7-re és éves időszakra. Mit mondanak a dolgozók? Megkötöttük már a versenyszerződéseket, amik több százezer forint vállalást tartalmaznak. De fogalmunk sincs, hogyan áll a verseny, ki mennyit teljesített, a brigádok hol tartanak a versenyben. Tehát eddig is volt munkaverseny, és mégsem volt. Ennyit az általános helyzet jellemzésére. A felszín alatt Hiába soroljuk azonban a tényeket, vizsgáljuk a munkamorált a műszaki intézkedéseket, a gazdálkodási módszereket, érezzük, hogy csak a felszínen kutatunk az okozatnál tartunk, az okok sokkal mélyebbre nyúlnak. Az emberek agyában, szivében, lelkében kell keresni a magyarázatot. És most egyszerre megvilágosodik minden. Baj van az érintkezési felületeknél, baj van egymás megbecsülésében, baj van a vezetők között, a különböző szervek együttműködésében, méghozzá nem is csak egyik vagy másik szervnél, hanem mindegyiknél, többszörös áttételekkel. Bizonyítékul csak az Intézkedési terv létrejöttének körülményeit vizsgáljuk meg. Az történt, hogy az említett tanácskozás előtt, de percnyire előtte, szóltak a párttitkárnak és a szakszervezeti titkárnak, hogy nézzék meg a tervet, bár a terv megszövegezi a párt- és a szakszervezet teendőit is. Mindezt anélkül, hogy előzőleg tanácskoztak volna az illetékesekkel. Tehát a műszaki intézkedési terv, amely az első fél év hibáit akarja kijavítani és a második félév terveinek végrehajtását akarja biztosítani, lényegében csak a gazdasági vezetés produktuma. És itt érkeztünk el minden hibák forrásához. Ha nem is tudatosan, ha nem is közvetlenül, de kialakult a vállalatnál egy sajátosan furcsa birtokosi szemlélet. Nem a munkások érzik birtokosnak magukat, hanem a vezetők. Mintha nem lenne szükségük a kollektíva bölcsessé; is dolgoznak majd. Elősző : úgy tervezték, hogy minteg; 650—700 holdon kényszerülne] . kézi aratásra, a jelenlegi hely ■ zet, a kedvezőbbre forduli ■ időjárás azonban lehetősége nyújt a gyorsabb gépi aratás ra. Háromszori étkezést szállást kapnak az aratók Ebben a községben az aratókról való gondoskodás szét példáját tapasztaltuk. A helybeli kombájnosok a szövetkezettől meleg ebédet kapnak, a: idegenből ideérkezett kombájnosok és más, az aratással foglalkozó személyek pedig naponta háromszori étkezést éí megfelelő szállást is. Naponta 50—70 személy számára főznek a szövetkezet konyháján, hetente vágnak sertést, hogy az aratók megfelelő ellátásban részesüljenek a nehéz napokban. A 28—30 fokos újabb hőség nehezíti az ember munkáját, ezért 6 hatszáz literes tartállyal járják a határt és vizet visznek a szomjas embereknek. Naponta mintegy kétszázan dolgoznak a tiszanánai haCsdK Míf öltött 1 elüli ■ gére, tanácsaira, hanem csak í a végrehajtásban tennék a ■ munkások kötelességévé a > „felülről” megszabott elképzelések megvalósítását. Igaz, a gazdasági vezetők a vállalat felelős irányitói. De ha nem ' tudnak tanácskozó partnerekké válni, magukra maradnak, a munkások megrántják a vállu- ’ kát, elszigetelődnek, és esetleg némi kárörömmel nézik a bajok szaporodását. Nem lehet akaratlanul is olyan szemléletet kelteni, mintha a párt- és a szakszervezet a gazdasági vezetésnek valamiféle segédcsapata lenne a „fent” megszabott elképzelések vélemény nélküli végrehajtásában. Itt van például a mostani intézkedési \erv. Lehet-e ilyen tervet összeállítani anélkül, hogy előzőleg kikérjék a munkások véleményét, konzultáljanak a- párt- és a szakszervezettel? Ha anélkül állítják össze, hangsúlyozottan aláhúzza a megállapítást: vagy nem találták meg a vállalat vezetői a kontaktust a dolgozókkal, vagy a már korábban meglévő kapcsolatot hagyták meglazulni, esetleg teljesen szétzilálni. Veszélyes álláspontot sugall ez a körülmény. Mintha a különállásra való törekvést lehetne nyomon követni benne, még tovább: valamiféle elbizakodottságot, esetleges önelégültséget, sőt — bizalmatlanságot a dolgozókkal szemben. De semmi jót nem találhatunk az ilyen gyakorlat mögött. Meg kell szüntetni azt a szemléletet, hogy a vállalatnál mindenki csak a maga gazdája, a sikereket nem tartják közös sikernek, és csak azt kutatják, mikor lehet másokat elmarasztalni valami hiba, mulasztás miatt. Nem méltó a kárörvendés az egyébként tisztességes szándékú emberekhez. Mert ezzel is szembe kell nézniük a gyöngyösi vasasoknak. Nincs kafasseiróla A sötét színek nehogy megtévesszenek bárkit. Nem arról van szó, hogy a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalatnál katasztrofális helyzet alakult ki. A gondok nagyok, de egyáltalán nem megoldhatatlanok. Voltak már súlyos helyzetben a múltban is, de akkor közösen fogtak neki a nehézség leküzdésének, mint ahogy végső soron most is ez a törekvés vezet mindenkit. A kérdés csupán az. lesz-e erejük kertelés és szépítés nélkül szembenézni saját hibáikkal, lesz-e erejük önmaguk előtt kimondani ezeket a hibákat, és ezzel máris a kijavítás útjára lépni. Mert ismételten húzzuk alá: csak az őszinteség tud társakat toborozni minden vezető mellé, a teljes, maradéktalan őszinteség, amibe önmagunk hiányosságainak megnevezése is beleértendő. Ki kell alakítani a nyilt párbeszédet a vállalatnál, személyekre és érdekkapcsolatokra való tekintet nélkül. Ki kell kérni mindenkinek a véleményét, ezeket a véleményeket figyelembe is kell venni, és még abban az esetben sem lehet válasz nélkül hagyni, ha nem hasznosíthatók. Csak ilyen összefogás alakíthatja ki azt a jó közérzetet a vállalatnál, aminek nyomán a dolgozók mindegyike birtokosnak érzi majd magát. G. Molnár Ferenc ^Nagyüzem” a tiszanánai határban
