Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-02 / 154. szám
Utinapló A teherautó és kápolnai ,műve”. (Foto: Pilisy) zelebb kerültünk a megye legnagyobb, sok milliárd forint költséggel épülő külszíni bányájának, erőművének elkészüléséhez. Ég és föld különbség Hirtelen fékezés. — Mi történt? — Vezetés közben nem lehet az égre bámulni — közli a gépkocsivezető — de ezt a látványt sem lehet kihagyni — mutat a repülőgépre, amely a szőlőkarókat majdnem súrolva, permetezi az új telepítésű szőlőt. Sokan nézik. Az út másik oldalán a repülőgép minden éles fordulatánál felfigyel a kalapos, per- metlétől zöldes ruhás férfi. Ab- ( bahagyja háti permetezője pumpálását. Odaint a sebesen j forgolódó gép felé. — Ég és föld különbség ... Az. — Annyit beszór egy fordu- j lásra, mint én egész nap, — állapítja meg tárgyilagosan a ! háti permetezővel dolgozó j gazda. Fél szeme a gépen ; még akkor is, amikor újból 1 tova indul a sorok között. A ! repülőgép is elszáll, tankolni, j Az égi permetezőt kíváncsian i figyeli az „út”. Hányszor járjuk a hármas számú főútvonalat Kerecsend- től Hatvanig hol bóbiskolva, hol türelmetlen sietséggel anélkül, hogy különösebb gondot fordítanánk a végtelennek tűnő útszalag életének tanulmányozására. Tud-e újat adni, említésre méltót produkálni egy ilyen útvonalszakasz hétköznapi délelőttié? t i rostás és szomorú. A körzeti villanyszerelő a szétroncsolt oszlopot nézi. — Ki mer erre felmászni? — meditál magában. — Egy fénykép a balesetről, és tovább indulunk. A detki vasúti hídnál A detki bejárónál szokatlan kép fogadja az utazókat. BekeCsík húzók Az út figyel, és tréfálkozik. Gyöngyösön egy kislányon, aki a városbeliek foglalkozását szimbolizáló szőlőtőkék körül kapálgat, a járda- és az út közötti részen, Hort most kivételesen csendes. Az emberek a határban, a kutyák a hűvösön, a gyerekek otthon. Veszélytelen az átutazás. Aztán az útHarminc mérnökjelölt az építkezésen Budapesten még a vizsgák izgalmait vitatták. Kinek hogy sikerült az ábrázoló geometria, mit kérdezett a professzor és hogyan feleltek... De a gyorsan kattogó kerekek elűzték a vizsgadrukkot és Hatvan —Vámosgyörk között már arról diskuráltak, hogy milyen lesz a gyöngyösi műhely, ahol kötelező szakmai gyakorlatukat töltik a fiatal mémökje- löltek. Az építkezésen könnyű rájuk ismerni. Vadonatúj, kék overall „egyenruhát” viselnek az egyetemisták. Két brigádban dolgoznak. Fele az új munkás- szálláson, a másik csoport a lakásépítkezésen. — Persze, nem volt köny- nyű dolog a fiúkat kétfelé osztani. Ők kevesebben vannak, itt is, meg az egyetemen is. És ez a kisebbség nekünk sem jó — mondja félig komolyan, de tréfára hajló nevetéssel az egyik lány. Téglát hozott, jó nagy öllel. Igaz, nem kell messziről cipelni, a daru az ajtó elé emeli. De onnan kézben kell hordani. Ezt a lányok vállalták. Fel is rakják az állványra, hogy idejében kéznél legyen. — Mi az, Feri, kemény a tégla? — Nagy szilárdságú tégla ez. Vagy ti nem így tanultátok — szól vissza egy barna fiú. De csak úgy a háta mögé veti a szót, szemét nem a lányokra hanem a téglára szegezi, amely nehezen enged a kalapácsnak. Pedig háromnegyedes darab kellene, hogy az előírás szerint „kijöjjön” az áttört fal. A másik állványon már az ötödik sort rakják, a kötés rendben. — Tudsz-e függőzni? — nyújtja az ónt egy hirtelenszőke, göndörhajú fiú. — Az elméletet ismerem, de most a valóságban is kipróbáljuk. Hovanyec Ferenc szótlanul áll mögötte. Figyeli a gondjaira bízott fiatalok munkáját. Azt az elvet vallja, hogy próbálják meg. Ha valami nem sikerült, hiba csúszótt a dologba, megmutatja, hol tévesztettek a fiatalok. Aztán újra kezdik, úgy, ahogy a mester mutatta. — Az első egy-két nap nehéz, amíg a munkafogásokat begyakorolják. De akaratból, igyekezetből nincs hiány. Ez a lényeg, a gyakorlatot megszerzik hamarosan — bizonygatta az oktató és a művezető. — Gazsi, hozz egy vödör homokot, híg ez a malter. — Margit ért a vakoláshoz és nem is először falaz, építésztechnikus volt Kaposváron. Az első héten én csak segédmunkás lehetek mellette — mondta Gazsi, amint az üres vödörrel homokért sietett. Margit mellett jó arcú fiú iparkodik. Mi tagadás, kicsit visszakézből teríti a habarcsot. — Ne sajnálja, csapja alá a habarcsot — biztatja rövid ellenőrzés után az oktató. Aztán megmutatja, mert módja van annak is, hogyan lendüljön a kanál és a tégla alatt milyen vastag legyen a malter. — Nektem meg nem jutott gumicsizma? — kérdezik két lánytól. — Itt bent, jobb a tornacipő. Kaptunk gumicsizmát, de az 40-es, a lábunk meg 35-ös. — Ebéd után tervismertetést tartunk, aztán a kitűzést gyakorolják. Addig a plafonig érnek a szárító válaszfalaival. A művezető bejelentését helyesléssel fogadták az egyetemisták. Mit csinálnak, ha letelt a sikta? Program még nincs. Hétfőn érkeztek, új még a város és a környék. — Ma délután olvasunk, levelet írunk és befizetjük a kosztpénzt. Biztos, ami biztos alapon. Nehogy hamar elfogyjon az ösztöndíj. Igaz, számítunk a szorgalom díjra, amit a vállalat jutalmul ígért. De ez csak utólag jár és éhes gyomorral nem lehet jól dolgozni — magyarázta két hosszú fiú. Aztán mindnyájuk nevében hozzátették, hogy ők mérnökök akarnak lenni. Az elméletet az egyetemen, de a szakma gyakorlati fogásait csak itt, az építkezésen tanulhatják meg. És ők jól meg akarják tanulni a szakma alapelemeit, hogy évek múlva jó tervezők, jó kivitelezők lehessenek. (F. L.) „Szeretem az igazságot" BESZÉLGETÉS EGY NÉPI ELLENŐRREL ymm llflll MAGAS, VÉKONY férfi. Csontos, sovány. Fenyves Olivér. Életében három helyen dolgozott. A negyediket, ahonnét munkás évei indultak, nem jegyezték semmilyen munkakönyvbe, csak emlékeinek páraképei őrzik. Hét gyerek volt a Fenyves családban. Fiatalon cselédnek szegődött gróf Al- mássy Pál birtokára, szülőhelyén, ahol apja, az ugyancsak egykori gazdasági cseléd, ma termelőszövetkezeti tag, a Tisza menti kis faluban, Szajolban. Harminckilenc évet számol Fenyves Olivér, anyagbeszerző a Hajtóműgyárban. Volt már biztonsági megbízott, felelőse a munkaversenynek, gazdaságvezető, meg terves és statisztikus is. Mióta a népi ellenőrzési bizottságokat életre hívták, ő azóta népi ellenőr, társadalmi aktivista. Közérdekű bejelentéseket vizsgál. — összefonódások, visszaélések, társadalmi tulajdon elleni vétségek. Nem a legnépszerűbb feladat egyik sem, mégis szívesen csinálom, nem „fázok” tőlük. — Tapasztalatai? — Árnyékosak... Természetes, hogy sehol sem fogadnak illatos virágfüzérrel, köszöntő szónoklatokkal. Nem egyszer megpróbálják a vizsgálat késleltetését, az adatok kiszolgálMi lenne, ha... ma fog eldőlni. Érthető tehát kíváncsiságom a kezdet iránt. Annyi minden esetre már a kezdetnél feltűnt, hogy jóval többen voltak a korai buszon — amelyen én is jöttem — mint máskor. Még Pólónkat is ott volt, pedig ő azelőtt az istennek sem jött volna előbb a félhetes busznál. No majd elválik, mi lesz ebből! Még csak háromnegyed hat körül járhatott, de a műhelyben már nyüzsögtek az emberek. Szerszámaikat készítették elő, állították be a gépeket, itt-ott már elhangzott egy-két kalapácsütés is. Délelőtt folyamán ment a munka, mint a karikacsapás. Mindenki gépe és munkája fölé hajolt. Nem járkált most az irodákban és a folyosókon Gugyerák a lakatos, mert úgylátszik megkerültek a két héten át keresett szerszámai és rajzai, dolgozott ő is. Nyugodt volt a művezető is, mert nem rágta a nyakát Tokodi az esztergályos, hogy így, meg, úgy, nem jó ez a munka —, csodák csodájára ő is inkább dolgozott. Megdöbbentett ez a változás. Igaz, hogy nagy híre volt a bevezetésnek, de nem gondoltam, hogy ilyen hatással lesz az emberekre. Ügy látszik mindenki igyekszik valahová! Tíz órakor állította le az első ember — Csepregi köszörűs a gépét. — Éppen befejeztem a 100-at, mondta kezét töröl- getve a kócban amikor megkérdeztem, hogy mi a helyzet. És már el is sietett a negyedtizenegyes buszhoz. Ügy délfele végeztek vagy húszán. Fél egykor pedig már alig néhányan ál- tak a gépek és satupadok mellett. Csak néhány szó váltottam azokkal, akik a háromnegyed egyes buszhoz siettek. Egyikük elmondta, hogy nem jól sikerült az első napja, mert fél- egyre végzett csak. De holnap biztosan kész lesz tizenegyre, mert van egy elgondolása és ezzel nyerhet vagy másfél órát. A jövő héten pedig le akarja szorítani a munkaidőt tíz óráig. — Tudja, építkezek otthon, sok a dolgom — és már el is sietett. Most eszméltem rá, hogy micsoda távlatokat nyit meg ez az új munkarend a termelékenység növekedése előtt. A szabad idő megnövelésének ilyen lehetősége az egyik legjobb fénycsőjévé vált a termelékenység emelésének. Csak az a baj, hogy ezt még álmodtam. (K. F.) tatását. Akik ilyenek, azoknak vaj van a fején. Ügy is mondhatnám, sárosak. — örül, ha hibát talál? — Csak akkor tudok örülni, ha egy-egy bejelentésről kiderül, nincs valós alapja. Mióta népi ellenőrködöm, ilyen esetek is akadtak már, de nagyon kevés, kettő—három. — Milyen ismétlődő jelenségekkel találkozik vizsgálatai során? — Például a vezetők önkényeskedése. A legtöbb vizsgált szervnél nincs jogosultsága a bírálatnak, a kritika szabad légkörének, aki mégis bírálni, kritizálni mer, azt az embert üldözik, lehetetlenné teszik. — Konkrétabban? — KETTEN VIZSGÁLTUNK egy bejelentést az egyik szervnél. Távollétemben a főkönyvelő leültette népi ellenőr társamat és finom ügyeskedéssel ,.,kifagatta”, milyen adatok vannak már birtokunkban, ki tette a bejelentést. És a kezdő, rutin nélküli népi ellenőr szépen mindent elmondott. A bejelentőt egy-kettőre kidobták állásából. Pedig mindenben igaza volt s még nagyobb disznósá- gok is kiderültek, mint amiről a bejelentő tudott. — A törvény jogvédelmet biztosít a bejelentőnek. — Mégis a bejelentőnek néha bizony számolnia kell az állás- vesztés lehetőségével... — A vezetőkről csak negatív tapasztalatai vannak?— Szerencsére nem... Találkoztam sok olyan vezetővel, aki beosztottait nem pusztán termelési tényezőnek tekinti, hanem embereknek, gondolkodó és érző lényeknek. Egyes vezetőknél ott a hiba, hogy elegendőnek tartják, ha a munkás csak a fizetésével elégedett, azt már kevésbé nézik, örömüket lélik-e a munkában, vagy nem. A vezető tulajdonságai között elsőnek és legfontosabbnak azt tartom, hogy a beosztottaknak ne csak munkahelyi problémáit ismerje, hanem azokat is, amelyek munkahelyen kívül esnek. — És a bejelentők? — Sokfélék. Az egyik vállalatnál például apró szabálytalanságok történtek, s a bejelentő ezt a helyzetet akarta kihasználni, rosszindulatúan. Az ilyen típus ritka. A nagy többség becsületes és tisztességes szándékú. — Vizsgálati módszerének titka? — Nincs titka. Szeretem az igazságot ... — Munkáját dicsérik. — A dicséret csak részben enyém. A nagyobb elismerés azoké a társaké, akik bent a gyárban pótolják munkámat, míg egy-egy vizsgálat elszólít. De szívesen áldozom szabad időmet is a vizsgálatokra. — Tanul? — A MARXISTA-LENINISTA esti egyetemen. Szeretném elvégezni a kétéves szakosítót is. Azonkívül, szórakozásból, nyelveket tanulok. Spanyolt és németet. Elolvastam már eredetiben Feuerbach egy munkáját is, hetven százalékig megértettem. De az a vágyam, hogy majd Goethét olvashassam. A Faustot. — A Közpomti Népi Ellenőrzési Bizottság, munkáját elismerve, csehszlovákiai juta- lomüdülésre küldi. — Augusztus 30-án indulok. Fel a Dunán, hajóval... Pataky Dezső Ilyen tanfolyamot Általában nem szoktak lelkesedni az emberek a tanfolyamért, különösen akkor nem, ha a tanfolyam a szabadság idejébe esik. Legyen tehát ez a most említendő tanfolyam a különös kivétel, még akkor is, ha ezzel csupán a szabályt erősítjük. Időtartama két hét, színhelye Hatvan, célja a női kézimunka oktatására alkalmassá tenni azokat az általános iskolai nevelőket, akik erre vállalkoztak, vezetője pedig Hajdú Kálmán. Mi teszi ezt a tanfolyamot „különössé”? Egyszerűen az a mód, ahogy a hallgatók beszélnek róla. Dicsérik az előadókat, akik nagyon lelkiismeretesen foglalkoznak az anyaggal. Dicsérik a bánásmódot: mindenben, igyekeznek segíteni a hallgatóknak, akár a jegyzetet kell sokszorosítani, akár az elmúlt heti kánikulát kellett elviselhetőbbé tenni néhány üveg hűtött szóda segítségével, akár a munkaeszközöket kellett kifogástalan állapotban biztosítani. Nem maradt el a budapesti kirándulás sem, hiszen a néprajzi múzeum gazdag kiállítási anyaga bő tapasztalatszerzési lehetőséget nyújtott a női kézimunka évszázados fejlődésének megismeréséhez, az elméletnek a gyakorlattal való összevetéséhez. És a főváros a kellemes időtöltésnek is tág területe. Hogy mi a tanulság? Egyszerű: a tanfolyam hallgatója is ember, eszerint kell vele foglalkozni. (—ár) Már reggel öt órakor ott szorongtam az autóbuszon, hogy félórával munkakezdés előtt beérjek az üzembe, hiszen nagyon érdekelt ez a mai nap. Ugyanis a vállalat vezetősége egy új és merész javaslatot vezetett be kísérlet képpen a mai naptól. Sokan fitymálva beszéltek erről a kísérletről az előzetes megvitatáson, néhányon rosszirányú ösztönzést, minőség- romlást láttak benne. A többség azonban győzött, — és ha kételkedve is az eredményében, — de elfogadták egyhónapos időtartamra. Lényege ennek a kísérletnek: addig kell benntartózkodni az üzemben a dolgozóknak mindennap, amíg a száz százalékot le nem termelik. Ha ez megvan, mehetnek haza. Ez a módszer gyökeresen eltér az eddigi munkarendtől. Az eredmény azon- 1 ban minden esetre rül az útinaplóba „beemelték a visontai külszíni fejtéshez és erőműhöz vezető vasút magas hídját, a 3-as számú műút fölé”. Az autók lassítanak. Leállnak az út szélén, s nézik az új hidat. A helymeghatározások közé most már ez a íogalom is bekerül „a detki vasúti hídnál történt”. De mást is mond ez az új színfolt, ez a híd: megint kötésiét kettevalaszto csíkok festőivel találkozunk. A gyerekek kórust alkotva ugratják őket. — Csiík húzóók! Aztán „ők húzzák a csíkot”, mikor feléjük lendül az ecset fehér leve. De már itt is vagyunk Hatvanban... s becsukjuk az útinaplót. Kovács Endre Űj híd feszül az útfolyam fölé. Tud. Az út mintha élő lenne, örül, sirat, dolgozik, szinte keresztmetszetét adja azoknak a változásoknak, amelyek hétköznapjaink jellemzői. Ezekről készítettünk bejegyzést útinaplónkba. Mementók — gépkocsivezetőknek Kerecsend. Fogatok, gyerekek, autókra acsarkodó kutyák, szinte végig kell fohászkodni az utat, annyi itt a, „buktató”. S hiába nyújtott az ( idő tucatnyi emberéletekbe ke- * rülő tanulságot, e falvak la- ; kossága Kerecsendtől Hortig, < nem akarja figyelembe venni, ( hogy főútvonal halad itt ke- • resztül... és mintha a gépko-; csivezetők is elfeledkeznének t arról, hogy az út falvakon vágj át. Az út mentén ott sorakoz-« nak a mementók. j — Ennek a fiatal fának( Moszkvics szaladt neki. J — Itt állt fejre egy személy- ’ gépkocsi ennél a trágyahalom-1 nál. i — Pótkocsis vontató ugrott, itt le az útról... sorolja a J gépkocsivezető szinte százmé- j terenként. j S a figyelmeztetések úgy; látszik nem jutnak el időben a ( gépkocsivezetőkhöz. ^ Mint Kápolnán is. j Az árokban hét tonnás Cse-] pel, összegyűrődött elejével < még most is farkasszemet néz j a kerekeitől felszántott híddal, < a félredűtött fával, a szinte le-< vegében lógó, kettéroppantott 4 villanyoszloppal. i A szakértő fényképezi a meg- j görbült abroncsot. Tisztázni kell, durdefekt volt-e a bal-] eset oka, vagy pillanatnyi ki-, hagyása a gépkocsivezetőnek...] aki előző nap hajnala óta ve-( zet pihenés nélkül. Sörszállít-j mánya ott hever az árok men-, tén. Forr a napon. A sofőr bon
