Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

Férfiak: IGEN Nők: NEM Az igények, vágyak és lehetőségek hivatala Keresetlen interjú Ez a téma nem az utcán he­vert, nem is kellett lehajolni érte, ott ült az asztalnál, a vo­natban, az étkezőkocsiban, a maga több mint száz kilós va­lóságában, zsírpárnás arccal, mosolygó szemmel, könnyen mozgó nyelvvel, de egy csep­pet sem tolakodóan, csupán a véletlen szervezte útitárs köz- lékenységével megáldva. Az interjú alanyának semmi köze nincs megyénkhez, ennek ellenére nem érdektelen a té­ma, amit önszántából elmon­dott, mert egy sor általános emberi tulajdonságára mutat rá. Hogy mik ezek? Hallgas­suk meg hősünket. — Ne haragudjon uram, hogy megszólítom — kezdi a beszélgetést —, hogy lehet ilyen löttyöt inni? Birslé. No, tőlem bezárhatnák ezt a gyü­mölcslé feldolgozó üzemet. A bor, uram, az ital. Felemeli az asztalon előtte álló háromdecis üveget, meg­nézi, mennyi van még benne, aztán kitölti a maradék po­hárnyi italt, és int a pincér­nek. — Főúr! Hozzon még egyet. Aztán folytatja az előbbi gondolatsort. — Ügy vagyok én ezzel, hogy szeretem. Naponta négy-öt li­tert iszom meg, de nincs sem­mi bajom tőle. Engem még nem látott senki részegnek. A családnak nem kell rettegnie tőlem. Jól keresek, megtehe­tem. De mi, kohászok, külön­ben is sokat iszunk. Ismeri maga a kohászok munkáját? Nem? Hát idefigyeljen! Minek részletezzem az izzó vas életrajzát, aminek útitár­sam jóvoltából percek alatt birtokába jutottam. — Nézze meg a két kezem — mutatja a roncsolt ujjakat és a csupa forradás tenyerét. — Ott égtem össze. Ha megmutatnám a testem, akkor borzadna meg igazán. Senki sem hitte, hogy életben maradok. Tizenöten égtünk össze, amikor a kohó felrobbant. Ha nem lettem vol­na már akkor is ilyen jó hús­ban, én sem bírtam volna ki. Az a kohó sem véletlenül robbant fel, ők okozták a bajt, több mint tíz évvel ezelőtt. Át kellett építeni a kemencét, nem tartották meg a technoló­giai előírásokat, nagyon gyor­san akartak végezni a munká­val, és megbontották a kohó falát már akkor, amikor még tele volt izzó vassal. Előbb a sűrített levegő fúvókája esett ki a megvékonyított falból, majd a belső nyomás méterek­re vágta ki a csarnokba a min­dent összeégető lávát. — Elhagyott a feleségem is — fűzi az elbeszélés végére az elszomorító tényt, mintegy az okság elvének magyarázata­ként, visszafogott hangon. — Most egyedül él? — kér­dezem, hogy megszüntessem a közénk szakadt, zavart csendet. — A fiaméknál vagyok. Építtettem egy háromszobás házat, mert a feleségem így akarta. A fiam lakik benne, nekem csak egy kis szobám van, benne egy fekhely, két szék, de a fiamnak van televí­ziója, zsebrádiója, magneto­fonja, meg minden más, any- nyit szórakozom, amennyit akarok. De csak aludni me­gyek haza. A fiam főpincér a Fekete Gyémántban. Tudja, mit keres? Egy este ötszáz fo­rint borravalót is kap. Nem számít a pénz nála sem. Ná­lam sem. A feleségem nem kér tőle egy fillért sem, mindenem megvan, iszom, amennyit kí­vánok. — Engem már csak a bor érdekel — folytatja ismeretlen kohász úti társam. — A nő...! Tőlem lehet a legszebb. Tudja, hogy megégtem, hát az is be­folyásolja a... Szóval: nem tudnak érdekelni a nők. Csak a feleségem .,. Még most is szeretem* pedig tizenkilenc éves voltam, amikör megnő­sültem, a feleségem meg tizen­hét, amikor hozzámjött. Na­gyon szépen éltünk, mégis ott­hagyott. — Bántotta valaha is? — Én? Nézzen rám, ha rá­emeltem volna a kezem, egyet­len ütéssel agyoncsaptam vol­na. Olyan vékony, törékeny volt különben is. Megharagu­dott, mert... Lagziban voltunk. Ittam, jókedvem volt, aztán táncoltam, volt ott egy nő, fő-, nővér a kórházban. Egyedül él. Nagyon tiszta, ő is szereti az italt. Ha felmentem hozzá; annyiféle ital volt, amennyit akartam. Azt se tudta, mit csi­náljon velem. Nem várt tőlem pénzt, nem várt tőlem ajándé­kot, mindig ő adott mindent. Csak hízelgett, és csak nézte; mit kívánok. Vele táncoltam egész éjjel, mert akkor már az ital a fejemnek ment. Az asz- szony rám szólt, elkergettem. El is ment, azóta se jött visz- sza. A váratlan fordulat .megle­pett. De ezzel még nem volt vége az elbeszélésnek. ■— Pedig jól éltünk az asz- szonnyal. Mindig nagyon szé­pen kerestem. Mindenünk meg­volt Amikor az a baleset be­következett, a kohóhoz már nem mehettem vissza. A mun­kásszálló gondnokának tettek meg. Havonta ^egyszer egy nagy láda szalámit, cukrot* zsírt, konzervet vittem haza. Csak úgy. Mit számított az? Annyi pénz volt ott...! Egy­szer Egerbe mentünk egy te­herautóval zöldségért. Tizen­ötezer forintot vittünk ma­gunkkal. öt napig voltunk Egerben, üres autóval, üres zsebbel értünk haza. Mit hoz­tatok? Kérdezte a főnök. Mit?, Semmit! Hol a pénz? Kérdez­te. Hol? Menj be Egerbe, ke­resd meg. Szedd össze a ven­déglőkben, meg a kocsmákban* meg a pincékben. így volt! — Mi lett belőle? Megbün­tették? — Uram, hol él maga! — De az ellenőrzés ... — Á ...! — elnézően mosoly­gott, mint ahogy a felnőttek szoktak az értetlen gyerekre. — Ügyeskedni kell. Tudja, mi­csoda pénzek vannak ma isr?( Csak ügyeskedni kell. Nem tudtam vele vitatkozni* alapjában igaza volt. G. Molnár Ferenc Az egri művelődési ház fotókiállításáról — Jó lenne, ha tanulnának valamit... Az érettségi mellett is egyre sürgetőbb a szakma. Az érett­ségizett, napbarnított egersza- lóki kislány irodába menne. Nyilvántartásba veszik. Majd kiértesítjük, ha kell valaho­va... Anyja tsz-tag, apja meg­halt. Ha létkérdés — akkor igen w — A férfiakon szinte veszek­szenek a vállalatok. Csak női munkahely nincs elég, és fő­leg megfelelő. Nehéz fizikai munka lenne, de ezt a nők nem bírják. Azokat a nőket, akiknek nincs szakmájuk, többnyire csak idénymunkára helyezhetjük el. Nagyon jó lenne egy 200—3C0 főnyi nőt foglalkoztatni tudó üzem. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy jelen pillanatban sok nőt nem tudunk elhelyezni, de ha okvetlen szükséges, ha létkér­dés, akkor minden további nélkül... — jelentette ki dr. Pető Mária, a munkaügyi ve­zető, aki előjegyzésbe veszi a munkakeresőket, és számon tartja őket. — Nem lenne még ott a köz­úti igazgatóságnál egy éjjeliőr­állás? — Nem hiszem — válaszol egy kék overallos, kövéres bá­csi, akit most közvetítenek ki vándorló éjjeliőrnek. — Pedig lenne rá egy jelöl­tem, egy egri öregember. Berkovits György rögtön ki is derül a munka­könyvből. Dolgozott, de csak idénymunkákon. — Hova menne? — Nem tudom — áll félén­ken, tanácstalanul, és sová­nyan, betegesen. — Maradjon a falujában, a Béke Tsz-nek kell sertésgon­dozó. — Nem tudom ... talán ne­héz munka az nekem. •— Ennél mind csak nehe­zebb fizikai munkák vannak. — Hát jó ... majd megné­zem — bizonytalankodik. — Szerződéses lenne, havi fizetéssel. Szépen, ünneplő ruhába öl­tözött ez az ember Maklárról. Vándormadarak És berobban a két strand- papucsos, egész rövid hajjal, zsebre tett kézzel. A 21 éves, párhuzamnadrágos a hangadó. Ö beszél elég halkan és ked­vetlenül, talán még félszegen is!? — Hol van állás? — A MÉK-nél szállítómun­kás, a Finomszerelvénygyár- ban géppakoló... — Nem kell egyik sem ... Társa, a 19 éves rézgombos inges megállítja: — Ugyan... Menjünk a Finomszerelvény­be... Aztán kimennek gondol­kozni, határozni, öt-hat mun­kahelyük volt már. Egriek, a Finomszerelvénygyárban kezd­ték. Aztán felmentek Pestre. Onnan jöttek vissza. A párhu­zamnadrágos most hagyta ott a sütőipart. Visszajönnek, határoztak: mennek a Finomszerelvénybe. — Jobb is így maguknak. Látom a munkakönyvükben a „kilépett” pecsétet. Tudják mit jelent ez? Alacsonyabb órabért más vállalatnál. De ha visszamennek a Bervába, mint visszatérő munkások, úgy jobb órabért kapnak. Kell a szakma Ellentétei a strandpapucso- soknak. Pedig hasonló korú­ak — 18 éves fiúk. Papírral a kezükben: mennek Egercsehi- be segédvájárnak. Türkizkék ing az egyiken, és szürke twisztpulóver, karján emblé­mával a másikon. Mosolyogva beszélnek... De mit lehetne csinálni, hogy két-három év múlva ne jussanak oda, mint a két strandpapucsos. — Szakmájuk van? — Nincs. (A strandpapucso- soknak sem. volt.) — Minden papírom meg van, csak a munkaközvetítőé hiányzik. — És természetesen azt is megkapja a 26 éves traktorvezető, aki az Egri Gép­állomásra megy dolgozni. Ez a legegyszerűbb eset, ami csak előfordulhat az egri járási munkaközvetítő irodá­ban. A haver írta alá De megtörtént már az is, hogy nem kapta meg az illető a munkaközvetítő hivatalos írását. Ez az ember egy hatal­mas, erős fizikumú férfi, egy kis fecni papírral jött, és ahogy mondta: „Mi már mindent megbeszéltünk a haverom­mal.” Vagyis azt, hogy egy építőipari vállalat raktárába megy dolgozni, ahol a haver a raktárvezető. Hozzon a központtól hi­vatalos papírt. — Hát, hogy gondolja ma­ga: otthagyom a munkám, mert a haverommal megbe­széltem ezt az állást biztosra, és maga itt akadékoskodik... — aztán félórás vita után felkap­ta az íróasztalról a munka­ügyi vezető cigarettacsomag­ját, és elviharzott Büntetett előéletű volt, nem helyezhető egy értékes építőanyagraktár­ba. ... Bervába van felvétel? Ex a kérdőmondat szinte percenként hangzik el. Bejön egy vékony asszony. Fél per­cig van az irodában. Két kér­dése van minden fogadónap: hA Bervában van ...?” és ,, Allan dóra ..Hónapok óta, minden kedden és pénteken megjelenik — fél percre.. Aztán vannak, akik csopor­tosan jönnek. Az tartja össze őket, hogy a Bervában szeret­nének dolgozni. Csak egy jön be közülük, a többi kint vár. A „szószóló” visszamegy a rossz hírrel: nincs. Aztán to­vább időznek, közben beszél­getnek, esznek a folyosón. Várják a Berva telefonját, hátha akad munka. Csak a hivatalos idő lejártával távoz­nak. Mert ők csak a Bervába akarnak dolgozni Más mun­kahely nem kell nekik. A bizonytalan ünneplő ruhás — Két éve már nem dolgoz­tam — mondja egy 56 éves makiári ember. Persze nem teljesen igaz ez, mint ahogy Teljes csendben, minden különösebb hírverés nélkül akarta a^rádió bemutatni az egyik újonnan felfedezett zenei remekművet. Csak a Rádió és Televízió Újságban olvashat­tunk róla a Mindenki kedvére! c. műsorban, hogy „SCHU­MANN: ROSAMUNDA” nyitányát adja elő a Bécsi Filha- mónikusok zenekara. (VI. 21). Lehet, hogy zenei műveltségünk eddig hiányos volt, de eddig nem tudtuk, hogy SCHUBERT után SCHUMANN is irt egy Rosamunde-t... Az való igaz, hogy Robert Schu- mannra nagy hatással volt Franz P. Schubert zenéje, de ta­lán annyira mégsem, hogy nagy elődje után ő is írt volna egy második Rosamunde-t ... ★ Azt olvastuk a Népújságban, hogy a közelmúltban Indi­ában egy új pókfajtát fedeztek fel, amely abban különbözik minden eddig ismert élőlénytől, hogy tizennyolc évig képes meglenni táplálék nélkül... Most még csak az a kérdés ma­rad nyitva, hogy a KÖZELMÚLTBAN hogyan tudták ezt TIZENNYOLC ÉVIG megfigyelni? Vagy ez még csak egy előzetes jelentés? Akkor felkérnénk a nálunk fiatalabb olva­sókat, hogy 1& év múlva ellenőrizzék ezt a pókot, evett-e addig — (Dr. Szemes) XXVWXXX*XXXWC«XXXX*XX*\X>XX*S'CvXXVsXWCXXXXXXXXXXXXXXXXX'Cs.X\XXXXXXXXXXXXXXXX\XX\XXXX Az Egri Művelődési Ház klubtermében egy hivatásos és öt amatőr fotós rendezett kiállítást. A közönség felfi­gyelt a félszáz fotóra. Ez a meghívásos kiállítás tulajdonképpen egy művészi műhely vállalkozása. Réti Pál fotóművész és baráti köre mu­tatkozik itt be: a témák, az ar­cok, a tárgyak megközelítésé­nek, megvallatásának módja, eredménye mutatja a sok-sok szemléleti rokonságot. S ami­kor közelebb akarunk jutni a fényképen megjelenő művészi szándékhoz, vesszük csak észre, mennyire nem egyszerű a fotozó ember egyéniségét megkeresni az arcok, a tárgyak, a témák megett Pedig hat különböző művészi szándék látszik a ké­peken. A festő kikeresi a témát, megszerkeszti a foltok, vona­lak, színek harmóniáját úgy* ahogy azok benne élnek. A fo­tós kikeresi a témát, beállítja, fényt ad hozzá, megteremti a környezetet a témához, és le­het, hogy mire a gép elkattan- tásához ér, már megmereve- vedett minden abból amit ő elevennek, szépnek, egyszerien visszahozhatatlannak látott. Ezért tűnik úgy, hogy a fotós paszívabb légkörben, desztil- láltabb levegőben dolgozik, mint a festő. Igénye is más, eredménye sem lehet azonos. Es mégis van ezeken a fotókon két érdekesen hang­súlyozott eleven életérés: a csendes magány és a női líra. drámai feszültség csak itt-ott bukkan fel a témák kö­zött és a fogalmazásban is. Réti Pál sorozata a legéret­tebb. A Március, az Ablakok, az Eljött, a Profil érdekes tanul­mányok és pillanatok ered­ménye, míg az Újságárus, a Lányok és fiúk, vagy az Ahogy a beteg látja mór bonyolultabb kompozíció. Fejér István lírai alkatát és látásmódját témáinak zöme bi­zonyítja. Az Impresszió, a Sö­tétben elnyúlóan guggoló akt, a Kompozíció, a Cigánytánc, ASuhanáy a-témák artiszikus keresésére és fogalmazására utalnak. Portréiban kissé pasz- szívan közelíti meg a megörö­kítendő jellemeket. Szenfkuthyné friss női szem­mel szereti ezt a világot. Cím nélkül című képén az anya eteti gyermekét. A téma és a fény ölelkezése még ak­kor is bájos, ha a téma untig ismerős. A Ketten egyedül, A baba és a bábú kifáradt együt­tesét hozza. A Reggeli anyóka portréja szelíd költészet, S ahogyan a síró gyerek lerí Szentkúthyné egyik szép fotó­járól, emberi melegséget éb­reszt. Érdekes sorozata a festő Koszta Máriáról készült ri­portja. Z. Szeitl Mária port­réi és színpadi jelenetei kö­zött dráma feszültséget érzünk . A Rokonok a Cinikusok és az ördög cimborája mellett a Viharban című képe tetszett éppen a pillanat művészi megragadása miatt. Weszelits Jenő a szabályos formák, geometriai ábrák bű­völetében komponálja terveit csendéletszerű fogalmazásait. Tersánszky J. Jenőről készí­tett portréja, a Tusolok és -a Tánc című pillanatképe kivé­telnek látszik a Hordók, ® Csendes küzdőtér és a kerítés­ből — kéményből álló kompo­zíciókhoz képest Módos Gábor válogatása sokrétű anyagra és érdeklő­désre utal. Az Eszpresszóban, az Élő mozaik, az öreg anyó Portréja, a Cirkusz, a két tét foto olykor a témák mellett, vagy ellenére is mozgalmas, vibráló. A kiállítás függesztett zsi­nórrendszeren tetszetősen he­lyezkedik el a tárlat céljára meglehetősen alkalmatlar klubteremben. S ha a félszát: foto mélyebb elemzésébe neír is bocsátkozunk, annyit meg lehet állapítanunk, hogy « fényképezés egyre igényesebb művészi eredményket hozhat: a felfedezés a meglátás ké­pessége kell hozzá. Mint ebbet az esetben is! (farkas) kát, a 133. utcánál a Haryouth dancing-bárját A fodrászüzle- téket, amelyek a göndör für­tök kisimítását ígérik, a super- maketteket, amelyekben itt is bő a választék, de amelyekben itt sokkal kisebb és olcsóbb tételeket vásárolnak, mint né­hány utcával arrébb, és a nagy szemű gyerekeket, akik ijesztően nagy kapukulccsal a nyakukban egyedül játszanak és akiket nem jólápolt, halász- nadrágos anyukájuk kísér, mint néhány utcával arrébb. És ezt az emberekkel és problémákkal telt gettót a hét végi esteken mindennek elle­nére elönti az a vad öröm, amely a dzsesszt adta a világ­nak. Harlemben is reneszán­sza van most az afrikai tár­gyaiknak, bon go-doboknak, táncoknak és daloiknak, de nincs valamiféle néger nacio­nalizmus Ha énekéinek is Harlem fiai ..néger nemzeti himnuszt”, ez is Amerikáról szól, hazájuk­nak érzik ezt a földet, és min­den vágyuk, hogy még jobban annak érezhessék. A 129. utca egy vendéglőjé­ben évtizedek óta áll ez a fel­irat: „Ha azt akarod, hogy imád meghallgattassék, ne térdelj, hanem egyenesedj ki és ki- álfcr E a felirat mostanában új értelmet kap — erre gondolok, miközben leszáll az alkony és a Harlem River vizén vörösen villódznak a túlparti Bronx neonfényei. — Vége — Harmat Endre ■, , York sem kivétel. Az egyetlen tétel, amellyel a déli fajvédők kisjátékáhól egyetérthetünk: hogy az Észak gyakran álszenten elnéz a sa­ját négerkérdése felett. Sok­szor egyszerűen arróil van szó, hogy a szegregáció itt nem de jure, amilyen Délen a polgár­jogi törvény előtt volt, hanem de facto. Elvégre a gyerek a neighbouhrhood, a környék is­kolájába jár és ugyebár, ha egyszer a környék néger... Egy senki által nem vitatott statisztika szerint a harlemi harmadikosok egy évvel van­nak a City-beli, belvárosi fe­hér kortársaik mögött, a ha­todikban már két, és a nyolca­dikban mintegy két és fél év­vel. Ördögi kör ez. Azt mond­ják, a néger azért kap nehe­zen munkát, mert képzetlen, de iskolái és körülményei foly­tán beleszületik a képzetlen­ségbe. Bemard Shaw valaha ezt úgy fogalmazta meg: Ame­rika arra kényszeríti a négert, hogy cipőpucoló legyen — az­tán lenézi őt, mert cipőpucoló. Kapukulcs a nyakban Nézem az őgyelgőket, az idamtiúaa sörös téglás haaa­azt jelenti a világnak, amit Noé jelentett a vízözön előtt Általában: Harlemben min­den van. Parkolóhely, ami szinte sehol másutt nincst Van kuruzsló, aki ötdolláros tiszte­letdíjért imával „gyógyít” és akit Püspöknek neveznek a pá­ciensei. Van fehér tanítónő, szociális munkás, aki áldozat­készen igyekszik segíteni. És van kimondott, precízen meg­fogalmazott igazság is. Kenneth Clark, a City Colle­ge lélektan-professzora, a Harryouth nevű, a harlemi if­júság problémáinak megoldá­sán fáradozó szervezet konzul­tánsa ezt mondja: — Ha nagy népcsoportokat ma is gettókba kényszerítünk, meg kell fizetnünk az árát. Akik Harlemet szömyűlködve elkerülik és ezzel a maguk ré­széről végeztek is ezzel a ször­nyű fekéllyel, azokkal közlöm, hogy 71 000 huszonegy éven aluli fiatal él itt hivatás, lehe­tőség és perspektíva nélkül” Hivatást adni... Ezt az is­kolánál kell kezdeni, amint a fajok, népcsoportok közötti megértést is. Csakhogy a né­ger gyerekek nyolcvanöt szá­zaléka szegregált, elkülönített iskolákba jár és ez alól New A vigasz talán egyetlen le­gális formája Harlemben a; vallás. Négyszáz templomban tartanak olyan istentisztelete­ket, amilyenek nemigen van­nak másutt a földön. Hisztéri­kusan kiáltozó, síró gyüleke­zet — itt ez a tipikus. Csoda-e. ha a tudatlanságnak és az el­keseredésnek ezen a talaján gombamódra teremnék meg s különböző szekták? És csoda-e ha egy-egy harlemi „próféta’1 sok-sok igazi dollárt szed ösz- sze hamis bölcsességével? A Szent Fetrengők (Holy Rollers) fejen állva prédikáló papjai nagyon is a talpukon állnak az üzleti valóság tala­ján. Elegáns luxuslakásokbar élnék, a legújabb autómodelie- ken járnak. „Krisztus Szent Galamt Egyháza” Fekete Megváltóról prédikál, Daddy Grácenek i 125. utca egyik ördöngőser ügyes sarlatánjának a házár szerény neonfelirat közli min­denkivel, hogy Daddy Grace (Kegyelem Papuska) manapság Lángok Harlemben VI, Ne térdelj, hanem kiálts!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom