Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 158. szám

Gólyavidító ILLETÖDÖTTEN ülnek a gólyajelöltek, az Egri Tanár­képző Főiskola felvételező diákjai a klubteremben. Már túl vannak az írásbeli vizsgán, de a drukk még ott az arcu­kon. Csillag Attila, aki Izsófalvá- ról adta be felvételi kérelmét a magyar—orosz szakra, mi­ként társai is, csak a szóbeli vizsgákra tud gondolni. Szem­ben vele lánycsoport vitatja izgatottan a várható esemé­nyeket. — És mondjátok, a szóbelin rögtön kell felelni, vagy hagy­nak időt a gondolkodásra? — Gyerekek, nekem életem­ben még nem volt ilyen hideg a kezem... úgy drukkolok — hajol társnőihez egy hatvani kislány, s odaszorítja a kezét szomszédja homlokához. A klubteremben ott vibrál a vizsga izgalma, s ezt eloszlatni készülődik a zongoránál Ma­jor Mihály főiskolás, akit egy­szerűen csak Beethovennek hívnak társai. A mikrofonhoz Nemes Péter negyedéves ma­gyar—történelem—testnevelés szakos lép, hogy konferáljon azon az országszerte első kez­deményezésű gólyavidítón, amely azt a célt szolgálja, hogy a vizsgák túlfűtött izgal­mát csökkentse, s amellett kö­zelebb hozza egymáshoz a leendő főiskolai tanulókat. Nemes Péter, látva a riadt arcokat, rögtön azzal kezdi; —Nem kell izgulni, ma pél­dául egyetlen szóbelizőt sem utasítottak el... Felszabadult sóhaj. Aztán így folytatja a mondatot: —... ugyanis ma nem volt szóbeli vizsga. MAE NEVETNI tudnak az előbb még félénken üldögélő gólyajelöltek. Aztán egyikük, Antal Éva, felbátorodva a pó­diumra lép, és Benjámin Űr­hajós című versét szavalja. — Ez biztos jó pont lesz ne­ki — jegyzik meg szomszédnői. S a vers után azon az önélet­rajzi mondaton derülnek, ame­lyet a konferanszié olvas fel. ..Szeretnék a gyermekek segít­ségére lenni mindenben, hogy a tőlem kikerülő diákok a tár­sadalomnak nem fél, hanem egész emberei legyenek.” Aztán szórakoztató, a felvé­teliknél ellesett „aranyköpé­sek” következnek. Így vizsgázott az egyik me­zőgazdasági szakos. — A Hoffher traktornak az az előnye ... hogy hibái miatt nem nagyon lehet használni. Másik: — A szovjet nehéztraktor­ral ... nem érdemes az ember­nek huzakodni. S ezt produkálták a történe­lemszakosok: — Hunyadi János ... délne­mesi vidék volt. L jón a gólyákra váró egri ve­szedelmekről, a feltúrt utcák­tól a szépasszonyvölgyi bukta­tókig, humoros rajzokkal derí­tette jókedvre a klubest rész­vevőit. Eredeti ötletet adott az egri címerben ágaskodó ló helyette­sítésére ... Mazsolával, mivel az turkáló természetével leg­jobban kifejezné az egri ut­cák állapotát. Észre sem vették a gólya je­löltek, hogy elszállt az idő. Nyolc óra után kollektív torna­gyakorlat következik. — Alapállás! A gólya jelöltek egyszerre álltak fel. — Széket fogj! A lányok, fiúk engedelmeskednek. — Széket a falhoz! Gyorsan elrendezik az ülő alkalmatos­ságokat. — Csüccs! — hanzik Nemes Péter vezényszava. — Most pe­dig kezdődhet a tánc, de előbb fogyasszátok egészséggel a sü­teményt, citromlevet... és jó szórakozást. S A GÖLYA JELÖLTEK táncra perdülnek ... és áradoz­nak az ötletről. Ócsai Kati, aki Pélyről jött felvételizni, di­cséri az ötletet. Csillag Attila megenyhült arccal magyaráz­za: — Képzelje el, ide jön az em­ber vadidegenül, és itt két óra hossza alatt megbarátkozik a főiskolával, társaival. Pintér Márta Szolnokról érkezett s a könnyebbségről beszél, amely- lyel e kikapcsolódás után vág neki a szóbeli vizsgáknak. A gólyavidító elérte célját... sikert aratott. Kovács Endre Más: — Zrínyit egy olyan osztrák bérenc ölte meg, aki vaddisz­nónak volt álcázva. Az epizódok felelevenítése közben magasra csap a jókedv ezen felbuzdulva egyre-másra lépnek mikrofonhoz, zongorá­hoz a gólyajelöltek, sőt Dudás Mária művészi torna gyakor­latával ragadtatta tapsra a klubest részt vevőit. Aztán ismét Nemes Péter szólózik, ezúttal azokból a vé­leményekből, vallomásokból idéz, amelyek elkísérték a fel­vételire a jelentkezőket. ORVOSI VÉLEMÉNY egy felvételiző kislányról: „Jó ala­kú, jó felépítésű ... éppen ezért alkalmas főiskolai ta­nulmányokra.” A fiúk nagyot derülnek. Pedig most az ő rovásukra csattan a poén. „Nagytalpr aesett és vígke- délyű a természete”, ezzel ja­vasolták felvételre a társadal­mi szervek az egyik fiút. — Pedig csak 46-os lába van — kajánkodnak rajta. Aztán egy mondat az önélet­rajzból: „Tanáraink szerint vasszorgalom van. Apám vas­öntő”. Most már rövidíteni kell a produkciókat, Kemény Gyula néprajzgyűjtő eredeti poént ad közre, hogy a parasztembe­rek szerint milyen szerepe van a babnak a népességsza­porodásban. Aztán László Endre karikatúrista egri friccs- kái következnek arról, hogy a Fradi-meccsen majdnem a bí­róval játszották a pólót a lab­da helyett. S hogy ízelítőt ad­Megjegyzések a gyöngyös; képzőművészeti neveié — Munkácsy Ásító inasának művészi reprodukciójával sze­rettem volna megajándékozni az öcsémet érettségi vizsgája alkalmából. Sajnos, Gyöngyö­sön ilyesmit nem lehet besze­rezni, Pestre utazni meg1 nincs időm... — Nagyon boldogok vagyunk, új lakásba költöztünk, gyönyö­rűen berendezkedtünk, inár csak kép kell a modern lakás­ba Sajnos, Gyöngyösön nem árusítanak ilyesmit... Ilyen és ehhez hasonló pa­nasz nyomán vetődött fel ben­nem a kérdés, tényleg hogyan is állunk Gyöngyösön a képző- művészeti közönségszervezés­sel, egyáltalán a helybeli kép­zőművészettel? Iskolán kívül hol tanulhatnak rajzolni, feste­ni szerető dolgozók, mi­lyen formában történik Gyön­gyös lakóinak kulturális neve­lése, pontosabban a tömegmére­tű képzőművészeti nevelés? Ezekre a kérdésekre, az egyik legilletékesebbnél: Nagy Béla gimnáziumi tanárnál, a Kép­zőművészeti Alap tagjánál ke­restem választ... Nagy Béla elmondta, hogy a szép és jó ízlés fejlesztésének vannak hagyományai Gyön­gyösön. Évek óta működik ugyanis kisebb-nagyobb meg­szakításokkal képzőművész szakkör. — A járási művelődési ház után most a szakszervezet lett a mecénásunk, a tápár honorá­riumával együtt a modellekét is fizeti és egy helyiséget is biztosít a részünkre a Szakma­közi Bizottság Székházában. A helyiség sajnos, nem ne­vezhető műteremnek. Kicsi, zsúfolt, a modell és a rajzolók között nincs meg az a távolság, ami szükséges lenne a térlá­táshoz és világítás sem megfe­lelő a munkájukhoz. Felszere­lésük is hiányos még, de ők a helyhiány miatt létszámban megfogyatkozva bár, de törve nem, szorgalmasan, lelkesen járnak a foglalkozásokra, he­tente kétszer is este 6—8 óráig. A jelenlegi kis csoport lel­kesedésével és tehetségével és célkitűzéseivel figyelmet érde­mel és még több támogatást. A kör tagjai között találunk gyá­ri munkást, technikust, bá­nyászt, dekoratőrt, tisztviselőt, pedagógust egyaránt. A képzőművészeti nevelés­hez hozzátartozik a tárlatláto­gatás, művészi tárgyú filmek vetítése, szakkönyvek olvasá­sa és megvitatása. Nagyon ta­nulságosnak tartják például az elmúlt húsz esztendő gyűjte­ményes képzőművész és a cseh grafikai kiállítást, amelyeket a Mátra Múzeumban láttak. Min­den vándorkiállítást megnéz­nek, sőt a megrendezésben is részt vállalnak a kör tagjai. Nagyon hasznos lenne viszont, ha szakkör is rendezne egy-egy évenként visszatérő kiállítást saját alkotásaikból. Szívesen Miért került Teplan a bíróság elé ? Súlyos baleset a 17-es vágányon látnánk bemutatkozásukat, a kiváló alkalom lenne szak rálatra is. A zsűri által díjaz - képek biztosan gazdára tál nának és ez nemcsak any támogatást jelentene, han , hathatós módszer lenne a g: elleni küzdelemnek is. Több pedagógusnak, rni • szeti és népművelési szak o bemek is ez a véleménye, t kevés azoknak a kiállítások r k a száma, amelyek a Mátra - zeum gondozásában rr^pre idé­zésre kerülnek. Búcsúzásul Nagy Béla a n mondja, hogy nagyon ki' t- tos lenne (és stílusos a R ; ... Múzeum épületében) egy k r.- zőművészeti kiállító téren:, ahol állandó kiállítást renclei hetnének más városokhoz ha­sonlóan, letét ellenében Pisi­ről hozott képzőművésze : al kotásokból. — így lehetni iga­zán általánossá tenni — r ne ja Nagy Béla — a képzői szeti ízlésfejlesztést, ismerői r jeszícst, a vizuális kultúra <■" • tatását. És ez a cél. Minél többéi le­gyenek, akik a művészei é: • tiki, tudják élvezni, szer« megbecsülni. L. Elekes Ja Román «.tin Egy éjszaka szerelmi örvendetes, hogy a cseh és jugoszláv filmek mellett román szomszédainktól is egyre gyak­rabban kapunk alkotásokat, amelyek hírt adnak művésze­tükről, életükről. Ez a mostani film — hamis- kás címe ellenére is — ko­moly kritikai képet fest a mai román falu életéről. A múlt mély nyomai még ott élnek az emberi tudatban. A társadalmi felszabadulást nem mindig és nem mindenkiben követi szo­rosan a teljes lelki felszabadu­lás. Egy özvegyasszony három leányával él együtt. A legidő­sebb lány már évek óta asz- szony, de iszákos, dologkerülő férje elhagyta, nem törődik sem vele, sem serdülő fiával. A középső lány terhes, de nem meri bevallani, kitől. A har­madik, ugyancsak szemrevaló, a helybéli traktoros szerel­mese. Ö már bátrabb anyjá­nál és nővéreinél, mer és tud a saját boldogságáért harcol­ni. Van annyi önzetlenség, nyíltság is benne, hogy nővé­rei boldogságáért is harcol­jon. Hóra Popeseu. a rendező, aratási képpel és mozgalmas viharjelenettel indítja a ki,net Széles tablót fest a falu eleit ről. A temetés utáni hazaté rés a halottas házba, a közel rokonok látogatása, a falu szn jának és szívének megrr.utata sa önálló művész-egyénibej.-< vall. A rendező és a film íióji ismeri a konfliktusokat, ame lyek a falu változó, forrongvi alakuló életét gyakorta mc-: keseríthetik. Mihai, a termek- szövetkezet elnökének ö© se pus, az elkényeztetett, agj delgetett, a szabadjára dett falusi Don Juan jelleg*© tes figurája, akiben a lelkiis meret csak akkor szólal met a kiégett érzések akkor újul nak meg, amikor a gabonaki- osztás munkája erkölcs okbet ítélkező népgyűléssé változik Mária szemérmes asszony m rád akkor is, amikor Mihai férfigőgből és gyengeségből - nem meri vállalni az apasáf Az operatőr sokszor se túljutni a forgatókönyv-írór­és a rendezőnek a sematiK : megoldásokon. Mintha Csu rajtól sokat tanult volna a rai elemek felvillantásában főképp a jelenetet indít péknél. Ahogy a fiatal 1 ny patak mellé találkozóra , ahogyan a szerelem tisz . a magas fa dereka melle e pillantó lány tekintetével - í fásával érzékelteti; ahog anya méltóságát a sörö hai társaságának éles t tével bizonyítja; ahog tsz-elnök tisztességet ac lottnak és a családnak í tése után — remekbe s c 1'. pillanatok, kitűnő jeller A magyar közönségnek ban szokatlan az a erőltetett betét, amellyé legesen és papírízűen a fontosságát hangsúlyoí film hősei. Az a sóh amellyel a múlt nyomo nyugtázzák és az új élt ségét dicsérik, teátrális; és inkább csökkentik az tás hitelét. Az egész ke ni cióban több van, mint ai : <■ kamera láttat. Ha Mihi, társasága többször oro egybe a film során, r . és biztosabb hitele tárr .(! nak az erkölcsi leszám- • és Mihai megújulásának nek be kellett kövei mint így. Gazdagabban ki segítő szólamok nélkül llett volna megismernünk a robbanékony vérű falut hoz hogy a film fináléja l.ics szépségében és mozgalm . li­bán kitáruljon előttünk A film színészei közt s­említjük a Máriát alak Sil­via Popovici-t, a Mihai eg­személyesítő Octavian 'es cut, a traktoros Troian . ' - cut és a Viktóriát bájos t-ele­venen játszó Gratiela . 7 ■ t Az operatőr, Kicu Stan gatókönywel kitűnő alk ra képes, friss, mai szei td művész. Ez a film jó híradás ár szomszédainktól. (fa Amikor már belül voltam ennek az irdatlan gettónak a láthatatlan falain, első élmé­nyem egy tűz volt a Harlem River partján. Tűzvész persze egész Ney Yorkban nagyon sok van. De Harlemben, ahol nagyobb a túlzsúfoltság,, több a régi favázas ház, kevesebb a biztonsági berendezés, köny- nyebben kap lángra a szikra. Ez a harlemi bűnözés képlete is. Bűncselekmények tekintetében egész New York a világ-rang­lista egyik „legelőkelőbb” he­lyén áll. De Harlemben több a szegénység, a munkanélküli­ség, több a fásultság és ugyan­akkor a szikrázó szenvedély. Kell-e mondanom, hogy ahol 450 000 ember él együtt, ott nemcsak tűz és bűn van, ha­nem szerelem és barátság, öröm és gond, gonoszság és jó­ság, nyomorúság és gazdagság is? Ez az egyetlen becsületes válasz a Harlem-kérdésre. Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult. Láttam négert új Cadillac kormánykeréknél is. Van Ame­rikában vagy huszonöt néger milliomos. Van mintegy négy­ezer néger, akinek évi jövedel­me meghaladja az ötezer dol­lárt. De az átlagos néger csa­lád jövedelme az átlagos fe­hér család jövedelmének öt­venöt százaléka. És ezen túl van valami, ami közös Harlem rengeteg szegényénél és nagyon kevés gazdagjánál: valameny- nyien az Egyesült Államok másodrendű polgárai. Harmat Endre Következőik: Téglák a falból egyik megfogadta: végez leg­alább egy fehérrel. Miután mindezt — persze szenzációs tálalásban és sokkal részlete­sebben — közli a cikk, az ol­vasó tudtára adja, hogy a rendőrség és a harlemi szo­ciális szervek” véleménye, sőt vizsgálata alapján „egyesek­nek” ezek az értesülései telje­sen légbőlkapottaknak bizo­nyultak. Csakhogy legalább három­millióval többen olvasták a fe­hér-ellenes gangekről szóló cí­met — akár megvették az új­ságot, akár nem — mint a végkövetkeztetést, amely sze­rint nincsenek ilyen bandák Harlemben. Lehet, hogy a szer­kesztők szándéka nem kifeje­zetten az volt, hogy tovább sű­rítsék az amúgy is fullasztó fé­lelmet és gyűlöletet. Lehet, hogy egyszerűen al akarták ad­ni a lapot. De az eredmény mégis ez lett: néhány nappal később a rendőrég több ezer frissen vásárolt lőfegyvert volt kénytelen elkobozni a Harlem határán lévő fehér „férfiklu- boktól”. A bűnözés képlete Mi hát az igazság? Don’t ta­ke a chance? Valóban az erő­szak pokla-e Harlem? Lángok Harlemben II. „Az én bőröm sem fehér . . unió. És azóta számolni kell egy egész szocialista világ- rendszer létével és szavával. A gyorsan változó világban az amerikai néger nyomorú­ság „fővárosa”, Harlem sem maradhat hosszabb távon a változatlanság szigete. Nehéz elhinni, hogy alig né­hány évtizede mennyire más volt még ez a kerület. A le­vegő gyakran vibrált már ugyan, de azért nappal ke- résztül-kasul pásztázták Har­lemet a turista-buszok, éjjel pedig tömegesen zarándokol­tak el az igaz dzsessz fehér szerelmesei a hangulatos mu­latók muzsikusaihoz. És ma? Don’t take a chance! Ne koc­káztasd meg! Megérkezésem napján a New York Daily News, a vi­lág legnagyobb példányszámú napilapja ezzel a főcímmel je­lent meg: „Szervezett feher- ellenes bandák Harlemben?” Elolvastam a cikket. Egyesek (!) — írta a riporter — úgy tudják, hogy Malcolm X, a Fekete Muzulmánok nevű szekta egyik azóta orvul meg­gyilkolt vezetője irányításával harlemi fiatalok úgynevezett vértestvériséget alakítottak. A már említett „egyesek” úgy tudják, hogy a szervezetnek négyszáz tagja van és mhí­reket. Talán emlékszik az ol­vasó: Harlemben ezután na­pokig tombolt az elkeseredés, valóságos utcai harcok foly­tak. Egy cikk és a címe Az addigi és a tavalyi össze­csapások között több lénye­ges különbség volt. Nemcsak az, hogy minden egyes meg­mozdulás erősebb, általáno­sabb volt, mint a megelőző. A döntő differencia: a korábbi esetekben a kormányzó még megengedhette magának azt a fényűzést, hogy ezeket a zen­düléseket puszta rendőri ügy­ként kezelje. Azóta azonban Harlem helyzete még kiáltóbb ellentétbe került az amerikai életszínvonallal, azóta többek között Afrika független nem­zeteinek képviselői is ott ül­nek éppen New Yorkban* az ENSZ üvegpalotájában. Azóta — amerikai néger katonák részvételével is — a szövetsé­gesek szétzúzták az intézmé­nyesített fajüldözés legna­gyobb hatalmát, a hitleri bi­rodalmat. Azóta óriási erköl- csi-politikai-katonai tekin­télyként jelent meg az áldoza­tokból legnagyobb részt vál­lalt nagyhatalom a világpoli­tika porondján: a Szovjet­Az első, az 1935-ös nagy harlemi robbanás úgy kezdő­dött, hogy letartóztattak itt egy néger kisfiút. Azzal vá­dolták, hogy ellopott valami apróságot. A környéken elter­jedt a hír, hogy a gyereket vallatás közben agyonverték. Nem volt igaz, de a harlemi- ek húsába mindennap bele­vágott az igazságtalanság, az elnyomás, hát a suttogás igaz­nak tűnt. A gettón végigcsa­pott a láng. A tömeg összecsa­pott a rendőrséggel. Négyen meghaltak, több mint százán megsebesültek. Nyolc évvel később egy fe­hér rendőr — ma már_ nehéz kibogozni, njiért — őrizetbe akart venni egy néger asz- szonyt. Egy néger katona ezt meg akarta akadályozni, a rendőr megsebesítette a kato­nát és az áradat újra megin­dult. öt halott, ötszáz sebe­sült, ötmillió dollár anyagi kár. Egy kínai boltos táblát tett a kirakatba: „Ne bántsá­tok az üzletemet Az én bő­röm sem fehér...” 1964 nyarán Thomas Gilli- gan szolgálatban nem levő rendőrtiszt valamiért rászólt James Powel 15 éves neger fiúra. Az visszafeleselt, majd __Gilligan állítása szerint — ké s villant a kezében. A tiszt ezt egyetlen tanúval sem tud­ta bizonyítani, az azonban tény, hogy ő agyonlőtte a gye­nyugdíjas vasutas, alkalmi ra­kodó. A mozgásban levő vas­úti teherkocsi az idős ember jobb karját, bal kezének gyű­rűsujját összeroncsolta, bal lábát eltörte. Gyógyulása hat­van napig tartott, de hiába épült fel sérüléseiből, élete végéig rokkant marad. Tasi Imrét, aki a súlyos balesetet okozó tolatást elren­delte, bíróság elé állították. Tasi, bár tudta, hogy a csor- kávágányon emberek dolgoz­nak, nem győződött meg a to­latás veszélytelenségéről, be­érte annyival, hogy a hangos­beszélőn át figyelmeztesse a rakodókat. Tasi Imrét a bíró­ság 7 hónapi végrehajtható szabadságvesztésre ítélte. (kyd) Mercedesben ült.) Teplan An­talt foglalkozás körében elkö­vetett súlyos testi sértést oko­zó gondatlan veszélyeztetésért 15 százalékos bércsökkentés­sel 7 hónapi javító-nevelő munkára ítélték. Súlyosabb baleset okozója lett Tasi Imre tolatásvezető, a füzesabonyi vasútállomás 17-es vágányán ... Február végén történt, 24- én, az éjszakai órákban. Az állomás 17. csonka-rakodóvá­gányán egy álló vasúti kocsi­ban emberek dolgoztak, követ pakoltak, öt perccel három óra előtt a csonkavágányra hat kocsit „löktek”. Nagy csattanás, s abban a pillanat­ban egy ember repült a sínek közé... Pál András, a 60 éves Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság 24 éves gépkocsi- vezetője, Teplan Antal, állt vádlottként a bíróság előtt. Az AB 98—11. rendszámú Volga személygépkocsit a januári csúszós, síkos úton — az Eger- Kerecsend közötti dombos, kanyargós szakaszon — Tep­lan kellő figyelem nélkül ve­zette. Egy kátyú a Volgát úgy „megdobta”, hogy az átke­rült a menetirány szerinti bal oldalra s nekiütközött az út szélén szabályosan álló Cl 70—23 rendszámú Mercedes­nek. B. J. és S. J. szigetcsépi lakosok egyaránt 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenved­tek. (B. J. a nyitott motorház­tető alatt a Mercedes motor­jával foglalatoskodott, S. J. a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom