Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

Ötlettől a filmvászonig, avagy hogyan születik a film ? Megjelent a művelődésügyi miniszter tanévnyitó utasítás­sá, amely megállapítja az 1965 —66-os oktatási év rendjét és megszabja az általános és kö­zépiskolák feladatait. A rendelkezés értelmében az általános iskolákban foly­tatják az új reform tantervek, illetve tankönyvek bevezetését, a gimnáziumokban pedig meg­kezdik az új tantervek és tan­könyvek használatát. Néhány új tankönyv jelenik meg a szakközépiskolák és a techni­kumok számára is. — A tapasztalatok szerint általános iskolákban foly- zett tanulók nem azonos szin­tű képzettséggel kerülnek ki, ezért az utasítás felhívja a kö­zépiskolai tanárok figyelmét, hogy nagy gonddal, körülte­kintéssel, az első osztályos diá­kok iránti türelemmel kezdjék az új tanterv anyagának ok­tatását. A miniszteri rendelkezés alapján a gimnáziumok szako­sított (tagozatos) osztályaiban heti kétórás gyakorlati okta­tást szerveznek. Azokban a gimnáziumi osztályokban, ahol semmiféle gyakorlati foglal­kozás szervezésére nincs le­hetőség, a fennmaradó órákat — az igazgató döntése szerint — a magyar, az idegen nyelv és a matematika gyakorlására kell fordítani, a tananyag bő­vítése nélkül. A továbbiakban az utasítás szabályozza a tanév időrendi beosztását. Eszerint az 1965— 66-os oktatási évben — kísér­leti jelleggel — nappali tago­zaton a tanulók osztályzatait az 1965. december 22-i álla­potnak megfelelően zárják le. Az osztályzatokat az ellenőr­zőkönyvben 1966. január 10-én közlik a szülőkkel. A téli szü­net mind a nappali tagozaton, mind a dolgozók iskoláiban de­cember 23-tól január 9-ig, a tavaszi szünet pedig április 3- tól április 11-ig tart. Állvány, csak állvány Múlnak a napok, telnek a he­tek, és az állvány-erdő mozdu­latlanul, élettelenül öleli kö­rül továbbra is Gyöngyösön a városi tanács épületét. Sehol egy munkás, aki tenne valamit az állványokon. Még szerencse, hogy az út­testen ott heverő állványokat és deszkákat békén hagyják, nem hurcolták szét. Mert ezek­re, úgy látszik, nincs szüksége senkinek, talán még hálásak is lennének azoknak, akik a szerteheverő állványok és deszkák elszállításának gond­jától megkímélnék a vállala­tot. Nincs egyébről szó, mint­hogy a városi tanács épületét, a homlokzati részét át kellene festeni. Néhány ember néhány nap alatt végezhetne vele. Nem hisszük, hogy a ma­gukra maradt állványok vala­mi nagyon jó propagandát fej­tenének ki a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalata mellett, hiszen Gyöngyös köz­pontjában ilyen munkatempó­val példát mutatni a lakosság előtt, kissé érthetetlen. (—ár) Mindenki segít Hónapok óta pusztít az árvíz, — s hónapok óta ro­hamoz ellene az ember: erővel, szívvel... Aki csak teheti, ott dolgo­zik, őrködik, virraszt most a gátakon — baranyai mun­kás és szabolcsi katona — akinek pedig nem jut erre idő, hely, otthonról üzen: „vegyétek úgy, mintha köz­ietek, veletek lennék..— És megnyílnak mind a tá­voli szívek is, egy egész or­szág segít bajbajutott fiai­nak! Nap-nap után érkeznek a hírek, jelentések: ennyi, annyi pénzt gyűjtöttek itt is, ott is, ingyen műszako­kat szerveztek az üzemek­ben, s keresetüket befizet­ték az immár fogalommá vált 10 200-as csekkszámlá­ra, élelmet küldött a falu, ruhát a város ... A pár hete kezdeménye­zett akció legkülönfélébb módjairól, formáiról hal­lunk. Az emberi segíteni- akarás legváltozatosabb megnyilvánulásaival talál­kozunk lépten-nyomon... A legutóbbiak közül egy gyöngyösi gépkocsivezető felajánlását említhetjük. Kérte az üzemét, hogy a havi KST befizetéseit — ezentúl utalják át az árvíz- károsultaknak. .. Azt a kis pénzt, amit hó­napról hónapra változatlan összegben csípett el a fize­téséből, amit apránként gyűjtögetett valamire. Va­lamiféle kis év végi megle­petésre. .. És most — lám, ilyen tud lenni az ember — egyszeriben lemond a rég­óta tervezett vásárlásról, megtakarított kis pénzecs­kéjét — melyhez ki tudja, milyen elképzeléseket fű­zött még nem rég — elkül­di valaki olyannak, akit sohasem ismert, akit talán sohasem lát, aki — lehet — sohasem tudja azt akár megköszönni is ... „Egész magyar szakaszán apad a Duna” — hozzák a legújabb hírek végre ... Egy egész ország vizsgá­zik ezekben a napokban em­berségből — írhatja jóleső érzéssel a krónikás ... (—ni) EGRI CSODABOGARAK Eger egyik idegenforgalmi nevezetessége a tüzes borokat rejtegető Szépasszonyvölgy. Az idegenek igen nagyszámmal lá­togatják, hisz pompás aszfalt- utat építettek ki a városból. Annál nagyobb azonban a jám­bor pincelátogatóknak a meg­döbbenése, amikor rátérve a főútvonalra, a volt trinitárius templom melletti modern is­kola mellett szemébeötlik egy letarolt, de csak félig-meddig elhordott ócska viskó-rom ma­radványa. Magyarán hulladék, bontási anyag és szemétdomb, félig-meddig lebontott falma­radványokkal koszorúzva. Eger ugyan a műemlékek városa, de illő lenne ezt a lassan-las- san már műemlékké érlelődött szemétdombot elszállítani. ★ A város vízellátását szolgál­ja a Hajdúhegyen létesített 600 köbméteres víztárolóme­dence. A rendelkezések előír­ják — érthető egészségügyi és biztonsági okokból, — a táro­lót be kell keríteni. A hajdani kerítésnek ma már csak rom­jai, darabjai láthatók. ★ A város egyik leghangulato­sabb, legkedveltebb utcája a Kisfaludy utca. Az esőzések xxxx.xxxxxxvxxxxxxwvxXXXVXXXXXXXX'^XXXXXXSN idejében, illetve utána megkö­zelíthetetlen szinte. A Hajdú­hegyről lezúduló hatalmas víztömeget, az utca keleti ele­jén elhelyezett átereszek nem tudják befogadni... Így ott ha­talmas tócsák keletkeznek. A panaszt már szóvátették a la­kosok tanácstagi beszámolón, de a helyzet változatlan. A furcsa a dologban az is, hogy a körzet tanácstagja olyan ér­telmű választ kapott, mely szerint az Útkarbantartó Üzem „az útkereszteződések átereszeit... rendszeresen tisz­títja.” ★ Rendkívül fontos feladatot lát el a Mindszenty Gedeon utcai kisker. áruda. Na de nézzünk körül a környéken... Az üzletig jó betonlapos járda épült. A lefektetett csőhálózat munkálatai után azonban olyan szakszerűtlenül fektették le a betonjárdalapokat, hogy azo­kon ma járni szinte lehetetlen. Elfeledték ugyanis ledöngölni az árokba töltött földet, így az később megsüppedt s ma a jár­da szinte járhatatlan. Vájjon ki lesz a felelős egy esetleges csonttörésért? ... Nem egy esetben ugyanis már elestek Hat hét Camp Luphungoula poklában 3. Telt ház és a trükk az üveggel 4 ríMiPfUSiO 1865. július L, csütörtök idősebb lakosok, akiket arra vetett sorsuk... ★ A nagy forgalmú áruda rak­tárhelyiség nélkül működik. Evekkel ezelőtt, — mint a kör­zet tanácstagja mondja, — a raktárépítkezéshez szükséges anyag egy részét már oda­hordották. Sajna, az építke­zésből nem lett semmi, — az eredmény az lett, hogy lassacs­kán a drága építőanyag fino­man fejezve ki magunkat „el­fogyott” ... De ki felelős ezeké­ért1! ... ★ Az Eger patak támfalépítke­zése régi probléma. Még tavaly hatalmas gépi apparátussal egy budapesti vállalat meg ia kezdte az Egészségház utcai lakóteleppel határos, a strand­fürdővel szemben lévő partsza­kasz rendezését, sajnos azon­ban a patakpart lefaragása után szélsebességgel elvonult. Ma ott tátong a patak mélyen futó medre a nagy forgalmú út mentén, hol gyermekek soka­sága játszadozik, csak éppen semmi sem védi attól, hogy egy óvatlan lépés esetén a mélységbe ne zuhanjon. Nincs kerítés, de még csak egy figyel­meztető táblát sem látni... ★ Körülbelül négy-öt eszten­deje, jelentős társadalmi mun­kával szép kis park létesült a Vörösmarty utca mentén* az úgynevezett „Gagarin-park”. Aki hosszú évek után viszont­látja elszorul a szíve: A fákat kiirtották, a játszótér feldúlt. A jelentős költséggel létesített gyermekjátszótér forgóhídjá- nak kibontott régi betontömbje az elhajlott forgócsappal szo­morú elhagyatottságban hever ott. A lelkes társadalmi mun­ka és tanácsi költséggel létesí­tett játszótér, nem ezt érde­melné. Hisz úgyis olyan kevés a játszótér a városban. S. I. Vihart kavart a Beatlesek kitüntetése Az angol alattvalókra éven­te rázúduló „kitüntetés-eső” ' az idén váratlanul négy, bo­zontosfejű slágerénekesre is hullott: a Beatles-együttes megkapta a „Most Excellent ’ Order of the British Empire” , legalsó fokozatát. A kitüntetés nagy vitát ka­vart, amely odáig fajult, hogy képviselők és volt katonák tiltakozó levelekkel árasztot­ták el a királyi udvartartást és a parlamentet. Hector Du- 1 pois, a kanadai alsóház volt liberális képviselője tiltakozá- . sül visszaküldte ugyanezen . kitüntetés magasabb fokoza­tát. Hasonló lépésre határozta . el magát Pearson brit repülő­ezredes, aki levelében kifogá­solja, hogy a „Brit Korona most egy szintre helyezte őt ostoba pojácákkal”. Miniszteri utasítás az 1965—66-os tanév feladatairól és rendjéről Kimondja a tanévnyitó uta­sítás, hogy az óvodai felvéte­leket 1965—66-os tanévre au­gusztus 30—szeptember 4. kö­zött bonyolítják le. (MTI) Vidéki múzeum egyetlen ter­mében vagyunk, ahol ritka ős­kori leletektől, mázas cseréptá­nyérokig, kitömött állatoktól a pipagyűjteményig minden meg­található. A sarokban egy első világháború beli magyar katona gumiból készült, festett alak­mása áll. S a múzeumban az egyik tárló előtt két pap elme- rülten tanulmányoz egy érde­kes, görög vázát és ügyet sem vetnek a körülöttük zajló nyüzsgésre, a ki-kjgyulladó, majd újra kialvó ezer—kétezer és ötezer vattos lámpák forró fénysugarára. Azután éles, ber­regő hang hasítja át a zajt, nyomában csend támad, még egyetlen kattanás és ettől kezd­ve csak a filmfelvevőgép halk berregése hallatszik. A filmfelvevőgépé, hiszen az egész múzeum díszlet csupán, amely a Magyar Filmgyártó Vállalat egyik Gyarmat utcai műtermében áll., s a két pap nem más, mint Gábor Miklós és Darvas Iván. A körülbelül egyperces jele­net, amelynek beállítását, vi­lágításpróbáit és felvételét vé­gigkísértük, 10—12 embernek körülbelül egy órai munkájá­ba került. Vajon milyen hosz- szú, s milyen utat jár be a film, amíg egy író filmötletéből el­jut a vetítővászonig. Az első szakasz a forgató- könyv elkészítése. Ha egy író­nak filmre alkalmas ötlete van, először két—-három oldalas vázlatot, szaknyelven szinop­szist készít belőle. Később ezt bővíti ki filmnovellává, s ha az megnyeri az illetékesek tetszé­sét, akikor hozzálátnak a for­gatókönyv megírásához. Hozzá­látnak — s nem véletlen a töb­besszám, mert itt már bekap­csolódik az írás munkájába a drarr 'urg, aki elméleti kép­zettségével, szakértelmével, rendszeres bírálataival segíti az írót a film-mese kibontakozta­tásában. És, igen gyakran részt ■ vesz a munkában a születendt film rendezője is. Példákén ■ említsük ismét azt a filmet, melynek egyik jelenetét láthat­tuk. A címe „Játék a múzeum­ban” lesz, Huszti Tamás és Bár Róbert, a film írója és rende­zője öthónapos, közös munká­val alkották meg a forgató- könyvét. A forgatókönyv lapjait két függőleges hasábra osztják, i baloldalt láthatók a technika: utasítások, a mozgások leírása a színhely megjelölése, jobb ol­dalán pedig a közben elhangzc párbeszédek. A forgatókönyi jelenetekre, a jelenet pedig be­állításokra tagolódik. Végleges elfogadásakor kez­dődik meg a színészek kivá­lasztása, melyet gyakran pró­bafelvételek előznek meg. (A rendező több színésszel is el­játszat és filmszalagra rögzít néhány jelenetet a készüli filmből s e rövid jelenetek le- vetítése után dönti el, melyi­kük a legalkalmasabb a sze­repre).^ Ugyanakkor a díszlet- tervező elkészíti az úgyneve­zett belső, tehát műteremben készülő felvételek díszleteit, a jelmeztervező megrajzolja a jelmezeket, s a kellékesek megvásárolják, előteremtik mindazt, amire forgatás köz­ben szükség lesz. A külső, vagyis eredeti, nem filmgyári környezetben készülő jelene­tek helyszínét a rendező hosz- szas terepszemlék eredménye­képpen választja ki. Az előkészítő szakasz végén a gyártásvezető, a film gazda­sági főnöke elkészíti a költ­ségvetést. Érdekes megjegyez­ni, hogy az átlagos magyar film költségkerete körülbelül 3 millió forint, de akad film, amely ennek két-háromszoro- sába is belekerül. Nos, kiválasztották a színé­szeket, a helyszíneket, készek a díszletek, ruhák, együtt min­den kellék, s megvan a pénz is. Kezdődhet a forgatás. Első teendő a felvételek sorrendjé­nek meghatározása. Természe­tesen sohasem a forgatókönyv sorrendjében forgatják a jele­neteket, hanem csoportosítják az azonos helyen játszódó fel­vételeket, majd ezen belül az azonos fényviszonyok mellett játszódóakat (nappal vagy este, napfényes, borult vagy éppen esős idő), majd hasonlóképpen csoportosítják az azonos dísz­letek között játszódó belső felvételeket is, hogy az egyik díszletet lebontva, felépíthes­sék helyére a másikat. Emlékezzünk a forgatás el­lesett pillanataira. A nagy nyüzsgést egyrészt a kelléke­sek csinálták, akik elvégezték az utolsó simításokat a tárgya­kon, majd a világítók, akik a rendező és a felvételező utasításait követve, világítási próbát tartottak. Ezután a ren­dező beállította a színészeket és egy-két (bizonyos esetben több) próbát tartott. Ha a ren­dező elégedett a párbeszédek­kel, s a színészek mozgásával, utasítást ad a felvétel meg­kezdésére. A duda (a már em­lített éles, berregő hang) jelzi a felvevőgép indulását, kattan a csapó, ez a különleges szer­szám, amelyen rajta áll a film címe és beállítási száma, ne­hogy a laboratóriumban külön­böző filmek anyagai összeke­veredjenek. A csapó hangja után beállt halálos csendben az operatőr megindítja a film­felvevőgépet, amely külön sza­lagra rögzíti a képet, s külön a hangot. A különböző időben és helyen felvett képek tömegé­ben azután — a rendező irá­nyításával — a vágók terem­tenek rendet, vágják, megfele­lő helyen • összeillesztik, lera­gasztják a filmszalagokat. A zenét, a beszédet, és a zöreje­ket tartalmazó hangszalagokat pedig a keverők egyesítik, s a hang- és képszalagot végül a laboratóriumban másolják ösz- sze végleges, úgynevezett stan­dard-kópiává. A két-három- ezer méter hosszú celluloid szalagot fémdobozokba zárva elindítják a mozik gépházai felé. hogy a vetítőgépbe fűzve az élettelen szalag ismét meg­elevenedjék, s ott peregjen a vásznon, sok-sok ember több hónapos ihletett munkájának eredménye: a film. Zilahi Judit Hohiov már második napja figyelte a foglyot, akit kétheti „kezelés” után rettenetes álla­potban, több sebből vérezve vetettek a közös cellába. A keleti tartományban fogták el: felkelő volt. A foglyok segí­tették, ahogy tudták, ápolták, hamut szórtak a sebeire, de a fiatal férfinak egy jajszavát sem lehetett hallani. Szemét lehunyta, alig lélegzett. És akkor Hohlov egyszercsak döbbenten vette észre, hogy valaki odakúszik a fogolyhoz és nyalni kezdi a sebeiből szivárgó vért. Igen, ez itt Camp Luphungoula — villant agyába újra az iszonyat. A pártvezér — pártot keres A cellába most már töme­gével hozták a foglyokat. Hiá­ba, megkezdődött a választási hadjárat. Az egyik újonc, Da­niel Kanyenda bűne az volt, hogy Kaszavubu-párti válasz­tókörzetben — saját szavazó­kat akart az urnákhoz agitál­ni. Kanyenda pártfőtitkárként mutatkozott be Hohlovnak, de hogy melyik párté, azt nem tudta megmondani: még nem talált nevet pártjának... Kon­góban tucatszám vegetálnak az ilyen pártelnökök és párt­főtitkárok, elaprózott csopor­tosulások. Persze, mindegyik „nemzeti” programmal lép fel. Még Csőmbe blokkja is. A miniszterelnök fontos törek­vése, hogy több csoportból „összkongói” pártot gyúrjon — saját politikai ambíciói tá­mogatására. Márpedig ezek az ambíciók — az államelnöki székig érnek ... Hohlov kongói Odisszeiájá- nak következő állomása a Ndola börtön volt, Léopold- ville-ben. Itt kezdte emléke­zetes éhségsztrájkját, amely után áthelyezték a központi gyűjtőfogházba, Makalába. Ennek a Léopoldville hatá­rában álló börtönnek a neve magyarul „szenet” jelent. He­lyén valamikor szénégető tele­pülés volt. A börtönt, az or­szág legnagyobb fegyintézetét még a belgák építették, rö­viddel a kongói függetlenség kikiáltása előtt. Most a Csom- be-rezsimet szolgálja. Modern építkezés, körülötte négymé­teres falak, őrtornyok, szöges­drót. S a személyzet: csupa válogatott góliát... A Volkswagen- szöktető A Makalában az a szabály* hogy a politikai foglyokat ösz- szezárják a közönséges bűnö­zőkkel, tolvajokkal és gyilko­sokkal, akikből a házi felvi­gyázókat is verbuválják. A börtön igazi rémei ők. A II. blokk 19. cellájának 478/65 azonossági számú lakója, az Izvesztyija tudósítója még egy hírességgel is összeakadt. (Bi­zonyára nem véletlenül zárták össze vele.) A nevezetes fo­goly — harminc Volkswagen gépkocsit „szöktetett meg” bandájával annak idején az ENSZ parancsnokság , gará­zsából. Hohlov másfajta foglyokkal is találkozott a Makalában. Ezek a keleti tartományba. Kaszaiba, Kwiluba valósiak, olyan vidékre, ahol sokan ro­konszenveznek a Szovjetunió­val. Hohlov nevét nem tudták kiejteni, de a lapjáét könnyen megtanulták, ezért csak így szólították: „Orosz Izvesztyija bajtárs”. Egyikük séta közben mellé szegődött: — Camarade, én himumbis- ta vagyok. Három évet már lenyomtam itt. Viszontlátásra Camarade Izvesztyija. Meglát­ja, még találkozunk* bajtárs. „> Ismerősök is akadtak: az egyik fogoly Moszkvában járt korábban, egy másikkal Eli- zabethville-ben találkozott Hohlov, az illető katangai lap- szerkesztő. A Makalában a köztörvé­nyesek éjszakánként vadá­szatra indulnak a szomszédos cellákba. Kívülről könnyen nyílnak az ajtók (a falak és a szögesdrótok a szökést lehe­tetlenné teszik). Hohlovnak az egyik őr azt ajánlotta: támasz- szón egy üveget az ajtóhoz* ha jön a hívatlan látogató, a csörömpölés majd felriasztja. De honnan vegyen a fogoly üveget? Simone, a börtönőr megmagyarázta; — Adjon pénzt, az üvegről majd én gondoskodom. A ka­puőr kap egy százast, abból kitelik két üveg sörre. Az egyiket a kapuőr megtartja magának, a másikat ideadja nekem. Én megiszom a sört, az üveg — a magáé... Koponya, lábszárcsonttal Ez a Simone — a Mobutu- hadsereg tisztje volt, sikkasz­tásért minősítették vissza bör­tönőrnek. A Makala őrsze­mélyzete már ilyen. Öt-hét­ezer frankért néhány órára még lumpolni is beviszik Léo- poldville-be a szerencsés fo­goly-kuncsaftokat ... De a börtönnek nemcsak az őrei verbuválódnak a hadse­regből, hanem gyakran — a foglyai is. Olyan tisztek ezek, akik nem voltak hajlandók harcolni a felkelők ellen. Köz­ponti gyűjtőtelepük: Binza tá­maszpont, de ott már „telt ház” van, ezért kerülnek a Ma­kalába is. Hohlov néhány ne­vet idéz: Muboszo és Aleka őrnagyok, Michel Orera, Léon Tasso, Valéry Cimboulou had­nagyok, Joseph Ilounga, Dani­el Botela, Michel Mboyo zász­lósok ... Kívülük tucatnyi őr­mester, tizedes is van a fog­lyok között... Hohlov cellájában az egyik előd koponyát karcolt a falra, lábszárcsontokkal. Figyel­meztetőül: ez itt a központi börtön. A kongói főállam- ügyész közvetlen hatáskörébe tartozik. A főállamügyészébe, aki a letartóztatás óta elő­ször — hívatta Hohlovot... • Következik: A főállamügyész türelmet kér««.

Next

/
Oldalképek
Tartalom