Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
Együttes felelősség A mi világunk embere tisztességesen akar élni, hiszen jól tudja, hogy igazán és tartósan boldogulni csakis úgy ie- het. A szocializmus építő embere nagyon vigyáz tiszta lelkiismeretére, vigyáz arra, hogy tiszta legyen a keze. Ellenségeink sem tagadhatják, hogy a mi világunkban a szorgalmas, megbízható ember megleli a helyét. Nálunk sem kísért a munkanélküliség réme, s aki a közösen vállalt feladatok teljesítéséből derekasan kiveszi a részét, nem szorul arra, hogy tisztességtelen eszközökkel próbáljon anyagi előnyökhöz jutni. A gyakorlat, sajnos, néha szolgál olyan példával, melyből kiderül, hogy nem mindenki érti meg ezt az igazságot. Nálunk is akad még néhány, gyenge jellemű, erkölcsileg fogyatékos ember, aki képtelen ellenállni a csábító lehetőségeknek. Dolgozhatna, élhetne úgy mint társai, gyarapodhatna becsületes munkával is, de a mohóság, a szerzési vágy, a régi harácsoló erkölcs maradványai olyan erősek benne, hogy az első kísértésre meg- tántorodik. Nemrégiben például egy tszel nők, s a főkönyvelője ügyében hirdetett ítéletet a járás- bíróság. A vád súlyos volt: közös vagyon hűtlen kezelése. S a tárgyaláson beigazolódott: az elnök és a főkönyvelő valóban összejátszottak, meglopták a közösséget. Különösen az elnök bűne volt súlyos. Beosztásával, lehetőségeivel visszaélve, jogtalan pénzeket vett fel, építőanyagot tulajdonított el a szövetkezet készleteiből, hogy családi házat építsen, s szórakozásairól se kelljen lemondania. Az eset hetekig tartó vihart támasztott a tsz-ben, sok vitára, veszekedésre teremtett alkalmat. Volt, aki szemrehányásokkal illette társait, amiért nem hallgattak rá idejében, hiszen ő felhívta a figyelmet az elnök körül sűrűsödő nyugtalanító jelenségekre. Másokat a csalódás rendített meg. Az ilyen eset mindig meg- döbbentést kelt a közösségben. Még akkor is, ha szürke, jelentéktelen ember kezéhez tapad valami. Hát még ha tisztátalan kéz gazdája maga a gazda, akit a jó szándékú, bizakodó többség állított posztjára, s akit az erkölcsi értékek, a tisztesség megtestesítőjének szeretne látni. Jelen esetben az is fokozza a gyanakvást, hogy az elnök jó néhány embert cinkosává tett, elnézte jogtalan szerzéseiket. Elnézte, hogy hallgassanak, s azért is, mert neki sem volt erkölcsi alapja ahhoz, hogy felelősségre vonja őket. Ezek a cinkosok nyugtatgatták a közvéleményt, amikor az visz- szásságot tapasztalt. Ök bizonygatták — a főkönyvelővel az élen —, hogy az elnök, ha elvitt is valamit, be is fizette az ellenértékét. A közösséget nem lehet sokáig kijátszani. A szóbeszédek vizsgálatot követeltek, s az elnök mind több embernek volt kénytelen előnyt ígérni hallgatás fejében. Csakhogy az emberek túlnyomó többsége nem kért a cinkosságból. A közösség megkárosítása, az önző harácsolás mélyen sérti erkölcsi érzékét, hiszen ezek a hitványságok gyökeresen ellenkeznek életünk alapelveivel. A becstelenség mindig dicstelen, de a tiszta kéz soha nem volt annyira elsőrendű követelmény, mint a mi társadalmunkban. A közösségi élet sodrában, ahol az értékek nagy bősége mindannyiunk közös tulajdona. S a közös értékért felelősek vagyunk egymásnak. A közösségi ember a gyalázat jelének tekinti a tisztátalan kezet, és annak gazdájával nem hajlandó egy tálból cse- resznyézni. (K. Gy.) Ügyeleti szolgálat segíts a kombájnok gyors javítását az Egri Gépállomáson Július 5-én kezdték az aratást az egri járásban. A gépállomás kombájnjai 2300 holdon aratták le a kenyér- és takar- mánygabonát, a tíz aratógép 640 holdon vágta rendre a kalászokat. A járás felvidékén, Balaton község környékén is hozzálátnak holnap—holnapután az aratáshoz. A gépállomás 26 kombájnéra hárul a legtöbb tennivaló, rendrearatók után szedték fel és vágták a gabonát, az idő sürgetése miatt már egyszerre aratják-csépelik a terményt. A gépállomás vezetői ezért a korábbiaknál még jobban gondoskodnak a bekövetkezeA hibák gyors elhárításáról. Július elsejétől, a műhelykocsi mellé még egy teherautót szereltek fel a kombájn javításokhoz szükséges alapvető szerszámokkal, szükséges anyagokkal és más eszközökkel, sőt hegesztő- aparáttal. A munka közben bekövetkezett hibák elhárítására ügyeleti szolgálatot szerveztek és így néhány óra elég a javításhoz, alkatrészcseréhez. Reggel 7-től este kilencig tart az ügyelet. Tegnap Sallai László munkagépmechanikus volt a soros. Délelőtt fél tízkor Nova jról jelentettek akadályt, a szövetkezetben arató kombájn állt le a szalmatömörítő-tengely törése miatt. A gyors intézkedésre csak a hibás tengelyt hozták Egerbe és mindössze három óra kellett, hogy a gép ismét folytatni tudja az aratást. A műhelykocsi és az aratás idejére felszerelt gépkocsi a határban keresi fel és nyújt segítséget a bajba jutott kombájnosoknak. Négy szerelő ügyel a kombájnokra, de ha az egri műhelybe érkezik hibás alkatrész, vagy pótalkatrész- kiutalásra van szükség, még két szerelő tart ügyeletet este kilenc óráig. Még késő este is van lehetőség, hogy hiányzó alkatrészeket esztergályoztassa- nak. A raktárból a nap minden szakában kiadják az anyagokat és alkatrészeket. Az ügyeleti szolgálatba osztott szakemberek írásban rögzítik a napi eseményeket. Nemcsak a meghibásodásokról vezetnek kimutatásokat, hanem a kombájnosok kifogásolható tevékenységéről is. Az ügyeleti naplóban feljegyezték), hogy hol és melyik kombájnos volt az, aki nem állt időben munkába. Huszonöt alkalommal jeleztek a járásból gépi meghibásodást és a napló tanúsága szerint fél napnál tovább nem álltak a gépek, eddig még nem fordult elő olyan hiba, ami a felületes javításokból származott volna. Ezer fiatal orvos kezdi meg az idén kétéves gyakorlatát Az orvostudományi egyetemeken befejezték munkájukat az elosztó bizottságok. A négy egyetemen 860 orvostanhallgató fejezi be tanulmányait, s az idén először kerül sor nagyobb számú — 140 — fogorvos elhelyezésére. Legnagyobb részük vidékre kerül az ottani fogorvoshiány pótlására. Az új orvosok a diploma kézhezvétele után rövidesen megkezdik kétéves gyakorlatukat. Egyes orvoshiánnyal küzdő miegyék ellátásának megjavítására az idén lehetővé tették, hogy a fiatal általános- orvosok egy része félévi kórházi gyakorlat után körzetbe kerüljön. A középfokú egészségügyi dolgozók kihelyezése befejeződött. Az ország 40 szakiskolájában többek között 450 ápolónő, 350 gyermeképolónő, 250 védőnő és több mint kétszáz gyermekgondozónő végzett. Legtöbbjüket abban a megyében helyezték el, ahol tanultak, vagy ahonnan az iskolába kerültek. Befejeződött az idén végző gyógyszerészhallgatók elosztása is. A budapesti és a szegedi gyógyszerészeti karról kikerült 216 fiatal július 15-én megkezdte az államvizsgát megelőző féléves szakmai gyakorlatot. A balesetmentes „milliomos99 Vagy egészen pontosan: „Balesetmentes Sanyi bácsi.. .* — mert így ismerik, emlegetik munkatársai Nagy Sándort, a 4. számú Autóközlekedési Vállalat gyöngyösi üzemegységének gépkocsivezetőjét. A pilótát —, aki tizennégy esztendeje ül a volán mögött, s kilenc éve vezet farmotoros Ikarust.., A rábízott gépkocsival sok helyen megfordult már a csaknem másfél évtized alatt. Járt a Szovjetunióban, volt Csehszlovákiában. Mostanában pedig a mátrai vonalakon vezet — sokszor csúszó^, nehéz, hevíti terepen — Gyöngyöstől Kékesig, Mátraszentimréig, meg vissza. Sokszor, napjában ötször is. Feladata színes, érdekes — kedvvel, becsülettel végzi. Munkájával elégedettek, tisztelik érte, s jutalmazzák: háromszoros sztahanovista, s éremmel kitüntetett kiváló dolgozó. S amiért különösen kijár az elismerés Nagy Sándornak: gépkocsivezetői tizennégy esztendeje alatt több mint egymillió kilométert hagyott maga mögött — balesetmentesen...! (Kép és szöveg: Gyenes István) Panasz és megint panasz Közéletünk alakulásának érzékeny mutatói a panaszügyek. Meglehetős könnyedséggel és biztonsággal következtethetünk közigazgatási szerveink munkájának hatékonyságára, elmélyül tségéne a panaszok számából és tartalmából. Ezért érdemes néhány alapvető vonásában megnéznünk, a közérdekű bejelentések és panaszok intézése miként történik Gyöngyösön. Nem mind panasz Nagyon szép adattal kezdhetjük a vizsgálódást, összesen egyetlen panasz érkezett ebben az évben a Gyöngyösi Városi Tanács szakigazgatási szerveihez. Kulcsár Antal és társai nyújtották be az igazgatási oszJ. — Nem, pennynkint gyűjtöttem a munkásoktól a központ• ban meg a kocsmákban, kivéve az utolsó 11 pennyt, azt az i öreg Nick, a cipész adta. j — Majdnem egy shilling! — szólt Sharkey és füttyentett elismerésképpen. — Nagyon ren-i des fickó az öreg! Azután kihúzta az íróasztala] fiókját és elővett egy képet. ] — Megmondom neked, mit] csinálunk a pénzzel. Itt van ez] a fénykép, a nyomda a múlt] héten nem fogadta el, mert] nem volt pénzünk a klisére.'; Most legalább kinyomtathat-] juk és meglátják az emberek,-; hogyan támadta meg a rendőr-] ség a munkanélküliek tüntető-] sét. Az e heti lapban már meg-] jelenhet. ] Johnson elvette a pénzt és a ‘ fényképet. — És légy oly szíves hozzál nekem egy-két szendvicset — szólt utána Sharkey, és átnyújtott néhány pennyt. Azután; Johnson arcába nézett és meg-] kérdezte: — No és te? Ettél va-; lamit? ] — Olyan éhes vagyok, hogy' egy döglött lovat is megennék.; Feltéve, ha le van öntve tar-- tármártással. ] — No, akkor vegyél magad-; nak is húsos puddingot és vi-' gyázz, hogy elég sok mártást, tegyenek rá. ; Tom Johnson lement az utcára, át a túlsó, napos oldal-' ra. Ruganyos léptekkel járt, elfeledkezett a gémberedett lábáról és a gyomrát marcangoló ürességről. ; És a tízshillingest keményen szorította a markában. Fordította: Zilahi Judit _____ ★ Frank Hardy, ausztráliai író, 1917-ben született. Tizenhárom éves korában abba kellett . hagynia a tanulást, hogy mun- s kát vállaljon. 1944 óta jelennek . meg novellái, regényei, de írt színdarabokat, humoros törté- :. neteket, népmese-feldolgozásokat is. Hardy az Ausztráliai Írók Baráti Társaságának alel- nöke és a Realista Irócsoport y alapítója. Ez utóbbi szervezet célkitűzése, hogy új írókat neveljen ki a munkásmozgalomban. — Ahogy gondolja — felelt, és az íróasztal-fiókból vaskazettát húzott elő. Kivett egy shillingest és Johnson felé nyújtotta. — Jobb szeretném az én tízshillingesemet — szólt Johnson és átnyújtotta a kilenc shillinget, amit az előbb kapott. Az alkalmazott vállat vont, kihalászta a bankjegyet és odatette eléje az íróasztalra. Johnson gondosan összehajtotta és elindult az ajtó felé. Ott azután visszafordult. — Nem lehetne egy tányér levest kapni? — Nincs. Sajnos nincs ingyen leves reggel nyolc óráig. Johnson künn az utcán álldogált. Szemerkélni kezdett az eső. Gyengeség fogta el, szédült, be akart állni a híd alá, hogy az eső elől menedéket keressen, de megbotlott és elterült a nedves aszfalton. Egy taxi csikorogva fékezett alig félméternyire állt meg tőle. A sofőr ordított: — Nézzen a lába alá, maga hülye! Johnson föltápászkodott, megpróbálta ledörgölni a sarat a felöltőjéről és szó nélkül ment tovább. A városi park felé tartott, s örömmel fedezett fel egy üres padot. Elnyújtózott rajta, s lassan áiomba merült. Hajnalban ébredt fel, majdnem teljesen elgémberedve a hidegtől. Elvánszorgott az Üdvhadsereg konyhájára, beállt a rongyos sorbanállók közé és mohón falta a levest a pléh-tál- ból. Ettől kissé feléledt, s hamarosan odaért a pártház ismerős, rozzant épülete elé. Felment az első emeletre és bekopogott az ajtón, amelyen nem volt névtábla. — Tessék — szólt egy hang belülről. Johnson belépett. A parányi szoba zsúfolt volt. A falon penészfoltok, a vakolat itt-ott lehullott, az egyik sarokban térképek, szedett-vedett székek és asztalok jelezték, hogy a bútorzatot lassacskán, innen- onnan gyűjtötték össze. A napfény homályosan szűrődött át a poros ablaküvegen. Az íróasztalt szétszórt papírok borították, kézírásos ívek, géppel írott lapok, kefelevonatok. A falról egy kicsiny keretből Marx Károly képmása tekintett le rájuk. A munkás heti— Helló, Lance! — Johnson leült az asztallal szemközti székre, a rozoga szék megnyi- kordult alatta. — Szombat délután adományokat gyűjtöttem a pártnak. — Hogy sikerült? a bejelentők közvetlenül a tanácshoz fordultak; Ha még azt is figyelembe vesszük; hogy a tanácstagi beszámolókon és fogadóórákon mintegy kétszáz közérdekű észrevétel hangzott el, kiderül; egyre élénkebben és érzékenyebben reagálnak az emberek minden olyan ügyre, amely túlhalad, az egyéni érdeken. Mik ezek? Az élelmiszerrel való ellátás időszakos nehézségei éppen úgy szólásra késztetik az embereket, mint a város köztisztaságának helyzete, de folytathatjuk a sort a parkok; útjelző-táblák rongálásának bejelentésével, valamint az utak, járdák kijavítását, vízlefolyók létesítését, a víz- és villanyhálózat újabb bővítését sürgető észrevételekkel. Ahány ilyen bejelentés, any- nyi jogos igény, valamennyi a közösség érdekét — szolgálja. Legfeljebb a megvalósításuk nem megy olyan gyorsan; mint ahogy azt a lakosság szeretné, mert itt már a rendelkezésre álló anyagi eszközök szabják meg az intézkedés lehetőségének határát. Még egy kérdés maradt nyitott: vajon milyen súllyal kezelik a szakigazgatási szervek a közérdekű bejelentéseket? Nyugodtan kijelenthetjük; általában nagy gondossággal, alapossággal — bár még előfordul, hogy egy kicsit szükséges rossznak minősítik a bejelentések érdembeli intézését, nem szívesen foglalkoznak vele. Márpedig a panaszok, bejelentések kezelésének módja mindenképpen befolyásolja a tanács és a lakosság kapcsolatait, vagy lazítja, vagy erősíti azt. Félreérthetetlenül állapítsuk meg: közérdekű bejelentést tenni mindenkinek joga, sőt kötelessége, ezt a bejelentést lelkiismeretesen megvizsgálni, benne érdemben intézkedni, elsőrendű kötelessége minden államigazgatási szervnek. Kétségtelen, Gyöngyösön panaszügyben egyre kevesebb a panasz. (g. molnár) lap, a The Workers’ Weekly egy példánya léckeretben függött egy szögön, az ablakpárkány mellett. Az asztal mögött ülő férfi abbahagyta az írást és felpillantott. — Helló, Johnno! — üdvözölte. — Fél fontot szereztem — felelte Johnson, s arckifejezése olyan volt, mint a gyermeké, aki várja, hogy megdicsérjék. Lance Sharkey elmosolyodott. — Fél fontot? Hisz ez egy vagyon manapság! Mit csináltál? Kiraboltál egy bankot? — Már megint beborult!? tály kisajátítást megállapító határozata ellen. A panaszosok úgy érezték, a kisajátítás nem közérdeket szolgál, összesen tizenkét négyszögöl nagyságú terület állt a vita központjában, amit az ÉMÁSZ transzformátorház építésére akar felhasználni. Érthető, hogy a panaszt elutasították, és az előzőleg meghozott első és másodfokú határozatot jóváhagyták; Ugyanis nem lehet vitatni, hogy a kisajátított tizenkét négyszögölre közérdekből van szüksége az ÉMÁSZ-nak. Ez lett a sorsa az idén beadott egyetlen panasznak. Egyetlen panasz. Hát ez nagyon szép. Megnyugvással vehetjük tudomásul: Gyöngyösön az államigazgatási szervek nagy körültekintéssel végzik feladataikat, még az egyetlen ; panasz sem volt jogos. ] Csakhogy a köztudatban -panasznak minősített beadványok száma már mást mutat. ;Miután ezekről a beadványokéról külön nyilvántartást nem -kell vezetni, adatokat nem > tudunk közölni. Két nagy csoportba sorolhatjuk ezeket a > beadványokat. Egyik részük l földrendezési, másik részük lakásügyi kívánságokat tartalmaz. Miután ezek az észre- I vételek, kívánságok nem egy ;már jogerősen ' befejezett államigazgatási ügyre vonatkozónak, nem panaszoknak, beadványoknak minősülnek. Ebből ’pedig sok van. Például lakás- ' ügyben havonta mintegy fél- ; száz. * Jegyezzük még meg, azoknak az ügyeknek a száma, amik kétségtelenül államigazgatási panasznak minősülnek, •örvendetes módon csökkent az előző évekhez képest. Amíg ; ebben az évben csak egy ilyen í sérelem került terítékre, a l múltban évenként mintegy tíz í panasz futott be a tanácshoz. A köz érdekében ] Több mint félszázan adtak (jelzést közérdekű ügyben az ; év első hat hónapjában, ezek
