Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-03 / 155. szám
Ordögbőrrtadrág és re vans Az ember önkéntelenül asszociál: horogkeresztes zászlók, dobszó, menetelés, pattogó-recsegő indulók. Kedvükre parádéznak a különböző „bajtársi szövetségek”, hovatovább annyi van belőlük, mint erdőben a gomba, lábuk is egymásba ér. Jámbor wotanok téglavörös arccal fújják a marsot. Ez az ő igazi idejük, mert nagyon sok nyugatnémet polgár még Hitler nevének kiejtésétől is viszolyog. És nem utolsó szempont, a bonni szövetségi köztársság — „jogállam”. Sorra előkerülnek hát az összecsavart zászlók, harsonák, vaskeresztek. Pocakot eresztett férfiak feszítenek a pántas- korcos ördögbőrnadrágban, zöld ingben, elégedetten, mint a belgrádi „Politika” írta, nemrég Höchingen nyugatnémet kis városka volt egy nagyobb látványosság színhelye, a „Stalhelm”, az Acélsisakok szövetségének 800 régi és hűséges tagja gyűlt itt egybe. S még Höchingenben sem akárhol gyülekeztek, hanem a Ho- henzollern királyi emléktábla alatt. „Nem sokára ti is megértitek, mit veszítettetek velünk!” — énekelték. Ugyan mit veszítettek? A hitleri rohamosztagokat, büntető expedíciókat. Ha sokan a közömbösség és a feledés homokjába fúrják is fejüket, akadnak, akik értékelni tudják, akik nagyon is megértik az „acésisakosok” veszteségek feletti sirató énekét. Például a szövetségi hadügyminiszter, von Hassel, vagy maga a szövetségi kormány elnöke, Erhard, ök nem restelltek üdvözlő táviratokat küldeni sem az ördög- nadrágos dalosoknak, meg a többi fasiszta vagy neofasiszta gyülekezetnek, melyeknek tagjai ma még vadabb és őrültebb álmokat szőnek az idegen területek visszacsatolásáról, vagy „ohne worte”, bekebelezéséről. „A Stalhelm szellemének kihunyni nem szabad”...— szól a menetdal. S csak természetes, hogy a szövetségi kormány a sajtószabadság szellemében még a legkisebb kísérlettől is távol tartja magát, lépést sem tesz, hogy a gondolatokat és lelkeket fertőző-szennyező „irodalmi” termékek áradásának medrét rekesszc. Hiller neveltjei, zsoldosai és udvaroncai szabadon uszíthatnak, zsarolhatnak, legfeljebb egy kézlegyintést kapnak: „ ... ugyan, hiszen nem sok vizet zavarnak !” Nem sok vizet zavarnak, szentigaz. Sőt, egyenesen a szövetségi kormány malmára hajtják a vizet, a kormány vitorláit dagasztják. Ügy is, mint az NSZK idei választási hadjáratának f '- dobosai, úgy is, mint terveik támasztó nillérei. Kié?, ha csak a szükségállapot- alkotmány elfogadtatására indított propaganda-kampányra gondolunk. Szükségé 11a oot-alkotmány? Mivégre?! Semmi másra, mint arra, hogy a kormány bármely pillanatban összezúzzon és megsemmisítsen minden demokratikus intézményt, nullára redukáljon •minden demokratikus sza- badsápjoaot. Jóllehet, a bonni ..jogállam” keveset enge- délvezett eddig is a demokráciának, már ma is sokalja ezt a keveset. A demokratikus Németország központi lapja, a Neues Deutschland méltán figyelmeztet két dátumra. 1933 és 1939 esztendejére, mikor szélesre tártak minden kaput a törvényesen szentesített barna terror előtt. 1933- ban és 1939-ben is egyetlen jeszöval érveltek, akárcsak ma is — ..a német nép és az állam védelme” kívánja a törvény elfogadását. Felsorolni nem szüksége«1, milyen lépések „tőrvényesí- téséhez” kellett a nácizmus számára a jogalap. A háború kirobbantásához volt ez a törvény kanaszkodó. Évtizedekkel előbb, ugyanúgy, mint a szükségállapot-törvény megszövegezői akarják. tilos volt munkahelyet ■ változtatni.1 rendeletileg emelték a hadkötelezettség időtartamát, s azt a szót, hogy ^önkéntesség’” a szótárakból is kiradírozták. Egyenlőség! jelet tehetünk múlt és jelen közé Mint már annyiszor, ezekben a mai időkben, a közvetlen jelenben is tévedhetetlen bizonyossággal tanúsítja a szövetségi köztársaság, hogy örököse a háború előtti hagyományoknak. Hitler támadta a szabadságjogokat, s minden eszközzel azon volt, hogy e törekvéseket „likvidálja”. A bonni állam pontosan hasonló eredményekre pályázik. Ördöebőrnadrágos, teli pocakú revansisták énekelték Höchingenben: „Kamerád, nyújtsd a kezed, — mint régen megeskiid- tünk ...” És nemcsak Höch- ingenben, másutt is horogkeresztes zászlók alatt harsán a dobszó, s menetelnek. A gondolatok nyomasztó aggodalma nem puszta liefere hát, s a sokasodó árnyék sem . madárijesztőké. A demokratikus és békeszerető erők parancsolhatnak itt megállást. A történelem figyelmeztetése sürget határozott. cselekvő egységre. Ha a szőlő kivirágzik,.. „Megmozdul a bor, ha a szőlő kivirágzik” — így tartotta ezt a régi tokajhegyal- jai szólás-mondás. A Tokaj- hegyaljai Állami Gazdaság szakemberei a tarcali Szőlészeti Kutató Intézet tudományos munkatársaival együtt évek óta vizsgálják ezt a kérdést. A vizsgálatokat most zárták le. Megállapították, hogy azokban a hegyaljai pincékben, mint a mádi, a sátoraljaújhelyi, a sárospataki és a tarcali, ahol a pinceágak 25—30 méter mélyen helyezkednek el a hegy alatt, a bor sohasem „virágzik ki” a szőlővirágzás idején sem. Ezekben a pincékben a nyári kánikulában csakúgy, mint a legdermesztőbb téli fagyok idején is, 10—12 fok az állandó hőmérséklet. Ott azonban, ahol ez a hőmérséklet változik, a borokat nem kezelik tisztán, a bor valóban „megmozdul”, de nem a szőlő virágzásának hatására, hanem mert a borban maradt cukor elbomlik. (P. D.) Elkészült az egri Népkert rekonstrukciós tervvázlata A napokban jelentős állomáshoz érkezett a megyeszékhely fürdő- és üdülőparkja tervezési munkálata. A Középülettervező Vállalat kertészeti tervező mérnöknője bemutatta a részletes tervezés alapjául szolgáló tervvázlatot egy illetékesekből, szakemberekből alakult bizottságnak. A tervvázlatot magunk is láttuk, s elmondhatjuk, hogy a nagymúltú park híréhez méltó lesz a rekonstrukció. A tervező alapos tudományos előkészületek alapján látott munkához. Az Egri Állami Levéltárban s a Dobó István Vármúzeumban feltárta a hajdani Érnekkerte vonatkozó régi tervrajzokat, térképeket. Sőt, a park leírására is keresett és talált az 1800-as évek elejéről származó leírást. A tervezet szerint megmarad a Népkert keresztirányú átlós két főútja, melyet azonban, az 1800-as évek elejéről származó térképnek megfelelő elrendezésben, gazdag úthálózat egészít majd ki. A park közepén egy nagy átmérőjű szökőkút nyer elhelyezést. A Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának szobrászati szakzsürije egyébként már 1960—61-ben javasolta az itt elhelyezett szobornak megfelelőbb és méltóbb környezetben való felállítását. A tervek szerint e szobormű a Vorosilov téren kialakítandó nagy felvonulási téren nyer majd elhelyezést. A Népkert rekonstrukciója során, az oda nem való, s a parkot indokolatlanul szűkítő létesítmények, mint pédául a tekepálya is, kitelepítésre fog kerülni. Mint értesültünk, a tervezés első fázisában, a Népkert úthálózata és a közművek (víz, csatorna, villanyviágítás) tervei készülnek el s kerülnek kivitelezésre. Eger lakossága tehát megnyugvással veheti tudomásul, hogy az idegenforgalmilag is oly jelentős Népkert rekonstrukciója a legjobb útra gördült. Sugár István A körzetszerelő — AMIKOR KEZDTEM, még tartott a harc... de mi inkább már a háború mögött jártunk. Elhagyott aknamezőkön, megrongált országutakon, kiégett, romos házak között, sárban, hóban, fagyban, negyvennégy- negyvenöt telén ... Nagy munka várt ránk, hiszen annyi mással együtt elpusztultak a vezetékek is. A villanypóznákat, meg a drótokat széthordták: hidetés útján, s személyes „nyomozással” próbáltuk újból összeszedni azokat, több, kevesebb sikerrel. Gyöngyőssolymosi házában — egy aranyjelvényes törzsgárdistával beszélgetek, a mátrafüredi körzetszerelővel, Karsai Pállal. Húsz éve dolgozik egy munkadónál. _ Húsz esztendeje, hogy tanulóként beléptem a vállalathoz, ha jól emlékszem, még Eger—Gyöngyös vidéki Áramszolgáltató RT volt a cég neve. S _ a „fizetésemet”' mindig más helyen kaptam: hol itt, hol ott láttak vendégül, egy-egy ebéddel, vacsorával, mikor melyik házban dolgoztam éppen ... Vagy huszonöt falut jártam munkatársaimmal, a Mátra vidékétől a Tárná partjáig. Zsákmányolt „hadi- yezetékből” . építették a gyöngyőssolymosi szekundér hálózatot, a Pipíshegyről golyózápor kergette vissza őket, gazdákkal kellett „csatázniuk”, hogy a kerítésekhez elhurcolt, felhasznált villanyriró- tokat visszaszerezzék, lovas szekér volt a „műhelykocsijuk” — ám legnagyobb, legmaradandóbb élményeként mégis a mátrai „szent falvak” 1943-as villamosítását emlegeti, őrzi,.. — Mert ae első igazi. önálló munkám volt. Fővezeték épült akkor, tetőtartók és órahelyek készültek. Sok gondot okozott az alkatrészhiány. A bakoszlopokhoz például magam gyártottam a csavarokat. Három hétig csak csavart metszettem ... kölcsönszer- számmal. MÉG A NAGY helyreállítási munkák idején megismerték a Mátra vidékén, de jobban — csak ezután, hogy körzetszerelője lett az erdők közé települt falvaknak. — Szentimrén telepedtem meg, onnan jártam a környéket le, egészen Parádsas- várig •.. Javítottam, szereltem és inkasszál- tem, szedtem az áram- díjak. Akkoriban még legényember voltam, futotta hát az időmből. Valahogy így járta a szakma „iskoláját”, így szerzett gyakorlatot, magának rangot, elismerést a villany- szerelő Karsai Pál... Tíz esztendős szakmai múlt állt már mögötte, hogy visszatért végre a falujába, Gyönr gyössolymosra. Visszakerülését, természetesen idézőjelben kell érteni, hiszen — egy körzetszerelő valójában mikor van odahaza? Amíg Juhász József mellett dolgozott, addig is úton volt mindig, aztán meg, hogy jött a „területi átszervezés”, hatodmagával megkapta a mátrafüredi körzetet — 1963-ban — 17 község gondját, termelőszövetkezetek, gépállomás és honvédségi laktanya elektromos munkáját — még kevesebb időt tölt a Gyöngyös-széli községben. — Neheztelnek is rám a faluban, hívnának ide is, oda is, de mikor menjek...? Mindig másfelé akad dolgom. S mikorra hoza- érek — megválthatom — bizony el is fáradok ÍGY BESZÉL, de pár perc múlva — amikor esti szürkületben beállít hozzá kérésével egy fiatalasszony, s mondja: nincs villany a házban, s otthon kicsinye van — megígéri nyomban, időt szakít rá, kimegy nemsokára, megjavítja a hibát... Pedig a Sólymoson lakó füredi körzetszerelő most fáradt. Említi, hogy az éjjel, a vihar miatt nem kevesebb mint hat vonalhoz hívták az „osztagot”. A kollégája pontosan éjfélkor indult — és őhozzá is bezörgettek hajnali fél ötkor. A harmincöt kilovoltos vezetéken valami nyolc porcelán szigetelő szétrobbant, nem kapott áramot az oroszi ércelőkészítő meg a bánya, s a pipishegyi Izzónál sem volt különb a helyzet. Sárban, csa takban kellett menniük végezniük a dolgukat. — A körzetszerelók élete ilyen... A tél a legrosszabb. Tavaly Piszkéstető és Gallya között szakadt állandóan a vezeték A rárakódott hó miatt. Karácsonykor is mennünk kellett... A házakban, - 1 sokban — szerencséid egyre kevesebb a dolguk, meséli. így mond ja: a politechnü.a tér« jeszti a szakértelmet. Azelőtt még egy elromlott biztosítékhoz is a szerelőt hívták, a kis javítást mostmár egyre több helyen elvégzik maguk az otthoniak is, a diákok — s ellesik tőlük az öregebbek. Húsz esztendeje dolgozik egy munkahelyen Karsai Pál. Hívták már „jobb helyekre is”, másfelé, ahol többet kereshetett volna. A megszokott társaságtól azonban nehéz elszakadnia. Meg ettől az izgalmas, változatos munkától is...! Sokszor két napig is odavan, volt már, hogv tovább is — családos ember, a felesége, gyermeke van Sólymoson — mégsem cserélné el munkaadóját, az ÉMÁSZ-t. — HÜSZ ÉV, még nem nagy idő, nem érdemes ezt emlegetni, írni róla mint a nagy dói gokról, másik húsz év múlva talán aktuálisabb lenne ez a beszélgetés ... Mert Úgy szeretném, ha még akkor is itt lennék! Jól érzem magam, szeretnek itt a munkám után m ^becsülnek: kiváló dolgozó vagyok!.. A te ábbi terveim? Hát... úgy iparkodni, hogy újra, meg újra, ezután is rászolgáljak a kitüntetésre, elismerésre ... (gyónj) Az ifjúság az ifjúságról Talán a legnehezebb feladat, őszintén szembenézni önmagunkkal, elfogulatlanul ítélni meg magatartásunkat, gondolatainkat, cselekedeteinket. Erre vállalkozott a Gyöngyösi Városi KISZ-bizottság, amikor a fiatalok között végzett politikai—nevelő munka helyzetképét igyekezett megrajzolni. Foglalkoztak az elért eredményekkel, ezek közül is elsősorban a termelési tevékenységgel. Olyan adatok hangzottak el. hogy az üzemekben közel száz ifjúsági brigád dolgozik, ezek közül már több mint harminc elérte a szocialista címet, hogy a munkabrigádokban több mint kétezer fiatal dolgozik az idősebbekkel együtt. Közülük a MÁV Kitérőgyártó ÜV Ku- lich-brigádja a megyei verseny második helyezettje. A szakma ifjú mestere-mozga- lom egyre jobban terjed az Állami Építőipari Vállalatnál és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. Dicséretes a társadalmi munka mértékének emelkedése. Ebben az évben már százhatvanezer óra a vállalás a közhasznú munkára. Az elmúlt évihez kénest harmincezer óra a növekedés. Számot adott a beszámoló az állami és a politikai oktatás kiszélesedéséről, a fiatalok kulturális tevékenységének tartalmi megerősödéséről, ezzel kapcsolatban a klubdélutánok egyre jelentősebbé váló funkciójáról, és természetesen a sportélet fokozódó lehetőségeiről. Elismerésre méltó sikerek ezek, bizonyítják, hogy a fiatalok megtalálták helyüket a mai társadalomban, okosan tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, amiket kaptak. Mindez azonban a valóságnak csak egy része, bár jelentős. megnyugtató, örömteli része. Ha azonban tovább akarunk lépni a megkezdett úton, nem feledkezhetünk meg a nehézségekről, a gátló, akadályozó buktatókról sem. A beszámoló tehát ezeket sem mellőzte. „If júságunk magáénak vallja, és tejes mértékig egyetért pártunk és kormányunk politikájával". Mindezt a beszámolóból idéztük. Olyan megállapítás ez, aminek realitását a következő, a beszámolóból vett további idézetekkel kell összevetnünk: „Sok fiatal van, aki az ifjúsági mozgalomban csak alkalomszerűen vesz részt, csak a szórakozást keresi”. Később: „Sokan csak a tanul« mányi szabadság reményében tanulnak”. Még tovább: „Ha bármilyen okból fennakadás vagy zökkenő van egy fiatal életútjában, akkor hajlamosságot tapasztalunk, hogy annak okát igyekszik a társadalmi berendezkedés, vagy aa anyagi javak rendszerében keresni”. Most már csak egyetlen idézetet még: „A hibák takarga- tásának megszüntetésével fiataljaink egészséges szemléletét, annak fejlesztését segíthetnénk”. Az előbbieket összevetve eljuthatunk néhány következtetéshez, néhány követelmény megfogalmazásához. Kezdhetjük azzal, hogy a túlzás minden vonatkozásban káros, akár az eredményeket nagyítjuk fel vele, akár a hibákat növeljük meg. Mert a fiatalok között is van még mivel foglalkozni, közöttük is akad még nyoma a kispolgári mentalitásnak, a pesszimizmusnak. az anyagiasságnak, a cinizmusnak és lehetne még sorolni a leküzdendő nehézségeket. az életfelfogás és világnézet ferdeségeit, ahogy azt a beszámoló is megmutatja az idézett részletekben. De ha már a hibák takarga- tásának megszüntetését célozza meg a beszámoló, nem ártott volna, ha a célozgatás után mindjárt leadja az első lövést is, hadd hulljon a rossz. A hibákat azonban csak nagyon általános vonalakban rajzolja meg, annyira kontúr- talanul, hogy nincs is mit kezdeni velük. Ha akarom, elhiszem. ha akarom, nem: vannak még hibák; ez a végső következménye az ilyen határvonal nélküli megfogalmazásnak. Lényegében vaktölténnyel lövöldöz a hosszas célratartás után, hogy az eiőb- bi példánál maradjunk. Kétségtelen azonban, a Gyöngyösi Városi KISZ-bi- zottság hozzáfogott valami nagyon jelentős, forradalmi tevékenységhez, osztályharcos megnyilatkozással, ha nem is maradéktalan sikerrel. A kezdeményezés mindenképpen dicséretes, most már csak az kell. hogy az ideológiai fronton kiépített hídfő-állást mélységében és terjedelmében is kiszélesítsék, mert a győzelem reményében csak igy lehet az offenzívát megindíta- niok. G. Molnár Ferenc Színházi előadás az árvízkárosultakért Az Egri Gárdonyi Géza Színház művészei műsortervüktől függetlenül ma este fél 8 órai kezdettel bemutatják Csi- ky Gergely: Nagymama című ingjátékát. Az előadás bevételét az árvízkárosultaknak ajánlották fel. A képen Olasz Erzsébet, Kautzky Ervin és Németh Ilona.
