Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

„OGYES* EMBEREK. *,A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a rendszeresen javuló jólét esetenként elíté­lendő jellemvonásokat: ka­rácsolást, kapzsiságot, ön­zést is erősíthet.” (Az MSZMP KB ideoló­giai irányelveiből.) Mivel a munka nálunk tör­vényben biztosított jog, és mert általában mindenki a ké­pességének és felkészültségé­nek megfelelő munkát végez­het, — becsületes, szorgalmas munkával mindenki meg tud­ja keresni a kenyerét. Nemcsak azt, de többé-kevésbé mindent, amit a mai modem kor élet- szükségletnek tart. A fizetésen felül igen sokan — évente tíz­ezerszám — kapnak 100—120 ezer forintos állami „ajándé­kot’’ az ingyen kiutalt lakás formájában. Mások hosszú le­járatú ház-, lakásépítési köl­csönhöz juthatnak. Igaz, hogy autóra, balatoni nyaralóra ma még viszonylag keveseknek telik, de ezer és egy tény bi­zonyítja, hogy életszínvona­lunk már rég túljutott azon a tíz-tizenöt év előtti fokon, amikor a kenyér, ruha, cipő — tehát az elemi szükségletek előteremtése jelentette a fő gondot. Persze, magasabb fokú igé­nye csak annak lehet, aki a köz érdekében végzett munká­ja alapján azt megérdemli. Felszabadulásunk után húsz évvel nálunk nincs helye, lét­feltétele az ingyenélésnek, élősdiségnek. Mégis, van társadalmunknak egy keskeny, de igen veszélyes rétege, amelynek rossz példája ragadós lehet. Ezek az élőskö­dő, az államot fejőstehénnek tekintő, korrupt, megveszte­gethető hivatalnokok, a rende­letek és törvények hiányossá­gait kihasználó, „nélkülözhe­tetlen ügyes emberek” végső soron még a törvényesség in­nenső oldalán vannak. Na­gyón gyakran „jópofa”, kelle­mes modorú, „érdekes” embe­rek ezek, „Pecunia non ölet... — a pénznek nincs szaga... ” — ez a jelszavuk. — Hogyan lehet könnyen pénzt szerezni? Az államtól ingyen kapott lakásuk áruba bocsátást, vagy elcserélgetése tízezres lelépési díjakért például eléggé elter­jedt jelenség (bár az ilyen ügy­leteket — érthető okokból — igen nehéz leleplezni). Vannak aztán, akik munkahelyüket, fizetésüket jövedelemkiegészí­tő, biztosító szelepnek tekintik csupán. A mellékes, a másod­állás kedvéért lelkiismeretle­nül elhanyagolják főmunkáju­kat, amiért tulajdonképpen fi­zetik őket. Ide tartozik az ál­lami anyaggal, géppel munka­idő alatt fusizó, a munkaköri kötelezettségen belül „újító”, a más találmányát magáénak mondó, az újítókkal szívesen „társviszonyba” lépő műszaki. Nem különb a hamis jelentést, kozmetikázott, mérleget készítő tisztviselő sem. hisz az ő ha­mis úton szerzett pár száz­vagy ezer forintos prémiuma a népgazdaságnak esetleg száz­ezrekbe kerül. Ismerünk olyan kihelyezett tsz-elnököt — szerencsére jnár nincs a helyén —, aki gépko­csit vásárolt, de közben szét- züllött a kezére bízott közös gazdaság. Jól ismert típus a hiánycikkekkel visszaélő ke­reskedelmi alkalmazott, akinél csak „csúsztatottan” kaphatók a fontos alkatrészek, anyagok. Hányszor hallani, hogy erre vagy arra a munkára nincs kapacitás, azonban ha a ked­ves megrendelő úgv gondolja, „maszek” alapon lehet valamit csinálni — elvégre szabad ide­jével mindenki maga rendel­kezik. Hogy aztán a munka végül is a hivatalos idő alatt készül el, afelett rendszerint szemet hunynak, rosszul értel­mezett humanizmusnak, vagy éppen a megrendelő igényének sürgőssége miatt. Van az élősdiségnek más, in­kább morális, mint anyagi jel­legű megnyilvánulása is. Egy munkaképtelen öregasszony kénytelen volt például bepe­relni gyerekeit, hogy legalább havi száz forintot biztosítsa­nak számára. Ehhez persze tudnunk kell azt is, hogy mind az öten jól kereső emberek. Gyakori dolog az is, hogy a fiatalok eladatják a szülői há­zat vagy szőlőt, hogy az árán autót vegyenek, külföldre utaz­zanak. Jobbik eset, ha ezután magukhoz veszik az öregeket. Sok öreg, megfáradt szülő jár aztán úgy, hogy amikor el­fogy a pénz, egyszeriben ter­hessé válik a fiatalok számá­ra: beadja őt valamelyik szo- ciáis otthonba. Az illetékes szerveknek sokkalta nagyobb szelekcióval kellene megvizs- gálniok az ilyen ügyeket. Ugyanez vonatkozik az állami gyermekotthonok dotációs rendszerére és egyáltalán arra, hogy fiatal, jól kereső, egész­séges emberek ne tehessék le csak úgy a gyermeknevelés gondját és kötelességét. Külön fejezetet érdemelné­nek az eltartási szerződésekkel manipulálok, az öreg emberek jóhiszeműségével visszaélők mesterkedései. Az állam sajnos e tekintetben még nem tudott eléggé hatályos biztosítékokat tartalmazó rendszert kidolgoz­ni. Szerencsére, a felsorolt és hasonló jelenségek elszigetel­tek. semmiképpen sem általá­nosíthatók. Mégis, úgy érez­zük, beszélni kell róluk és ami még fontosabb, társadalmi méretekben fellépni ellenük, illetve elkövetőikkel szemben. (V. F.) Nagy küzdelem a természettel Az egri termelőszövetkezetek szőlőiben már ,ötödször permeteznek, poroznak a peronoszpóra és a lisztharmat ellen Elismerések a pnlóenap rendezéséért (Dr. Czibolya László tudósító) A Pétervásári Járási Tanács a III. palócnap színvonalas megrendezéséért és eredmé­nyes kivitelezéséért a járási művelődési osztályt, annak megbízott vezetőjét, és azokat az aktívákat, akik segítséget nyújtottak a palócnap megren­dezésében, dicsérő elismerés­ben részesítette. Oklevelet ka­pott Mata Pál parádi vb-elnök, Forgách Miklós, a járási Kö- FA-csoport vezetője, Kukolya József építészmérnök, Somfai Tiborné pedagógus, Maruzs Istvánná pedagógus, Vécsey Dénes pedagógus, a „Bodonyi lakodalmas” tervezője, és sze­replői, s a mátraderecskeiek, akik az „Oszlik a köd” írói, illetve részvevői voltak. Köszö­nőlevélben fejezte ki a járási tanács elismerését és köszöne­tét azoknak az üzemeknek, szervezeteknek, amelyek a ki­vitelezéshez nyújtottak segít­séget: a Mátravidéki Fémmű­vek, a Parádsasvári Üveggyár és a bodonyi Mátragyöngye Termelőszövetkezet vezetőinek. Törzsgárda-jelvényt kérnek Tulajdonképpen fiatal üzemnek számít a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzeme, hiszen csak tízegynéhány éve javítják itt a bányagépeket, s készítenek különböző szál­lító-, fejtőberendezéseket a tröszt és az ország más bányái számára. De most már túl az első évtizeden, itt is kialakult a törzsgárda s azok a fiatalok, akik annak idején itt kezdték el tanulni a lakatosságot, villanyszerelést, most már elismert, megbecsült szakemberei a műhelyeknek s fél-egy évtizedet tudnak maguk mögött kedvelt munkahelyükön. Munkájukért természetesen megkapják az anyagi ellen­szolgáltatást s erkölcsi elismerésben is sokszor van részük -* nemrég például a szocialista üzem címet is elnyerték —, de mégis hiányolják, hogy akik 4—6—8, vagy több mint tíz éve dolgoznak munkahelyükön, más üzemekhez hasonlóan, még mindig nem kapták meg a törzsgárda-jelvényt. Nem nagy ügy, mondják a gépüzemiek, de jól esne, ha így, külsőségekben is kifejezésre juttatnák azt a megbecsü­lést, amely a tartósan egy munkahelyen dolgozó munkások­nak, műszakiaknak szól. Egyelőre azonban hiába reménykednek abban, hogy elhá­ruljanak az akadályai a törzsgárda-jelvény megszerzésének és kiosztásának. Nem, nem azon múlik a jelvény átadása, hogy. érdemtelenek rá a gépüzemi lakatosok, villanyszerelők, tech­nikusok, mérnökök, hanem azon, hogy a pénzverde csak októ­berre tudja vállalni az érmek elkészítését. Ez tehát a magyarázata, hogy a gépüzemben még mindig nem történt meg a munlcahelyhez való hűség érmeinek ki­osztása. De sajnos, az igazi indokokról mit sem tudnak az üzemben, s hanyagságról, a törzsgárda tagjainak lebecsülésé­ről beszélnek a jelvények kiosztásának elhúzódása miatt. Nem vigasztalásként mondjuk, de a gyors kiosztásban már csak akkor reménykedhetnek, ha esetleg a pénzverde törzsgárdájára bízzák a törzsgárda-jelvény mielőbbi elkészí­tését. K. E. Egy gyár »megszűnt , született ## Apcon Évszázadok óta már, hogy öz egri dombokon kiváló bo­rok teremnek. A hosszú idő alatt nagy termelési tapaszta­latokat nyertek az egri pa­rasztemberek, nemcsak a bor kezelésének tudományát, ha­nem a szőlő betegségei elleni Védekezés módjait is elsajátí­tották. Erre most, a szőlőre kedvezőtlen időjárásban szük­ség van. A város négy terme­lőszövetkezetében vannak olyan szőlőtáblák, ahol már az ötödik permetezéshez fog­nak hozzá, ennek ellenére he­lyenként már található pero­noszpóra- és lisztharmat-fertő- zés, aminek elterjedését továb­bi megfeszített küzdelemben akadályozzák meg a szövetke­zetiek. A DOBÓ Termelőszövetke­zetben a helyi honvédségi ala­kulat katonái is segítettek az élmaradt szőlőápolási munkák mielőbbi elvégzését. Egy napot töltöttek kapálással a közös gazdaság szőlőiben és ezzel a termelőszövetkezet kétszer, sőt több helyen már háromszor is megkapálta a szőlőket. A pe­ronoszpóra és lisztharmat fer­tőzésétől a szövetkezetnek si­került a jó termést ígérő sző­lőket gyakori permetezéssel megmenteni. A több száz hol­das szőlőkben már az ötödik permetezést kezdték meg, a sok eső miatt mégis találtak peronoszpóra-fertőzést és a mé­lyebb fekvésű helyeken liszt- harmatot. A fertőzés még csak helyenként fordul elő, ezért a további megelőző munkákkal feléjét tudják venni annak, hogy a szőlőben nagyobb kár keletkezzék. A kapálást vállal­ásokban végzik a termelőszö­vetkezet tagjai, de az összetor­lódott munkák eredményes végrehajtására megszervezték a vasárnapi műszakot is, ami­kor háromszázan látnak mun­kához. A szövetkezeti tagok mellett a családtagok munká­jára is számítanak. A RÁKÓCZI Termelőszövet­kezetben is elszapororodott a gyom, található fertőzés a sző­lőkben. A gyomosodás ellen már a harmadik kapálással' Védekeznek, amit az öreg sző­lőkben már elvégeztek, az 54 holdas új telepítésben pedig hamarosan befejeznek a szö­vetkezeti tagok. Harmadik, de legtöbb helyen már a negye­dik permetezéshez kezdenének hozzá, ha a tegnapi meleg idő tovább tartana. Egy hét alatt elvégeznék ezt a munkát, mert ötven ember áll készen az öreg szőlők és egy RSO 9-es az új szőlők permetezéséhez. Ha nem esik az eső, ma reg- gél hatvanan folytatják a ka­pálást. A NAGY JÓZSEF Termelő­szövetkezetben a mezőjhzdasá- gi gépkísérleti intézet és a gépgyár sorközművelő, perme­tező, porozó és ültető gépeinek prototípusai segítik a munká­kat. Jó idő esetén ma reggel nyolcvan kézi permetezővel, az új telepítésekben gépekkel permetezik a szőlőt és ezzel már ötödször végzik el ezt a fontos megelőző munkát. Négy­szer elvégezték már a szüksé­ges porozásokat is, ezenkívül a kötözést és a hajtás váloga­tásokat. A szőlő ápolása és vé­delmének munkái mellett, ahogy az aratással felszabadul­nak az új szőlőtelepítésre ki­jelölt helyek, megkezdik a ta- lajmunkákat. Nyolcvan hold telepítésre sor, amelynek a fe­lét az ősszel, másik felét ta­vasszal végzik el, az idei ta­vaszon már jó eredménnyel használt új ültetőgéppel. A szövetkezet saját SZ—100-as lánctalpas’traktora tolólappal felszerelve már hozzákezdett a tereprendezéshez és utána a forgatással folytatja a talaj­előkészítő munkát. A PETŐFI Termelőszövetke­zetben is permeteznének, ka­pálnának és kötöznének a sző­lőkben, ha az időjárás megen­gedné. A gyakori esők miatt itt sem tudnak még dolgozni a szőlőkben. Háromszor perme­tezték már a szőlőt, mégis ta­lálható kisebb peronoszpóra- fertőzés, a lisztharmat viszont még nem támadta meg a sző­lőt. Háromszor poroztak, a kö­tözést már ugyancsak három­szor végzik, a kapálással má­sodszor is végeztek. Mint mondták a termelőszövetkezet vezetői, egyhetes kedvező idő esetén a szőlők valamennyi munkáival végeznének. A jó terméskilátásokkal kecsegtető szőlőkben így is 40—50 terme­lőszövetkezeti tagot foglalkoz­tatnak, ezenfelül negyven ide­gen munkaerő segít a szövetke­zetben, hogy a learatott gabona csépléséíg befejezzék a sürgős munkákat a szőlőkben. Wolfram, vanádium, molib- dén ... Acélötvöző anyagok, készültek Apcon, 1965. július 21-ig.. Egy gyár tehát „megszűnt”, s új gyár „született’? a Zagyva partján... Ünnepi szavakkal búcsúztat­ták a „vén gyárat”, s köszön­tötték az „újat”, július 21-én... — Zagyvarónára kerültek át az acélötvöző anyagok, — ka­lauzol az üzemben Fogarasi Béla főmérnök. — Hétmillió forintos beru­házással álltunk át az új ter­mékek gyártására. A gyár fej­lesztésének, modernizálásának ez volt az első része. Ha jó­váhagyják a távlati tervein­ket, amelyekben 70—80 millió forintos beruházások szere­pelnek, akkor jóval nagyobb lesz majd gyárunk, bizonyítja ezt az is, hogy a létszám 200- ról 8—900-ra emelkedik majd. — Az említett beruházások­ból természetesen jut majd modem öltözőre, fürdőre, ebédlőre és laboratóriumra is. Ezek persze még csak tervek. Szeretnénk, ha rövidesen meg­valósulnának ... A profilváltozás nem érte váratlanul az embereket. Ta­valy 70 munkás ismerkedett már Budapesten az új felada­tokkal, hazajövet pedig egy kí­sérleti műhelyt rendeztek be, ahol a többiek is megismer­kedhettek az új gyártmányok­kal járó technológiai eljárá­sokkal. .. — Nem volt. nehéz az átál­lás — folytatja a főmérnök, mert az embereinket valóban előkészítettük az új feladatok­ra. Ettől függetlenül voltak zökkenők, de hát egy gyár éle­tében nem mindennapi ese­mény az, hogy egy régi ter­mékek gyártásáról újra tér­nek át. Ezek a napok kissé nyugatalanok, s egyszerre is­merkedünk az új technoló­giákkal. Biztosra veszem, hogy néhány nap múlva visszatér majd a gyár korábbi nyugal­ma ... Mellettünk modem, önmű­ködő kemencék olvasztják az alumíniumot. Az üzem csendes, csak a kezek mozognak gyor­san, a formák fölött. Ügyes mozdulatokra van szükség, Régi és újabb kutak adják az olajat Eger határában Mit mutat a Nagyalföldi Kő­olajtermelő Vállalat egri tele­pének féléves mérlege? Ho­gyan teljesítették legfőbb köte­lességüket, a termelési tervet? Juratovics Aladár, telepve­zető mérnök fejből mondja a számokat: féléves tervünk 41 480 tonna volt, a teljesítés 40 493 tonna. A biztonság ked­véért egy pillantást vet a füze­tébe, a logarlécért nyúl és már­is mondja, hogy a telep 97,6 százalékra teljesítette a féléves tervet. Nem egészen ezer, pon­tosan 987 tonnával maradtak le. Ha nem is lényeges, de mégis adóssággal zárták a fél­évet Sokan hajlamosak arra, hogy az időjárás számlájára írják a hátralékot Valóban, sem a tél, sem a tavasz nem kedvezett az olajosoknak. A több évi át­lagnál jóval több havat és sa­rat tapostak. De akik nem akarják saját magukat becsap­ni, azok bevallják, hogy a leg­főbb baj a kútjavítók lassúsá­ga. Igaz, kevés a kútjavító be­rendezés. A Dunántúlról két berendezést kaptak segítségül és két ciklusban végeztek ré- tegrepesztést új kutak kezdtek termelni a kistályai dombokon. Nem is lett volna semmi baj a tervtel­jesítéssel, ha idejében tudtak volna segíteni, de januárban és februárban az egri útviszo­nyok miatt nem kerülhetett sor rétegrepesztésre. mert a kemence melletti hő* ségben pillanatok alatt kell a forró fémet formákba önteni. A gyorsaságot persze nem­csak ez követeli meg, hanem az is, hogy a profilváltozás nemcsak a gyártmányok terén történt, hanem a fizetés for­májában is. Eddig órabérben dolgoztak az emberek, mostan­tól pedig darabbéresek lettek.* Annak mindenki örült, hogy nagyobb lett a gyár, új, mo­dern gépekkel dolgoznak, de a darabbérezésnek már jóval ke­vesebben. Néhányan már más üzemeknél puhatolóztak, mert úgy gondolják, hogy a darab­bérezéssel nem lesz meg a ko­rábbi pénz... — Valóban új bérezési for­mát vezetett be a központ — magyarázza a főmérnök. — Ez is szokatlan, hiszen az em­berek már évek óta órabérben dolgoztak. Néhányan valóban el akarnak menni tőlünk, pe­dig így sem keresnének keve­sebbet, mint azelőtt. Termé­szetesen a darabbérezésnél az időt alaposabban ki kell hasz­nálni, mert attól függ, hogy mennyi fizetést kap az ember a hónap végén ... Ha a mun­kába belejönnek, nem hiszem, hogy kevesebb lenne a pén­zük, mint azelőtt volt. Az idő kérdése tehát ez is... Kettőre ugrik az úramutatő. Az emberek hazaindulnak ..: Egy gyár megszűnt, de he­lyette egy új született Apcon./. K. J. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Az Eulen-Film-Spiegélből) nniPUJSMG- 3 1965. július 24., szombat Legutóbb a termelési adatok azt jelezték, hogy a 195-ös és a 123-as kutakkal valami baj van. — Benthagyták a pakkért* nem Öblítették ki annak rend- je-módja szerint a homokot? Sümegi Antal technikus azt a megbízást kapta, hogy azonnal végezze el az ellenőrzést Egy óra sem telt bele, a technikus jelentette, hogy a 123-asnál a vád alaptalan. A rétegrepesz- tés után ott minden rendben. De a 195-ösnél a pakkért bent­hagyták. Gyengén termel ez a kút, egy réteg eltömődött. Sü­megi Antal nem várt utasítást. A feladat világos, de sürgős és pontosan végrehajtandó. Nem egy-két ember, hanem 365 dolgozó prémiuma függ a tervteljesítéstől. Az csak a kútjavítók, a termelők* a karbantartók, a műszerészek* csőszerelők* villanyszerelők és gépkocsivezetők, tehát a telep valamennyi dolgozójának együttes, jó munkájával érhe­tik el. Júliusban az a legfontosabb feladat, hogy rétegrepesztésre előkészítsék a kutakat, mert augusztus elején Nagylengyel­ből jönnek a rétegrepesztők. Persze, legalább ilyen fontos, hogy a csőszerelő csoportnál semmi fennakadás ne legyen. Mihály Sándor és Papp József csoportja megfogadta, hogy a csőszerelők mindent elkövetnek és július végére a DA—5-ös tankállomás olajat ad, az új kutakat bekötik. Az egri tele­pen és a szolnoki központban is bíznak bennük. Az első fél­évben is becsületes, jó munkát végeztek a csőszerelők, a leg­jobb eredményt ők érték el. Hol, melyik csoportnál akad javítanivaló? Főleg az 5-ös számú kútjaví­tó berendezésnél és a karban­tartó csoportnál. Az első fél évben körülményesen, lassan dolgoztak. Igaz, úttalan utakon, gyalog kell járni a mezőt, ha esik, ha fúj. Keserves tapasz­talatok bizonyítják, hogy a központi telep és az úthálózat építését már nem lehet tovább halogatni. Bosszantó, hogy alkatrészhi­ány miatt heteken keresztül állnak a gépkocsik, mint leg­utóbb az UAZ kiskocsi. Pedig a feladatok állandóan növe­kednek. A júliusi terv nyolc­ezer tonna. Ez a legnagyobb, amióta a telepről olajat adnak. Az első fél évet egy kis adós­sággal zárták az egri olajtelep dolgozói. De törleszteni akar­nak. Pontosan és idejében meghatározták a második fél év feladatait. Minden jel arra mutat, hogy az emberek vállal­ják, tehát év végére nem ma­radhat el a siker. (F. L.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom