Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-02 / 128. szám

Érettségi után... Csőrepedés Két érettségi előtt álló ne­gyedik osztály az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Két alap­vető különbség van köztük: a IV/A-sok fiúk és 80 százalékuk a felsőoktatásban szeretne to­vábbtanulni, a IV/C-sek lányok és 32 százalékuk akar egye­temre, főiskolára, vagy felső­fokú technikumba járni. ★ A IV/C-s lányok magyar korrepetálásra jöttek össze. — Kik jelentkeztek továbbta­nulásra? öt leendő tanárnő Hét kéz emelkedik a magas­ba A kezek tulajdonosai közül öten az Egri Tanárképző Fő­iskolára jelentkeztek. — Miért akarnak tanárok len­ni? Szeretik a gyerekeket — vá­laszolják mind sorban. Berecz- ky Vilma, aki orosz—ének és Vásárhelyi Edit, aki magyar- történelem szakra jelentkezett, csak ezt mondja. — Sok szabad idejük is van a tanároknak — teszi hozzá Papp Mária, aki matematika—fizika ßzakos szeretne lenni. (De most fiz egyszer elszámolta magát, ami a sok szabad időt illeti.) Dongó Mária már általános iskolás kora óta testnevelő ta­nár akar lenni. Biológia—test­nevelésre jelentkezett. Erdélyi Erzsébet, aki magyar —rajz szakra felvételezik, meg­lepő dolgot mond: — Szívesebben tanítanék, mint képesítés nélküli, falun. Estin végezném a főiskolát. De a szüleim nem engedik. Ha nem vesznek fel, akkor úgyis ezt csinálom. Lehet, hogy még örülne is, ha nem jutna be a főiskolára? És a többiek? — Mit jognak csinálni) Ha nem sikerül a felvétel? — Akkor a csecsemő-ápolónő- fcépzőt szeretném elvégezni — mondja Bereczky Vilma, a ze­igénynek és a továbbjutási le­hetőségnek, mint a lányosz­tályban, ahol gyengébb az át­lag. öten a tudományegyetemek természettudományi karán, egy pedig a bölcsészkarán tanári diplomára, hárman műszaki egyetemre, kettő-kettő állator­vosi, illetve orvosi egyetemre, egy pedig jogásznak készül. Jelentkeztek hárman tanár­képző főiskolára, öten mező- gazdasági, hárman híradás- technikai, egy gépjárműipari, egy vasútipari felsőfokú tech­nikumba és négyen honvéd tisztnek. — Ha nem veszik fel őket, elmennek dolgozni, aztán új­ra próbálkoznak. Az osztály egyik fele autószerelő szakmát tanult a politechnikai órákon. Ezt hasznosítják majd többen. Akik nem mennek főiskolára — 8-an —, azok közül hárman az autóvillamossági szakmát tanulják tovább, ketten eszter­gályosok lesznek, mivel az osztály másik fele azt a szak­mát tanulta. Mennek a Finom- szerelvénygyárba, a GELKÁ- ba, a Vasipari Ktsz-be, — mondja Horváth István osz­tályfőnök. ★ — A IV/C-ben 21-en hasz­nosítják a politechnikai órá­kon tanultakat. Van-e valaki, aki a tejiparba, vagy a ke­reskedelembe menne dolgozni? Még mindig az iroda — Nemigen. Alig egy-kettő. A legtöbben irodába akarnak menni. A szülők a hibásak eb­ben, mert ők irányítják lá­nyaikat az irodai, szerintük „előkelő” munkakörbe, — vá­laszol Leitner Györgyné osz­tályfőnök. — Iroda, iroda ... — hangzik sorban Mérni Máriától, aki még nem tudja, hogy hova, Szombati Icától, aki füzes­abonyi lévén, otthon, a bank­fióknál, vagy a postán, vagy a biztosítónál dolgozna szívesen; sőt, Környei Judittól is, aki ha nem lehet a legdivatosabb lányszakmában, a kozmetiká­ban, akkor bankba... Vison- tai Erzsi pedig postatiszt sze­retne lenni. — A politechnika órákon az üzletben port törülgettünk... — A tejüzemben kannákat mostunk... Ez bizonyára túlzás, de tény az, hogy nem szerettették meg a lányokkal leendő szakmáju­kat. Talán ha ketten mennek el üzletbe elárusítónak. De Farsang Klára elektro­műszerész szeretne lenni! Vég­re egy „reál” a sok „humánnal” szemben. Késő bánat És sokan inkább a jövő év­ben látják reálisnak terveik megvalósítását. Addig dolgoz­nak. Bach Erzsébet kirakat- rendező, Alexái Mária képe­sítés nélküli óvónő, majd es­tin elvégzi a felsőfokút), Szabó Éva az IBUSZ-tól szeretne jövőre a felsőfokú nyelviskolá­ra jelentkezni és Hollósy Ag­nes is, ha majd újra indul bio­lógia-földrajz szak az Egri Ta­nárképző Főiskolán. Addig Mónosbélbe, az állami gondo­zott gyerekek közé megy... — Ha most végeznék a nyol­cadikat, mit csinálnának más­képp? Papp Mária: nem jönnék gimnáziumba. Szabó Éva: élelmiszeripari technikumba mennék. Zsabka Sára: vendéglátó­ipari technikumba jelentkez­nék. Erdélyi Erzsébet: ide irat­koznék újra, de jobban tanul­nék ... Már késő a bánat. Még egy nap és az érettségi elnök előtt állnak. De jó lenne, ha négy-öt év múltán erre a kérdésre, „mit csinálna, ha most végezné a középiskolát?”, mindenki egy­formán válaszolna: „nem bán­tam meg, hogy ide jöttem” — vagyis arra a helyre, amit most választott. Berkovits György AZ ÜZEMI KlSZ-taggyűlés- nek három napirendi pontja volt az „Ifjúság a szocializ­musért” mozgalom követelmé­nyeinek ismertetése, a munkák helyes megszervezése és tagfel­vétel. Kovács Károly késve érke­zett a gyűlés színhelyére, ami­kor már a napirendi pontokat a tagság megszavazta. Az ajtó­hoz legközelebb levő széken foglalt helyet. Látszott rajta, hogy nagyon izgatott, mert a kezében össze-vissza gyüröget- te alig két hete vásárolt szürke nyúlszőr-kalapját. Amikor az elnök megkérdezte, hogy ki­nek van hozzászólása az első napirendi ponthoz, Kovács mindenkit megelőzve magasra nyújtott hosszú karjával azon­nal jelentkezett. — Kedves elvtársak! Az üzemünk szerelőcsarnokában már napok óta folyik a víz. Valószínű, hogy csőrepedés le­het, mert a fal egyre nagyobb területen ázik át és omlik be. Sürgősen szükség lenne a ... — Kovács elvtárs! — szakí­totta félbe az elnök — örülünk, hogy végre két év után te is felszólalsz, de most nem erről, hanem az „Ifjúság a szocializ­musért” mozgalomról van szó. Kovács elpirult kényszere­detten leült a nyikorgós szék­re, de nem nyugodott, hisz ne­ki fontos bejelentenivalója van. Amikor az elnök a máso­dik napirendi pont fölött is megnyitotta a vitát, újra Ko­vács jelentkezett elsőnek. — De a víz... — Az elnök hirtelen nagyot sóhajtott — ... a víz folyik, mi meg itt... — Jó, jó, tudjuk — szakítot­ta félbe újra az elnök. — De most meg a munkák helyes megszervezéséről. van szó. KOVÁCS MÉG vörösebb arccal nézett az elnökre. — Mit bámulsz úgy mint aki citromba harapott? — szólt rá a mellette ülő... — Ülj le! — és megrántotta hátul Kovács kabátját. Kovács leült. A hoz­zászólások közül a kultúrfele- lős ezeket mondotta: — A következőben javas­lom, hogy Kovács elvtársat —, ha már minden áron aktivizál­ni akarja magát — bízzuk meg azzal, hogy a gyűlés után ké­szítse elő a kultúrmunkához szükséges anyagokat. A taggyűlés elfogadta a ja­vaslatot, s ezzel Kovács meg is kapta a megbízást. Amikor azonban a gyűlés után a fiata­lok a kultúrterembe mentek, meglepődve tapasztalták, hogy Kovács nincs ott. Azonnal ke­resésére indultak. Nemsokára meg is találták az üzem szere­lőcsarnokában a vizes falat bontotta, a csőrepedést keres­te. — Mit bügykölsz itt?! — ahe­lyett, hogy azt csinálnád ami­vel megbíztak — korholta őt a kultúrfelelős bosszankodva. — Meg sem kérdeztétek, hogy mit szólok a megbízatás­hoz?! — szólalt meg Kovács. — Miért nem álltái fel és miért nem nyitottad ki a szád, ha valami nem tetszik? Kovács mérges lett. — Mert nem akartam, hogy ismét leültessetek. — Hát, nézd csak, még neki áll feljebb! ...— no nem baj, erre még visszatérük. Ezt meg­emlegeted! Változatos témájú és műfajú, köztük több, már világszerte ismert új film bemutatását [tervezi a MOKÉP. A legutóbb Olaszországban járt küldött­ség számos film forgalmazási jogát vásárolta meg. Ezek kö­zött találjuk a Gyilkosság Szi­cíliában és a Kezek a város felett világhírű alkotójának, Francesco Kosinak legújabb* színes alkotását AZ IGAZSÁG PILLANATA-t; a történet hő­se egy, a nyomorból felemel­kedett fiatal bikaviador, aki­nek nehéz sorsát az arénában megpecsételi a halál. Vittorio de Sica két filmjének bemuta­tására is sor kerül majd Teg­nap, ma, holnap és Házasság olasz módra címmel; mindkét film főszerepeit Sophia Loren és Marcello Mastroianni játsz- sza. Az Értelem lényege Vas­Pár nap múlva valóban visszatértek a dologra. Az üzemvezető gyűlést hívott ösz- sze, ahol ismertette az üzem termelési akcióit, a kollektív összefogást, és egyesek legna­gyobb meglepetésére dicsérő elismerést olvasott fel az üze­mi gyűlés előtt. — Dicséretben és külön elis­merésben részesítem, s példa- péppen állítom az üzem vala­mennyi dolgozója elé Kovács Károly elvtársat, mert üze­münk szerelőcsarnokában a csőrepedést minden külön uta­sítás nélkül — pedig nem tar­tozik a munkájához — megja­vította. A KULTÜRFELELÖS és né­hány társa alig tudott szóhoz jutni, a meglepetéstől. Aztán amikor magukhoz tértek, pi­ronkodva gratuláltak ők is: — Ha jól meggondoljuk, Ko­vács elvtárs, akkor te valóban a napirendi pontokhoz akar­tál hozzászólni... Gyenes István, az ÉM Heves megyei Áll. Építőipari V* KISZ-titkára co Pratolini regényének film­változata* Bemutatásra vár Solohov Idegen vér című kisregényé­nek szovjet filmváltozata. Rendezője, Vlagyimir Mona­hov — az ismert operatőr — lenyűgöző feldolgozásban te­remtette meg filmjében a nagy író művének atmoszféráját. A bemutató tervben szered pel a Hölgyeim, vigyázat! cí­mű Hunebelle-vígjáték, egy pórul járt házasságszédelgő kalandjairól; főbb szerepeit Paul Meurísse, Danielle Dar- rieux, Michele Morgan és Sandra Milo alakítja. Jean Girault rendezte a Robbant­sunk bankot! című vígjátékot* amelyben ismét találkozunk a népszerű komikussal, Louis de Funes-zel. Az Irma, te édes filmváltozatát Billy Wilder rendezte; Filmúj donságok XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX''XVXXX\XXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXX\XXXXXXXXXX\XXXXXXX\N>^XXX Irta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította : Tihanyi Vera 27. készülve. Alig négy napja fenn- héjázóan jelentette be: „Vissza­— Esetleg Feüsőtárkányban a tó melletti vendéglőben, ahol apám is dolgozik, felszolgáló leszek, — válaszai az „irodal­már” Vásárhelyi Edit. — A dohánygyárba mennék dolgozni és elvégezném a Do­hányipari Technikumot — je­lenti ki a sportoló Dongó Má­ria. — Valahová irodába —* de még nem tudja hová a „mate­matikus” Papp Mária. Pedig az előrelátás sose rossz. Különösen ebben az osz­tályban, ahol csupán egy kitű­nő tanuló van. Az öt lány, akik tanárok akarnak lenni, mind négyes rendű. S ebből — a „jók”-ból — mindenhol igen sokan vannak. De nem jobb tanuló Zsabka Sára — ő közepes —, aki Buda­pestre, a Vendéglátóipari Fő­iskolára, és Popovics Ágota sem, aki Kecskemétre, a Felső­fokú Óvónőképzőbe jelentke­zett. — Nagyon szeretem a gyere­keket A házunkban rengeteg kisgyerek van, imádok velük játszani — mosolyog Popovics Ágota — arra gondolni sem merek, hogy ne vegyenek fel. — Voltam már felszolgáló a múlt nyáron Balatonfüreden — mondja Zsabka Sára —, ha nem sikerül a Vendéglátóipari Főis­kola, akkor talán elmegyek a Park, vagy az Eger Hotelba... Nem mindenki jött el a kor­repetálásra. Azok közül még je­lentkezett egy felsőfokú tanító­képzőbe és egy másik, földrajz —testnevelés szakra, az egri fő­iskolára. Az osztálylétszám 28. Össze­sen 9-en jelentkeztek a felső­oktatásba. ★ Harminckilenc az osztálylét- ezárn. 31 fiú akar továbbtanulni A IV/A-ban: 3,85 az osztály­átlag. Reálisabb alapja is van a nagyobb továbbtanulási 4 XSPÜJSMG A csoda számukra a Hitler-ellenes koalíció össze­omlása lett volna. E remény­ség azonban csalókának bizo­nyult, csak félresikerült spe­kuláció maradt. A FASISZTA „csodavárás” után a Vörös Hadsereg tett pontot. Megkezdte Berlin be­kerítését, azután teljes erővel csapott le. A fasiszták megér­ték a „csodát”, természetesen másfajtát, mint amiben re­ménykedtek. Az utolsó csata 1945. ÁPRILIS 15-RÖL 16-ra virradó éjszaka riadókészült­ségbe helyezték a 8. gárdahad­sereget. Főparancsnoka, Vaszi- lij Ivanovics Csukov tábornok, elnyomta cigarettáját és így szólt: „Kínosan vánszorognák az órák”. A tisztek idegei pat­tanásig feszültek; nagy ese­mény küszöbén állnak. 0.30 óra; a fő támadó vonal­ról jelentés érkezik, hogy a ka­tonák rohamra készen állnak. Nem sokkal később megjelenik Zsukov marsall, az 1. Belorusz Front főparancsnoka. Felül­vizsgálják a legutolsó jelenté­seket. Hajnali 3 óra. A másodperc- mutató az utolsó kört rója Pil­lanatokkal később megmozdul az egész Odera-völgye. 40 ezer ágyú nyit tüzet. A harci és bombázó repülőgépek csapásai­val megerősített tüzérségi tá­madás háromnegyed órán át tart. A gyalogosok és páncélosok, kettős tűzhenger védelme alatt, támadásba lendülnek. Több száz, nagyerejű fényszóró vilá­gítja meg a támadok étötü te­rületet Megkezdődött Berlin ostroma. 193 szovjet hadosztály, tehát több mint kétmillió katona és tiszt indult rohamra a hitleri birodalom fővárosa ellen. A szovjet fölény hihetetlen: egy kilométernyi frontszélességre átlag 266 ágyú és 40 páncélos jut Négy nappál később a fasisz­ta hadvezetőség idegei jófor­mán teljesen felmondják a szolgálatot Nagy erőfeszítések árán 87 hadosztályt sikerült be­vetni a 193 szovjet hadosztály- lyal szemben, de a német had­osztályok felszerelése rendkívül hiányos, nincsen elegendő lő­szerük és tekintettél a hiába­való áldozatra, a csapiatok er­kölcsileg teljes«i felőrlődtek. A szovjet támadás negyedik napján már Berlin peremkerü­leteiben folynak a harcok. WEIDLING TÁBORNOK, az LVI. páncélos hadtest parancs­noka, majdnem valamennyi páncélosát elveszítette. Berlin kapujánál elkanyarodik kocsi­jával. Hoppegarten előváros közelében, egy tanyán húzódik meg. Aludni szeretne, de nem sikerül. Alig helyezi kényelem­be magát, amikor kiáltás hang­zik: „Orosz páncélosok!” Weid­ling és felriasztott vezérkara tovább menekül. Ezekben a napokban sok fa­siszta vezérkari tiszt vélte azt, hogy a főváros védelme telje­sen céltalan. Óráról órára vár­ták, hogy a Führer hasonló ér­telmű parancsot adjon. Április 20-án, a hajnali órákban, a szovjet ágyútűz ráz- kódtatja meg a fasiszta biroda­lom fővárosát. A Führer 56. születésnapját ünnepli, de ilyen „üdvözletre’5 nem vo&t el­verj ük az orosz támadást!” Születésnapja inkább temetési ceremóniához hasonlított. Az utcák üresek, az emberek a pincékben keresnek védelmet a tüzérségi gránátok elől. Ber­linben csak páncélosok látha­tók az utcákon. A lakosság en­nivaló, ivóvíz és gyógyszer nél­kül. Hitler azonban születésnapját ünnepli és a legmagasabb ran­gú fasiszta méltóságok gratu­lációra járulnak elé. Korábban erre a célra a birodalmi kan­cellária főbejáratát használták, de most a piszkos és vízzel el­árasztott lépcsőkön kellett le­ereszkedniük a föld alá, hogy urukat és páráncsolójukat üd­vözölhessék. Hitler szobájában már együtt volt Göring, Keitel, Bormann, Goebbels, Himmler és Ribbentrop. Az ágyúzajtól kísért szerencsekívánatok rö­videk és kínosak voltak. Siet­tek, hogy minél hamarabb el­hagyhassák ezt a kriptát. HITLER ALIG hasonlított már élő emberhez. Csak egy­szer emelte fel a fejét, akkor amikor Axmann, „birodalmi ifjúsági vezető”, születésnapi ajándékával előrukkolt: „Mein Führer, az 1929-ben született Hitler-ifjak leghőbb kívánsá­ga, hogy önként beléphessenek az SS-be”. Utána helyzetmegbeszélés következett. A katonák Berlin kiürítését javasolták. Megígér­ték Hitlernek, hogy élve ki­juttatják a városból. A Füh­rer azonban másképp határo­zott. Parancr t adott, hogy a boriim „erődítést” az . utolsó emberig és az utolsó töltényig védeni kell. Néhány órával később a birodalmi kancellá­ria környéke már a szovjet tüzérség ágyútüze alatt állt. Berlin lakossága megdöb­benve értesült, hogy milyen sorsot szántak városuknak. So­kan beletörődtek és leszámol­tak életükkel. A Volkssturm emberei és a katonák, titok­ban elhagyták egységeiket, ci­vil ruhákat szereztek és abban reménykedtek, hogy valahol bújkálva átvészelhetik az ost­rom végét. Sok katonának, gyakran aktív antifasisztáktól támogatva, sikerült is a szö­kés, de nagyon sokat fogtak el és rögtönbíráskodás alapján agyonlőtték, vagy felakasztot­ták őket. Az erősödő terror azonban az antifasiszta ellenállási har­cosok tevékenységét is fokoz­ta. Miközben a szovjet kato­nák elkeseredetten harcoltak minden utcáért, a kommunis­ták a „hátországban” mindent megtettek a bűnös „védelmi harc” mielőbbi befejezése ér­dekében. Johannisthalban megaka­dályozták a vízművek tervbe vett felrobbantását. A fasisz­ták Klingenbergben is előké­szítették az erőmű elpusztítá­sát. Tervük nem sikerült, mert egy antifasiszta ellenálló cso­port megmentette. A berlini Friedrichshain kerület egyik ellenálló csoportja a keleti ki­kötőben harcoló fasiszta kato­nákat fegyverezte le. Minde­nütt hasonló akciókra került sor. A Babelsberg felé vezető úton a Volkssturm páncélzá­rat létesített* őrzését egy fél századra bízták. A babelsbergi ellenállási csoportnak sikerült nyolc szovjet hadifoglyot ki­szabadítania az egyik tábor­ból. Velük együtt támadták meg és fegyverezték le az őr­szemeket. Április 24-én éjsza­ka jelentek meg az első szov­jet páncélosok. ★ ’ ÁPRILIS 24-ÉN Weidling tábornokot nevezték ki a ber­lini „erődítés’? katonai főpa­rancsnokává. Hogy új „ember­anyaghoz” jusson* szabályos hajtóvadászatot indított harc­képes berliniek után. Az is előfordult, hogy 12 esztendős gyerekek kezébe nyomtak pán­célöklöket. A berlini ifjúság egy részét kíméletlenül felál­dozták. A Vörös Hadsereg eközben egyre mélyebben nyo­mult a városba. Weidling és a „hősök bun­kerének” lakói jól tudták* hogy erőik nem elegendőek a harchoz. Keitel vezértábor­nagy parancsot kapott, hogy a nyugati front egységeit dobja át Berlinbe, elsősorban Wenck hadsei’egét. Keitel eljutott a wiesenburgi főerdészi hivatalig és ott meg­győződött arról* hogy a fa­siszta nyugati front már nem is létezik: április 25-én 13.30- kor az Elba menti Torgaunál az I. Ukrán Front 58. lövész hadosztályának katonái talál­koztak az amerikai 96. gyalo­gos hadosztály egységeivel. A berlini „erődítés” teljesen el­szigetelődött és kívülről törté­nő felmentésére gondolni sem lehetett. A Vörös Hadsereg főpa­rancsnoksága több ízben inté­zett felhívást a harc beszün­tetésére, a további értelmetlen vérontás elkerülésére. A fa­siszták elutasították az aján­latot. Április 23-án Goebbels fel­szólította a lakosságot: „Gyáva gazember az, aki ezekben az órákban a férfias harc helyett a gyávaságot választja. Kato­nák! Sebesültek! Berlin fér­fiad Fel a fegyveres harcra! 1965. június 2» szerda tfítigtatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom