Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

Tekinfélyrombolás... Az idén már hároméves lesz az immáron országos hírű kezdeményezés: az egri sportnapközi. A három év ezelőtti kezdeményezés, az elmúlt évben már beiga­zolta — minden nehézség ellenére is — létjogosultsá­gát, s a szülők elismerését igazolja, hogy a 180—200 gyerek helyet az idén már háromszázat kell felvennie ennek a sajátos napközi formának. Értesüléseink szerint, tíz nappal a napközi hivatalos „megnyitása” előtt azonban még rengeteg a gond, baj és nem áll ezzel egyenes arányban mindenütt a se­gítőkészség. Az egri Dózsa sportköre, amely szárnyai alá vette a sportnapközit. mindent megtesz a maga lehetőségein belül, hogy július elsején valóban meg­nyithassa kapuit Egerben és váltáshelyén Hevesen, a háromszáz általános iskolás nyári tábora. Arra lenne szükség, hogy Egerben és Hevesen is, az illetékesek segítsék megoldani a még meglévő helyiség- és étkez­tetési gondokat. Háromszáz, gyerek, hatszáz szülő várja ezt a harmadik évet és egy ország közvéle­ménye figyeli, hogy Eger­ben és azokban a váro­sokban, ahol az egri példa alapján került megszerve­zésre az új típusú napközi­rendszer — tovább fejlődik, izmosodik-e ez a mozgalom. C— é) Újdonság: Csányi étkezési tök A csányi Búzakalász Ter­melőszövetkezetben mintegy kilencven holdon termelnek étkezési tököt, amelyből a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó termésre számítanak. Megyénkben az elsők között hozzákezdtek a szedéséhez és az első napon mintegy 25 má­zsát küldtek a főváros és Eger ellátására. A jövő héttől kezdődően már nagyobb mennyiséget szállítanak az átvevő MÉK vállalatnak, naponta egy va­gon étkezési tököt szállítanak a lakosság ellátására. A szer­ződés értelmében az idén eb­ből a keresett áruból 135 va­gonnal szállítanak értékesí­tésre a szövetkezetiek. Az étkezési tök mellett a jövő héten megkezdik a szán­tó földi uborka szedését is. Sz. Állítólag a New York-i állatkert három gorillája rögtön abbahagyja a verekedést, ha televíziós készülé­ket állítanak ket­recük elé: a mű­sor leköti a figyel­müket. Miután már számos em­bertani kísérletet végeztek majmo­kon, semmi okunk sincs nem feltéte­lezni e három go­rilla kapcsán, hogy a televízió nézése emberi viszony­latban is az egy­mással való meg­békélést eredmé­nyezi. Ezt igazolja legalábbis a New York-i pél­da! De ha alapo­sabban meggon­doljuk, ez termé­szetesnek tűnhet mindenki előtt. Miért kellene egy­mást szidni há­rom, vagy több embernek, amikor bekapcsolva a ké­szüléket, lehet szidni a televíziót? Lám: a televízió nemcsak a kultú­ra, de az emberek közötti megbéké­lés terjesztője is lehet. Ha hinni le­het a gorilláknak! (— 6) Nyári gondok — közhasznú tervek Átkáron BOLDOGULÓ FALU AT­KÁK. Ez a megállapítás nem mai keletű szólam, mert a gaz­dálkodásban és a termelés so­rán elért eredményeiről már régen hírt adtak az újságok. Csupán a tanácsházán van némi mozgás. Nem éppen nagy, mert aki el tudja kerül­ni, esős időre halasztja hivata­los dolgát. Olyan azonban mindig akad, akinek halaszt­hatatlan ügye van. Ki a leánya szombati esküvőjét intézi,, ki elmaradt adóját hozta be, vagy építési ügyben kér taná­csot. Ezeknek a titkár, vagy valamelyik előadó gyorsan se­gítséget nyújt, mert egy kis beszélgetésre invitálom meg őket A beszélgetésre hamarosan sor is kerül. Ennek tárgya pe­dig: a szűk értelemben vett falu, ennek jelene és jövője. Várkonyi Elemér tanácstit­kár, — vagy ahogyan itt ne­vezik: Vili bácsi — úgy lát­szik, szívesen beszél erről a té­máról. De van is mit beszélni* mert Atkáron a községfejlesz­tési munkákkal az átlagosnál többet törődnek. Ha csak visz- szapillantunk az elmúlt évek­re — új kultúrotthont, sok száz folyóméter járdát építettek, sportpályát, sportcsarnokot adtak a fiataloknak, stb. — azt látni, hogy jó helyre fordítot­ták a pénzüket. — Ez évben nagy fába vág­tuk a fejszénket — mondja Várkonyi Elemér. — Egyhan­0 Így készül a riport Prémium Megtakarítottam a vállalat pénzéből nyolcvanezret...' Na, és, mit kaptál érte7 — ötévi prémiumot Teljesítette, vagy sem a Selyemgubanc Vállalat az előírt ter­vét? — ez volt az a fel­adat, amelyet végre kellett hajtanom. Mi sem könnyebb ennél, gondoltam magam­ban, odamegyek a Selyemgubanc Vál­lalat igazgatójához és egyszerűen felteszem a kérdést. A válasz még egyszerűbb: igen, vagy nem...- Teljesítette, vagy sem a Selyem­gubanc Vállalat az előírt tervét? — kér­deztem az igazgató­tól, miután kellő óva­tosság és körültekin­tés után a színe elé engedtek. Az igazga­tó rám nézett, szigo­rúan, elszántan, de gyanakvóan is: — Az elvtársnak, miért fontos ez? — A lapom számá­ra, kérem... — re- begtem őszintén, mert engem személy szerint tényleg nem érdekelt, hogy fél év alatt mennyi selymet gubancoltak össze ... — Sajnálom, csak a felsőbb szervek nyilatkozhatnak Nincs felhatalmazá­som rá — mondta udvariasan és kiki- sért a gyárkapuig. Nehogy visszamen­jek. — Arra lennék kí­váncsi, hogy a Se­lyemgubanc Válla­lat teljesítette-e előírt tervét, vagy sem? — kérdeztem a felsőbb szerv vezetőjétől, aki először konyakkal akart kínálni, de ahogy megtudta, új­ságíró vagyok, óva­tosan vitriolra cse­rélte ki az italt — az erősebbik fajtából. — Az elvtársnak miért olyan fontos ez? — tolta egészen közel a poharat és szúrósan rám nézett. Tényleg, miért olyan fontos nekem, néztem vissza a po­hárra, amikor soha életemben ki nem áll­hattam a selyemher­nyót. — Nem nekem fon­tos, kérem, hanem a lapomnak, amely, mint tetszik tudni.— — Kérem, én nem tudok, illetőleg nem tudhatok semmit — mutatott fölfelé, je­lezve, hogy nincs módjában nyilatkoz­ni, azt csak a még felsőbb szerv teheti. Ott is felfelé mu­tattak' ... és még ott is fel­felé mutattak! Amikor az Űristen elé kerültem, kissé megtörtén, de már vak elszántsággal tettem fel a szokásos kérdést. Az a nagyon jó atyaúristen szelí­den rám nézett és csak ennyit mondott: — Fiam, összeül a szentháromság, meg­tárgyaljuk a kérdése­det és megadjuk a választ. — Ö, Űristen, mi­kor ül össze a szent- háromság bizottság? — Egy pillanat múlva... Megnyugodtam. De hirtelen eszembe jut­va egy rettenetes gyanú, a távozó Űr­isten után szóltam: — Uram, nálatok, itt a mennyei koz­mosz-viszonylatban mennyi it az a pttla-t nat? ' — Mint nálatok\ úgy másfél milliót év... J Reménytelen bele-] nyugvással baktat-*, tam hát vissza a’, szerkesztőségbe, ami-1 kor az egyik ház' előtt megláttam a Se-\ lyemgubanc Vállalat< igazgatójának ötéves] kislányát. Nagyszerűd ötlet vágott az\ agyamba... « — Kicsikém... Nem] tudnád megmonda-d ni, hogyan dolgozik5 az a gyár, ahol apu-i cikád az igazgató? J A csöppség rám né-] zett, aztán legyintett:^ — Nagy zűrök le-' hetnek ott, bácsi ké-c rém... Anyuci azt\ mondta, hogy apuci', egy hülye fráter ,< mert már megint' nem kapott prémiu-d mot _ 5 Me gnyugodva fr-c hattam hát le: } „A Selyemgubanc < Vállalat ismét nemi teljesítette félévi ter-£ vét.” \ (egri) í fog állni a falu közepén, és at új kutakból is csak a jövő év­ben fog folyni a víz, de a munka elkezdődött. A napok­ban várják a felmérést végző szakembereket* majd ezek nyomán jön a munka. Vékony lehetőséget hagyott a vízmű t^rve egyéb munkák­ra, de ezt a társadalmi mun­kával vastagítani lehet. Így került be a tervbe 4100 folyó­méter járda felújítása. Ez a járda több évvel ezelőtt ké­szült terméskőből, most pedig hét vagon cement és négyszáz köbméter sóder segítségével szilárd, sima járdává válik. Ennek az átváltozásnak az alapja a teljes társadalmi munka. Utcagyűléseken vállal­ták az emberek: megépítjük a járdát. Azóta a választott ut­cafelelősök irányításával meg­indult a munka* mindenki részt vesz benne, mert minden­kinek érdeke az eredmény. VAN TÖBB OLVAN MUN­KA, amely az előző év terve nyomán most valósul meg. Ilyenek: többek között a tűz­oltószertár építése* az iskola felújítása* korszerűsítése és bővítése. Ezek már nem sok gondot adnak az idén a ta­nácsnak* inkább eredményük mutatkozik. Meg kell* hogy emlftsürik még egy eseményt, — amely független ugyan a falutól, dé mégis kapcsolódik az élethez— ez pedig a gyöngyösi út hely­zete. Éveken át úgy emleget- 'ték ezt az utat* mint Heves > megye legrosszabb tója* és ha 1 lehetett, messze elkerülték a ’járművek. Egymást érő buckái >és gödrei szinte a lelkét rázták jki az embernek. Ogy is nevess- sték az atkáriak* hogy i*Iélefcr£* ’zó.” 3 Most állami építkezésből iportalanított út építéséhez £ kezdtek a tavasszal az útépítő »vállalat emberei, a falutól ^Gyöngyösig. Év végére már jő í minőségű út vezet Atkárról ^Gyöngyösre. Csak az az egy sdolog érthetetlen az atkáriak belőtt, hogy miért csak éppen a Jfalu közepéig, sőt majdnem ?csak az egyik szélég jön az úti ^Érdeklődésünkre azt a vá- ílaszt kapták, hogy csak eddig Jván pénz útépítésre. ? — Ennyi a mi tervünk — 3 tárja szét a karját a tanácstit­kár. — Inkább lassabban ha­ladunk, de nem aprózzuk el a ’pénzt. A falunak szüksége van a komolyabb létesítményekre, ide ezt az emberek is megér- ’demlik. Ezért terveztük így az ] idén. , MINDEN BIZONNYAL iga­> zuk is van a község vezetőinek. Ja szép iskola, a sportpálya, a »sima járda és a jó ivóvíz mind- ^mind a falu színvonalának i emelését szolgálja. Közelebb ’hozza a városhoz. ; (K. f.) gúlag úgy döntött a tanács* hogy valami nagyobbat — olyat, ami mindenkinek is szükséges — alkotunk a pén­zükből, nem szórjuk ezt el ap­ró dolgokra. Ez a nagyobb do­log pedig a törpe vízmű lesz. NEM KÉTSÉGES, hogy szükség van Atkáron a vízre. Igaz, hogy az idén bő esőzés volt, így jobbak az évtizedek­kel ezelőtti artézi kutak ho­zamai, de az évek tapasztala­ta a víz csökkenését mutatja A templom előtti kúton már majdnem kétszer annyi idő alatt telik meg a vödör, mint húsz évvel ezelőtt (Ezt saját tapasztalatával bizonyítja a titkár.) Tehát szökik lassan a via Azonkívül* az állandóan folyó artézi kút sok vizet elpo­csékol. Ogy látták az emberek is — ezt a körzeti tanácstagi beszá­molókon ki is nyílvánították — hogy kell a vízmű a falunak. Ékre az adottságok megvan­nak, mert az öt kút központo­sítása biztosítaná a vizet. „Csak” a pénz kell hozzá. Ez a „csak” azonban másfélmillió forint. Ezért úgy határoztak* hogy a költségvetés kétévi összegének nagy részét erre használják fel, továbbá vízgaz­dálkodási társulatot alakíta­nak, és kérnek az államtól is támogatást a feladat megvaló­sulásához. A terv bevált* és lassan va­lóságot ölt Igaz, hogy a csillo­gó hidroglóbus csak 1966-ban- csattant az ostor, akik szívesen 3 és lelkiismeretesen dolgoztak velünk... Juhász György öt évvel eze­lőtt került a gyárba. Egyszer­re mindenes lett a fiatalok kö­- zött. Focizott a gyár csapatá­- ban, vezette a KISZ tánczene­karát, részt vett a társadalmi . munkákban, nem hiányzott a : rendezvényekről. Párttag. — Egy kicsit az eljárásban a , fiatal műszakiakkal való törő- í dés is benne van. Talán több ■ figyelmet, törődést érdemel­nénk. Mi szívesen csinálunk mindent, de sokszor már az . jár a fejünkben: minek? Ügv sem veszi észre senki. Nem az a pénz érdekel, anélkül is [ megcsináltam volna, sőt meg is csinálom. De hát azért embe­rek vagyunk, valahogy mégis furcsának tartom az egészet. A párt, a szakszervezet, a gaz­dasági vezetők alig-alig vesz­nek észre minket... Pedig itt dolgozunk mi is... Azt hi­szem, nem is rosszul. Eltölthet- tem volna a szombatot, vasár­nap délutánokat a családdal is... Nekem már nehezen meg­adták, nem értem, Pista miért csak ötvenet kapott... Ujjadi István két éve dolgo­zik a gyárban. Szerkeszti a fa­liújságot, patronálja a fiatal szakmunkásokat. Meggyőződés­ből csinál mindent, lehet rá bármikor számítani. — Nekem az a „bűnöm”, hogy csak két éve vagyok itt Nem kaptam meg a százast, mert „a törvényes” alapom így magasabb lenne vele.. 1 így csak ötvennel több. .. Nem érdekel, de nem hinném, hogy erkölcsös volt az eljárás. Nem csak rólam van szó, a KISZ- ről, a mozgalomról... Nagy István párttikárnak is ez a véleménye. — Erkölcsileg járatták le. Nem szabad lett volna Ez nem volt más, mint tekin- télyromobolás, a mozgalom tekintélyén esett csorba... A gazdasági vezetők magya­rázkodnak, hivatkoznak a pa­ragrafusokra, a takarékosko­dásra. Minden szóba kerül, csak a becsület és az általuk kiadott papír nem. Lehet, hogy még papíron is megmagyaráz­zák, ahogy az ígéretet tették. Csak ki fogja majd elhinni... az üzemben sok a fiatal, s vé­leményüket nem rejtik véka alá. A tekintélyrombolás nemcsak a fiatalokat érte, ön­magukat is. Vagy erre nem gondoltak...? Koós József Sportnapkőzi — gondokkal dokok is születtek a magyará­zatok mellé ... Beszédtéma lett a gyárban a kél mérnök esete, na és persze maga a mozga­lom is, amelynek alaposan le­járatták a tekintélyét... Ezzel fogadott Popovics Fe­renc KISZ-titkár is, akinek most nem valami „népszerű” dolgokat kellett véghezvinnie, hogy ismét talpra álljon a KISZ-szervezet tekintélye, éle­te... — Sok üzemben az a baj, hogy a műszakiak ali-alig kap­csolódnak be a KISZ életébe. Nekünk ilyen panaszunk nincs. Juhász György és Uj­jadi István mérnökök nemcsak kiváló szakemberek, de együtt vannak velünk, nem hiányoz­nak sehonnan. Az üzem KISZ- szervezetére nemcsak politi­kai, vagy kulturális feladatok hárulnak, hanem jelentős gaz­dasági vállalásaik is vannak. Ezt pedig nélkülük egyszerű­en nem tudnánk megoldani. A Kiváló ifjú mérnök címért né­gyen indultak. Ketten vissza­léptek, de Juhász és Ujjadi becsületesen helytálltak. Vala­mennyi feltételt teljesítették, most kapják majd meg az ok­leveleket ... A pénzről nem szívesen be­szél, mintha szégyellné, hogy így alakult a váratlan év ele­ji ajándékozás... Bár a gazda­sági vezetők azért mégiscsak „kivágták” magukat. Hosszú huzavona, hónap után csak ki­utalták Juhásznak a százast, de Ujjadi csak ötvenet kapott. Pedig tulajdonképpen mind­ketten elsők lettek, hiszen va­lamennyi feltételt teljesítettek. Arról nem is beszélve, hogy a papír is úgy szól: az első és a második helyezett egyformán egy százast kap. — Ha már megígérték, vagy adtak volna egyformán mind­kettőjüknek, vagy pedig ne adtak volna egyiküknek sem. Egyszerűen nem értem. De képzelje el, ezek után mi lesz majd a mozgalommal... pedig sok fiatal mérnökünk van, akik szívesen dolgoznak ve­lünk. Nem a pénzen van itt a hangsúly... erkölcsileg bukott, meg az ígéret, s ki tudja, vele nem bukik-e meg az egész kezde­ményezés?. .. És pont rajtuk Amikor az elmúlt év elején az egri Hajtóműgyár négy fia­tal mérnöke bekapcsolódott a Kiváló ifjú mérnök-mozgalom­ba, a gyár gazdasági vezetői, elismerve a mozgalom jelen­tőségét, az év végi első és má­sodik helyezettnek 100—100 forintot ajánlott fel. Hivatalos papíron is rögzítették, hangsúlyozván: nem fizetés- emelésként kapják a pénzt, hanem jutalomból. Közölték e négy mérnökkel a feltétele­ket, amelyek teljesítésével kaphatják majd meg az okle­veleket, ro és persze a beígért százasokat Érdemes a feltételeket Is megismerni, mert nemcsak po­litikailag, Ideológiailag jelen­tősek, hanem jócskát nyom­nak a gyár gazdasági életé­ben is. Többek között valamennyi versenyzőnek részt kell vennie a termelékenység emelésében, a minőség javításában, az ön­költség csökkentésében. Olyan újítások beadása, amelyek öt­ezer forintos megtakarítást je­lentenek. Javaslatokat új, korszerű technológiai eljárá­sokra, a vállalat műszaki fej­lesztési feladatai közül egy té­mának a megoldása, alapfo­kon elsajátítani egy idegen nyelvet, előadást tartani egy műszaki konferencián, vagy cikket írni valamelyik műsza­ki folyóiratba... Lehetne még sorolni a töb­bit is, a társadalmi munká­kat, a KISZ-ben végzett ok­tatásokat, sport és kulturális munkákat. Nem voltak tehát könnyűek a feltételek, de a négy fiatal mérnök közül kettő keményen végig dolgozta az évet. Pedig ha tudták volna, hogy az év végén milyen „szép ajándé­kot” kapnak érte, talán siker­telen lett volna az egész moz­galom a gyárban ... De nem lett. Teljesítették a feltételeket, sőt már ebben az évben is ott szerepel a nevük az újonnan jelentkezettek kö­zött ... Hogy miért történt akkor te- klntélyrombolás? Szomorú, de a beígért százasok kiutalása hónapokig késett. Nem admi­nisztrációs okokból, szó sincs róla. Talán megfeledkeztek az ígéretről? Nem. Emlékeznek rá, sőt annyira, hogy még in-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom