Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
Forte — Piano — Crescendo (Márkusz László felvételei) DUTKA ÁKOS: EMLÉK — 1945. Az erdő csendje fojtott, mély zenében Zengd most is örök dallamát, Hallod, hogy sírnak? a mél y hegedűket, Hallod a rigók karcsú messzi füttyét, S a kakukk hogy búgja fenn az oboát? Csak az ember töri új disz harmóniával Daloló csend, örök ünneped: Fejszék csattognak, fűrészek vonítnak Irtják az erdőt, kik rászabadultak. Nem is törődve, mit cselekszenek. A tél vacog még most is idegünkben, Egy régi tél a fronton valahol; Míg a balta sújt, a törzs recsegve roppan, Mint mikor a gránát üszke robbant, S haló fák nyögtek a hó alól. Haldokló erdő fojtott, mély zenéje Szívembe markol — szörnyű új zene — Rigók, kakukkok, nymfák énekén túl Hamisan, mint a félig már elszakadt húr, Vonít a fűrész gyilkos éneke. Haldokló erdő, síró mély zenéddel Kályhámból is felbúgsz majd tudom; Mikor most a rőzsédet cipelve Hátamon a lelkedet viszem le, Rigók füttyével az erdei úton. FORGÁCS KÁROLY: Virágoskert barna bőrű bimbó pattan opálfényű sugarakban ág ölel át másik ágat példát adva a világnak pelyhes fodros zöld levélkék várják a nap érkezését szétterülnek legyezőnek árnyat máznak a földnek megnyílt ölük virágkelyhet szül a fényes végtelennek színes szirmok illat-árja rápermetez a kék tájra s ha már csendes minden fészek kigyúlnak a virág-mécsek komor árnyat űz a lángjuk míg az est hajnalba átjut ISZLAI ZOLTÁN: £íraq ad la fásak Régebben elragadtatásban éltem. Harsány zenekarok össztüzében minduntalan halottként földre rogytam, majd csukott szemmel rohamoztam, nem szordinózott aljasság, szemérem; Ma ritkább édes elragadtatásom. Kedvem felépítem és megásom alapjait sírásnak, hahotának; Nincs vak öröm, sem kora bánat. * Utat építek kijelölt csapáson. De mégis, ájult gyönyörűségemnek forrása minden igéző kezdet, mint sötéten derengő, zárt jövendő, lobogni, elégni törekvő fekete szén tapasztalt kályha mellett. GÜNTHER EICH: Elhagyott festőállvány Elszöknek a színek. A titkok egyre zöldbe áradnak vissza, rétek és egyre csak rétek, a rozsé nyirkossága, tompa pondró-fehérség. Árnyékolás, hogy mentegesse a szürke rendet. A hit a szivárványba rejtezett. Reggel kigyúl majd ( minden, mi lila rajta túl. Szivünk félelme a vászon félelme. A búcsúzás nem lesz ideig-való már: Aki lát, nem lát újra. Fordította BÁN ERVIN Günther Elch (sz. 1907) a legjelesebb nyugatnémet költő. Egy ízben megkapta a „Gruppe 47" balodali írócsoport díját. Az észak-magyarországi képzőművészek első területi tárlatáról M iát már arról besssámoltanb, június 7-én * * nyílt meg az észak-magyarországi képzőművészek első területi tárlata Egerben, a főiskolán. Az eltelt két hét alatt igen sok vendége akadt a tárlatnak: a hazai közönségen kívül külföldiek is kiváncsiak voltak a sikeres és mondanivalójában modern képzőművészeti alkotásokra. Magunk is többször végigjártuk a két kiáll Mási termet, vitatkozni a festményekkel, grafikákkal és egymással. És ez a vitatkozás a siker másik biztos ismertetőjele. A tárlat levegőjében keletkező spontán vitáink során igazat adtunk Aradi Nórának, atki azt állítja, hogy „művészetünknek általános jellemzője a konkrét közlésvágy, az egyre elevenebb intellektuális tájékozódási igény”. Az idézett megállapításhoz hozzátennénk, hogy ezek a művészi közlési Igények és ingerek sokszor általánosságokban mozognak. Sokszor a művészek csak arra törekszenek, hogy az alkotás —, akár plakátszerű villanással, akár fogalmazásbeli merészséggel — meghökkentsen. És itt most nem a nyugodt, a tegnapi, e megszokott tempót és stílust kérjük számon, nem is a tegnapi, a megszokott harmóniát — e rohanó világban és mozgalmas fejlődésben dőreség lenne a múlthoz ragaszkodni! —v hanem a mai világ, a mai szemlélet, B kor elmélyült megfogalmazását Itt a fogalmazásnál mutatkozik a tarkaság, a szivárvány- színű felszín, a modorosság veszélye. A mai művész, mint más korokban a szó■* nokok, fel akarja hívni a figyelmet inagára és alkotásaira. Azzal, hogy alkotásával, formai és tartalmi teljesítményével újat tad. Ez rendben is van. De hol az érthetőség és az élmény hatása? Vegyük csak sorra állításaink, vítatkozá- ÍKtnk illusztrálására a kiállítás mélyebb, beszédesebb, elevenebb, pontosabban fogalmazó tayagát, a grafikai részt. Itt van elsőnek Czinke Ferenc Ciprus kiált fefmű rézkarca. A 30x40 cm-es alkotásról Materi osznak geometriailag izgalmasan szerkesztett arca néz a szemlélőre, látszólagos nyugalommal. Azt hinnénk, hogy a fején is — szabályos fekete foltjával — csak azért ül az érseki kalap, mert a művész így látta a filmhíradókban és a képeslapokban. Ezen a rézkarcom minden vonalnak, fekete tömegnek értelme, az értelemre ható funkciója van és csak másodsorban akar megindítani. A kép megszerkesztésében az elliptikus vonalak adják a ritmust. Az arc, különösen a homlok redői- formái között parányi testek és alakzatok hevernek, nyüzsögnek csak annyira megforrnál- tan, hogy a néző gondolhat általánosságban az (ember sorsára, a ciprusi érsek dinamikus egyéniségét formáló és alkotó jelenetekre, vagy éppen politikai ellenfeleire. Az érsek szája nem nyűik kiáltásra, mégis az egész alkotás művészi formába öntött agitáció. Talán azért is, mert a mindennapi hírek, filmek hatására távoli eseményeket, arcokat is összefüggésekbe hozunk. Czinke Ferenc Gettója, vagy az Idő feliratú rézkarc tele van a fogalmazásnak, az érzelmeknek különös ritmusával, a művész által életre hívott szimbólumok játékával. Minden alkotása a mai, modem ember tudat- és élményanyagát tételezi fel. Czinke Ferenc műveit értem, a művek hatnak rám. Feledy Gyula Madách-illusztrációi eleven képzeletről, a madáchi szellem értéséről vallanak. A művész a tragédia egyes képeinek fin lozófiai tartalmát keresi és fejezi ki, mai formanyelven. Kár, hogy műveiből itt nem kapunk bővebb ízelítőt Ficzere László grafikai munkái agitatív jellegükkel hívják fel magukra a figyelmet Kunt Ernő az Emlékezés egy tulipár.csokor- ra című színes fametszetével tűnik fel. A meseszert! „valótlanság” gazdag költőiséget takar. Barczi Pál Család című rézkarca a familiáris meghittség és a külső világ veszedelmeinek feszült ellentétét szimbólumokkal érzékelteti. A festmények között is sokáig elidőzhetünk: mondanivaló, vitatkoznivaló, szemlélőd- nivaló akad itt is. A díjnyertes alkotásokat a kiállítás vezérszólamának tartjuk. Vafi József mindhárom képe (Jégvágók, Csellós, Leány) ejmélvüü művészi munkáról vall. Elbeszélőkedve finom harmóniában szólal meg. Inkább lírai alkat a miskolci művész, robbanó hatásra nem tör. Mégis észrevéteti magát minden műve. Czinke Ferenc De profundis-áit díjazták, Kohók című művét megvásárolták. A háború legmegalázottabb embereinek emléke értékes foglalatot kap az öt kiaszalódott táborlakó fonnyadt testében. A Kohók sza'nkompozíciója a lényeget mondja el a kohászok világáról, a levegőről, amely a kohókat körűivé«!. Ceres János, Pataki József (Illegális munka. Épül a város) Iványi Ödön („1944”, Kislány) Mazsaroff Miklós, Bojtor Károly (Vízválasztó, Feketefalú házak). Berecz András, Bertha Zoltán, Imreh Zsigmond, Papp László, Keller Lívia mellett Pál Gyula műveire is vissza-visszafordultunk sétánk közben. Ficzere László geometriai síkokat vonultat fel, geometriai alakzatokban gondolkodik. A színfoltok harmonikusabb alkalmazásával ugyanezt teszi Kalló László is, bár az utóbbi kétségtelenül közvetlenebb egyéniség. Szokás, vagy ízlés dolga, hogy a szemlélő nemcsak az ábrázolt világot kívánja megismerni egy-egy alkotásában, hanem arra is kiváncsi, mit tart a művész, a kép, az alkotás létrehozója a világról és önmagáról, általában az emberről. Ficzere László és Kalló László színfoltokat láttat geometriai idomokba bezárva; Ezek a színek és idomok harmóniát jelentenek, de közvetlen lelki tartalmat, élményt, olyant, amilyenre erőlködés nélkül, az átlagember szemléletével az egészséges szem és érdeklődés birtokában vágyódunk, nem adnak. Ezeket a képeket nem tudjuk társítani mindennapi életünkhöz. Elhisszük Ficzere Lászlónak és Kalló Lászlónak, hogy amit ők csinálnak, az új, modern, azt is, hogy a képen harmónia uralkodik, de mindez távol nekünk, messziről szemlélt, messziről láttatott világ. Nálunk az ember is csak jelenség a többi jelenség között Az ember is csak színek és absztrakt idomok sora a síkban, arc, specifikus jegyek nélkül. Vannak, akik azért szeretnek egy-egy művet, mert úgy gondolják, hogy abban belőlük is megfogalmazódott valami. Eizt az igényt nem elégíti ki bennünk, ezt az emberi melegséget nem adja nekünk — minden artisztikuma ellenére sem — Kalló és Ficzere művészete. M ustó János Bányakovácsok című rmm1 1 káját megvásárolták. A képen hatalmas, szinte meseszerűen eltorzult anatómiai formák, lobogó, izzó színekkel alakulnak kompozícióvá. Arányaival és a kép kereteit szétfeszíteni igyekvő téma kidolgozásával meghökkenti a művész a nézőt S bár ez a meghööokentés sikeresen hívta fel érdeklődésünket többszöri elidőzésiink a kép előtt riadt nyugtalanságot keltett bennünk; ezek a munkahősök nem köznapi emberek, s ezekkel nem is találkozhatunk sehol. Hová lehet erről a képről még továbbjutni? Id. Szabó István négy szoborral és három bronzéremmel vett részt ezen a kiállításon. Bányász című, 93 centiméteres faszobrát díjjal tüntették ki. Érdekesen közelíti meg 50 centiméteres faszobrával Madách egyéniségét is. Heves megyét ezen a kiállításon hat művész képviseli. Nagy Ernő négy festménye közül a Présház előtt című, hamisítatlanul egri levegőt árasztó alkotása díjat nyert. Akik évek óta figyelemmel kísérik Nagy Emő művészi fejlődését, tanúsíthatják, milyen nagy változáson ment keresztül Nagy Emő stílusa az utóbbi időben. A gouache és a gouache-wallkyd új technikai megoldásokhoz vezette a művészt, aki képein munkás jeleneteket dolgoz fel határozott fogalmazásban. Derű és líra jellemzi Nagy Ernőt, mint a tájat és környezetét, amelyben él és dolgozik. CJ ergely Pál akvarelljeinek szelíd világa ^ ezen a kiállításon nem érvényesül az erélyesen megszólaló, hangosan agitáló grafikák között. Olajjal is kellett volna jelentkeznie. Balogh László négy grafikája mintha magányról, társtalanságról tanúskodna. Az Emlék érzelmes, a Csendélet passzív világba visz. A Nagymaros és a Padlómosck friss alkotások. Ez a tárlat sok útbaigazítással és biztatással szolgálhat Balogh Lászlónak. Gádor Kálmán egyetlen olajfestménye, a Strand, meleg színeivel, jókedvű mozgalmasságával üt el eddigi munkáitól. Király Róbert Gabi című, 29 cm-es gipsz- szobra kiérlelt mű: a gyermeki lélek bája-mo- solya mozgásban tartja a jól formált arcot. Dargay Lajosnak Mestrovic-ról mintázott élomérme a fiatal egri képzőművész útkeresését igazolja. A z első észak-magyarországi területi “ képzőművész kiállítás sikere Egerben is nyilvánvaló. Nemcsak a vendégkönyv bizonyít, az a vásárlási kedv is, amellyel a hivatalos szervek és intézmények a kiállított művek félé fordultak. Reméljük, jövőre még gazdagabb folytatással jelentkeznek e természeti szépségekben bővelkedő táj művészei és vallanak az alakuló emberi világról is, az egyre magasodó emberről is, őszintén, a kor igazi pillanatait megörökítve. Mert valahol itt, ezen a ponton fészkel a művész hivatása. i'_ V , ; 1 Farkas András
