Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

Hfixa vár ja őket a falu A nyári betakarítás gépesítettségének foka ma már a szövetkezeti gazdaságokban is eléri a 80—95 százalékot. Az aratás, hordás, cséplés időszaka a gépesítés és a nagy­üzemi munkaszervezés jóvoltából megrövidült. Ezért tud­nak gyors és hatékony segítséget adni a szövetkezeteknek e nehéz hetekben a motorhoz, szereléshez, autó, traktor vezetéséhez értő technikusok, faluból városba települt ipari munkások. Segítségükre különösen szükség van az idén. Sok helyen — a hevesi, füzesabonyi járásban — esőktől telje­sen felázott, a mélyedésekben vízzel elöntött gabonaföl­dekre kell majd a gépeknek kivonulni. Vihar nyomta rozs- és búzatáblák várják a kombájnokat. S bizony fel kell készülni az aratóknak a sűrű, naponta ismétlődő zivatarokra. Igaz, a parasztok, a természettel szembeni helytállás emberei megszokták az efféle zordonságokat, hiszen a magyar égtájak időjárásában rendszeresen ismét­lődnek az aszályos évek mellett a vizes, viharos nyarak. Éppen ezért a jó idő kihasználásán múlik, a gyors és mi­nél kevesebb veszteséggel történő gabonabetakarítás. Az idő jó kihasználása pedig a rendelkezésre álló gépi tech­nikán, természetesen a gépekhez értő emberek helytállá­sán múlik. Ezért várja haza a falu a városba került techni­kus fiait az aratás heteire. A traktorhoz, géphez értő emberek hiánya miatt na­gyon sok szövetkezetben nem tudják a mostani munka­csúcsok idején a két műszakot alkalmazni. A két műszak­ra, vagy más, a helyi körülmények megszabta módon való jobb gépkihasználásra annál is inkább szükség van, mert a gabona aratása, szállítása, szárítása mellett a nyári szán­tást, a takarmánynövények kaszálását, és még sok más munkát is el kell végezni. S ha a szövetkezetben dolgo­zó traktoros mellé odaáll a városból érkező segítség, éj­szakai műszakra, gyorsabban halad a munka. A földmű­velésügyi minisztérium már intézkedett, hogy az eddig la nem szállított új gépeket gyorsan megkapják a terme­lőszövetkezetek. Az új gépekhez ugyancsak emberek kel­lenek. Szükség van a városiak segítségére azért is, mert a viharos, csapadékos időjárás miatt sokkal több kézika­szára lesz az idén szükség. A kaszát bíró férfiak száma pedig a tsz-tagok elöregedése következtében egyre keve­sebb. A segítség természetesen önkéntes. Fiúk mennek apáikon könnyíteni. Iparban dolgozó férjek veszik ki szabadságukat az aratás időszakában, hogy traktorra, kombájnra ülve, vagy kaszával a kezükben segítsenek feleségük szövetkezetében. Gépkocsit vezetni tudó vőle­gény is segíthet a szövetkezetben dolgozó menyasszonya munkaegységének növelésében. Testvér segíthet test­vérnek. Az aratás, betakarítás az egész társadalom ügye, hi­szen a jövő évi kenyerünkről van szó. A társadalom segít­ségére számít a falu. Az ipari üzemek vezetőinek belá­tására, hogy a szükséges időben megkaphassák az ara­tást vállaló munkások a rendes évi szabadságukat. Vagy, ha a helyzet úgy kívánja pótolják ezt az időt néhány hét fizetés nélküli szabadságidővel. Élete során sok mindent megpróbálhat az ember: le­hetnek sikerei, élhet különbözőképpen, de a világgal történő ismerkedés első élményein túl visszatér arra az útra, mely természete s tehetsége, tudása szerint neki a legmegfelelőbb. A szocializmusért való felelősségérzet, a becsületes segíteniakarás mellett ez vitt ki, évekkel ezelőtt sok férfit hivatalokból és más munkahelyekről a falvakba, az újszerű gondok közepébe. Falvakba, ahol hamar megszokottak lesznek a szemnek az arcok, ismerő­sök a sorsok, a házak, a táj. Sokan ezek közül véglege­sen ott maradtak a faluban. Ez a lehetőség a technikai képzettségű, a szövetkezeti műhelyekben és a mezőgaz­daságban boldogulni tudó városi emberek számára ma is fennáll. Próbálják meg, s aki megkedveli a természet közelségét, a mezőgazdasági munkát, azt örömmel segíti elhelyezkedésében a fiatal emberi munkaerőben megfo­gyatkozott falu. (N. P.) 16 óra a „HÚSZ ÖRAr ürügyén Fábri Zoltán, Sántha Ferenc és Görbe János Ostoroson A FÖMO Ostorosra szervezett kirándulása Harangoztak, amikor meg­érkeztünk Ostorosra. Csendes, falusi vasárnap ebédután volt. A harangozást hallottuk, kü­lönben a csendességet érzékel­tük és az első nyári meleget. Délután 3 óra. Még a két hatalmas Ikarusz zajára is csak a kisgyerekek bújtak elő. De a művelődési ház várt ben­nünket, ott, a templommal szemben. A majdnem száz pesti — aki délelőtt előzőleg Egerben városnézésen vett részt — teljesen megtöltötte a nagytermet, ök voltak azok, akik a „Húsz óra” megnézésé­vel nemcsak az utóbbi idők legjelentősebb magyar filmjét látták, hanem nyertek is egy ostorosi utat. A FÖMO kezde­ményezte, hogy a film fővárosi nézői közül — akik „tombola­jegyet” is váltottak — a sze­rencsések ellátogathassanak a film forgatásának színhelyére és találkozhassanak az alko­tókkal. Eredeti kezdeményezés volt. ★ Abban mindenki egyetértett, hogy problematikus alkotás a „Húsz óra”. A regény is, a film is. De nagyon problematikus vitatkozni is róla, különösen akkor, ha nincs értelmes ki­indulópontja a vitának. Milyen jó kiindulópont lehetett volna, ha meghívják az ostorosi mű­velődési házban megrendezett ankétra a falu lakóit is. Akkor lehetett volna vitat­kozni: hogyan látja a városi és a falusi ember a filmet. Mi a különbség nézőpontjaik kö­zött. Hogyan csap össze a két­fajta vélemény. S valóban csak a városi embereknek nyújtott élményt? — mint ahogy azt az egyik hozzászóló állította. Vagy ahogy egy má­sik mondta: „hogy falusiakról szól a film az nem baj...” mert egyetemleges, mindenkire érvényes problémákról, min­denkit foglalkoztató gondola­tokról van szó a filmben. Az ankét részvevői bizonyá­ra egy szép élménydús vasár­napi kirándulásra készültek. Igazuk volt, hiszen az előzete­sen beharangozott program így szólt. ’ Nem lehetett azt várni, hogy komolyabb művé­szeti problémák felé terelőd­jön a vita. Sokan a filmkészí­tés kulisszatitkai iránt érdek­lődtek, intimitásokat szeret­tek volna tudni. A vitavezető — Bernáth László kritikus, az Esti Hír­lap munkatársa — és az anké- ton megjelent művészek — Fábri Zoltán, a film rendező­je, Sántha Ferenc, a regény írója, és Görbe János, a film egyik főszereplője — is érez­ték ezt. Sántha Ferenc több, művé­szetről vallott elgondolkoztató mondása, Görbe János a szí­nészi hivatástudatról hévvel elmondott pár mondata, és kü­lönösen Fábri Zoltán mélyről jövő gondolatai filmjéről, él­ményt jelentettek. ★ A vendégszerető ostorosi tsz „pincegazdái”, és természete­sen a FÖMO szervezőjének jóvoltából édeskés, sárga színű, aszuszagú- és ízű bor, szalon­na, hagyma és kenyér is került a szabadban felállított faasz­talra. Hamarosan zsír sercent a megpirult szalonnáról... Hat óra volt. Tíz körül már Pestre érkeztek. Tizenhat óra alatt járták meg a „Húsz órá”-t. (berkovits) Drága takarékosság Sok millió forintot költöt­tek tavaly a kőbánya gépesí­tésére s az új kötélpályára. Bontják, hordják a Berva- bércet, őrlik a mészkövet. Az országban sok még a javítás­ra váró talaj, ehhez kell a mészőrlemény. De az őrlő mellett miért áll hegyekben a trágyamész- por? Fújja a szél, mossa az eső... Talán nincs vagon, nem győzik a szállítást? Vagon lenne, — eddig leg­alábbis volt, de az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat május 31-ig 22 ezer tonnával kevesebbet vett ál, mint tavaly. Miért? Kérdé­sünkre hamar megjött a vá­laszlevél. Az előző évektől eltérően az országos talaj­javítási tervekből negyven­ezer katasztrális holdat a me­zőgazdasági üzemeknek sa­ját maguknak kell elvégezni. Mondják, hogy így kevesebb költségbe kerül. De a mészkőőrlemény elte­rítése munkát, utánjárást és eszközöket igényel. Hajdú- Bihar, Szolnok Békés és Csongrád megyében a ter­melőszövetkezetek „megtaka­rítják” a költségeket. Ugyan­is a kijelölt területeken sem a talajjavító vállalat, sem a szövetkezet nem végzi kellő ütemben a munkát. Nagyon is óvatos becslések szerint már most biztosra veszik, hogy az idén 30 ezer tonna őrlemény nem kerül ki o földekre. De lehet, hogy jó­val több és tovább magaso­dik a felnémeti ásványőrlő mellett a trágyamészpor, mert ha elérkezik az őszi csúcsforgalom, nem lesz va­gon. Százezrek fekszenek gaz­dátlanul a „felesleges” kész­letekben. De kiszámította-e már valaki, hogy mennyivel lesz kevesebb a mezőgazda­ság termése és mennyivel ká­rosodik a népgazdaság, ha elhanyagolják a talajjaví­tást? A 24-órához értünk. Meg kell gyorsítani a mészőrle­mény szállítását, mert na­gyon sokba kerül a rosszul értelmezett takarékosság. F. tű A kenyérhez méltó becsülettel... Nagy családnak ad nap nap után kenyeret a Mátrai Sütő­ipari Vállalat. Az észak-mát­rai üdülőhelyektől Hatvanon át egészen a selypi medencéig szállítják a nélkülözhetetlen táplálékot. A nagy terület, a rossz útviszonyok ellenére mindennap pontos időre érke­zik a friss kenyér, a süte­mény. Nem szeretik, ha pa­nasz van rájuk. A kenyérhez méltó becsülettel, lelkiismere­tességgel dolgozik a vállalat valamennyi dolgozója, s ami már magyarázatot ad arra is, hogy az első negyedéves ter­vüket 190 százalékra teljesí­tették, de a féléves eredmény sem fog alatta maradni... —■ Nincs ebben semmi külö­nös, csak becsülettel, lelkiis­meretesen dolgozunk — ma­gyarázza Oláh György igazga­tó. Minden elismerést s dicsé­retet megérdemelnek munká­saink. Olyan emberek, akik nem elégszenek meg a régi, az elmaradott technológiákkal, gépekkel, hanem keresik, ku­tatják, hogyan lehetne job­bat, és többet, könnyebben termelni. — A munkaverseny? — Előbbre léptünk. A mun­kabrigádok, az üzemegységek minden hónapban megkapják a részletes kiértékelést, ami­ből megtudhatják, hogyan dol­goztak az elmúlt hónapban. A módszer szerintem helyes, bár többletmunkát jelent a statisz­tikusoknak, de megéri. A 19 munkabrigádunk így mindig tudja, hogyan alakul a ver­seny. — Itt bent a központban is hónapról hónapra vezetjük a termelékenységet mutató gra­fikont s bárki megtudhatja az eredményeket. Jót, rosszat egyaránt. Ezután a tüzelőanyag fel- használásáról beszélt az igaz­gató. A grafikonhoz lép s már sorolja is a számokat. — Január 88, február 112, március 98, április 82, május 75 százalék — mondja nem kis büszkeséggel a hangjában. — A túlóra-felhasználásunk is a januári 140 százalékról a jó munkaszervezéssel május hónapban már 50 százalékra esett vissza — kapcsolódik be a beszélgetésbe Balogh János párttitkár. — Közel 160 ezer forintot takarítottunk meg a szállítás­nál. A régi autójáratokat át­szerveztük, így minimálisra csökkent a gépkocsik álláside­je, az említetteken kívül azon­ban arról is gondoskodnia kell a jó kereskedőknek, hogy milyen árukat keresnek job­ban a fogyasztók és milyen űj készítményekkel lepik meg a vásárlókat. — A száj- és körömfájás' miatt elmaradt a tejtermékek szállítása, a túróstáska és egyéb készítmények helyett ízes lekvárkészítményekkel kí­sérletezünk s nem kevés si­kerrel. Az új süteményféléket nagyon megkedvelték a for gyasztóink. Sorolják az érveiket* véle­ményeiket, szinte kifogyhatat­lanok az ötletekből. Szeré­nyen jegyzik meg, hogy ebben az évben május I5-én két munkabrigád, a korai felkelés miatt a Hajnal nevet viselő, amelyet a megyei tanácstól Mucsi Sándor, az ipari osztály vezetője, és a Május 1 brigá­dot, amelyet Berecz István, a megyei tanács elnökhelyettese patronál — bekapcsolódott a szocialista cím elnyeréséért indított munkaversenybe. Kovács János \\\\\\\\\\\\VA\\\VS\\\\\\\\\\\\\\\\V\VW\V\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\^ gazdaságának felépítése útján. Már évekkel ezelőtt létrehoz­ták az állami szektor szilárd bázisát, az Állami Gazdasági Szervezetet. A kormány feljo­gosította az új szervet, hogy ellenőrizze az összes állami vállalatot, szabályozza a tőke- befektetéseket, mind az álla­mi, mind a magánszektorban, s rendelkezzék az ország anya­gi erőforrásaival és munkaerő tartalékával. Ez a bázis egyre szilárdabb, erősebb. Males, ahogy — Nem lesz baj a kocsival útközben? — Ahogyan Allah akarja.-1 Megérkezünk időre Port Said-be? — Ahogy Allah akarja. — Szerencsésen kijutunk ebből a nagy forgalomból? — Ahogy Allah akarja. A válaszokat az egyiptomi taxisofőr mondja az utas kér­déseire. S ha a kérdező kicsit nyugtalan, azt is hozzáteszi: males. Az arab „males” magyarul olyasmit jelent: „nem tesz semmit”, „nem baj”, „lesz, ahogy lesz”. Nos, a dolgok gyakori elin­tézése azzal, hogy „males , „ahogy Allah akarja”, egyál­talán nem valami vallásos hit kifejezője, hanem inkább hoz­záállás egyesek részéről a dol­gokhoz, tennivalókhoz. S ezzel a rabszolgaság évszázadaiban kialakult „males”-sel elég sok gondja-baja akad az új Egyip­tom társadalmának. Hiszen olyan feladat végrehajtásához kezdett, amely új hazát teremt egy volt szolganépnek. S e feladat végrehajtásában egy­általán nem mindegy, hogy mi is történik, s hogyan törté­nik. Az Egyesült Arab Köz­társaságban, mely mindössze 13 esztendeje indult el új éle­Allah akarja tét, terem tő útján, egyre töb­ben látják, hogy a „males” ideje lejárt, a céltudatos tet­teken a sor. Ügy, ahogy az ember akarja! Mert mi lenne, ha az EAK- ban fenntartanák a nők jog- fosztottságának idejétmúlt ál­lapotát? A többnejűséget, s azt, hogy a férfiak vásárolják feleségüket? Mondhatja-e valaki erre nyugodt szívvel: — Males? Tizenhárom esztendő kevés a múlt kiáltó szociális prob­lémáinak orvoslására, nem le­het mindent egyszerre megol­dani. De mondja-e becsületes ember a még meglevő, túlzsú­folt, egészségtelen lakónegye­dek, szűk, nyirkos utcák lát­tán: — Males? Természetesen, nem. És egy­re többen küzdenek a mai Egyiptomban nem a szó, ha­nem a nemtörődömség, a bele- nyugvás ellen, amit ez a szó takar. Az EAK fiatal állam, de a „males”, és a volt uralkodó osztályok még meglevő tagjai­nak számottevő gáncsoskodáss ellenére szilárd helyet biztosí­tott magának a nemzetközi küzdőtéren, s biztos léptekkel halad előre független nemzet-; Az EAK állami szektorának megszilárdulásában nagy sze­repet játszott a szocialista or­szágok segítségnyújtása, ame­lyet alapvető ipari létesítmé­nyek építésére használtak fel. Például a Szovjetunió az asz- szuáni gát felépítéséhez 40 millió, majd újabb 100 millió új rubel összegű hitelt nyúj­tott az EAK-nak. Három éve lesz ez év júliu­sában, hogy elnöki rendelettel minden bankot és biztosító társaságot, valamint számos nagy ipari és kereskedelmi vállalatot is államosítottak. (Az államosítás összesen több mint 300 különféle vállalatot érintett.) Az állami szektor erősítése állandó folyamattá vált. A ta­valyelőtti és tavalyi évben részben államosították a kö­zépvállalatokat és a kisvállala­tok jelentős részét. Az állam teljesen kezébe vette azokat az üzemeket, vállalatokat, amelyeknél részvényei voltak. Jelenleg az állami szektorhoz tartozik a gazdaság valameny- nyi fontos ágazata. Az állami szektor kiszélesí­tése és erősítése természetes eredményeként átalakult az ország gazdasága. Míg a forra­dalom . előtt Egyiptom csak gyapotot termelt az angol tex­tilgyárak számára, ma már kiépült saját textil-, gép-, ko­csi-, hajó- és repüiőgépcpitő, acél- és szerszámgép ipara. Egy évtizede az egyiptomi pia­con csaknem kizárólag külföl­di áru volt kapható. Ma már a belföldi ipar nemcsak a bel­ső piacot látja el, henem je­lentős mennyiségben exportál is. Imponálóan nőtt a régi ipar­ágak, például a textil-, cukor- és cementlpar termelése. Amióta az állam kezében összpontosul a pénzügyi-, gaz­dasági tevékenység, a kor­mányzatnak módja volt szá­mos társadalmi-gazdasági in­tézkedést végrehajtani. Felszá­molták a feudális földbirtoko­kat, aláásták a kapitalista mo­nopóliumok alapjait, S megte­remtették a feltételeket ahhoz, hogy az ország áttérjen a fej­lődés nem kapitalista útjára. Mindez világosan mutatja, hogy az állami szektor per­döntő helyet foglal el az igazi gazdasági függetlenségért har­coló, fejlődő afrikai országok­ban. Az új Egyiptomban mintegy 700 új iparvállalatot helyeztek üzembe, s így jelentősen meg­nőtt a munkásosztály. A dol­gozó lakosság helyzete állan­dóan javul. Az állami iparvál- latoknál hét órás munkaidőt vezettek be, biztosították a bérminimumot, a munkások fizetett szabadságot kapnak! Napjainkban társadalombiz­tosítási és nyugdíjreformot hajtanak végre az országban. Lerombolták Kairóban is a Batni városnegyedet, az üzér­kedés, ' a pusztító betegségek, a prostitúció, a csempészkeres­kedelem egykori melegágyát. Lakosságát egészséges környe­zetbe költöztették. Old Kairó mellett, s a fővárostól délke­letre, a Citadellán túl új. mo­dern, egészséges lakótelepek épülnek. 1970-ig 800 ezer új la­Kairói utca kást szándékozik építeni az EAK kormánya. Évszázadok óta először Egyiptom végre az egyiptomi­aké. A Nílus gazdag völgyé­nek népe sorsának urává és irányítójává vált, felépítheti kultúráját, nemzeti létét az antik és az arab civilizáció alapján. Az EAK népe bará­tunk és harcostársunk az egész emberiség ellensége, az impe­rializmus elleni harcban, a vi­lág békéjének védelmében. Napisten földjéből a dolgod emberek hazája lesz. (Vége) QXtPBJSiGj 3 1965. június 22., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom