Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

/

•..hogy a szavak és a tettek egysége tovább kristályosodjon

— Megvalósulnak a vezetőségválasztáson elhangzottak Egercsehiben

Ki nem állhatom ezt a frátert. Ennek semmi sem jó, mindig mást akar, ami van, állandóan kötekedik az élettel. Izgága egy alak!

Amikor januárban kissé odafagyott az aszfalthoz és radiátoron olvasztották fel, első szava ez volt, amikor végre beszélni tudott:

_ Undorító tél,

csak már egy kis meleg lenne...

Két hete sincs, hogy kihúzták a patakból, amelybe belemosta a zuhogó eső, s aheA svédek is áttérnek a jobboldali közlekedésre

mert Naev-Britannia áttér a tizedes rendszerre, s a svédek — 224 év után — a jobboldalon akarnak bekapcsolódni az európai közlekedésbe. „Rossz” irányban tehát márcsak az angolok, írek és izlandiak haladnak.

Sokáig tartott, amíg a svédek elhatározták, hogy áttérnek a jobboldali közlekedésre. A parlament első ízben 1924- ben foglalkozott a kérdéssel. 1955 októberében a kormány körkérdést intézett az érdekeltekhez: több mint 80 százalékuk kitartott a baloldali közlekedés mellett. Végül majdnem negyvenéves vite és huzavona után a parlament 1963. májusában törvényt fogadott el, amely szerint 1967. szeptember 3-án, vasárnap a gépesített Svédország jobbra át-ot csinál.

Azon a bizonyos vasárnapon csak a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők és taxik közlekedhetnek, mert ezen a napon az egész országban kicserélik a tábla-erdőt.

&(jxj géfi meqlialni indul

Külseje ütött, kopott, hangja is betegesen hallik — mint az olyan gépeké általában, melyek leszolgálták már rég az árukat... Azért dolgozik még, iparkodik, erőlködik, hogy a bámészkodók ne lássák, ne is sejtsék a korát. Belebeleharap a földbe, fogával mélyre váj a humuszban meg a kövek között. Kemény az út széle, meg-jnegcsikordul az acélagyar. Izzad, gépével együtt morog mestere is, a nyírtelki „masiniszta”, Kiss Gábor. De — amikor kérdem — rosz- szat nem mondana róla...! Inkább dicséri:

— Való igaz, rá van írva a külsejére, hogy régi, öreg darab már. Ötvenkettes kiadás, a honvédségtől kaptuk három esztendeje. Én még ugyan csak három hónapja dolgozom vele, de annyit mondhatok, hogy derék, szorgalmas társam most is. Akármilyen, száz ember munkáját most is elvégzi még mindennap! Ha rajtam állna, dehogy adnék még túl ezen az árokásón ...!

Ha rajta állna...

Am — miként az életet is — törvények irányítják a rozzant útszéli gép sorsát is. S ha mégúgy védi is gazdája, tudomásul kell venni, hogy „lejárt a kihordási idő”. Igen, valahogy így mondták ezt már korábban is az EM I. számú Földmunkát Gépesítő Vállalatnál, amikor előző állomáshelyéről — a hajdúszoboszlói gázteíepről — utolsó munkájához indították útnak a téren. Sazt is hozzáfűzték: Kiss szaktárs, ha befejezi Gyöngyösön a munkát, a gépét kísérje fel Pestre, az Illatos úti telepre.”

Kiss szaktárs — ismeri már az ilyen utasítást... Tudja, hogy a budapesti műhelyben aligha kerül sor gépe felújítására. Sokba kerülne az, olcsóbb, ha kiselejtezik, ronccsá törik, s beolvasztják a többivel .. Kicsit ugyan méltatlan vég ez — a szigorú utasításban talán bizonyos hálátlanságot is érez a szaki — de hát a géj^k mind így „halnak” meg. Ez a gépek törvénye, sorsa... S lehet, hogy nem is olyan különös: hiszen azok is csak az újabbak, fiatalabbak, erősebbek előtt hajolnak meg, nekik adják át a helyüket.

Észrevétlenül, csendben.

Akárcsak ez az árokásó is, ez a gyöngyösi temető mellett búcsúzó 251. típusú lánctalpas — amelyik a héten a Heves megyei Vas és Fémipari Vállalat új fürdőjéhez vezető csatornának ágyazott... (gyóni)

lyett, hogy örült volna, első szava ez volt:

— Undorító idő... Állandóan zuhog... Mikor lesz már végre jó napsugaras, meleg idői

Tegnap gutaütést kapott a napon. Amikor magához tért és kibújt vérvörös bőréből, mit gondolnak mi volt az első szava?

Ügy van: „Undorító idő... Meg lehet őrülni ettől a kánikulától..."

Ki ríem állhatom ezt a frátert, izgága egy alak...

(-Ó)

Hatezer forint jutalom a kiváló sertéstenyésztők nek

(Dr. Sándor József tudósitó)

Az Állami Biztosító kezdeményezésére megrendezett sertéstenyésztési versenyben harmadik helyezést elért _ ka- rácsondi Kossuth Termelőszövetkezetben ünnepséget rendeztek a sertéstenyésztő munkacsapat tagjainak tiszteletére, amelyen megjelent Kiss István, a Pénzügyminisztérium biztosítási főigazgatóságának főelőadója és Molnár Jenő, a gyöngyösi járási pártbizottság első titkára. A harmadik helyezettnek járó hatezer forint jutalmat Ócsay Mihály, az Állami Biztosító Heves megyei igazgatóságának igazgatóhelyettese adta át* amelyből 700—1100 forintig terjedő jutalmakat osztottak ki a kiváló sertéstenyésztők között

A szövetkezet évente mintegy egymillió forint bevételhez jut az értékesített állatokból. A jó eredményüket legfőképpen a minimális el- hullási százaléknak köszönhetik és ezt a korszerű takarmányozás mellett* a gondozók szakmai hozzáértése révén érik el.

ÉLETEM ELSŐ megrázó élménye árvízhez fűződik. Nyári délután jött a víz Egerbocs felöl. A patakparti füzek alázatosan hajtották le előtte dárdaleveles ágaikat és a máskor bokáig érő szelíd Lasikó-patak embermagasságúra nőve, sebesen rohant lápos medrében. S míg futott kanyarogva, kapkodó hullámkezei- vel ragadott meg kerítést, ólat, kétségbeeset- ' ten égnek tartott orrú malacokat, de semmiben sem tudott megkapaszkodni. Ekkor nyúlt ki pusztító keze, — amely sárgásbarna volt a felkavart iszaptól, — patakparti házunk küszöbe felé.

Átcsapott rajta.

Feltérdeltem a székre, aztán az asztalra. A piszkos víz ott kavargóit a konyhában, a hin- tólábú bölcső, meg a dikó körük Amikor egy- egy hullám becsapott, lökött egyet a bölcső deszkatalpán.:., s az ringott.

Az úton határból jövő férfiak, asszonyok siettek el a ház előtt. Csak arra fordították, fejüket, s mentek tovább a falu'felé. Aztán elsötétült az ablak. Két ember nézett be rajta. Begázoltak a konyhában hullámzó vízbe, kezükben vasvilla, azzal tapogatóztak, támaszkodtak az árnak.

Egymás kezére adtak, s az utolsó, mintha áldozatot akarna bemutatni a kegyetlenkedő égnek — amely még akkor is öntötte magából a sűrű záport — felfelé nyújtva áttett a gáton a biztonságot jelentő erdészház kerítésén.

Annál az árvíznél az a néhány villást ember elszánta magát, hogy nem ad életzsákmányt az áradatnak.

Akkor csak néhányan voltak, néhány sziget a közömbös, magáét mentő emberáradat

közepéin.

S most megint hallom, öreg ember sem emlékezte árvíz pusztított Bátorban.

Az járt az eszemben: a „villás emberek” j vajon eljutottak-e időben, s elegendően a bajbajutottak házaihoz?

A fal megroggyant és ledől

t Első útam a Laskó-parti szülőházhoz vezetett, amely a hírek szerint szintén áldozata

Emberek az áradatban

lett az újabb pusztító hömpölygésnek. Az ár elvonult már, de a ház szomorúan, fédtérdre ereszkedve nézett még mindig utána, mintha nem értené, hogy tagiózhatta le kőfalait a hirtelen jött áradat. Oldalán hullámharapta sebek tátongtak, falai megroggyantak.

A szoba üres. A bútorokat átmentették a szükséglakásba! Csak egy nagy pettyes labda maradt benne. A pettyek sárból vannak rajta. Klárikáé, az unokáé ez a játék, akinek talán szintúgy első nagy élménye volt ez az árvíz, mint nekem annakidején.

A „villás emberek” érte is eljöttek. Mikor rázúdult a házra a víz, Barócsi Lászlóné mintha az ő küszöbét nyaldosná az ár, úgy mentette a bajba jutott család értékeit. Szőke Sándor erdész, Szecskó Béla, Mészáros Pál, ünneplőjét ledobva gázolt a zavaros vízbe, fáradhatatlanul vödrözték a lakásból a vizet, nehogy a ruhákat, értékeket tönkretegye... s vitték, ami vihető, biztonságos helyre.

A fal megroppant... El is dől rövidesen. De felépül másütt. Mert most a „villás emberek” nemcsak életet jöttek menteni, de jövőt is nyújtottak az izgága, romboló kedvű Laskó partjának elhagyására.

Nagy István a falu vb-elnöke erről a jövőről beszél.

Házhelyet és építési kölcsönt kapnak rövidesen a károsultak. Biztonságos helyen, erős épületet húzhatnak fel a megrongált házak helyébe.

íme, minden romboló hullámnál erősebbnek bizonyul a társadalom összefogása. A köveket széthordhatja az ár, a falak ledőlhetnek, de új alapzaton; újabb nemzedékeknek adhatnak otthont, ahol már nem fenyeget a veszély. Ahol békesség lesz a vízártól, mert így akarja a falu határán túl még annyian*

Ha gyorsan folyik a víz, mélyen kavarja fel az iszapot, régóta mozdulatlan köveket ragad magával, s ereje még a régi erkölcs salakját is előhömpölyögteti.

összedőlt egy ház a falu közepén. Lakója Török Miklós bányász, rémült hitetlenkedéssel

nézte a percenként negyedméterrel növekvő áradatot, s. szinte megbénította a látvány Nem tudott semmit kimenteni a vízbeboruló értékeiből. Az utolsó percben gázolt vissza övig érő vízben, hogy a házban maradt kislányát kimentse. Mire az áldozatkész mentőosztag odaért, a kergülten forgó víz kimosta a ház oldalát és az épület gerendáit, falait összemorzsolva, beleszédült az áradatba,

A szemtanúk mesélik:

— Megzavart mindenkit, hogy ilyen gyorsan jött a nagy víz és hogy ilyen áradásra még az öregek is alig emlékeznek.

— Láttuk az ablakon keresztül, hogy ros^ kadnak össze a bútorok a rázuhanó tető súlya alatt.;. És akkor már nem tehettünk semmit

— Amikor menteni kezdtünk majdnem sírva szedtük ki a sáros, vizes dunnát, ágyneműt, gyerekjátékot a romok alól.

— Még a pénzüket sem tudták kihozni; *.

— A zsíros bődön iá megtelt zavaros vízzel.

— Csak Zetoron lehetett átgázolni az úton is.

Jussolás a romokból

Borzongás, sajnálkozás bújik a szavakba és szörnyülködés az ár miatt, amely majdnem negyedmillió forintos kárt okozott a kis faluban és szörnyülködést némely emberi jellem miatt is.

Összeroskadt a ház. Nyolc tesitvér várt jussa volt az épület. Régi, viseltes épület. A tűzoltók, a falu vezetői, s aki csak érte, nekiesett az ösázeroskadt ház helyén tornyosuló, sáros, vizes masszának, s mentette a megroppant bútorokat, kettétört gerendákat, cserepeket, hogy az új hajlékhoz legyen mit felhasználni.Nem a jussolók mentették a menthetőt;

Csak aki érte... Aki segíteni akart;

A jussolók később jelentkeztek. Mikor a közel, s távollakó testvérekhez eljutott a piszkos árba dőlt atyai ház híre, rögtön összejöttek. Nem. Nem segíteni; Osztozkodni). A szennyes

víz gyalázta a törött gerendákat, szilánkká forgácsolódott ablaktokot, a csorba tetőcserepeket mohó kézzel válogatták — juss-kupacokba. A testvérek. Hogy elvigyék magas talap- zatú, piroscserepes házuk udvarára testvérük elől, akiknek fejére dőlt az egyetlen menedék, s aminek maradványaiból esetleg megkezdhette volna új otthona felépítését;

— Ha csak egy cserép iá jut, azért is elmegyek, — üzente az egyik vérbeli, s később azt sem átallották javasolni, jó lenne osztozkodni azon a pénzen is, amelyet a bajbajutott testvérüknek adtak bányász munkatársai, a falu lakói;

S míg a jó testvérek egy része a víz által nyomorékká tett ősi ház jussán vitatkozott, megmozdult a társadalom, a hajléktalanná tett

Miklós segítségére.

Szükséglakást kaptak, s akik segíteni akartak elindultak, hogy a humanizmus listájára összegyűjtsék amivel segíteni lehet a bajbajutott családot.

Sokan „feliratkoztak"

erre az ívre. Ki-ki tehetsége, lehetősége szerint. Ott vannak rajta az egercsehi bányászok, Török Miklós munkatársai, majd tízezer forintjukkal, a falu lakói az önzetlen mentéssel, s majd háromezer forint gyors segéllyel, élelemmel, bútorral, az OTP gyors kölcsönnel, a ház felépítéséhez, a községi tanács és a földmérési hivatal a házhely előteremtésével, a kőbánya, az erdőgazdaság építőanyagokkal* hogy mielőbb állhasson a víztől védett új otthon.

S még mennyien készülnek feliratkozni erre a listára. A szocialista brigádok, társadalmi munkával, ha majd megkezdődik a házak építése^ kiszisták ugyanilyen céllal, vállalatok, magánemberek sokan azok közül, kik segíteni készek.

AZ ÄR ELVONULT. S ha maradnak is utána pocsolyák, zagyva tócsák, lassan tisztul a Lasikó vize és hűen mutatja arcmását az embernek, aki nekifeszül az árnak, s otthont teremt az otthontalanoknak;

Kovács Endre

log, javul az illetményszén minősége is, a hentesüzletben tapasztaltakat tanácsülés tárgyalta meg, — tehát ahol a pártszervezet segíthetett, segített.

És egy-két esettől eltérően ez a jellemző. A pártbizottság utánajárt a tagság által szóvá- tetteknek, a javaslatokat gyors intézkedés követte. De van olyan példa is, ami nem ezt igazolja. Tart Károly elmondta, hogy igazságtalanságot lát a bérezésben, első-, másodosztályú munkásként kezelik azokat, akik pedig azonos munkát végeznek.

Soós Gyula párttitkár a taggyűlésen a következő választ adta:. „A bérezésben fennálló különbségeket az üzemrész- részvezetővel megvizsgálom, és három napon belül konkrét választ adok a feltett kérdésre.” Ez az ígéret 1964. november 18-án hangzott el. A három napot már jónéhány három nap követte, de a „konkrét válasz” elmaradt.

Igaza van az egyik felszólalónak, amikor azt hangsúlyozta: bürokratizmus, lassúság

tapasztalható több esetben a dolgok intézésében. Ki harcoljon ezek ellen, ha nem a kommunisták? — teszi fel a kérdést, s válaszol is rá: ha a kommunisták nem csinálják, gyarapodhatnak, szaporodhatnak a gondok, bajok.*

Gergely Lajosné így beszélt erről: „Sajnos, e jelentés sok esetben elmegy, de válasz nélkül marad. Ez bizony sokszor elkedvetleníti az embert. Pedig, ha a dolgok elintéződnének. a jelentéseknek foganatja volna, ez jó pontja lenne alapszervezetünknek, mert ezekkel érvelni tudnánk, és a kívülállók is felfigyelnének munkánkra.”

Az egercsehi kommunisták jó úton haladnak, amikor hadat üzennek a bürokráciának, a tunyaságnak. A feladat az, hegy valamennyien egységesen, és következetesen törekedjenek arra, hogy az elhangzottak megvalósuljanak, hogy a szavak és a tettek egysége tovább kristályosodjon.

Papp János

az embert” — mondta az egyik felszólaló. Egy másik: kevés munkával is sokat keresnek egyesek. A csatornázási munkánál az ott dolgozók dicsekedtek, hogy a háromszorosát is tudnák teljesíteni egy műszak alatt, de minek: így is, úgy is egy a fizetés.

A pártbizottság, ahol tudott, intézkedett. Felhívta a figyelmét más vállalatok vezetőinek

— mert az ottani dolgokról is szó volt —, javítsák a munka- fegyelmet, a munka minőségét. Történt is intézkedés. Sajnos, az anyagellátás a külüzemnél ma is tűrhetetlen, akadályozza a munkát. A bányának Bánszálláson van a központi anyagraktára, de csak raktár van, anyagot most sem kapnák elegendőt. Maga Kertész János üzemépítésvezető sem ismeri ennek az okát, csak azt látja, és az bosszantja, hogy félkész munkák vannak, amit nem tudnak befejezni, hogy a második negyedév 700 ezer forintos tervéből 200 ezer forint felhasználására nem csak anyag, de terv sincs. Az egercsehi bánya és a tröszt párt- és gazdaságvezetőinek meg kell találniok a megoldást, hogy zavartalan legyen a külüzem munkája.

Egyébként a bánya termelése az első félévben jól haladt, túlteljesíti tervét, jó a munkaszellem, egyre többen kapcsolódnák a munkaversenyhez, új szocialista brigádok alakultak

— bár itt még nagyobb lehetőség is lenne az előbbrehala- dásra — és mindehhez nem kis segítséget adtak a taggyűlések és azt követően a kommunisták munkája...

Sok, nem a párt belső életét, vagy a termelést közvetlenül érintő gondolat is elhangzott a taggyűléseken. Hogy például: a hentesüzletben kivételeznek, a telep zöldáruval váló ellátása, enyhén szólva is, nem kielégítő, a TÜZÉP a nyugdíjasok járandóságát nem adta ki, az illetményszén poros, károsodás éri a dolgozókat, áruház kellene Egercsehiben és tejivó. A pártbizottság, a szakszervezet és a gazdaságvezetőség tárgyalt az ellátás nehézségeiről, a megyei tanács kereskedelmi osztályával, ígéretet is kaptak ezek megoldására, de mintha valahol lelassult volna az intézkedés gyorsasága. A TÜZÉP-pel rendeződött a doNyolc alapszervezethez tartozó 360 párttag választott új vezetőséget az elmúlt év novemberében Egercsehiben. Az ott készült jegyzőkönyveket lapozgatva, jóleső érzéssel tapasztalja az ember: mennyi bölcs gondolat, ésszerű javaslat, okos tanács hangzott el a kommunisták tanácskozásán. Mi valósult meg ezekből? Csak a papír őrzi az elhangzottakat, vagy az élet, a gyakorlat, a tett „dokumentálja”? Erre kerestem választ.

A mónosbéll szénosztályozó alapszervezetének taggyűlésén Kovács Alajos tette szóvá: „Az elmúlt három év alatt a pártépítésben semmi fejlődés nem volt. Nagyon szomorú valamennyiünkre nézve, hogy egyetlen tag- és tagjelölt felvétel nem történt alapszervezetünkben.” A bírálat és az önbírálat használt; azóta öt tagjelöltet vett fel alapszervezetünk., a többi alapszervezettel együtt összesen tizennégyet. Tavaly egész évben vették fel ennyi tagjelöltet Egercsehiben.

Ugyanennél az alapszervezetnél Ferenc József a párton- kívüliek között végzett munka javítására hívta fel a figyelmet. Az eredmény: jelenleg 226 pártonkívüli aktívája van az egercsehi pártbizottságnak

— az új tagjelöltek is ezekből kerültek ki.

Több helyen foglalkoztak a 'agdíjfizetéssel, a KISZ rnun- ájával, a fiatalok helytállásá- ü. Az itt elhangzott és meg- gadott javaslatok eredmé- ye, hogy a tagdíjfizetésnél tapasztalt hibák megszűntek,- általában 97-98 százalékos a tagjdíjat fizetők aránya —, fogy jobb a KISZ szervezeti élete, több új KISZ-taggal erősödött, és a pártalapszerveze- ítek is többet foglalkóznak az ifjúság nevelésével.

y, í Nagy helyet kapott a tag- S gyűléseken a munka, a terme- l‘lés. őszintén, bátran keresték ta jobb munka útját a kommunisták. A külüzemi alapszervezetnél hangzott el: az anyagellátás tűrhetetlen, a fürdő, az ut, a szennycsatoma építése lassú, szervezetlen. Jogosan tették fel a kérdést: miért nem vonják felelősségre az illetékeseket? „Sírás fogja el az embert, amikor látja a sok hiábavaló, felületesen végzett munkát. És sokszor hiába szólunk! A hiábavalóság fáraszt, iközömbössé. érdektelenné teszi