Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

Szakosított gépipari termelés

Tobu vagy Jog?

Nem egyszer elhangzik a panasz, a dolgozók nem nagy lelkesedéssel vesznek részt a

különböző tanácskozásokon. Egy részük még indokot sem keres távolmaradásának magyarázatára, más részük viszont csak éppen végighallgatja a beszámolót. Minden üzemben, intézménynél akad néhány személy, akiket úgy ismernek, ők a törzs-hozzászólók.

A passzivitásnak szükségképpen okának kell lennie Néhány példával talán sikerül közelebb jutnunk a jelenség gyökeréhez.

Gyöngyösön a Vas- és Fémipari Vállalatnál a múlt év júliusa óta nem tartottak termelési tanácskozást. Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető és Gépgyárában csak 1964. első félévére volt munkaterv, utoljára márciusban értettek szót a munkásokkal, amikor üzemrészenként beszélték meg a termelési feladatokat, de ezt megelőzően csak egy évvel hamarabb tárgyaltak, akkor is az előző évi nyereségrészesedés szétosztása volt napirenden.

Nem egy üzemnél csupán az első negyedév a termelési tanácskozás időszaka, ekkor a tervfeladatokról, az előző évi munka értékeléséről és a nyereségrészesedésről szólnak, aztán mintha megfeledkeznének arról, hogy termelési tanácskozás is létezik. Tehát a munkások csupán annyit tapasztalnak, hogy a gazdasági vezetők formális kötelességnek tesznek eleget a szórványos tanácskozások megtartásával. Magyarul: ők sem veszik komolyan a dolgozókkal folytatandó párbeszédet, tehát nem kíváncsiak a dolgozók véleményére, nem igénylik a dolgozók javaslatait, végső soron — csupán önmaguknak tartják fenn a jogot az üzem ügyeinek intézéséhez.

Másik dolog az, hogy ezeken a ritkán és rendszertelenül megtartott termelési tanácskozásokon az őszintén segíteni akaró dolgozók véleményét

csupán meghallgatják, egyáltalán nem térnek vissza az előző tanácskozáson elhangzott javaslatokra vagy bíráló észrevételekre.

Tehát akadozva forog a malom kereke, és akkor is üresen jár a legtöbb esetben.

Pedig a jó példák, a Húsipari Vállalat, a Gabona Felvásárló és Feldolgozó Vállalat gyakorlata bizonyítja, hogy a munkások sokat tudnak segíteni az üzem vezetőinek, ha birtokon belül érzik magukat. Mert arról nem kell sokat beszélni, hogy nálunk a demokratikus jogok élő, eleven valóságot jelentenek, ha országos ügyekről kell szót értenünk. Mindenki elmondhatja a véleményét, ha a tervidőszak célkitűzéseit fontolgatjuk, ha az iskolai reformokat mérlegeljük, és így tovább, de egy kis üzem mintegy félszáz dolgozója már nem biztos, hogy beleszólhat akár a szervezési, akár a termelési kérdésekbe.

Ha valljuk, már pedig valljuk, hogy a demokratikus jogok nálunk egyaránt minden becsületes állampolgár elidegeníthetetlen tulajdonai, milyen ellentmondásnak tűnik a joggal való élés az üzemi gyakorlat előbb felsorolt, leszűkített lehetőségeiben. És ami nagyon szomorú, az érintett gazdasági vezetők nem veszik észre, hogy ezzel az általuk sajátosan megítélt demokratizmussal önnön helyzetüket nehezítik, közönyből építenek falat maguk köré, bizalmatlanságból emelnek akadályokat maguk elé, elzárják magukat az emberektől, és az adódó nehéz helyzetben minden szavuk csak a falrahányt borsó hatékonyságával kopog a néma csendben.

Ezekben az üzemekben a pártszervezetnek kötelessége a visszás helyzetet megszüntetni, de a felsőbb pártszerv sem nézheti tovább tétlenül a furcsa körülményeket. Ha még nem késő, meg kell magyarázni a gazdasági vezetőknek, hogy a legnagyobb erő, amire támaszkodhatnak az üzem előtt álló feladatok végrehajtásában — a munkáskollektíva bölcsessége, a kollektíva összefogott ereje.

Nem hiába mondjuk, nálunk a bírálat és az önbírálat nélkülözhetetlen eszköz a haladás szolgálatában. És semmiféle tabut nem ismerünk.

(g. molnár)

Nyertes olvasók

A könyvhétre kibocsátott ajándéksorsjegyek húzását vasárnap rendezték meg a Liszt Ferenc téri könyvklubban, összesen csaknem 3,5 millió forint értékű könyvsorsjegyet ajándékoztak a könyvnap „legbuzgóbb” vásárlóinak. A sorsolás ideiglenes nyereménylistája szerint a főnyeremény-* nek számító Wartburg gépkocsit a 3. osztályú 3707 számú sorsjegy tulajdonosa nyerte. A két személyre szóló 12 napos földközi-tengeri utazás nyertese a 35. osztályba sorolt 17442-es szelvény. A könyvtárat és könyvszekrényt a 2. osztályú 11137-es szelvény tulajdonosa kapja meg, egyen-* kint 3000 forint értékű könyvet nyert a 16. osztály 11 601 j a 7. osztály 14 915, a 28. osztály 90, a 32. osztály 6925, a 0. osztály 14 483, a 10. osztály 19 728, a 27. osztály 7393 számú sorsjegy. Ezenkívül 1000 darab 100—200 forint értékű könyvutalványt sorsoltak ki az ajándéksorsjegyek nyertesei között. A sorsolás alkalmával ki nem húzott szelvényeket a tulajdonosaik beválthatják a könyvüzletekben, ahol a jegyzékbe sorolt értékes könyvek között válogathatnak.

Indulásra kész a kombájn

és vezetője

Kelemen Gyula i.öreg róka” a szakmában, tizenhat éve traktoros, ötödik éve kombájnok Tavaly 710 hold gabona termését takarította be másfél hónap alatt. Az aratást Tarna- mérán kezdte, majd dolga végeztével Kiskörén, Kerecsen- den és Erken is besegített.

Téltől, amikor a hevesi gépállomás gépjavító állomássá alakult, a vezetők, mint kiváló és tapasztalt szakembert, őt is behívták a műhelybe szerelőnek. A kombájnok elosztásakor neve az elsők között került papírra, így a harminc>»'''xxxxxxxx'*.xxxxx's.xvvxxxxxxxx'^.ve..x\xxxx

kori lépcsflház-karfán csúszkáló diákok közül, de előttük évenként több száz új arc jelent meg, illetve a bizonyítványt megszerezve tűnt el az iskola falai közül. Dobos Pali bácsi már nyugdíjas:

— Tudják fiúk, maguk is csintalanok voltak annak idején, de a mostaniak sokszorosan túltesznek magukon, és ezt én már nem bírtam idegekkel, — mondja Pali bácsi, de közben mosoly bujkál ősz bajusza alatt.

Felmerültek a régi emlékek. Régiek, évtizedesek. A tanuló- társak eleget büszkélkedtek feleségeikkel, férjeikkel és a népes számú gyerek haddal. Végül is azonban visszakanyarodtak a 20 éve vajúdó kérdésre: Lesz-e végre tablója az osztálynak? ,

Ahogy Fábián István tudatja a jelenlevőkkel, a tabló készítését már 1945-ben megkezdték. Alapja, illetve a váza, az akkori kezdetleges viszonyoknak megfelelően, egy használaton kívüli ruhásszekrény hátsó oldalából készült. Kissé primitív, sötét tónusó díszítéssel. Am ennék ellenére maradjon, mert ez az eredeti, ehhez fűződnek az emlékek, és erre kerülnek a képek.

Néhány hét múlva tehát új tabló kerül a hatvani Bajza József Gimnázium folyosóiéra. A hely húsz éve vár gazdára.

Laczüc János

öt éves kombájnos az idén is részt vesz az aratásban. Mivel a kombájnosok nagyobb része, szerelőként dolgozott, a gépjavító állomás vezetői óvatosságból nem közölték, hogy ki, melyik gépet kapja. Kelemen Gyula sem tudta, kinek a kombájnját bízták rá. A lehetőség nem volt kizárva, hogy az övé lesz, ezért a tavalyinál ő is alaposabban, de társai is lelkiismeretesebben végezték fontos munkájukat. Biztosították az alkatrészeket, optimális körülmények között valamennyi gép kijavítása jobban sikerült. A felelős vezetők kijelölése után egyhetes tanfolyam következett, ahol mindenki tüzetesen átvizsgálhatta a gépkolosszust és a hibákat még korrigálhatták, alkatrészeket cserélhettek.

Kelemen Gyula a 70 928 gyári számú szovjet SZK 3-as kombájnt kapta, ötödik éve ugyanazt. Tóth János kollégája végezte a nagyjavítást és eddig nem fedezett fel hibát a munkájában.

— Legfontosabb az alapos felkészülés, — mondta, amikor a tavalyi tapasztalatairól beszélgettünk — én az ideivel elégedett vagyok. Volt lehetőségünk a hibás alkatrészek pótlására, Időben és megfelelő irányítással javítottunk.

Tartott a tanfolyam akkor, de munkaruhája, karja olajos volt. Kombájnján dolgozott, leszerelte a négyméteres vágóasztalt és három métereset szerelt rá.

— A motor lóereje kevesebb, mint az új SZK 4-eseké, a széles asztalt nem bírná az idén. Nagyobb a szalma és a termés is olyannak ígérkezik, hogy a gép csak győzze ezt az asztalt is kiszolgálni...

Az idén Erken arat. Gépével már kiment a községbe és az indulási utasítást várja. Több éves tapasztalatát addig megosztja fiatal segédvezetőjével. A napi munka végeztével, motorkerékpárjával hazajár. de motorját nemcsak ezért tartja készenlétben.

— A gépjavító állomásnak jól felszerelt műhelykocsija van. Több ezer kilométert tesz meg az idény alátt. A kombájnokat jól kiszolgálja, de aura semmilyen körülmények között nem számíthatunk, hogy azonnal a helyszínen terem, ha baj van. A kombájnolási időszakban egy fél óra, óra is nagy kiesés. Vezetés közben ösztönösen figyelem a motort is, ha rendellenesség van, azonnal megkeresem a hibát. Az aratást nem hagyjuk félbei még tovább megyünk, de kettőnk közül az egyik motorra ül és gyors fordulóval hozza Hevesről a pótalkatrészt. A gyorsaság, amit egy motor ilyenkor elősegít, megfizethetetlen.

Nem mindig lehet aratni és a haladási sebesség sem lehet közömbös az eredmény szempontjából.

— Sokan azzal teszik tönkre a kombájnt, hogy a harmatos terményt is aratják. A korai munkakezdés csak akkor vezet jó eredményre, ha az időjárás is olyan, hogy korán felszáll a harmat. Én tavaly is ragaszkodtam ehhez és az aratás végéig nem is volt munkakiesésem. A napi munka végeztével át kell nézni, meg kell kenni minden mozgó alkatrészt, utána kell húzni a csavarokat. Addig sosem fekszem le, míg a napi karbantartást be nem fejeztem. Eddig még mindig sikerült megelőznöm a nagyobb hibákat.

Kelemen Gyula felkészült a2 aratásra, hosszú évek tapasz-: talataival a tarsolyában az indulásról szóló utasítást várja. Erken a termelőszövetkezet vezetői, a község lakói tudják, hogy a 70 928-as számú kombájn indulásra készen áll.

íp. c.)

öt esetben nem jelentkezett senki a név említéséire. Az ő helyük már üresen marad a tablón. Az osztály egyperces, néma felállással emlékezett a régi barátokra.

Ám akadtak még többen is, akik nem jelentkezhettek felelésre. Néhányon —, ahogy Fábián István, a találkozó szervezője bejelentette — illegálisan külföldre távoztak. Mások szintén külföldön tartózkodnak, de mint megbecsült gazdasági szakemberek.

Orvosok, mérnökök, tanárok — a régi tanítványok közül ketten most itt tanítanak — mezőgazdasági szakemberek lettek a két évtizeddel ezelőtti diákok.

Egy nevet azonban nem említettek. Fölösleges is lett volna, hiszen tulajdonosa egyetlen az osztályból, aki becstelen útra tért, és jelenleg börtönbüntetését tölti. Már tíz évvel ezelőtt készen lett volna a tablói, ha nem herdálja el az e célra összegyűjtött pénzt. A barátai ekkor megbocsátották a bűnét. -Később azonban na gyobb összeghez, az állam pénzéhez nyúlt.

Eljött a két régi pedellus is, Dobos Pali bácsi és Fábián István bácsi. Nem csoda, ha sokat nem ismertek fel az egyezért egész délután féllábon álltunk a fal mellett

— Látom, mindenki elhozta a feleségét. Én egyelőre magam jöttem, — szerénykedett az egyik régi iskolatárs, mire kis- diákos felnyerítés volt a válasz. Tudták, hogy az illető papi ember, és beosztására nézve másodkáplán Kecskeméten.

Azután mindenki elfoglalta a régi helyét.

Előttem a pádon frissen vésett betűk: „Itt szenvedtem... Valószínűleg egy mostani 18 éves írta. Balga fiú! Akik most itt ülnek, azok közül néhányat valóban megtépázott a sors saját, vagy más hibájából, de most vidámak, mert végül is valamennyien megtalálták helyüket a társadalomban.

Amikor a régi osztályfőnök a katedrára lépett névsorral a kezében, mintha elvágták volna a zajt. Ismét diákok lettek a deresedé férfiak. Izgalom ült az arcokon, hiszen felelni kellett, hogy ki miként használta fel az elmúlt 20 évet.

Először az osztályfőnök, dr. Szende Aladár felelt önmagáról. Csupán annyit mondott hagyományos szerénységével, hogy a Pedagógiai Intézetben dolgozik. De a jelenlevők tudták, hogy az általa írt tanköny- , vekből tanul az új generáció.

Már több ízben jártam a hatvani Bajza József Gimnáziumban hivatalos minőségben, de látogatóként is. A folyosókon barangolva régi emlékek után kutattam, és ilyenkor lábam valami tudat alatti erőtől mozgatva évről évre ugyanarra a helyre vittek. Mégpedig^ oda, ahonnan a falakat díszítő táblák hosszú sorából hiányzik az 1945-ben végzett évfolyam. Vajon mi lett a sorsuk? Mivé érlelte őket az idő, s az élet?

És a minap, kérdéseimre válaszként, meghívót kézbesített a postás: „Az 1945-ben végzett tanulók... meghívnak a 20 éves találkozóra".

... a hang után tájékozódtam, mert az osztály most is olyan zajos volt a második emeleti balsarokban, mint akkor, régen ... ölelés, kézszorítás, fürkésző szemviHanások. A régi arcok keresése, amely a múltba vegyült itt a sok kopaszodó, pocakosodó, őszülő férfiak között. Egy azonban megmaradt réginek, fiatalnak; a jókedvű barátság!

Vidám hátbavágás közepette röpködött az „emlékszel”? szó. „Emlékszel, amikor... tanár úr alá rajzszöget tettünk?” — harsogta diadalmasan egy komoly beosztású mérnök...

,,Emlékszel, amikor tornacipővel akartalak hátba vágni, és a lámpabúrát találtam el?. Lelkigyakorlat helyett jégtób Iákat eregettünk a Zagyván,

húsz esztendeje még csak nem is álmodhatott volna arról, hogy hazája napjainkban precíziós menetvágó és esztergagépeket szállít majd a világpiacra. Ma már azonban ez természetesnek tűnik.

A nemzetközi szocialista munkamegosztás keretében a nyersanyagokban gazdag országok már nem kényszerülnek arra, hogy megelégedjenek nyersanyagkincsük alapanyaggá történő feldolgozásával. Így például a bolgár ólom és a réz már nemcsak öntvények formájában jelent meg a szocialista világpiacon, hanem egyre inkább — elektromechanikai gyártmányok alakjában is.

Hadd említsük szakosításunk egy másik vonását is. Az NDK és a Szovjetunió sok üzemében látni manapság bolgár gyártmányú villamos targoncákat, amelyek igen jól beváltak. A bolgárok egyébként ezeket a targoncákat 90 százalékban exportra termelik. Ez pedig arra vall, hogy a KGST-n belüli szakosítás keretében az érdekelt tagországoknak lehetőségük nyílik arra, hogy specializált termékeik előállítását optimális arányokban fokozzák. Elegendő, ha megemlítjük: csupán tavaly 64 százalékkal nőtt Bulgáriában a villamos targoncák gyártása.

Ugyancsak hatékony a tervező munkák szakosítása. Kézenfekvő, hogy még a legfejlettebb országok számára is igen nehéz, a többiek számára pedig már-már - erőt meghaladó feladat lenne mindazoknak a műszaki tudományos kérdéseknek az önálló megoldása, amelyeket a napjaink gépgyártási árulistáján szereplő 125 ezer különféle gép és berendezés előállitása vet fel. Ám a szakosítás révén a tervezői munkát az adott ország számára legfontosabb kérdés- csoportok kidolgozására lehet összpontosítani.

A szakosítás során a tagállamok szűkítik az általuk gyártott cikkek körét, ami mind a fejlett, mind a korábban elmaradott országok számára lehetőséget nyújt, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a minőségre, gyorsabb ütemben érjék el a világszínvonalat. Ha például Lengyelország egyedül vágott volna neki a KGST-cikk- listán szereplő mind a 164 fajta fémvágógép, prés- és sajtolóOrszágszerte a nyári itjuss

Vasárnap Bács-Kiskun megye mezőgazdasági területén 11 helyen nyitották meg az ifjúsági építőtábort. A helvé- ciai állami gazdaság szikrai üzemegységében 2 millió forintos költséggel készült el egy új tábor, korszerű hálószobákkal, társalgókkal, fürdőszobákkal, jól felszerelt étterem szolgálja ki a szabad levegőn a jó étvágyú fiatalo■ berendezés gyártásának, ez

, óhatatlanul oda vezetett volna, hogy elforgácsolódnak a beruházásra fordítható összegek, dekoncentrálódnak a tervező- ; mérnöki erőfeszítések, s kitolódik az új termékek bevezetésének határideje. Ezért a lengyel gépgyártás csak 34 géptípusra szakosodik az említettek közül, hasonlóképpen a KGST nomenklatúrán szereplő tíz traktortípusbcl a lengyelek csak 4, a 84 bányagép-típusból pedig csak 5 fajtát gyártanak majd.

Amikor azt mondtuk, hogy a nemzetközi szocialista munka- megosztásban minőségi változások történtek, akkor nem csupán a gépek és gépegységek szakosítására gondolunk, hanem az alkatrészgyártás spe- cializálására is, amelynek azonban a szabványok egységes rendszere az előfeltétele.

Közismert például a lengyel- csehszlovák közös Zetor traktorgyártás. Helyes azonban, ha emlékeztetünk rá: a közös gyártás bevezetését a gépegységek és alkatrészek szabványosításának folyamata előzte meg Ugyanilyen munka folyik jelenleg a gépkocsigyártás szakosítása érdekében.

A nemzetközi szocialista munkamegosztás még viszonylag rövid múltra tekint vissza. A KGST-ben a gépgyártási termékeknek még csupán 5—6 százalékát érinti a szakosítás, ám a munkamegosztás új rendszere már megindult Mind élesebb körvonalakat ölt az az irányzat, hogy fokozottabb ütemben fejlődnek a gépgyártásnak azok az ágazatai, amelyeket a KGST az egyes országok különös figyelmébe ajánlott a szakosítás révén.

Magyarországon például a szerszámgépgyártás 1964-ben tartotta az 1963-as színvonalat, ám ugyanakkor számottevően növelte a szakosított termélcek előállítását, mégpedig a híradástechnikai eszközök esetében 13, a műszerek esetében 8 százalékkal. Csehszlovákiában a gépgyártás tavaly jobbára a nehéz-gépgyártás fokozott fejlesztése révén gyarapodott, különösen a kohászati és vegyipari berendezések gyártásának növelése útján.

A nemzetközi szocialista munkamegosztás óriási lehetőségeket kínál: ezek kiaknázását példázzák az itt elmondottak.

A. Barkovszkij, B. Tandit

megnyitották igi táborokat

kát A bajai állami gazdaság vaskúti üzemegységében

ugyancsak új, állandó jellegű tábort vettek birtokukba a fiatalok. Szolnokon a festői szépségű Tisza-ligetben nyitották meg ünnepélyesen a KISZ önkéntesek leánytáborát. Pest megyében vasárnap öt önkéntes ifjúsági építőtábor nyílt. (MTI)

A KGST-országok együtt

működésének egyik fontos te rülete a gépgyártás államköz szakosítása. Ismeretes, hogy — a történelmi körülmények ala kulása folytán — a KGST-or szágok gazdasági fejlődésük nek más és más színvonalár; jutottak. A még meglevő különbségek fokozatosan kiegyenlítődnek. Ez törvényszerí folyamat, amelyre éppen ; gépgyártás területén megvalósított szakosítás van nagy hatással. A szakosítás révér ugyanis fokozni lehet a gépipari termékek cseréjét, amiben az összes KGST-ország részt vesz. Igen fontos tényező, hogy olyan gépgyártó országok, mint a Szovjetunió, Csehszlovákia vagy az NDK, korántsem törekszenek arra, hogy a gépipar termékeit és exportját monopolizálják, holott köztudott, ezek a cikkek az ipar legértékesebb gyártmányai közé tartoznak. Ezek az országok azonban éppen ellenkezőleg, bővítik a többi KGST-országból származó gép- és berendezés-importot, s ezzel segítik a testvéri országokat saját profiljuk kialakításában, a gépipar szakosításának bonyolult folyamatában. Hadd álljon itt szemléltetésül néhány számadat. Csehszlovákia importjában a Romániából származó gépek hányada 1963- ban már 25 százalék volt, az 1956-os esztendő egy százalékával szemben. Ugyancsak Csehszlovákia bolgár importjában ezeknek a mutatóknak az aránya 32, illetve 10 százalék.

Ezek a számok rendkívül fontos törvényszerűséget

tükröznek. Nevezetesen azt, hogy a szocialista munkamegosztástól idegen az országok csak mezőgazdasági, vagy csak gépgyártó államokra történő felosztása. A szocialista nemzetközi munkamegosztás minden egyes KGST-tagország esetében a fejlődés helyes belső arányosságát tűzi ki célul.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy például Bulgária és Románia, amelyek természeti adottságai erre kitűnően alkalmasak, most lemondjanak a gyümölcs- és zöldségfélék termesztésének fokozásáról. Ellenkezőleg, a gépgyártás szakosításakor a KGST-ben ezzel a sajátosságukkal is számot vetnek, s így aztán Bulgária a szőlőműveléshez szükséges traktorok, míg Románia a kukoricadarálók gyártására specializálódik.

A modern gépgyártás paran- csolóan követeli meg a szoros műszaki és tudományos együttműködést, a kölcsönös tudományos és termelési tapasztalat- cserét. A szocialista közösségen belül nincsenek — és nem is lehetnek — olyan korlátok, amelyeket a konkurrencia állítana, s ennek köszönhető, hogy még a korábban elmaradott országok is lehetőséget találnak bonyolult gyártmányok kiváló műszaki színvonalon történő előállítására. Ugyanakkor például egy bolgár munkás

A TA3LÓ