Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

Háromemeletes épület tövéből a kilencedik tetejére

— Az Eger-patak bal partjá- • ról eltűnt a munkásszálló. — Ideiglenes épület volt az, felvonulásként építettük, a Hadnagy utcai első lakásokhoz. Nem illett már ide, meg kell a hely a következő épülettömböknek. Az idén hatot építünk, mindegyiket kilencemeletesre. November 30-ra három épületet tető alá hozunk. Háromszor 37 lakást... Az alapokat már kiástuk. Ott lent a vasbetonszerelők dolgoznak — mutatja Bohóca István, a kubikosok bri- gádvezetője.

Mély árkok és magas földkupacok: között járunk. Vasból

éve dolgozom együtt, de mondhatom, hogy különös változásokat tapasztalok köztük. Magunk sem tudjuk, hogy kőműveseknek, ácsoknak, vagy szerelőknek hívjuk Csikós László brigádját.

— Na, akkor nagyon is egyeznek a kubikosokkal. A három Kuczki testvérrel, a két Naggyal, Mag Istvánnal, Ba- tával és Hajdúval — szóit közbe Mészáros István, a másik művezető.

Az úttest túlsó oldalán magasodó három épületet is a Csikós ácsbrigád rakta össze. Téglablokkokból, darú segítséipari Vállalatra kevesebb lenne a panasz — mondta a művezető.

A régi menház helyén most kék és bordó színű modern épület áll. Nyolcvan új lakás, mellette újabb 40 és lejjebb modern épülettömbök... Az erkélyeken ágyneműt szárít a nap, amott új lakók költöznek. Szemben két ember döngölőgéppel a járda helyét egyengeti, a harmadik emeleten festenek, a villanyt már bekötötték, odébb a gázosok dolgoznak. Pár nap múlva a vajszínű Trabant is könnyebben a bejárat elé állhat, mert elhordják a

Ismét újabb lakások... A Csákány utcában nyolcvan család otthona készült el az idei nyárra. A felébe már beköltöztek — a másik negyvenbe most készülődnek a „honfoglalók". Az építők napján lehetne-e szebb köszöntés, mint az új lakók elégedettsége... ?

törmeléket, parkot varázsolnak ide a kertészek. Pedig most egy éve, az építők napján a hídtól és az úttestől északra csak egykét felvonulási épület ígérte a mát. És a jövő évi építők napjára hat kilencemeletes házzal gazdagodik Eger.

F. L.

Fogadónap hétfőn és csütörtökön

— Halló! Geréné? Nem bölcsődei ügyben...

— Halló! III-as számú iskola? Kócza Imréné tanárnőt kérem. Mem iskolai ügyben...

Mind a két helyen, a Há- mán Kató bölcsődében, és az egri III-as számú iskolában gyakran cseng a telefon, az egri Nőtanács titkárát és elnökét keresik tanácsot, segítséget kérő asszonyok.

Év végétől minden városban megszűnik a Nőtanácsok városi titkárainak függetlenített státusza, s társadalmi munkában végzik e feladatot. Egerben már áprilistól társadalmi munkává vált a Nőtanács vezetése.

Gere Istvánná, mint titkár, Kócza Imréné, mint elnök végzik, természetesen nem egyedül, hanem a végrehajtó bizottság többi tagjainak segítségével. Az utóbbi napokban például dr. Bukovinszky Lász- lóné, az értelmiségi klub vezetője tartott ügyeletet a Nőtanács irodájában, hogy a tanácsot kérők ne találjanak zárt ajtókra.

A társadalmi munka fogalma magában foglalja, hogy szabad idejükben, és nem a mindennapi munka terhére végzik feladatukat, éppen ezért — hogy munkahelyeiken ne zavarják a rpunka menetét, elhatározták, hogy ők ketten, felváltva, minden héten kétszer, hétfőn és csütörtökön reggel fél kilenctől délután fél ötig fogadónapot tartanak a Nőtanács irodájában. Ilyenkor bárki felkeresheti kérelmével, panaszával, javaslatával a városi Nőtanácsot

Gondolatok

as építők napján

Ma huszadszor ünnepeljük szabadon az építők napját. Húsz éve, hogy népünk a maga ura, a maga sorsának irányítója. Ma a régi harcokra emlékezünk s a jelent, a munkás hétköznapok hőseit köszöntjük.

Húsz ünnep — húsz év... Az építők joggal elmondhatják, hogy a régi hagyományokhoz hűen, mindig csatasorban, az országépítés sűrűjében, a munkásmozgalom megszilárdításáért, a szocializmus megerősítéséért folytatott harc élvonalában küzdöttek. Az építők —, a fa- és építőanyagipari dolgozók munkájukkal bizonyítják, hogy egyetértenek pártunk politikájával, készek a további feladatok végrehajtására. Az, építőipari dolgozók kezdeményezése és szorgalmas munkája nagyban elősegítette szocialista hazánk erősödését, népünk életszínvonalának növelését. Bármerre járunk a megyében és az országban, új lakások, iskolák és különböző épületek jelzik az építőipari dolgozók szorgalmas munkáját. ,

De népünk még sokat vár az építőipartól. A jogos igények megkövetelik, hogy erőinket okosan és célszerűen állítsuk a köz szolgálatába. Éppen ezért a mai ünnepen, is gondoljunk a holnapi és a távolabbi feladatokra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1964. február 20-i és december 8—10-i határozatai hosszabb távra határozták meg a tennivalókat.

Az 1965. év második ötéves tervünk befejező és a harmadik ötéves terv előkészítésének az éve. Ezért a párt- határozat jelentős feladatok megoldását tűzte az építőipar elé. Egyik legfontosabb feladat a tervek teljesítése. Az első negyedév szerény, de biztató eredményeket hozott. Am arra is gondoljunk, hogy a feladatok többségének megoldása, annak nehéz és sokrétű munkája még előttünk áll.

Az idei tervek teljesítését szervezettebb munkával, hatékonyabb intézkedésekkel, a műszaki fejlesztés meggyorsításával érhetjük el. Fokozottabb mértékben ügyelni kell a gazdaságosság növelésére, a munkatermelékenységre és főleg a minőséget kell javítani. Elismeréssel és örömmel üdvözöljük azokat, akik eddig is sokat tettek a veszteség- idők csökkentésére, a munkaidő gazdaságos kihasználására, és a munkafegyelem megszilárdításán fáradoznak.

Megyénk építőipari dolgozói kövessék a legjobb szocialista munkabrigádok példamutatását. Ügy kell építeni, hegy az új lakásokba költöző családok, az új iskolákban tanuló diákok és az új kultúrházban szórakozó emberek elismeréssel, megbecsüléssel gondolhassanak az építőkre.

Ma, az építők napján tegyünk fogadalmat arra, hogy a kitűzött feladatokat maradéktalanul, legjobb tudásunk szerint teljesítjük.

AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ ANYAGIPARI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETÉNEK HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA

A Dobó Termelőszövetkezet vezetői arról tájékozhatták lapunkat, hogy az időszaknak megfelelően végzik munkáikat, nincs lemaradásuk. A négy- száznegyven holdas szőlőben befejezés előtt állnak a kapálással, az esős időre valói tekintettel nem várták meg az esetleges fertőzéseket, hanem már azt megelőzően, a hét elejétől permeteztek peronaszpóra ellen. A permetezésben már gép is segíti a szövetkezetieket, amelyet gyakorlati próbára kapnak a Mezőgazdasági Gépszőlőket, szántóföldi növényeket és ez a módszer az idén is jó eredményeket hozott.

A Rákóczi Termelőszövetkezetben tovább gyarapították a szőlőterületet. Az utóbbi három évben hatvanöt hold szőlőt telepítettek, az idén pedig egyszerre nyolcvan holdat. A telepítés mindig nagy munkát jelent, de ennek ellenére a régi szőlőkről sem feledkeztek meg. Négyszáz hold szőlőjüket megkapálták, a permetezéshez viszont csak hétfőn kezdenek hozzá. (p. e.)

GYURKÓ GÉZA:

Piros kendős hangyák...

a szövetkezés. Lehet jól, lehet rosszul szövetkezni, — de a szövetkezőkön és nem a kor méhében fogant törvényerős gondolaton múlik az élet igazsága.

I^szem és szándékom sze3-‘ rint! Mert valahol, a tudat csücskében nekem is ott motoszkált a bizonytalan kishitűség: hátha azoknak van igazuk... Hátha a rosszakarók i s egy igazságot lovagolnak meg. Nem először történt már, hogy a nemes szándék egy kisebb tévedését használták fel ama fix pontnak, amelyen a lábat megvetve, ha a világot nem is, de a jó szándékú igazságot ki lehetett és ki is fordították a sarkaiból. Földosztás! A fuldokló földéhség. A barázda, amelyért öltek, az egy, vagy a tíz hold, amelyet mezsgye választ el és amely szerelmeket, sorsokat, társadalmat választott szét, a mezsgye, amelyen úgy látszott, erősebben veti meg a lábát a múlt, mint egy hatalmas és széles betontalapzaton. Igen: volt ilyen be nem vallott érzésem. Nekem is. A soha földdel pem rendelkező és földhöz nem is értő urbánus embernek.

És most porzik az autó kerekei mögött a felszáradt országút, megyünk végig Füzesabonytól, át Hevesen, le Kisköréig, egészen a Tiszáig, ke- resztül-kasul a megye déli részén és olyan a határ, amelytől ugyan a romantikus kor festőjének elfacsarodhatott volna a szája, de a mai kor pannójának megalkotója nem tud eléggé mohón és gyakran nyúlni ecset* szerszám után.

17 z a nagy nyár eleji „ter- melési tanácskozás”, a szabad ég alatt, ez ad választ mindennél jobban és mindennél megnyugtatóbban.

— Ha kell, napnyugta után is kin maradnak ... Most már. Míg be nem végzik. Talán jobban is megy a munka, mint egyéni korukban ... — ezt a tarnazsadányi szövetkezeti elnök mondja. Nem olyan ember, akinek a szavában kételkedni lenne oka bárkinek és ráadásul nem is olyan szövetkezetről van szó, amely a legjobb, a legtöbbet fizet... Egy átlagos szövetkezetről van szó, amely meglehetősen mélyről indult, megbukdácsolt néhány hullámvölgyet és most tör, egyre feljebb tör.

És kinn a határban, ahol piroskendős, vagy szürke kalapos hangyák szorgoskodnak a hangyánál is szorgosab- ban, ott válik igazán valósággá a nagy változás, a szövetkezés helyes volta a szó és látás egymást fedő és egymást kiegészítő tükrében. Mert a lényeg itt nem is csak az, hogy dolgoznak a határban, hanem hogy a még közepes termelőszövetkezetekben is dolgoznak, mert bíznak, mert már van mire fel, van miért bízni a holnapban. Célja, értelme és nem frázisa van a munkának!

[V aív dolog azt hinni, hir- detni meg egyenesen bűn, hogy a lét megváltozása madzagon húzza maga után azonnal a tudat változását is. Nemcsak arról van szó, hogy előfordulhat még gyilkossági szándék is* a múlt bűzén nőtt lelki animalitás talaján,- vagy

hogy nem lopnak már, nem lógnak még mindig... De ha az embert emberré a munka tette, akkor az embert még emberebbé ismét a munka a közös és eredményt hozó munka teheti. És teszi is!

Nincs itt szó semmiféle idillikus képről, hamis illúziók keltéséről, mert annak még az árnyéka is dezorganizál. Csak a szövetkezeti elnökök tudják, hogyan lehet megtanulni egy szentnek is káromkodni és hogyan kell egy ördögnek is imádkozni tudnia hogy menjen, haladjon minden a maga rendjén, hogy gyarapodjék a közös, csiszolódjanak nyomában az emberi érzések, gondolatok. Nem kell afelett aggódni, hogy uramisten holnap délután ötkor itt van már a Kánaán, — nem lesz mit csinálnunk. Gondoskodunk mi, gyakran saját magunk is* hogy néhány jó nap után, tíz rossz jöjjön, hogy ennek hátán fekapaszkodjunk tíz másikra* de jobbra.

Mégis hittel, emberséggel lehet vallani: már nem az út elején topogunk. Sőt, már nem is csak néhány lépést tettünk meg, hanem előbbre járunk, mint , gondoltuk volna néhány évvel ezelőtt, mégha néha úgy is érezzük, hogy hátrább vagyunk, mint ahogy ma szeretnénk.

Füzesabonytól, le Kiskö- réig vezetett az. utunk. Nem láttunk mást, csak dügr- zó embert, csak embert: dolgozni. De hát, emberek, kinek és minek hinnénk, ha nem az embernek, aki dolgozik!?

1965. június 6., vasárnap

V(. 6.1V

építik, betonba ágyazzák a kilenc emeletet tartó alapokat Hogyan építik, milyenek lesznek az új „épületóriások” ?

A kérdésre nincs szükség, mert Bohács István folytatja.

— Mi is kijövünk a földből, örülünk, hogy kibújhatunk, mert ott lent nem nagyon látszik a kubikusmunka eredménye. Persze, a másik hármat is alapozzuk, az idén már a folyamatos építkezés szabályai szerint dolgozunk.

— De akkor a kubikusoknak és az ácsoknak az eddiginél is jobban együtt kell működniük

— ez Csikós László véleménye. Ezt akarja Bohács István is és a brigádtagok is. Hogyan mondta Zsamóczki Sándor, a jászárokszállási ács?

— Körforgós üzem lesz az új építkezés.

— Körforgós... ? — csodálkozott valaki.

Zsarnóczki erre még jobban szemébe húzta pörge kis kalapját, aztán feljebb tolta, úgy, ahogy munka közben sohasem viseli és megfontoltan magyarázta:

— Építkezés közben nagy megállók, hosszú szünetek ne legyenek, mert akkor csúszik a terv, meg a kereset is. Akár mi késünk, akár ti, mindnyájan kárát valljuk.

— Márpedig azt akarjuk, hogy a számításunkat mindnyájan megtaláljuk — vette át a szót Antal Ferenc, a' másik jász. Ez világos beszéd, helyeseltek a Tisza mentiek és a jászok. Ugyanis a kubikusok tiszafürediek, csaknem mind a tizenkilencen.

Az ácsok meg kettő kivételével árokszállásiak. És a i,házasság” után még erősebbek lettek.

— Kik kötöttek házasságot?

— A kubikosok. De nem asszonnyal, hanem P. Nagy Lajos brigádjával — magyarázza két szemhunyorítás közben Mészáros István művezető. — Í3ok és kemény munka vár itt á kubikusokra, az alapbetonozásnál és majd a kilencedik fcmelet födémjén is. Nem fehér- hépnek való, nagyon is férfimunka ez.

— És mi újság az ácsoknál?

— kérdeztem Dallos Ferenc művezetőt

— Többségükkel tíz-tizenkét

gével. Szarufák helyett betonelemeket helyeznek el a mai ácsok, ők húzzák fel a falakai. És az öntött habsalakból épülő házaknál zsaluznak az ácsok, habsalakot öntenek a kubikusok. Amíg köt az anyag, a második épületen már önthetnek, a habsalakot már teríthetik a kubikusok, mert addigra ott végeztek az ácsok és közben az első épületen kizsaluznak.

Hol tanulták a folyamatos

építésszervezést, a hármas új szakmát az egyszerű alföldi emberek? Csikós László Debrecenben és Budapesten járt tapasztalatcserén, ott „leste el” a legszükségesebbeket. A többit majd megtanulják menet közben, a művezetők és az építésvezető segítségével.

— A téglablokkos házaknál is az első volt a legnehezebb. A másodiknál már félig fejükben volt a terv. Persze, a térdünkön is gyakran simogattuk, meg a fejünket is törtük éppen eleget. De aztán sikerült — mutat a Csákány és a Hadnagy utcai épületekre Csikós László, az ácsok brigádvezetője.

— Most sem félünk az újtól, pedig baj már az elején is akad. Alig kezdtük el az új épülettömböket és máris változtatták a tervet. A tervezők eddig nem vették észre, hogy a kilenc emelet alá erősebb vasalás és betonozás kell? Most lebonthatjuk a zsaluzást, és a vasszerelést — bosszankodik Bohács István.

De tépelődésre nincs idő, mindkét brigádvezetőt sürgeti a munka.

— Rendes, dolgos emberek az ácsok és a kubikusok is. A törzsgárdához tartoznak mind. Ha szorít a cipő, ráhajtanak, A lógóst meg nem tűrik maguk mellet. A két domoszlói legényt sem kell biztatni. Kodaj Béla és Német István mindig tudja, hogy mi a kötelesség.

Bárcsak minden brigád így összeszokna és ilyen szorgalmasan dolgozna, mint Csikósék és Bohácsék! Akkor gyorsabban haladnánk és az ÉM. Heves megyei Állami Építő;

kísérleti Intézettől. A szőlő munkáinak gyors elvégzése után jutott idő a burgonya, kukorica kapálására is. A közös állatállomány részére már levágták a lucernát és most a gyűjtést, hordást végzik.

A Nagy József Termelőszövetkezetben már egyszer megpermeteztek 270 hold szőlőt, sőt már a második kapálásával is végeznek a napokban. A fiatal szőlőkben most permeteznek.

A szövetkezetben több éve családi művelésre adják ki a

*

Ujabb munkasikerek az egri termelőszövetkezetekben

A giccsfestő megőrülne az izgalomtól. Az igazi művészt megható alázat fogná el. Nemcsak a májusi esőtől langyos napra forduló tájék tomboló zöld színétől, s bennük a minden virágnál ' kápráztatóbb asszonyi kendők, szoknyák, a napfényben és • zöldben megszépülő szürke sipkák szín-kavalkádjától, hanem attól a csodálatos versenytől is, amelyet az ember vív a harsogó természettel. Nem is vív. Ez a szó most ellentétet és ellenséget jelentene, — pedig itt valamiféle áhi- tatos harmóniáról, a júniusra fordult tájék és a szorgos ember egy célért küzdő, nemes vetélkedéséről van szó.

Annak idején, lényegében nem is olyan régen, amikor a szövetkezeti gondolat kilépett a gondolat csak itt-ott és abból is kevés helyen izmos testet hajtó világából, újból és ismét felharsant a kórus:

— Nem ... a magyar paraszt képtelen a szövetkezésre... — ... és e .kórust a nemritkán hozzá csendülő szólam is nyomon kísérte:

— A kakas Is úr a maga

szemétdombján ... Lehet, hogy másutt bevált, de a magyar paraszt földéhsége, amely végül is a földosztáskor... — és szállt, pergett, sőt, permetezett vissza a néha jő, de legtöbbször nagyon is tudatos rossz szándék, hogy a gondolat sarjadzását mérgezze meg, mielőtt a csira szárat hajtana.

Eszem és szándékom szerint ellen volt mindez, eszem és szándékom szerint volt, hogy Lenin nem kitalálta, hanem felismerte: -nincs más út, mint