Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-23 / 146. szám

rAz emlékkönyvek tanús­kodnak az iskola történeté­ről. Három vaskos, fényké­pekkel, levelekkel, dediká- ciókkal, hivatalos dokumen­tumokkal, évfordulókkal „hi­telesített” emlékkönyve van a hatvani Bajza József Gim­náziumnak. Mind egy-egy családi album,... féltve őr­zött ereklye 1935-ben még 20-an sem, az idén csaknem 250-en érett­ségiztek a Bajza József Gim­náziumban. A 30 évvel ezelőtt érettségizettek osztályfőnöke Gedeon Béla biológia-kémia szakos tanár volt. Az 1965-ben érettségizetteknek hét osztály- főnökük volt — hét osztály­ban. Még öten élő tanúi az első érettséginek: két tanár és há­rom tanítvány. Gedeon Béla ma is tanít, ma is Hatvanban 1931 óta (bár megszakítások­kal). Dr. Ignáczi Béla 1932 óta egyfolytában. A három tanít­vány közül kettő van jelen a kis összejövetelen: Balázsfalvi Ferenc, aki azóta is Hatvan­ban él, és Török László, aki Clevelandben. őszülnek. A tanárok már régen. A tanítványok össze­őszültek velük. Milyen volt ezelőtt 30 évvel Balázsfalvi Ferenc, aki az is­kola történetében először érettségizett? — Nehezen, lassan barátko­zott. Tartózkodó fiú volt. De egyre inkább, és fokozatosan felengedett, beilleszkedett. Egyre jobban haladt előre, ta­nulmányaiban is — mondja Gedeon Bélát aki már nem tudom hány ezredik tanítvá­nyát vitte el az érettségiig. Mindről így tudna beszélni? Hogyan emlékszik vissza az érettségire Balázsfalvi Ferenc? — Még ma is a fülembe cseng a rádióból a Carmen bevonulási indulója az érett­ségi nap reggelén. Meg a reg­geli torna zenés ütemei. És soha nem felejtem el, amikor a matematika írásbelin cosi- nus-tétellel kellett kiszámíta­nom egy templomtorony ma­gasságát. Szoroztam, és olyan óriási tizedesek jöttek ki... fordítva kezdtem a szorzást. Szóbeliznem kellett. És ott is fordítva szoroztam. Soha éle­temben, se azelőtt, se azóta nem vétettem ilyen hibát. Csak az érettségin. Balázsfalvi Ferenc azóta is számokkal dolgozik. A Hatva­ni Cukorgyár tervosztályán előadó. Amikor Török László belé­pett, engedelmet kért, hogy legelőször is régi osztálytár­sát, akit évtizedek óta nem lá­tott, üdvözölhesse. Megölelte Balázsfalvi Ferencet. Gedeon Béla Török László­ra is emlékszik, a 30 év előtti­re. — Mindig énekelt. Jó hu­morú, kedves, tréfálkozó gye­rek volt. Jó hangulatot tudott teremteni. Egy osztálykirán­dulásunkra mindig emlék­szem. Egyik tanítványomhoz mentünk, ki a szőlőjükbe. A házban volt egy kép, amely egy nagy és egy kis malacot ábrázolt, alatta hangjegyek és a szöveg: „a kis malac a nagy után kocogott...” Laci rögtön énekelni kezdte, és megtaní­totta rá a többieket. Nagyon jó hangulat volt... Tavaly egyszer Török László küldött egy üdvözlőla­pot Clevelandből és ezzel fe­jezte be: „a kis malac a nagy után kocogott...” Emlékezett ő is harminc év után. — Nem úgy látogattam ha­za, mintha nem tudtam volna semmiről — mondja Török László —, állandó levelezés­ben voltam régi tanáraimmal, osztálytársaimmal. Tavaly a bátyám is, aki a gimnázium­ban tanár, kint volt nálam. Szinte mindenről tudtam. Török László 13 éve él Cle- velandban. Autófestő, és fi­nomköszörűs lett Azelőtt hat évig élt Dél-Baj orország egyik kis városában, ahol dzsessz- zenész volt, hegedűn és bőgőn játszott. Tulajdonképpen min­dig színész szeretett volna len­ni. Hogyan került ki? — Mindig kalandvágyó lé­lek voltam. Gyerekkoromban sokszor napokra elmentem ha­zulról. Kirándultam Sírokra, Gyöngyösre ... 45-ben katona voltam. Visszovonultunk. Ki­kerültem N émetországba... Vasárnap ismét összegyűl­nek. Akkor lesz a hivatalos 30 éves érettségi találkozójuk. Három hétre jött. — Kevés ez az idő. De jö­vőre ismét eljövök. Meséli, hogy Clevelandben a 70 ezer magyar szinte külön kolóniát alkot. De ezen belül az egy vármegyéből valók ösz- szetartanak. Külön van „Szat- már megyesiek klubja”, meg „Gömör megyesiek”... Ma­gyar iskolák vannak. A máso­dik, harmadik kint születeti generációból is rengetegen tudnak magyarul. De „Heves megyesiek” klub­ja nincs. Helyette vannak a sűrű levélváltások, a fénykép­cserék a régi barátokkal. Meg az emlékezés a régi iskolára, ahol most is családtagként fo gadták. Az egyik emlékkönyv első oldalainak egyikén egy nagy csoportképen ott van Török László is. Leveleit őrzi egy másik emlékkönyv. S most már aláírását is ... A legfiatalabb aláíró László Kálmán, az idén érettségizett. Háromezrediknek az iskola történetében. Jeles lett. — Kellemesen csalódtam. Nagyon könnyű volt. — Mit is mondhatna mást egy jeles, aki már elfelejtette, hogy azért sikerült jól minden fele­lete, mert tanult. Ha nem ta­nult volna, nehéz lett volna. — Ki volt a legkedvesebb tanárom? Nem akarom meg­mondani. Mindenki. Nem bánthatom meg a többieket. * Gedeon Béla és dr. Ignáczi Béla öreg tanárok, kezükben az emlékkönyvvel. Lapoz­gatják, mutogatják. De ők emlékkönyv nélkül is emlé­keznek. Szeretik az iskolát,' jó a memóriájuk. Berkovits György Az országos dalosünnepre készül Eger Részleges holdfogyatkozás Június 14-re, hétfőre vir­radó éjszaka a föld-tányér egyik részét átmenetileg el­takarja a Föld árnyéka. Ez a részleges holdfogyatkozás, ha csak a felhők el nem rontják a látási viszonyokat, hazánkból is megfigyelhető lesz — mondotta ifj. Bartha Lajos, az Uránia csillagvizs­gáló munkatársa. Minthogy a három égitest, a Nap, a Föld és a Hold most csak megközelítő pon­tossággal fűződik fel egy képzeletbeli egyenesre, az árnyék csak mintegy ötöd­részére — pontosan 18 szá­zalékára — terjed majd ki a holdkorong átmérőjének. De így is érdekes látvány lesz, amikor az árnyék éjfél után 1 óra 58 perckor megjelenik a Hold baloldalán, közel az északi pólushoz, majd foko­zatosan tovább haladva jobbra, 2 óra 48.8 perckor eléri legnagyobb méretét, s azután egyre fogyatkozva 3 óra 39.6 perckor végleg el­tűnik a teliholdróL LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Fáraók és piramisok i. Csaknem teljes feledésbe merült már az ókori Egyiptom csodálatos kultúrája, amikor az 1798—99-es francia hadjárat idején Bonaparte, a későbbi Napóleon császár egyik tisztje a hömpölygő nagy folyam, a Nílus partján hármas feliratú kőtáblára lelt. A titokzatos táb­la szövegét hieroglifákkal, óegyiptomi démotikus írással és görögül vésték a kőbe. Így ke­rült a múlt század emberének kezébe egy letűnt évezredeket őrző kapu kulcsa ... A kulcs segítségével azután feltárult a csodálatos múlt, megfejtették a hieroglifákat, felfedték a királysírokat, a fá­raók gazdag temetkezési helyeit, amelyek a múmiákon kívül az akkori élet valamennyi részére vonatkozó hihetetlenül gazdag lelet-anyagot falaik közt rejtet­tek. A sírok feltárása után a modem tudomány olyan bősé­ges anyaggal és ténnyel ren­delkezett — a mintegy harminc egyiptomi uralkodó dinasztia 1065. június 11., péntek szinte minden korszakáról —, hogy világosan elénk tárult az egyes fáraók uralkodása idején szokásos divat, az akkori mű­vészet, irodalom, földművelés, kézművesség, az élet legkülön­bözőbb jellemzői, az uralkodók, a nép élete. Kairó legnagyobb múzeumá­ban —, ahol a felbecsülhetetlen értékeket egy-egy teremben több rendőr is őrzi — Ahmed Szolimán, kairói barátom ka­lauzolt, igazán nagy szakérte­lemmel. Az Egyiptomi Múzeum híres Tutenkámen-gyűjteménye csak­nem kétezer tárgyat tartalmaz. Ha csupán felületesen tekinti meg a látogató, legalább egy napjába kerül. Türelem és idő kell a sok mű­emlék alapos megvizsgálásához, — magyaráz a gazda otthonos­ságával Ahmed Szolimán —, hi­szen nemcsak Tutenkámen fá­raó tábori asztalát, kedvenc sakkját, vagy 110 kilányi szín- aranybci készült szarkofágját láthatjuk itt, de megérint ben­nünket annak a kornak a leve­gője is, ahol ezeket a tárgya­kat, egy ősi kultúra kifinomult ízlésének, művészi látásmódjá­nak kifejezőit megalkották, s ezért talán különösen megér­demlik a rájuk fordított időt és figyelmet. A múzeum termeit járva el­határoztuk, hogy estére meglá­togatjuk az ókori Egyiptom emlékmű-óriásokba foglalt mo­numentális maradványait. Ugyanezen a napon a sejtelmes gizai éjszaka végtelen színhá­zában ültünk, a tiszta, örökké felhőtlen, csillagos ég alatt, ott, ahol élesen elválik a városszéli zöld a végtelen porzó homok­tengertől, a sivatagtól. Nemré­gen öt évezredet megért kőszí­nészeket szerződtettek Kairóba, a fény és árny naponta megis­métlődő lenyűgöző történelmi játékához. A háttér Keopsz, Kefren, Mükerinosz piramisa, sok tízezernyi rabszolga 2—3 évtizedes keze munkájának, az ember gigászi erejének tanúja és dicsősége. Hosszú hónapok szorgalmas szervező és rendező munkájá­val készül Eger és Heves me­gye — kórusaival együtt — a kilencedik országos egri dalos­találkozóra. Az idei dalosünnep méretei, a résztvevők száma és a ren­dezvények szempontjából is felülmúlja az eddigieket. Az elmúlt esztendőben bővítették a szokásos egynapos találko­zót kétnapossá, idén pedig már három napon át, négy alka.- lommal lépnek fel a kórusok, zenekarok az egri és az Eger­be sereglett közönség előtt. Június 12-én este nyolc óra­kor, a felszabadulás 20. év­fordulója tiszteletére a főszé­kesegyház előtt zajlik le az el­ső műsor. Ekkor kerül sor Szőnyi Erzsébet Tinódi című oratóriumának első egri elő­adására is. Fellép ezen a dísz- hangversenyen Marczis Deme­ter, Liszt-díjas operaénekes, aki Liszt „A munka himnu­sza” című kompozíciójának szólóját énekli. Vasárnap, június 13-án dél­előtt tíz énekkar részvételével folytatódik a kórus-hangver­seny, az Ady Endre kollégium udvarán. Június 13-án, vasárnap este 7 órakor a Gárdonyi Géza Színházban, „A jövő emberé­hez” jelszó jegyében a hat­vanöt éves, Kossuth-díjas Bár­dos Lajos zeneszerző és kar­nagy tiszteletére hangzik el tizenkét Bárdos-kórusmű. A bemutatott kompozíciók kö­zött szerepel Bárdos Lajosnak Váci Mihály „Még nem elég” című versére írott kórusműve is, valamint Bárdos Lajosnak egri szerző, Orosz Nóra versé­re írt nagyszabású Eger című műve, amit a szerző vezény­letével az egyesített énekkarok szólaltatnak majd meg. Június 14-én, hétfőn este 7 órakor, a Gárdonyi Géza Színházban mutatkozik be az egri közönség előtt Beethoven- hangverseny keretében az Eg­ri Városi Szimfonikus Zenekar Farkas István karmester ve­zetésével. A 46 főből álló fia­tal együttest Rezessy László, az Egri Tanárképző Főiskola tan­székvezető tanára fogja egy­be. Az ő művészeti vezetése alatt fejlődött rövid idő alatt ez a zenekar olyan együttessé, amely Beethoven-hangver- senyre vállalkozhatott. öt gyermekkórus, két leány­kar, egy női kar, hét férfikar, tizenhárom vegyeskar és két zenekar — több száz énekes és zenész — vesz részt ezen a találkozón. A vendégkarmes­terek élén Bárdos Lajos Kos­suth-díjas zeneszerző és kar­mesélni kezd a játszadozó fény­ben: Naponta látom felkelni Ré- Harahtit, a napistent. Az ősi Nílus partjáról nekem küldi el­ső üdvözletét, nekem, öt évez­red tanújának. Az egyes népek kultúrái: szigetek a tengerben, s ez, amelyet itt Gizában ötven évszázada őrzök, valamennyi közül a legrégibb. Az óriásszob­rok lábainál minden olyan pa­rányi, alig tűnik nagyobbnak a hangyánál. De a fáraók ha­talmas sírjait az ember építette fel. A piramisok túlélték a tör­ténelmet, nagyságuk győzött a tovaszáguldó idő felett... A sivatag felől szél fúj, éles homokot kerget. Későre jár, mire a fény és árny játéka vé­get ér. A történelem tanúi, s titkainak őrzői elnémultak. Visszaindulunk a városba. És Tovatűnt évezredek beszédes emlékei Sakkarában. Felébred a múlt, az ezeregy­éjszaka. Tompán dübörögnek a dobok. Ötven évszázad távla­tából hallatszik a csatazaj, majd a győzelmi induló, s a nappal méltóságos néma szfinx, a Kefren fáraó arcvonásait őr­ző Abu el Hol, a „Halál Atyja”) nagy áll, aki Kodály Zoltán mellett a magyar vokális ze­ne legnagyobb élő képviselője. Hasonló dalos megmozdulás méreteiben és igényében még egy lesz az országban, június végén, Esztergomban. A kilencedik egri c-szágos dalosünnepnek évek óta visz- szajáró kedves vendégei mel­lett, most azok a városok is elküldik dalosaikat, amelyek­nek Bárdos Lajos kórusműve­ket írt, vagy akik érdeklődnek az egyre gazdagabb program­mal vonzó egri dalos-találkozó iránt. A megye és a város művelő­désügyi szervei bonyolult ren­dezési feladatokat oldanak meg e találkozó alkalmával. A ren­dezés irányítása egy bizott­ság kezében összpontosul. Könczöl Ferenc, a bizottság vezetője elmondotta, hogy nemcsak Egerben, a megyében is nagy érdeklődés előzi meg a dalosünnepeket. Nemcsak azért, mert az országos vi­szonylatban is nevet szerzett Heves megyei kórusok munká­ját szűkebb pátriájukban ro- konszenv kíséri, hanem azért is, mert a háromnapos gazdag műsor művészi élményt ígér. A kóruséneklés olyan repre­zentánsait hallhatjuk, mint a KISZ Központi Művészegyüt­tes énekkarát, a Váci Vox Hu­mánét, a budapesti Liszt Fe­renc férfikart, a Diósgyőri Vas­gyár Vegyeskarát, a Munkás­őrség Központi Kórusát, az Egyesült Izzó férfikarát, a Fő­városi Gázművek férfikarát, a szegedi, a székesfehérvári, a nagykanizsai és a pécsbánya- telepi énekkarokat. A Heves megyei kórusok közül a füzes­abonyi Erkel Ferenc férfikó­rus Koczka István vezetésévelj a Hevesi járási pedagógus kó­rus Szabó Tivadar vezetésé­vel, míg az egri kórusok közül az általános iskolák énekka­rain kívül a Szakszervezetek Egri Pedagógus Énekkara Auer Gyula, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium leányka­ra Dienes Tiborné, és az egri Gárdonyi Géza Gimnázium leánykara Demjén Judit kar­nagy vezetésével szerepel a há­romnapos ünnepségsorozaton. Az idei tavasz nem kedvez a szabadtéri előadásoknak. Re­mélhetőleg a hét végére meg­szűnik az esős-viharos időjá­rás, és a Líceum előtti téren; az Ady Kollégium udvarán, festői környezetben, napsütés­ben dalolhatnak a kórusok. A rendezőség számol a szeszé­lyes időjárással. A nagy ér­deklődés ellenére, csak annyi jegyet adnak el elővételben,' amennyi férőhely a színházban van: rossz idő esetén ugyanis a hangversenyt a Gárdonyi Géza Színházban rendezik meg. Egy krumpli, két krumpli Egy hét alatt két amerikai filmet is láthatott az egri kö­zönség. Az Anna Frank napló­ja után ez az amerikai film is érzelmileg erősen telített. Va­lahol — korabeli és esemény­beli különbségek ellenére is — összeér a két film mondaniva­lója. Anna Frank a háború alatti üldözés elpusztuló alak­ja, míg itt Júlie, a fehér ame­rikai asszony vergődik az ame­rikai társadalom csapdájában, a faji gyűlölködés, az előítéle­tek és féltések kegyetlen gya­nakvásában. Ma, amikor Amerikában a polgári jogokért folytat vérte- len háborút (alkamasint nem is olyan vértelen ez a harc!) húszmillió néger, valóban ko­moly vállalkozás, merész ki­állás ez az állásfoglalásnak is, művészetnek is értékes film. Maga a történet félreérthe­tetlenül és nyiltan beszél arról tovább kavarognák bennünk a kimondatlan gondolatok. Miféle emberek tervezték, milyen or­ganizmus szállította ide ezer kilométerről, Asszuánból, Etió­pia és Arábia kőbányáiból ezt a hárommillió darab óriási kő­tömböt? Mifyea gigászi a súlyos válságról, amely ab­ból adódik, ha Amerikában egy, fehér megszeret egy négert. Julie-t egyéves kislányává? magára hagyja férje. Julie új munkahelyén, egy csendes kisvárosban megszereti a négers Frankot. Julié nem tágít őszin-t te érzései mellől s akarja Frakkal együtt a boldogságot.1 Öt éve tart már az új házas­ság, amikor Julie első férje, Jós visszajön s bírói úton akarja elvenni Julie-tól lányukat, El­lent. Joe indoka az, hogy a né­ger környezetben, a néger apa mellett nincsenek meg azok a társadalmi feltételek, amelyek­ben Ellennek, a fehér kislány­nak nevelkednie kell. A Joe által indított perben a bíró környezet-tanulmányt végez. Kérdezi a kislányt, az anyját^ az apját. A bíró lát­ja: az anya szereti lányát, a kislány szereti anyját és a hoz­zá mindig és mindenben fenn­tartás nélkül jó mostohaapát, a néger Frankot. Joe, a fehér apa, évekig nem viselte gond­ját a kislánynak, s bár az igaz­ságszolgáltatás nem lát tör­vényszabta utat a Joe javára történő döntéshez, mégis úgy határoz, hogy a kislány érdeke a fennálló társadalmi szokások, a még le nem vetkőzött és ki nem irtható gyűlölet miatt (fe­hérek és színesek között) — Ellen az apját kövesse. Csak azért, hogy kikerüljön a né­ger családból. Ismételnünk kell: a meg­gyilkolt Kennedy elnöksége alatt megindult polgárjogi küzdelem idején nagy bátor­ság kellett ahhoz, hogy Larry Perce első filmjét ebből a té­mából, és így megalkossa. A film mögött hasztalan keressük a hollywoodi nagy filmgyára­kat vagy forgalmazókat — ez független amerikai produkció. Az sem véletlen, hogy sikere elsősorban Európában van: Cannes-ban a film női fősze­replője, Barbara Barrie a leg­jobb női alakítás díját nyerte. Nem nagy sztár ez a Barbara Barrie. Törékeny alakja, finom rajzú arca és beszédes szemei teljes érzelmi telítettségről árulkodnak. A forgatókönyv írói nem az anya, inkább a kis­lány tragédiáját írták meg (erre utal a játékos cím és a meseszövés is!), mégis az anya, a négerhez feleségül menő Julie kálváriájára vagyunk fi­gyelmesek: Barbara Barrie őszinte és finom eszközökkel játssza a fehér asszonyt. Frank szerepében Barnie Hamilton nyújt rokonszenves alakítást. A film őszintesége a magyar közönségnél is joggal számit sikerre. (farka«# rakta az egyméteres kockaköve­ket másfél száz méter magas­ba? — Az ember, amióta ember, alkot, épít s nagy tetteikre ké­pes — törte meg a csendet a város felé robogó gépkocsiban Ahmed Szolimán, akivel együtt hallgattuk végig a mesélő tör­ténelmet. — Tudom, mire gon­dol. Akik ezeket az építészeti csodákat megalkották, rendkí­vül műveltek. Keeps piramisa időszámításunk előtt 2690-ben készült. Eredetileg 160 méter magas volt, de az idő vasfoga azóta tíz méterrel alacsonyabb­ra marta. Két kisebb társa, Kefren 148, Mükerinosz 72 mé­teres néma óriás a vad sivatag szélén. A piramisok építése egy­kor milliókat érintő óriási erő­feszítés volt. Negyedévenként százezer rabszolgát tereltek ösz- sze a fáraó korbácsosai az épít­kezésekhez. — Képes-e ilyenre századunk embere? Eire ón mindig egy szóval válaszolok: igen! Az ember minden korban nagy dolgokra képes. Ha már a mi földünkön jár, győződjön meg erről. Nézze meg a XX. század épülő új piramisát, a Sadd E3 Aalit, az épülő Asszuáni óriás­gátat. Az a mostani generáció életműve. A duzzasztógátba fa­lazott kő elegendő lenne 16 Keops piramis felépítéséhez. Az is az emberi elme, alkotóképes­ség, hősiesség szimbóluma. A mi korunké... S lesz olyan ma­radandó, mint a fáraók pira­misai — mutatott a három égre! néző gúla felé Ahmed Szoli­mán. Lakatos Ernő (folytatjuk) EMLÉKEZÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom