Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

Segíteni Napalm... tengerészgyalogosok... terrorbombázá­sok ... puccsok ... tiltakozó öngyilkosságok... 300 le­lőtt agresszor-repülőgép ... Ha mindezeket a fogalmakat halljuk, olvassuk, önkéntelenül is azokat az utóbbi évek­ben lezajlott eseményeket idézik, amelyektől annyit szen­vedett Észak- és Dél-Vietnam népe. Ezek a fogalmak nemcsak egy békés nép ellen elkö­vetett agressziót és kíméletlen gyilkosságsorozatot eleve­nítenek fel, de egybefonódnak egy másik fogalommal; a szolidaritással is. Szerte a világon spontán mozgalmak indultak a terrorbombázásoktól, s az évek óta tartó nyílt amerikai beavatkozástól annyit szenvedett vietnami nép segítésére. Megyénkben is egyre—másra gyűlnek össze üzemek, hivatalok, termelőszövetkezetek dolgozói, hogy vélemé­nyüket hangoztassák a vietnami agresszióval kapcso­latban, s eljuttassák együttérző soraikat a dzsungelekben harcoló, vagy a támadó amerikai gépek ellen küzdő észak-vietnami testvérnéphez. Legutóbb az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói intéztek til­takozást a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztálya útján az Egyesült Államok agressziója ellen, amiért megpró­bálja vérbe fojtani a dél-vietnami nép hősi szabadság- harcát, és terrorbombázásokat folytat a Vietnami Köz­társaság ellen. A tiltakozó távirat, amelyet a vállalat több mint 1200 dolgozója nevében küldtek el, így fejező­dik be; .....tiltakozunk az amerikai agresszió ellen, köve­te ljük, hogy az amerikai csapatok azonnal vonuljanak ki Dél-Vieínamból és szüntessék be a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elleni terrorbombázásokat”. A szolidaritás hangja mind erőteljesebb megyénk­ben. Ezt bizonyítják többek között a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál tartott gyűlések is, ame­lyen erélyesen tiltakoztak a gyár dolgozói az amerikai agresszorok bűnös politikája miatt, sürgetve, vonuljanak ki azokból az országokból, amelyeknek népei hazájuk füg­getlenségéért fogtak fegyvert, hogy békében építhessék hazájukat. A kitérőgyáriak erélyes tiltakozását Szentgáli István továbbította szerkesztőségünkhöz, de mások is tudósítottak arról, milyen egyöntetű megyeszerte a fel­háborodás az agresszió miatt... de a segítőkészség is. Sokféle módján nyilvánul meg ez a segítőkész akarat. A szolidáris gondolatok, tiltakozások mellett azzal is bizonyságot adnak megyénk dolgozói önzetlen segítő- készségükről, hogy jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk 10 millió forint értékű gyógyszert, ruhaneműt, orvosi felszereléseket küldhessen az agresszo­rok ellen harcoló vietnami hazafiaknak. De túl azon, hogy az agresszió miatt érzett felhábo­rodásukat szavakba öntik, hogy táviratokkal ostromolják azokat, akik felelősek az intervencióért, hogy forintjaik­kal is készek segíteni a vietnami nép harcát, olyan leve­lekről, véleményekről is számot adhatunk, amelyekben annak az elhatározásuknak adnak kifejezést munkások, bányászok, katonák, hogy szükség esetén fegyverrel a kézben is készek segíteni a vietnami nép szabadságának kivívását. „Olvasom a lapokat, hogy mindennap több és több a jelentkező a hős vietnami nép szabadságharcának se­gítéséhez. Én is a jelentkezők között vagyok, mert mélyen felháborít az amerikaiak intervenciója” — írja levelében a néphadsereg egyik tartalékos tisztje, a hevesi járásból. A jelentkezők között elsőként a selypi iparvidék bányászai, Bocsó Gyula, Andó László, Leofeld Péter ajánlották fel szolgálatukat a vietnami nép függetlensé­gének kivívásához, s megyeszerte mind többen csatla­koztak elhatározásukhoz, köztük Csatári Lajos egercsehi bányász, Bajzáth P. József, Szabó János, Simon György, Radics Ernő, az egri Finorrszerelvénygyár dolgozói. Jelent­keztek munkásőrök, tartalékos tisztek, volt karhatalmis- ták, akik a munkáshatalom megvédésében is bizonyítot­ták; készek fegyvert fogni, ha a népek szabadsága, füg­getlensége, a szocializmus ügye forog kockán. Ezek a jelentkezések és a szolidaritás megannyi jelei azt bizonyítják, hogy megyénk dolgozói sajátjukénak vallják a vietnami nép harcát s arra törekednek, nogy miként mi békében élünk, építhetünk, ugyanezt tehessék a ma még az agresszorok ellen harcoló vietnami parasz­tok, munkások is. Ennek az akaratnak a lényege sűrűsödik össze a tet­tekkel bizonyított gondolatban; segíteni! S különösen erős ez az elhatározás most, a vietnami szolidaritás hetében. K. E. Események — sorokban PNOM PENH: Mint az AFP jelenti, a kam­bodzsai kormány szerdán köz­leményt adott ki és ebben vá­laszol a Daily News nevű thaiföldi lapnak Kambodzsa és Kína ellen emelt vádjaira. A thaiföldi lap állítása szerint Kambodzsa megengedi, hop Kína támaszpontjául használ­ja fel Kambodzsát Thaiföld ellen. A kambodzsai kormány, közlemény rámutat, hogy Kambodzsa őszinte ba­ráti viszonyban van a Kínai Népköztársasággal, de sem Pe- kingnek, sem bármilyen más hatalomnak nem adott jogot arra, hogy beavatkozzék kül­politikájába. A kambodzsai kormány erélyesen visszauta­sítja a thaiföldi rágalmakat. NEW YORK: U Thant ENSZ-főtitkár és Alex Quaison-Sackey, az ENSZ-közgyűlés elnöke közös jelentésben fordult a 33-as bizottsághoz, sürgetve a világ­szervezet pénzügyi válságánál, megoldását. Az ENSZ-főtitkar és a közgyűlés elnöke azt sür­geti, hogy még a közgyűlés összeillése előtt (szeptember) találjanak a tagállamok vala­milyen áthidaló megoldást. A 33-as bizottság feladata lenne felszólítani a tagállamokat, tegyenek „önkéntes hozzaja rulást”, s adományaikkal szüntessék meg az ENSZ pénzügyi nehézségeit. ACCRA: Ghana keleti tartományai­nak törzsfőnökei felhívással fordultak a kormányhoz, te­gyen lépéseket annak érdeké­ben, hegy a British Museum származtasson vissza olyan ghanai relikviákat, amelyeket a gyarmati uralom időszaká­ban az angol hivatalnokok erőszakkal tulajdonítottak el a tartományi törzsfönöktőL E felhívás nyomán az accrai múzeum sürgős megkereséssel fordult az angol kormányhoz. RAWALPINDI: Csou En-laj, miniszterelnök, szerdán egynapos látogatásra Rawalpindibe érkezett, ahol találkozik Ajub Khan, pakisz­táni elnökkel. Csou En-laj csütörtökön utazik el Pakisz­tánból Dar-Es-Salaamba, hogy viszonozza Nyerere, tanzániai elnök februári, pekingi láto­gatását FATE: A Kennedy elnök meggyil­kolásával gyanúsított Oswald özvegye, Marina Oswald, há­zasságot kötött Jess Porter, 27 éves elektronikai szakember­rel. Az újdonsült férjnek elő­ző házasságából két kisgyer­meke van. BRÜSSZEL: Csőmbe, kongói miniszter­elnök, Brüsszelben Walter HaUstein professzorral, az Eu­rópai Gazdasági Közösség bi­zottságának elnökével tár­gyalt a léopoldville-i rend­szernek nyújtandó nyugat-eu­rópai gazdasági segítségről. A Reuter tudósítása szerint Hall- stein professzor megígérte, hogy a léopoldviUe-i kormány vezetőjének kérését „gondos megfontolás tárgyává teszi”. DJAKARTA: Sukarno elnök fogadta az SZKP küldöttségét, amely Rasidovnak, az Üzbég KP Központi Bizottsága első tit­kárának, az SZKP elnökségi póttagjának vezetésével részt vesz az Indonéz KP 45 éves jubileumán. Sukarno és a szovjet vendégek meleg bargti beszélgetést folytattak. 2 XtPUJSMG 1963. június i, ««törtök Él Poltavában egy tanár A z osztályban szorgalma- san sercegnek a tollak. A gyermekek egy izgalmas té­májú dolgozatot imák; Az én legkedvesebb hősöm címmel. Itt van például Tan Emeren fogalmazása — „Az én legked­vesebb hősöm — a mi tanarunk, Iván lljics Bábák, aki finom lelkű, megbízható barát és iga­zi kommunista, ö nemcsak jó tanár, de komoly, becsületes, igazságos ember, aki környeze­téhez is mindig udvarias és fi­gyelmes. Én árva vagyok. Amíg koUégiumba nem ke­rültem, egy öreg néninél lak­tam. Iván lljics gyakran meg­látogatott. A koUégiumba is az ő segítségével jutottam be. Ugyanígy Nyina Kosztyenko is, akinek szintén nincsenek szü­lei. A vakációt mindig Iván II- jicsnél töltöm és úgy érzem magam, mint otthon”. _ Hát lehet is irigyelni a polta­vai kémiatanárt... Nem minden tanárnak ada­tik meg, hogy tanítványai sze­mében hős legyen. Tanári pá­lyáját a háború előtt, Partizán faluban, Zaporozs mellett kezd- 1/0. Még egyetemi évei alatt elvé­gezte a repülőiskolát. 1940 őszén behívták Ivánt a hadseregbe és tanfolyamra küldték, 1942 májusában ki­küldték a frontra. Babek mar az első harci feladat ^inté­sével hírnévre, dicsőségre tett szert. /Slyan híres pilóták sorai­” ban harcolt, mint pl.: Alekszandr Pokriskin, annak bátyja Glinka, s Vadim Fagye- jev. Az első légiharcok a Kubáiig felett folytak, amelyek nagy bá­torságot, vakmerőséget követel­tek a kitűnő pilótától, Bábák­tól. Egyszer pedig olyan eset tör­tént, amely egyenesen regény­be illik: Babáknak Partizán fa­lunál, • az iskola felett keUett légiharcot vívnia. Bábák társaival reggel óta ,/szabad vadászaton” volt, s a falu felett keringtek, amikor hirtelen, a Bábáktól alacso­nyabban repülő pilóták meg­látták, hogy a szovjet bomba­vetők nagy feladatot teljesíte­nek: két „Messze rschmidtet” üldöznek. Néhány perc múlva fellán­golt az első gazember gépe, majd hamarosan kigyulladt a második is. Iván lljics ezután alacsony repülést végzett a falu felett, s röplapot szórt le ezzel a fel­irattal: „Köszöntelek bennete­ket, testvéreim, abból az alka­lomból, hogy megszabadulta­tok a fasiszta rabságtól. A ti tanárotok, Iván Bábák. Üdvöz­letét küldi az én barátom és re­pülőtársam, Petruscsev is.” 1943 őszén a tanár magas ki­tüntetést kapott, a Szovjetunió hőse - címet. TÓTH ESZTER: Úttörőavatáskor Volt nyakkendőm, kék katáng, piros az új, mint a láng. Láng a szívem, láng kezem, ha munkámra ráteszem: ég a munka fényt ragyog. E piros fény én vagyok: felavatott úttörő! Érted égek s szép jövő, s rád, avató bizalom, méltó leszek, fogadom! A gép, amelyen Iván lljics repült, különleges volt, rajta fehér betűkkel ez a feUrat: „A mariupoli iskolásoktól". Szülőföldjének iskolásai sok pénzt gyűjtöttek, és vettek raj­ta egy harci gépet, amelyet ta­nítójuknak ajándékoztak. Ba­jf ■mMf bak zsebkönyvében már 330 harci eseményt tartott nyilván, közülük 103 nehéz légiharcot, s 35 eUenséges repülőgép meg­semmisítését, amelyért 1945 márciusában Iván Babakot elő­terjesztették az Arany csillag Érdemrendre. Fje váratlan esemény tör­X J tént. A háború legvégén a pilóta lezuhant gépével. Iván lljics a földön tért eszméletre, ahol németek vették körül. Ezután kihaUgatásra vitték, a német légi haderő Gestapo- parancsnokához. A vallatáson a jegyzőkönyvbe ezt írták: „Bá­bák úgy viselkedik, mint egy meggyőződése« kommunista.. Közben a hazai repülőtéren Iván Babakot az elhalálozottak soraiban szárrflálták. De nem törődve semmivel, barátai nem nyugodtak bele el­vesztésébe, folytatták a kérde- zősködést a német rabságból szabadult foglyoktól. — Nem találkoztak egy ilyen és ilyen pilótával? Egyszer, a győzelmi díszlövés után, Pokriskin ezredes szobá­jában megszólalt a telefon, s ismeretlen hang jelentette: „Bá­bák pilóta a szabadon bocsátan­dó foglyok között van a német táborban”. Időt, fáradságot nem kímél­ve, Pokriskin azonnal elutazott Ivánért. pván Bábák kitüntetéséről • szóló irataihoz hozzáte­hetjük kiegészítésiképpen egv pol tavai kislány levelét, aki nagyszerűen jeUemzi őt. „A szovjet nép győzelme = fiainak férfias magatartása és hősiessége, akiket a párt ne­velt, mint például Iván Bábák is”. — De azt mondta a vakme­rő püótáról Pokriskin is, a Szovjetunió hőse háromszoros érdemrendjével kitüntetett ve­zérezredes: „Azért tudott győzni a szov­jet nép, mert fiai igazán sze­rették hazájukat, készek voltak minden áldozatra érte”. Irta: K. Szuhov (Fordította: Homok Mária) I' A három bölcsesség Indonéz mese Történt egyszer, nagyon régen. A gazdag ember a kert­jében sétálgatott, amikor meglátta, hogy egy tarka tollú kis madár belegabajodott a kifeszített hálóba. Odament, kiszaba­dította a kétségbeesett madarat, tenyerébe vette, simogatta, úgy nyugtatgatta. De majdnem elejtette a csodálkozástól, mert a madár megszólalt: — Add vissza a szabadságomat — könyörgött —, hiszen ha kalitkába zársz, semmi hasznod nem lesz belőlem, mert úgysem énekelek. Míg ha szabadon bocsátasz, meg­tanítalak három bölcsességre. — Ha nem énekelsz, valóban semmi hasznom belőled — mondta a kert ura. — Halljam hát a bölcsességeidet! — s ez­zel elengedte a kis madarat. Az meg fennen repülve így szólt: — A három bölcsesség: — „Ne búsulj olyan dolgokon, amelyeken változtatni már nem lehet” — „Ne kívánd, amit megkapnod nem lehet”, és „Ne hidd el, ami igaz nem lehet!” És szólt a kert gazdája: — „Köszönöm a tanításaidat, kedves madárka, igyekszem megszívlelni azokat, mert való­ban bölcsek!” Ezután folytatta sétáját és mélyen elgondolkozott a hal­lottakon. Ám töprengéséből gúnyos kacagás riasztotta fel. Körülnézett, ki nevet ilyen gúnyosan, hát látta ám, hogy a kis madár repked felette. — Miért nevetsz ilyen gúnyosan? — kérdezte. — Kinevetlek, amiért olyan könnyen eleresztettél — fe­lelte a madár. — Az emberek azt képzelik, hogy a legokosabb teremtményei a világnak, pedig milyen ostobák. Hiszen, ha te is okosabb lettél volna, most te lennél a világ leggazdagabb embere. — Hogy lehetnék az? — kérdezte a kert gazdája. — Az én gyomromban egy akkora gyémánt van, mint egy tyúktojás. Ha nem engedtél volna szabadon, tied lenne a gyémánt. A gazdag ember először dühöngött, majd hízelegni kez­dett a madárnak és megpróbálta visszacsalogatni: — Gyere vissza hozzám, kedves kis madárka, mert mi hasz­nod van a gazdagságodból, ha szabadon szállva éhezel, vagy el­pusztít egy macska. Nálam pedig meleg szobát kapsz, friss ételt-italt adok neked, s úgy vigyázok rád, mint a két sze­memre. A kis madár csak hallgatta a csalogatást, és még jobban nevetett. — Miért nevetsz folyton? — dühösködött a gazdag ember. — Már hogyne nevetnék, mikor a bölcs tanításokért cse­rébe visszaadtad a szabadságomat, de mégsem követed azokat. Azt mondtam: — „Ne búsulj olyan dolgokon, amelyeken vál­toztatni nem lehet”, és te mégis búsulsz, hogy szabadon engedtél. Másodszorra azt mondtam: „Ne kívánd, amit megkapnod nem lehet”, és te most mégis azt kívánod, hogy bárcsak visszatérnék hozzád — feláldozva szabadságomat. Harmadszorra pedig azt mondtam: „Ne hidd el, ami igaz nem lehet?’, és te mégis elhiszed, hogy egy tyúktojás nagyságú gyémánt van a gyomromban, amikor én magam, teljes egé­szemben is alig vagyok akkora, mint egy tyúktojás. Látod, milyen ostoba vagy?!... A madárka elrepült, a kert ura pedig megfogadta, más­kor jobban megjegyzi és megfogadja a bölcs tanításokat. ÓKA MATYI, A HORGÁSZ Matyi szenvedélyes horgász. Szorgalmasan ki-kijárogat a folyóra pecázni. Egy alkalommal hal helyett — egy rugót fogott! Aztán horpadt> rozsdás alkatrészeket. A vas­halom láttán csodálatos ötlete támadt. ... , S legközelebb — amint látjátok —, maga barkácsolta kisautón ment horgászni! ” (Vadász György rajza) Az Alpokban havazik város utcáinak nagyrésze víz alatt áll. Franciaország északi és kö­zépső részén esik az eső, északkeleti csücskének hegy­vidékén olyan alacsony a hő­mérséklet, hogy újra üzembe állították az épületek központi fűtését. Ugyanakkor napsugár­ban fürdő Riviera fogadja a dél-felé utazót: a francia ten­gerparton kedden délután 19—22 Celsius meleg volt leol­vasható a hőmérőkön. Hasonlóképpen verőfényes volt az időjárás Spanyolor­szágban a Madridtól északra fekvő hegyvidék kivételével, amelynek egyes pontjaira a hőmérséklet plusz 3 fokra süllyedt k k k __{,__ PÁ RIZS (AFP): A jelentések szerint újabb havazás vastagította az olasz— svájci határ hegyvonulatainak néhol amúgyis több méter vas­tag hótakaróját. Havazott az észak-olaszországi Dolomit­hegységben is. A Svájc északi részében fekvő Schwyz kanton legöre­gebb emberei sem emlékeznek az ideihez hasonló „havas ta­vaszra”. Havazik a Berni-fel­földön és a szomszédos Alpok­ban, ahol az egyik országutat lavinaomlás zárta el, — egy 24 tagú kirándulótársaság a he­gyekben rekedt. Nyugat-Németország déli ré­szében alacsony hőmérséklet •mellett ömlik az esői Passau szólva hangsúlyozta; rendkí­vül fontos, hogy minden or­szág és nép, amely érdekének tartja a nemzetközi helyzet ja­vulását, a béke és az igazsá­gos, egyenrangú nemzetközi kapcsolatok biztosítását, síkra- szálljon a jelenleg mutatkozó veszélyes fejleményekkel szemben, a tartós béke megőr­zéséért és minden nép szabad fejlődésének biztosításáért. — Ezekben az erőfeszíté­sekben természetesen fontos szerep vár a szocialista orszá­gokra, a nemzetközi munkás- mozgalomra. PRÁGA (MTI): Tito elnök és felesége szer­dán egyhetes hivatalos látoga­tásra Csehszlovákiába érkezett. A jugoszláv vendégeket a prá­gai repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Antonin Novotny köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára mondott üd­vözlő beszédet, amelyre Tito elnök válaszolt. Novotny rövid beszédében hangoztatta: „meggyőződésünk, hogy e látogatás alkalmával folytatandó eszmecsere mind országaink együttműködésének bővítéséről, mind a jelenlegi nemzetközi problémákról hasz­nosak lesznek. Bizonyosak va­gyunk benne, hogy az önök látogatása tovább erősíti a nemzeteink közötti barátságot és együttműködést és hozzájá­rul a szocialista országok egy­ségének és a világ békéjének megszilárdításához” — mon­dotta a többi között Novotny, akinek szavaira Tito elnök vá­laszolt. Tito válaszában hangsúlyoz­ta, hogy Jugoszlávia és Cseh­szlovákia népei között a ha­gyományos barátság alapja a szocializmus eszméinek azo­nossága és a békés nemzetközi együttműködés. A nemzetközi helyzetről Tito Prágában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom