Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Nyújtsd a kisújjad... Panaszkodik Rózsa Gyula, a Mátravidéki Fémművek igaz­gatója: — Nagyon szívesen és na­gyon sok esetben adunk se­gélyeket, ajándékokat azon dolgozóinknak, akik hosszas betegségük, vagy pillanatnyi rossz anyagi helyzetük miatt rászorulnak a társadalmi se­gítségre. Több tízezer forintot fizetünk ki egy évben és na­gyon sok emberen segítünk, akik hálásak a gyár támogatá­sáért. De nagyon bosszant, hogy jó néhányan fejőstehén­nek nézik az államot, s magu­kat megsajnáltaivá, különböző ürügyekkel pénzt csikarnak ki, s azt nem a családjukra költik, hanem eltékozolják. A siroki igazgató panasza nem egyedüli. Hasonló felhá­borodott véleményt hallhattunk az egri Finomszerevénygyár- ban, a Bélapátfalvi Cement- és Mészműben, a hatvani üze­mekben is. Nem kevesen, azt a „tanul­ságot” szűrik le társadal­munk humanizmusából, segítő­készségéből, hogy mérték nél­kül fejhető az üzem, az állam kasszája, csak valami megha­tó történetet kell tálalni az igazgató, vagy a szakszerveze­ti bizottság elé. Ezek az em­berek mérhetetlen önzésükben aszerint a régi szólásmondás szerint igyekeznek élni, amely így óvja a mohó, hálátlan em­berektől az önzetlen közössé­get: nyújtsd a kisujjad... leg­közelebb már a karod is el­kívánják. Az esetek sokrétűek, tanul­ságosaké. és sajnos nem rit­kák. A Mátravidéki Fémművek­ben az egyik munkást egész­ségügyi állapotának javításá­ra szanatóriumba utalták. Ez­után rögtön az igazgatóhoz fordult azzal a kéréssel, adja­nak legalább 400 forint se­gélyt; hogy pizsamát, és egyéb ruhaneműt vásárolhasson. Ké­rését méltányolták... csak a munkás nem méltányolta a gyár önzetlen segítségét és a pizsamára való csak addig tar­tott, amíg a legelső kocsmát el nem érte. Egy másik esetben évekig fizették a segélyeket és min­den lehető módon támogatták egy „bajba jutott” női dolgo­zót, aki az anyagi támogatást két gyermekére való tekintet­tel kérte. Hosszú idő múlva derült csak ki, hogy a gyere­kek csak néhány napig voltak nála, s azt évek óta különvál- tan élő férjével neveli. — Az a rossz ezeknél az ese­teknél, hogy a családot, a gye­rekeket, a betegeket nézzük, s előkerítünk mindig valahonnét egy kis pénzt... sokszor a sa­ját zsebünkből is. S aztán úgy érezzük, hogy pofon csaptak bennünket ezekkel a hazugsá­gokkal — így vélekedtek erről a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű szakszervezeti bizott­ságán beszélgető vezetők, majd bizonyságul újabb ese­tet idéztek. B. E. segédmunkás egy alka­lommal rendőrrel állított be a szakszervezeti bizottságra, hogy kijelentse: ha nem kap azonnal OMB-kölcsönt, vagy segélyt, kénytelen lopni menni. Természetesen minden követ megmozgattak, hogy a becsü­letes élet alapjául szolgáló köl­csönt megszerezzék, A pénzt nagy fogadkozások közepette fel is vette a segédmunkás, de a következő napon már nem jelent meg munkahelyén, s iga­zolatlan távolmaradása alatt verte el Miskolcon az utolsó fillérig a gyártól kapott össze­get. Más esetben olyan emberek­ről beszéltek, akik abban a tévhitben ringatják magukat, hogy a gyárnak kutya köteles­sége az ő, személyes pénzügyi dolgait rendbe tenni. Itt említették annak a dolgozónak az esetét, aki egy hétig járt az igazgató nyakára, hogy adja­nak neki 800 forint előleget, mert malacot vett, s megígérte, hogy ebből az előlegből rende­zi tartozását. Ebben az ügy­ben egy hétig járt az igazgató, a szakszervezet, a párttitkár nyakára, mert hogy szentül meg volt győződve róla: nincs abban semmi rendkívüli, hogy ő vásárol, a gyár pedig fizeti a számlát Esetek tucatját lehetne még sorolni, amelyek mindabból a helytelen nézetből adódnak, hogy a társadalom segítőkész­ségével, a szocialista rendszer humanizmusával büntetlenül vissza lehet élni és csak afféle ügyes trükknek, „élelmesség­nek” tekintik a szakszervezeti bizottság, vagy a gyár vezetői­nek félrevezetését. Ahogy ezekről a mérhetet­lenül önző, a segítőkészséget alapvetően félreértelmező em­berekről beszéltek, hozzátet­ték azt is; még talán meg is tudnák bocsátani botlásukat, ha legalább utána becsületes munkájukkal bizonyítanák be: hálát és elkötelezettséget érez­nek a közösséggel, s főleg azokkal szemben, akik elől el­vonták az anyagi támogatás lehetőségét. Sajnos, az esetek többségé­ben csak további fegyelmezet­lenséget, s másféle ügyeskedés­re való hajlamot fejlesztenek ki az ilyen trükkökkel meg­szerzett segélyek, ajándékok. Természetesen, ez nem adhat okot arra, hogy általánosítsa­nak belőle az üzemek vezetői, szakszervezeti bizottságai és azokkal szemben is éreztessék a bizalmatlanságot, akik való­ban szorult anyagi helyze­tükben fordulnak támogatá­sért hozzájuk. Társadalmunkban továbbra is érvényesülnie kell annak az alapvető gondolatnak, hogy itt minden az emberekért törté­nik, még ha a segélyek igény­lése közben elő is fordulnak morális lazaságok, jellembeli fogyatékosságok. Azokkal szemben azonban, akik az arra érdemesek, rászo­rultak elől vonják el az anya­gi juttatást, — fokozottabban kell éreztetni a társadalom el­ítélő véleményét az önzést, a csalást illetően, hogy kialakul- hasson bennük is a szocialista életfelfogás, amely nem ismeri azokat a nézeteket, s gyakor­latot, amelyet e régi farkas­törvényekből kialakult mon­dás sugal: nyújtsd a kisujjad, s legközelebb már a karodat is elviszem. Kovács Endre A közlekedésrendészet el­lenőriz Hatvan—Gyöngyös— Eger között, a 7-es műúton. Hatvan. Vegyes használatú gépkocsi. Gödöllőre szállított, Gödöllőről jött visszafelé. A szállítólevélen nincs feltüntet­ve, mikor indultak el Gödöllő­ről. Ez szabálytalan, mert nem lehet ellenőrizni, hogy közben nem ruccantak pl. fel Pestre, vagy valahová máshová. Egy idegen, egy kiskatona is kuk­sol az ülésen. A rendőr csak legyint. De ha nem katona lett volna, akkor büntetett volna. KRESZ-T AZ ISKOLÁKBA Még mindig Hatvan. — Hány évesek vagytok? — Tizenkettő. — Honnan tudjátok, hogy pont ennyit kell mondani? — Ennyié’: vagyunk. — Fék, csengő hiányzik. És miért kerékpároztok egymás mellett? Az iskolában nem volt még KRESZ-oktatás? Két hatvani, első számú ál­talános iskolás fiú válaszol. A rendőrtiszt kérdezett, és véleménye az volt, hogy az iskolákban is rendszeressé kellene tenni a KRESZ taní­tását. S mintha szavait akarná igazolni az országút Hortnál. Furcsán közlekedik ez a két tizenhárom éves forma fiú. Az egyik kerékpáron ketten ül­nek, és a másikat mint valami pótkocsit húzzák maguk után. Jó ötlet, csakhogy gyereket nem szállíthat még akkor sem, ha az egyik kerékpár­gumi defektet kapott. És még akkor sem, ha még jobb ötlet jut eszükbe ezeknek a kama­szoknak. Például egy deszkákkal, gömbfával jól megrakott sze­kéren a szekérnél hosszabb deszkák végén lógni, kapasz­kodni, mint a majom a fán. K. J. és M. J. gyöngyösi álta­lános iskolások csüngve utaz­nak. B. Á. nyolcadikos hajtja a lovakat, mellette fejkendős asszony. „Nem látnak hátra, nem tudjuk, hogy mit csinál­nak a fiúk* MASZKKFUVAROK Hort után Kápolnán és Ke- recsendnél is mindenhol az ALKOHOLPRÓBA A füzesabonyi útelágazásnál többen fizettek már száz fo­rintot vagy még többet. Egy piros Pannónia Füzesabony felől száguld, mintha nem lenne jobbkézszabály, elsőségi jog a jobb felől érkezőnek, alig csökkenti a sebességet, befordul... figyelmen kívül hagyva, hogy az Eger felől jövő járműveknek elsőbbségi joguk van. Olcsón ússza meg: baleset nélkül, száz forint büntetéssel. Sz. B-nek nem lesz ilyen ol­csó. Már közvetlenül Eger alatt járt, amikor megállítjuk rozzant, zöld oldalkocsis mo­torját. Társa a hátsó ülésen utazik, mert... az oldalkocsi­ban gondosan letakarva két kis malac röfög. Helyesek a kis malacok, de helytelen és tilos az ilyen szállítási mód. — Nem ivott? — Ugyan, vezetek, kérem. — Fújjon csak ebbe bele — tartja Sz. B. szája elé a kis fehér üvegcsét a rendőrtiszt. És az üveg rögtön nem marad fehér, zöld lesz. Az alkoholos lehelettől. A következmény: feljelentés és büntetés. S még egy egész sor sza­bálysértési bejelentés érkezett a megye más útvonalain szol­gálatot teljesítő rendőröktől ezen a napon. Berkovits György iTERDEK, BUSEN > tak izgalmasan gyö­nyörű keretbe„„ —és akkor jött az a kelekótya Ficzere, ismered jól, olyan, hogy mindenbe bele­üti az orrát, nincs az embernek egy nyu­godt térde, pillanata tőle _ Mondom, jön, mo st felBtt, körülné­zett a strand zsongó nudista világán, aztán fojtott hangon meg­kérdezte: — És ki volt az á. nő... Nem tudod? Kajevác ásított, az­tán ujfával balra bö-, köti: meglát és azt is meg­látja, hogy szobrá­szati tanulmányokat végzek. Nem rám üvölt a marha?! — Mi van.„ mi van, női lábakat bá­mulunk... És az asz- szony? Azt hittem, hogy ott helyben rögtön megfojtom. Eskü­szöm, minden férfi­Ott ült velem szemben. Ha jól em­lékszem, kávét ivott elmerülten, s mintha nektár lenne, úgy íz­lelgette a fekete cseppjeit... És kivil­lant a térde. A feszes kis szoknya cinkos kajánsággal csúszott fel, éppen annyira, de csak annyira, hogy rám derüljön a térde, amely olyan volt, mintha márványból faragta volna egy gö­rög szobrász. Tudom, nem illedelmes oda- i bámulni egy nő tér­dére, cinkosának len­ni egy szűk szoknyá­nak, kihasználni egy helyzetet, amelyben a térdek tulajdonosai teljesen ártatlanul és kiszolgáltatottan üldö­gélnek velem szem­ben... ...De úgy éreztem, hogy fenébe minden illemmel, hiszen, ezek a térdek olyan szépek, hogy legszívesebben én mintáznám meg őket.„ A szoknya sajnos csak annyira volt ingerkedő, hogy haránt elvágva a szem útját, csak sej­tetni engedte azokat a vonalakat, amelyek egy asszonyoson telt, de mégis lányosán ru­galmas folytatást zár­— Az a nő ott, ab-< ban az izében... bi-[ kiniben, vagy hogy is hívják... Na, gyerünk,\ igyunk egy pohár i sört — mondta Búr-' bulyának, s átlépege tett néhány napozó,< bikinis nőn, akik pár-, dúcként elnyúlva szender égték a\ strand gyepén. — Tudod, a térde,', v % l. t V\ bíró felmentett volna. A nő, persze, felfi­gyelt a dologra, le­húzta a szoknyáját, fizetett és megvető tekintetet vetve rám, távozott... — sóhaj­tott nagyot Kajevác és a cigaretta után nyúlt. Burbulya, aki ed­dig hason feküdt, amely kivillant... folytatta sörözés köz-'' ben Kajevác és be-) hunyta a szemét, hogy< felidézze a görög ‘ szobrász alkotását.' Nem szerette, ha hol­mi pucér nószemé-' lyek zavarják az ál-) modozásban... . . fém) súlyozni tadja a veszteség egy részét. A tsz szőlőtermelő brigádjai az esős idő ellenére állandóan a parcellákon tartózkodnak« Mezítláb vagy gumicsizmát és esőköpenyt húzva kihasznál­ják a néhány órás esőmentes szüneteket Kötözik a szerte­ágazó hajtásokat, és ha kisüt a nap, a permetezőgépek is azonnal előkerülnek. Minden emberileg lehetőt elkövetnek, hogy a természettel dacolva óvják a drága termést. Az előbbiekhez hasonlóan nagy gondot okoz az oltvány is. A tervek szerint szép ősz-1 szeget vár érte a tagság, da most van a virágzás időszakai tehát a „krízis”, és ha nem tudják megfelelő munkával megelőzni a támadó betegsé­geket, hatalmas kár érné a sző«* vetkezetet. Sürget itt is a munka. De máshol is ezer he­lye van a szorgos férfikezek­nek. — Nem győzzük! — pana­szolja Nigrinyi Tibor. — Már arról beszélgettünk, hogy vala­melyik üzemtől kérünk segít­séget Huszonöt—harminc fér­fi kellene két napra a permed tezéshez. Természetesen meg­fizetnénk a munkát. ügy gondoljuk, hogy a kérő szó meghallgatásra találna. Akadna Gyöngyösön szocialis­ta brigád, nem is egy, amely segítené a Dimitrov Tsz tagsá­gát, hiszen közös érdekről — a termés megvédéséről — lenne szó. Ugyancsak Gyöngyösön, a Hazafias Népfront Tsz-nél már bizakodóbb a hangulat. Bár ahogy Hortobágyi Gusztáv főagronómus tájékoztat — az eső áztatta, puha talaj miatt most egyáltalán nem tudunk dolgozni a szőlőben és a földe­ken, de ez egyelőre nem veszé­lyezteti a termést. Okoz ugyan lemaradást a munká­ban, ami azt jelenti, hogy ha beköszönt a jó idő, minden em­bernek három helyett kell dol­goznia. Az elmúlt évek tapasz­talatai pedig azt bizonyítják, hogy lehet alapozni a tagság munkaszorgalmára. De szer­vezés kérdése is egyben. És ahogy a főagronómus elmond­ja, időben szervezik a brigá­dokat a megerőlteiőbb felada­tok elvégzésére. A túl kövérre hízott gabona* szálakat nálunk is földre dön­tőié a szél. A terméshozamban mégsem lesz kiesés, csupán kézi kaszát kell majd használ­ni a gyorsabb gépi munka he­lyett Laczik sitik az aratási munkálatokat' A gépállomás négy kombájnt bocsát rendelkezésükre, ezenkí-' vül a szövetkezet gépműhelye, kijavította és az aratásra elő­készítette már a hét saját ara-! tógépüket Készen áll a megfe-' lelő mennyiségű üzemanyag, és] a géphibák esetére a legfonto- ■ sabb tartalék alkatrészek is \ raktárom állanak. A szerelői há-, lózat motorkerékpárokkal fel-' szerelve készen áU a keletkező! géphibák gyors elhárítására. < A MÁSIK TERV alkalmazó- ‘ sóra abban az esetben kerül sor, < ha a gépek jó részét nem lehet J üzemeltetni. Ebben az esetben, az aratni való terület 50 száza- * lékáról kézi erővel takarítják! be a gabonát. Száztíz aratópárt« szerveztek, ezenkívül a szövet-' kezet összes dolgozói segítenek* a nagy munkában. Az állatte-* nyésztők, fejősök, kertészek,* műhelyi dolgozók szabad ide-! jükbem, illetve más munkabe- \ osztás alapján mind-mind részit vállalnak az aratásból. Az aratógépeken kívül más* gépi berendezések is segítenek« az aratás nagy munkájában, és* így jól gépesített, folyamatos { munkamenetre lehet számíta-S ni. Az aratógépek után két szál-1 malehúzó és egy szalmabálázó 5 prés gondoskodik a szalma ősz-íj szeszedéséről, utána pedig aj szövetkezet négy lánctalpas? traktora végzi folyamatosan a! tarlóhántást. A kézzel és az S aratógép segítségével levágott e gabonát vontatók szállítják ai szérűkre, ahol a szövetkezet^ négy saját cséplőbrigádja végzi S el a cséplést. S hogy az új tér-5 más is megfelelő helyre kerül-! jön, időben gondoskodtak a 5 magtárak fertőtlenítéséről, me-c szeléséről. ! A TÁROLÖHELYEK, magtá-5 rak tehát előkészítve várják az j új termést, csupán az a hiba,? hogy ezek a magtárak kevésnek! bizonyulnak. Éppen ezért a kü-S lönféle középületek, iskolák? üres termeit, padlásait is igény-' be veszik majd az új termés? elhelyezésére. ! Ck.1 £ A MEZŐTARKANYI Arany­kalász Termelőszövetkezet me­gyénk nagy gabonatermesztő termelőszövetkezeteinek sorába tartozik. A közös gazdaság — nevéhez híven — évről évre je­lentős területen termel kalá­szosokat, s így az idén is 2200 hold a gabonafélék vetésterü­lete. A szövetkezet szakembe­red egyre több gondot fordíta­nak a nagy terméshozamú in­tenzív búzafajták termesztésé­re, és az idei 1500 holdas ke­nyérgabona-vetésből közel 600 holdon termelnek nagy hoza­mú fajtákat Az időben végzett vetés, az őszi és tavaszi műtrágyázások és a kedvező időjárás hatására szép, haragoszöld színű gabo­natáblákat ringat a kora nyári szél szerte az egész mezőtárká- nyi határban. A jól fejlett bú­zaszálak éppen most dugják ki fejecskéjüket, és ilyenkor mond­ja a gazdaember, hogy kalászát hányja a búza. — Jó termés várható az idén *— mondja Kerek Kálmán fő­agronómus —v aki ezekben a napokban a szövetkezet vezető­ségével együtt az aratási mun­kák előkészületein fáradozik. — Nehéz aratásra kell számi- ' tanunk — mondják a szövetke­zet vezetői —, hiszen az esős | időjárás miatt sok dűlt gaboná- , ra kell számítanunk, ezenkívül a növényápolási munkák végső üteme után azonnal át kell áll­nunk az aratásra. Július hónap első felében ke- i rül learatásra a szövetkezet idei : gabonatermésének zöme. A sző- vetkezet vezetősége a napokban hosszasan tanácskozott az ara­tási munkák előkészítéséről, amellyel kapcsolatban kétféle tervet dolgoztak ki. Az egyik terv szerint kedvező időjárás esetén teljesen gépe­6 -MPÜlSiG. 1965. június 13„ vasárnap Aratási előkészületek Mesőtárkányban Rendőr voltam az országúton A Gyöngyös környéki földe­ken is felbecsülhetetlen káro­kat okoz a tartós esőzés. Ahogy Nigrinyi Tibor, a Dimitrov Tsz agronómusa elmondja, a kalászosokat szinte földre sze­gezték a súlyos esőcseppek és a hegyekből lerohanó szél. De a kertészet is — amely egyéb­ként már 600 ezer forint jö­vedelmezett — megsínyli a mostoha időjárást Főleg a pap­rikatermés bizonytalansága okoz nagy gondot Ám a para­dicsomtermés kilátásai már biztatóbbak, ami talán ellen­Sürgető munkák a gyöngyösi termelőszövetkezetekben ellenőrzésbe ütközik az FB 96—I6-os rendszámú teherko­csi. Nincs ma szerencséje. Pestről tart haza Tiszafüredre, a gépállomásra. A szállítóle­vélen: sodronykötelek. A ko­csin: még egy zongora is gon­dosan letakarva. — Kinek viszik a zongorát? — A gépállomás főmérnö­kének. — Miért nincs feltüntetve a szállítólevélen? — Csak úgy mellékesen vettük fel Pesten. Nem töltöt­tünk el vele sok időt. Ha már fennt vagyunk, hát lehoztuk... Maszekszállítás állami ko­csin, szállítólevél nélkül. Bün­tetés jár érte. Modern, új bútorok a ver­peléti Petőfi Tsz kocsiján. Szekrények, rekamiék, fote­lok ... De nem Verpelétre tart, hanem Egerbe. A tsz-el- nök lánya férjhez ment, be­költözött Egerbe, és szállítják utána a bútort. De nincs hoz­zá külön menetlevél. Ugyan­azon a hivatalos menetlevélen tüntették fel ezt az utat is, mint amelyen bort szállítottak Ózdra. Pedig az elnöknek le­hetősége és joga van egy kü­lön menetlevéllel — minimá­lis térítéssel, maszek útra is igénybe venni a kocsit De teljesen ingyen nem. Kerecsenek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom