Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

1 tanács és a termelőszövetkezet Községi tanácsaink csaknem másfél évtizedes múltra tekin­tenek vissza. E másfél évtized eredményei közül kétségtele­nül legjelentékenyebb, hogy sikeresen hozzájárultak a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséhez. Ha valaki a falvakat járja, észreveszi, hogy a lakosság az utóbbi években sokkal gyak­rabban látogatja a termelő­szövetkezeti irodákat, mint a tanácsházát. Ez így is van rendjén, hiszen a szövetkezeti gazdák ügyes-bajos dolgaik je­lentős részét a tsz-irodákban intézik. A termelőszövetkezet a falu egyik legjelentősebb politikai, gazdasági csomópontjává vált. Akadnak olyanok, akik fal- vaink folyton alakuló, moz­gásban levő életviszonyait fe­lületesen vizsgálják, és felte­szik a kérdést; a szocialista átszervezés után van-e szük­ség a községi tanácsokra? A községi tanácsok, mint állam- hatalmi szervek, hivatásukat az eltelt másfél évtized alatt jól betöltötték és betöltik a jövőben is, bár feladatuk el­tér az eddigiektől. Most a ter­melőszövetkezetek megszilár­dítása a legfőbb tennivaló, így a községi tanács legfőbb fela­data, hogy e cél érdekében tevékenykedj ék. Ahol a tanács és a tsz ve­zetői nem találják meg ponto­san a helyüket a falu sorsá­nak további formálásában, ott napirenden vannak a nézetel­térések és a civakodások. A „ki az úr a csárdában” nézet csak olyan helyen találhat jó talajra, ahol a vezetők politi­kai szűklátókörűségük vagy hiúságuk miatt kerülnek el­lentétbe egymással. Verpelé- ten, Détkén, Makiáron, Mát- raderecskén és szerencsére még egy sor községben a tsz és a tanács vezetői gyümöl­csöző kapcsolatot alakítottak ki és minden személyes érde­ket, hiúsági kérdést aláren­delnek a közös célnak. Ami­kor az egyik szövetkezeti el­nököt megkérdeztük, hogyan képzeli a tanács és a tsz jó kapcsolatát a gyakorlatban, az illető egyetlen mondattal vá­laszolt: „A tanács vezetői él­jenek benne a szövetkezet­ben." A községi tanács és a ter­melőszövetkezet kapcsolatát helyenként tévesen értik és e helytelen gyakorlat kihat e kapcsolat alakulására is. Így volt ez nem is olyan rég Mar- kazon és Bátorban is. Uj tervek, új gyártmányok az Egyesüli Izzóban Gyöngyösön Még az idén megkezdik a félvezetők gyára építését A tervezés, a beruházás, i gépesítés, a hitelellátás, a ve- tőmagjuttatás, mind olyan té­nyezők, amelyekről a község: tanács csak véleményl mondhat, de nem intézkedhet Természetesen a szakszeré vélemény, a hozzáértésről ta­núskodó javaslat csak hasznos lehet, bár manapság csak ke­vés tsz van, ahol nincs szak­képzett vezető és gazdálkodás­ban jártas szakember. Egyes tanácsok abban látják a tsz- ekkel való foglalkozást, hogy bizonyos időszerű problémá­kat napirendre tűzetnek és a különböző tanácsi fórumokkal letárgyaltatnak. Nem sok ér­telme van, ha az aratást, a növényápolást a pártvezető­ség, a tsz-vezetőség, majd a közgyűlés után a mezőgazda- sági állandó bizottság és ezt követően a községi tanács kü­lön is megtárgyalja. Ilyen ese­tekben ugyanis az előadó többnyire ugyanaz az ember, sőt túlnyomó többségében a tanácskozás részvevői sem mások. Ilyenkor fordul elő, hogy egy-egy té­mát „agyonbeszélnek”, az unalomig tárgyalnak. Előfor­dul, hogy a tanácselnök szinte naponta jár a tsz nyakára, hogy szántsanak, vessenek, vagy éppen hogy kezdjék el már végre az aratást. Ahol a termelőszövetkezeti pártszer­vezet, a tsz-vezetőség ura a helyzetnek, világosan látja feladatát, ott, az ilyen községi tanácsok adatszolgáltató szer­vekké degredálják a tsz-t és a statisztikák, kimutatások özö­nét kérik tőlük. —• De hát végül is mit csi­nálhat a községi tanács, ha tő­le telhetőén előre akarja moz­dítani a tsz fejlődését? Biztos séma, — mint annyi más gya­korlati dologban — itt sem ad­ható, mégis az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján akad néhány ma már általá­nos érvényű tanulság. Amellett, hogy a községi ta­nács ellátja a hatáskörébe tar­tóz igazgatási feladatokat, megtartja, és a tsz-szel is megtartatja a szocialista tör­vényesség szabályait, ezen túl is hozzájárulhat a közös gaz­daság fejlődéséhez. Gazdasági téren többek között azzal, hogy széles körű szervező munkát végez a szerződéses áruterme­lés és értékesítés érdekében. A közös és a háztáji gazdasá­gok ésszerű arányainak kiala­kítása is olyan feladat, amely­nek helyes megoldása a községi tanácstól is függ. Értékes tá­mogatást jelent, ha a tanác rendszeresen felhívja a gazda ság vezetőinek figyelmét i termelőszövetkezeteket érinti új jogszabályokra, intézkedé­sekre. Országos és megyei vezetők höz érkezett panaszos levelei ezrei igazolják, hogy a dolgo zók ügyes-bajos dolgait hely­ben nem mindig intézik kellc felelősséggel. Ezért a lakosok a megyéhe; vagy a járáshoz fordulnak, noha ügyük elintézése a köz­ségi tanácsra tartozna. Számos példát lehetne fel­hozni arra vonatkozóan is hogy a községi tanács és a ts; vezetői közösen hangolják ösz- sze a tennivalókat és vállvetve segítik a falu fiatalságának helyzetét, a kulturális kibon­takozást, az öregek sorsát. A községi tanács feladata a tömegek mozgósítása, és az ar­ról való gondoskodás, hogy a termelőszövetkezeti tagok mi­nél szélesebb körben éljenek demokratikus jogaikkal, vegye­nek részt, hallassák szavukat a közgyűléseken. A községi tanácsnak, mini államhatalmi szervnek és a termelőszövetkezetnek gyümöl­csöző együttműködése lénye­gében a szövetkezeti és a ta­nácsi vezetők jó elvtársi kap­csolatából fakad és ezen alap­szik, Ahol nem a parancsolga­tás, a hiúság, a mindenáron való intézkedni akarás jellem­zi ezt a viszonyt ott a tanács és a tsz együtes munkájáról az egész falunak haszna és bol­dogulása származik. Szalay István Még ebben az esztendőben új üzem, pontosabban új üzemrész építéséhez kezdenek, hozzá a Mátra és Gyöngyös között, a Pipishegyen: az Egye­sült Izzó félvezető gyára épül fel a harmadik ötéves terv ke­retében. A 230 millió forintos alapberuházásból létesülő üzem veszi át dz Izzó jelenlegi két emeletet elfoglaló félveze­tőt gyártó üzemrészének sze­repét és az eddigi ötmillió dió­da és a kereken egymillió trióda sokszorosát gyártva já­rul hozzá a magyar elektro­technikai ipar nagyarányú fej­lődéséhez. Bővül tehát az Egyesült Izzó már nevet kivívott gyöngyösi gyáregysége, új feladatok áll­nak az üzem műszaki és fizi­kai gárdája előtt. Nos, ezekről a közelebb és távolabbi ter­vekről beszélgettünk Skultéthy Dezső igazgatóval, hogy képet kaphassunk megyénk egyetlen ilyen jellegű, de az országha­tárokon túl is egyre jobban ismert, fiatal üzeme munká­járól. — A legörvendetesebb, hogy már most részleteiben ismer­jük az 1966. év terveit — ezzel a mondattal és látható öröm­mel vezette be beszélgetésün­ket Skultéthy Dezső, mintegy megadva az egész tájékozódás és tájékoztatás alaphangját, de azt a magabiztosságot is, ami­vel az üzem vezetői rendelkez­nek. nak felmutatásával a Bizo­mányi Áruházban értéken alul, 540,— forintért eladta. A pénzt szórakozásra költötte. A rendőrség országos körözést adott ki ellene és nyomozás után sikerült személyét meg­állapítani. A Füzesabonyi Járásbíróság Nagy Mihályt bűnösnek mond­ta ki társadalmi tulajdont ká­rosító csalás bűntettében, ezért jogerősen háromhónapi szabadságvesztésre és két évig a közügyektől való eltiltásra Ítélte, egyben kötelezte a le­mezjátszó értékének megfize­tésére. mes üveggyártó automata. Ilyen gép hazánkban még nem készült, amiatt a gyógyszer- ipar külföldről volt kénytelen vagy üvegcsét, vagy ilyen gé­pet importálni. S miután a KGST országain belül sehol sem gyártanak hasonló gépet, máris jelentős exportmegren­delések és igények futottak ba az Izzó új gyártmányára. Legnagyobb megrendelő t a Szovjetunió Az Egyesült Izzó komplett televízióképcső gyárat szállít a Szovjetunió és a hazánk kö­zött történt gazdasági egyez­mény alapján a szovjet televí­ziógyártás számára. Ebből a munkából Gyöngyösre hárul az úgynevezett aluminizáló be­rendezés és a képcső-szivattyú vonal elkészítése. Az üzemben járva megállapítható, hogy a munkák, s a vonal elkészült „egyedeinek” ellenőrző próbál mind gyorsabb és jobb ütem­ben haladnak. Az eredmények arra nézve is rendkívül bizta­tóak, hogy további ilyen irá­nyú megrendelések, sorozatok gyártására is felkészült az üzem. „Múzeum” a gyárban A múzeum volt értékeket mutat be, mégis azért hasz­náljuk ezt a kifejezést, mert mindaz, ami a földszinti elő­csarnok vitrinjeiben található és a gyár közvetett, vagy köz­vetlen termelését sorakoztatja fel, ma világszínvonal, holnap már talán muzeális érték csu­pán. Katódcsövek és félveze­tők, izzólámpák, ampullák, te­levíziós képcsövek sorakoznak itt a vitrinekben: korszerű termékek ezek. De, ha valahol* hát az elektronikában a kor­szerűség nagyon is múlandó valami. Éppen ezért a kiállítás* vagy ha úgy tetszik, ez a kis „múzeum” nemcsak büszkesé­get jelent az üzem dolgozói számára, de egyben figyelmez­tetést is: lépést tartani a világ- színvonallal! • Hogy új, korszerűbb termé­kek váltsák fel a világpiacon* s ebben a kis ízelítőt nyújtó kiállításon is a nevet hozó, de időközben mégis elavult régit Gyurkó Géza Falu a város szélén Először csak megfeketül az ég, mint ron­gyos sátorlap foszlányai csüngnek alá a felhők és vág ránk az eső suhogó-csattogó ostora. Medárd utáni, júniusi „nedvesség” nyoma, sár és víz mindenfelé. Csillognak az alföldi sík tájból, fák közül előbukkanó Kerekharaszt házainak piros cseréptetői. Valamikor, nem is olyan régen három béró — a Hatvani—Deutsch testvérek és Radvánszky Albert — birtoka terpeszkedett itten cselédhá­zakkal, zsellérbarakkokkal, uradalmi épületek­kel. De volt ez a föld még belga vagyon is... Óvarsány, Üjvarsány, Cifra-major, Szarkás, Fenyőharaszt, Horváth-tanya, Főni major, Ke­rekharaszt — nagy tanyavilág, szétszórt tele­pülések, nem lehet hát csodálkozni, hogy Pest, Nógrád és Heves megyei monográfiák egyaránt említenek e tanyákból. 1941-ben létesítik „hi­vatalosan” Kerekharaszt faluját, ez időtájt épí­tenek 54 házat a Népjóléti Szövetkezet, az ONCSA és főként a Vitézi Szék finanszírozásá­val Még a háború után is sokáig úgy emlegetik a környékbeliek az új települést, hogy „vitéz­telep”. Valóságos oázis a falu, csodálatos park, kis Üget fogja körül a „főteret” — fenyők, japán akácok, vadgesztenyék. A fák mindenképp hasznosak, védik az épületeket szélvészek meg viharok ellenében. Nyáron az egész szelíd su- sogás ... A ligetben frissen ásott gödrökbe be­tonlábakat döngölnek, piros deszkájú kerti pa­dokat állítanak. Két asszony. — Szerelmeseknek lesz ez jó. Fiataloknak... — így az egyik menyecske nagy hangosan, mintha egyenest nekem szánná a hivalkodó magyarázatot, lám csak, mennyire önzetlenek ők, másokért... Hétköznapok, ünnepek A tanácsháza hosszú, elnyúló épület, lé­hán tották régi vakolatruháját, most éppen ta­tarozzák, az ósdi uradalmi stílus azonban to­vábbra is árulkodik majd. — Ispáni épület volt, rossz, rozoga, mikor ide kerültem. Azóta többször javítást kapott... Az eső utáni csendességben csak egyetlen hivatalos embert találok. Farkas József vb-el- nököt. Épp jelentést ír, gépen, nincs más, hát ő a „kopogólány”. — Hat esztendeje élek itt, mondhatom, is­merek személyesen minden embert, házszám szerint is, ki, hol lakik — mondja, s a véletlen mindjárt bizonyítja a szavakat, fiatal, lila nylonkendős szőke lány kopogtat az irodába, igazolást kér és Farkas József mindjárt leko­pogja az írógépen, pecsétet üt az írásra, oda adja, kész. Nevet nem kérdez, hisz tudja: Berze Rozália. Kerekharaszt fiatal falit, serdülőkorú, 129 házból áll s majd hétszáz lélek lakja. 109 em­ber a termelőszövetkezetben dolgozik, hetven­nek—nyolcvannak az ipar ad kenyeret. Ha valaki meg kíván győződni arról, hogy mit nyújtott a volt cselédeknek, zselléreknek! a népi rendszer, az nézze meg ezt a telepet Kis falu, tíz utca, a tíz utcában 129 ház. A falu keletkezésekor egyivású, falanszterezerű ONCSA-házakat raktak itten a tájra, ma az új házstílus: a családi ház, villastílusban építik, két szobával és mellékhelyiségekkel, de több ennél is tágasabb. Az utolsó tíz esztendőben pontosan hatvankilenc ilyen családi házat emeltek, három utcányira valót Ám nemcsak házat építettek, be is rendezték lakásukat, mégpedig korszerű igénnyel, emellett felruhúz­kodtak. Virágágyások, veteményesek, gyü­mölcsös fogja körül ezeket a takaros építmé­nyeket. Nem is porta a porta — kert nélkül! Ennek a falunak eredeti légköre van, régi és új keveredik egymással. A régi — sivár mo­notonná, az új — a változatosság. Itt van mind­járt az a néhány uradalmi épület, amelyek az oly ismerős múlt emlékeiként megmaradtak: ridegek, hidegek, a nyomor és elesettség árad még köveik közül is, és még csali egy sincs, amelyre a legnagyobb jóakarattal is mondhat­nám, hogy szabadtéri néprajzi múzeumnak il­lenék. Mennyire más világ, mennyire derűsebb színfolt az új házak sara! Van a falunak kultúrterme televízióval, könyvtárral, mozival, van egy postai „ügynök­sége”, négy telefonja, állandó óvodája két óvó­nővel, iskola. Micsoda jelkép: a régi kocsmát építették át óvodának, a falu gyermekei szá­mára, ahol nem is olyan rég velőt és idegron­csoló mérget ittak, a pálinkát — a borivás ma sem divat! — ott most játszva épül egy új nem­zedék! S a vegyesbolt? Dehogyis hasonlítható a hajdani szatócstxjltokhoz, raktára akár a vá­rosi üzleteké. S az igény már ezt is túlnőtte: korszerű önkiszolgáló boltot terveznek! És bisztrót, tsz-iroda házat, magtárat és gyermek- játszóteret! Gyermekjátszóteret? Az egyke fo­galmát itt sohasem ismerték, sohasem tartották. Nem divat már a nyolc—tizenkét gyerek egy­egy családban, de akad ma is, ahol hetet nevel­nek, de leginkább három—négyet, ez az általá­nos. A múlt évben is például 13 gyerek született. A falunak nincs temploma, papja. Az a ko- lompnyi harang az iskolaépületet nyergelő fa- tomyocskában, déli tizenkettőkor is néma maradt. Nagyobb baj — az orvos! A 700 embernek nincs saját orvosa, más faluét használják. He­tente egyszer van rendelés, s akinek nem pont ezen a napon támad baja, utazhat nyolc kilo­métert egy beutalóért, Herédre. Hatvanba az út könnyebb, ott a falu a város szélében — és a falu hamarost a város külterülete lesz. Szövetkezeti história Kerekharaszt haltára 2500 holdra terjed, eecrszázharminc hold a szövetkezeté. A szántó- terület kevés híján ezemegyven hold, ez adja fő termékeiket, a búzát, kukoricát, cukorrépát, de nem kevésbé erőssége a közös gazdaságnak az állattenyésztés. Fejlődése dióhéjban a kö­vetkező ... Volt itt három termelőszövetkezet is — Üj Élet, Béke, Szabad Nép. 1950-ben alakultak, 810 katasztrális holdon, 94 taggal- Az ellenfor­radalom Itt, akár másutt is, nemcsak a rendet, a szövetkezeteket is szétzilálta. Mikor egy év múltán a közös gazdaság újra megalakul, már csak 450 holdja van, A fejlődés innen ugrás­szerű, 1959-ben termelőszövetkezeti község lett a falu. Ügy tűnik, a korábbi szövetkezeti kísér­letek megtermették a tapasztalatot és tanul­ságot, mégis sokan kifelé kacsintgatnak, elége­detlenek a 30 forintot érő munkaegység miatt Nagy az adósság, hárommillió, s azt muszáj törleszteni. Kovács István, a Hortl Gépállomás főagronómusa, aki a „nagy” szövetkezet elnök­ségét elvállalta, türelmet kér és szorgalmas munkát. Egy esztendő alatt kifizetik az adós­ságot s annyi marad még, hogy egy munkaegy­ségre 40 forint is jut Gondosan megfigyeltem, minden ház udva­rán ott a kerekes kút. Mély kutak, 9—13 méte­resek, de tavasszal és nyáron mégis kiapadnak. Ez a nagy gondja a falunak — a víz. Még csak egy patakkal, folyóval sem áldotta e helyet a természet. Hogyan lehet hát gazdálkodni víz nélkül, eredményesen? Egyszerűen! ősszel szántották meg mélyre a földeket, gyűjtsék csak a barázdák az esőt, és annyit gyűjtenek, hogy marad még nedvesség a forró, száraz nyárig is. Így, okosan és ügyesen munkálkodva lett milliomossá a kerékharaszti szövetkezet. Vettek gépeket, s előteremtették a gépekhez a szakembereket is. És építettek. Baromfi-, borjú­nevelőt, sertéshizlalót, íiaz tatót. Minek is sza­porítanánk tovább a szót, tavaly 50 forintot osztottak munkaegységenként és ezt a szintet tartják. Kovács István idén megvált a szövetkezet­től, fontosabb posztra hívták. Január óta olyan ember igazgatja a közös gazdaságot, aki maga is cselédember volt a bárói uradalomban s csak jobbat akar, mint akkor volt, sokkal jobbat. S ezt az embert úgy hívják: Magabíró Mihály. Monográfia-irók között Tejeskávé-bama színű, bőrkötéses könyv, fedelén aranyozott betűk: Kerekharaszt község monográfiája, összeállították: Kovács Kálmán­ná, iskolaigazgató, Fábián Mihályné, Komáro­mi Béláné, Csongovai Petemé és Deák Tibor nevelők. Ez a monográfia volt útikalauzom a falu „régi” históriájában s tulajdonképp ez a monográfia vitt el az iskolába. Olyan szeren­csém volt, hogy a monográfia két szerzőjével is találkoztam, Kovácsné igazgatónővel és Deák Tibor pedagógussal. Kovácsné hét éve él a fa­luban, most az idén búcsúztatta el azokat a diákokat, akiket első osztályos koruk cita végig­kísért. — Azelőtt — mondja — alig mentek tovább a gyerekek gimnáziumba. Nem volt „szokás” ... Most már divat lett ez is. Idén hárman mentek gimnáziumba és né­gyen ipari iskolába; a négy „iparistából” kettő mezőgazdasági gépész lesz. S a többiek? Nem menekülnek a tsz-től, nem kell félni attól, hogy kiöregedik a falu, van fiatal erő, utánpótlás. Nincs munkaerőhiány a szövetkezetben. A fiatal, serdülőkorú falu anyagi gyarapo­dása felemelő, de nem kevésbé a szellemi gaz­dagodás is. Az 1200 kötetes könyvtárat 120-an látogatják. Rádió szinte minden egyes házban van, s minden negyedikben már ott a televízió is. A világ dolgai iránt sem közömbösek, több mint húszfajta újságot járatnak, s nemcsak- hogy majd minden család előfizető, de egy-egy család több újságot is kedvel. Falu a város szé­lében, ezt írtam címül a kerekharaszti képre, most már nyugodtan leírhatom, a falu oda is kívánkozik... Pataky Dezső A földművesszövetkezet bí­róságnál szerzett érvényt kö­vetelésének. A bíróság köte­lezte Kovács Tibort az okozoti kár megtérítésére. Sokkal fondorlatosabb mó­don akart pénzt szerezni Nagy Mihály 20 éves építésztechni­kus, téglási lakos, aki a tisza­füredi ktsz-nél dolgozott. Még a múlt év novemberében Ti­szafüredről Füzesabonyba uta­zott, és itt idegen személy­azonossági igazolvánnyal 1500 forint értékű lemezjátszót köl­csönzött ki. A lemezjátszót ez­után Debrecenben saját sze­mélyazonossági igazolványá­A közelmúltban hirdetett ítéletet a Füzesabonyi Járás- bíróság Kovács Tibor dor- mándi lakos bűnügyében. Ko­vács a füzesabonyi szövetke­zet kölcsönző boltjából egy Terta gyártmányú, 1810 forint értékű táskarádiót vett három napra kölcsön. A kölcsönzési idő letelte után azonban nem jelentkezett és sem a rádiót, sem pedig a kölcsönzési díjat nem fizette le. A szövetkezet feljelentése után a rendőrsé­gen azzal védekezett, hogy a rádiót, amidőn Budapestre utazott, magával vitte és ott tőle ismeretlen tettes a vona- ' ton ellopta. i ítélt a bíróság Elfeledték visszaadni a kölcsönvett rádiót és lemezjátszót Ampullagyártás világszínvonalon A gyógyszergyártás az egész világon hallatlan iramban fej­lődik, s ezzel a fejlődéssel lé­pést kell tartania mennyiség­ben és minőségben is a gyógy­szergyártás „kisegítő” ágazatai­nak is. Az ampullagyártó gép­sor, vagy ahogyan a szakem­berek nevezik: gépvonal-gyár- tása eddig ismeretlen volt Ma­gyarországon. A célgépekből kialakítandó gépvonal teljes sorozatgyártására itt kerül majd sor, ebben az üzemben. A munkák már igen előreha­ladott állapotban vannak, pél­dául a gépvonal lényeges ré­szét képező töltő és forrasztó gép mintapéldányai a jövő év első felében elkészülnek, hogy hozzá lehessen kezdeni a tar­tós üzemi próbákhoz, s azok tapasztalatai alapján a nagy­üzemi sorozatgyártáshoz. A gépvonal, de annak egyes célgépei iránt is rendkívül nagy az érdeklődés külföldön, különösen a Szovjetunióban, de más szocialista, sőt, igen sok kapitalista országban is. Magyarországon először A gyógyszeripar számára nélkülözhetetlen peremes, vagy anélküli üvegcsék gyártására itt készül és kerül már augusz­tusban üzemi próbára a pere-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom