Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-19 / 143. szám

ezer énekes vett részt a IX. egri országos dalosünnepen Szombaton este kezdődött a IX. egri országos dalosünnep háromnapos hangverseny-soro­zata, amelyen másfél ezer éne­kes vett részt. 34 karvezetővel az élen öt gyermek-, két leány-, egy női, hét férfi-, 14 vegyeskar és két zenekar tudása, lelkese­dése, dal- és zeneszeretete emel­te a hagyományos ünnep fé­nyét. A szokatlanul kedvezőtlen időjárás miatt nem a kivilágí­tott főszékesegyház előtt ren­dezték meg az ünnepi megnyi­tót, hanem az egri Gárdonyi Géza Színházban. A hangverse­nyek színvonala, tartalmi ér­téke azonban bőven kárpótolta a közönséget az elmaradt ter­mészetbeli szépségekért. A Tinódi históriás énekéből *ett szignál elhangzása után az egri dalosünnepet Kdcsor Ja­nómé, az Egri Városi Pártbi- ssottság titkára nyitotta meg. Hangoztatta az egri dalosünnep hagyományai ápolásának jelen­tőségét és azt, hogy ez az ünne­pi hangverseny-sorozat emeli lényét felszabadulásunk 20. év­fordulójának. A szombat esti hangverse­nyen mutatták be Egerben elő­ször Szőnyi Erzsébetnek gyer­mek- és zenekarra írt Tinódi oratóriumát. A vasárnap délelőtti hangver­senyen — remek összeállítás­ban — nagy létszámú vendég­kórusok léptek fel. Egy kétszáz főt számláló egyesített énekkar Karai Barikádra című művével zárta ezt a programot, amely­nek bevezetőjeként Danes La­jos, a városi tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője üdvö­zölte a találkozó vendégeit, méltatta az ünnep jelentőségét. A vasárnap esti hangverseny a hatvanöt éves mester, Bárdos Lajos, Kossuth-díjas zeneszerző és karnagy köszöntésére szólt. Ferencz János, a városi tanács vb-elnökhelyettese meleg sza­vakkal üdvözölte Bárdos Lajost, a vokális zene egyik legnagyobb hazai tekintélyét. Az. üdvözlés után a ma is fiatalos lendület­tel alkotó és dirigáló profesz- szornak babérkoszorút nyújtot­tak át, valamint a városi ta­nács ajándékát. Bárdos Lajos meghatott sza­vakkal mondott köszönetét az ünneplésért. Az esti hangverseny során két Bárdos-mű egri bemutató­jára került sor. A Váci Mihály Még nem elég című versére írott kórusművet a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes Énekkara adta elő Szabó Tibor vezényle­tével, míg az egyesített egri és füzesabonyi énekkarok a szer­ző vezénylete mellett az Eger­nek, az egri énekeseknek írott Eger című művét énekelték. Mindkét bemutató nagy sikert aratott. A szombat esti műsorban szólót énekelt Marczis Demeter operaénekes, Liszt-díjas, míg vasárnap este Pákolitz István és Váci Mihály versét dr. Ripka Kálmán, illetve Szívós József mondották eL Az országos méretű és orszá­gos visszhangot keltő egri dalos­ünnepség hangverseny-soroza­táról a Magyar Rádió felvétele­ket készített. Az ünnepségek alkalmából vasárnap délután a szervező bizottság fogadást rendezett a megjelent karnagyok és a kó­rusmozgalom Egerben időző képviselői részére. Hétfőn este mutatkoztak be az ünnepség záróakkordjaként az Egri Szimfonikusok. Beetho- ven-hangversenyükön az Eg- mont-nyitányt, az F-dúr ro­máncot, és az I. szimfóniát ját­szották. Ünnepi köszöntőt mon­dott Dienes Tibor, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak csoportvezetője. Hegedűn közreműködött Jász Pál, míg a szimfonikusokat Farkas István vezényelte. Az országos dalosünnep mél­tatására még visszatérünk (f. a.) Egri sikerek a Ki mit fűd ? döntőjén Győzött Szemében fáradtság ül. A Ki mit tud? több hetes „meneté­nek” minden izgalma, fe­szültsége ... mi nemhiába volt. Megnyerte. Az egri Kovács Katalin első lett a táncdalénekesek között. A magyar kulturális küldött­ség tagja az algériai VIT-en. Első külföldi útja lesz ez az észak-afrikai. Valahogy úgy beszél, mintha nem is hinné el az egészet, mintha még nem is jutott vol­na el tudatáig a győzelem. Második gimnáziumban kez­dődött. Zenét hallgattak a fo­lyosón. Mentek a hangok felé. Az iskolazenekar próbált. Né­ha „beleüvöltöttem” — meséli. De ez, úgy látszik, jól sike­rült, mert a zenekari tagok erőszakkal rávették, hogy éne­keljen valamit. Csak a dalla­mot dúdolta, mert akkor még nem tudta egyetlen slágernek a szövegét sem teljesen. Aztán iskolai rendezvényeken lépett fel, s most újabban a Nautilus zenekarral. Azelőtt állandó zenekara sem volt. Már-már visszalé­pett a Ki mit tud?-tól... Még most, hogy győzött, s a fényes televízióslámpák tüzé- ben már annyiszor „edződött” milliós nézőtábor előtt még Nemzetközi csekkhamisító bandát lepleztek le Rómában Az olasz rendőrség egyik ve­zetője New Yorkban újabb részleteket közölt az Itáliában leleplezett nemzetközi bandá­ról; amely csekkhamisítással és más manőverekkel fantasz­tikus összegekre tett szert. A banda, a legújabb bejelen­tés szerint, mintegy kétmillió dollárt csalt ki Európában, Latin-Amerikában és az Egye­sült Államokban. A maffia mellett a most leleplezett tár­saság alkotta a legnagyobb bűnszövetkezetet, Itáliában. Ugo di Loreto, az olasz rendőrség helyettes parancsnoka, aki az Interpol, a nemzetközi rendőr­ség Rio de Janeiróban sorra kerülő évi ülésére átutazóban nyilatkozott a sajtónak, közöl­te, hogy eddig húsz személyt tartóztattak le, 50 másik bűn­társ személyazonosságát álla­pították meg és 50 személy ügyében még folyik a nyomo­zás. A bűnszövetkezetet két brazí­liai alakította nem sokkal a második világháború után, a társaság tagjait Dél-Ameriká- ban képezték ki. A főhadiszál­lásán a banda korszerű nyom­daberendezésekkel rendelke­zett pénzügyi okmányok, útle­velek és személyi iratok hami­sítására. A bűnszövetkezet fu­tárai, akik lopott csekkeket váltottak be az európai ban­kokban, kizárólag lopott repü­lőjegyekkel utaztak. A társaság arra specializálta magát, hogy ellopja a bankok pénzügyi okmányait tartalmazó postai küldeményeket New York és Dél-Amerika között A dokumentumokat lefényké­pezték, majd visszajuttatták a posta forgalomba, hogy ne keltsenek gyanút. Ezután a le­téttulajdonosok aláírásait és papírjait, üzleti titkait felhasz­nálva, hatalmas összegeket vet­tek fel a New York-i bankhá­zaktól. Csupán tavaly 450 000 dollár bevételre tett szert a ró­mai bűnszövetkezet: a bankok pénztárainál rendszerint gyö­nyörű elegáns nők jelentek meg a hamisított csekkekkel s az olvadozó péntárosok gya­nútlanul fizettek. ÍMTII most is bizonytalan, ha tánc- daléneklésről van szó. Saját bevallása szerint sincs önbizal­ma. Viszont makacs, konok. Énekelni soha nem tanult, hangszeren nem játszik, kot­tát olvasni nem tud. Csak úgy, a „kutyakotta-olvasást” — nevet fel. Azt figyeli, hogy felfelé, vagy lefelé haladnak a kottafejek... A közönség, a nézők, az el­fogulatlan, ismeretlen embe­rek is helyeselték a zsűri dön­Második lett Egy modern festmény a sa­rokban és egy oklevél: a Ki mit tud?-ért. Egy másik a ki­tűnő tanulásért. És friss él­mények a televíziós szereplés­ről, meg a tanulási láz az érettségire. Ez jellemzi most Szabó Erzsébetet. 21-én érettségizik; a Gár­donyi Géza Gimnázium ta­nulója, aki a Ki mit tud? döntőjében a prózamondó ka­tegóriájában második lett Jú­lius 1-én felvételizik a debre­ceni bölcsészkar magyar—nép­művelés szakán. Sok minden érdekli. Hogy legjobban mi­csoda? A rajzolás! Meglepő válasz, egy prózamondó győz­testől. Aztán megnéztem a rajzait és már nem csodál­koztam. Természetesen szereti a prózamondást is. Példaképe: Keres Emil. Nagy élményei közé tartozik, hogy személye­sen is beszélhetett vele és Ka­zimir Károllyal, a Thália Szín­ház két vezetőjével. Verset még soha nem sza­valt Csak prózát De azt már évek óta. tését: Kovács Kati vitathatat­lanul a legjobb volt. Imádja a táncdal éneklést. Jobban mondva a dzsessz- éneklést. Improvizál, amit igen kevesen csinálnak még a pro­fik közül is. Azt a műfajt ke­resi, próbálgatja, amit Szir­mai Márta és Ella Fitgerald énekel. De kedvencei mégis Koncz Zsuzsa és Toldy Mária. (Természetesen fátgeraldon kí­vül.) Bizonytalanul mondja, hogy beadta jelentkezését a rádió tánczenekari stúdiójába. Ösz- szel megy felvételizni. De hogy az életcélja a táncdal- éneklés lenne? Azt még nem tudja. „Nagyon rázós ez a pálya”. Angolul és olaszul is éne­kel. De nem beszéli egyiket sem. Hallásból tanulja az ide­gen szöveget és a zenét, mag­nóról. Csak úgy, hallásból.. Gitározni szeretne, legalább egy pár akkordot megtanulni. Kell a stúdió-felvételhez va­lami hangszer. östehetség? Lehetséges. De az biztos, hogy rengeteg mun­kával, gyakorlással, autodi­dakta módon, valami újat akarva „gyötörte magát”. És győzött í % mmmm m Hívták film- és televíziós szereplésre is. Nem ment Nem akar színésznő lenni, és most különben is, első az érettségi. Tanár lesz, tanár akar lenni.' Vagy: „Ha az idén nem vesz­nek fel, akkor jövőre a képző- művészetire jelentkezem”. De nem sok esélye van rá; hogy ne vegyék fel, hiszen a kitűnő tanuló Szabó Erzsi KISZ-ajánlólevéllel megy fel­vételizne (berkovits) IV. Századunk piramisa : Sadd el Aali Az asszuáni Shari Abtal el Horreyán, az elegáns Cataract hotelben nagy a forgalom. A fekete arcú, fürge londinerek, szolgálatkész boyok tesznek- vesznek, a vendégsereg kíván­sága szerint Csúcsidényben vagyunk, a sivatagi „tél” kel­lős közepén. A sarki rendőr vastag, fekete posztóruhát, az utca embere melengető kabá­tot öltött, fejére vastag sálat, kendőt csavart, ahogyan té­len illik, hiszen plusz har­mincra „csökkent” a hőmér­séklet. De a hűvös angolok, a hangos amerikaiak, az elegáns svédek, a lezser franciák, a gőgös németek rövidnadrágo- san, fehér ingben, trópusi ka­lapban indulnak várost nézni. Élvezik a 30 fokos meleget. Néhányan á Níluson túlra, a csodálatos trópusi parkba ké­szülnek, csak az átkelő-vitor­lást várják. A parton kis gomba-ernyők alatt éltesebb amerikai hölgyek fiatal, bar­na bőrű egyiptomi fiúkkal barátkoznak. A fiúk kedvesen törve beszélik az angolt, az él­tesebb hölgyek pedig gálánsán fizetik a néhány percbe kerü­lő közösen elfogyasztott Colát, mango juicet. Mi tagadás, ka­landot remélnek a mesés Ni­ár^SPOJStó 1305. június 15., kedd lus-parton ... Több valószínűleg nem is érdekli őket az országból, eb­ből a városból. Pedig Asszuán már régen nem a Nílus-part- ról, kellemes teléről, luxus­szállóiról híres. öt esztendeje már, hogy 1960. január 9-én Nasszer el­nök intésére díszlövés dördült Asszuánban, kilencszáz kilo­méterre az Egyesült Arab Köztársaság fővárosától. A homokkőhegyek sokáig vissza­verték a sivatag mély csend­jét zavaró hangokat. Sokan sejtették már akkor, hogy az ősrégi mondással ellentétben nem „Ahogy Allah akarja”, hanem amint a szükség kí­vánja, úgy épül Egyiptomban, Napisten egykori földjén a XX. század piramisa, a Sadd el Aali, a nílusi óriásgát. A város szélén álltam, a nagygát építkezéséhez veze­tő széles úton, ahol a zöld a sivatag homokjával találkozik, s ahol vadonatúj emeletes há­zak sorakoznak. Valamennyi lakáson légkondicionáló be­rendezés. Helybéli ember, fe­kete bőrű, csillogó szemű, a déd- és ükapák földig érő köntösét viselő arab szólított meg — oroszul. — Köszöntlek, idegen; a mi városunkban. Orosz vagy, ugye? Azután csodálkozott, hogy nem. Errefelé az utóbbi ess­Az arab és a szovjet nép összefogásával gyors ütemben épül az asszuáni erőműóriás. tendőkben az európai leg- többnyire a Szovjetunió pol­gára. Másfél ezer szakember él itt a városszéli új telepen, hogy a 33 ezer arab munkás­sal összefogva felépüljön Egyiptom reménysége, az óri­ásgát. — Mahmud Saiad — nyúj­tott kezet barátságosan azasz- szuáni ember. — Magam is a nagygátnál dolgozom, egy moszkvai mérnök keze alatt. Apám, nagyapám, meg annak az apja is tevehajcsár volt, ár­nyékot keveset láttak, annál többet szívta őket a nap 50— 60 fokos sugara, ette májukat a nílusi kór, vakította sze­müket a trachoma. De én emellett a mérnök mellett művezető leszek. Itt, az erő­műnél. S ahányszor erre já­rok, a szovjet kolónia lakóte­lepe mellett, mindig megállók egy percre, elgondolkodom, s mondom magamban: Mah­mud, Mahmud, most az oro­szok embert nevelnek belőled, s ha elmennek, te költözöl ezekbe a házakba. Munkád, szakértelmed alapján megér- demled. Lesz hűvös lakásod, fürdőszobád, sőt egykor hűtő­szekrényed is™ Ki tudja meddig ábrándo­zott volna még újdonsült is­merősöm, ha érdeklődésem nem zökkenti a jelenbe. Kértem, kalauzoljon a nagy építkezésen, magyarázza el, mi is épül itt, Asszuán határá­ban. Ö készséggel, s a vendég­látó felelősségével sietett se­gítségemre. — Mindhiába próbálná bár­ki is, a mai Egyiptomról csak­nem lehetetlen beszámolni az évezredes nagy múltra törté­nő utalások nélkül, hiszen lépten -nyomon ölelkezik a múlt és jelen, egymás tőszom­szédságában állnak évezredek és a ma alkotásai, negyven­ötven évszázadot élt kolosszu­sok, s a mi korunk kézjegyei — mondotta Mahmud Saiad. — A nílusi nagygátat is Am­mon Hoteb fáraó kora álmod­ta meg sok ezer évvel ezelőtt, de csak a ma élő generáció építheti fel. Több órán át jártuk együtt a terepjáró GAZ-zal az építke­zés óriási területét, míg ki­rajzolódott előttem a giganti­kus mű plasztikus képe, az az óriási munka, amelynek végre­hajtásához egy egész ország állt csatasorba. Egyiptomban évente kétszer, legjobb esetben háromszor esik az eső. Az egymillió négyzetkilométernyi területből alig három százalékot művel­nek meg, a többi rész termé­ketlen, kihalt sivatag. A Nílus völgyében 16 millió földmű­velő fellah zsúfolódik össze. Sorsuk teljesen a Nílus szeszé­lyétől függ. A nagy folyam évezredek óta élet és halál ura. Áradásaitól függ a 28 mil­lió ember kenyere, élelme, a termés sorsa. Évente 35—40 milliárd köbméter víz ömlik kihasználatlanul a Földközi­tengerbe. Az egyiptomi forra­dalom csillantotta meg először a reális lehetőséget, hogy a Ní­luson építendő óriási gáttal nagymértékben csökkenthetik a szegénységet és a nyomort, a múlt szomorú örökségét Egyiptomban. — A Keops-piramist — mondotta többször is Mahmud barátom — joggal nevezik „vi­lágcsodának”. Ám a ma élő nemzedék már túlszárnyalta ezt a gigászi építészeti alko­tást. Nem is két-háromszoro- san, hanem legalább tizenhá­romszorosán. Az építkezés óriási területén — ahol külön közlekedési rendőrség irányítja a munka­gépek forgalmát — a Szovjetunióból érkezett korsze­rű, nagy teljesítőképességű gépek, daruk és egyéb modern eszközök végeznek minden fá­rasztó munkát. Az Egyesült Arab Köztársa­ság partjait két tenger hullá­mai mossák. A harmadik ten­ger most alakul ki Asszuán­tól délre, 500 kilométer hosz- szan húzódik át Szudánba. Az Asszuáni tengerben mintegy 130 milliárd köbméternyi víz gyűlik össze, amely most szin­te haszontalanul ömlik a Föld­közi-tengerbe. A Naszr (Győzelem)-tenger 700 000 acre (1 acre — 0.70 kát. hold) öntözését teszi majd lehetővé. Az öntözött terület évente két, sőt többnyire három termés betakarítását biztosítja. A legfontosabb azonban az, hogy 1 millió 300 ezer acre si­vatag változik fokozatosan mű­velhető mezőgazdasági terü­letté. A modern öntözőberen­dezések később több mint 2 millió acre holt sivatagot tesz­nek termővé. Egyiptomi köz­gazdászok számításai szerint ennek gyümölcseként 30 száza­lékkal növekszik az ország mezőgazdasági termelése. A négy kilométer hosszú, alapjainál egy kilométer széles duzzasztógátnál a világ egyik legnagyobb vízi erőműve épül, amelynek tucatnyi áramfej­lesztő berendezése évi nyolc- milliárd kilowattóra villany­áramot termel majd. Ilyen lesz Asszuánnál a XX.’ század „piramisa”, korunk emberének évszázadokra szóló, maradandó alkotása. Verejté­kének, akaratának emlékműve, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom