Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

Mea culpa helyett — pótvállalás 16 mázsa csirke A bélapátfalvi Március 15. Termelőszövetkezetben az idén jelentős mértékben fog­lalkoznak a jövedelmező ba­romfitenyésztéssel. A szövet­kezetiek ötven mázsa baromfi értékesítésére kötöttek szerző­dést a felvásárló vállalattal, amelynek egy részét a korai nevelésből már leszállítják. Az elsőnek nevelt csirkékből 16 mázsát a napokban adnak át. A következő szállításhoz két­ezer csirkét nevelnek. Először a dimitrovbeliek ha­tározták el, hogy a felszabadu­lási munkaversenyban részt vesznek, méghozzá úgy, hogy szocialista címért küzdő mun­kacsapatot alakítanak ki. ök voltak a kezdeményezők Gyön­gyösön. Elsőnek női csapat vál­lalkozott erre a feladatra. A kezdeményezés azonban nem rekedt meg egyetlen tsz határain belül, már az Űj Élet Tsz asszonyai közül is két csa­pat állt be azok sorába, akik MIT TUD A FÜRGE? (Kiss B, felvétele) Látogatók érkeztek a kórház­ban fekvő finomszerelvénygyá- ri munkáshoz, akinek egy óvat­lan mozdulata miatt megsebe­sült a keze. Mielőtt még meg- - szólalhattak volna a gyár kül­döttei, a munkás kérdése tü­relmetlenül szállt feléjük: — Mi lesz a brigáddal? Ugye, nem zárják ki őket a balesetem miatt a versenyből? Az aggódó kérdésre hirtelen nem tudtak mit válaszolni a beteglátogatók, de ez a kérdés szöget ütött sok ember fejébe: valóban megkövetelhető-e, el- várható-e a szocialista brigád címért dolgozó emberektől, vagy a szocialista brigádok tagjaitól, hogy éveken át ab­szolút tökéletességet érjenek el munkában és magatartásban, hogy éveken át egyetlen hibát se vétsenek, s ha legkisebb bot­lásuk is akad, az egész brigád azzal bűnhődjék, hogy kiesik a további versenyből. őszintén be kellett vallani- ok olyan túlzott követelmé­nyek ezek, amelyeket nyugodt lelkiismerettel nem lehet ma­napság még támasztani, szoci­alista brigádtagokkal szemben sem. De akkor mi legyen a meg­oldás? A hibákat, botlásokat elnéz­ni szó nélkül e brigádok tag­jainál sem lehet, miután arra vállalkoztak, hogy igyekeznek • • Ötszáz Vad szél nyargal a füzesabo­nyi utcákon. Papírokat ragad magával, port, szemetet kavar fed az örvény. — A harmincas években volt ilyen komisz idő, — mondja egy idős parasztember a vasútállo­más ablakában — kabátban arattuk a gabonát. Egyáltalán nem irigylésre méltó a mezőgazdaságban dol­gozók munkája most sem. A késői kitavaszodásra jött ugyan egy kevés jó idő, de a fagyos- szenitek —, ha fagyot szerencsé­re nem is — szeles, hűvös idő­járással köszöntöttek be. Asszonyok a szélben A Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Bartha András és Gál János, a főagronómus, ilyen időben sem mulasztja el a ha­tárjárást A könnyű lovas ko­csin, amivel utaznak, kevésnek bizonyul a viharkabát is a szél ellen- Csak a közeli Szabó-bri­gádhoz hajtanak, mégis gémbe- redett ujjakkal érnek a brigád- vezetői megbeszélésre. — Nem lehet eleget dicsérni az asszonyainkat — mondja a szövetkezeti elnök —, ilyen cu­dar időben, sem arról beszél­nek, hogy mikorra fejezik be ezt, vagy azt a munkát, hanem | arról faggatják az embert, mát j kell még csinálni? — Pedig nem gyerekjáték dől-1 gotzni most a határban, ahol se fa, se ház nem áll a szél útjá­ba — ad jelentőséget az elnök szavainak Gál János, — Hatvan —hetven kilométerre becsülöm! a szél sebességét és ezért szél­verésre is számolhatunk a par I lántáknái. — Csak így tudunk előrébb! jutni a tavaszi munkákban, hogy a szövetkezet valamennyi tagja részt vesz benne, ötszáz­húsz az állandó taglétszámunk, ebből 220 asszony, akik vasár­nap is kijárnak dolgozni — foly­tatja az elnök. A Szabó-brigádban még a be­teg társuk maghozó sárgarépá­ját is megkapálták, mert ebből a vállalás szerint 1200 négy­szögöl jut mindegyikükre. Hatéves brigádok Mintegy négyezer hold szán­tóterülettel rendelkeznek a Pe­tőfi Tsz-ben. Ez a terület zöm­mel a Miskolc—Budapest vas­útvonal déli részén, Kál felé, a dormándi és szihalmi határré- szen terül el. Az 1959-es szer­vezéskor a széttagolt terület­nek megfelelően állították ösz- sze a brigádokat. Mindenki az otthonához közel eső brigádte­rületre jutott, ahol külön kis közösséget alkotnák a nagy csa­ládon belül. Munkájukat a hat éve megválasztott brigádveze- tök irányítják, az előre kidol­gozott vetésterv alapján. Az idén táblákat kellett cse­légni, mert a mélyebben fek­KMM\ Nemrégiben csodagye­rekekről olvastam: a hatéves lás Argay Atti­láról, aki tizenkét imp alatt tanult meg lati­nul, a híres Praun Zsig- mond Ottóról, akit a szülei két és fél éves korában írattak be az elemibe, továbbá a zse­niális Franki Máriáról, aki számtantudományá­val királyok előtt pro­dukálta magát. Ezekről a csodagye­rekekről eszembe ju­tott a fiam. Nem, ő nem tanult meg tizenkét nap alatt latinul, nem két és fél éves korában írattuk be az általánosba, és nem lehet rá azt mondani, hogy számtanzseni, mégis csodagyerek. Tes­sék elhinni, nem az atyai büszkeség beszél belőlem, nem vagyok elfogult szülő. Miért csodagyerek? Elmondom. Tegyük fel, hogy ven­dégségbe akarok menni vele. A gyerek játszik valahol. Jó fél óra, míg megtalálom. Ijesztő kül­seje van: a haja tele homokkal, a homlokán okkersárga festékfolt, az orra kátrányos, az álla sáros és a kezén gipsznyomok. Felesé­gem gyorsan megfür­deti, és tiszta ruhát ad rá. Amikor egy pilla­natra nem ellenőrizzük, eltűnik. Két perc múlva visszasomfordái. Az ar­cán lila tintafolt, a fü­lén zöld olajfesték és ingén pörköltszaft. — Hol voltál? — kiál­tunk rá kétségbeesetten, — Sehol — feleli pi- tyeregve. — Kardos Pi­tyuval beszélgettem az ajtó előtt ... Nem értem. A felesé­gem nem főzött pörköl­tet, nem festettünk zöld olajfestékkel, és én nem használok lila tintát. Utálom a lila tintát. Végigjárom a szomszé­dokat: ők sem főztek pörköltet, nem festettek zöld olajfestékkel, és cgyikőjüknek sincs lila tintája. Végignyomozom, az egész házat. Semmi eredmény. Feleségem újra meg­fürdeti a gyereket, és tiszta ruhát ad rá. Rá­parancsolok a fiamra: meg ne moccanj! Nem moccan meg. Mégis, amikor indulni akarok, észreveszem, hogy az egyik karja kormot, a másik poros és az ujjain karmazsinpiros festék­nyomok. — Elmozdultál? ri- vallok rá. Sírva fakadt, hogy ő nem mozdult el. Hát akkor a korom, a por, a karmazsinpiros fes­ték? Rejtély. Tanácsta­lan vagyok. Meggyanú­sítom a feleségemet, rosszul fürösztötte meg a gyereket. — Akkor fürdesd meg te a fiadat, ha én nem értek hozzá — feleli sér­tődötten, és kezembe nyomja a szappant s a súrolókefét. Meg is teszem. Aztán tiszta ruhát adok rá és elindulunk. Midőn fel­szánunk a villamosra, megdöbbenve veszem észre, lu>gy a gyerek bal arca olajos, jobb arcán kávéfoltok és az ingén fűnyomok viríta­nak. Misztikus dolog — gondoltam magamban —, ha nem volnék mate­rialista, akkor most azt gondolnám, hogy... Megpróbálom zsebken­dővel tisztára dörzsöln az arcát, nem megy, még jobban szétdörzsö­löm a foltokat. Fordul­junk vissza szégyen­szemre? Azért sem for­dulok tússzá. Beszállunk a villamosról. A fiam csendben, illedelmesen lépeget mellettem. Utunk céljához érve, még egyszer szemügyre veszem. Soha még ilyen piszkos nem volt: cipő­jén mészpacnik, talpá­ra tölgyfalevelek ragad tak, harisnyája agyagos, homlokán baracklekvár, alsó karján aranyfes­ték, nyakán gépolaj, te­nyerén zsírfoU, ingén csokoládényomok, ha­jában angyalhaj. Nem. Így nem lehet vendégségbe menni. Mit gondolnának ró­lunk? Szép csöndben visszafordulunk. Otthon a feleségem gyorsan megfürdeti a gyereket, és vacsora után mars az ágyba. Egy perc alatt elalszik. Lábujjhegyen odalo- pózunk az ágyához, és gyönyörködünk benne. A takaró alól kilát­szik a lába. Az egyik lábán szil­vaíz, a másikon hamu. — Csodagyerek — sut­togja a feleségem. — Ezt más gyerek nem tudná utánacsinálni... Elérzékenyülten, büsz­kén egymásra nézünk. MIKES GYÖRGY szocialista módon élni és dol­gozni. .. de lehet jóvátenni a hibát. Így született meg a pótválla­lások gondolata, amely mosi kezd meghonosodni a szocialis­ta brigádok házatáján, abból a nagyonis reális következte­tésből, hogy ha már a hiba el­követését nem tudták megaka­dályozni, becsületesen vállalva a vele járó következményeket, minden igyekezetükkel próbál­ják ' visszaszerezni a brigád becsületét, s még lelkiismere­tesebb, jobb munkával köszö­rülik ki az igazolatlan hiány­zással, vagy más fegyelmezet­lenséggel okozott csorbát. S így történt, hogy mégis megnyugtathatták a brigád sorsáért aggódó munkást, mert társai jelentős mennyiségű tár­sadalmi munkát ajánlottak fel, s végeztek el bizonyítva: ko­molyan gondolják a hibák rit­kítását, kijavítását, s tíz—húsz­szorosát adják annak, amellyel társuk megkárosította az üze­met, s veszélyeztette a brigád vállalásának teljesitését. Másik esetben, amikor az egri Finomszerelvénygyár F üzemegységének munkása egy családi ünnepséget követő na­pon nem tudott munkába men­ni, s emiatt igazolatlan hiány­zást írtak neki, szintén ve­szélybe taszította a brigád vál­lalásának teljesítését. :an — eg\ vő területekei átázott a föld. A vetés a kukorica kivételével mégis befejeződött, végeztek a mák, a saláta sarabolásával és egységével, a cukorrépa sara- bolását úgyszintén befejezték, egyelése folyamatban van. — Egy-egy gép szervezés sze­rint a brigádokhoz tartozik, a többi a központi irányításunk alatt áll. A brigádoknak jut még 6—9 fogat is. Hatéves gya­korlat mutatja ennek a rend­szernek a helyességét. — A Szabó-brigád most szo­rongatott helyzetben van, mert területükön háromszáz hold még nem művelhető. Ez a Szi- halom felé eső rész, ahová ku­koricát és hetven holdon borsós csalamádét vetünk. — Ma itt is megkezdjük a szántást, kultivátcrozást és a vetést. Több gépet irányítunk ide. Tiz nap alatt végzünk. További feladatok Szabó, Pál, Szikla és Czakó, a négy brigádvezető, minden­nap a kora délutáni órákban megbeszélést tart a szövetkezet vezetőivel. Pál brigádja két gépet kap szántásra egyet nehéz fogaso­lásra kettőt vegyszerezésre, ket­Keresték a megoldást, mive hozhatnák helyre társuk bot­lását, míg végül úgy döntöttek hogy „kárpótlásul” az egy iga zolatlan hiányzásért 1000 nor maórányi időt takarítanak me| az üzemnek, hogy ki ne esse nek a versenyből. Nem nehéz elhinni, hogj ezek a pótvállalások komol% erkölcsi kötelezvények a bri­gád számára, s hogy ezek va lóra váltásáért milyen lelkiis meretességgel dolgoznak első­sorban a hibát elkövető mun kások, műszakiak, de társait is, akik önként vállalták i többletet. S nem vitás az sem, hogy i komoly anyagi megtakarítá: mellett ezek a közösen vállal pluszok milyen jó hatással van­nak a gyári kollektíva össze- forrottságára, a közös ember erények kiteljesedésére, egy­más nevelésére. Ezért hódítanak mind na­gyobb tért üzemeinkben a pót vállalások, amelyek a mere1- adminisztratív intézkedések vagy a vétkesek mea culpázá- sa helyett a reális helyzetbő kindulva próbálnak ember: megoldást találni a hibák ki javítására. Ezért sorolják a pótvállaláso kát a szocialista munkabrigá­dok életének szimpatikus, új vonásai közé. Kovács Endre r célért tőt szállításra és egyet a kuko­rica vetéséhez. Kóródi LászU és Bocsi József háztáji terű le teket szántanak úgy mennek a Szabó-brigádhoz. Czakó brigád­jánál szánt az SZ-100-as, a bri­gádtagok a mák egyelését foly­tatják. Szabóéknál szántásra, talajelőkészítésre, kukoricave­tésre irányítják a gépeket. A Sziklai-brigád gyűrűshengere- zéshez, szállításhoz kér gépet, tagjai folytatják a cukorrépa egyelését. Már a megbeszélésen sző esik a lucerna kaszálásáról, az egye- lés utáni kapálásokról. A növénytermesztés idősze­rű feladatai ezek, amelyeket a szövetkezet mintegy félezer tagja egy tagként, az időjárási viszonyokat kihasználva végzi el. A gazdaság vezetői már to­vább mentek, nagyjából kije­lölték az őszi kalászosok terü­leteit. A korábbi évek tapaszta­latai alapján kidolgozták az előveteményeknek megfelelő betakarítási sorrendet és a ve­tés ütemezését is. A tavaszi feladatoknak ez ad nagyobb jelentőséget, brigádvezetők és termelőszövetkezeti tagok ré­szére egyaránt. (P- E.) ezután szocialista módon akar­nak élni, dolgozni és tanulni. A városi Nőtanács kezdeményezé­se jó talajra talált Gyöngyösön* szívesen segít a továbblépés- ben a városi pártbizottság is. Az Üj Élet Tsz két munka­csapata már megkötötte a szo­cialista szerződést, előzőleg ta­nácskozott a pártalapszervezet és a közös gazdaság vezetői­vel, hogy vállalásuk csakugyan onnan merítsen feladatot, ahol a legnagyobb szükség van a lelkes erők összefogására. Le- iicrtai Istvánné munkacsapata elhatározta, hogy a hozzájuk tartozó területen a paradicso­mot legalább negyvenöt száza­lékban export minőségben ter­meli, a csemegeszőlőből pedig a termelt mennyiség kilencven százalékát teszik exportra al­kalmassá, ennek szedését és csomagolását is kellő gonddal végzik majd. Bognár Györgyné munkacsa­patának a szerződésben rögzí­tett vállalása az általuk ter­melt uborka mennyiségének 65 százalékát jelöli meg exportké­pes mennyiségre. Ez a csapat a szántóföldi növénytermesztés­ben érdekelt, vállalásuk is erre a területre korlátozódik. Mindkét csapat több pont­ban rögzítette elképzeléseit, felölelték tervükben a gazdál­kodáson túl a kulturális életre és a politikai képzésre vonat­kozó célkitűzéseiket is. Nem feledkeztek meg a segítség ké­réséről sem, az egyik csapatnál Veszprémi Sándor, a másiknál Melicher László brigádvezető kötelezte magát arra hogy ese­tenként segítséget ad Prell Já­nos pedig mindkét csapatnál a kulturális célkitűzések megva­lósításában működik majd köz­re. A szocialista munkacsapat címért folyó verseny tehát ki­lépett kezdeti szakaszából Gyöngyösön a termelőszövetke­zetekben joggal bizhatunk ez­ért további szélesedésében. (gmf) A példa követői lalat ezt a gondoskodást eddig elmulasztotta, és közeleg a jú­lius 1-i határidő, ezért a városi tanács meghosszabbítja a fel­mondást, és hozzájárul ahhoz, hogy az épületben lévő konyha és étterem október 1-ig üzemi étkeztetést biztosítson a dolgo­zóknak. Most már az Észak-magyar­országi Üzemi Vendéglátó Vál­lalat vezetőin a sor, s október 1-ig gondoskodhatnak a dolgo­zók üzemi étkeztetésérőL ★ A városi tanács vb-elnőkhe­lyettesének nyilatkozata után felkerestük Tóth Lászlót, az Észak-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat Igazgató­ját, s kértük, nyilatkozzék; ml lesz október 1-c után, hogyan tudják pótolni a tanács épüle­tében lévő konyhát és étter­met? A vállalat igazgatója nem mondott semmi bízatót Már kiküldték — mintegy harminc vállalatnak — az üzemi étkez­tetést felmondó leveleket. Ter­mészetesen a tanács nyilatko­zata után meghosszabbítják az étkeztetést — október 1-ig. De október 1-e után — az igazga­tó nyilatkozata szerint— kony­hakapacitás hiányában nem tudják biztosítani a 650, — sőt ez a szám azóta már 720-ra emelkedett — dolgozó ebédjét. ★ A SZERKESZTŐSÉG MEG­JEGYZÉSE: Azok az egri dolgozók, akik jelenleg a városi tanács épüle­tében kapnak üzemi ebédet* október 1-e után sem marad­hatnak étkeztetés nélkül. Az üzemi étkeztetés megszervezé­se, az ebéd biztosítása elsősor­ban az Üzemi Vendéglátó Vál­lalat feladata. Ez a vállalat profilja — mint a nevéből is következik — ezt a vállalatot kizárólagosan azért hozták létre, hogy gondoskodjék a dolgozók olcsó üzemi étkezte­téséről. Október 1-ig még van idő. Az Észak-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat még meg» szervezheti az étkeztetést ta, hogy a tanács épületében lévő 2-es számú konyha és ét­terem felmondása szabálysze­rűen történt, pontosan betart­va az Észak-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalattal kötött szerződés pontjait. A ta­nács hat hónapot biztosított az Észak-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalatnak arra, hogy gondoskodjon a dolgozók üzemi étkeztetéséről. Tekintettel arra, hogy a vál­Lapunk április 29-i számá­ban cikket irtunk Július 1-töl üzemi ebéd nélkül marad 650 egri dolgozó? — címmel, amely­ben kifogásoltuk az üzemi ét­keztetés megszüntetését. A cikk megjelenése után fel­kerestük Ferenc Jánost, az Egri Városi Tanács vb-elnök- helyettesét, s kértük, válaszol­jon cikkünkre. A városi tanács vb-elnökhe- lyettese válaszában elmondot­Cikkünk nyomán Nem marad üzemi ebéd nélkül 650 egri dolgozó Halasztás: október 1-ig — de mi lesz azután?

Next

/
Oldalképek
Tartalom