Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

„Stratégiai húzás” az építőiparban A stratégia tudományát ed­dig a hadvezérek művelték. De milyen „stratégiai húzásról” lehet szó az építőiparban? Va­jon nem az érvek csatájának mondható az a csata, amely a körül folyt, hogy télen dolgoz- zanak-e az építőiparban, vagy inkább fagyszabadságra küld­jék a munkásokat? Érveket és ellenérveket sorakoztattak fel. A korábbi években sokat vi­táztak, de nem mindenütt cse­lekedtek. Pedig mindenki tud­ta, hogy az építőiparnak, sőt a népgazdaságnak égetően szüksége lenne arra a két-há- rom hónapra, amely eddig ki­esett a termelő munkából. Az elmúlt télen úgy merült fel a kérdés, hogy ha ezt az idősza­kot sikerül „megmenteni, ak­kor egyenesbe kerül az építő- ivar. Nos, sikerült, országosan és megyénkben is. Hazánk építőipari vállalatai 105,3 százalékra, az ÉM He­ves megyei Állami Építőipari Vállalat 108,1 százalékra tel­jesítette első negyedéves ter­vét és sokkal termelékenyebb volt a munka, mint az előző év hasonló időszakában. A hatvani kórház, a gyöngyösi MÉK-telep, a gyöngyösi lakás­építésekkel jól haladtak a té­len és Egerben, a Lenin úton is beköltözhetett 32 lakó. Persze, csodák az építőipar­ban sem történnek. Minek kö­szönhető a téli siker és az idei kedvező start? Főleg an­nak, hogy az idei, első ne­gyedévi munka szervezését már tavaly, a nyár végén meg­kezdték. Az Építésügyi Mi­nisztérium idejében kijelölte azokat az építkezéseket, ame­lyeket téliesítenl kell és bizto­sították a feltételeket, hogy a tél beálltával zavartalanul 56ó lakást építenek a megyében Toronyházak Egerben festékszórókat, vakológépet, betonkeverőt és légkompresz- szort állítottak munkába. Ti­zenkét téliesített építkezésen dolgoztak megyékben és az el­ső negyedévben 31,4 millió fo­rint értékű építésszerelési munkát végzett el az ÉM He­ves megyei Állami Építőipar. A jobb felkészülés és a gon­dosabb szervezés még egy, ko­rábban nem tapasztalt ered­ményre vezetett: az elmúlt té­len alig egy-két embert küld­tek fagyszabadságra. Tehát az idei telet végigdolgozták építő­munkásaink. s míg korábban a tél visszavetette az építőipart és a főszezonnak tetemes le­maradással vágtak neki, — most előnyre tettek szert. Igaz, „tél tábornok” is mellénk szegődött, hasznos szövetsé­gesnek bizonyult. Mintha az előző évek mulasztását akartá volna pótolni, az átlagosnál enyhébb téllel rukkolt elő. De vonjuk le azt a tanulságot, hogy az előző évek felkészülé­sével és munkaszervezettségé­vel ezt az enyhe telet sem le­hetett volna kihasználni. Természetes és jogos köve­telmény, hogy építőiparunk az első negyedévre jellemző ma­gas szervezettséget a továb­biakban Is elérje, sőt, fokozza. Nincs minden rendben. Évek óta húzódik már a Nagyalföl- di Kőolajtermelő Vállalat egri telepéneik bővítése. Egyszer ki­vitelező, máskor terv, vagy pénzügyi fedezet hiányzik. Most a kompresszortelep bő­vítésére és a DK műszermfi- hely építésére jelölték ki az építőipari vállalatot, de ezek­re nincs tervdokumentáció. ra nem rendelkezik tervdoku­mentációval. Ilyen körülmé­nyek között bonyodalmak, ké­sedelmek lesznek a felkészü­lésben, az anyagrendelésben, a programozásban és kooperá­cióban. Sürgősen gondoskodni kell a beruházók, a kivitelezők, az intézmények és a tanácsi szervek jobb együttműködésé­ről, nehogy elfecséreljük a szerzett előnyt. örvendetes, hogy tavaly 373 lakás építésére kapott kije­lölést az ÉM Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat és 376 lakást adott át. De az idei feladat még nagyobb, 566 la­kást kell építeni, ezek nagy részét Egerben és Gyöngyösön. Egerben, a Hadnagy utcában öntött kohósalakbetonból, kö­zépmagas toronyházakat építe­nek. Az alapozást már meg­kezdték, modem gépek dol­goznak az egri építkezésen. Kohósalakbetonból most épít először a vállalat. Ez új, de szép feladat. Bevezetik a fo­lyamatos épitcsszervezést, gyorsítani akarják az építke­zést és ígérik, hogy a minő­ségre is nagyon ügyelnek. Épí­tőiparunk előrelépését kor­mányzati intézkedések is se­gítik. Mérsékeltebb a beruhá­zási program, koncentrálják az építkezéseket, az új munka­törvénykönyv eredményeinek leghamarabb az építőiparban kell mutatkoznia, az új ren­delkezések lehetőséget adnak a munkafegyelem megszilárdítá­sára. Az ÉM. Állami Építőipari Vállalat idei építésszerelési „Nem tudjuk ölbe tett kézzel nézni;;.” Tiltakozások, önkéntes jelentkezések, levelek a vietnami agresszióval kapcsolatban társaság nagykövetségiéhez, különböző párt- és I. Johnson elnök aláírta az amerikai kong­resszus határozatát, amely újabb 700 millió dollárt ajánl meg a vietnami agresszió folyta­tására ... Több mint hatezer tengerészgyalo­gost és utászt küldenek Chu Lai térségébe... 81 léglökéses vadászbombázó hidakat és egyéb célpontokat támadott Észak-Vietnamban ... Iskolákat bombáztak ... Falvak ellen intézett támadást több amerikai repülőraj... 45 isko- lásgyermek esett áldozatul a legutóbbi ameri­kai terrorbombázásnak”. Ilyen híreket továbbítanak a rádió- és tele­vízió-állomások, napilapok s ezek a végtelen szenvedésről s a féktelen amerikai agresszióról szóló hírek nem maradtak hatástalanok me­gyénkben sem, felszították az emberek gyűlö­letét a békés lakosokat, kft olás gyerekeket pusz­tító yenki imperializmussal szemben. Megyénk lakosai tiltakozó gyűléseken, táviratokban fe­jezték ki felháborodásukat az embertelen cse­lekmények miatt Mélységes felháborodással fogadták a Viet­nami Demokratikus Köztársaság bombázásá­ról adott híreket s azonnal keresték a lehetősé­geket, miként tudnának segíteni a sok ezer ki­lométer távolságban élő testvémépen. És ki-ki képessége arányában igyekezett ki­fejezésre juttatni szolidáris érzéseit a vietnami néppel s méltó haragját az agresszorokkal szemben. A megye több iskolájában ajándék­csomagokat készítenek az úttörők, hogy viet­nami pajtásaiknak kedveskedjenek vele, a nagyvlsnyói asszonyok 300 forintot ajánlottak fel. Más községekben is igénylik a szolidaritási bélyegeket és egyéb módon adják jelét annak, amelyet leveleikben s tiltakozó távirataikban is megfogalmaztak, miszerint: nem tudják ölbe tett kézzel nézni, hogy egy testvémép, amely a korábbi években is annyit szenvedett, most újabb megpróbáltatásoknak legyen kitéve. A levelek, tiltakozó táviratok, gyűlések mellett egyre-másra találkozhatunk olyan fia­talemberekkel, bányászokkal, katonákkal, mun­kásokkal, akik a Vietnami Demokratikus Köz­katonai szervekhez küldték be jelentkezesüket: készek harcolni a vietnami nép felszabadulá­sáért, szakértelmükkel s minden igyekezetük­kel készek szolgálni a vietnami nép erőfeszí­téseit. Dánfi Gábor idős kora ellenére is kérte, hogy küzdhessen a vietnami nép oldalán, má­sok; Ando László bányász, Kormos Géza építő­ipari munkás, szintén hasonló kérelemmel for­dultak a pártbizottsághoz. Egyikük, Bajzát v. József, az egri Finomszerelvénygyár dolgozója, így adta magyarázatát elhatározásának. — Egyik délután a legkisebb lányom pénzt kért, hogy pajtásaival együtt csomagot küld- hessen a vietnami gyerekeknek... Akkor öt­lött eszembe, hogy íme, már a gyerekek is tudják kötelességüket, érzik, hogy segíteniük kell bajba jutott távoli társaikon... S akkor mi, felnőttek sem maradhatunk el. Ezért for­dultam felhívással a gyár kommunistáihoz, dolgozóihoz, hogy segítsék erejüktől tellően a vietnami nép harcát s én magam is jelentkez­tem, ha szükség van rá, kész vagyok fegyver­rel i9 segíteni azt az igazságos harcot, amelyet a vietnami nép vív. A segítőkészségnek azóta egyre több példá­ját jegyezhettük fel. Az egri Finomszerelvény- gyárban s más üzemekben újabb munkások kérték — köztük pártonkívüliek is —, vegyék figyelembe önkéntes jelentkezésüket, ha lehe­tőség adódik arra, hogy fegyverrel a kézben küzdhessenek az agresszorok ellen. „Kijelen­tem, hogy a vietnami nép felszabadító hadse­regének küzdelmeiben önként részt szeretnék vermi... mert úgy érzem, az ő harcuk a ml harcunk is” — olvashatjuk az egyik bányász Indokolását, majd egy másik vélemény, amely­ben egy munkásőr kéri, hogy önkéntesként harcolhasson, így fejeződik be: „. ..és ha kell, életem árán is támogatom a vietnami nép fel­szabadítását”. K. E. Virág és pénz Miért nem kapja meg a fizetését a mérnök-gyakornok? dolgozhassanak. Pontos prog­ramtervet készítettek és a mi­nisztérium a vállalat vezető­ségével együtt ellenőrizte, hogy mire a fagyos napok be­köszöntőnek, gép, anyag, em­ber már ott legyen a téli munkahelyen. Növelték az ÉM Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat gépállományát. Az első negyedévben új szál­lítószalagokat, vibrátorokat, gyorsfelvonókat, hőlégfúvókat, Amihez elkészültek a tervek, arra meg nem jelölték ki az építőket. Sürgős és fontos munka az Egyesült Izzó gyön­gyösi gyáregységének mintegy 10 millió forint értékű építke­zése, a Hatvani Konzervgyár 2,7 milliós beruházása, de a kivitelező vállalat nem kapta meg a terveket, összes mun­káinak mintegy 10 százáléká­terve 108 millió forint, tehát azonos a tavalyi teljesítéssel. Nem többet, csak jobb és gazda­ságosabb munkát kérnek a vállalattól. Pontos és lelkiis­meretes munkára van szükség, mert a második negyedévben Egerben 160, Gyöngyösön 80 és Hatvanban 24 lakást kell a lakóknak átadni. Or. Fazekas László Évi Riech-K/aus Schütz* I# >• ■■ r\ fwr ' H Közös cél "fűz össze 1/ ékesszürke Warszawánk ** futott az országúton Gyöngyös felé. A gépkocsi rá­diójából felhangzott Ludwig von Beethoven Eroicájának zárótémája. „Beethoven, Mo­zart, Schubert, „szeretem ezt a német muzsikát” — szólt magyar kísérőnk és hozzánk fordult, német újságírókhoz, akik nyolc napon keresztül is­merkedtünk a Mátra és Bükk alján folyó élettel. Igen-igen — Beethoven, Mo­zart, Heine, Goethe, Schiller, Marx és' Engels — ők az igazi, a jó Németország. Walter Ulbrich Németországa ez, a Német Demokratikus Köztár­saság, amely 1045 óta a hazá­ja. gondozója és továbbfoly- tatója e nagyságok örökségé­nek. A budapesti Kossuth-rádió még be sem fejezte a beetho- veni muzsika közvetítését, amikor éppen abban az idő­ben, tőlünk ezer kilométerrel északabbra, Nyugat-Berlinben. a másik Németország rávert a nagydobra — a nyugatnémet Bundestag, Nyugat-Németor- szég 400 multimilliárdosának parlamentje, Nyugat-Berlinbo érkezett, hogy az egyesült ha­talmaknak a második világhá­ború végén hozott összes nem­zetközi egyezményeit megsért­ve, a Német Demokratikus Köztársaság figyelmeztetéseit semmibe véve, Nyugat-Ber- linből nyilatkoztassa ki nagy­hatalmi igényelt, épp úgy, mint ahogyan azt huszonhat esztendővel ezelőtt hasonló hangulatban Hitler is megtet­te. S ajnos, ebben a nyugat­német államban a há­ború utáni húsz esztendőben semmit nem okultak. Ott azt akarják, hogy a nád bűnök elévüljenek, onnan harsognak a követelések az Odera— •A A Népújság meghívására, e cikk szerzői, áprilisban megyénk- (ben Jártak. Élményeik alapján ír­Neisse-határ revíziójáért, ott azt akarják, hogy Csehszlová­vákiát, Magyarországot, Bul­gáriát, Romániát, az egész szo­cialista tábort még egyszer újból bekebelezhessék. Ehhez a nyugatnémet ál­lamhoz nem illik Beethoven! Nem illik az 6 Eroicaja és nem illik az ő Ódája az öröm­höz sem. Mert ez a nyugat­német állam húsz évvel az­után, hogy a német nép a Hit- ler-fasizmustól megszabadult, szövetségben áll mindazokkal, akikkel Hitler is szövetséges volt: Francóval Spanyolor­szágban, Salazarral Portugá­liában Verwoerd-del Dél-Afri- kában és a dél-vietnami fej­vadászokkal. És ez nem is történhetett másként! Amikor mi 1965. áp­rilis hetedikén, abban az órá­ban, amikor Gyöngyös felé hajtottunk, Berlinben, a Bran­denburgi kapunál az új erő­viszonyok demonstrálására került sor. Szovjet és demok­ratikus német lökhajtásos re­pülőgépek zajosan repültek át déli 11 órakor a nyugat-berli­ni szenátus és a kongresszusi terem felett, a T 54-es páncé­losok elzárták a Nyugat-Ber- linbe vezető utakat s ezzel a provokátoroknak egyet akar­tak és kívántak bizonyítani: itt vannak a nyugati hatalom határai. Itt vannak a Varsói Szerződés államai. Sem itt, sem Vietnamban nem ismét­lődhetik meg 1939. Mennyire a szívünkből szóltak a tisztek és a katonák ezekkel, a demonst­A' E zt mondták a poroszlói “ termelőszövetkezet pa­rasztjai is, férfiak, akiket a náci időkben Hitler Németor­szágába hurcoltak. Mi megér­tettük azt a békevágyat, amely Simon Károlynak, a szilvás­várad! erdésznek és népmű­vésznek, az egri szőlőmunká­soknak, a visontal bányászok­nak a szavaiból kicsendült. Csoda-e, ha ml, német új­ságírók minden fontos kérdés­ben mindjárt egyetértettünk magyar barátainkkal beszél­getésünk során? Mindkét nép ebben az évben ünnepelte fel- szabadulásának 20. évforduló­ját. Mi minden köt össze ben­nünket egymással! Nemcsak az Ikarus, amely mindem reggel szállítja a dol­gozók tízezreit köztársaságunk üzemeibe. Nemcsak a bauxit-behozatal, aminek a felhasználásával a Német Demokratikus Köztár­saságban gépeket, járműveket gyárthatunk. Nemcsak a kiváló magyar bor, amely szabad óráinkban felüdít bennünket Nemcsak a cementipari be­rendezések, a textilgépek, op­tikai műszerek, a Wartburg és Trabant, vagy köztársaságunk bútoripara az, amikről elisme­rő nyilatkozatokat hallottunk. Bennünket mindenekelőtt egy közöa cél fűz össze: a szocializ­mus, egy közös elmélet: a mar­xizmus—leninizmus és egy kö­zös ellenség: az Imperializmus. így aztán magától értetődő, hogy minket Heves megyében mindenütt szívélyesen fogad­tak és barátok közötti nyíltság­gal beszélgettünk dnfgainhnH, HATVAN FEL®, a város szélén van a gyöngyösi Dimit­rov Termelőszövetkezet kerté­szete. Többnyire fiatalok dol­goznak Itt már évek óta, akik ma már szinte mesterien elsa­játították a virágkertészkedést és a korai primőr áruk ter­mesztését. Kezük munkája nyomán több tízezer forint ha­szonra tud szert tenni a szö­vetkezet, érthető tehát, hogy büszkén emlegetik gazdaságuk kertészetét. Nem kétséges az sem, hogy minden magyar barátunkat ez­zel a szívélyes barátsággal fo­gadjuk a Német Demokratikus Köztársaságban. A ki hozzánk jön, az a ké- mim ipar bölcsőjénél áll meg. A kémiai ipar bröttóter­mei («ének 43,5 százalékát a hal­lei körzet adja a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Mo­dem műanyagokat, műtrágyát és növényvédő szexeket gyár­tunk itt. A Német Demokrati­kus Köztársaság legnagyobb ké- méxai üzeme, a Walter Ulbricht nevét viselő gyár — a Leuna I. — mellett most épül az újabb nagy üzem, a Leuna II. Ha el­készül, ezt a létesítményt rá­kapcsolják a Szovjetunió nem­zetközi olajvezetékére. A filmigény is növekvőben van. Az ORWO—Wolfen film­gyár nem messze fekszik Hal­létéi. Ennek a gyárnak a tel­jesítőképességét emelni fogjuk továbbra is, és ezzel exportun­kat Is növelhetjük majd. 1970-ig 56 000 új lakást épí­tünk, tehát minden évben ke­reken tízezret. Most fejezzük be az országos főútvonalat Hal­léban és a kémiai üzemekhez szolgáló gyorsvasutat adjuk át rendeltetésének. Annak idején az IG Farben trónolt a mi körzetünkben, a legrablóbb és leghatalmasabb üzeme Hitler-Németországnak. Itt húsz év óta már egyetlen szava nincs. A Leuna-ban állí­tatta elő az IG Farben a mér­ges gázokat Auschwitz és Bu­chenwald koncentrációs tábo­rai számára és a repülőgépek benzinjét a rablóháborúhoz. A gyűlöletet szították Európa ösz- szes népei ellen, oktatták a né­met felsőbbrendű faj ideológiá­ját és az antikommunizmusról szónokoltak. A mióta a hatalom a mun­** kásosztály kezében van, az egykori IG Farben művek a béke számára termelnek. Ná­lunk első helyen áll a tétel: ba­rátság és szolidaritás minden néppel és szoros együttműködés minden szocialista állammal. (garitfn András fordítanál Az is érthető, hogy az ered­ményes munka híre nemcsak a megyében terjedt el, hanem többé-kevésbé ismerős lett az országban is. Így szerzett tudo­mást a gyöngyösi Dimitrov Tsz kertészetéről Ádelmann Gusz­táv okleveles kertészmérnök is, aki fiatal ember, 23 éves és ide jelentkezett, hogy itt tölti le államvizsgája után a köte­lező egy évet, gyakorlati mun­kán és gyakorlat szerzése vé­gett. Itt beszélgetünk most vele, a hajtatóház üvege alatt, ked­venc növényei, a virágok kö­zött. Mosolyogva, szelíd voná­sokkal az arcán mutogatja sor­ban a különböző fajta, csere­pekben nevelkedő virágokat, és őszintén teszi hozzá a vé­gén: — Nagyon szeretek velük bánni. Apám is gyermekkora óta a virágokkal foglalkozott, közöttük nevelkedtem én is. Szinte még gyermekkoromban megtanultam valamennyinek a nevét. AHOGY ÍGY beszélgetünk a fiatalemberrel, elmondja, hogy kertészeti technikum után ke­rült az egyetemre és ott jelesre államvizsgázott. Jó bizonyítvá­nyát annak köszönhette, hogy gyakorlati tudását állandóan újakkal bővítette, tanult, min­den idejét a szakma teljes el­sajátítására fordította. _Hogy érzi itt magát? — Egyszerű lenne azt mon­dani, hogy nincs semmi prob­lémám — tér ki a nyílt válasz elől — hiszen február 6-án ke­rültem ide, alig múlt három hónapja, túl sok tapasztalatom még nem lehet. Fizetése? — 1300 forint lenne, ha meg­kapnám. .. — ? — Ez ideig 2500 forintot kaptam előlegként a tsz-től, úgy, hogy mindig írtam egy papírt, ha a fizetésemet a me­gyei tanács megküldi, abból a szövetkezet levonhatja... JOBBAN belemelegedve a beszélgetésbe, kiderül, hogy Ádelmann Gusztáv még nem kapott fizetést. Albérletben la­kik, 200 forintot fizet érte, élelmezését önmaga látja el, délben, reggel hideget eszik, este, ha szert tesz rá, főtt étel a vacsorája. Hogy a kiadásokat fedezni tudja, szüleitől kér pénzt — ez ideig 1300 forintot — de ez is kevés lenne, ha szü­lei az anyagi támogatást nem pótolnák „hazaival.” — Szerencsére vágtunk hízót a télen. Csak messze van, Ka­posvárott. Tudniillik, ott lak­nak szüleim... — És nem is próbált semmit lonni tsrrAr** hOCg A flTAtófiA. SBHíBbSí Hí amit az állam folyósít a köte­lező egy év gyakorlati munka ideje alatt, megkapja? — Az első hónapban termé­szetesen nem, hiszen természe­tesnek vettem, hogy időben - megérkezik. Márciusban azon-.» ban levélben fordultam a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályához fizetésem ügyé­ben, ahonnét március 23-án a következő választ kaptam: „A Dimitrov Tsz részére február 8-tól április 1-ig a pénzt, a fi­zetést a pénzügyi osztály le­utalta és néhány nap múlva megkapja.” És a fizetést a mai napig sem kapta meg. Második leve­lére már nem is válaszoltak. Csupán a május 8-án keltezett levelében a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya arról ér­tesíti a szövetkezet elnökét, hogy a pénzt a Gyöngyösi Já­rási Tanács mezőgazdasági osztályához átutalták, így Ádelmann fizetése 1965 febru­ár 6-tól július 1-ig biztosítva van. És a fizetést a mai napig sem kapta meg! Sípos Sándor tsz-elnök, akit ebben az ügy­ben felkerestünk a járási ta­nács illetékes szakembereivel, elmondta, hogy teljes fizetést nem tudott a fiatalembernek biztosítani, hiszen erre sehon­nan nem volt engedélye, hiába levelezett a megyével, s hogy ennyi pénzt is kapott, csak an­nak volt köszönhető, hogy em­berien viselkedtek a gyakor­nokkal. A járás viszont csak a minap szerzett tudomást arról, hogy ebben a tsz-ben is van mérnök-gyakornok, mert erről sem a tsz, sem a megyei tanács nem értesítette őket, viszont a régi gyakorlattól eltérően, a 3004/7 rendelet értelmében az idén már a fizetést a járási ta­nácsok folyósítják. ÉS A FIZETÉST a mai napig sem kapta meg Add- mann Gusztáv egyetemet vég­zett okleveles kertészmérnök. Tengődik a gazdaságban elha­gyatottan, magára hagyva. Hogy még nem szökött el in­nét, az csak nagyfokú munka­szeretetének, s környezetének volt köszönhető. — Ha letelik az egy év, itt marad-e a gazdaságban? — Kaposvári vagyok, köze* lebb szeretnék kerülni... A válasz, azt hiszem, ezek után elfogadható... Fazekas István rMiPülSAG? HUa. május ia_ riríitnr^k 11 Hát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom