Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

Tűzre ítélt emlék Gyöngyösi EZÜSTSZÜRKE fedelű, arasznyi notesz. Rajta gót dí- szű betűkkel a felírás: Charter antique... Magyarul — idege­sen, kúszán papírra vetve — csak annyi: „Hullay Dániel, magyar menekült, úti napló.” Az 1956-os ellenforradalom zavaros napjaiban világgá in­dult Egerből egy fiatal férfi. Menekült? A kaland vágya fű­tötte, ismeretlen lehetőségek csábították. S úgy elment, nem is búcsúzott. __ Vissza akartam fordulni So pronból az előző este... Es vonat nem indult csak másnap reggel 9-kor... Hajnalban ne­kivágtunk a határnak... Belgiumba akart menni, em­lékezett, hogy ott él valami ro­kon; de csak Anglia felé me­hettek. Láger, láger után. Es sorban állás hosszú órákon, napokon át Veszekedéssel, ve­rekedéssel, egymást taposva. Aztán a repülőút.. A repülő­gépen volt egy cigány zenész­banda is. Mindig a magyar himnuszt játszották... Az an­gol fővárostól három órányi autóbusz járásra kaptak új lá­gert Swindon — így hívták lágerük városát. Itt papírt, író- szerszámot kapott az egri fiú. És írni kezdett. Üti naplót. Nem az emberekről, idegen tájakról. Nyomasztó gondola­tait lelkének rezzenéseit vetet­te idegen papírra, idegen föl­dön — maga kereste kálváriá­járól. , 1956. DECEMBER masodika. Az első este a swindoni lá­gerban. .. „Gondolatban ott­hon vagyok. (Szomorkodom.)” December 3.: „.. .nincs rá le­hetőség, hogy visszamenjünk a Csatornán túlra... Gondola­tom mindig odahaza jár. Va­csora után lefeküdtünk.'’ December 5.: „— Már nincs egyetlen cigarettánk és csik­künk se... Kedvetlenekké vál­tunk. Így több idő volt arra, hogy gondolatainkat összeszed­jük. Legtöbbször odahaza vol­tam. . Am Swindon csak egy köz­beeső stáció. A kálváriának még nincs, nem is lehet vége— December 7.: Autóbuszokra parancsolják a menekült „hő­söket”. Az autóbuszok egy újabb lágerba készülnek szál­lítani a magyarokat. A Charter antique lapjaira néhány mon­dat kerül: „9.30. A busz elin­dult velünk a 8—10 km-nyi út­ra, a bizonytalanság felé.” Bradford — ezt a nevet ol­vashatták az új helység táb­láján. És Bradford valóban a bizonytalanság, mert innét is tovább kell menni. Hová? Mer­re? A bűntudat fészket ver az agyban... „Mindig magamat okolom... bánt, hogy eljöttem a családomtól, fiamtól, felesé­gemtől, rokonaimtól... azt hi­szem, hogy nem sokáig lehet ezt bírni. Igyekszem minél kö­zelebb jutni a magyar határ­hoz, hogy haza menjek...” A Szabad Európa Rádió egy­re csábítja a magyarokat a „szabad világ” földjére, s aki­ket már csábos ígéretei meg­fogtak, azokat félelmetes hírei­vel rémíti. „Teljesen megbé­nult agyakkal járkálunk" — vall a napló. És hiába a Sza­bad Európa minden mákányos híre, december 11-én Hullay Dániel e mondatokat írja: „Szeretnék odahaza lenni. Megbántam, hogy eljöttem. Félreérthetetlenül megbántam. Ez az igazság.” S a kínzó lel­kiismeret éjjelenként sem hagyja nyugtát: „.. .E toll, most, éjjel, 12 óra előtt 5 perc­cel nem hazudik. Az igazat ír­ja. ..” TÁVOT, IDEGEN földön emlékezik fia születésnapjára. És így közelít el 1956 karácso­nya is. „A karácsonyi ünnepe­ket a semmittevéssel töltöt­tük. ..” De voltak, akik úgy ünnepeltek, hogy „az angol nőknek... még a nyakláncot is kitépték a nyakukból.” A Charter antique lapjain rajzolt nagy betűk köszöntik az 1957-es esztendőt. S angol földön egy egri fiatal ember nemcsak önmagára és család­jára gondol; a naplóba ezeket írja: „Békés életet, s boldog új évet kívánok. Boldog új évet nyugatnak, s keletnek... Ma­gyaroknak és a világ népei­nek!” S az élet idegen földön egy­re kibírhatatlanabb. Nemcsak az ébrenlét gondolatait, de az álom képei is az elhagyott csa­ládot, az elhagyott várost, or­szágot idézik, „... Néha el­szunnyadok, de nem sokáig, mert az álom fölriaszt és gub­basztok gondolataimmal, dide­regve a pokróc alatt”. És egy­re többet kerül papírra e né­hány szó, „majd, ha hazame­gyek!” A kiábrándulás ellen nincs gyógyszer, azon nem se­gít a négerzenekar dzsessz- muzsikája sem. Ebből az élet­ből Hullay Dániel, az egri cuk­rász már nem kér. Megcsö- mörlött. „... Hazamenni, s ott dolgozni újra. A család mellett lenni... Elmegyek innét... ar­ra, amerre legközelebb az út, amerre leghamarább haza tu­dok érni. Nem bírom nyugatot. Haza akarok menni...” Ennyi a napló. A legutolsó bejegyzés dátuma 1957. január 15. Napló.— Ezüstszürke fede­lű notesz, gót díszű betűkkel. Véletlenül került elő. Kiváló dolgozó okleveleit keresgélte éppen, öt ízben kapott már ki­váló dolgozó oklevelet munká­jáért, amióta visszatért. Visz- szatért... Azokra az idegenben töltött hónapokra nem is akar emlékezni. Mint az ember a betegségére, amelyből kigyó­gyult. No, és hogy ne maradjon apropó nélkül ez az írás... Hullay Dániel, az Egri Ven­déglátóipari Vállalat cukrász­üzemének dolgozója, nemrég megkapta a hatodik kiváló dol­gozó oklevelet. És mellé a ki­tüntető jelvényt is. TAKAROS, SZÉPEN beren­dezett Diófakút utcai lakásá­ban ülünk. Már nem beszé­lünk. Kezében gyűrögeti az arasznyi noteszt, és elhiszem, amit mond. — Az lesz a legjobb... El­égetem! Pataky Dezső Már sorrendben hetedszer rendezték meg Gyöngyösön a hagyományos dalostalálkozót, amelyen külföldi kórus is ven­dégszerepeit: a Német Demok­ratikus Köztársaságból érkez­tek a bányász dalosok, Gera 'városából. Az ünnepi igényű és szintű hangversenyre szom­baton este, a városi művelődé­si házban, nagy érdeklődés mellett került sor. Kaszab Ká­roly népművelési felügyelő kö­szöntötte a találkozó részve­vőit és a német vendégeket A közönség először a gerai bányászklub ének- és zeneka­rát hallotta, Günther Neumann vezényelt. Jól felkészült, kul­turált együttest ismerhettünk meg bennük. Természetes, könnyed hangvétel, tiszta in­tonáció jellemezte az énekkart. Különösen nagy sikert aratták Kodály Esti dalának magyar nyelvű megszólaltatásával. A MÁJUSI SZÉLBEN (Foto: Kabáczyj dalosünnep német szereplőkkel finom, átélt, érzelmekkel telí­tett előadás az énekkar leg­jobb tulajdonságait bizonyí­totta. A dalostalálkozó többi rész­vevője a megye határain belül­ről érkezett Gyöngyösre. A megyei művelődési ház kama­rakórusa fiatalos kedvességgel, életteli vidámsággal, tiszta hangvétellel énekelte nagyon jól összeállított műsorát. Die­nes Tiborné vezényelt, kitű­nően. A komlói férfikar Éles Imre vezetésével, nagy előrehala­dásról tett tanúságot. Műsor­választásuk is dicséretes. Lel­kes produkciójukat szeretettel fogadta a közönség. A káliak Bartók Béla Férfikara tömö­ren hangzott, népdalfeldolgo­zásuk temperamentuma magá­val sodró, szuggesztív erejű volt. Nagy vállalkozás volt a Volgái hajósok dala, amit jól oldottak meg, Galambos László karnagy biztosan fogta össze a kórust. A tamaszentmiklósi női kart Magyar Árpádné vezényelte. Tetszett a kaszások dalának hibátlan felépítése. Kedves volt Smetana Fecskéje és szé­pen énekelték Vásárhelyi nép- dalcsokor-feldolgozását. Ismét bebizonyította eré­nyeit ezen a találkozón is a hevesi pedagógus énekkar. A francia dalok kedvesen, meg- indítóan lírai előadása nagy hatású volt. Csenki Szőri nó­ták című művének kitűnő drá­mai felépítése, ívelő dinami­kája és telített, szépen hangzó pianói művészi élményt nyúj­tottak, az énekkar kulturált­ságának magasságait mutatták meg. Szabó Tivadar mértéktar­tó temperamentummal vezé­nyelt. Határozott fejlődést ál­lapítunk meg a hevesieknél az elmúlt évhez viszonyítva is. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium leánykara Csanak Zsuzsa vezényletével különö­sen a Bartók-művek előadásá­val igazolta rátermettségét^ hangzásbeli kiműveltségét. A műsort a Gyöngyösi Vá­rosi Művelődési Ház vegyeska­ra zárta. Madrigáljuk megle­pően újat adott, a ritmus-vál­tás segítségével tartalmilag is mást nyújtottak az eddig is­merthez képest. A szerelmi ite- ringők megformálása mara­déktalanná tette az érzelmek tiszta kifejezését. Haydn Év­szakok című művéből a Ta­vasz-kórus jól reprezentálta az énekkar képességeit, egyre fej­lődő énekkultúráját. Záborsz- ky József karnagy egyszerű eszközökkel, nagy biztonság­gal és anyagismerettel fogta össze a kórust. összegezésül megállapíthat­juk, hogy a hetedik gyöngyösi dalostalálkozó ismét alkalmat adott az énekkari műveltség továbbfejlesztésére. A szerep­lő énekkarok mindegyike fej­lődésének újabb állomását iga­zolta ezen a hangversenyen. A jellemző általánosításhoz hoz­zátartozik azonban a kritikai megjegyzés: a népdal-feldolgo­zásokban a rubátó nem érvé­nyesült eléggé, a merev ritmus nem tudta visszaadni a dallam és a szöveg együttesének lírai, vagy drámai tartalmát. A ze­nei, főként a zongorakíséret funkciójának hatékonyabb fel- használása is még feladatként áll az énekkarok további mun­kája előtt. Különösen örültünk a köz­ségi női, illetve férfikarok sze­replésének, mert produkciójuk­ban nemcsak a dicséretes lelke­sedés, az áldozatkézség, hanem a dal iránti szeretet is méltó­képpen kifejeződött. (gmf) Fogadás Gyöngyösön a geraiak tiszteletére A gyöngyösi dalostalálkozó­ra érkezett gerai bányászklub énekkarának tiszteletére va­sárnap délelőtt 11 órakor a vá­rosi tanács fogadást adott Gyöngyösön. A fogadáson részt vett dr. Molnár Mihály, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára, Kakukk Imre, a művelődésügyi osztály vezetője, Kaszab Károly nép­művelési felügyelő, valamint a gyöngyösi énekkar. Dr. Holló Béla, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese kö­szöntötte a német vendégeket-;* Günther Neumann, a gerai kó-^ rus vezetője válaszában meg-,lJ köszönte a szíves vendéglátást,' kifejezte azt a reményét, hogy a jövőben nemcsak a két ének­kar cserehangversenye válik majd rendszeressé, hanem a' kultúra minden területére ki­szélesedik a két város kapcso­lata. A baráti légkörben lezajlott fogadás rögtönzött hangver­sennyel ért véget 8. Ha összerogynak, SS-golyó végez velük, de nemritkán bot, kő, vagy ólomcső. Szá­mukra nincs napfény, világos­ság, a hegy mélyében dolgoz­nak és „élnek”, éjszakánként nedves árkokban alszanak. Kínzás, éhezés és ütlegelés, ez az ő életük. Majdnem napon­ta végeznek ki „lázadókat” és „szabótőröket”. A külön erre a célra felállított bitófasoroza- ton egyszerre 60 áldozattal vé­geznek. A foglyok mellett 9000 né­met szakmunkás és mérnök is dolgozik. Mittelbau legfőbb fő­nöke ismét csak Wernher von Braun, SS-Sturmbannführer, aki éppen most érkezett Pee- nemündeből. Kohsteinben ugyanis az ő ördögi találmányait, a V—1-et és a V—2-t állítják elő. Ha­bár régen rájöttek, hogy e csodafegyverek már nem ké­pesek befolyásolni a katonai eseményeket, a termelés azért változatlanul tovább folyik. Ennek részben propaganda-, részben kereskedelmi okai vol­tak. A monopóliumok sok mil­liót kerestek e fegyvereken, A V—2 fejlesztési költségei például kerek 2 milliárd már­kát tettek ki; a peenemündei létesítmény 3 milliót nyelt el; egyetlen V—1 építési költsége 61 260 márka volt és összesen 23 137 darabot gyártottak; a fasiszta fegyverkezési ipar 1 417 372 620 márkát keresett. Még többet Ígért a V—2. Egy rakéta 306 300 márkába került, a tervek szerint 12 000 darab­nak kellett volna elkészülnie, s a fasiszta fegyverkezési ipar 3 675 600 000 márkát keresett az üzleten. Olcsó munkaerő A kencentrációs tábor fog­lyainak munkaereje elképzel­hetetlenül olcsó. A termelő­üzemek a foglyokért, akiknek naponta 15 órát kellett robo- tolniok, napi 8 márkát fizetett! A busás hasznot pedig a kö­vetkező konszernek vágták zsebre: AEG, Krupp, Siemens und Halske, Siemens und Schuckert, Junker és Mes- serschmitt. Hihetetlenül magas az IG Farben profitja is. A konszern szállítja az üzemanyagot a V-fegyverekhez. Egyetlen V—2 kilövéséhez 5 250 kilogramm pótüzemanyag szükséges. A felhasználásra kerülő robbanó­anyagot, kerek 10 millió kilo­grammot is az ÍG Farben szállítja. Angliára összesen 11300 V—1-et lőttek ki. 3200 érte el az angol célpontokat, közöttük 2400 London területét. Minden ötödik V—1 még a kilövésnél megsemmisült, minden negye­diket pedig angol vadászok lőttek le, 17 százalékukat a légvédelmi elhárítás semmisí­tette meg. Csupán 30 százalé­kuk érte el a célpontot. A V—2 típusú rakétáknál hasonló volt a helyzet Mégis több mint 6000 angol nőt, gyer­meket és férfit öltek meg és sok épület dőlt romba, vagy szen­vedett kárt Különböző okai voltak an­nak, hogy a V-fegyvereknek csupán egyharmada ért célba. A technikai hiányosságok két­ségtelenül szerepet játszottak, de voltak egyéb fontos okai is. Ellenállás Albert Kurtz, a Német Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának tagja, porosz tarto­mánygyűlési képviselő, 1933. március 12. óta a fasiszták karmai között volt. Fegyház, koncentrációs tábor, föld alatti bunker — „semmit sem sajnáltak tőle”. Szenvedései­nek utolsó állomása a mittel- baui koncentrációs tábor volt. Az embertelen föld alatti mun­kakörülmények sem tudták megtörni harcos szívét. Alig­hogy a DORA-ba érkezett, rá­jött, hogy micsoda szörnyű bűncselekményt terveznek és követnek el itt Tudta, hogy az itt gyártott V-f egy verek ren­deltetése ártatlan, embereket meggyilkolni és meghosszabbí­tani a már elveszített hábo­rút Kommunistaként cseleke­dett Lassan, lépésről lépésre építette fel a nemzetközi ellen­állási központot. Hitler „meg- torlási programját” nagystí­lűén szabotálták. Hamarosan töréseket észlel­tek a háborús időkben pótol­hatatlan speciális műszereken. Szerelési munkáknál kábele­ket csíptek el, forrasztások la­zultak meg és a V-fegyverek tartályaiba apró lyukakat fúr­tak, márpedig a legkisebb hi­ba is irányeltérést idéz elő. A szabotázs-cselekmények száma napról napra nőtt. S mindez az éber és bizalmatlan SS-ek szeme láttára történt. A fasiszták nagyon hamar rájöttek, hogy szervezett ak­cióról van szó. Letartóztatások és kivégzések követték egy- mást. Az ellenállási központot árulás következtében leleplez­ték. Albert Kuntzot 14 napon át kínozták, de ő hallgatott A Gestapo 1945. január 23-án éj­jel meggyilkolta Ezzel egy időben több mint 200 foglyot vertek halálra, vagy akasz­tottak fel. Adam Cabala lengyel pol­gár,aki annak iedjén szintén a DÓRA foglya volt így nyi­latkozik: Wernher von Braun maga is részt vett a kivégzé­seken. Albert Kuntz és bátor harcostársai, halálukig szám­talan angol életét mentették meg. Repülő koporsók A V-l és V-2 volt Hitler egyetlen „csodafegyvere”, de ezek sem tudták megakadá­lyozni az „ezeréves birodalom” pusztulását Goebbels propa­gandagépezete nyíltan, vagy célzásokkal utalt más titokza­tos fegyverekre, de ezek csupán a fantázia világában, vagy leg­jobb esetben a rajzasztalokon léteztek. Ezzel szemben tervbe vették japán mintára a halálpilóták bevetését A félrevezetett és fanatizált fiatalok ezrei írtak alá nyilatkozatot a propaganda hatására, a következő szöveg­gel: „Tudatában vagyok annak; hogy ez a bevetés halállal vég­ződik”. A keserű véget azonban többségük elkerülhette, mert a repülő koporsók építésére már egyáltalán nem is kerülhetett sor. 1945. március 27-én befejező­dött London bombázása és áp­rilis 5-én lőtték ki az utolsó V-2-ket Antwerpenre, Brüsz- szelre és Liegé-re. Ezzel befeje­ződött a csodafegyverek törté­nete. Több, más tervet sem va­lósíthattak már meg. Bárho­gyan is volt, egy bizonyosnak látszott:. Hitler esetleges új fegyverei — amennyiben beve­tésre kerülnek — meghosszab­bíthatták volna ugyan a hábo­rút, további embermilüók pusztulását okozva, de a hábo­rú szempontjából döntő hatást a hitleri Németország javára, nem érhettek volna el. Ez vo­natkozik az atombombára is, amelynek előállításán, olyan lá­zasan dolgoztak a fasiszta Né­metországban. Oké, készen állok! A háború befejezése után az amerikaiak nyomozni kezdtek Wernher von Braun SS- Strumbannführer tarózkodási helyének kiderítésére. Végül Allgäuban, a „Haius Ingeburg” nevű luxusszállodában találtak rá. Talán, azért keresték, hogy felelősségre vonják bűneiért ? Nem erről volt szó. Megkérdez­ték, hogy hajlandó lenne- az Egyesült Államok számára dol­gozni? Braun már régen dön­tött. Bólintott, s egyetlen szóval válaszol: „Oké”. Röviddel később Hitler „cso- dafegyver-”szakérfcője amerikai állampolgár lett Nem sok év telt el s mellét a bonni külön- áUam Nagy Szövetségi Érdem­keresztje ékesítette. „Karácsonyfák” Németország felett A POLGÁRI lakosság bom­bázását a második világhábo­rú alatt a német fasiszták kezdték meg. A háború végén bumerángként sújtott vissza Németországra. Guernica, Var­só, Rotterdam, London, Co­ventry — mindez Berlin, Ham­burg, Drezda, Würzburg és Stuttgart előtt volt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom