Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
yuw\MMA, FARKAS ANDRAS: Minden embernek köszönök Széles utcán, sovány közön Bimbódzó fénybe ütközöm, Aszfalton és a háztetőn Felémkacslnt nevettetőn, Csatornákon, ablakszemen Táncol, mert tudja, kedvelem, Csak ugrál a szemem körül, S hiszem, hogy nékem is örül. Széles téren, szelíd közön Forró testébe ütközöm, Lánggal lobog a két szeme, Minthogyha tűzzel intene. Ez itt a perc, ez jó, ez az! Nem nagy hurrá, csak zöld tavasz, Kabátunk a földre repül, S valahonnan bőrünk mögül, Bordánk és csontjaink alól Az öröm áradása szól. Tavaszi fényből tenger ez, Hullámok nélkül lengedez. Bennem is tajtékját veri. Ami őrök és emberi, Az újrakezdés öröme. Nem kérdezem, hogy köszön-e, Minden embernek köszönök, Mint illedelmes kiskölyök, Aki félénken arra vár, Hogy megdicsérje a tanár, S engem, valómat, testemet Most a tavasz dicséri meg, Azzal, hogy fénnyel rámköszön Széles ntcán, boldog közön, Csatornákon, ablakszemen E mindig első szerelem, S a bölcsesség már ez marad: A csók a legszebb színdarab, Anyai, szűzi, gyermeki Csókunk a dalt csipegeti, Hogy élni jó, jó, érdemes, S a mának mindig kedve lesz. POLNER ZOLTÁN: M© PASARAM! E század felszaggatott utcáin hol mindig fellángolt a véres polgárháború, egymásra uszított tömegeidet hazám, lefegyverzi a béke. Üj térképeink egyetlen összefüggő kontinenst jelölnek csupán. A gyárvárosok homlokán hajnal izzik és felemelt ökleikbe csapódnak a szédítő szándékú rakéták. No pasaran! A holtakért nem áldozhatnak több vért az élők! A gyászszertartások dobpergését nem tanulhatják meg fiaink! Felemelt kezünkben az űr vörös szegfűje ragyog. egyenruhában, horogkercsztes jelvénnyel. A férfinak keskeny ajka volt, a pillantása kemény és hideg, mint a márvány. — örülök, hogy a kisfiam óvodában van — szólt az asz- szony — mert ha találkozik magával és elmondja Fritznek, hogy maga... Láthatólag mindent legyűrt benne a férjétől való félelem, Nem is kérdezett semmit, egy űzött vad tekintetével leste a férfit. Vajon hová tűnt az a lány, akire emlékezett: az a szelíd, kedves teremtés, aki átsegítette őt, a kisfiút a hitleri idők borzalmain? Talán nem is kellet volna idejönnie? Döbbenten állt a kérdések előtt. — Mikor ment férjhez? — A háború után. — ö az... az egyenruhában? — Ö. Nemsokára megint abban jár. Jelentkezett a hadseregbe. Örülök neki, akkor nyugtom lesz tőle egy kicsit. Majd, mint aki évek óta várta az alkalmat, hogy könnyít- hessen a lelkén — hatalmas erővel törtek fel belőle a múlt emlékképei. Beszélt a szülei haláláról, a háborúról, s arról, hogyan halt meg Gerhardt, a vőlegénye. Elmesélte, hogy heteket töltött kórházban, azután gyárban dolgozott, de annyira legyengült, hogy nem bírta tovább, s akkor pincérnek állt egy német tiszti étkezdébe. Ez később, a háború után az amerikai megszállócsapatok klubja lett. — Rövid, fekete selyemruhát viseltem — mondta — és fehér kötényt, és megtanultam fegiáuft.szót angolul!. jPéldául ezt: E.Keep your hands off mej please sir!” Vigye rólam a kezét, uram! A vendég kerülte az asszony pillantását, nem is nézett rá, csak a hangjára figyelt — s ez éppen elég volt. j te az ablaküveget. Egy tört • fénynyaláb vetődött a katona arcára. — Miért fél a férjétől — kér- ! dezte Käte-t. — Most már jobb lesz, ha S~plmegy._iía. ..véletlenül haza-. jön.:: és magát itt találja, akkor agyonver. Széthúzta a ruhája kivágását és megmutatott egy kék foltot a melle fölött. — Hogy mehetett hozzá ilyen emberhez, Káté? — Mit tudja maga, hogy mi volt itt a háború után — siví- totta — hogy mi volt az egy magamfajta asszonynak egyedül lenni, egyedül... A kitörést csendes, megadó hang váltotta fel. — Bocsássa meg, Rogy kiabáltam. .. menjen. Mereven a férje fényképére bámult. — Nemsokára visszatér a hadseregébe. És akkor — mosolyodon el — akkor minden egészen másképpen lesz. Akkor, ha még mindig így érez, eljöhet újra látogatóba. De most... Kilépett a házból, s még látta maga előtt a mosolyt, amely szomorúbb volt, mint a zokogás. A gyári sziréna belehasított az állhatatosan kopogó esőbe. A férfi becsukta a kertkaput, s hallotta, hogy kulcsra zárják mögötte az ajtót. Aztán átment az úttesten, a sarokra, ahol a taxi várta. Fordította: Zilahi Judit ★ Walter Kaufmann 1924-ben szül- Ir tett Berlinben. A n&clUldöztette elől 15 éves korában Ausztráliába menekült, és ott élt 1955-ig. Ezenközben sokféle munkát végzett» dolgozott egy gyümölcsgazdaságban, dokkmunkás volt, később fényképész, a második világháború idején pedig harcolt a japánok ellen. Ezekben az években kezdte irodalmi tevékenységét, s azóta is termékeny regény- és noveUairó. jíelemsg az NDK fővárosában éí. . zemen tanult a kisasszony, akkor nem volt ellenem kifogása! — mondta Jenő másnap. Egyre jobban belelovalta magát. — Egyetlen hálóinggel jött ide, megvan a lista a költözésről, megmutathatom! — kiabálta. — Most ez a hála? Hogy kitiltanak a saját lakásomból? IV1 it mondhatott volna? ■LTA Mártinak tényleg csak egy hálóinge volt. Azt is a régi függönyükből varrta. És Jenő pénzén járt az egyetemre. Mert őt nem engedte dolgozni, miután elvette. — Én megszoktam, hogy otthonom legyen — mondta, mikor először beszéltek a házasságról. — Az én feleségem ne járjon dolgozni. — —■ Akkor halt meg a házvezetőnője; Mártival még két év múlva is azt a lekvárt ették, amit az öregasszony eltett. És a sok befőttet. Bödönben állt a zsír a kamrában, kis zsákban a liszt. Ök meg annyira éheztek, hogy nem is ettek, faltak. Két éve nem ettek már rendesen. A zsírt tizdekánként vették. Márti mindjárt az első héten úgy elrontotta a gyomrát, hogy napokig feküdt betegem — Befogadtam őket a lakásomba, és most így bánnak velem! — tajtékzott Jenő. Ez is igaz volt Nem is értette, se akkor, se most, miként egyez- aetett szó nélkül bele. — Márti férjhez megy — jelentette be aeki egy átvirrasztott éjszaka jtán. — Mi? — kérdezte Jenő, s letette a csavarhúzót. Mindig javított valamit, hol a villanyt, hol a vízcsapokat. Minden mű- södött rendesen, de azért csak szétszedte. — Ha az ember aem tartja rendben a lakását, münden tönkremegy — mondogatta. — Mi? — kérdezte még agyszer, de fél szeme még a szétszedett kapcsolón volt. — Ss ide jönnek lakni. — Tessék? — kérdezte Jenő kicsit szóra- cozottan. — Nincs hová men- íiük. A fiú vidéki, albérletben lakik. — Jenő ránézett, hosszan, reményen. Állta a tekintetét. Úgy érezte, ha csak egy szóval is ellenkezik, elmennek Mártival, nem bánja, történjék akármi, majd ő dolgozik, cerít lakást a gyerekeknek. Talán megérezte az elszánt- lágát? Csak később mondta: Úgyis lefoglalta magának a izobát a kisasszony. — Nézd, anyu, kész vagyunk! ; — szaladt be Márti. A szeme ; villogott az izgalomtól. János i nár fent ült a kocsin a rakó- i lókkaL — Nem, jössz velünk? < ; — kérdezte Márti. Egy pffl*2 natra megdermedt, egész hideg lett a keze. De aztán már mosolygott magán. Persze, nem úgy értette. Hisz kell nekik a két szoba, János sokat dolgozik otthon. És ha majd gyerek lesz, akkor különösen. — Nem, , menjetek csak — mondta. , Előbb rendbe rakom kicsit a i lakást, nehogy Jenő morogjon. ■ Aztán majd átmegyek. M árti megcsólkolta. — Anyu, édes — mondta szipogva. — Na, menj csak — szorította meg a vállát. — A kocsi pénzbe kerül. — János integetett. Fejkendőt kötött s mindenekelőtt helyretolta a rekamiét. De akkor egyszerre elhagyta az ereje. Le kellett ülnie. Milyen üres Mártiék szobája.' Az egész lakás. Sóhajtott. Most már mindig így lesz. Mikor Imre meghalt, valahogy más volt Megöregedett azóta? Fel akart kelni, hogy elővegye Imre fényképét. Mikor ideköltöztek, felakasztotta a falra. Nem az fi szobájukban, Mártiéban. De J&- nő leszedette: — £n igazán megértem, hogy szeretted - mondta. - Sőt, nemcsak megértem, helyeslem is. Hisz minden rendes asszony szereti az urát. De most már én vagyok a férjed. — Nem ellenkezett. Levette a képet Mégse állt fel. Nagyon fáradt volt. Mikor Imre meghalt» még itt maradt Márti. Most már üres a lakás. Rendet kell csinálni. Jenő semmit sem gyűlöl úgy, mint a rendetlenséget összeszedte magát Letörölte a port, helyére tette a szőnyeget Imre halála után, amikor magához tért az első hetek ködös fájdalmából, tudta, életének egy szakasza lezárult. De ott volt Márti. Most mintha az egész életének vége lenne. Hozzá kellett mennie Jenőhöz. Ezen kár töprengenie. Mártinak gyenge volt a tüdeje» sokat éheztek az inflációban, olykor belázasodott estére. Jenőnek még méze is volt a kamrában, egy egész dunsztosüvég- geL És legalább öt kiló cukra. Mikor először vitte el hozzá Mártit, csupa maszat lett a gyerek keze az arányló méztől. Mégis elő kellene venni Imre fényképét. Évek óta nem volt már a kezében. De minek? Imre nem segíthet. Bizony, egész elfelejtette már. Tizennégy éve halt meg. Mikor hozzáment Jenőhöz, még csak két éve temették eL Nehéz volt befeküdni Jenő ágyába. - Milyen szép vagy — duruzsolta Jenő. Talán akkor még tényleg szép volt. Pedig előtte kiment a fürdőszobába sími. Kár, gondolkodni, hozzá kellett mennie Jenőhöz. I' gy autó dudált kint az utcán. Menni kell, várják a gyerekek. Nem esett az eső. Nem áznak meg a könyvek. Még az a szerencse, hogy Mártinak ilyen jó Eérj jutott Egyszerre megállt Mégse mehet üres kézzeL Megnézte, mennyi pénz van nála. íarmlnc forint Mindegy, most nár nem megy vissza, biztos tárják. Harminc forintért is ehet valamit Bement az edényboltba. So- Lan voltak, várnia kellett, míg orra került Közben kiválasz- ott egy serpenyőt. Jenő ugyan »ntosan elszámoltatja, de har- ninc forintot nem olyan nehéz :1 titkolni. Nem először teszi, la Mártinak kellett valami, unit nem akartak megmonda- li Jenőnek, máshonnan nem ízerezhetett pénzt. Bár az is lelet, hogy most megmondja. gfl7i is. Miért ne mondhatná neg? Most igazán sietnie kell. Értékes, már nem is fáradt. csö- lörög az eső, de hadd essen. Mártiék házában az oszlopok! öld mozaikkockával vannak drakva. Igazán nagyon _ szép akás. Szebb, mint Jenőé. Mi- yen boldogok voltak a gyere- ;ek, mikor megvették! lYf ár messziről hallotta az autóbusz búgását. Sza- adni kezdett, épp hogy elérte, .ihegve ült le. — Átszállót ké- ek — mondta a kalauznak s íegkönnyebbülten lélegzett fel. írült, hogy elérle a buszt. mondjon? Nem tudta. Végül kénytelen volt megmondani az igazat. — Hagy őket — kérte — az ő holmijuk, hadd csomagolják úgy, ahogy akarják. — Jenő nagyon megsértődött. — Bezzeg mikor benneteket költöztettelek, jó voltam! — Es igaza is volt. De mit tehetett, ha Márti azt mondta, kiküldi a szobából, ha mégis otthon marad? — Amikor az én pénmégisesak kell bútor. — Jaj, anyu — borult a nyakába Márti és megcsókolta — két szobánk lesz! — Aztán kiszaladt, hogy megnézze, mit csinálnak az emberek. Nem szólhat semmit, igazán nagyon szép a lakásuk. Elvitték megnézni, mindjárt, ahogy megvették. Épp akkor szerelték a villanyt, még minden csupa piszok volt, de nagyon szép. Igaz, rengeteg A > K" ét nappal a költözés elüt \ ■IV hallotta, hogy Márt 5azt mondja vendégeinek: — f Nem is hiszitek, milyen fiata \mamám van! Igazán nem lát 5 szik többnek harminc éves f nél. — János is mondott vala imit, de azt már nem hallotta ?Az ajtóbeugrót teletömték új- Sságpapírral, s szőnyeget i: fakasztottak rá, hogy Jánosi \ne zavarja, ha rádióznak. S De most nyitva volt az ajtó 5 A bútorokat is félretolták ihogy legyen hely kivinn ? Mártiék holmiját. Reggel ót: S csak azon fohászkodik, hogy fne essen az eső. A bútorol \még csak hagyján, hisz alií 5 van bútoruk, de János köny evei, a sok drága könyv. Mi- Ilyen üres a fal, amint leszedjék a könyveket. < _ Nem tudod, hova tettük fa kötözőspárgát? — kérdezi < Márti. De tudja. Kint van i ? szatyorban, a konyhában. Er< dekes, sose szeretett csomago,- ini, most mégis mindent ő csi- fnált. A gyerekek csak nézték, s— Anyuska úgy csomagol, 5 mintha ő költözne — mondta \ János mosolyogva Mártinak. 5 Márti az egyik láda tetejen c ült és zsíros kenyeret evett. 5 Nem is főztek, csak estére Je; ? nőnek. Akkor kellett, Jenő 5 megkívánta. — Emlékszel, Sanyú, mennyi sós kenyeret etetünk, mielőtt férjhez mentél 5 Jenőhöz? — kérdezte Marti — > Pfuj, milyen édes volt a kuko- Sricakenyér. - Ha egymás közt ? voltak, mindig csak Jenőnek 5 hívta a mostohaapját. Janos Sis. Szemtől szembe azonban \ rnagázták és bácsinak szontot>táÍL Anyu! — viharzik be S Márti. — Nem jön még a keresi? Hű — mondja, s leül az < egyik könyvcsomagra, de 5 azonnal fel is pattan, niert \ látja János szemrehányó pillantását — már most olyan \ fáradt vagyok. Te nem, anyu? N em fáradt. Csak egy kicsit levert. i _ Jön a kocsi — mondja f János. Tényleg, már meg is Sálit a ház előtt. Elég kicsi. 5 Igaz, nekik még ennyi holmiI juk se volt, mikor Jenőhöz költöztek. Mindenüket elvitte a bomba. A nagymamától kaptak egy ágyat, azon aludtak Mártival. Pedig akkor már tizenkét éves volt. Össze- gömbölyödve aludt, térdet felhúzta a hasához, alig maradt mellette valami hely. Akkor Jenő irányította a költözést, előre tervrajzot készített, mit hová állítsanak a kocsiban. Az emberek morogtak, mindent másképp akartak csinálni, de Jenő nem engedett f Igaz, el is fért minden. — Lá- \ tód, nekem volt igazam — $ mondogatta Jenő még hetek Smúlva is. \ — Igazán nem akarjatok eljönni a vitrint? — kérdezte S Mártit. — Nem ülik a többi f bútorhoz — rázta a fejét Mar- <ti. — Persze, persze — mona- 5 ta — hisz értem. Elég régi mar, < ócska is. Csak azért mondom, ,'mert két szobátok lesz, oda pénzbe került, és a részleteket is fizethetik majd vagy húsz évig, de megérte, mert tényleg nagyon szép. A bútorokat már klvitték, csak a könyvek maradtak. János idegesen toporgott. A könyvespolcokat is lebontották már, a tiplik helyén nagy lyuk maradt a falban. Mit szól majd Jenő, ha hazajön? Még szerencse, hogy nem maradt otthon. Ki akart venni egy nap szabadságot, hogy majd irányítja a költözést, de a gyerekek hallani se akartak róla. — Mondd meg neki, anyu — kö- nyörgött Márti — én nem is tudom, mit mondj, de intézd el, nehogy itthon maradjon mert azt nem bírnám ki. — Nem tudott ő se mit mondani Jenőnek, hisz akkor van elemében, ha rendezkedhet. Erre nem sajnálja az időt. Hát mit
