Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

★ ★ ★ ★ ★ ★ A- ★ ★ + + + jc it ★ ★ if ~k if if if + * A húszeszfendős naptár a kezüket, kitört a második vi­lágháború. Május kilencediké a szovjet hadsereg és szövetségeseinek a fasizmus fölött aratott győzel­mének nagy napja. Most húsz esztendeje, amikor Hitler egy­kori „ezeréves birodalmának” romjain szovjet katonák és a szövetségesek hadseregei kezd­ték megszervezni a tizenkét- esztendős fasiszta fertőzés vad lázaiból ocsúdó ország életét, Prágában még fegyver dörgött. „ ... a helyzet óráról órára rosszabbodott. A nácik kegyet­len leszámolásra készültek ... Pankrácban gránátokat dobtak a pincékbe, ahol öregek, asszo­nyok és gyermekek húzódtak meg, géppisztoly-sorozatokkal lőtték szitává az ablakokat... Amikor megrohamozták a prá­gai barikádokat, a túszokat hajtották maguk előtt. Május 9. hajnalán azonban új hangok vegyültek a géppisztolyok és géppuskák ropogásába: lánctal­pak csikorgása és motorzaj... Harckocsik vonultak be a vá­Ebben a Németországban elűzték a miilt árnyalt, a ,.buchenwalili eskü”: „Soha többé fasizmust — soha többé háborút” aetet nyer az NDK mindennapos politikájában. A kép: a harangtorony és a nem­zetközi emlékmű, amelyet Weimar mellett, a hajdani buchenwald koncentrációs tábor területén állítottak fel. Legutóbb a tokiói olimpia Is bebizonyította, hogy az NDK spor­tolói egyTe nagyobb részt kérnek maguknak a világversenyek győ­zelmeiből. Az NDK-ban több mint 25 000 modemül felszerelt sport­pálya áll az ifjúság rendelkezésére. Képünkön: a Dinamo sportklub tornászlányai az NDK nemzeti ünnepén. 1945/ május 9.: A felszabadult város első pillanatai. pillanatot, amikor a nácik el­ső rohamsisakos egysége meg­érkezett az elárult ország fővá­rosának utcáira. A másik kép a szabadságot hozó szovjet ka­tonákat köszöntő prágaiakról készült. Ez a két felvétel sok­sok szónál többet mond el... Hosszú és keserves, véráztat­ta út vezet a győzelem napjáig. A második világháború front­jain 27 149 000 katona halt meg —, közöttük ott volt az embe­riség békéjéért hősi halált halt 6 115 000 szovjet harcos. A polgári lakosság 24 940 000 ha­lottat vesztett — ott van e számban a bombázások sok­sok áldozata, s azok a milliók, akiket gázhalálban, koncentrá­ciós táborba, kényszermunkára hurcoltak el a fasiszták. Van abban valami jelképi erejű, hogy Csehszlovákia fő­városa éppen azon a napon szabadult fel, amelyet, mint az európai háború befejezésének, a náci banditák pusztulásának napját, a győzelem napját ün­nepelt és ünnepel a világ. Amikor a nyugati hatalmak elárulták a csehszlovák népet, 1938. szeptemberében, a mün­cheni konferencia után, Cham­berlain, akkori brit miniszter- elnök így szólt a londoni repü­lőtéren: „Becsületes békét ho­zok magammal, azt hiszem, egész életünkre biztosítottuk a békét.” Ám egy másik angol politi­kus, Churchill, ugyanakkor ezt mondta: „Nagy-Britanniának és Franciaországnak választa­nia kellett a háború és becste­lenség között. A becstelenséget választották és ezért nem fog­ják elkerülni a háborút.” Prága elárulásával kezdődött és Prága felszabadulásával végződött. Churchill akkori jö­vendölésében nem tévedett — az elárult csehszlovák nép sor­sa, a náci megszállás, az ország kirablása, Európa sorsának elő­képe volt. Hamarosan bebizo­nyosodott, hogy banditákkal nincs „becsületes béke”. Cseh­szlovákia után a nácik Len gyeiország ötén nyújtották k rosba, szovjet harckocsik. Prá­gaiak ezrei rohantak elébük örömittasan ...” — írja Ribal- ko szovjet tábornok, a cseh­szlovák fővárost felszabadító egységek egyik parancsnoka. Prágától keletre, a szlovák hegyek között, morva, cseh falvakban már régóta fellob­bant a partizánharc tüze; a Szlovák Nemzeti Felkelés har­cosai a segítségükre érkező, felszabadító szovjet seregekkel már Csehszlovákia jó részéről kifüstölték a náci bandák ma­radványait. Hét harcos hóna­pon át tartott végül is Cseh­szlovákia felszabadítása — de a fegyveres harc már jóval előbb elkezdődött. Cseh, szlovák hazafiak már a megszállás és a fasiszta Tiso- féle állam megalakulásának percétől kezdve küzdöttek. Olyan hősöket vesztett ebben a harcban a csehszlovák nép, mint Julius Fucik, a nagyszerű kommunista író, Opálka főhad­nagy, Gabcik, Kubis, és Valcik őrmesterek, akik végrehajtot­ták a nép ítéletét Hitler prá­gai hóhérján, Heydrichen, vagy Jan Sverma, a Szlovák Nemze­ti Felkelés egyik irányítója és a névtelen szlovák és cseh har­cosok egész sora. Az ő bátor harcaik helyén született meg a szocialista Csehszlovákia — éppen húsz évvel ezelőtt. Azokban a na­pokban az egész világ a fasiz­mus iszonyatos uralma és rendszere áldozatai fölötti fáj­dalomból és a harcban kiví­vott szabadság, a győzelem fö­lött érzett örömből szőtt feled­hetetlen érzések első szavait mondta ki. Ma is e kettős ér­zés köszönti a győzelem napjá­nak évfordulóját Szabadság Húsz esztendeje, amikor Keitel reszkető kézzel a meg­adási okmány alá kaparta ne­vét a Berlin—Karlshorst-i szovjet főhadiszálláson — Né­metország történelme forduló­pontjához érkezett. A szovjet hadsereg győzelme lehetővé tette, hogy Németország egy részén a nép kezébe vehesse a hatalmat, következetesen vég­rehajthassa a potsdami határo­zatokat, megvalósítsa a nácit- lanítást, új, békés alkotó éle­tet kezdjen. Ez a húsz évvel ezelőtti nap a Német Demokra­tikus Köztársaság felszabadu­lásának ünnepe — s egyben az európai történelem egyik sors­döntő állomása is. A német imperializmust, amely egy év­századon keresztül fenyegette Európa békéjét, halálos csa­pás érte. A felszabadult országrésznek hallatlanul nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. E ne- nehézségek részben állami- politikai, részben gazdasági ter­mészetűek voltak. A politikai nehézségek lényege, s egyben a felszabadulást követő évek egyedülálló jellegzetessége, hogy nem voltak, nem is lehet­tek a politikai munkának tel­jesen szilárd állami keretei. Németország nyugati megszál­lási Övezeteiben közismert mó­don szervezetten folyt a nácik, militaristák és nagytőkések „átmentése” és hatalmuk kon­szolidálása. A válság egész sor szakaszának kellett lezaj- lania azonban addig, amíg 1949 őszén a nyugati hatalmak hivatalosan is kettészakították Németországot. Csak ezt kö­vethette azután 1949. október 7-én a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása. Ez nem kevesebbett jelen­tett, mint azt, hogy több mint négy esztendeig kialakult álla­mi keretek nélkül kellett le­rakni egy későbbi állam de­mokratikus alapjait, végrehaj­tani a nácizmus és imperializ­mus gyökereinek kiirtását, gazdaságilag talpraállítani az országot! E munka gazdasági szem­pontból is rendkívül nehéz volt. A Német Demokratikus Köztársaság területe a hajdani zetet teremt: reménytelenné teszi az imperialista reakció európai agresszív terveinek megvalósítását. E történelmi fordulat végre­hajtásának jogi alapokmánya A felszabadult német területe­ken a második világháború befejezésétől az ötvenes évek elejéig a demokratikus forra­dalom feladatait oldották meg. 1952-ben tűzték ki közvetlen célként a szocializmus alap­jainak lerakását. Az NDK gazdasági megszilárdulásának talán legbeszédesebb bizonyí­téka, hogy 1964-ben a Német­ország iparilag eredetileg fej­letlenebb részén felépített NDK-ipar annyit termelt mint huszadik esztendejében a szo­cializmust átfogó felépítésének szakaszába lépett. Az 1963-ban létrehozott új tervezési és irá­nyítási rendszer lehetővé te­szi, hogy minden erőt a leg­magasabb tudományos-műsza­ki színvonal, a kitűnő minőség és a lehető legalacsonyabb ter­melési költségek elérésére biz­tosítsanak. Történelmileg rövid idő alatt, mindössze két évtized küzdelmei és építőmunkája során a Német Demokratikus Köztársaság szilárd, nagy erőt képviselő szocialista országgá vált. Nemzetközi tekintélye A Német Demokratikus Köztársaság Európa egyik legfejlettebb tpan országa. Az ipari fejlettség egyik legfontosabb mutatója az egy tőre eső villamosenergia-termelés. Az NDK ebben jelenleg Európában a hatodik helyen áll. Erőművei közül különösen érdekes a szivattyús rendszerrel működő hohenwatei erőmű, a maga nemében a második legnagyobb Európában. A vizet itt nyolc 700 méter hosszú csöpálya Vezeti a turbinákhoz. Németország gazdaságilag vi­szonylag elmaradottabb része Volt: a nehézipar fő bázisai, va­lamint a legfontosabb nehéz­ipari nyersanyagok nagyrészt az imperialista politikai örvé­nyében sodródó nyugati or­szágrészben maradtak. Ma, a felszabadulás husza­dik évfordulóján ezek a nehéz­ségek már csak a megtett út nagy küzdelmeket jelző mér­földkövei. A Német Demokra­tikus Köztársaságnak a maga rendkívül exponált helyzeté­ben nagyszabású politikai és gazdasági feladatai vannak, amelyeknek megoldása még tekintélyes időt vehet. igénybe. Annyi azonban máris bizo­nyos, hogy a történelmi fordu­lat, amely húsz esztendővel fezelőtt még csak lehetőség volt — ma már lezajlott. A történelemben először nemcsak agresszív Németország, hanem a Szovjetunióval 1955 szep­temberében megkötött állam- szerződés. Ezzel az NDK, mint jogállam teljes szuverénitást nyert — beleértve azt a jogot is, hogy maga dönthessen minden olyan kérdés felett, amely az NDK és Nyugat-Né- metország közötti kapcsolatok­kal, vagy Németország újra­egyesítésével függ össze. A né­met békeállam megerősödése, és a szovjet külpolitika előre­látása így kudarcra ítélt min­den olyan nyugati imperialista próbálkozást, amely a német probléma bárminő „megoldá­sét” a Német Demokratikus Köztársaság megkerüésével akarja megközelíteni! Az NDK szocialista külpolitikájának további kiteljesedését jelentet­te csatlakozása a Varsói Szer­ződéshez, részvétele a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa tevékenységét»«!* s ezzel 1963-ban az egész, azNDK-nál négyszerié nagyobb „Német Birodalom.” A Német Demok­ratikus Köztársaság ma a vi­lág tíz vezető ipari hatalma közé tartozik, európai viszony­latban pedig az ötödik-hatodik helyen áll. A német békeállam jelenleg, felszabadnia sásak egyre nő — s ma már a nyuga­ti hatalmak táborában is az elemi politikai józanság mér­céje a német békeállam lété­nek és kiemelkedő szerepének felismerése. Ez a felszabadulás után húsz esztendővel minden tényleges, alkotó európai ren­dezés fíféQfíéöhetetlen űpjtétele felszabadító hadsereg egységei Rijekában, Montgomery csapa­tai Hamburgban, angol hadi­hajók Rangoonban. Május 5.: felkelés Prágában. Hajnalban a rendőrfőnök még hangszórón gyülekezési ti­lalmat rendelt el és megparan­csolta, azonnal szűnjék meg a német feliratok leszaggatása. De délután és este már bariká­dok emelkedtek a csehszlovák főváros utcáin. Ekkor már ez­rek harcoltak a gyűlölt meg­szállók ellen. Május 6-án a szovjet seregek felszabadítják Wroclawot, má­jus 8-án elesik Drezda, május 9-én a szovjet hadsereg segít­ségére siet Prága harcoló népé­nek, az „arany Prága” is fel­szabadul. Két fényképet őriznek Cseh­szlovákia múzeumaiban — ezer meg ezer kópia hirdeti szerte a világon a győzelem napján szabaddá lett csehszlovák fővá­ros népének két pillanatát. Az első fénykép 1939. március 15- én örökítette meg azt a keserű A történelemtudományban a korszakfelosztás legtöbbször századokat ível át, ritka idő, ha csak évtizedekkel kell szá­molni. Most húsz esztendeje, napok jelentették a történelem korszakváltó idejét; a sorsfor­dító események szó szerint is tüzérségi lövedékek gyorsasá­gával érték a világot. Az európai háború utolsó két hetében voltunk; a 2194 hábo­rús nap végét 1945. május 9- el jelöljük, hiszen a fegyver- letételi okmányok szerint 8-án, este 23 óra 01 perckor kellett letennie a fegyvert a megvert náci hadseregnek. Előtte? Április 25-én talál­koztak a szovjet hadsereg egy­ségei az amerikaiakkal az El­bánál, Torgau város felrobban­tott hídjának roncsain. Ezen a napon kelt fel Torino népe, 27- én az angolok elfoglalják Bré­mát, 30-án szovjet lobogó leng a Reichstag ormán. Egy szovjet haditudósító írja: „A házak falán Göbbels felhí­vását látjuk, amelyet fehér fes­tékkel, sietve mázoltak fel.. „A vörösöket megállítjuk Ber­lin falainál.” Rendben van, pró­bálják meg. Mi a célpont? — kérdeztem az üteg parancsno­kát. Berlin belső városrészei, a Spree-hidak, az északi és a stettini pályaudvar — felelte. Karórámra néztem, amikor a tüzelés megkezdődött. 96 nehéz gránát zúdult Berlin középső városrészeire néhány perc le­forgása alatt.” Április 28-án, két nappal ön- gyilkossága előtt, Hitler ren­delkezik: utóda Dőnitz. Két 1 nappal később szovjet csaoatok | fel szabadítják Moravska Ostra- (vát. Május 3.: a jugoszláv nép­az egyre magasabbrendű szo­cialista munkamegosztásban. E politikai, történelmi fordu­latnak, amely Európa, sőt az egész világ sorsát érinti, szi­lárd gazdasági alapjai vannak. a Szovjetunióval, a szocialista világgal szövetséges német bé­keállam is él erősödik Európa szívében, s ez mind gazdasági, mind politikai — mind pedig katonai szempontból új hely­1945: Fordulat Európa szívében

Next

/
Oldalképek
Tartalom