Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

Kitüntetés és megbecsülés Éljen a társadalmi haladás élén járó, forradalmi harcokban edzett magyar munkásosztály! Gazdag program Egerben május elsején Május elsején tíz órakor kezdődik az ünnepélyes fel­vonulás. A pártbizottságnál felállított dísztribün előtt ha­ladnak majd el a város dol­gozói. A munkásság internaciona­lista ünnepén egész nap gaz­dag programban lehet része a szórakozni vágyóknak. Délután háromkor nyitják meg a Fagylaltkertet. A mű­soros nyitányon fellép a Nau­tilus tánczenekar énekesekkel. (Rossz idő esetén a műsort a Hotel Eger halijában rende­zik.) Gyerekek részére a megyei művelődési ház nyújthat — bábelőadásokkal és meseíil- mek vetítésével — emlékeze­tes délutánt. A szabadtéri színpadot is május elsején nyitják meg, a felszabadulási kulturális szemle megyei népitánc-be- mutatóit rendezik itt. A munka ünnepe zenés éb­resztővel kezdődik, és zené­vel is fejeződik be. Az egri helyőrség fúvószenekara ad térzenét a Tanárképző Főisko­la előtti téren. AZ ÉLET SODRÁBAN A kakastoillas csendőrök még a próbáikra is eljöttek. A fő* jegyző undorral nézte munkán­kat, de mi azért csináltuk. Szerettek az emberek. Haza­mentünk közéjük, hiszen egy­formán szegények voltunk. AZ előadások bevételébői ruhát* cipőt vettünk a legszegényebb családok gyerekeinek, és fel- > öltöztettünk 40 nyomorék és vak gyereket is a pesti inté- zet.ben. Szembekerült a főjegyzővel. Nem engedélyez egy darabot, ö mégis megrendezi. Búcsúz- _ ni kell Öcsödtől, Pestre megy, — Alkalmi munkát csinál­tam, Télen Pesten a szakma- . ban. nyáron lementem a fal- •'/ vakba. Csépeltem, kapáltam, , j kaszáltam, arattam. Élni csak - így lehetett. Pesten jó volt, « társakra találtam. Előadáso­kat, estéket rendeztünk... 1941-BEN ISMÉT behívják, Német és nyilas tisztek vi- * gyárnak rájuk. Elszökik. Vér- . hasba esik. A felszabadító szovjet hadsereg orvosai men- : tik aieg életét Kiskunfél egy- * házán. Az elsők között kezdi el a munkát a romokban, be­lép a pártba, s fáradhatatla­nul dolgozik a munkáshatalom < megszilárdításáért, az ország j felépítéséért. 61-ben vonul, nvugdíjba. Otthagyja Pestet, Egeibe jön. — Ismertem, szerettem Pes­tet, de őszülő fejjel nyugalom­ra vágytam, ezért jöttem ide. Munkahelyén, a Magyar— ‘ Szovjet Baráti Társaságnál a , tablók között ismerkedtünk meg. Dolgozik. Nem tud pihen­ni. A képek ünnepre készülnek,,, május elsejére. — A május elsejék nekem fe­lejthetetlenek. Tudja melyiken- voltam -a legboldogabb? Az öt- venheteseii. Az ellenforrada­lom után azt híresztelték, hogy most üresen maradnak az ut­cák, legfeljebb néhány pártve­zető vonul fel. Csodálatos volt... Az egész Budapest ott volt a sorokban ... Sohaáem £e­| lejtem el... I A tablókon a Kreml tornyai, fa Vörös teret, a Lomonoszov {Egyetemet láthatjuk. János ba­rcsi, mint egy igazi idegenveze- {tő kalauzol a képek között, f — Moszkvát, Kijevet látni va- {lami kimondhatatlan. Képekből I már ismertem a két várost, de J az a nyolc nap, amely alatt sze- i mélyesen is találkoztam velüjj r olyan volt, mint egy álom me: J {valósulása . .. Hatvan évig vá 1 Ham rá, végre sikerült. Szed ® inék még egyszer kimenni, m& d {talán a nyáron. Leningrádot’is f meg kell nézni... I GALAMBSZÜRKE haj. pár­j huzamosan futó ráncok, őszülő [szemöldökök jelzik a hat évti- I zedet... így telt az idő el az [élet sodrában ... f Koós József töltöttem három évet, mint la­katosinas. A Tanácsköztársaság szülő­falujában éri. Tizennyolc éves. A gyerekkori pajtásokból meg­szervezi az ifjúmunkások szer­vezetét. Tettekre nem kerül sor, mert a román intervenciós hadsereg hamar eléri Öcsödöd Elfogják. Végig kell néznie az elfogottak megbotozását. Nem bírja. Özdra menekül, Miskol­con próbál munkát keresni. Nem sikerül. Katonai behívót kap, hároméves szolgálat kö­vetkezik Szegeden. LESZERELÉS után visszatér Öcsödre. A vácsomdiak őrá is kivetik szemüket. Félnek a bé­res fiától... — Öcsödön több műkedvelő kör működött. Természetesen külön a gazdagoknak és külön a szegényeknek. Oda jártam, szerepeltem, színdarabokat rendeztem. A Kőrös-Tiszavidék című újság 1931-as számait rakja elém. A cikk írója a Sasok cí­mű vígjáték főszereplőjéről a következőket írja: „Különös­képpen kiemeljük játékát Jor_ dán Jánosnak, aki olyan hű­séggel és ügyességgel alakí­totta a szerepet, amelyre so­káig emlékezni fogunk.” Sok veszéllyel járt együtt egy műkedvelő csoport élete. MOSZKVA, 1965. április 4. Az egyik étteremben magya­rok ünnepük az évfordulót. Az ünneplők között ott ül Jordán János nyugdíjas is, akinek ket­tős ünnepet jelent a nap: a felszabadulást, s születésnap­ját. Magasba emelkednek a poharak, és amikor a szónok a nevét említi, arcán összehú­zódnak a ráncok, valami gye­rekesen fojtó érzés fut végig rajta... Hatvannégy éves. Galamb- szürke haj, párhuzamosan fu­tó ráncok, őszülő szemöldökök jelzik a hat évtizedet. — Öcsödön születtem, a ke­serűnegyedben. Valamikor ke­vés volt csak úgy mondani: születtem Öcsödön, mert ab­ban a községben két helyen lehetett születni. Az apróházú keserűnegyedben, és a vácson- di részben, a gazdagok között. Az emlékezés megdöbbentő, fájó, még 64 év után is. A ke­serűek és a vácsondiak két vi - liágot éltek. Nap mint nap szembekerültek egymással a nagy porták, és a roggyant házak lakói. Így maradt árván ötéves korában: 1906-ban a vácsondi gazdák agyonütötték apját. — Öcsödöd jártam hat ele­mit. Kovácsnak tanultam a falu mesterénél, majd Pesten itt egy másik elképzelés is. Ezt már elmeséltem egy szak­embernek és azt mondta, a jövő héten ki is jönnek a já­rástól ... — Ha milliomos leszel a ta­lálmányaidból, el ne felejts majd rám is gondolni! Vígh Gyuri nevet, aztán gondosan elteszi a noteszt. Hanyatt veti magát a zeigka- báton és a nap felé fordítja az arcát: — Ha végzek a technikum­mal, folytatom tovább. Emlék, szel. dicséretes voltam az is­kolában is. Az öreg kántor mindig ajnározott apám előtt, de ő a taníttatásomról hallni sem akart. A szorgalmamról ez volt írva: Szorgalma: „Ernye- detlen.” — És ha kitanulsz? — Elmegyek valahova agro- nómusnak. El, akár a hetedik megyébe is. — A faluból mennél el? Megbolondultál? — Elmegyek az apám miatt. Engem ne tegyen csúffá az öszvéreivel... — És mit csinálsz a három holddal? GYURI RÄM NÉZ és gúnyo­san mosolyog: — Felkötöm az egészet egy májusfára és az apám ablaka előtt nekitámasztom a falnak... Szalay István get. Tíz éve is van, hogy talál­koztunk. Makacs, rátarti em­bernek ismertem mindig. — Kevély Vigh Gyurka! — így csúfolták törvénybíró ko­rában is. — Mennyi búzát termel? — Három, meg négy mázsát egy holdon. Tiszta ráfizetés az egiész koceráj ... Most már újra melegen süt a nap. A zavaros víz mintha apadni kezdene, bár deszkát, ezt-azt, apróságot hoz még a falu felől. Egyszer Gyuri egy noteszt húz elő a belső zsebé­ből, meg egy darabka ceruzát, — Ezt figyeld meg, barátom! — és furcsa vonalakat rajzol a papírra. — Ez egy „ördögszekér”. Az én találmányom. Évek óta hor­dom a fejemben, de amióta bri­gádvezető ■ lettem, nem hagy nyugodni. Miért kell nekünk kézzel vetni a kerti magvakat? Itt, ezen a téren eddig még állt a tudomány. Gyanakodva nézegetem a rajzolt, kockás papírn. Őszin­tén szólva, idegenül járok a fogaskerekek, a gépek világá­ban és a lerajzolt szerkezetből sem értek túl sokat — Ha ezt megcsinálná va­lami mérnök, vagy technikus, akkor egy csomó munkaerőt megspórolhatnánk. Aztán van ; jat. A patakot, ahol gyerekko­runkban halcsíkot fogtunk, a határt, ahol szinte minden buc­kát ismerek, a gólyafészket az akácfán. Arra gondolok, ha gyakrabban járnék haza, talán néni lenne ennyire kedves a vi­dék, ennyire forró az érzés. — Apádékkal mi van? Ezt csali úgy, minden szán­dék nélkül kérdeztem, de Gyuri célzásnak vélte. — Ügyis tudod, minek kérde­zed? Később, hogy látja, tájékozat­lan vagyok, maga kezdi a szót: — Csúful vagyok az öreggel. Maszekol a három holdjával. Az istennek se akar a.szövetke­zetbe jönni. Kimérette magá­nak a három holdat a felső dű­lőben. Ott csúfoskodik. Egy lo­va meg egy tehene van, azokat kínozza. — A fia meg brigádvezető? — Éppen ez a legkomiszabb. A falu száját ismered? Az öre­get is, hogy mennyire makacs. A fiam, hogy a múltkor haza­jött az erdőigazgatóval, előfog­ta: nagyapa, legalább az uno­káját nézze! Ne kóduskodjon azzal a „csacsifogattal”. Azóta aztán nem szól senkihez. Ügy néz rajtam keresztül, mintha ablaküvegből lennék ... AHOGY GYURI BESZÉL, emlékezetembe idézem az őre­bődről ti hőid a máéul/du Később szó került az egész családról, á rokonokról. — Ma­gadról beszélj! GYURI A GUMICSIZMA sarkával taposni kezdte a füvet. Fél könyökkel a kabátra támasz­kodik és úgy nézi a még min­dig zavaros vizet. — Mit mondhatnékf Brigád­vezető vagyok, most végzem a második technikumot. Az asz- szony tojásfelvásárló, Laci a dömperről teherkocsira, aztán személyautóra került. Megsze­rette az erdőigazgató, hajnaltól estig őket hurcolássza. — Hogy fizetett tavaly a tsz? — Maradható.san, de ha nem jön az a balkezes agronómus, akkor legalább öt forinttal több a pénz minden egység: után. Jólesik sütkérezni a napon. A nedves föld nehéz párát lehel, a fű, a virágok is gyorsan fel­száradnak. Vigh Gyuri szidja az agronómust, azt is, aki a fa­luba irányította. — Valami vadrezervátumban szolgált, aztán egy ideig az Ál­latkertben is. A csibenevelőről azt hitte „állatóvoda”, és Lenz- Mosert akart telepítettni a ta­valyi napraforgó-földön. — Mit kezdtetek vele? — Lelépett simán, de éjszaka ment ki az állomásra, hogy megússza szárazon ... Jólesik nézni az ismerős tá­Olyan emberekkel váltotta« szót üzemekben és falvakban akiknek több éves, sőt, évtize. des munkájuk eüsmerésekén tűzték mellükre az „állam csil­lagát”, kormánykitüntetésí vagy a miniszterektől kapta’« szorgalmukat, munkásságuka dicsérő oklevelet. Néhányukná ott voltam az ünnepélyes ak­tuson is, amikor a darpériál övezte elnöki asztalhoz járul­tak és meghatódottan, munka­társaik tapsától kísérve átvet, ték az érmeket, elismerő só­inkat, megbecsülésük megany nyi bizonyítékát. Láttam a megható jelenetet, amikor az asszonybrigád tag­jai körülvették a Kiváló sző. vetkezeti tag-jelvényt kiérde melt társnőjüket és könnyes­nevetve csókolgatták, köszön­tötték kitüntetése alkalmábó) és kívángattak neki őszintén jószíwel: viselje sokáig, vala- mennyiük megbecsülése kö zepette munkájának eme er­kölcsi jutalmát. Egyikük, egy Tisza mentén híres dohánykertész, saját ke­zűleg készített díszes keretet cklevelénelk, hogy ezzel is mu_ tassa, mennyire becsben tartja ezt az írásban rögzített gratu­lációt, amelyet szakértelméért, társait túlszárnyaló szorgal­máért kapott egyenesen a mi- nisetertőL S érezték, mutatták vala­mennyien: a jóleső örömöt, amely elfogja az embereket, amikor kitüntetést vesznek át a közösség boldogulását előse­gítő tetteikért, ötleteikért, meg­bízható pontos munkájukért. A beszélgetés, a gratulációk szavaiból az is nyilvánvalóvá lett: az érdemeli általában arányosak a kitüntetéssel, s amellett, hogy az érmek, okle­velek általában annak a ki­sebb közösségnek megbecsülé­sét is szimbolizálták, szemé­lyenként is jogos erkölcsi há­lajelnek bizonyultak. Példa­képp 'említhetnénk erre az egvík Kiváló szövetkezeti tag­jelvénnyel kitüntetett tiszaná- nai szövetkezeti asszony érde­meit, aká rokkant férje helyett, vállára vette a család eltartás sáriak gondját és éjszakáit, ün­nepeit a család ügyeinek szen­telve, a közösben 1100 öl cu­korrépát, egy hold kukoricát, nagyobb terület mákot, bur­gonyát, hagymát dolgozott, kapált egész nyáron s emel­lett még 70 napot dolgozott a dohánykertészetben is. Ilyen érdemek után telje­sen felesleges volt a bizony- gatás. mennyire jogosan ke­rült a legjobbak közé kitünte­tésének jelképével. JÓ KIS ESŐ ESETT. Afféle tavaszi zápor, amely után fél érán belül hétágban süt a nap. Nézem a patakot, amely az előbb csak egy ugrásnyi volt, most pedig a parti virágokat is mossa az agyagszínű víz. A töltésen gumicsizmában, barna, csaknem bokáig érő zeigköpönyegben egy ember kö­zeleg. — Vigh Gyuri! Megismersz? Az ember megáll előttem, hu­nyorog. aztán mintha a harma­dik világból érkeztem volna, két tenyérrel rázni kezdi a ke­zem. Nckitámaszkodunk a hídnak és beszélgetünk, öt éve nem láttuk egymást, akkor is a vo­naton akadtunk össze, amikor Vigh Gyuri operáltatni vitte a lányát. — Nem nagyon jársz haza. Lassan már hűtlen leszel a fa­ludhoz — kezdte a leckéztetést. — Édesanyád is panaszkodott, hogy legföljebb sátoros ünnep­kor találkozik veled. Tudom, sok a dolgod, csali ne is mente­getőzz ... Kerültünk egyet a töltésen, Gyuri megnézte, a felső pallóhi- dat nem vitte-e el a víz, aztán leterítette a zeigkabátot a part­menti sárga virágok közé. — Látnád csak most a Julis­kát. Emlékszel, akkor milyen sápadt volt a vonaton? Egy pesti professzor operálta, a Tóth Zsiga nagybátyja, akiről tavaly a rádió is beszélt Aztán kihunytak az ünnepi asztalt pásztázó reflektorok fényei, elszálltak a megható- dottság pillanatai, lebontot­ták az ünnepi dobogókat, a gratuláló kézfogások erejét, melegét is elfelejtették a te­nyerek, jött a hétköznapok sodrása, a munka, s az érmek oklevelek békésen pihentek a falakon, vagy a fiókok mé­lyén. Hónapok, évek telték el, s amikor ismét beszéltem, velük, jó néhányuknál olyan bosszan­tó szemlélet jeléit találhattam, amely erősen tompított az ün­nepi reflektorok fényét, leg­alábbis a kitüntetettek egy részének szemében. — Látta, mennyire örültem a kitüntetésnek — kezdte a fentebb idézett szövetkezeti asszony, — amikor néhány hó­nap múlva újból a kitüntetet­tek, s általában a szorgalmas munkások megbecsülésére tere­lődött, a szó. — De mit ér mindez —foly­tatja tovább —, ha a medáliá­ba nem lehet beleköltözni. Ugyanis a tsz vezetői inkább dohányfeldogozónak tartották tel azt a lakást, amit igényel­tünk, nekünk meg egy vizes, egészségtelen házat adnak. De, hogy menjünk oda a gyerek­kekkel? ... betegséget szerez­ni. — És törölgeti könnyeit amelyek de nagyon is másak, mint azok az örömkönnyek, amelyeket az ünnepi asztalnál hullatott. A dohánykertész, aki saját kezűleg keretezte be az okle­velét, szintén panasszal kezd­te. Szólt ő már azóta számta­lanszor saját ügyében is, meg a közösségében is, többek kö­zött sürgetve, hogy adjanak mellé fiatalokat, akiknek át­adná országra szóló tudomá- mányát, de oda se figyelnek sürgetésére. Ez — mint mond­ta — igen csak lohasztja ked­vét, mert nem olyan percekre A dongsoni l A bronzfejszék a kétezer év előtti dongsoni kultúra legjel- I legzetesebb emlékei közé tar­toznak. Nyelük rendszerint fá­ból, vagy bambuszból készült. < Rajzaik mértani figurákat, em- . béri körvonalakat, állatokat és 1 bárkákat ábrázolnak. 1 A bronzkori sírokban vékony- : szóló eüsmerésnek gondolta kitüntetését, amely véget ér azzal, hogy lelépett az ünnepi dobogóról, hanem a további munkára, hétköznapokra szó­lónak is, amikor úgy fogadják fáradozását, véleményét, mint aki a legjobbak közül való. Hasonló ügyben emelte fel szavát a szocialista brigádve- retők tanácskozásán a selyp: iparvidék egyik lakatosa is. aki kétszeres kiváló dolgozó létére hónapok óta kénytelen pereskedni vállalatával, a mát alkalmazott, de aláértékelt újítása ügyében. — Kitüntetés... és bíróság elé citálás ... nem fér ez a fe­jembe — mondta keserű hang­súllyal. Vagy elismerik a mun­kámat, vagy „haragosnak” néznek a vállalat vezetői, aki­vel csak bíróság előtt lehet zöldágra vergődni. Bántó do­log ez, higgye el... Nem ké­rünk mi kiváltságos helyzete^ csak annyi megbecsülést, ami munkánk után kijár. De azt se csiak öt percig, míg átadjuk az érmet, hanem máskor is.. amíg csak rászolgálunk. Jogos ez az igény? Feltétlenül. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kitüntetettek döntő többsége később is méltó maradt az érmekhez, oklevelekhez s jog­gal igénylik, hogy ne csak az ünnepélyes pillanatban érez­tessék velük a társadalom mgebecsülését. Ezért várják el azokkal együtt — akik ugyan nem viselnek a mellükön ki­tüntetést, szobájuk falát nem díszítik elismerő oklevelek, de szorgalmasan, felelősségtelje­sen és jól végzik munkájukat —, hogy ne csak kampánysze­rűen érezzék a megbecsülést, a gondoskodást, az ügyeikkel való törődést, de mindig és mindaddig, amíg nem válnak méltatlanná erre. Kovács Endre trons fejszék ca fejszéket találnak, amelye- cet annak idején nem használ­jak, csak dísznek tették a sírba. A bronzfejszék könnyebbek :s élesebbek, mint a kőbalták. 'Lz utóbbiakat a késői neolit torban váltották fel, amikor a >ronzkor emberének legfőbb izarszámaivá lettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom