Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-04 / 103. szám

Készülődés az idei PALÓCNAPOKRA A pétervásári járás egyik legnagyobb eseményére, a má­jus 15-én és 16-án Parádfürdőn megrendezésre kerülő palóc- napoíira, gyors ütemben s an­nak a gondolatnak a jegyében rendezésében. Másik teremben a „Parádsasvár 150 éves” című kiállítás kap helyet igen gaz­dag anyaggal. A Mátravidéki Fémművek termelvényeit is láthatják majd az érdeklődők. Szocialista brigád : egy az öl közül lődésre tart számot az élő ki­állítás, ahol az asszonyok gya­korlatban mutatják be, miként lesz a kenderből házi szőttes. — S mit láthatunk a felvo­nuláson? — Nagyon színpompásnak ígérkezik az idei palóc-sereg­szemle. Láthatók lesznek e vi­dék hagyományai éppúgy, mint a jelent ábrázoló életképek. A Parádsasvári Üveggyár az üveg­fúvás mozzanatait mutatja be, a palócmenyecskék megismét-1 lik táncos felvonulásukat s hogy csalt ízelítőt nyújtsunk egy-egy község menetének újdonságai­ból. említhetem a mátraderecs- keiekét, akik úgy tervezik, hogy a menet élén falujuk nevét ka­lácsból alakítják ki. Ott lesz­nek a derecskeiek menetében a régi palócsorsot bemutató me­zítlábas, tarisznyás fiúk s mö­göttük ellenpólusként egyenru­hás úttörőszakasz. Ezután pa- lccruhás lányok virágbetűkből békét éltető feliratot visznek. Felvonultatják a község jelleg­zetes termékeit, négy7 vőfély mutat be régi hagyományokon alapuló rögtönzést. Élőképben mutatják be, hogy a falu egy­kori talicskás—fűrészes—biciklis munkásai, bányászai most mi­ként élnek, stb., stb. Nagyon kár, hogy a bodo- nyiak nem vehetnek részt a fel­vonuláson, mert ők a parádi palócmúzeumban mutatják be a televízió segítségével az egész országnak, miként zajlik a la­kodalom a palócvidéken. — És a további program? — Délután két színpadon ve­télkednek a fúvószenekarok és népi együttesele, fél hétkor az öregek bálja kezdődik, akiktől nemsokára a fiatalok veszik át az ütemet, illetve a táncot em­lékezetesnek ígérkező nyitó csárdással. A találkozó után már eddig is nagy az érdeklődés, az uta­zási irodák szervezik a külön­járatokat, külföldi csoportokat is várunk, de legfőképp a kör­nyékbeliekre számítunk, ahol a régi tapasztalatok szerint köny- nyen előfordulhat, hogy az üres falvak szélén ott lesz majd a tábla: „Palócnapon vagyunk”. K. E. Tarnaörsön nehéz párát le­hel a föld. A kitartó éjszakai eső tócsákat hagyott a Széche­nyi utcában is, ahol Kosi Ist- vánék háza épült. Csak nagy üggyel-bajjal lehet az utca egyik oldaláról a másikra jut­ni. A keskeny járdán kerék­párosok, gyalogosok kerülgetik egymást. A derengő napfényben vize­sen csillog a háztető. Kosi Ist­vánná otthon tartózkodik, bi­zonyítja a lakásból kihallat­szó mosás zaja. A rossz idő tétlenségre kárhoztatja őt is, mint a Dózsa Termelőszövet­kezet két növénytermesztési brigádjának valamennyi tagját A munkaszünet lényegében jól jött a családnak, mert Kósiné el tudja végezni a háziasszony­ra váró otthoni munkákat. Éz az idő az újságírónak is ked­vez, hiszen jó idő esetén alig­ha találkozna az elfoglalt asz- szonnyal. A szobában beszélgetünk, ahol az első néhány perc után a háziasszonyból ismét több ember munkájáért felelős munkacsapat-vezető lesz. Az első, amiről büszkén mesél, — a kitüntetése. Megilletődött- séggel veszi kezébe a féltve őrzött piros dobozt, amely­ben fényesen csillog a szövetkezet első kormány kitti ntetése. — A zárszámadási közgyűlé­sen kaptam — teszi hozzá ma­gyarázóig —, szövetkezetünk­ben senki nem kapott még ilyen nagy kitüntetést — és szavain érezni lehet, ismét át­éli a ..Kiváló termelőszövetke­zeti tag” kitüntetés átadásá­nak ünnepélyes perceit. — Az én nevemre szól, de a munkacsapatom minden tagjá­nak része van benne. így mondja, hogy a „munka­csapatom” és ezt a kifejezést később is következetesen hasz­nálja. A hatvanhárom éves Jakus Jánosáéról, az alig fia­talabb Surányi Istb&nnéról, vagy a néma Túrócki Margit­ról, a nyolctagú munkacsapat mindegyikéről legalább olyan tisztelettel beszél, olyan ran­got ad csapatának szavaiban* mint a kitüntetésnek. — Hat éve alakultunk. Ak­kor léptünk a szövetkezetbe, azóta fűz össze bennünket a közös munka, de gyakran a tanulás és a szórakozás is. Jó, dolgos asszonyokat kerestünk és így találtunk egymásra. A csapat vezetője a negy­venéves Kosi Istvánná lett. akinek társai bizalmából nem­csak a részére jutó munkát kellett elvégeznie, hanem a munkaegység-jóváírásokat és egyéb adminisztrációs felada­tokat is. Ha úgy kívánta a szö­vetkezet, akkor a közös mun­kában, ha pedig arra nem volt szükség, akkor a vállalt terü­leten vették ki részüket a munkából. Mind erről, mind arról, a napi munka után ne­ki kellett kiértesítenie a csapat tagjait, hova menje­nek, mikor kezdjenek? Jó vezetőnek bizonyult, idő­sebb társai is hallgattak sza­vára, kitűnő pedagógus érzékével oldotta meg feladatát. így ke­rült hozzá a néma Turócki Margit is, aki nagyszerűen érzi magát a gondos csapatvezető asszony mellett. — Nem volt olyan munka, ahonnan egyik asszony is el­maradt volna, öröm velük dolgozni. Három évvel ezelőtt, amikor Deme Jánosné Nőta- nács-titkárral és Söregi Béláné munkacsapatvezető társam­mal együtt részt vettünk Eger­ben egy megyei aktívaülésen, ahol a szocialista munkacsapa­tok szervezéséről tanácskoz­tunk, én is felszólaltam. Bíz­tam asszonytársaimban és a részt vevő több száz asszony előtt kijelentettem, érezzük magunkat olyan erősnek, hogy szocialista munkacsapat le­gyünk. Két év alatt be is bi­zonyítottuk ezt. A vállalt terü­let munkáin túl átlagban 74 munkaegységet is teljesítet­tünk. A télen tanultunk. Meg­néztük a televízió mezőgazda- sági szakfilmsorozatát, rend­szeresen jártunk a marxizmus —leninizmus alapismereti tan­folyamára. Törődünk egymás­sal a munkaidő után is. Ha valakinek összegyűlt az ottho­ni munkája, egy-két óra alatt rendbe tesszük. A tanulásban Kósiné jár az élen, jövőre befejezi a nyolc általánost. Két évvel ezelőtt a szorgalmas munkacsapatot a szövetkezet 500—500 forinttal jutalmazta. zárszámadáskor pedig mindegyiküknek boldog­ságtól pirult az arca, amikor a közgyűlés részvevőinek tapsa közben átvették a szocialista munkacsapat kitüntető okleve­lét. t — Az idén megnősül a fiam, lesz már segítségem és így kü­lön tudnék dolgozni, de ennek ellenére nem hagyom ott a csapatot, hanem továbbra is velük ma­radok. Határozottan mondja ezeket a szavakat. Márciusban, ami­kor a műtrágyázással és a hagymaduggatással megkezd­ték az idei munkaidényt, ar­ról beszéltek, hogy a szocia­lista munkacsapat címet meg kell tartani. Ez a nyolc asz- szony pedig nem szokott hiába elhatározni valamit. Kósinéj erre a kormánykitüntetés is kötelezi, amiért úgy érzi, hogy ezután is sokat kell ten­nie. — Négyen együtt vállaltunk. Összesen húsz holdon végez­zük el a magunk erejéből a hagyma, cukorrépa, kukorica, zöldbab, burgonya, borsó és takarmányrépa munkáit, ül­tetéstől a betakarításig. A másik négy asszony az elfog­laltságtól függően dolgozza meg a vállalt területét. Az a legnagyobb öröm számunkra, hogy ha a szövetkezet vezetői a határt járják, nem zaklat­nak, csak messziről köszön­nek, mert tudják, nálunk rendben mennek a munkák. Kosi Istvánná munkacsapa­ta egy a tarnaörsi termelőszö­vetkezet öt szocialista címet elnyert kollektívái közül, Ko­si Istvánná kormánykitünteté­se egyetlen a szövetkezetben,' aminek tekintélye van és ha valaki megismeri történetét, tudja, hogy jó helyre került. (P. E.) készülnek, hogy élethűen mn- . tathassák be a környékbeli pa- ; lócság múltját és jelenét. 1 A felkészüléssel kapcsolatban 1 kértünk tájékoztatót Pál Ven- ; déltől, a Pétervásári Járási Ta- J pács művelődésügyi osztályve- * Benőjétől, hogy a találkozó iránt V érdeklődőknek újabb hírekkel ) szolgál hassunk. — Miért volt szükség a pa-í lócnap időpontjának megvál-? toztatására? — Mivel a televízió helyszínig adásban számol be a palócnap- g ról s csak 15—16-i időpont fe-^ lelt meg számukra. így egy hét-£ tel korábban rendezzük meg a^ palócok találkozóját. — Ez nem okoz zavart felkészülésben? — Az érdeklődés, a segítő-^ készség olyan nagy a járás köz-^ ségeiben, üzemeiben és a ta-g nlkozóra készülődő népi egy üt-g : esőknél, zenekaroknál, hogy £ ízünk a megfelelő felkészülés-2 ■?n. A ruhák, kellékek nagy-^ ából már együtt vannak, s az« érdeklődésre jellemző: nagyong sokan erre az alkalomra a régi -^ minták alapján csináltattak^ népviseletet s összegyűjtötték falvakban található régi ruhá-^ kát is. A vendégiátóipai c’ké-í szítette már „haditervét'’, hogvg megfelelő ellátásban részes:, -' hesse a találkozó tíz—tizenöt-^ ezernyi részvevőjét. í — Milyen együttesek jelent keztek eddig? y — A bodosnyi, a mátraderecs-jj kei, recsk—parádi, eger bocsi,« ltevesaranyosi, heródi, nagyié-^ ded, gyöngyöspatai, felsötárká- £ nyi népi együttesek, az eger- £ csehi és petőfibányai fúvósze-^ nekar, a balassagyarmati, kiste-^ renyei, kazári, Salgótarján-í acélgyári és bányászegyüttesek, g zenekarok, a Matyó Együttes, perecesl és a Lenin Kohászatig Művek íúvószenefcarai. Egye-4 lóra í y » Mivel kezdődik a talál-Z kozó? y — Szombaton délután a ki-í állítások megnyitásával. A^ gyermeküdülő négy tanterme-£ ben népművészeti kiállítás leszí a Hevesi Háziipari Szövetkezeti----------------------------------1 írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította : Tihanyi Vera sok élei elérték Poznan külvá­rosát. Hitler különvonata január 10-án, pontosan reggel 6 óra­kor fut be Berlin—Grünewald állomásra. Kempka sofőr igyeíkszik kocsijával a bombá­zástól még aránylag sértetlen utcákon haladni. A Führer idegeit kímélni kell. Kempka tudja, hogy Hitleren, mindig páni félelem lesz úrrá, ha ro­mokat, hullákat és vért lát Hitler a birodalmi kancellária alatt, a 16 méter mélyen levő vezérj bunkerban tűnik el* amit Goebbels „a hő6ök bun­kerének” nevez. 24 0RÄVAL KÉSŐBB fel­szabadul Varsó. A felszabadí­tók ezen az estén, 1945. janu­ár 17-én olyan városba érkez­nék, ahol az élet parányi léhe- lete sem látszik. Romhalmaz, romhalmaz mellett, mindenütt hullák, elesettele, meggyilkol­tak, közöttük aggok és gyer­mekek. Az SS-banditák kivo­nulásuk után vérözönt hagy­tak hátra. Lassan előkerülnek akik túlélték a borzalmakat. A szovjet előretörés feltar­tóztathatatlan. A fronton sehol nincs csend, minden mozgás­ban van. A lengyel városok egymás után szabadulnak fel. Hitler „keleti védőfala” kár­tyavárként omlik össze. Nem sokkal később, egész Lengyelország szabgd. A háború német területre terjed át. A Vörös Hadsereg 11 nap alatt nyomult előre a Visztulától az Oderáig. A birodalmi kancellári". alatt rejtőző tömeggyilkosok és a OKW zosseni főhadiszállá­sán tartózkodók tudják, hogy a torkukon van a kés. 1945. JANUAR 30-NAK éj­szakáját a berliniek az óvóhe lyéken töltötték. Míg odakint a halál lecsapott az égboltból^ egyesek elgondolkodtak azon, hogyan is kezdődött minden 12 évvel ezelőtt. (Folytatjuk# lük remélnek közelebbit meg­tudni arról, hogy a Vörös Hadsereg hol tervez újabb tá­madást. A hadseregfőparancs- nökság azonban továbbra is bizonytalanságban marad. Egész január 12-én éjszakád ig, amikor a vihar kitör. Elő­ször a Baranov-hídfőnél, a Visztulánál, azután 500 kilo­méter szélességben, végül pe­dig az egész frontvonalon, amely ezekben a napokban a Keleti-tengertől a Kárpátokig terjed Az ágyúk és gránátve­tők tízezrei okádják üvöltve, fütyülve és sisteregve a tüzet a fasiszta állásokra. A föld remeg. A tűz órákig tart és a katonák a lovészánkokban szinte már nem is emberek. Szorosan a földhöz tapadva reménykednek abban, hogy a sors irgalmas lesz hozzájuk. REPÜLŐGÉPEKTŐL és pán­célosoktól támogatva 150 szov­jet hadosztály indul táma­dásra. Lépésről lépésre, kilo­méterről kilométerre nyomul­tak előre. A német katonák, akik életüket menteni akar­ják, eldobják fegyverüket, és megadják magukat. Százezrek menekülnek. Hajnali két órától már né­mák a távírók a Führer fő­hadiszállásán. Egyre-másra ér­keznek a riasztó hírek a keleti hadszíntérről. Az álmából fel­vert Keitel izgatottan ad pa­rancsot telefonon keresztül a kitartásra. Hi tier azonban nem meri értesíteni. Érdekesnek ígérkezik az erdé­szet vadászkiállítása, s gazdag dokumentációs anyaggal kerül megrendezésre a járás húszéves fejlődését bemutató kiállítás ia Minden bizonnyal nagy érdek­Palócmenyecskék rnhapróbája a nagy esemény előtt. kainak: „Nyugaton rendkívül súlyos harcra kerülhet sor. ha az időnkénti kezdeményezési hiány mellett, egy széles fron­tot kellene védelmezni. Na­gyon hálás lennék önöknek, ha megmondhatnák, hogy ja­nuár folyamán számíthatunk-e nagyobb támadásra a Visztuia- fronton. vagy más helyen.” Sztálin egy napra rá így vá. laszolt: „ .. .Tekintettel szövetsége­seink helyzetére, a nyugati fronton, a csapatok főparancs­nokságának főhadiszállása el­határozta, hogy az előkészüle­teket gyorsabb ütemben fejezi , be és tekintet nélkül az időjá. rásra. nagyszabású támadást ; indít a németek ellen az egész középső front területén, nem j később, mint a hónap máso- . dik felében...” ★ Keleten kellemetlen csend , hanoi a lövész árkok felett. Szinte bénítóan hat a német j katonákra. Az ágyúk némák, s , csak néha döirdúl el egy-egy ^ puska. Másodpercekre, világi- . tó rakéták borítják fénybe a ‘ csillagtalan éjszakai égboltot : A földeken hó. A feltűnő asend nemcsak az állásokban levő katonák idegeit borzolja, hanem az ezredek, a hadosztá- 1 lyok és a hadtörzsek stratégáit * is a legnagyobb nyugtalanság. 5 gai tölti el. 1 „Mit tervez az orosz?” Mind- ' untalan ezt kérdezetik. Fel- i derítő csapatokat küldenek 3d, 1 hegy foglyokat ejtsenek. Tő- i A Führer, mint mindig, nap­pallá teszi az éjszakáját. Há­rom szobával arrébb papírok fölé görnyedve ül és paran­csokat, előléptetési kéréseket, halálos ítéleteket ír alá. A ke­leten történtekről még nincs sejtelme. Csak öt órával ké­sőbb tájékoztatja őt óvatosan Bormann. Első reakcióként dührohammal egybekötött sokkot kap. Néhány injekció­val ismét talpra áll. Parancsot ad: „Elérkezett a próba órá­ja. Minden állást tartani kell, aki visszavonulj agyon kell lő­ni. Megingathatatlan akaratom a győzelem.” Ezután Berlinbe küldi sofőrjét, Kempkát. A Führer a következő napokban vissza akar térni Berlinbe és Kempkának kell őt a pálya­udvarról elvinnie a golyóbiz­tos Mercedes-szel. Hitler még valakit útnak in­dít: Neumann államtitkárt Göbbels minisztériumából, az­zal a megbízással, hogy „derít­se fel” a lakosság hangulatát a lengyel városokban. Első és utolsó állomáshelye Poznan. Január 12-én este a követke­zőket mondja: „A keleti front semmilyen körülmények között sem omlik össze. Üj hadsere gek és új fegyverek biztosít­ják a német győzelmet!” Konyev marsall csapatai ugyanebben az órában átlépi-e a Visztulát és miközben még a beszéd tart, már szárnyra kel a hír, hogy a szovjet páncélo­I 2. ^ És mindezt annak ellenére, ^ hogy a fasiszták ebben £ az időben már régen nem vol. £ tak egész Lengyelország urai J és 1945. január 1-ig hatmillió ^lengyelt gyilkoltak meg! Eisen- £ hower visszautasította a ja- | vaslatot. « A szovjet kormánynak tudó. ^mására jutottak a titkos tár- í gyalások és erélyes tiltakozást j, jelentett be. A német hadse- ^ reg főparancsnokság és a nyu. ^ gáti szövetséges főhadiszállás ^ közötti rádióösszeköttetést « megszakították. A Szovjetunió nyugati saö- ^ vetségesei azonban kellemet- ^ len kutyaszorítóban voltak. Az ^Ardennekben végrehajtott tá. ^madás 1945. elején gyakorlati- ^ lag teljesen összeomlott A ä nyugati fronton tehát kényes «helyzet állott elő. ^ Az amerikaiak támadása Strassbourg mellett eredmény. ^ télen maradt. Hitler 100 kilo- ^ méter szélességű szakaszra ^összpontosította 25 legjobb ^ hadosztályát. « Az amerikaiak és az angolok y, főhadiszállásain izgatott jele- ^ netek zajlottak le. Senki sem ^akarta vállalni a felelősséget vereségeikért és senki sem £ tudta, hogy az adott pillanat­ában mit kell tenni. Ebben a ? helyzetben határozta el magát ^ Churchill, angol miniszterelnök ^ egy szigorúan titkos távirat ^megfogalmazására. 1945. ja- ^nuár 6-án a következőket írta *a Vörös Hadsereg, főpaxaocsno.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom