Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
Amerre a Saale folyik Egy város, amely a kikötőjére buszke Amikor kiléptünk a repülőgép ajtaján — elkezdett esni Amikor beléptünk a repülőgép ajtaján, tíz nappal később, a nap unottan félredobta a felhőket: elege volt az hiába makacskadott az idő, a vendéglátás és a látás élménye már csak kis és még romantikusnak is tűnő inter- mezóvá váltotta a néha bosz- szantónak tűnő kellemetlen városról van szó — kereken 300 ezer lakójával és a közelében levő hatalmas vegyipari kombináttal az ország egyik legjelentősebb ipari központja volt, s lesz az még inkább. A város fejlődése eddig is számottevő volt, de az elkövetkezendő években az ütem a vegyipari üzemek fejlődésével meghatványozódik. A nyolcszáz esztendős város belső képe is változik, új, többszintű sugárutak épülnek, modern szállodák, irodaházak, — de ez csak, a „lényegtelent” jelenti. — Huszonkétezer lakást építünk a nyugati városrészben — jelenti ki olyan egykedvű nyugalommal Herman Richter, e város főtervezője, mintha valami családiház-akcióról lenne szó. Ennyi lakás, szerényen is számítva, 70 ezer új lakost, tehát nem is városrészt, hanem új várost jelent, zömében a vegyipari munkások számára, öt év múlva elkészül 17 ezer és 1974-ig mind a 22 ezer lakás: óvodákkal, iskolákkal, kórházakkal, mozikkal, kultúrpalotákkal, egyszóval mindazokkal, amik nélkül nem város a város. S természetesen irodaházak is épülnek... — Milyen magasak? — tesz- szük fel a kérdést, mert a ma- másság mítosza nehezen engedi, ki a markából az embert. — Egy-egy irodaház 110 méter magas, 20—27 emeletes lesz — kapjuk a választ, de csak egy fél mondat erejéig, mert már az odatelepített be- tonelem-gyárról, az építkezésekhez végzett svédországi tanulmányúiról, a gyorsvasútról, a távfűtési rendszerről peregnek a szavak, hogy jegyezni is alig győzzük. Nem sokkal később, kezünkben az új városrész lefénymég volt egy kis lemaradásunk ... de most már — tárja szét a karját magától értetődő természetességgel, jelezve, hogy az NDK legnagyobb építkezésén nem lehet szó lemaradásról. — Két éven belül ez a lakónegyed, ahol most állunk, elkészül, középpontjában az összes kommunális létesítményekkel és aztán haladunk tovább ... Mindent lépésen- kint, de egységenkint építünk. Ez a korszerű ... Ez! — állapíthattuk meg magunkban, akik ugyan nem szakemberei az új városok építésének, de szakemberei az építkezések tapasztalatainak. Este a szálloda ablakán nézegetünk lefelé, ahol a szűk utcában ott csörömpöl a villamos, autók lavíroznak és sűrű sorokban hömpölyög az emberáradat. Az ősi belváros így szemre mit sem árulkodik arról, hogy ezen a városon keresztül halad át egv ország teherforgalmának majdnem fele, hogy a főváros után ez a második legnagyobb ipari központ, hogy vagongyára a Szovjetuniónak és Kínának exportál. Pedig ez a lüktető, eleven város nemcsak ipari központ, hanem kulturális centrum is Händel szülővárosa, ' a zenei élet itt tradíció... Egyeteme, hatezer diákjával a berlini után következik és orvosegyetemi könyvtára külön is érdekes számunkra, — rendkívül gazdag magyar nyelvű anyagban. De a haliéi ak nem erre, vagy hogy inkább nem csak ezekre büszkék Haliénak kikötője is van! A hajók ugyan nem sokkal nagyobbak, mint valami megtermett halászbárkák, mert a Saale urvan romantikus, £pül a 22 cnr új lakás Halléban ... képezett makettjével, ott falunk a majdani főtéren, s Herman Richter, akinek talán fel sem kellene építeni ezt a várost, hisz ő már eleven valóságnak látja mindazt maga előtt, széles mozdulatokkal mutatja, hol ae szejessege egyem arányban áll mélységévé egyik sem sok. Mégis van k kötője! Hogy miért pont en büszkék a balléialc? — talá maguk sem tudják. Talán me ez a kikötő jelenti a zárójel« S-betűt a név után, a megki mi épül majd, és mi szí ami már — nem is kevés — felépült. — Ügy kezdtük, hogy megcsináltuk az utakat, aztán a munkások szállásait, üzleteket építünk és úgy, sorban, szinte futószalagon halad a munka— A mow púról kezdetben Iönböztetést, a kiemelést? — lehetséges. Meg kell azonban írnunk és mondanunk őszintén mi a magunk részéről az ú; városrészt jobban megcsodál tűk, mint a régi kikötőt. (Következik: Hogyan készül ± műanyag?) önkéntelenül a közismert amerikai film jut az eszembe, ahogy végignézek a lakásügyi társadalmi bizottság tagjain. Veszekednek, indulatos felkiáltások csattannak fel a néhány másodperces csend után, sokszor egyszerre többen is mondják az érveiket, amik vagy támogatják az előterjesztést, vagy annak indokoltságát vonják kétségbe. Tíz dühös ember üli körül az asztalt, tíz dühös ember vitatkozik azon: a sok igénylő közül ki kapjon lakást? A Gyöngyösi Városi Tanács kis előadótermében forró a hangulat ezen a péntek délelőt- tön. Nem haragszik itt senki sem egymásra, csupán arról van szó, hogy megközelítsék az igazságot egy olyan kérdésben, amiben úgysem lehet igazat tenni, legalábbis méltatlannak érzi a döntést mindenki, aki a listáról kimarad. Lista... Már több mint három órája ül együtt a tíz ember, és még mindig csak a legsürgetőbb esetek megállapításánál tartanak. Lassan ötven fölé emelkedik a felírt családok száma, ez a keret tartalmazza a legégetőbb problémákat, de a kiutalható lakások száma ettől jóval kevesebb. Először azokat írják fel, akik ,a legutóbbi lakáselosztáskor az alapkeretből kiszorultak, akkor nem tudtak lakáshoz jutni. Ok jönnek először számításba, de az ő számuk is meghaladja a tízet Aztán itt vannak az életveszélyes lakásban lévők. Róluk feltétlenül gondoskodni leéli Ez a csoport szintén több mint tíz család. A nagycsaládosok következnek. — Kilencen laknak egyetlen köves konyhában, őket sem hagyhatjuk ki — szólal meg a bizottság egyik tagja. — Három család egyetlen szobában zsúfolódik össze — veszi át a szót egy másik tagja a bizottságnak. Mindenki a jegyzeteit lapozza és sorolja 0 neveket, a családtagok számát, a jelenlegi lakáskörülményeit, amit alig lehet lakásnak mondani, hiszen van olyan nagy létszámú család is, amelyik régi, rossz istállóiban volt kénytelen meghúzódni. — Még Istállónak is rossz az a helyiség — jegyzi meg valaki. Igen, ilyen esetekben nincs vita. Mindenki egyetért a javaslattal, bár a neheze majd csak akkor kezdődik a lakáselosztásnak, amikor már a halaszthatatlannak minősített lakásgondok listája összeállt, mivel itt mindig több név szerepel, mint amennyi lakásra lehetőség van. — Ne csak az ebédet hozassuk ide, hanem a vacsorát is, úgysem megyünk előbb haza — összegezi valaki a véleményét, miután dél körül az órájára néz. Ekkor még az alaplista sem volt együtt. És csak ezután következik a rendelkezésre álló lakások számának megfelelő mennyiségű bérlő kijelölése. Önkéntelenül a madáchi megállapítás jut eszembe: Sok az eszkimó és kevés a fóka« A bizottság nem tud egy negyedóráig sem zavartalanul tárgyalni, mert mindig jön egy újabb fél, aki bejelenti, hogy már megegyeztek a partnerral, a felajánlott cserét elfogadják, vagy éppen az ellenkezőjét közük a bizottsággal. így megy ez órákon át. Társadalmi munkában, sok gonddal és felelősséggel, vállalva az elégedetlenkedők meggondolatlan kijelentéseinek kellemetlenségeit is — ezt kapja a társadalmi bizottság. Minden kérelmezőt meghallgatnak, minden esetben a helyszínen döntenek a jogosság elbírálásáról, aztán a nyilvánosság elé terjesztik döntésüket: tizenöt napra kifüggesztik az áltáluk javasolt családok névsorát a tanácsháza hirdetőtáblájára, amiről mindenki véleményt mondhat Ezeket az észrevételeket a tanács vb- titkára és az igazgatási osztály vezetője vizsgálja meg, terjeszti a vizsgálat eredményét a végrehajtó bizottság elé, tehát végső soron a vb dönf a lakáskiutalásról. — Fiatal házasok nevét egyszer sem hallottam emlegetni d társadalmi bizottság előtt “ jegyeztem meg dr. Raft Mik-* lósnak, a városi tanács vb-el- nökének. — Hogyan biztosítja a tanács számukra a lakásoB kötelező húsz százalékát? — Felsőbb hatóságaink szigoí rúan vizsgálják ezt a kérdést* mindig az egész évi keretet veszik figyelembe, amiben a nerri tanácsi rendelkezésű lakások iS benne vannak. A fiatalok részére a húsz százalék méjJ minden évben megvolt. És bár az órák téltek, a nap a délutánba hajlott, a tíz dühös ember, a lakásügyi társadalmi bízott Hág tagjai egynö élesebben vitatkoztak egymással. Bizony, nincs könnyű dolguk. Munkamódszerük azon- ban megnyugvást kelthet bennünk. (g. molnár) A nagy vágyakozás Mivel mostanában divat az interjú, én is felkerestem Kajás Benőt, a Lencsét a Borsóból Válogató Lerakat minőségvizsgálóját, mondja meg a nagy nyilvánosság előtt: mi az ö vágya, leghőbb kívánsága 1965-ben? ö szerényen, szabadkozva húzódott. No, de én nem hátrálok olyan könnyen. — Gondolom, hogy tartós legyen a béke? Mire 5: — Ugyani vagyunk egy néhány { százmillióan, a bé- I ke az egy fix do- ! log! Ha már kíván \ az ember, olyant 1 kívánjon, ami még I «tincs meg. apróságot, egy pufók kisfiút, aki napfényessé teszi életük alkonyát. Ö: öregek vagyunk mi már ahhoz, eddig is megvoltunk nélküle, bár fájó szívvel, de nélkülözni tudjuk ezután is. Különben is önt nem idegesíti a gyermeksírás? Én: Lakás, bútor? Ő: családi házam »an, teljesen modernül berendezve. Én: Egészségi étvágy, jókedély? Az illető: Olyan egészséges vagyok, mint a makk. Megeszem a patkószöget is. Röhögni meg kinek van kedve? Én: Volán egy kocsitö (lesujtón): Nincs térérzékem. En: ön a legboldogabb ember, akinek a szocializmus huszadik évére minden vágya teljesült. Gratulálok. A páciens: Hon- nét veszi ezt a marhaságot, hogy vágy és kívánság nélküli ember vagyok? Én (reménykedve): Mégis elégedetlen, mégis van valami vágya, kívánsága? ö (átszellemül- ten): Igen, kartártam! Elől ülni * vállalati kocsibaA és utána jöhet • halál. Amiért été tem, megvalósult« En (meghatóé* vak Ügy legyen! ípűpijr Tíz dühös ember a. 100« érai views EM*beak Képűnkön • városi tonic sem «Srefcsaflnk, hogy baedekerszerű leírását adjuk a látott és szerencsére már mind több ember által meg is csodált évszázados városoknak — Nézni? Hát az gyönyörű... De lakni?! — Jegyezte meg egyik kísérőnk, amikor Quedlinburg sok évszázados belvárosát jártuk, L Henrik hatalmas és komor vára tövében, fejet hajtva Klopstock emléktáblája és emléke előtt Valóban, ez és a többi város álomszerűén szép, megkapó an gondozott, de mégis immáron nyolcszáz, vagy éppen ezeréves házai ugyan fennen hirdethetik a német nép alkotó, teremtő erejét — a múltat Illetően, de eme múltról szólő „igehirdetés" aligha teszi boldoggá azokat, akik a múlt házaiban a jövő terveit szövögetik, valósítják meg rendre- sorra. Keletnémet barátaink érthetően büszkék s 800 éves Haliéra, a Saale menti Szósz- Moritz romantikusan félelmetes várára, vagy éppen a kereken ezeréves Eisleben ősi i katedrálisára, ahol Luhter Márton hirdetett Igét, az a Luther, akinek ténykedése végtére Is a német nyelv egységét teremtette meg — ám a : jelen és a Jövő mégiscsak I más. Ezért Is tesszük most, hogy e l rövid kis útinapló első beszá- i mólójában e Jelentős ipari országrész fellegvárát, s annak • is jelenét, illetőleg nagyon is ■ közeljövőjét mutatjuk be — ■ mert érdemes és érdekes az a : nem távoli perspektíva, amit Herman Richter villantott fel i előttünk. t Halié — zárójelben, így: <Sfc i Jetet»* hm Ä fls.ii! I Ji*m Kyffhausamél együtt áztatott ennünket és a „zöldszakállú” Barbarossa Frigyest az aranyat érő május... Amikor lelkűnkben mély békével és a nyár derűjével kiléptünk a íreyburgi pezsgőgyár későbarokk irodaépületéből, eső hűtőt te pezsgő . kedvünket, s a mámor elszállt, de a felhő megmaradt —Kissé eltolódott a tavasz — mentegetőzött német újságíró kollégánk, a haliéi Frei>heät szerkesztőségi kollégiu- anának tagja és óvatosan be- lehuhogott a tenyerébe Híá- jba, a precíz programba nem jynltak képesek belevenni a jó ftÚBt De a táj szépségén, a vá- •nosok nemes antikvitásával szerencsésen párosuló eleven modernségen nem tudott úrrá lenni a gonoszkodó május és bár a fény és árnyék éles kontrasztjai nem kápráztatták szemünket, de a gótika, a barokk talán az elmosódó fényben szebben pompázott — legalábbis úgy éreztük. Maga a táj, ahol elsősorban jártunk a Német Demokratikus Köztársaságban, jellemző és szerencsés / keveréke, kifejezője a mai Kelet-Németor- szágnak. Ha igaz, hogy itt, Heves megyében büszkén vallhatjuk, hogy Heves kis Magyarország, mert majd minden kincsét és szépségét felvillantani képes, sokkal inkább igaz ez az NDK ama részére, amelynek „fővárosa" Halle, s amely kétmillió Iako- lával, iparával, műemlékeivel, gazdag természeti szépségével önálló kis országnak tűnik a szemlélő előtt. Ez a kétmillió lélekszámú Országrész látott vendégül kél «Magyar újságírót fűt aaiúft i Időt Nem célunk most, hogy e soron következő néhány fejezetes úti beszámolóban felfedezzük azt, amit és akiicet világszerte ismernek és elismernek már, még csak arra sőbflL Nekünk Is. A Harzh egység „bütykén” emelkedő, 90 méteres televíziós torony úgy ingott alattunk, mint vi- arban a hajó, s ablakait vasmagon mosta az eső .«. A .<* ««-’mwWr-.r-Aú.'*1 . M. ••4WiW4«rrv.-Haile ód városközpontja
