Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-22 / 119. szám
TU Szilágyi E.: ÉPÍTŐK /VVWW/WV^^A^WWWWAVWWWWVWWAWVWVN\^/WWMAM^ SIMONT I IMRE: ('Vízfiaetl ének amikor utoljára láttalak a túlsó partról integettél — (búcsút talán vagy, hogy rohanjak feléd le a gátról csörtetve a füzesen át 8 nyargalva az ártéren keresztül — felöklelvén a gátőr utamban legelésző szamarát — aztán nagy ívben a partról a vízbe s úszva tovább — feléd, vagy ellenedre vagy csak úgy toronyiránt?) már nem emlékszem csak arra, hogy a túlsó partról integettél mikor utoljára láttalak — meg arra, hogy mintha kiáltottál volna — (de lehet hogy csupán amott a kenderáztató dvódtak, vagy emitt egy pletykás hullám fecsegett! már nem emlékszem — (ám az is lehet hogy nem a könnyem hanem az eső volt ami megeredt -zon a délután, mikor a túlsó partiól integettél s még utoljára láttalak) ARTUR LUNDKVIST: Táj fecskékkel Fecskék ültek sorjában a telefonhuzalra. Halkan zúgnak a drótok, mint a líra zenéje. A vezetékek könnyű ívet vonnak az égre, dombok vonulatával* a fecskék könnyű súlya, s feszülő vezetékek a tájba rajzolódnak a vonalak pontos szintézisével. Ford. Antalfy István A mutatványok ezen a napon is úgy kezdődtek, mint máskor. A tribün és az állóhely most is zsúfolt volt, a lelátókon több ezer külföldi és belföldi turista várta Fiaton produkcióit, a hangszórókon át ideges amerikai dzsesszel szórakoztattak a közönséget, s miután befejeződtek a kiegészítő számok, a pályabejárón betolták a sport-Jaguárt a salakra A közönség izgatottan felmc- rajlott. Fiaton beült a kocsiba, beszíjazta magát, intett a főrendezőnek, hogy menjen félre az útból. Egy pillanatig az anyjára gondolt, mint indulás előtt mindig, azután minden különösebb készülődés, vagy ceremónia nélkül, megkezdte a húsz percen át tartó mutatványsorozatot. Több részből állt, bevezetésként például végigszáguldott három teljes kört, körülbelül kétszáz kilométeres átlagsebességgel, majd amikor teljesen leszállt a finom salakpor; különböző ügyességi gyakorlatok következtek. Két jobbkeréken, majd két balkeréken, azután vonal-, hurok- és betűgyakorlatok bekötött szemmel, azután teljes sebességgel átrobogott egy beton- alagúton, ami csak centikkel volt szélesebb és magasabb a Jaguár méreteinél. Üjabb száguldozások, bukfencek, nyaktörő megoldások következtek, végül pedig a tűzugra tás: Fiaton a Jaguárral nagy sebességgel felfutott egy trambo- linszerű szerkezetre, 8 a kocsi körülbelül őt méter magasságban, a levegőben úszva átsuhant egy égő acélkarikán, mint a cirkuszi oroszlánok. tán könnyed, ruganyos huppanással földet ért Fiaton nem szerette a műsornak ezt á számát mert volt benne valami vásári jelleg, valami közönséges olcsóság, de a közönségnek az egész műsorból tetszett a legjobban, tehát nem lehetett klhagynL Ezen a napon tulajdonképpen egész véletlenül egy külföldi újságírónő vetődött a városba, útban volt Afrika felé. A misszionáriusok életéről akart riportsorozatot írni, enyhébb megfázással bajlódott, gondolta: néhány napra megszakítja az utat, s a kitűnő klímájú városban kipiheni magát. Az újságírónő szőke volt, fiatal és csinos, nem öltözött túl feltűnően, az áttekinthető és emberséges megoldásokat szerette. Reggeli ■tán sokáig bolyongott a város szűk, történelmi utcáin. „Más várost is választhattam volna” — gondolta bosszúsan, azután a havi műsorplakáton felfedezte Fiaton különös mutatványát. „Jobb a semminél”. A pálya bejáratánál felmutatta a nemzetközi igazolványát, de hiába. Itt mindenkinek fizetnie kell, mondták a rendezők könyörtelenül. Az újságírónő felült a tribünre, eleinte dühös volt, hogy fizetnie kellett, azután a figyelmét egyre jobban lekötötték Flaés tudta, hogy az ilyen interjúktól lesz népszerű egy újságíró. A mutatványok befejezése után megkereste a főrendezőt. — Beszélhetnék ezzel az emberrel? — Ha tud. — Néma? A főrendező szemtelenül vigyorgott. — Rosszabb — mondta, azután átnézte az aznapi bevételi kimutatásokat. E1 laton végigmérte az új- ságírónőt, és arra gondolt, hogy a szőke nőkkel szemben egész életében valami különös, nagyon nehezen magyarázható rokonszenvet érzett. — Megírhatja, hogy az apámat egy autó halálra gázolta. Az újságírónő meghökkenve felnézett. Egy pillanatig tehetetlennek érezte magát, mintha a hátára fektették volna. Mi köze van egy apa halálának a mutatványokhoz? A hangszíneket se tudta egymástól pontosan megkülönböztetni: gúnyolódott-e Fiaton az előbb, vagy tényleg így kezdődött valami az életében? Eszébe jutottak a mutatványok, az egész egy kissé hasonlított az állatszelídítéshez, gondolta gúnyosan, azután megigazította a haját, mintha még mindig zalehajtotta a fejét, mintha me** sajnálta volna a nőt, de el csak egyetlen pillanatig tartott. — Arra nem kíváncsi, hogy a mutatványok alatt mire gondolok? — Félek, hogy nem mond igazat — mondta a nő, s égési idő alatt most érezte először, hogy egyenrangú a férfivel. — A hazugságokra szoktam gondolni. — Milyen hazugságokra? — Amikkel félrevezetjük egymást, s amik nélkül egészen boldogok lennénk. Egy ideig csend volt, mintha mind a ketten magukba roskadtak volna. 1/ int elkezdett esni az eső, *-'■ langyos tavaszi eső volt, Fiaton az ablaknál ácsorgóit, arra gondolt: ha felázik a salak, akkor holnap a mosószer-hirdetés előtt nagyon kell vigyázni a túlsó kanyarban. Többször jelentette már, hogy meg kell javítani a pályának ezt a szakaszát, a polgármester többször megígérte, de nem intézkedett. — Mit szeretne a legjobban? — kérdezte később az újságírónő. — Egy másik Jaguárt — Furcsa ember maga. Fiaton szomorúan mosolygott, hosszú idő óta ez volt az ton vakmerő mutatványai Közben feltámadt bfflne a riporteri szenvedély, néhány vonallal gondolatban már fel is építette magában az interjút: Jaguár, naponta kétszer a levegőben, gondolta, figyelemre méltó cím lesz, eszébe jutottak a legnagyobb világlapok, FORGÁCS KAROUTI Két ágra nyílva KI látott már szarvast futni repülni madarat ha talpával keményen a földön is marad a vágy úgy teszül benne, hogy ina megmered hátán a m ímy kihajtja a asendülő rügyet a távolba d:ad horog-tekintet* és szállna a magasba a zenit kellene! A felhők zengő kékje oly hívón int feléje nincs nyűg, mely visszatartja csak repülni akarna. Két ágra nyílva élek mint kara* T gyökerem mélybe fúrva a ée idő-mart begyek szikláira otthon vagyok tanyák városok ereszei alatt Karjaim között felhők vonalnak át íriszem t ükrözf a Tejútak csillagát a nap-korong tüze éltetőn átölel ■ villámok ostora hajt a lángok dől el síkon tgy eget és a földet átszűrve bőrömön a kétszeres kínokra a kétszeres öröm felel be-nem és mert az öröm t » nagyobb sebei' than úszva Is derűs boldog vagyok egyik ••••n, gyűjtőlencse beszí. . iytv meleget másik «•.Ííekturoz és amit csak lehet szétp' ’tetéz körömbe hogy ■•'•nden fény, öröm mb ifit megfürösszön ki ‘ t őrön é> e—< er Szétosztva magam n? * U’ heu -.i ' re. Kinek sugara van b itad a toidön, messzire tündököl s meleg tenyérbe olvad nem szétzúzó ököl varban lett volna, és beírta a noteszba, hogy Fiaton apját egy autó halálra gázolta. — Régóta csinálja? — Így születtem. — Nem fél? — Az autómon időnként észrevettem már, hogy fél valami tőL Cinikus fickó, kellemetlen is, gondolta dühösen a szőke nő, hátra dőlt a széken, cigarettára gyújtott, szép ujjal voltak, tulajdonképpen valamilyen oknál fogva időt akart nyerni. Fiaton magatartása felidegesítette, időnként teljesen elbizonytalanodott, mintha kezdő riporter lett volna. — Nem gondolt még arra, hogy esetleg abbahagyja a mutatványait? — Megsértődne a Jaguár. Az újságírónő ekkor még Idegesebb lett — A riportjaimat egy közismert világlap számára készítem — mondta önérzetesen. Fiaton mosolygott — Sejtettem. A világítás elég rossz volt, az arcok elmerültek az árnyékokban, minden egy kissé homályossá vált, s ennek : érdekes módon Fiaton is, meg : az újságírónő is örült. Egy ideig hallgattak, mintha titokban egymást figyelték vol- r na. Fiaton közben arra gondolt, hogy itt kellene tartani \ ezt a nőt éjszakára, van ben- 'ne valami finom, nehezen utánozható idegesség, ami az érzékeny versenyautókra em- : lékeztette. — Mi az elképzelése az életről? — Az, hogy élni kell. Az újságírónő esküdni mert volna, hogy Fiaton legalább ezer kérdésre előre megfogalmazta és betanulta a cinikus és divatos válaszokat. Ravasz és megfontolt alak, gondolta, vigyázni kell vele. , Fiaton felállt, végigment a ; szobán, ami az övé volt, a ba- ; rátságtalan berendezéssel i együtt, megállt az ablaknál, és első enyhe vonás az arcán. — Sajnos, ha azt mondom magának, hogy egyszerűen nem akarok megtanulni hazudni, akkor nem hiszi el. 3 ezért gondolja, hogy furcsa vagyok. Fiz az Ideája, gondolta aszóké nő kissé fölényesen, mini egy légtornász, aki visszanyerte az egyensúlyát, azután összecsukta a noteszét, és azt hitte, hogy ha kerülő módszerekkel is, de mindent megtudott Flatonról. Pedig az igazság az volt, hogy lényegében semmit se tudott meg róla. A pálya bejáratánál a fő-J rendező meg a polgármester ácsorgott, az eső elől az eresz alá húzódtak. A pályán már tócsákban állt a víz, az újságírónőt várták, kíváncsiak voltak. A nő fáradtnak látszott mintha reggel Jött volna el egy férfi lakásáról, megállt a pálya kapujában, s elgondolkozva nézett a polgármesterre, meg a főrendezőre, mintha nagyon régen, a történelmi múltban találkozott volna velük utoljára. — Beszélt vele? — kérdezte a főrendező. — Beszéltem.' — És? Az újságírónő furcsa volt, mintha megváltozott volna, egy ideig a sűrű esőfüggönybe bámult, nem értette, hogy miért gondol állandóan a Jaguárra, s miért szerette volna valakitől megkérdezni, hogy a felázott salakpálya hány százalékkal növeli a baleseti veszélyt. — Kellemetlen ember — mondta később, és megborzongott. A főrendező bólintott. A polgármester is bólintott — Az. Az. A nő behúzódott az eresz alá. — Nem gondoltak még arra, hogy meg kellene ettől az embertől szabadulni? A polgármester szomorúan megrázta a fejét. Nem lehet. Az egész várost ő tartja el a mutatványaival.
