Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-02 / 78. szám
Több olvasónk a Munka Törvénykönyve új rendelkezéseivel kapcsolatban kérdéseket juttatott el hozzánk. A kérdésekre az alábbiakban edjuk meg a választ: A vállalat anyagi felelőssége az üzemi balesetekért és más egészségi károsodásért. Az új rendelkezésekkel a vállalatok felelőssége is fokozódott. Általános rendelkezés szerint, ha a munkáltató az óvórendszabályokat nem tartja be, vagy a kötelező intézkédéseket nem teszi meg, és ennek következtében a dolgozót üzemi baleset — foglalkozási betegség — éri, büntetőjogi felelősségén felül, valamint kártérítési felelősségén kívül, a társadalombiztosítási szerveknek is köteles megtéríteni a felmerült segélyezési költségeket, az esetleges nyugellátás összegét. Ha a dolgozónak kára keletkezett abból, hogy munkaviszonyában életét, egészségét, vagy testi épségét megsértette, a vállalat köteles megtéríteni a kárát. Amíg a korábbi rendelkezések szerint a dolgozókra hárult annak igazolása, hogy nem volt hibás, az új rendelkezések szerint a vállalat felelőssége objektív. Csak akkor nem felel. ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső ok, vagy kizárólag a sérült dolgozó magatartása okozta. Mivel a szabályok szigorúbbak lettek, a vállalat és a dolgozó együttes érdeke tehát a fokozott munkavédelem. A munkavédelem egyes kérdéseinek szabályozásáról. A Munka Törvénykönyve az egészségvédelmi és baleseti oktatást széles alapokra fekteti, és részletesen előírja, a dolgozónak és a vállalatnak ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. Mindezek a rendelkezések akkor szolgálják ténylegesen a dolgozók védelmét, ha azokat be is tartják. Itt válaszolunk M. N. gyöngyösi olvasónknak, aki írja, hogy a baleseti oktatásban való részvételt elmulasztotta és ezért állását felmondta a vállalat. Sérelmesnek tartja a vállalat intézkedését és kérdezi, jogos volt-e munkaviszonyának megszüntetése? A Munka Törvénykönyve előírja a munkavédelmi szabályok megszegőivel szemben alkalmazható szankciókat. (Pénzbírság kiszabása, fegyelmi, büntető eljárás kezdeményezése). A balesetelhárítási oktatásban való részvétel az egyes munkakörökben kötelező. Ha ennek nem tesz eleget a dolgozó, el kell tiltani a munkától. Erre az időre munkabér nem fizethető, és ha hibás abban, hogy az oktatást elmulasztotta, munkaviszonyát alkalmatlanság címén meg lehet szüntetni. Ha önhibáján kívül — betegség, iskolai élfoglaltság, stb. — nem vett részt a munkavédelmi oktatásban, akkor pedig más munkakörbe kell áthelyezni. Az 1965. január 1. előtt önkényesen kilépőkre vonatkoznak-e az új rendelkezések? A módosító rendelkezés előtt — 1964, december 1. napján — önkényesen kiléptem a munkahelyemről. Ez év január 5-én léptem újabb munkaviszonyba. A korábbi, vagy az új rendelkezések szerint kell-e elbírálni esetemet? — kérdezi Cs. E. hatvani olvasónk. A módosító rendelkezések végrehajtásáról szóló munkaügyi rendelet (Mü. M. R. 99. §. (2) bek.) értelmében a korábbi szabályok szerint az önkényes kilépőikre alkalmazott hátrányos következményeket 1965. január 1. utáni időkre is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a korábbi Mt. V. 51. §-nak szabaőségkor 1 álozó rendelkezését is alkalmazni kell pL ha a dolgozó 1964. december 31. napja előtt önkényesen kilépett és 1965. január 5-én lépett új munkaviszonyba, akkor az említett szabályoknak megfelelően az 1965. és 1966. évre járó alapszabadságának csak a felét, kaphatja, pótszabadságban pedig csak egészségre ártalmas munika címén vagy fiatal korára tekintettel részesülhet. A sorkatonai szolgálat munkaviszonyban töltött időnek számít-e? A korábbi rendelkezéseik szerint munkakönyvembe bevezették, hogy a háromévi katonai szolgálat alatt a munka- viszonyom szünetel. Mivel a jogszabáyban előírt két-, illetve háromévi folyamatos munkaviszonyom az új munkahelyemen megvan, kértem az elvesztett munkaviszonyban töltött idők beszámításét. Minden korábban munkaviszonyban töltött és igazolt időt beszámították, a sorkatona szolgálat időtartamát azonban nem, mivel a munkakönyvemben a munkaviszony szünetelése szerepel. A vállalat intézkedését sérelmesnék tartom, és kérdezem, — milyen rendelkezés alapján fordulhatok jogorvoslatért? V. I. parádfürdői olvasónk sérelme jogos. Bár a korábbi rendelkezések szerint a sorkatonai szolgálat Ideje alatt szünetelt a munkaviszony és azt a munkakönyvbe is be kellett jegyezni. A vállalat tehát helyesen járt el akkor, amikor a szünetelő munkaviszonyt beírta munkakönyvébe. Most azonban, amikor korábban munkaviszonyban töltött és elvesztett idejének beszámítására került sor — intézkedése törvénysértő, mert a Munka Törvénykönyve helyes értelmezése szerint — figyelemmel az 1/1965. (II. 18.) Mü. M. számú rendeletre is — a munka- könyvbe beírt szünetelő munkaviszonyt is be kell számítani a folyamatos munkaviszonyba, akkor, ha a dolgozó igazolja, hogy ez idő alatt sorkatonai szolgálatát töltötte. Megjelent a JELENKOR áprilisi, ünnepi száma Változatos tartalommal, terjedelmes szépirodalommal jelent meg a pécsi folyóirat áprilisi, a felszabadulás huszadik évfordulójához kapcsolódó ünnepi száma. A lírai anyagban főként a sok fiatal költő jelentkezése figyelemre méltó. Akác István, Apor Péter, Arató Károly, Hebest Károly, Búzás Andor, Galambost László, Kalász Márton, Kiss Dénes és Simor András verseit olvashatjuk. Rákosy Gergely, Tatay Sándor és Thiery Árpád novellái mellett Csuka Zoltán és Somogyi Pál 1944—45-ös visszaemlékezéseit, naplójegyzeteit közli a Jelenkor. A Művészet rovatból kiemelkedik Hars Éva tanulmánya A pécsi képzőművészeti élet húsz éve címen'. Ehhez az írásihoz kapcsolódnak a szám műmellékleten közölt képei, amelyek a Pécsett élő festőművészek jelentős alkotásaiból mutatnak be néhányat. Bűnözők régen és ma — Honnan származik a huligán szó, kik viselik és meddig — Vannak nálunk igazi huligánok ? — Néni! tudja kik azok a huligánok? Hallotta már ezt a szót? A fejkendőjétől, a szoknyájából alig kilátszó cipőjéig, talpig fekete öregasszony a piac egyik sarkában árulja a pattogatott kukoricát. — Nem hallottam én, kedvesem. Nem tudom, kik azok... talán egyszer a rádió mondta? — Az előbb is voltak itt huligánok — szól ki a mellette levő sátorból egy cukorkát árusító néni. — Hasonló a két asz- szony, de mégis különböznek: az „édességes” tíz-tizenöt évvel fiatalabb, és hallott már huligánokról. — Azok a szemtelen 17 év körüli kamaszok. Itt lökdösik a vevőket, gúnyolódnak, belenvulkálnak a cukorka, csokoládé közé. Kinevetik az embert. Majdnem feldöntik a sátrat. Lopnak, majd elinalnak. Az előbb is erre csavargóit egy pár. naplopók, tenyérbemászó a pofájuk. — Hát ezek a huligánok?! —• pislog a pattogatott kukorica mögül a néni. ★ Valóban ezek? „Tizenhét év körüli kamaszok...”? Mi a véleményük erről a 17 éveseknek? Negyedikes Gárdonyi gimnazisták — Deli Mária, Kissik Imre, Kovács Katalin —, saját korosztályuk között ^keresik” a huligánokat. Nem „találják", mert véleményűk szerint nálunk valódi huligánok nincsenek, csak huligánkodók. Ezek feltűnően viselkednek és öltözködnek. Szerintük a huligánok: egyéni érdekeiket a közösség érdekei fölé helyezik, veszélyesek a társadalomra. Akaraterejüket vesztett fiatalok (Deli Mária véleménye). Örömüket lelik abban, ha a társadalmi szabályokat áthághatják. Életcél nélküli, Nyugatot majmoló fiatalok. Bűnözők. (Kovács Katalin.) Excentrikus felfogású emberek, akik állandóan beleütköznek a társadalom erkölcsébe: nem dolgoznák rendesen, becsületesen (Kissik Imre). Mindegyikük a huligánok társadalmi veszélyességét emelte ki. De csak a fiatalok lehetnek veszélyesek a társadalom ra? Csak a fiatalok lehetnek bűnözők? Természetesen nem. De — 30 éven felüli ember, ha bűnöz is, nem kedvtelésből csinálja. A huligánok pedig szórakozásból bűnöznek — ez a véleménye dr. Medgycsi Iván járás- bírónak —, a fiatalokra mondhatjuk csak a huligán szól, illetve a fiatalok bandájára. Az „öregek” a legritkább esetben verődnek bandába. Nálunk is vannak huligánok. Ezek szerint bűnöző és huligán között mégis különbség van. Pedig mindkettő bűnöző, csak az egyik öreg, a másik fiatal. (?!) A gimnazisták szerint csak huligánkodók, a járásbíró szerint huligánok is találhatók nálunk. Bűnöző-e a huligán? Vannak-e „öregek” között; és nálunk? — Nem azonos a bűnöző és a huligán— mondja Újvári Ottó, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium igazgatója —, csak fiatalokra lehet használni ezt a szót, mert huligán tetteiket bandában, együtt követik el. 15—20 éves korban pedig a bandába tömörülés ösztönös dolog. A huligánok korlátokat nem ismerő magatartásukkal, kirívó öltözködésükkel, teljesen felelőtlen tetteikkel csak pillanatnyi ösztöneik kiélésére garázdálkodnak. Élvhajhásaó munkakerülők, akik tervszerűen, szervezettén hajtják végre mindenkit megbotránkoztató gálád tetteiket. Nyíltan, hogy mindenki felfigyeljen rájuk. Régen huligánok nem voltak nálunk, ma vannak. A három negyedikes gimnazista huligánkodónak nevezte azokat a fiatalokat, akiket igazgató huligánoknak. A főiskolás fiatalok — Do- nauer Gyöngyi, Paksi Éva, Tóth Géza — felfogása közel áll a gimnazisták véleményéhez. Felfogásuk szerint a hűli- gánkodó egyéneknél a buta nyugatimádat és a ferde élet- szemlélet, a feltűnési vágyban, a különcködő öltözködésben. a nyegle, nemtörődöm, agresszív viselkedésben nyilvánul meg. Az ötvenes évek elején ezeket jampecekriek hívták. A huligán sokkal több ennél: a társadalom alja, munkakerülő, esetleg bűnöző. A huligán szó 56 után honosodott meg nálunk — egyezett meg a három főiskolás véleménye. De sokkal régebbi ez a kifejezés. Révai Nagy Lexikona szerint a huligán: ... „egy 1898- ban, London külvárosaiban felmerült szó...” Nem véletlen az, hogy- 1950 után honosodott meg nálunk ez a szó, hiszen olvassuk az Üj Magyar Lexikon meghatározását: „Huligán: durvaságokra, erőszakoskodásra, kegyetlenkedésre hajlamos ember; rabló, garázdálkodó, fosztogató, útonálló; a társadalomra veszélyes munkakerülő vagány, csirkefogó. A huligánok a társadalom söpredéke, a csőcselék hangadói, vezetői ...” (56-ban éppen elég volt belőlük.) Vajon mi a véleménye Németh Tibornak, a megyei KISZ-vb agitációs és propaganda osztálya vezetőjének arról, hogy csak a fiatalok lehetnek-e, bűnözők-e, nálunk vannak-e, régen voltak-e huligánok? — Egyáltalán nem függne!!: az életkortól a huligán jellemvonásai: lopnak, csalnak, hazudnak. Egerben és a megyében nincsenek huligánok (!), huligánkodó is kevés. Az utóbbiakból a bűnözés révén lesz huligán. Természetesen voltak régen is huligánok, legfeljebb nem így nevezték őket. A legilletékesebbeknek és a lexikonnak igazat adhatunk. De a közvéleményben még másképp él és még egy darabig másképp is fog élni a huligán kifejezés. Erre a szóra mindenki előtt garázda, szemtelen- kedő, feltűnősködő fiatal képe fog megjelenni, ugyanúgy, mint ahogy az édességet áruló néni a piacon elmondta. Berkovits György BAICZER EltWE'R: 11. Mindketten lehajtották a fejüket. István viaszsárga arccal, előreesett vállal ült. Egyszerre sajogni kezdett minden gyógyulófélben levő sebe. A lány nem nézett rá és nem vette észre a szavai hatását. A prof ment át a kerten. Civilben, könnyű felöltővel a karján. A kutyák feléje rohantak a virágágyakon, bokrokon át. — Hol van az asszonyotok? Szánja felállt. S az apja elé sietett. A professzor megcsóválta a fejét. Odament a pádhoz. — A kutyáid hűségesebbek hozzám és jobban szeretnek, mint te .. — Ugyan, kedvesem! Szerethet téged jobban valaki, mint én? Bocsáss meg! Elbeszélgettük az időt, pedig érted jöttem. A professzor Istvánra nézett. — Kimerítetted a betegem. Rosszul wart? — Megfogta a pulzusát. — Bekísérnéd a kórterembe, Szonja? Vagy hívjak valakit? István összeszedte magát. — Köszönöm. Azt hiszem, egyedül is be tudok menni. — Bekísérem! Támaszkodjék rám! A professzor leült a padra. A két kutya, mint két mozdulatlan őr, ott állt mellette. S néztek a lány után. István fáradtan vonszolta magát. Arcán torz fintorrá vált az erőszakolt mosoly. Szonja érezte, hogyan súlyosodik rá a férfi. A bejáratnál egy lábadozó átvette, szólt a nővérnek és ketten bevezették. Amikor már elnyúlva, behunyt szemmel feküdt, a lány az ágya szélére ült. — Nagyon sajnálom magát.*, mi a keresztneve? — István — súgta, de a szemét se nyitotta ki. — Nagyon sajnálom, István, — kezdte újra a lány, — nem tudtam, hogy ilyen gyenge még. Ostobaság volt tőlem annyi rémhírt leadni. Most mit tegyek, mondja meg? — Semmit, kévés Szonja — szabad így szólítanom? — Riadt, boldogtalan pillantása a lány szívébe hasított. — Majd máskor! Holnap eljövök és vidámabb dolgokról beszélgetünk. Akarja? — S mielőtt a fiú felelt volna, lehajolt és futó csókot lehelt a homlokára. István észre sem vette a lány búcsúját. Az agyában, szúró fájdlaom mai lüktetett a kétségbeesés. Feri. szegény, jó szívű fiú. Most minder,, szörnyűség eszébe jutott, amit a Gestapo kegyetlenségeiről hallott. S ő maga? Most már nem mehet haza a háború végéig. S Emivel mi lesz addig? Ki tudja, nem állnak-e boisz- szút rajta is? Internálják. Vallatják... Ép keze ökölbe szorult a tehetetlen iszonyattól Az osztályos orvos altatót rendelt neki Elaludt. De álmáiban is szenvedett. Másnap belázasodott. A professzor nem engedte be Szomját a kórterembe. — Rossz hatással vagy a betegemre! Szonja bevallotta apjának a beszélgetésüket A professzor a fejét csóválta. — Korai wk még rázúdítani ilyen fájdalmat. Egyelőre csak kellemes dolgokról beszélgess vele. — Hát mi lehet ma kellemes, amikor dühöng a háború, — tört ki keserűen a lány. „ István magányosan üldögélt. A prof. megkülöböztető bánásmódja valahogy távol tartotta tőle a betegeket Elhagyatottnak és árvának érezte magát. Emi emléke vele volt állandóan mint az illat az orgona- bokrok körül A zöld padom ült újra. Szemben az aranyeső már elvirágzott. Bús, zöld levelei sötét lomibsátort alkottak. A méhek a pitypang porzóit rabolták. Lepkéik kergetőzteík gondtalanul. Olyan szívet megindítóan békés és minden rosszat tagadó volt a természet István félsahajtott A kezefején valami hűvöset érzett Egy nedves orr dörgöiőzött lecsüngő tenyeréhez. Az egyik orosz agár ismerősen köszöntötte. A matyóim nagyszerű emiberisimerők. Látom, jobban van. Kezet nyújtott Fesztelenül leült a padra... Az egyik kutya István lábához telepedét! Hosszú fejét az ölébe fektette. István öntudatlanul simogatta a kutya selymes tapintású fejét Egy ideig szótlanul ültek. István élvezte a békesség csendjét, Már nem. érezte a magányosságot Szonja kedvesen rámosolygott. — Tényleg jól érzi magát? Elég erős már ahhoz, hogy egy Ms kirándulást tegyen? — Ne tréfáljon velem, Szonja! Hói vá mehetnék én innen? Elsősorban hadifogoly vagyok, másodsorban beteg. — Ezt mind tudom! S ma estére mégis elviszem innen. Kocsival jöttem. Apa beleegyezett hogy eljöjjön hozzánk. Egy pár jó barátunk lesz csak. Kapnak teát és elbeszélgetünk. Nem árt, ha megismer minket, oroszokat. közelebbről. Higgye ed. nem vagyunk emberevők. István hálás, meleg mosollyal nézett rá. — Maga és az édesapja nagyon iók. Soha nem fogom elfelejteni Szonja. S ha egyszer hazakerülök és béke lesz... — Ne ártól beszéljen, ami majd valamikor lesz, hanem arra feleljen: eljön-e? — Boldogan! De így, kórházi ruhában. talán mégsem mehetek... — Nem hát! Hoztam egy nadrágot, és egy inget. Sőt, egy csinos övét is! Most minden rendben van? Ja, a cipőjét megkapja. Kétkerekű homokfutóva] menteik. Szánja hajtotta a kis izmos lovat Tiszta, rendes falun mentek keresztül. Apró házak lapultak az út mentén. Az utcán asszonyok és gyerekek siettek. Férfit nem látott egyet se. Mikor István újra kimehetett, virágdíszben pompáztak az orgonabokrok. Illatfelhőket csapott arcába a szél. Szerelmes bódulatban várta á megtermékenyülést az egész kert, a határ és a világ. Csak az emberek gyilkolták egymást továbbra is... A kertben lábadozók sétáltak. Olvasták az újságot, vagy levelet írták. sók Szonja mellett jött feléje. A lány mosolygott Fehér, hímzett ruha volt rajta. Szép nyaka szabadon fehérlett. Az arca piros volt és a pillantása István szeméiben kutatott — Castor, úgy látszik, megbarátkozott magá val ! Ez jó jel A kuA ház, — ahová behajtottak — hosszú, sokablakos, tornácos udvarház volt Szép kerttel. A nagy, tágas szobában, kemenceszerű agyagkályháiban égett a tűz. A professzor csellózott és két idősebb férfi hegedült. A kanapén nők, férfijaik ülték, csendes elmélyüléssel. (Folytatjuk,} Huligánok és huligánkodók Válaszolunk munkaügyi kérdésekre
