Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-27 / 98. szám

Éljen a szocializmust építő magyar nép! a művezető éljen is jogaival Korszerű iskola — modern technika Műszaki és termelési ta­nácskozásokon sokszor hall­juk, hogy a művezető, a ter­melési egység, a műhely, gép­csoport, vagy a műszak veze­tője. Nemcsak mondjuk ezt, de négy hónapja kormányren­delet is szól erről. Vajon a jo­gok és a kötelességek érvénye­sülnek, élő valósággá vált az, amit a szavakban hangozta­tunk és a törvény is szente­sített? A megye két különböző részén, a Selypd Cukorgyárban és a Bélapátfalvi Cementgyár­ban vizsgáltuk ezt. A munkásokat közvetlenül a művezető irányítja. Selypen a forgácsoló gépeket, a kazánhá­zat, a nyersgyártást, az elekt­romos részleget, a műszereket és a gépeket a művezetőkre bízzák. Főleg nekik kell ügyel­niük arra, hogy a nap minden órájában, minden rendjén menjen a gyárban. A műveze­tőnek kell észrevenni, meghal­lani és meglátni, ha valahol baj van az emberrel vagy a géppel. Jogos és logikus követel­mény a kötelességek és a jogok egysége. De mi történt a rendelet meg­jelenése óta? Változtatták-e az ügyrendet, a vállalat igazga­tója, a felsőbb gazdasági és műszaki vezetők kezdemé­nyezték-e, hogy a kötelessége­ket és a jogokat megosszák? Gyáron belül változott-e az irányítás rendszere? A kérdésekre adott válaszok bizonytalanok. Pedig a rende­letet olvasták. Nem is vitat­ják, hogy a termelés lényege ott dől el, ahol a művezető a parancsnok. Selypen az egyik műszaki tanácskozáson az igazgató ismertette a rendel­kezést. A kormányrendelete* legépelték és kiadták a műhe­lyekbe. De már nem történt. Maradt minden a régi szokás szerint. Bélapátfalván sem tet­tek többet a rendelet ismerte­tésénél. Selypen két művezető is elmondotta, hogy átnyúlnak a fejük felett. Az igazgató vagy más vezető helyettük, sokszor tudtuk nélkül intéz­kedik. A szándék helyességét nem lehet kétségbe vonni. De az intézkedés hatása a szán­déktól függetlenül alakul. A felesleges gyámkodással nem­hogy növelnék, de kisebbítik a művezetők önállóságát. Ked­vüket szegik, rászoktatják őket, hogy csak parancsra cse­lekedjenek. Pedig sok kár származik ebből, mert az igazgató, a főmérnök, vagy a termelési osztály veze­tője mennyi időt tölthet a há­rom műszakos üzemben ? Mennyi mindent nem vehet­nek észre és milyen sok eset­ben nem intézkedhetnek. De ha a felsőbb vezető azzal tö­rődik, ami a művezető köteles­sége, marad-e ideje és energiá­ja az elemző munkára, az egész gyárat átfogó és hosz- szabb időre kiható alapvető intézkedésekre? Ügy véljük, mindenütt változtatni kell azon a rossz szokáson, hogy egyesek beosztásuknál egy fokkal alacsonyabb munkakör­ben dolgozzanak. De ha hibát és mulasztást lát az igazgató, ne intézked­jék? De igen, ez kötelessége. Ám előbb hívja oda a műve­zetőt. Kérdezze meg, hogy ő nem látja azt, amit más észre­vett? Adott-e utasítást, ellen­őrizte-e annak végrehajtását? Ha az igazgató előbb megbe­széli, aztán a művezetőnek és nem közvetlenül a munkások­nak adja ki az utasítást, akkor nem történnek ellentétes in­tézkedések és a művezető fe­lelősségével nő a tekintélye is. Igazat kell adnunk annak a művezetőnek, aki arról be­szélt, hogy a műhelyben a közvetlen „parancsnok” döntse el, hogy szakmai tudása és gya­korlata alapján ki alkalmas a villamosműhelybe, vagy a ka­zánházba, tehát a művezető­nek legyen beleszólása a mun­kások felvételébe. A művezető adja ki a mun­kát. Minden gyárban akad jó és kevésbé kellemes munkahely. KI hogyan látja el feladatát? Vajon nem joggal feltételezhe­tő, hogy a művezető ezt jobban tudhatja, mint a központi iro­dában dolgozó vezetők? Tehát a munkavezető reális javaslatot tehet, hogy melyik munkás ér­demel béremelést, vagy jutal­mat. Mégis, Selypen és Bél­apátfalván ma még inkább ki­vételnek számít, hogy a vezetők igénylik és figyelembe is veszik a termelés közvetlen parancs­nokénak javaslatát. Pedig nem kellene attól tartani, hogy a művezetőnek nincs segítsége az igazságos döntéshez. Selypen a villamos részleg már a szo­cialista műhely címért küzd. A művezetők egy-egy emberöltőit töltöttek el a gyárban és a bri­gádon belül az emberek isme­rik egymást, sohasem rejtik véka alá véleményüket Ha a művezetőket nem szoktatják önállósághoz, ha az ügyrend és a felsőbb vezetők nem követelik meg a jogok és a kötelességek gyakorlását, cso­dálkozhatunk -e azon, hogy a kellemetlen feladatokat áthá­rítják? A legutóbbi fizetésnapon tör­tént Selypen, hogy két mész­rakó munkás kiment a gyár te­rületéről és a kantinban alapo­san a pohár fenekére néztek. Fegyelmit indított a művezető? Nem, mert ez az igazgatóra tar­tozik. De tud erről az igazgató? Nem. Pedig a művezető azt mondta, hogy egyik-másik em­ber rontsa a fegyelmet, mások rovására lóg és kihúzza ma­gát a munkából. A termelés érdeke és a ren­delet szelleme azt követeli, hogy az igazgató több jogot biz­tosítson a művezetőknek. De a művezetők ne csak jogaikkal, hanem kötelességeikkel is élje­nek. Ezt követelje meg, de se­gítse is elő az igazgató. Dr. Fazekas László NAPONTA TALÁLKOZUNK a megjegyzéssel, hogy a kar, amelyben élünk: a technika, a gépek korszaka. Mindennapi életünket a munkában, a ház­tartásban, a művelődésben és a szórakozásban a gépek mind nagyobb térhódítása jellemzi. A hangos- és a diafilm, a magne­tofon, a lemezjátszó, a rádió és a televízió útján könnyen el­érhető gépi hang- és képinfor­máció már társadalmi méretek­ben általános, könnyen hozzá­férhető. Érthető, hogy ma már gyermekeinknek is természetes igényévé vált. Az iskola, ha lé­pést kíván tartani a fejlődéssel és a korszerű igényekkel, eze­ket az eszközöket az oktató—ne­velő munkában szintén nem nélkülözheti. Az Iskolarádió több. az Iskolatelevízió egyéves múltra tekinthet vissza. Meg­kezdődött a reform-tantervek- nek megfelelő hangos és dia­filmek, hanglemezek és magnó­szalagok készítése. Gyöngyös városi tanácsának KERESD NÉGYSZÁZ FORINTOS KÉSZÜLÉKKEL megg Atolhatjuk a villanymotorok LEÉGÉSÉT — HOGYAN KELL HIDRAULIKUS FELRAKÖT SZERELNI A HOFFERRA? Minden alkalommal jelen­tős időkiesést és tetemes kárt okoz, ha egy üzemben valami­lyen hiba miatt leáll a meg­hajtó villanymotor. A gyako­ri hibák okait kutatva a szak­emberek megállapították, hogy a villanymotorokat túlterhelik, a motorok az üzemi hőmérsék­leten túl melegednek és bekö­vetkezik a tekercsek leégése. A villanymotorok leégésének köz­vetlen oka.rendszerint az, hogy kimarad egy fázis. Ilyen ese­tekben az automata kapcsoló nem vált le, mert éppen az a fázis marad ki amely a kap­csoló működését nem befolyá­solja. Szeri TClés gyöngyösi villany- szerelő csoportvezető egy olyan készüléket szerkesztett, amely nemcsak a fázis kima­végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén tárgyalta a művelő­désügyi osztály jelentése alap­ján: milyen az általános isko­lák korszerű segédeszközökkel való ellátottsága, hogyan hasz­nálják fel a pedagógusok a ren­delkezésre álló eszközöket az oktató—nevelő munkában. A jelentésből kitűnt, hogy a város belterületén lévő vala­mennyi iskolában és Mátrafü- reden van már televízió, rádió, magnetofon, lemezjátszó és dia­vetítő. Egyik-másik eszközből már kettő Is. Elismerésre méltó, hogy a rendelkezésre álló esz­közöknek mintegy felét: négy televíziót, több rádiót, magnót és lemezjátszót társadalmi erőkből, a szülők és a tanulók társadalmi munkájából és anyagi segítségéből biztosítot­ták az iskolának. Állami és tár­sadalmi forrásból jelenleg 42 korszerű technikai segédeszköz áll a város nevelőinek rendel- ke zésére. Á VÉGREHAJTÓ BÍZOTT­AZ ÚJAT! radása, hanem az összes elő­forduló üzemzavar esetére megvédi az értékes motort a tönkremenéstől. Az automata kapcsolót helyettesítő készülék fény- és hangjelzéssel, kikap­csolással, vagy az összes eddi­gi kombinációval figyelmeztet a veszélyre. A készülék nem­csak jelez, de ki Is kapcsol, ha a villanymotor a megengedett­nél jobban felmelegszik és mindaddig kikapcsolja az ára­mot, míg az az üzemi hőmér­sékletre le nem hül. Ügyszin­tén megakadályozza a további üzemelést, ha fáziszavar kelet­kezik. A készülék megbízható, de meg kell jegyezni, hogy ha kikapcsol, annak okát szak­ember derítse ki. A készülék előállítási költ­sége mindössze négyszáz fo­rint, a nagyobb teljesítményű motoroknál a bevezetése fel­tétlenül indokolt. Szeri Illés újítását — amelynek rajzát a Gyöngyös, Vöröshadsereg út 57. szám alatti központi mű­helyben lehet beszerezni — egy éve eredményesen alkal­mazzák a csányi takarmány­keverő üzemben. p. e. SÄG örömmel vette tudomá­sul, hogy az ellátottság jobb a megyei átlagnál, bár az igények már ezen is túlnőttek. Ezért tervszerűen kívántuk tovább­fejleszteni az iskolák ellátottsá­gát, bár jelenleg a legfőbb fel­adat a már meglévő eszközök tudatos, tervszerű és gazdasá­gos felhasználása. A tanév folyamán a művelő­désügyi osztály minden Iskolára és nevelőre kiterjedő felmérést végzett a jelzett eszközök alkal­mazásáról. A hiányosságok fel­tárása mellett a legbiztatóbb eredmény az, hogy az iskolák­ban lévő valamennyi ilyen, mű­ködőképes eszközt használják. Alkalmazásuk azonban koránt­sem általános. Nagy különbsé­gek tapasztalhatók a nevelők és még az azonos feltételekkel dolgozó iskolák között is, A felmérés hasznosnak bizo­nyult. Felkeltette a nevelők ér­deklődését és felelősségérzetét, ráirányította az iskolavezetés figyelmét a szemléltetésnek er­re a területére, városi szinten segítette a tisztánlátást, módot adott a legfontosabb teendők megjelölésére. A végrehajtó bizottság osztá­lyunk ilyen irányú elgondolá­sait megerősítette és megfelelő határozatokat hozott. Például: az idei költségvetési keretből két, nagy képernyős televíziót, két hordozható lemezjátszót, öt nappali diavetítőt és 4500 fo­rint értékben diafilmet, magnó­szalagot szerzünk be. A SZAKMAI TOVÁBBKÉP­ZÉS keretében és külön szerve­zett eszközkezelői tanfolyamo­kon felkészítjük a pedagóguso­kat az eszközök eredményes használatára. A szakfelügyelet és a módszertani munkaközös­ségek bevonásával fokozatosan kidolgozzuk az egyes tantár­gyak „audió-vizuális tanmene­tét”, feltüntetjük ebben az egész tanévre vonatkozóan a korszerű technikai eszközök komplex alkalmazásának lehe­tőségeit. Tudjuk, hogy a gépek nem helyettesíthetik az embert. A pedagógust is csupán segíthetik a munkájában. Ésszerű alkal­mazásuk ezt a munkát korsze­rűbbé, hatékonyabbá teheti. Élnünk kell a lehetőségekkel. Fejes János, tanulmányi felügyelő-XXXXX'XXXXVvXXXXXV3^NÄVVXXXX\XXXXXXXXXXX'XXXXXVXXXXXXXXXXXXXXX'XXX\MKO.XX\NS>XC'XCe,XVX.\\\XX\XXX'S^XXV>SXSXSM^XXXXVCi> Lenin a nemzetközi kommunista mozgalom eszmei-politikai irányvonaláról mind a belső, mind pedig a külső ellenséggel Megyvenőt évvel ezelőtt jelent meg Le- min nagyszerű alkotása: „Baloldali ság“ — a kommunizmus gyermekbetegsége. Ez a mű tartalmazza a (kommunista világmozgalom eszaned-politikai Irányvonalát. A kommunista pártok Lenini irányvonala magában foglalja a gazdasági-politikai viszonyok reális felisme­rését, tartalmazza az osztályharc fejlődésének objektív irányát, a közvetlen és a távolabbi célok megjelölését, kiemeli azokat az eszkö­zöket és módszereket, amelyek biztosítják a forradalmi célkitűzések sikeres megvalósí­tását. Lenin művének valamennyi gondolatát egyetlen cikk keretében nem lehetséges a tel­jesség igényével elemezni. Éppen ezért, csu­pán néhány legjelentősebb résszel foglalko­zunk. Főleg azokat a lenini tételeket emel­jük ki, amelyek napjainkban is különösen aktuálisak. Lenin nagy figyelmet szentel az októberi forradalom nemzetközi jelentőségének elem­zésére. Ennek során kifejti, hogy az októberi forradalom „egyes alapvető vonásainak a szó legszorosabb értelmében kell nemzetközi je­lentőséget tulajdonítani, azaz olyan értelem­ben, hogy nemzetközi érvényűek vagyis, tör­ténelmileg elkerülhetetlen, hogy nemzetközi méretekben megismétlődjön az. ami nálunk történt.” Ezzel kapcsolatiban röviden érintjük a szocialista forradalom közös törvénysze­rűségeit. A szocialista forradalom általános törvényszerűségei közül a legfontosabbak a következők: — a szilárd munkáshatalom megteremtése, a szocialista demokrácia állandó fejlesztése; — a munkásosztály társadalomvezető sze­repének biztosítása, a kommunista párt irá­nyító tevékenységének érvényesítése; — a munkás-paraszt szövetség szüntelen erősítése, a proletárdiktatúra gazdasági és politikai alapjainak fejlesztése; — az alapvető termelési eszközök társa­dalmi tulajdonba vétele, a tőkés magántulaj­don és kizsákmányolás megszüntetése; — a népgazdaság tervszerű fejlesztése és a népjólét állandó emelése; — a szocialista iparosítás végrehajtása, a munkatermelékenység színvonalának rendsze­res fokozása; — a mezőgazdaság szocialista átszervezé­se, a mezőgazdasági termelés növelése; — a kultúrforradalom következetes végre­hajtása. a szocialista ideológia uralkodóvá tétele; — a nemzeti elnyomás minden formájának megszüntetése, a nemzetek egyenjogúságának biztosítása; — a szocializmus vívmányainak védelme szemben; — a szocialista internacionalizmus szünte­len fejlesztése, a nemzetközi kommunista mozgalom eszmei, politikai és cselekvési egy­ségének állandó erősítése. A szocialista forradalom általános tőr- " vényszerűségei konkrét módon érvé­nyesülnek. Ezért feltétlenül szükséges az adott helyzet mélyreható elemzése, figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat és a nemzetközi viszonyok alakulását. Lenin ezeket írja: „Fel­kutatni, tanulmányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jelleg, zetes mozzanatot, amely az egységes nemzet­közi feladat konkrét megoldására, a munkás­mozgalmon belül az opportunizmus és a bal­oldali doktrinérség feletti győzelemre, a bur­zsoázia uralmának megdöntésére, a tanács- köztársaság és a proletárdiktatúra megterem­tésére vezet, ez a jelen történelmi pillanat­ban a fő feladat a vezető (és nemcsak a ve­zető) országokban.” A kommunista párt vezető szerepének és fegyelmének biztosításával kapcsolatban Le­nin három alapvető kritériumot jelölt meg. Az első kritérium: a kommunista párt öntudatos­sága. a forradalom iránti odaadása, kitartása, önfeláldozása és hősiessége. A második krité­rium: a kommunista pártnak az a képessége, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeivel, el­sősorban a munkás tömegekkel, de a nem pro. letár dolgozó tömegekkel is felvegye a kap­csolatot, (közel kerüljön hozzájuk és bizonyos mértékig egybe olvadjon velük. A harmadik kritérium: a kommunista párt eszmei-politikai irányvonalának helyessége ég elfogadtatása a forradalmi tömegekkel. Lenin rendkívül fontosnak tartotta a kom­munista párt tömegkapcsolatainak szüntelen erősítését, mert „csupán az élcsapattal győzni nem lehet”. Ennek megfelelően szétzúzta a pártdiktatúráról szóló anarchista koncepciót, de hangsúlyozta a kommunista párt vezető szerepének feltétlen biztosítását a munkás­osztály harcában és a szocializmus építésében. A kommunisták feladatát abban jelölte meg, hogy „tudják meggyőzni az elmaradottakat, hogy tudjanak dolgozni köztük”, vagyis szün­telenül erősítsék a párt tömegkapcsolatait. A jobboldali elhajlást elemezve Lenin " rámutatott, hogy a boisevizmus fő el­lenségé az opportunizmus. A lenini mű ér­telmében a nemzetközi munkásmozgalomban a fő ellenség a revizionizmus. Lenin bebizo­nyította, hogy a revizionizmus nem új keletű, kialakulása meghatározott osztálygyökerekre és ismeretelméleti forrásokra vezethető vissza. A revizianizmus társadalmi bázisa a kispolgár­ság azon rétege, amely valamilyen ok miatt pillanatnyilag jól érzi magát, elégedett a helyzetével vagy belenyugszik a sorsába. Ezek a kispolgári jelenségek igen sok for­máiban nyilvánulnak meg. A revizionizmus ismeretelméleti forrása: a relativizmus elve, amely -tagadja az objektív igazságot és önkényesen értelmezi a társadal­mi folyamatokat. A revizionisták tagadják a marxizmus általános érvényű tanításait, kü­lönösen a proletárdiktatúráról szóló tanítást. Ezzel a opportunista koncepcióval szemben hangsúlyozta Lenin, hogy proletárdiktatúra nélkül nem lehetséges semmiféle szocialista átalakulás. A jobboldali opportunizmus a forradalmi munkás mozgalom elárulását jelenti. Ezért a kommunista pártoknak következetes harcot kell vívniuk az áruló revizionizmussal szem­ben. amely különösen veszélyes a munkás- mozgalom forradalmi fellendülésének idő­szakában. Lenin nagy figyelmet fordított a baloldali elhajlás elemzésére. Rámutatott arra. hogy a bolsevik párt hosszú éveken át harcolt a ..kis­polgári fonradalmiság” ellen, amely az anar­chizmusra hasonlít és minden lényeges do­logban eltér a következetes osztályharc köve­telményeitől. Lenin megállapítása szerint „nagyobb oktalanságot a forradalomra nézve, nagyobb kárt annál, mint. amit a baloldali forradalmárok okoznak elképzelni, sem lehet.” I enin elemzése alaP.ián megismerhetjük ■“ a baloldali elhajlás lényegét és jel­lemző vonásait. A szektás dogmatizmus meg­határozott osztálygyökerekkel és ismereteimé, leli okokkal rendelkezik. A baloldali oppor­tunizmus társadalmi alapja a kispolgárság azon rétege, amely meghatározott okok miatt nem érzi jól magát, elégedetlen a helyzetével, halálfélelmet érez a nagytőke nyomása alatt, vagy nem tetszik neki a proletár ears és azonnali változást igényel. Ez a kispolgári tendencia álradikális jelszavakban, türel­metlen kapkodásban, hisztérikus kitörések­ben nyilvánul meg. Lenin jellemzése szerint a kapitalizmus borzalmaitól „megvadult” kis­polgárság „könnyen csap át szélsőséges for- radalmiságba. de nem képes kitartást, szer. vezettséget, fegyelmet és állhatatosságot tanú­sítani”. A szektás dogmatizmus ismeretelméleti okai a szubjektivizmussal és a relatív igazság tagadásával függnek össze. Ezen. az alapon fejlődik ki a kalamdorség és a kapkodás, va­lamint a kudarcok miatt a jajveszékelés. A szektás dogmatizmus eltekint az adott helyzet konkrét elemzésétől, koncepcióikból indul ki és gátolja a marxista elmélet fejlődését. Ezért következetes eszmei harcra van szükség a baloldali elhajlás minden megnyilvánulásával szemben, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban, mind pedig hazánkban. Lenin mélyrehatóan elemezte az eszmei következetesség és a politikai rugalmasság gondolatát. Az előbbivel kapcsolatban szük­séges kiemelni, hogy a kommunista párt po­litikája — elvi politika, amely kétfrontos harcot igényel. A kétfrontos harc lenini elmé­lete nem jelent valamiféle öncélú küzdelmet a különböző elhajlások ellen. A lenini irány­vonal lényege: alkotó hűség a forradalmi marxista ideológiához. Az eszmei-ideológiai következetesség alap­ján politikai rugalmasságra van szükség. Ez* zel kapcsolatban Lenin bírálta azokat a „bal­oldali” kommunistákat, akik minden kompro­misszumot elítéltek. Lenin hangsúlyozta az ésszerű kompromisszumok fontosságát. Példá­nak említette meg a breszti bókét, amely szükséges kompromisszum volt a német impe­rialistákkal. Az elmélet területén azonban semmiféle kompromisszum nem engedhető meg. Ez azt jelenti, hogy a békés koegzisz- tencia nem vonatkozik az osztályharc, az ideo­lógiai munka területére. A lenini elveknek és módszereknek ** megfelelően a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén elfogadott irányelvek tartal­mazzák az ideológiai munka területén előt­tünk álló feladatokat. Lenin művének tanul­mányozása és felhasználása nélkülözhetetlen segítséget nyújt a további teendők sikeres végrehajtásában. Dr. Földi Pál, a marxista—leninista esi ''—‘■tent igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom