Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-21 / 93. szám

Négy és fél millió forintos költséggel s Őszinte számvetés Második ötéves tervünk so. rán — ha az idei feladatain­kat hiánytalanul teljesítjük —• a nemzeti jövedelem 26—27 az ipari termelés 46, a mező­gazdasági termelés 12, a reál­jövedelem 19 százalékkal nő. Gazdasági terveink fő célkitű­zéseiket tekintve megvalósuló­ban vannak, ugyanakkor min. den szinten lényegesen, javíta­ni kell a munkát, hogy az a megnövekedett követelmé­nyeknek megfelelhessen. Fejlődésünk üteme megala­pozottabb, mint az ötvenes évek elején, terveink jobbak, koördináltabbak és biztosítják a népgazdaság egyensúlyát. Egyre jobban előtérbe kerül az a követelmény, hogy a nép­gazdaságot a ' gazdaságosság lehető legnagyobb figyelembe­vételével fejlesszük. Ezért is kell leküzdeni a mennyiségi szemlélet helyenként még fel­lelhető maradványait. Ma már a termelés mennyiségi növe­kedése is mind nagyobb mér­tékben a minőségi mutatók teljesítésétől függ. A népgaz­daság egyensúlyának fenn­tartása érdekében ebben az évben ideiglenesen a lehetséges növekedési ütemet nem való­sítjuk meg minden tekintet­ben. Ez azonban a jövőbeni gyorsabb fejlődés számára te­remthet kedvező feltételeket. ötéves népgazdasági tervünk teljesítése néhány területen eltér az eredetileg tervezett- tői. A mezőgazdasági termelés távlati feladatai túlméretezet­teknek bizonyultak, beruházá. si igényei pedig a vártnál na­gyobbak lettek. Egészében vé­ve a tervezettnél valamivel kisebb nemzeti jövedelem­növekedés mellett több beru­házást eszközöltünk. Népgaz­daságunk külkereskedelmi tel­jesítménye nem éri el a köve­telményeket. A gép- és finom- mechanikai export viszonylag lassan növekszik. Ennek egyik oka az, hogy az utóbbi idő­ben lassúbb volt gépiparunk műszaki fejlődése, mint a műszaki igényeik növekedése. A kiemelt ágazatoik sem fejlődtek a kellő ütemben. Ennél is_lé- nyegesebb. hogy az ipar gyárt- mányösszetétele gyakran nem elég rugalmasan alkalmazko­Húsvétvasárnap délután, amikor Kóczián Pál hazament a futballmeccsről, a szoba leg sötét ebb sarkában talált rá fiára. Petikére. Olyan bús- mogorván gubbasztott. ott, mintha a Vörösmarty-vers dramatizált változatának cím­szerepére készülne. — Csókolom — morogta az orra alatt és villogott hozzá a szemével nagy dühösen. — Szervusz — fogadta apja á köszönését és lehajolt hozzá. — Hát neked meg mi bajod? — Semmi — dörmögte a le­gényke tömören. — Mégis? — faggatta az apja. Pétiké azonban hallgatott tíz évének konokságával. Hiába is próbálta szóra bírni apja, in­kább hagyta, hogy meghőmé- j-őzze. Láza nem volt. Ekkor következtek az ígérgetések. Először ötven fillér készpénz, majd forintos fagylalt, végül két pofon. Pétiké azonban hű maradt a költő megénekeite druszájához és hallgatott. — Tartsd meg magadnak! — dühösödött meg az apja és kiment a fürdőszobába. Ott furcsa illat csapta meg ez orrát. — Te Öntötted ki a kölnit a fürdőszobában? — fogadta a feleségét köszönés helyett. Az asszony le sem tette a retiküljét, bement a fürdőszo­bába. — Hát ilyen pacsulit hasz­nálok én? — támadt nagy mérgesen a férjére. — Szépen vagyunk, már meg sem isme­red a kölnim szagát. Félórába került, amíg meg­békítette a feleségét Kóczián. Akkor kezdték együtt nyomoz­ni a rejtélyt. Petit is megkér­dezték, mi a véleménye a für­dőszobai szagról. — A nagymama öntötte ki nem én — védekezett a kis­dik a változó igényekhez. Sok a gondatlanság az egyébként megfelelő konstrukciójú gyárt­mányok kivitelezésénél és szál­lításánál. A mezőgazdaságban az öt. éves tervnek azt az előirányza­tát, hogy az átszervezés vég­rehajtásával és a nagyüzemek megszilárdításával egyidejűleg növeljük a mezőgazdaság ter­melési színvonalát, alapjában megoldottuk. Négy év alatt mintegy 22—23 százaléikkal nőtt a nemzeti jö­vedelem, az ipari termelés mennyisége 40. a mezőgazda­ságé 10 százalékkal, növeke­dett. Iparunk és mezőgazdasá­gunk műszaki színvonala kö_ zelebb került a fejlettebb or­szágok szintjéhez. Fokozódott részvételünk a szocialista or­szágok együttműködésében, s a tőkés országokkal is javultak gazdasági kapcsolataink. Szembetűnő, hogy az ötéves terv feladatait a lakosság jőve. delmének növekedése tekinte­tében már a múlt év végére teljesítettük. A jövedelem nö­vekedése azonban nem min­den tekintetben a tervezett módon ment végbe és főleg nem szolgálta eléggé az egyéni anyagi ösztönzés fokozását. Le­hetőségeinkkel .számolva, 1965. ben az elért életszínvonal meg­szilárdítását tűztük ki célul. Ennek egyik oka, hogy az el- múlt évben nem alakult- meg. felelően (nem érte el a ter­vezettet) a termelés gazdasá­gossága és a munka termelé­kenysége. A beruházások egy része is többe került az elő­irányzottnál. A követelmények sürgetik, hogy fokozott figyelmet szén. teljünk a gazdasági munká­nak, a minőségi követelmé­nyeknek (a minőség javításá. nak, az önköltség csökkentésé­nek, a gazdaságosság növelé­sének). Jobban előtérbe kell állítani a szükségletekre ter­melés elvét. Egyik legfonto­sabb feladat az ötéves terv hátralevő hónapjaiban fokoz, ni az exportot és takarékos­kodni az importtal. A mezőgazdasági termelés­ben változatlanul kiemelkedő jelentőségű a hazai kenyérga­bona-szükséglet kielégítése, a takarmánytermelés fokozása, az ipari növények termelésé­nek növelése. Mindezt csak magasabb termésátlagok biz­tosíthatják. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának fontos felté­tele, hogy tovább javítsuk a végrehajtás módszereit, ponto­sabban meghatározzuk a fel­adatokat. hogy az új, minőségi követelményeket jobban telje­síthessük. Tökéletesítésre szo­rul a tervezés, az anyagi ösz­tönzés rendszere, hogy a nép­gazdaság központi irányítása megfelelő vállalati önállóság mellett valósulhasson meg. De a jelenlegi feltételek között is javítani lehet a munkát. A ter­melési költségek csökkentését műszaki-szervezési és takaré­kossági intézkedésekkel kell elő­segíteni A jelenlegi körülmények kö­zött elsőrendű követelmény a fogyasztói piac, az export-meg­rendelők és a beruházási javak felhasználóinak lehető legjobb ellátása. Az exporttermelők szi­gorúan tartsák be a minőségi követelményeket és a szállítá­si határidőket. Egyre magasabb színvonalon kell biztosítani a vásárlóerő és az árualap egyen­súlyát. A beruházási javák ter­melése érdekében az építőipar és a beruházási'tervezés között szoros összhangot kell biztosíta­ni. Gazdasági fejlődésünk egyik alapvető feltétele az erőfeszíté­sek koncentrálása mind a ter­melés és a tudományos kutatás, mind pedig a beruházások te­rületén. A termelés gazdaságos növe­lése egész előrehaladásunk és benne népünk jóléte emelésé­nek záloga. Terveink végrehaj­tása színvonalas irányítómun­kát, megalapozott gazdaságpo­litikai döntéseket, helyes irá­nyú anyagi ösztönzési rendszert és politikai munkát igényel. Az idei gazdasági feladataink meg­valósításának célkitűzései he­lyesek, ezek párosulva a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség együttes erőfeszíté­sével, biztosítják második öt­éves tervünk teljesítését, a har­madik ötéves tervünk jó irányú „kezdősebességét”. Dr. Földes Károly, MSZMP K. B. munkatársa Emeletes áruház épül Füzesabonyban . Hat osztályon szolgálják ki a Tevőket A füzesabonyiak és a kör­nyező falvak dolgozóinak régi kérését teljesíti a földműves­szövetkezet, amikor ebben az évben megépíti az áruházat. A végrehajtott felmérés alapján naponta több ezren fordulnak meg a mostani szaküzletben, de sok azoknak a vásárlóknak a száma is, akik tovább utaznak Egerbe vásárolni. meggyorsul, mert a hat osztá­lyon önkiválaáfctó módszerrel szolgálják ki a vevőket. A dolgozók szociális ellátásá­ra is gondoltak a tervezők. Kü­lön öltözőhelyiségek, zuhanyo­zók és más járulékos építmé­nyekkel segítik elő a zavarta­lan munka lehetőségét. A köz­ponti fűtéses áruházban biz­tosítják az áruk szakszerű ke­vakból vonaton, autóbuszon érkező vásárlóknak nem kell sokat gyalogolniuk. A nagy összegű állami támo­gatással épülő áruház építését a földművesszövetkezeti tagok részjegybefizetéssel segítik. Már három éve adják össze pénzüket és hagyják benn a vásárlási visszatérítéseket. Ed­dig mintegy 600 ezer forint Ezért határozta el a földmű­vesszövetkezet három évvel ez­előtt, hogy a község _ közép­pontjában egy olyan áruházat épít, amelyikben biztosítja a szükséges árukészletet. A négy és fél millió forintos költség­gel épülő emeletes áruház megnyitása után hat osztályon saolgálja ki a vevőket. A tervek szerint tágas eladó­térrel rendelkezik majd az áruház, mivel az emelet és a földszint együttvéve mintegy 720 négyzetméter lesz. Az új áruházban nagy gondot fordí­tanak az áruk raktározására is, amelyet az emeleten öt, a föld­szinten pedig négy helyiség­ben helyeznek el. A vásárlás is zelését és megóvását. ■ Lehetővé válik az árukészlet bővítése is. Előzetes tervek szerint mintegy 4,5 millió fo­rint ruházati és több mint két­millió forint értékű vas-mű­szaki cikkekben válogathat­nak a vásárlók. A bővítéssel új, eddig nem árusított cikkek beszerzésével segítik elő a la­kosság igényeinek kielégítését. Havonta mintegy két és fél millió forgalomra számítanak a megnyitás után. Előnyös helyen, a vasútállo­más szomszédságában épül fel az áruház és a környező íal­gyült össze, de az építkezés megkezdésekor még társadal­mi munkával is segítenek a szövetkezeti tagok. Az új áruház — amelyet ké­pünk is mutat — impozáns külsejével egyik legszebb épü­lete lesz a fejlődő járási szék­helynek. Az oldalrészt klin- ker-téglával burkolják, míg a hét betekintő ablak között vö­rös színű faragott sziklókő ad szép külsőt az épületnek. Elő­re láthatólag még ebben az év­ben elkészül az áruház. (Szabó) Példamutató asszonyok — Mit öntött ki a nagyma­ma? — Hát a kölnit a locsolóm­— Mit beszélsz te összevisz- sza? — támadt a gyerekre az anyja. — Miért? — kérdezte rost­szál sejtve az apja. — Hát... — sütötte le sze­mét Pétiké, majd fölvetette a tekintetét és dühösen az apja szeme közé nézett: — Miattad! — Miattam? — Igen. Mert azt mondta a nagymama, hogy neked oko­zok kellemetlenséget azzal, ha locsolni megyek. — Nekem? — bámult agye­rekre az apja és anyjára né­zett. hogy talán ő érti ezt. De amikor az asszony is csak me­resztette a szemét, újra Peti­kéhez fordult: — Miért lenne az kellemetlen nekem, ha te locsolni mégy holnap? — Hát... mert... azt mond­ta a nagymama, hogy akkor azt mondják majd, hogy te kéri... kiéri... szóval olyan szellemben nevelsz engem. — Ahán! — bólintott Kóczi­án és a feleségére nézett, majd újra a fiára. — Aztán meg­magyarázta a nagymama, hogy mi az a klerikális szellem? — Kérdeztem, de ő azt mondta, hogy ne törődjek ve­le, úgysem érteném és kiön­tötte a locsolómat — vallotta a gyerek és nagyokat nyelt, hogy a pimasz könnyektől megőrizze férfiasságát. — Az édesanyád ... — mond­ta jelentős hangsúllyal felesé­gének Kóczin. — Maradtál volna itthon* vagy vitted volna magaddal a fiadat! — válaszolta az asz- szony és kirobogott a konyhá­ba. A férfi kettesben maradt a fiával. Néhány mély lélegzetet vett, számolt tízig, azután né­mileg megcsdllapodva, maga mellé ültette Petikét. Beszélt az ünnepekről, a népszokásokról. Pétiké bölcs gyermeki tapintattal úgy tett, mintha minden szavát figyel­né, értené. Még bólogatott is hozzá. De valójában csak any- nyit fogott fel az egészből, hogy az apja csöppet sem ért egyet a nagymamával. Tehát van remény rá, hogy holnap reg­gel a második emeleten lakó copfos Pannikához becsönget­het és — ha ugyan sikerül va­lahonnan kölnivizet szereznie — meglocsolhatja. S amíg ő azokról a tömött haj fonatokról ábrándozott, amelyeket olyan jólesik meg- ráncigálnia, édesapja már olt tartott, hogy ... —... a locsolás, a télapó, a fenyőfa, sőt a Szilveszter is, Petikém, népszokások! Pétiké most először bólin­tott őszintén és nagyon agyába véste azt a kedves szót, hogy „népszokás”. — Tudom, mi odahaza a Mátrában — folytatta az apja —, kivittük a leányokat a pa^ takra és vödörszám locsoltuk rájuk a vizet! — Az lenne jó — lelkesedett F étiké. — Úgyis hívtuk a húsvéthét­főt, hogy „vízbehányó hétfő”, — Vízbehá­nyó! — mula­tott Peti. Csuda jó! En is majd viszem a korsót... — A korsót? — nézett rá ap­ja. — Nekünk nincs vödrünk! — válaszolta panaszosan Pé­tiké. — A föl­mosó vödörrel mégsem locsol­hatom meg Pannát. — Nonono! — intette fiát Kóczián. — Ma­radjunk csak a locsolónál. Gye­re, az utcán ‘ még árulnak kölnivizet, késő van — le- és kár a — Á, már gyintett Pétiké pénzért. De az a kegyetlen apja csak levitte és vásárolt neki egy üveg kölnit. Sőt, reggel sze­mélyesen bocsátotta útjára, s; gondosan ellenőrizte, hogy nincs-e nála más, mint az a „vacak” kis locsoló. Az abasári Rákóczi Termelő- >szövetkezetben dolgozik a gyön- ’gyösi járás legrégibb és legjobb leredmónyekkel dicsekedhető [szocialista brigádja. Mindössze ,ennyit tudtam róluk, amikor a ’legutóbbi közgyűlés szünetében [Pálinkás Jánosné brigádvezető­méi érdeklődtem a szocialista [brigád munkája és eredményei árán t. Rekordtermés a szőlőben 1962-ben alakultak. Eleinte csak asszonyok tartoztak a kis kollektívába. Később azonban bevonták férjeiket is. Mint egy­szerű falusi asszonyok, akkor még az ilyenfajta brigád mozga­lom célkitűzéseit sem ismerték teljes egészében, csak annyit tudtak, hogy nekik több és jobb munkát kell végezniük, mint a többi tagnak. Mivel az elmúlt évek gyakorlata szerint Abasá- ron családi művelésre adják ki a közös területet, ezért 32 hold szőlőt vállaltak, mégpedig olyan gyenge minőségűt, ami már senkinek sem kellett, mert a terméseredménytől volt függő­vé téve a premizálás. Szorgalmasan, szaktudásuk ja­vát nyújtva dolgoztak a szőlő­ben. Az elhanyagolt, kivágásra ítélt területen három év múlva rekordtermést szüreteltek. A holdanként! 6—8 mázsa helyett közel 40 mázsás átlagot takarí­tottak be és így a vállalt kötele­zettségüket 200 százalékon felül teljesítették. A munka mellett nagy gondot fordítottak a taka­rékosságra is. A szőlő művelése során felhasznált anyagtakaré­kossági tervüket 5 százalék he­lyett 15 százalékra teljesítették, ami körülbelül 20 ezer forint megtakarítást jelentett a közös részére. Önzetlen segítségnyújtás A szocialista embertípust jel­elemző sajátosságok egyik ernlí- ^ lésre méltó megnyilvánulása volt, amikor a brigádból Cson­tos Dezsőné, egyedülálló fiatal- asszony szülési szabadságra ment és a kórházból való haza­jövetkor kimeszelt, kitakarított lakással várták a kismamát a-z újszülöttéi. Amennyiben idejük engedte, segítettek az öregeken is. Két— három idős termelőszövetkezeti tag háztáji szőlőjét leszüretelve hazaszállították és sok más egyéb segítséget nyújtottak szívességből, ingyenesen ember­társaiknak. Jó eredmény — megérdemelt jutalom Eveken keresztül még ko­moly versenytársuk sem akadt a járásban. A tavalyi első he­lyükért a brigád tagjai vala­mennyien elismerő oklevelet és szocialista brigád jelvényt kap­tak, 3000 forint pénzjutalom­mal. A jutalmakat takarékba tették és a közel 10 ezer forin­tot a Magas-Tátrában történő kirándulásra szeretnék felhasz­nálni a nyár folyamán. A szocialista brigád tagjai­nak átlag munkaegysége jóval 300 fölött van, de a fiatal Pet- rovics házaspár 900 munkaegy­sége, az idősebb Zelei Antal és felesége által teljesített 750 munkaegység is önmagáról be­szél. Petrovics Józsefné és Ros­tás Ernő a szőlő mellett az olt­ványtermesztésben is jelesked­tek 70—74 százalékos eredmé­nyükkel. A prémiummal együtt legtöbb család évi jövedelme meghaladta az 50 ezer forintot. Példájuk nyomán a járásban, különösen ez évben, megszapo­rodtak a szocialista brigádok. Detken, Atkáron és Gyöngyös­patán, de Abasáron is további négy ilyen brigád alakult. Va­lamennyien csatlakoztak a fel- szabadulásunk 20. évfordulójá­ra indított verseny mozgalom­hoz és november 7-e után el­dől, hogy ki milyen eredményt ért el e nemes vetélkedésben. Az abasáriak bíznak abban, hogy az elsők között ismét ott lesznek. Dr. Sándor József Győzedelmeskedjék az egész világon a szocializmus eszméje!

Next

/
Oldalképek
Tartalom