Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-14 / 62. szám
Töiténe1emóra R, márciusi ifinkrél — Mi volt az első élményük március 15-éről? Nehezen emlékeznek a körülöttem ülő főiskolai hallgatók, magyar—történelem— orosz szakosok. Nem nagy élmény lehetett ez az első!? — Arra emlékszem, amikor negyedik elemista koromban nemzetiszín zászlókat készítettünk és Kossuth-dalokat énekeltünk — mondja Molnár Ilona. — Tudnak Kossuth-nótákat? Rögtön sorolják: — Kossuth Lajos azt üzente. Gábor Áron rézágyúja... — Mikor énekeltek Kossutn- íiótákat utoljára? — Tegnap — feleli nevetve Józsa, Marianna — a főiskola női énekkara készül a március 15-i ünnepségre. Első emlékem is egy olyan március 15-i ünnepséghez kapcsolódik, ahol mint általános iskolás az énekkarban énekeltem. — Az iskolában minden évben én szavaltam a Nemzeti dalt — mondja Mongyi László. —■ El tudnak szavalni hibátlanul a Nemzeti dalt? Egymásra néznek, bizonytalan kis mosollyal. Aztán félénken, majd egyre bátrabban ínandjék: — Igen. Elszavaljuk? — lük lehettek a vezéregyéniségei március idusának? A márciusi ifjak egyöntetű a vélemény. — Fel tudnák sorolni a márciusi fiatalokat? — Petőfi, Vasvári, Jókai Irinyi — sorolják, aztán megállnak —, pedig vizsgáztunk is belőle. Több nem jut az eszünkbe— Sokáig azt hittem, hogy március 15-e egyenlő Kossuthtal Harmadikos, nyolcéves lehettem —, meséli Tamas MáSörtenser... Nemrég az angol sörgyárosok egyesülete érdekes adatokat tett közé a világ különböző országainak sörfogyasztásáról. 1963-ban a világon egész tengerre való sört ittak meg: 2120 millió litert. Ez csaknem 55 millió literrel túlszárnyalja az 1962. évi „teljesítményt”. Ha ezt az óriási mennyiségű sört palackokba töltenék és az Egyenlítő mentén sorba állítanák a palackokat, akkor e . sorút” szélessége 840 palacknyi lenne. A Reuter hírügynökség szerint. a sörfogyasztás listavezetője nem az NSZK. hanem a kis Belgium, ahol 1963-ban minden ]akos 115 liter sört ivott meg. Az NSZK a mindössze fejenként három literrel szorult a második helyre. A harmadik helyet Ausztrália foglalja el, majd Űj-Zé- land és Anglia következik. Űj sportág van kialakulóban: a vízi vívás. Még pontosan nem tudjuk a szabályokat, de majd kialakul. A tv már közölt is belőle részleteket (Telesport) II. 21. este. A tv szerint kiváló úszónk, Lenkey aznap „remek vívással ért célba” ... Bartók újabb zeneműve került elő, mert a moszkvai konzervatórium nagytermének hallgatósága meleg fogadtatásban részesítette Bartók Zene fúvós- és ütőhangszerekre és cselesztára c. művét... Sajnos, Magyarországon ezt eddig nem ismertük. Dicséret érte az Esti Hírlapnak, hogy közölte a magyar zenekedvelőkkel is a hírt. (III. 2.) Javasoljuk, hogy itthon is mutassuk be Bartók új művét, mert eddig csak a „Zene vonós- és ütőhangszerekre és cselesztára” címűt ismertük ... Vagy ugyanarról lenne szó, csak rossz címmel?... Sürgősen derítsék ki a zenetudósok... Fúvós vagy vonós ez a zene... Még egy zenei hír. A budapesti Károlyi-kerti szabadtéri hangversenytermet átépítik. Ezt a meglepő hírt a Hétfői Hírlapból tudtuk meg (III. 1.). Elképzeljük, milyen csodálatos hanghatás lesz az eredmény, ha majd a zenekar egyszerre szólal meg a szabadtéren is meg a hangversenyteremben is... Mert vagy szabadtér, vagy terem... Volt már egyszer ilyen hasonló találmány: a fából vaskarika. 1 — 2 = 2. Meg akartuk fricskázni a Népújságot, mert azt írta, hogy meghalt egy nyolcéves japán kisfiú, aki tizenkét évvel ezelőtt született. Mire a mi szőve 2» ik megjelent, a „született” szó kimaradt belőle... így a viccből épp a humor maradt ki... De lett belőle egy másik... (Dr. Szemes) Gyávák bandája Francia—olasz film • Ab ember ne legyen háklis... női térdekben te van minőség, s voltaképpen ostobaság volt tőlem, hogy órákkal foglalkozzam, amikor órákat foglalkozhatnék minőségvizsgálattal. A kávé is kitűnő volt, <* legjobb minőség, házi keverés, pörkölés, főzés és kiváló minőségű volt a porcelán kávéskészlet is, meg a konyakos szerviz a poharakban felszolgált konyakkal együtt. Aztán az igazgató intett és két perc múlva behoztak egy toronyórát hárman, a gyári súlyemelő szakosztály tagjaiból, a negyedik a láncot hozta. — Mi ez, kérem? — kérdeztem meghökken- ve. — Zsebóra? — De nekem karóra kell és különben is mintha kissé nagy lenne ahhoz, hogy elférjen az órazsebben... — kockáztattam nem törődve, hogy a titkárnő ebbe a pillana- natban felkelt és magamra hagyott az igazgatóval, a négy súly* emelővel és a konyakkal. — Hogy önnek ez kissé túlméretezem Érdekes ember maga. Kissé háklis, nem? — jegyezte meg az igazgató és intett a súlyemelőknek, nem kell segíteniük, egyedül is elbánik velem. — Mert, kedves uram, először is mi köze hozzá, hogy mekkora egy zsebóra, amikor magának karórára van szüksége... Másodszor is, mit ért maga a gyár problémáihoz, a termelékenységhez, a gyorsasághoz, meg mindenhez... Egy hét alatt elkészült az az óra, s teljesítettük vele tonnatervünket, amelyet egy évre, érti, uram?, egy évre írtak eUt nekünk __ötveuhás ve zetésről, tervekről, meg miegyébről. Különben is, aki ismeri as órát, az már a nap állásából is tud tájéka* zódni, aki nem ismeri, annak meg hiába a mutató, hiába a számok... De minek is fe* cs égnék itt össze-visz- sza magával... Fizet, kérem... az annyi-, mint két dupla, egy konyak, mosogatás, titkárnő és a behordok munkáidé* je, az én időm... Négyszázhuszonöt forintot... — De uram... elvtár* sam... ezt nem értem! — Mit nem ért? Hát maga azt hiszi, hogy ebben az üzemben té- kozolják a népgazdaság vagyonát, a dolgozók munkaidejét, meg a reprezentációt? Mi.., Fúj, még egyszer fúj... Az ilyen paraziták miatt vannak gondok a népgazdaság' »r — kiáltott rám és kirú* gott. A pénztárcám maradt. ötven forint volt benne. Az is pénz. A. népgazdaságnak! (egri) rom hetünk marad tervtúlteljesítésre, az ötvenhárom, vagy egy kis év végi hajrával, ötvennégy zsebóra... És <-* földöntúli mosoly öntötte el az arcát — mennyi, én édes jó istenem, ámen, de mennyi prémium... Tapsolt és a következő percben egy hároméves kislány tipegett be, a markában egy borsószemnyi óra: — Ez megfelel? — kérdezte az igazgató... — Éz? De hát ezen nincs mutató, nincsenek számok... Tisztelem a miniatürizálást, de ez azért... hát ugye... szóval... — Szóval ez sem jó magának, kérem... Micsoda egy háklis ember maga... Hát ilyen kis órára, hogy a fenébe férne fel két mutató, tizenkét szám? Mi? Innen látszik, uram, hogy magának fogalma sincs egy üzem ria — és egy öreg bácsi — ; szomszédunk — rengeteget me sélt Kossuthról. Nagy Kossuth párti volt. A márciusi ifjakró csak később hallottam. Mer róluk a bácsi nem beszélt — Én, a nővéremtől hallót, tam először Kossuthról, — fűzi a szót Debreceni Erzsébet — Első élményen márciui 15-éről. ötödikes korom óta él bennem: úttörővezető voltam és kijelöltek koszorúzásra. — Hogyan ünnepelték ezt a napot? Elgondolkodnak. Nem jön könnyen tőlük a válasz. De amit mondanak, abban megegyeznek: frázisok, sémák nélkül, szépen, őszintén, áhitato- san. — Melyik a legnagyobb ünnepünk? Sorban válaszolnak: öt közül hármójuk április 4-ét, a másik kettő augusztus 20-át illetve március 15-ét jelöli meg. — Milyenek voltak a márciusi ifjak? Ragadjunk ki egy nem sablonos választ: komolyak voltak. És a szokványos mondatokból még egy: Hittek valamiben — Maguk hisznek valamiben? — Nem (Józsa Mariann). Hiszem. hogy nincs isten (Mon- gyi László), a jövőmben, a pedagógus hivatásban (Molnár Ilona), abban, amiért sokan meghaltak (Tamás Mária), hiszem, hogy valamiben hinni kell, például a szerelemben vagy a munkában (Debreceni Erzsébet). — A márciusi ifjak hasonlíthattak valamiben a mai fiatalokhoz? Ha meggondoljuk, hogy a 18-as forradalmár ifjak egy kis maroknyi csoportot alkottak. akkor vannak most is. de épp olyan — „kevesen vannak, akik nagy dolgot tudnak csinálni. a többi középszerű” — ez a véleménye Tamas Máriának. S a többség (?): — ötven százalékuk közömbös; nem kezdeményezők és nem önállóak (Molnár Ilona). Elégedetlenek (Debreceni Erzsébet). A többség nem látja el rendesen a munkáját (Józsa Marianna). De igen, is ellátja (Mongyi László). Vita: érvek, ellenérvek. S megszületett az álláspont: — Vannak fiatalok, akik nem közénk valók, akiknél a szórakozás mindennél előbbre való; a feltűnési vágy ... Szórakozhattak ók is S már meg is feledkeztek 1848-ról és a márciusi if jakról. — A márciusi fiatalok nem szórakoztak? Meghökkennek, egymásra néznek. — Dehogynem. Petőfi is bálban ismerte meg Szendrey Júliát. — Kiket lehetne ma, a régi 48-as fiatalokhoz hasonlítani? ] — Az afrikaiakat; küzdenek < szabadságukért. *' — S nálunk? ] — Az 1919-eseket. < Hiába. Már rég történelem- 1 rné vált 1848 és történelmi hő- 1 sokké váltak a márciusi ifjak. } Valami időtlen és szilárd, c anyagtalan ideákká ködösült a £ iátar, tettre kész ifjak alakja. 1 5k már történelem, amit érté- l telni tudunk, a mai fiatalság a jelen, amit még nem tudunk r negfelelően értékelni. Csak az i ítókor, a történelem? Berkovits György ' Csak egy kis kerülővel... 5' SÖTÉT ÉS HIDEG a füzes t abonyi vasútállomás. Befut í pesti gyors. 1965. március 11. Különben az egész G. Nag% 1 Zsigmond ellenőr eljárásává ' | kezdődött. Tudvalévő, hogy aj ; | étkezőkocsi előtt és mögött el- j ső osztályú szerelvény van. I Nem tudni, mi ebben a logika, ! de így van. Nos, az étkezőkocsiból leszállni nem lehet, esi kell menni az első peronig, ha az ember el akarja hagyni a vonatot. Velem is ez történt Füzesabony előtt néhány perccel felszedelőzködtem, kiálltam az első osztályú kocsi peronjára, s már lassított is a vonat amikor az ellenőr kérte a jegyemet — 18 forintot tess^r fizetni, mert ez első osztály. — De, uram, most jöttem az | étkezőkocsiból, Füzesabonyban I le akarok szállni! — mondom. — Az engem nem érdekel, én ; magát itt találtam az első osz- ; tály peronján! Már több egri utas is állt a peronom, vitatkoztunk, de az ellenőr egy árva szót sem szólt, csak írta a bilétát 18 forintról. Mit volt mit termi, fizettem, s az utasok felháborodása mellett az ellenőr jobbra, mi balra I leszálltunk. Balra, mert mindannyian Egerbe igyekeztünk. ! Az állomás kihalt. Alig lézeng valaki, az egri vonat szokott helyén áll így szerelvény. Felkászálódunk a csomagokkal, a kaluzok ott állnak beszélgetve, senki nem szól egy szót, sem, md meg — ez volt egyetlen bűnünk — nem is kérdezősködtünk. Gyakorlott utazók, tudtuk, hogy az egri vonatnak ott kell állnia. Különben sem gyanítottunk semmit, hiszen a hangszórók némán meredtek a sötétbe, meg se szólalt egy sem j BESZÉLGETÜNK, üldögélünk, .elindul a vonat. Hamarosan állomás következik, s a társaság egy része — ijedten kapkodva holmiját — öltözetlein ül leszáll. Néhányunkmak már ■ csak a gyors esemény után voll i ideje arra, hogy rájöjjön, bizony mi egy másakra, a mis- ! kdei vonatra szálltunk! Mező- . kövesden aztán leugráltunk mj ; is, akik Szi halmon még nem kaptunk észbe. Különösen kellemetlen, hogy a jegyeket útközben kezelték, s mivel a jegyeken nem a végállomás van feltüntetve, hanem a kilométertarifa, a vasutasnak kötelessége lett volna megkérdezni, hogy hová utazunk. Ez benne van a szabályzatban! Nem kérdeztek semmit, lyukasztottak és továbbmentek. Mi, felnőttek, legalább túltettük magunkat a dolgon, de mit szólt annak a hét fiatal ipari tanulónak majd az apja—-anyja, aki a kora este helyett hajnalban érkezett meg ilyen viszontagságos utazás után? Ha egy emberrel történik ez az incidens, bárki elmondhatja, miért nem érdeklődött, miért nem kérdezősködött, s miért szállt rossz vonatra? De 15 emberrel történt ugyanez, itt nem mi voltunk elsősorban a hibásak. Mert: 1. Ha már az állomás, különösen ilyen sokfelé ágazó állomás, mint Füzesabony, fél van szerelve hangszóróval, de nincs Bélyeglopások A Német Szövetségi Köztársaságban újabb veszedelmes béttyeghamdsításoik bukkantak fel. A „Berlin” fekete felül- nyomású sorozat 2,3 és 5 márkás értékein olyan tökéletesen hamisították a felülnyomást, hogy a szakértők 3 példányt eredetinek ismertek éL Különös módon fogták el nemrég egy londoni tolvajt A tolvaj London Waterloo pályaudvarán étlapot egy nagy bőröndöt annak reményéiben, hogy néhány értékesebb ruhadarabot talál benne. A bőrönd : felszerelve táblákkal, hogy me ■ lyik vonat honnan indul, s ho • vá, akkor legalább mondanál • be. Akkor mindenki tudj« < helyét. 2. Ha már a kalauzoknak Hitelességük megkérdezni, hogj az utas meddig ssándéfkozii! menni (próbáljon, egy kilométerrel messzebb menni, akkot már fizethet!), akkor legalább ezt a kötelességüket teljesítsék! 3. Két vonat állt egymás mellett Az egyik Budapestről jött, és Miskolcra ment a másik Miskolcra ment ugyancsak, s Füzesabonyból indult Kinek lett volna terhes a szolgálatot teljesítő kalauzok közül, hogy figyelmeztesse a leszállókat „Emberek, ez is Miskolcra megy!” A kihált állomáson, ahol alig lézengtünk vasutasokkal együtt húszán, nyilvánvaló volt az utasok tévedése, mégsem figyelmeztetett senki. ÍGY KERÜLTÜNK „némi kerülővel”, mint az egyszeri ember, Mezőkövesden keresztül Budapestről Egerbe. S ezért egy kicsit feleüősefc a vasutasok is! A 18 forintot kifizettem. De 15 „embernek kS fizeti meg a ráfizetést és az elpocsékolt időt? <á> — hamisítások tartalma azonban gnélységiaa csalódással töltötte él; „mindössze” bélyegeket tártál mázott a csomag. Mérgében a tolvaj a bőröndöt postára adta, a rendőrségre címento. A tolvajt kezeírása alapján elfogta a rendőrség. Amikor predig kihallgatták és közölték veiéi hogy a „holmi bélyegek” értéke — magyar pénzben kifejezve — potom 200 ezer forint volt, a pórul járt tolvaj a kS- hallgató rendőr same előtt elájult pillanatban tétovázás nSkül születő emberi nagyságokat filmen is nyomon követni. Tanulságul és tanulságtétel ÜL Hazai filmeseink a témaválasztás olasz merészségét és őszinteségét is eltanulhatnák, a módszerek, az olasz stílus utánzása után. Vagy inkább azok nélkül Ez a film nagyon jó példa arra, hogyan lehet megfelelő eszmei tartalom birtokában folyton újat mondani a második világháborúról. Mindig csak az embereket kell megvallatni. Csak? Legalább! (farkas) Betértem a minőségi óragyárba, mert arra járván jutott eszembe, hogy rohanó korunkban egy rohanó ember nem lehet meg anélkül, hogy ne tartsa számon a rohanó időt. S ha már órára van szükségem, természetes, hogy egy olyan üzemben szerzem be, ahol órát gyártanak és amely üzem büszkén viseli tysső régen tatarozott homlokán a „minőségi* jelzőt. — Ez ken nekem! — esettintettem megelégedetten és közöltem az igazgatóval, hogy minőségi órára van szükségem. egyelőre mintadarabra, de ha megnyeri tetszésemet, jelentős tételt vagyok hajlandó átvenni, lévén az ORRIMPF.X órarészlegének külföldi forgalmazója. Az igazgató megörült, leültetett, behívatta a legszebb gépírónőt, azt is leültette velem szemben, melynek során hála a rövid szoknyának és az igazgatónak, megtudhattam, hogy a lekvésre. Meglepő bátorsággal és emberi igazságszolgáltatással végzi él feladatát a német őrmesteméL Mire az amerikai egységek megérkeznek, már minden „jobb” utas meztelenre vetkőzött erkölcsök dolgából. Emberségből buknak meg szánalmasan. Tagliani és Carmineo forgató- könyvéből a háborús élmény szuggesztív ereje saóL Nem d- comázzák mondanivalójukat, csak a lényeget rögzítik azokról az emberekről, akik minden nagy rizikónak a hátsó, védettebb felét bérlik ki. Kár, hogy éppen az egyik fontos alakot, a Gestapo karmai közül > megszökött olaszt, nem mintáz- £ zák meg teljes határozottság-? gal. Bár a küzdelemben egyér-2 telműen vesz részt, az autós 5 szökés és a járőr igazoltatása 5 körüli körülmények tisztázatla-? nők maradnak és ezek ártanak 4 a rokonszenves figurának. i A film bátor rendezői vállal-? kozásra vall. Félice Paciotti az? antifasiszta olasz álláspont, ki-5 alakulását Judit sorsában és 5 személyében fogalmazza meg.? Ez a fiatal lány csak egyet tud: 4 az emberiesség által diktált cse-S lekményekért — fajelméleti és? háborús őrület miatt — a néme- £ tok csak fegyverrel válaszolnak. 5 öccsét is, egyetlen hozzátarto-5 tóját is így vetítette el. Vál-? lalia a szorongatott helyzet? szülte megaláztatást, de megto-5 rolia azt teljes elszántsággal és? emberi igazságszolgáltatással.^ Az emberi méltóság megalázva t ;s ti «írtétetre rnéttó marad. 5 Pascalé Petit mellett Rovert Moore. Frank Villard. SciRa ? Gohel és a német őrmestert i ti tűnőén alpkttő Carl Schell-1* te" Vie-noJnűnk. í Aldo Giordani Vénei ez egy-i szer adósaik maradnak az olasz? ái szénségeivel: minden ieve-? tezetóvel arra koncentrál, hogv5 i hősöket lehetőség szerint a? iegvallatóbb nremier plánban? Tudassa be. Valóban nem árt a? gyávákat, a belyezkedőket ép a* A film zárójelenetében narrátor ilyesféle szöveg« mond, amíg a rozoga teheraut kórházba szállítja Juditot é Enzót: 1943. szeptemberében, gyávaság idején egy tiszta sze relem született Ez a monda azonban korántsem" foglalj egybe, a képen látható hősök kel együtt sem azokat az ese ményeket, amiket a film tanul ságul és tanulságtételként ma gába zár. 1943 kora őszén, a Szicília partraszállást követő időkbei lázas helyezkedés indul mega: olasz társadalomban. Akinél pénze van, vagy nem nagyot kompromittálta magát Musso lini és a németek méllett, a: igyekszik északról délre kerülni. Rokonra mindig lehet hivatkozni, hiszen a hamis igazolványokat úgy szüli a háború mint az őszi idő az influenzát Tassoni úr és neje, de Rossi út és neje ez okból vonulnak ekkor délre. Nem válogatják meg útitársaságukat, ezért egy Noé korabeli kéttonnásban döcögnek egy szökött fegyenc, egy mindenütt jól élő és élősködő feketéző és Judit társaságában. Bombatölcsérek miatt nem mehetnek tovább. A németek által feldúlt erdei fogadóban húzódnak meg. Egy ottfelejtett német akna felrobbanása miatt megérkezik a német járőr. Az eladdig izolált társaságot a félelem közös karámba kényszeríti, majd amikor a német őrmester bejelenti igényét Juditra. az alias érdek minden gyávában elszabadul: az egyik pénzt ígér .Tuditoak, a másik fenvece< ő<izík csak a rokkant katona és a Oesiánótót elszökött fegvene todip bőgvén kell viselkedni. A feszült helyzetben Judit elszánja magát a cse4 ntimrnG 1065, március 14„ vasáruim
