Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
Munkába lépett: 1945. II. 12. Feladatok és intézkedések az építőiparban Vaskos könyvben lapozgatunk Egercsehiben, az aknaüzemegység munkaügyi irodáján. A bejegyzéseket nézegetjük, a munkások névsorát, olyan embert keresve, akinek munkaviszonya 1945-ben kezdődött. Az „a” betűs neveknél nincs szerencsénk, a „b”-nél már igen. Talán ez — mutatok egy névre: Berecz b. István! A rubrikákban ez áll: munkába lépésének kezdete — 1945. II. 12. — A mónoebéli szénosztályozóban megtalálni... — ... Éjjeles, kérem — mondja az osztályozómű vezetője. — öt percnyi járásra esik a háza. A régi út mellett, balra a legelső. Magas, enyhe kávébarna színű ház,- városba illő pompás Villa. Rendezett, takaros porta — nemhiába viseli a piros be- 'űs alumínium táblácskát: .Tiszta udvar, rendes ház”. \ földszinti kis konyhában csak az asszony, a feleség. Szabódik. embere nyugalmát akarja, mert az fél órája sincs, hogy !efeküdt, erőt gyűjteni az éjjeli munkához. De már jön is, behajol a kis ajtón, kezet fog és odahúzódik a tűzhely végi dikóra. Az asszony varr, betette már a tepsii hurkát a sütőbe, a melegen, hadd piruljon, szeretik á gyerekeik. Kettő is van, a kisebbik, a fiú, hatodikos; a nagylány harmadik gimnazista, 17 éves, vonattal jár Egerbe, mindennap. — Negyvenöt februárjában kezdte a munkát, ugye? — Nem egészen pontosan. Negyvenötben 25 éves voltam, de dolgoztam már én 15 éves koromtól. A „szeparációnál” — így mondják itt a szénosztályozóra — a tardosi kőbányáiban, meg Pesten is Negyvenöttől végleg megragadtam itt, apám is innét ment nyugdíjba. Idős Berecz b. István hat gyermeket nevelt fel; öt volt a sajátja, egy pedig a féleségéé, más embertől való. Május elsején töltötte be a tizenötödik évét legidősebb fia, s augusztusban már az is pénzt hozott a népes családnak. Oda került a szalag mellé, válogatta a palát, majd három évig; nyaranta, amikor jobban fizetett az andezit, a fiú Tar- dosra járt, kőbányászkodni, télre meg visszajött az oeztá- lyozóra. A munka minden fajtáját próbálta, a nehezet, a piszkosat is. Aztán a háború .. Nemcsak a munkáját szakította félbe, élete vonala is megtörött. 1944 április. Behívó munkaszolgálatra. Putnokról megszökik. Csapat csendőrök jönnek érte, kísérik Losoncra, hadbíróság elé. Tankok vágták mellettük a sarat, teherautók robogtak, ők, az összeszedett szökevények meg gyalog rótták az utat. A szökés mindvégig kísértette, de azt beszéltél;, a kakastollasok nem teketóriáznak, lőnek és akasztanak. Losoncról mégis megszökik — haza, Mónosbélbe. Gyalog. Do- maházán cigányasszony főz neki paprikás krumplit. A csapatcsendőrök, alig ér a falujába, már ott vannak érte. Hiába, mert önként katonának áll, hogy a munkaszolgálat alól magát kimentse. Közel a front. Tüzelőállásokat épít, a falu minden mozogni tudó embere pedig a lövészárkokat ássa. 1944. december. Egyik éjszaka váratlan robbanás reszket te ti meg a földet. A németek utolsó akciója pontot tett a szénosztályozó sorsára... — Golyók pattogtak már, németet csak elvétve lehetett látni, gyalog indultam fel a vasúton, hogy Csehibe jussak. Oda vonult a csapattest, és visszamaradtam itthon, de hát, istenem, nem akartam golyót kapni a fejembe... mentem, utánuk. Mikófalvánál egy szilánk a földre fektetett, ide, a bal vállamba vágott. Németek tartóztattak fel. Szerencsével mégis Csehibe értem. Annyi idő volt, hogy lovakkal Jdhord- tamaz élelmet a tüzelőóllásokra, s jött a parancs, sietni, még hat kilométeres sáv előttünk szabad, kijuthatunk a bekerítésből ... A harmadik szökés, a legutolsó, Istenmezejénél volt. Es hát torony iránt, erdőn, szántóföldön, réten át eljutottam haza. A munkakönyvébe bejegyezték: 1945 II. 12. A háború még javában tartott, de a kis fal libán már egy-kettőre cselekedni mozdultak az emberek. Nem kellett őket fegyverrel hajtani, mind önként jöttek. Eltakarították a robbanás maradványait; a föld alatti építményekből csigákkal emelték ki a görbült traverzeket, szalagok vasvázait Az épen maradt beton- áüványokra téglából új épületet húztak. Az osztályozó még béna volt, de a sodronypályán már megindultak a szénnel telt csillék, hogy a bélapátfalvi cementgyárban áram, fény születhessen a fekete rögökből. — Mire emlékszik vissza, húsz év után? — A munkára, az életre ... Negyvenhatban megnősültem. Feleségem szüléinél laktunk, ott született a kislányunk. A fiunk meg már az új házi-an látta meg a napvilágot. 52-ben építettük meg ezt a házat. A munkára, az életre emlékezik. Nála ez a két dolog mindig egyet jelentett — a munka töltötte be életét. Az osztályo- zóban nem találni olyan helyet, ahol Berecz b. István még nem dolgozott volna. Volt szénmosó, farkasrakó, kapcsolói, ürítő, kenő, gépkezelő, gatteros a fatelepen most a kazánra ügyeL — Kitüntetései? — Nem tudom... oklevelek. Meg jutalmak. És Szorgalmi Érdemérem. A hűséges munkáért. És hogy el ne felejtsem... A régi oeztályozómű napjai már megszámláltak, kiszolgálta az idejét. Ácsok, szerelők kopácsolnak az új épületben, amely egy időre — ideiglenesen — átveszi a régi osztályozó szerepét. Teljesen új szeparáció lesz itt, korszerű, modem berendezésekkel. Azt a régit, amelyet a nácik felrobbantotta romokból Berecz b. István is segített hélyreállítaini, most majd lebontják. Az emlékek azonban megmaradnak tovább, s az új emlékek majd a légihez kötődnek. Az időhöz kötöződnek. S az időt a munkönyvben égy dátum jegyzi: 1945. II. 12. Pataky Dezső Ha elmondhatjuk, hogy ma mar nincs szünet az építőipari munkában, azt is hozzátehetjük, a közvélemény érdeklődése sem szünetel az építő- j iparral kapcsolatban, — figyel- I műnk egy része állandóan láthatatlan radarként követi az építők tevékenységét, akár lakóházak, akár iskolák, akár üzemi épületek elkészítését határozza meg a terv. Fogalmazhatjuk úgy is, az építőipar szerepe hangsúlyozottan jelentős minden vonatkozásban. Ezért kerestük fel az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját, Réz Jánost, és kértük meg, válaszoljon néhány, alapvetőnek tartott kérdésünkre. Először az idei tervfelada- toikxól érdeklődtünk. — Az elmúlt évben — kezdte válaszát Réz János igazgató — túlteljesítettük áz éves termelési, termelékenységi és lakás átadási tervünket. A létesítményeket azonban nem tudtuk a szerződéses határidőre átadni. néhány építkezés erre az évre is áthúzódott. Ez pedig a vállalatnál komoly veszteségi tényező lett. Előzetes számítások szerint 15 millió forint a veszteségünk, ami a késedelmi kötbéreikből, a rezsi és a gépköltség túllépéséből, valamint a magas anyagkészlet büntető- kamataiból, de az elmondottakon túl, a munkaszervezés hiányosságaiból is származott. Az idei termelési tervünk lényegében azonos a múlt évivel: 168 millió forint építés-szerelés. Termelékenységi tervünk azonban közel 9 százalékkal magasabb, ami komoly erőfeszítést kíván a vállalat minden dolgozójától. Ezt a termelékenységi növekedést a munka jobb megszervezésével, a gépek jobb kihasználásával akarjuk elérni. Az idén lényegesen több lakást kell átadnunk: a tavalyi 373 lakással szemben, 566-ot. Ez a feladat főleg a szaki pari részlegektől kíván fokozottabb teljesítményt, de minden szakmának ki kell tennie magáért, hogy a határidőket tartani tudjuk. — Milyen Intézkedések segítik majd a műszaki fejlesztést ? — Most is elkészítettük műszaki és szervezés intézkedési tervünket. amit az ÉM ÉPFÖIG kapott meg jóváhagyásra, de elkészítettük az újítási feladattervet is. Ezekben jelöltük meg a műszaki színvonal emelését célzó fél- adatainkat, mint amilyen a folyamatos építésszervezés bevezetése. a szakosított brigádók megszervezése, a gépi vakolás arányának növelése, az organizációs, ütemtervek betartása. az öntöttfalas építési mód továbbfejlesztése, a beton- és habarcs-technika megjavítása, az új gépek beállítása és a gépek jobb kihasználása. Űj dolog lesz a középmagas, öntöttfalas épületek elkészítése, amit Egerben valósítunk meg, de általában a középblokkos építkezésnél maradunk, a nagypaneles építkezéssel egyelőre nem foglalkozunk. — Hogyan tervezik az önköltség csökkentését? — Mindenekelőtt a munka jobb szervezésével akarjuk elérni, hogy a létesítményeket határidőre átadjuk, ezzel a legfontosabb veszteségi, illetve költségtényezőket, mint a kötbér, a rezsiköltség, gépköltség, elfekvő anyagkészlet csökkentését tudjuk nagymértékben biztosítani. Az organizációs tervek betartásával a belső szállítási költségeket tudjuk leszorítani; a jobb anyaggazdálkodás, a munkahelyek következetesebb anyagelszámoltatása, szintén előnyösen befolyásolja költségeinket. A kisebb jelentőségű takarékossági intézkedések közül a kiküldetési költségek csökkentését említhetem. Végül pedig a létszámcsökken tést. — Mik a teendők a vállalatnál a létszámgazdálkodás területén? — Tavaly különösebb létszámgondunk nem volt Főleg a szakiparnál előfordul a csúcsok idején létszámhiány, de ezt egyelőre nem tudjuk kikerülni. A tervezett létszámmal rendelkezünk. A területi elosztásban azonban vannak eltolódások. Ezért időnként a tervszerű munka biztosítására, át kell csoportosítanunk dolgozóinkat Ez nem könnyű feladat A dolgozók meggyőzésére, a párt- és a szakszervezet segítségét is ki kell kérnünk. Mivel Füzesabonyban és Hevesen új munkaterületünk lesz az idén, ezeken a helyeken toborzással kell új munkaerőről gondoskodnunk. A munkaerőgazdálkodás megjavításának biztosítására nagy gyakorlattal rendelkező munkaügyi dolgozót bíztunk meg a helyenkénti esetleges létszámhiány, illetve létszámfelesleg nyilvántartásával, ugyanakkor intézkedési jogkörrel is felruháztuk. Neki kell gondoskodnia arról, hogy az operatív tervben szereplő létszámot foglalkoztassák a munkahelyeken. Szándékunkban van a bújtatott létszámot teljesen felszámolni. Róza a gyárkapun kilépve, ú t ban a HÉV-állomás felé, elesett. Kabátja, kesztyűje merő sár lett. Hóolvadásos tél. A kabátot nem vetheti le, lecsapja róla a sarait, a kesztyűt lehúzza, becsomagolja a tízórais nylonzacskóba, zsebébe gyűri. Munkatársnője, aki vele tart, mikor elesett, kicsit sopánkodott az időjárás miatt, megtapogatta, megkérdezte, nem történt-e komolyabb baja, kiült arcára az aggodalom, de magában azt gondolta: — Milyen kétballábas fehércseléd, elesik a sima útón! Róza napirendre tért volna a dolog fölött, ha a kocsiba fél- szállva a zsúfolt perronon nem egy csinos, ápolt nőhöz veti a véletlen. A jólöltözött, festett nőket mióta az eszét tudja, utálja. De most, hogy sáros volta miatt teljesen lehetetlen az ösz- szehasonlítás, torkáig gyűl, szájpadlását feszíti a keserűség. Nézi a nőt, arcát, alakját és minden darabját magába isz- sza, mint a mérget és arra gondol: — Nőt így megnézni férfi nem tud soha! Nem ismeri. Sohase látta. Nem számit. Gyűlöli. És gyűlöl vele minden más ismerős és ismeretlen szépet, csinosát. Ez a gyűlölet átforrósítia mellét, és zsebében a sártól csöpögő kesztyűt. Mikor érié nyúl, tudja, azért teszi, hogy bebizonyítsa, hogy magát nem hagyja! A bosszúvágy hatalmába keríti. Három gyermekére gondol, még hosszú, kilátástalan helyzetére, a főzésekre, foltozásokra, nagymosásokra, s látja egyetlen, évtizedes, még lányságából hozott pongyoláját, a keshedt rongyot, a talp- nélküli papucsot, ahogy mind ezekben harmadik szülése után megcsodálták, a kórteremben, az orvost, aki nem köszönt neki kézi tcs ókolomot, pedig férje az erre a célra félrerakott háromszáz forintot még az első látogatáskor a zsebébe gyűrte. Látja férjét a foltozott melegítőben, ahogy megszámolja a pénzt, ami kettejüknek még sok is lenne, ötőj üknek kevés, ahogy utána számol, ha az üzletből hazatér, vakarja a fejét, mert nem talál tíz fillért, hiányzik, s ismét magát látja, mikor ez fáj, mert nagyon tud fájni. Elismétli a gyűlölt mondatot: — Több nap, mint kolbász! — ez tölti ki egész életét, se mozi, se színház, semmi, a gyermekekét is, ezt mondja nekik, ha kémek, elismétli a reményt: — Majd, ha ezek felnőnek, keresnek, akkor jövünk mi! — Ezt a férje szokta mondogatni, sovány vigasz, ő nem is válaszol rá, olyan gyakran hullott e7- a mondat, semmi varázsa nincs, semmit nem jelent már. — Azt az időt meg is kell érni! — gondolja. — S ha eljut oda az ember, akkor már késő! A gyerekek felnőnék egyszer, azt én is tudom. Aztán nékik Is több kell, magukra keresnek. megnősülnek. Azután vehetek én is magamnak ilyen kucsmát! De nekem most kellene! Most! Nincs! Fogja a sáros kesztyűt Ujja- in a bőr átnedvesedik. — Valamikor azt hittem, ha nem is lesz meg minden, amit kívánok, ha sokkal kevesebb lesz is... Én is voltam ilyen szép is! Én is! Felvillan esküvői képe. el- gyönyörködik. De mindjárt másik követi. Látja magát kezeit tördelő anyját, az orvost, akit sokat utazva, sírva-könyö- rögve felkeresett, de semmit nem csinált. Azóta tudja, férjének is elmondta, amit az orvos mondott: — Az egészséges termékenység a legnagyobb átok! Még ezt követő két alkalommal átkozta el magát, aztán kiköltözött a kisebb szobába a harmadik gyerekkel, még most is rettegve néz az ajtóra, ha. belép a férje, pedig mostmáo lehetne, csak egy papír kell, megadják, meg párszáz forint. Hát ez az! Nézi a nőt A gondolatok belesajognak és már ott áll a fémkeretes tükör előtt a fürdőszobában, próbálja a kucsmát, nézi magát Markolja a kesztyűt Kiszakad a nylonzacskó, zsebén keresztül folyik a sáros lé, hideg, de az 6 lábszárát végig égeti. Egyetlen kabátja, ami rajta van. Az alkalmiban vette. Látja magát, ahogy hazaérve feldobja a tűzhely fölött kihúzott gyorsszárító zsinegre, aztán keféli, tisztítja, hogy reggel újra felvehesse. A nő közben hátat fordít Nézi a hátát. Fel- és leszálltnak, nem engedi el sodortatni magát tőle. Beszívja a különös, kesernyés parfüm-illatot, amivel először most találkozott. A szemét lehunyja, keze kirepül a zsebéből, oda-vissza végig- siklik a nő kabátján. Mikor pár perccel később áttöri magát az utasok között és lehuppan a járda betonjára, megkönnyebbülten mosolyog. Elindul a HÉV és ők is haza. — Figyelted azt a nőt? Azt, aki előtted állt? Én nem győztem nézni, olyan szép volt, és micsoda cuccok! — munkatársnője hangjában szomorúság bujkál — Figyelte a nehézség! Mit nézzek rajta? Ha felnőnek a gyerekek, én még szebb dolgokat vásárolok! Nem hiszed? Majd meglátod? Eljön az az idő! Nem i* sokára — A legnagyobb fiam tegnap múlt nyote Már hozzá is kezdtünk, így termelékenységünk is nő és mintegy 50—60 fő szabadul fel. Hadd tegyem hozzá az előbbiekhez: ha a munkához a megfelelő feltételek megvannak. munkásaink szívesebben dolgoznak, ezzel nemcsak keresetük nő, hanem a mi munkaerő-gazdálkodásunk is eredményesebb lesz. — Hogyan hasznosítják a dolgozók tapasztalatait? — A dolgozók javaslatait részben az újítások, ésszerűsítések útján hasznosítjuk, másrészt egy-egy intézkedés megtétele előtt kikérjük a dolgozók véleményét és ezek meghallgatása után intézkedünk. Mondok egy példát. A gépek jobb, gazdaságosabb kihasználására két fiatal műszaki dolgozónk számításokat végzett. Most megbíztuk őket a javaslat gyakorlati megvalósításával. Továbbá: a termelési tanácskozásokon, a brigádértekezleteken elhangzott véleményéket, javaslatokat figyelembe véve, szóban vagy írásban intézkedünk. — Milyen módon biztosítják a társadalmi tulajdon védelmét? — Az építőipar sajátos helyzete, a nyílt terület, a nagy anyagszállítás és felhasználás megnehezíti az ellenőrzést és a jó bizonylatolást Az anyagfelhasználás és a szállítás vonalán sok hiányosság van a vállalatnál, ezért több intézkedés megtétele vált szükségessé. Egyik legfontosabb: a bizonylati és az anyaggazdálkodási fegyelem megszilárdítása. A bizonylatban szereplő anyagokat mennyiségileg és minőségileg is át kell venni. Lényeges az állóeszközök mozgatása esetén a bizonylatok kiállítása, a fuvarlevelek megvizsgálása az igazolás előtt Az észlelt hiányosságokat minden esetben kí kell vizsgálnunk, és szükség esetén a felelősségre vonással is élnünk kell Meg kell jegyeznem, elég sok kisebb lopási lehetőség van az építkezéseknél, de ez a kár kisebb jelentőségű, amit azonban nem nézhetünk eh Több kár származik abból, hogy a munkahelyeken az anyagot a sárba tapossák, törik, a cementet gondatlanul tárolják, a kész munkákat tönkre teszik. Ezek megakadályozása és megszüntetése jelenti a nagyobb problémát A megoldás? Egyfelől az állandó, intenzív nevelőmunka, egyes esetekben pedig a felelősségre vonás. — Ml a teendő a minőségi munka megjavítására? — A technológiai előírások kiadásán kívül arra törekszünk, hogy dolgozóink anyagilag is érdekeltek legyenek a minőség fokozáséiban, ezért minőségi prémiumot tűzünk ki példáiul a befejező burkoló, festő, mázoló munkáknál és a vakolásoknál. Hatvanban a dolgozók garancialevelet adnak, és ezt több helyen bevezetjük. Most »került a gépi meszelést is bevezetni, ezzel szebb falfelületet tudunk biztosítaná. Fontos és megoldandó feladat, hogy a munkák technológiai sorrendiben készüljenek, hogy a különböző szakmák jól tudjanak dolgozni és ezzel a minőség is jelentősen javulni fog. ★ A feladatok valóban sok erőfeszítést követelnek az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat dolgozódtól. Reméljük az év során egyre fokozódó eredményeikről számolhatunk majd be. (g. molnár) mi pbjsag s 1965. március L
