Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-04 / 53. szám
Hatezer üveg bor naponta A VOSZK egri borpalackozó üzemében hét éve palackozzák az abasári és a verpeléti borokat. Naponta 6000 üveget töltenek meg, melyeket főleg hazai fogyasztásra készítenek. Az egész üzem egy brigád, amely Dobó Katica nevét viseli. A betöltött kész palackok: csomagolásra és szállításra várnak. Mossák a palackokat, amelyek egyenesen a töltőgéphez kerülnek. (Kiss Béla felvételei) Irtat Louis Balaguer, o spanyol HP hözponti Bizottságának tagja A madridi dolgozók, akik a spanyol proietariátUg első soraiban menetelő asztu- riai bányászok harci tapasztalatait gyümölcsöztetik, új, ragyogó lapokat Írnak a spanyol nép harcának történetébe a gyűlöletes Franco-diktatúra ellen. A spanyol főváros dolgozói béremelést követelnek, tiltakoznak a szüntelen drágulás és az egyre romló életkörülmények miatt. Harcolnak a monopóliumok és a hivatalos szakszervezetek nyomása és politikája ellen. (Ezeket a szakszervezeteket a francolsta rendszer a tőkések érdekeinek védelmére állította lel.) Noha a hivatalos propaganda rendikívüli mértékben dicsekszik az úgynevezett stabilizációs tervvel, tény. hogy a megélhetési költségek csupán tavaly 15 százalékkal emelkedtek. Az áremelkedési hullám visszatartását célzó intézkedések gyakorlatilag egyenértékűek a bérbe fagyasztási törekvésekkel. A kormánynak ezzel az a célja, hogy a nép jogos elégedetlenségét, amit az árak szüntelen emelkedése vált ki — a kiskereskedők ellen fordítsa. A kormány úgy igyekszik beállítani a dolgot, hogy csakis a kiskereskedők a felelősek a drágaságért és semmi esetre sem a kormánypolitika, illetve a kapitalista proíithaj- hászás, (A központi bank például 1950-as 298 níLLuos profitját 1964-ben 447 millióra növelte. a spanyol hitelbank haszna ugyanezen idő alatt 425-ról 63Z millióra, az állami vasiparé 113 millióról 460-ra nőtt.) A dolgozókat azonban nem aiyan egyszerű megtéveszteni, tudják, hol keressék a helyzet alódi amt, tudják, kik az iga- ” ellenségeik. A politikai peaz órabéreket. December 16-án Madridban ismét negyvenezer dolgozó tüntetett, hogy rákényszerítse a hatóságokat a beígért béremelés végrehajtására és új kollektív szerződé, seket követeljen tőlük. A tüntetés Idején több ízben is szembeszálltak a munkások a rohamrer.;'"--osztagokkal, amelyeket a kormány a város stratégiai fontosságú pontjain állított fel. A Franco-rendszer terrorintézkedéseivel nem tudta megtörni a dolgozók harci elszántságát. Idén január 26-án Madridban, néhány hónap alatt immár harmadszor tüntetésre került sor, mégpedig ezúttal a Pradon. a spanyol főváros szívében. Még a külföldi hír- ügynökségek is elismerték: a Franco-rendszer fennállásának huszonöt esztendeje alatt nem láttak Madridban ilyen impozáns tüntetést. A madridiaknak ezt a tömegmegmozdulását az építőik ellenzéki szakszervize t e kezdeményezte. Ez a szakszervezet arra hívta fel a fővárosi dolgozókat és egyetemistákat, hogy tartsanak nagygyűlést a hivatalos szakszervizetek szókházai előtt, s követeljék a szakszervizetek szabadságát, a sztrájkjogot, a 44 órás munkahetet, a 175 pezetás napi bérminimumot. a sztrájkok idején elbocsátottak ismételt munkába ek. a teiTorí teletek, amelyek Koholt vadak alapján hosszú börtönbüntetéseket szabnak ki a poLitisai foglyokra, akiket einbondtai kínzásoknak vetnek alá. — a rendszernek ezek az embertelen megnyilatkozásai csak megerősítik a munkás- osztály elszántságát, hogy harcoljon demokratikus és politikai jogaiért 'T’avaiy szeptember 16-án a spanyol főváros központjában több ezer vasmunkás vonult fel Franco-eUenes jelszavakat hangoztatva. A kormány. amelyet megriasztott a tüntetés mérete, megígérte, hogy húsz százalékkal emelj állítását. Csak ezután került sor arra, hogy a kormány első ízben hivatalosan közölje: a tüntetők és a rendőrség között ösz- szetűzésre került sor, többeket letartóztattak. A külföldi megfigyelők egyöntetű megállapítása az, hogy Spanyolországban a helyzet izzásig hevült. A kormány, ha el akarja kerülni a robbanást, a legjobban teszi, ha haladéktalanul intézkedik az árak és bérek felborult egyensúlyának helyreállítására. A madridi vas- és építő- munkások harcát támogatják a villamosvasúti alkalmazottak, a vasutasok és más fővárosi üzemek munkásai is. A madridi vasasok tüntetéseit köve'ően az egyetemi hallgatók tií etést szerveztek az oktatásügyi minisztérium épülete előtt, s ezek a tüntetések azóta is napirenden vannak. A diákok követelik a demokratikus szabadságjogok helyreállítását. a spanyol egyetemista szindikátus feloszlatását és helyébe olyan szervezet felállítását, amely valóban a hallgatók érdekeit képviseli. A madridi dolgozók mind élesedő harcát a jobb életkörülményekért és a demokratikus szabadságjogokért a Fran- co-ellenes ellenzék összes erőinek egyre markánsabb összefogása kiséri. Ebben a harcban a kommunisták az első sorokban foglalnak helyet, kitűnnek eltökéltségükkel, kezdeményezőkészségükkel, ön- feláldozásukkal. A spanyol fővárosban le* ^ játszódott események fontos hozzájárulást jelentenek egy általános politikai sztrájk előkészítéséhez. Erre az általános sztrájkra kétségtelenül sor fog kerülni, s ez a nagyszabású politikai megmozdulás súlyos csapást mér majd a Franeo-diktatúrára. A tiszti hivatás korszerű mércéje Elgondolkoztató távlatokat nyitott az újságírók előtt hét eleji sajtótájékoztatóján az Egyesített Tiszti Iskola parancs noka. Elmondta, hogy a négyéves iskola elvégzése alatt hallgatóik tanárszakon vagy felsőfokú technikumon — a tiszti rang mellett — matematikai, földrajzi, kémiai, politechnikai, nyelvtanári oklevelet, illetve híradástechnikai, gépjármú- műszaki-szaktechnikusi, számviteli főiskolai polgári képesítést is szerezhetnek. A szocialista társadalom életének újszerű alakja az a katonatiszt, aki nemcsak a haza védelmére fogja erősen fegyverét, hanem rendelkezik azokkal a civil pedagógiai erényekkel is, amelyek egyaránt kellenek az embernevelés és szocialista munka hétköznapjaiban. Megszületik előttünk n: a tiszttípus, amely a katonai parancson túl eligazíthatja katonáit a modem világ polgári tudnivalóiban, s ha kell nevelője a katonai őrhelyet környező lakosság tudás- szomjas fiataljainak. Azok a rátermett IS—21 éves fiatalok, akik felvételi vizsga után a néhány ezerből bekerülnek a néhány száz első éves közé — romantikus, izgalmas és férfiasán szép éveknek néznek elébe. A szorgalmas tanulás esztendei alatt is állandó kapcsolatban maradnak a társadalmat szolgáló anyagi világgal. Mint diákok megismerik nemcsak a tudományok elméleti oldalát, de megismerik az anyagot formáló gépek működését is, részt vesznek az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés kisebb helyi „csatáiban”... Fegyelmezett, kitartó, rend- szerető, a kor színvonalán álló fiatal tisztekké válnak, akik az arany csillag mellett a jó pedagógus, a fiatal szaktechnikus társadalmi rangját is viselik láthatatlanul. Az ilyen katonák az élet minden területén megállják a helyüket. A középiskolákban, s a kiegészítő parancsnokságokon március közepéig gyűlnek össze a fiatalok jelentkezési lapéi. ylr áprilisi felvételi vizsgán azután kiderül, kik azok a jókból is legjobbak, akik átveszik ősszel az első osztályt átadó „öregnövendékek” katonás körletszobáit. Ezek a fiatalok kapják majd kézhez az iskola-parancsnokság új életszakaszt hirdető értesítését. A tiszti iskola szobáiban most ugyancsak feszült tanulás folyik. A laboratóriumokban sistergő villámokkal ugrálnak a voltok tízezrei, a tanlövegeket másodéves hallgatók szerelik, s a híradástechnikai szobában pattog a morzebillentyű. Az udvaron már gyakorolnak az ÉTI válogatott legényei, az iskola készül az április ‘Ti, ünnepi díszszemlére. A felvonuló tisztjelölt fiatalok zöme akkor látta meg a napvilágot, amikor hazánk egéről a pufajkás harcosok elkergették a háború sötét fellegeit. Jurmics László i\%\%%vmw%v\v\\\\%mv\v\\\vv\\«\\\v%\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\«\«\\\x\\wv\\\\v\m\\\\v\Nm^ nül hozzájárulna az export fokozáséihoz. lm, va portanyagok hűl ló gazdálkodás Importanyag felhasználása főként az exportra gyártott termékeknél tapasztalható, de néhány belföldi fogyasztásra készített gyártmánynál is jelentkezik. Legszámottevőbb az importanyag-felhasználás ónozott lemezből, festékekből, lakkokból, alumíniumból, vegyszerekből, különböző húzott és hengerelt árukból. Importanyagokat felhasználó üzemeink fontosságuknak megfelelően, nagy súlyt helyeznek az ezen anyagokkal való helyes gazdálkodásra. Ennek következtében felhasználásuk kielégítőnek mondható, így a legtöbb esetben az anyagfelhasználási normán belül alakulnak fajlagos mutatóik. Hasonlók állapíthatók meg a készletgazdálkodás területéről is, hiszen alig van 1—2 importanyag, ahol némileg norma- felettiség jelentkezik. Néhány vállalatunk export- tevékenységét megnehezíti az anyagellátás jelenlegi rendszere, amely negyedéves szállítási szerződéseik megkötése alapján van hivatva biztosítani a termelés alapanyag-igényét. A havi anyagigénylési rendszer bevezetése — még ha kísérletképpen is — feltétlen elősegítené az ütemesebb ex- Dorttermelést. Ugyanis előfor- iulnak olyan eseiek hogy az mportanyag az 5—10 százalékos tűréssel visszaigazolt hs- iáridőn túl érkezik be vállalatainkhoz. E néhány ok is fényes bizonyítóka annak, hogy igen nagy fontossága van az importanyagok hazai, belföldi anyagokkal való helyettesítésének, pótlásának. E tekintetben a biztató kísérletek mellett már eredményekről is adhatunk számot a Finomszerelvénygyár, a Mát- ravidéki Fémművek és az EVIRT Félvezető- és Gépgyára vonatkozásában. Ax exportszállítás iránya Gyártmányaink zöme megközelíti vagy eléri, a világszínvonalat, sőt némelyek túl is haladják azt, így külföldön jó hírnevet szereztek maguknak, tehát keresettek. Ezzel magyarázható az, hogy közel 50 azoknak az államoknak a száma, amelyek üzemeinkben gyártott termékeket vásárolnak tőlünk. Exportunk túlnyomó része, mintegy 55—60 százalékos szocialista relációban kerül értékesítésre. Többek között főze- lék-konzervet szállítunk a Szovjetunióba, az NDK-ba, az NSZK-ba, cukrot Olaszországba, Ausztriába, férficipőt 14 kapitalista országba, üvegipari termékeket Kanadába, Angliába, Franciaországba és még sorolhatnánk tovább az ólom- színpor, a nyers bentonit, az ampullagyártó gépek, a tubusok, stb. értékesítési területeit. önálló exportterwel rendelkező vállalataink, jelentősebb exporttevékenységet végző gyáregységeink és külkereskedelmi vállalataink között a kapcsolat általában kielégítő. A külkereskedelmi vállalatok képviselői esetedként felkeresik ezen üzemeket, s így személyes megbeszélések során tájékoztatják a termelő egységeket az igények, a szükségletek alakulásáról. Vállalataink pedig igyekeznek ezen igényeket figyelembe venni exporttermelésük irányításában, fokozásában. A külkereskedelmi és a termelő vállalatok kapcsolatát az elkövetkezendő időben abban az éi-telemben kell szorosabbra fűzni, hogy a külkereskedelmi vállalatok adjanak nagyobb segítséget az exporttermelés gazdaságosságának elemzéséhez, a világpiaci követelményeknek megfelelően úgy, hogy az üzemek gyártmányfejlesztésük meghatározásában, kialakításában időben figyelembe vehessék a világpiac igényeit, mert az exporttermelés fokozása ma már elválaszthatatlan a gazdaságosság és a műszaki színvonal emelésétől. Szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a Külföldi vevők, a külkereskedelmi vállalatok és az iparvállalatok között Fontos, hogy üzemi szakembereink ne csupán a műszaki, hanem gazdasági vonatkozásban is ismerjék gyártmányainkat. Ez a kapcsolat feltétlen hozzájárulna ahhoz, hogy iparvállalataink kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó dolgozóinak közgazdasági műveltsége és nét>- eazdasági áttekintése növekedjék. 1965. évi feladataink Vállalataink, gyáregységeink és kisipari termelőszövetkezeteink — egy-kettő kivételével — már az év első hónapjában az exportfeladatak birtokában voltak, amelyek ismeretében megkezdték az azok teljesítésére való felkészülést. Ipari üzemeink ilyen irányú tevékenységét — főként a gépiparban — megnehezítette az, hogy az exporttervek nem cikk-, hanem gyártmánycsoport mélységig kerültek lebontásra, miután a külkereskedelmi vállalatok még a specifikus igényeket nem tudták rendelkezésre bocsátani. Az 1965. év feladatai, amelyek az előző évi teljesítéssel azonos szintet jelentenek, különösen komoly munkát igényelnek, hiszen a külföldi piacok további megtartása ipari üzemeinktől szükségszerűen megköveteli a gyártmány minőségének, használhatóságának, esztétikai kivitelének fokozását, az egész expói ttermelés színvonalának további emelését. Gépipari, élelmiszeripari és építőanyagipari exportunk mellett elsősorban vonatkozik ez a kisipari és háziipari szövetkezetek exportra készülő termékeire, mivel az 1964. évi teljesítésnél ez évben 34 százalékkal nagyobb feladatot kell megoldaniuk. Pártsxervexeteink ax exportfeladatok sikeres túlteljesítéséért Megállapíthatjuk, hogy pártszervezeteink odaadó munkájának jelentős része van abban, hogy elmúlt évi exportunk kedvezően alakult. A pártszervezetek főként a párttagságon keresztül tudatosították a dolgozókkal az exporttervéket, mozgósítottak 1 azok teljesítésére, gazdasági szervező és ellenőrző munkájukon keresztül napirenden tartották az exportszállítások ütemességének és a kibocsátott gyártmányok minőségének kérdését. 1965. évi exportfeladataink sikeres teljesítése megköveteli üzemeink kommunistáitól, hogy magasabb színvonalra emeljék a gazdasági szervező munkát, ezen belül fordítsanak nagyobb figyelmet az exportszállítások tételes és ütemes teljesítésére, a termelés általános kérdéseivel való foglalkozás mellett évente legalább kétszer vezetőségi ülésen önálló napirendiként foglalkozzanak az exporttervek teljesítésével kapcsolatos problémákkal. Azon üzemekben, ahol az ipari tevékenység eredményének túlnyomó többsége exportra kerül, ott a pártszervezetek mellett társadalmi bizottságot hoztak létre, amelyek az exporttevékenység számbavételével, ellenőrzésével is foglalkoznak. Pártszervezeteink gazdasági szervező és ellenőrző munkájának magasabb szintre történő emelése érdekében az exporttevékenységgel gondosabban, alaposabban, elemzőbben kell foglalkozni. Ezért igen hasznos lenne, ha ezen üzemekben a pártszervezetek az export értékelésére külön exportbizottságot hoznának létre, mint történt ez a Hatvani Konzervgyár pártszervezeténél. Exportunk fejlesztése kötelező érvénnyel előírja párt-! szervezeteinknek, hogy az éves exportfeladat mellett ismerjék azokat az igényeket, amelyeket a külföldi vevőkön keresztül a külkereskedelmi vállalatok támasztanak a gyártmányokkal szemben, ezért — a Mátravidéki Fémművek Párt- bizottságának példájára — kezdeményezzék szocialista szerződés létrejöttét a külkereskedelmi vállalatokkal. Üzemeink gazdasági, párt- szervezeti és tömegszervezeti vezetői a szocialista munkaverseny helyes felhasználásává!, exportbrigádok létrehozásán keresztül tudatosítsák minden dolgozóval az exportíel- adatokiat, biztosítsák azokat az anyagi és szellemi feltételeket, amelyek megléte nélkül e fontos részletterv teljesítése nincs biztosítva. Teremtsenek olyan közszellemet, amelyben nem tűrik meg a fegyelmezetlenséget és a lazaságot, állítsák hely« re az ex porttennelésnél is az egységes szemléletet a gazda« ságosság, a takarékosság, a termelékenység, a jövedelmezőség, a termelés úgynevezett „minőségi” mutatóinak kérdésében. Barta Alajos, MSZMP Heves megyei Bizottságának munkatársa MPUJS&G 3 1965. március 4., csütörtök
