Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-24 / 70. szám
Ahol a felszabadulás után 3—4 napra megindult a munka Az Egri Dohánygyár újjászületése Az idén, felszabadulásunk 20. esztendejében lesz hetven esztendős az Egri Dohánygyár. Joggal merül fel a kíváncsi kérdés: vajon hogyan, milyen körülmények között született újjá, indult meg a megyeszékhely lagpatinásabb, „legöregebb” ipari létesítménye a második világháború után? 1944. november 30-án hallgattak el véglegesen a fegyverek Egerben: felszabadult a város. A gyár dolgozói közül többen, a harcok elviharzása után. előjőve az óvóhelyek, pincék mélyéről, haladéktalanul elmentek a gyárba, hogy körülnézzenek... A németek- magyar fasiszta Cinkosaik segítségével igyekeztek a gyárból minél több éréket Nyugatra „mentem”. Céljuk maradéktalan végrehajtására azonban már nem futotta idejükből. De így is jelentős mennyiségű cigarettakészletet s még fel nem dolgozott nyersanyag. sőt esztergapad, fúró-, csiszológép, s motorfecskendő is áldozatul esett a fasiszták fosztogatásának. A gyárat, 1944. november 30-a után először felkereső ^pionírok” romossá vált épületeket, használhatatlanná vált Utakat, megdézsmált raktár- készletet találtak. Közel egymillió forint értékű kárt hagytak maguk után a kivert fasiszták. Vendrei Géza, a gyár mai igazgatója, Gyimesi János, a műszaki osztály vezetője s Borbereki Ede bácsi, aki már nyugdíjban van, visszaemlékezéseikben elmesélik, hogy országosan párját ritkító példaként, a felszabadulás után 3—4 nappal, már 1944. december 3—4-én kezdetét vette a, gyártás megindításával kapcsolatos szorgos munka!... S hamarosan megjelentek a város minden részéből az első munkások is. Mint Gyimesi János mondja, nem csupán dohánygyáriak, de különböző más foglalkozásúak is siettek a dohánygyárba. Napokon belül, mintegy 60-ra szaporodott a számuk! A termelést a Vörös Hadsereg indította meg azzal, hogy a gyár feladatául a szovjet hadsereg dohányáru-szükségletének ellátását szabta céljául. De villany nélkül, bénultam ájult csendben hevertek a gépek. ... így hát a gyárba szállított dohányleveleknek a cigarettakészítésre alkalmas aprítását, felvágását kézi erővel, késekkel kellett végezni — mint több évtizeddel ezelőtt. Vajon hogyan lendülnek majd munkába az egykor oly okos gépek? — gondolták egyesek. Gyimesi Jánosban, az ezermester műszaki emberben azonban megszületett az ötlet, amellyel elő is állott a gyár szovjet parancsnokánál, Sze- csukov kapitánynál. S hamaSzecsukov kapitány, a dohánygyár szovjet parancsnoka. (Csirmaz Dezső gyű j teményéből) rosan ott állott két gőzmeghajtású úthenger az Egri Dohánygyár udvarán s a teherautók nagy iramban szállították a vasútállomásról a szenet ... ördöngősen ügyes kézzel napokon belül megszületett az áttétel, az átvitel, a be- fűtött kazán mozgásba lendült kerekéről a dermedt gépekre — s beindult a dohány vágó géps a cigarettagyártó gépsor! A dohánygyár első szabad munkásai szorgalmasan dolgoztak, pedig az első hetekben csak élelmiszerrel jutalmazták munkájukat —, páratlan értéket jelentett azonban abban az „előidőkben” a hús, a liszt... Ameddig nem volt villanyvilágítás, reggel fél 8-tól csak 2 óráig folyt a munka s csak később emelkedett délután 4 óráig. Az igazgatói szobában álló szekrényben egymás mellett sorakoznak eredeti csomagolásban a gyár készítményei és ott áll a sor legelején egy nagyobb szürkés dobozka, az Egri Nyomda RT szokatlan vinyettájával s rajta az Egri Dohánygyár első gyártmányának neve: VPIRJOD, (ELŐRE) A szivarkák, ahogyan a dohánygyáriak a cigarettát nevezik, bizony még kissé kezdetleges ragasztásúak, de meglehetős finom dohányból készültek s mindenekfölött a gyár eiső gyártmányai! Kétségtelenül múzeumi értékű a megmaradt doboz cigaretta s Vendrei Géza igazgató meg is ígérte, hogy át fogja adni azt az Egri Vármúzeum újkori történeti gyűjteményének gyarapítására. Valóban ott is van a helye. Az Egri Dohánygyárat a Vörös Hadsereg 1945. június 27-én átadta polgári célokra. Az a veszély fenyegette a munkába-ilendült gyárat, hogy mivel lassan-lassan kiürültek a kápolnai és a mezőkövesdi dohánybeváltók raktárai, még csökkentett létszámmal és munkaidővel sem tudják fenntartani az üzemelést. De ekkor született egy gyümölcsöző kezdeményezés: szovjet katonai egységek ellátták a gyárat nyersanyaggal, megfelelő késztermékért cserébe s ezzel biztosították az egyre zavartalanabb termelőmunka lehetőségeit. 1955. nyarán azután megjelent az első új magyar cigarettaféleség: a BÉKE... S az 1944. december 3—4-én megindult termelőmunka gyümölcseként, ma a gyár gazdagabb, mint valaha is álmodni lehetett: a ma naponta készített 10 millió darab cigaretta, 1938-as szinten, 1 havi termelésnek felel meg! Nem véletlen, hogy az a Vendrei Géza, aki 1944. december első napjában, — mint az öreg gyár egyik első dolgozójának fia, — a legprimitívebb viszonyok közepette ott volt az első nap verejtékes újrakezdésénél, —— az ma a modem és egyre korszerűbb gyár igazgatója. De nem véletlen az sem, hogy a gyár buszaid oztályvezetöje az a Gyr- mesá János, akinek ötleite es keze munkája nyomán, szellemes „újításként” beindultak X944—45 telén a béniultan álló gépek. Ma ő a gyár precízen működő, méregdrága, importból származó filteres cigarettagyártó gépének legfőbb atyamestere . : « Legyünk tehát kissé büszkék az Egri Dohánygyárra, hiszen a harcok elülte utáni 3—4. napon való újrakezdés biztosi kezese volt a mai sikereknek; Sugár István a mezőgazdasági könyyliónapra- Uj olvasók a falusi könyvtárakban- Félmillió forint értékű könyv talált gazdákra- Tízezrek hallgatták meg a szakelőadásokat Visszatekintés Országos eseménnyel indult a februári mezőgazdasági könyvhónap, Gyöngyösön nyitották meg a Földművelésügyi Minisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium, a Kiadói Főigazgatóság és a Mezőgazdasági Kiadó képviselői a szakági ankétok, irodalmi előadások, kiállítások sorozatát. A megyei megnyitó Hevesen zajlott le. Milyen eredménnyel zárult megyénkben a mezőgazdasági könyvhónap? A hatvani járás valamennyi községében megrendezték a szakkönyvdár és a termelőszövetkezeti parasztok találkozóját. Ezenkívül számos tsz-ben kiváló szakemberek, kutató tudósok előadásaira került sor. A lucematermesztés kérdésétől a korszerű szőlőművelésig', a nagyüzemi szőlőtelepítés, a baromfitenyésztés témájáig szinte minden aktuális mezőgazda- sági problémával foglalkoztak. Egy számadat a szakelőadások iránti érdeklődés érzékeltetésére: a gyöngyösi járásban 1621 tsz-tag vett részt a megrendezett 25 előadáson. A különböző előadások, ankétok, kiállítások felkeltették a falu embereinek, a föld munkásainak figyelmét á könyvek és a könyvtárai: iránt. Nem egy adat bizonyítja, mennyire megértették a szakmai művelődés, az új ismeretek elsajátításának szükségességét. A gyöngyösi járás községi könyvtáraiba 225 szövetkezeti paraszt jelentkezett és más járások községeiben is emelkedett a mezőgazdasági könyvhónap során az olvasók száma. Sok helyen a családi könyvespolcokat gyarapították. A gyöngyösi kiállításon például mintegy 4000 forint értékű könyvet vásároltak; Ver- peléten 2600, Makiáron 1400, Kerecsenden 1200 forint értékben találtak gazdára a mező- gazdasági szakkönyvek. A könyvhónap során csaknem félmillió értékű kötetet adtak el megyénkben. A mezőgazdasági könyvhónap eredményeit értékelve, a megyei könyvtár a hiányosságokat sem hallgatta el. Az általában keresett — a legtöbb tsz- tag alapműveltségének színvonalán íródott — mezőgazdasági technikumi tankönyvek a könyvesboltokban nem kaphatók — állapították meg. S mert e tankönyvek kizárólagosan „csak iskolai célokra” készülnek, a könyvtárak sem tudják e fontos könyveket beszerezni, így ezek hozzáférhetetlenek a tanulni, művelődni vágyók számára. Az eddigiek is szépen példázzák a megyei könyvhónap sikerét. Hozzátehetjük, a különböző korlátozó intézkedések, az áll at járványok sokban akadályozták ugyan a könyvhónap teljesebb sikerét, az eredmények azonban így is önmagukért beszélnek. főáron t évtized a pult mögött A SARUDI földművesszövet- ke2et ruházati boltjának vezetője: Demkó András. Neve ösz- szefarrett a helyi földművesszövetkezet megalakulásával és fejlődésével, .immár három évtizede munkálkodik azon, hogy jobb és bőséges áruféleségek között választhassanak megfelelőt a sarudiak. Demkó András az olyan kereskedők közé tartozik, aki fáradságot nem kímélve mindent beszerez, amire szüksége van a falunak és ezért nemcsak tisztelik, de szeretik is az emberek. Amikor találkoztunk, estébe nyúlt az idő, néhány perc volt hátra a zárásig. — Régen volt, 1935-ben, amikor a pult mögé álltam. Az első napokra már nem is nagyon emlékszem. Poroszlón a Hangya szövetkezet boltjában voltam kereskedőinas, így indultam pályámon. Nem mondja, de érezteti, hogy szívesebben beszél a jelenről. A háború ugyanis felette sem múlt el nyomtalanul. Először a frontról, majd a hadifogságból írta leveleit haza nyolc éven át. Amikor hazajött, Sarudon már megalakították a földművesszövetkezetet, de néhány nap múltán megírták a kinevezését Hidvégpusztára, a vegyesboltba. — Itt dolgoztam, 1949-től kilenc évig. Sok volt a tennivaló, a szövetkezet még csak kezdeti éveit élte Sokat utaztam, hogy áru legyen a boltomban, mert a vevők arról ismertek, és ez a bizalom számomra nagyon sokat jelentett. AMINT hallottuk, most sincs híján a bizalomnak. — Most sem sokkal nagyobb a bolt, de szakosítottak és 1960- tól mái- csak ruházati cikkeket árusítok. Az csak természetes, hogy a célom nem változott, csak akkor vagyok elégedett, ha a vevők mindent megtalálnak nálam, amire szükségük van. Nehéz feladat 700 ezer forint kerettel mindenkinek az igényét kielégíteni, de a kereskedő szakmában néha a lehetetlent is meg leéli próbálni. Ügy létszák; valóban sikerül Demkó Andrásnak ezt a nehéz feladatot teljesítenie, mert a vásárlók elégedettek, boltosuk „még a föld alól” is előteremti a legfontosabb árukat, a napi szükségleti cikkeket. Ezt bizonyítja, hogy évente kétmilliós forgalmat bonyolít le. Amikor a leltárelszámolásról érdeklődünk, mosolyog. Nála még nem volt leltárhiány. A SZÖVETKEZET vezet«» egyetlenegyszer sem találtak hibát munkájában, csak dicsérettel nyugtázták azt az igyekezetét, amit a sarudiak áru-» ellátásában, a fiatalok nevelésében végzett. Szívesen adja át ugyanis tapasztalatait a kereskedőtanulóknak és aki nála tan nulta a szakmát, bárhova ke* rült, megállja a helyét Hasz-: nos munkájáért két évvel ezelőtt a „Földművesszövetkeaeí kiváló dolgozója” kitüntetés» kapta az Országos Földműves- szövetkezeti Tanácstól. Ezenkívül számos oklevél, kitüntetés és dicséret tanúskodik jó munkájáról. Szabó Lajos BALCZER ELEMER: 3. István átfutotta a gépelt sorokat. A levélben a többi között az állt; Molnár Ferenc repülőszerelőt nem mentik fel a katonai szolgálat alól. Kommun istagyanús...! A mérnök elsápadt. Erre nem gondolt. A vezér halszemeit Istvánra függesztette. — Nos, ugye megért engem, mérnök úr. Nagyon kínos számomra, hogy a repülőgép-osztály vezetőjére, a „Vércsék” berepülő pilótájára egyesek gyanakodva, néznek... István felugrott a helyéről. Arca egy árnyalattal sápadtabb lett — Kérem, én ... A vezér sajnálkozva tárta szét rövid, vaskos karjait. — Nem szeretném, ha félre értene, mérnök úr. Én továbbra is nagyra becsülöm a képességeit. Elismerem a tudását. A mi társadalmunkban azonban... az emberek véleményére is adni kell. Márpedig ezek a vélemények önre nézve nem éppen hízelgőek! — De vezérigazgató úr! — Várjon, fiatalember! Régi igazság, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Maga bizonyára xst hitte belőlem a sértett hiúság beszél, amikor szóba hoztam, hm, a házasságát. Nos, téved! — Nem a házasságomról van szó! — Igaza van, nemcsak arról. Kimondom a nyers igazságot: maga elárulta az osztályát. S ilyen szituációban csak egy lépés kell. hogy valaki a hazáját is elárulja. Természetesen, magáról én ezt nem... István egy lépést tett az íróasztal felé. Nagy vágyat érzett, hogy egyetlen kemény ökölcsapással válaszoljon a hatalmas bőrfotelben elterülő hústömeg pimaszságaira. Nagy erőfeszítéssel türtőztette magát Egy repülő nem veszítheti el a fejét Belül valami nagy csalódást érzett. Ez a puhány fráter nevezi őt árulónak...! Öt aki nap nap után az életét kockáztatja. Mert nem titok, hogy bűnös korrupció a Vércse vadászgépek gyártása. Az olaszok lefizettek néhány embert a minisztériumban és elsózták ezt a hibás konstrukciót a magyaroknak. A gépek fejnehezek. Életveszélyes velük repülni. Hűvös, udvariassággal biccentett a vezér felé: — Vezérigazgató úr. mindent értek. Bejelentem, hogy a repülőosztály vezetéséről ezennel lemondok. S önként jelentkezem a frontra... A vezér arcán meglepetés látsrotfa mérten meghajolt. A párnázott, hatalmas tölgyfa ajtó hangtalanul becsukódott mögötte. Gondterhelt és rosszkedvű volt, amint benyitott lakásuk ajtaján. Os, tóbaságot csinált, amikor sértett önérzetből, elhamarkodottan visszavágott a vezémeik. Egy pár sértő szóért hagyja itt az asszonyát Ezt a védtelen, gyenge teremtést, akinek rajta kívül senkije sincs. Az asszony éppen a konyhában foglalatoskodott. Az ajtócsapásra kiszaladt Magas, karcsú alakján könnyű kis kartonruha feszült — Mérnök úr, ez talán mégiscsak túlzás. Én megértem az elhatározását. Ismertem az apádat, s... ezt vártam tőled, kedves öcsém! Hargittay kezet akart nyújtani, de István úgy tett. mintha nem venné éeare a mozdulatát Szó nélkül, kiNagy. árnyékos szemei tágra nyíltak az örömtől. Arca kipirult, s a fehér kötény alatt ingerlőén domborodtak a kis. formás kupolák. A férfi torka kiszáradt, amint nézte az asszonyt. Olvasott valahol egy polémiát a munkásiányok szépségéről; hogyan lehet, hogy a szűk, penész-szagú munkáslakásokban olyan csodálatos vadvirágok teremnek... — Csakhogy megjöttél, drágám. Már úgy vártalak... A formás karok hevesen áticuk- csolták a nyakát. A hajlékony, pompás asszonyi test úgy simult hozzá, mintha sosem akarná elengedni. Milyen jó volna most megállítani az időt, hogy a múló pillanatból örökkévalóság legyen. Késő... Keserűség szaladt a szívére. Gyöngéd erőszakkal kibontakozott az ölelő karokból. S az asztalon heverő újságért nyúlt. Az ordító első oldalas címekre esett a tekintete: „A német páncélosok áttörték a vörösök védelmi vonalait Csapataink diadalmasan nyomulnak előre.” — István, tó már nem szeretsz engem... Rosszkedvűen ledobta a kezéből az újságot, s az asszonyra nézett. A szép szemekben könnyek bujkáltak. — Ugyan, kis csacsim! Honnan veszed ezt...? — Érzem.. .1 — Miből? — Ahogyan megcsókoltál... abból ... Egy asszonyt, aki szereti a férjét, nem lehet becsapni... Mielőtt megakadályozhatta volna, az asszony hirtelen térdre vetette magát. Görcsösen átkarolta a lábát. A gyönge, finom vonalú váltakat rázta a zokogás. Olyan volt. mint egy pompázó fehér rózsa, amelyet letör a vihar... A férfi torkát ösz- szeszorította valami. Hogyan mondja meg, hogy... el kell mennie... itthagyja magára... Nem, most nem mondhatja meg. Már úgyis sejt valamit. A női lélék különös valami. Felülmúlja a legérzékenyebb szeizmográfot is. Felemelte, magához ölelte a tér* delő, zokogó asszonyt. (Folj/tatjukJ
