Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

•/ Gyu/?K& Gc/A előtt, tanárok előtt sem árt néha figyelmeztetni a gyereket és azután beírtam az ellenőr­zőjébe ... Nem árt, ha a szülei is tudják ... Hogy melyik nap volt? Vár­jon csak ... Igen, tudom ... ak­kor voltam az orvosnál... Nem komoly, inkább csak egy kis idegfáradság, talán vérsze­génység is ... Nézze, egy osz­tályban ötven mindig robbanni kész gyerekkel, nem könnyű ., Meg helyettesítés is akad ... Aztán félév az egyetemen ... Igen, jól végeztem az elmúlt évet, most sem maradhatok el, pedig higgye el nem könnyű, a férjem is tanul, két gyerek is otthon .;. Igen, valami or­AZ APA; s Már megbocsásson, de na-1 Gron furcsának találom... Ez 5 négiscsak belső családi ügy, s i lem hiszem, hogy bármiféle 5 pedagógiai tanulsága lenne ■ ■ - \ \ gyerek csúnyát mondott, be- ? rták, megkapta tőlem a kijáró 1» nyakleveseket és kész... Kogy j miért pofoztam meg? Kedves ( elvtársam, ön úgy látszik, nem * kiesapa.., Talán cukrozott jj narancshéjat adjak ilyenkor a * völyöknek? Engem is megpo- i fozott az apám, amikor egyszer 5 meghallotta, hogy káromkod- $ tam... Na igen, azután is ká- íj romkodtam, de a gyerek előtt > soha... Érti? Soha. Ez az, ami r tülönösen felbosszantott... t Mit gondolnak rólam az isko- t Iában, mit képzelnek az apjá- \ ról, aki felelős beosztást tölt \ be és fia meg oesmánykodik aa i iskolában ... Ha jól emlék- s szem, egyébként is dühös vol- J tam, tudja, tervtárgyalás volt * és engem toltak le egy beosz- > tottam ostobaságáért... Igazuk volt, a beosztottamért én fele- i lek;.: De az üzemben ostobá- l nak néztek más miatt, az isko-' Iában valamiféle trágár frá-! temek a fiam miatt... Egyszó- « val, nagyon összejött, .. ir A kisfiú — ezt már az apa 5 nem mondta el — aznap este { keserűen és értetlenül ült a sa- \ rokban egy kisszéken. Öt éve < nem ült rajta. Mióta iskolás* lett, méltatlannak érezte ma- i gához a kisszéket. Most rajta ' ült és gyűlölte a felnőtteket,; akik félrevezetik, igazságtala- í nul megbüntetik.. k És ő véd- < télén. Védtelen? A kisfiú felugrott, kőrülné- * zett, nincs-e valaki a szobá-i ban, aztán gyorsan ollót húzott' elő valahonnan és kinyitotta a! ruhásszekrényt Egy pillanatig' tétován szemlélte anyja ruháit' aztán meglátta az újat, a szé- f pet, amit az anyja annyira sze- í retett. S dühösen, megelégedet- ’ ten belenyfrt az ollóval, hogy a * szoknyarész formátlanul hullt; le a szekrény aljába. í Kétszázhatvan esztende­je, hogy Rákóczi Ferenc fejedelem szabadsághar­cosai élén bevonult Eger városába* Az 1899-ben I. Lipót és II. **’ M úsztafa között megkö­tött Mag-'arországra hátrányos karloviczi békekötés a hosszas háborúskodás befejezését je­lentette. Az ország és népe azonban nem sokáig élvezhette a béke nyugalmát. A zsarnok X. Lipót — magyar király, né­met-római császár — üldözte a protestánsokat, a magyarok meghallgatása nélkül megkö­tötte a vasvári békét és vérbe fojtotta a Wesselényii-féle ösz- szeesküvést. Elismertette a Habsburgok fő ágának örökös királyságát. Ügy járt el a török uralom alól felszabadult or- :seággal, mint teljesen újonnan szerzett tartománnyal, figyel- : men kívül hagyva múltját, al- 1 kotmányát, s a fegyverjog (alapján akarta azt az uralko­dóház országai sorába beiktat- ! ni. Az országban robbanásig I feszült a helyzet. A jobbágyok sorsa, szenvedéseik elviselhe- I tétlenekké váltak. Az elkesere- j dés és az uralkodóház elleni : gyűlölet állandóan nőtt és csak ; szikra kellett, hogy lángra lob- I bánjon. j 1697 nyarán Zemplén megyé­ben, Tokaji Ferenc egyszerű I népvezér vezetésével felkelés i tört ki. A felkelést azonban, : mielőtt Tokaji Ferenc és társai ' elindultak volna, hogy felkér- 1 jék Rákóczi Ferencet a mozga- I iom vezető tisztjének elfogadá- ■ sára — leverték. Az elégedet­lenség zsarátnoka azonban to- i vább izzott a lá zadók szétszórt : csoportjaiban, az ország rünca- ; telenjeiinek szívében­R ákóczit, aki a francia ki­rály megbízó ttj aiivai j tárgyalt az ország helyzetéről, r a terveit intézkedésiről, a bé~ •csi kormány sárospataki kás- ' télyában elfogatta és a bécs­újhelyi börtönbe záratta. Rá- 1 kóczi innen szökött meg és ■ menekült Lengyelországba, f ahol már Bercsényi és feJvtdé- ! ki barátai vártáit Tulajdon- : képpen ezzel vette kezdetét a szabadságharc szervezése. 1 A felkelés tüze 1703 elején „Pro libertate et patria” újra lángra robbant, a felvidé­ken fegyvert ragadva kitűzték a felkelés zászlaját. Rákóczi háromezer főnyi fegyveresével, magyar és lengyel barátaival indult a hazai földre, ahol Bereg, Ung, Mármaros, határ- menti megyékben a népek ez­rei várták. 1704 tavasza... Rákóczi sere­gei Egert ostromolják. A sza­badságharcosok ágyúi a Zizen- dorf császári tábornok védel­mezte egri várat lövik. Az ost­romot maga II. Rákóczi Ferenc vezeti. 1704. december 16-án Eger városa meghódol, Zizen- dorf egri várparancsnok átad­ja a várat Eger mind hadi, mind diplomáciai intézkedések központjává válik- Rákóczi ál­landó főhadiszállása lesz. ★ 1705. február 28-án Rákóczi Ferenc Egerbe látogat A sza­badságharc vezetőjét a megyei tisztikar és nemesség, az ossz« papság, és a város vezetői, élén a magisztrátussal, rendkí­vül fényes fogadtatásban része­síti. Az egykorú krónikák úgy emlékeznek meg erről az ese­ményről, hogy Rákóczi ragyo­gó vitézeivel, nyalka kurucok- kal, táncoló méneiken lepték él a régi Szent Miklós-kapú felé eső szántóföldeket Tele- kessy püspök teljes papi omá- tusban jelent meg Rákóczi ünnepélyes fogadtatásán. Te- lékessy István egri püspökről az van írva, hogy „két hazát nem ismert” és „magyar mert lenni”, amikor a „pro liberta­te et patria” zászlói szabad­ságharcra hívlak az egész nem­zetet Telekessy így üdvözölte Rákóczit: — „Békesség-e jöveteled?" A vár falairól dörgő ágyén zás, a város utcáin vi­dám zeneszó, és a nép újjongá- sö, üdvrivalgás áradt 1708- ban a fejedelem Egerbe hívja tanácskozásra a konf Oderáit statusokat Itt-tartózkodása idején szép zászlóhsereget gyűjt, itt fogadja az orosz cár követét Közben a Vág men­tén és Komárom alatt hatal­mas ellenséges erők szervez­kedtek. Rákóczi csapatai Trencsénben csatát veszte­nek, ez megpecsételi a szabad­ságharc sorsát A Rákóczi-korszak hanyafc- ) lásával Eger sem tarthatta ma- i gát Szolnok már elesett és ► Pálffy János császári tábor- ? nők a megye területén csak 4 Egerben talált ellenállásra- A *j várban Perényi Péter várpa- irancsnok vezetésével november í végéig hősiesen ellenállnak., i Felmentő csapatnak nyoma f sem mutatkozott így 1710 de- J comber 8-án Perényi kénytelen . kapitulálni. $ ★ $ Amikor Eger városa meghó­dolt a bécsi uralkodóház előtt, * nem mulasztotta el megbosz- * szülni Telekessy István püs- ■■ pöknek a Rákóczi-szabadság- •• harcban való szereplését Rá- 5 sütötték a hazaárulás bélye­Í tgét­? Midőn Keresztély Ágost 5 szász herceg és esztergomi ér- 5 sek Telekessyt maga elé idéz- 2 te Pozsonyba, hogy ott a ki- "rály iránti hűségeskűt letegye, a püspök nem jelent meg. Emiatt megfosztották főispá- ni tisztétől, püspöki méltósá­gától és javadalmaitól, majd mint rabot a szarvaskői várba internálta a bécsi kormány. ★ 1903. szieptmber 27-én ünne­pelte Eger város közönsége II. Rákóczi Ferenc fejedelem egri zászlóbontásának kétszázadik évfordulóját. Ma is ott áll a hatvan esztendővel ezelőtt el­helyezett tábla a Ráczkapú téri iskola falában: „Itt, a régi Szent Miklós ka­pujában fogadta atyailag Te­lekessy István egri püspök II Rákóczi Ferenc fejedelmet 1705. február 28-án, midőn a ►szabadság véres zászlóit dia­dalmasan erre hordozá.” > C zen eseményre emléke f zunk és ezt örökítette . meg márvánnyal 1903. szép- tíember 23-án Eger városának i szabadságszerető népe- * OKOS MIKLÓS terjedt a tűz, lángolt a padló olajos, benzines nyirka, égett a szalma. A fényességben jól kivehette az egymásra fekte­tett testeket örült üvöltés szakadt fel torkából, de csak a száraz szalma sercegett egy­re élesebben. A lángtengerben nyugodtan, mozdulatlanul fe­küdtek egymáson az emberi testek. A légiriadó elmúltával ki­ürítették az óvóhelyet, a bete­gek újra elfoglalták helyüket a megrongált banképületben. A garázstüzet eloltották. A felismerhetetlenségig össze­égett tetemek látványa az emberekbe fojtotta a szavakat. Senkinek sem tűnt fel az ajtó közelében fekvő, alig megpör- kölődött ruhájú, görcsbe me­revedett test. A telefpnoslány fennhangon az udvar sarkában zokogott. Ott érte el az óvóhely felé igyekvő civileket a halál. Ö csak azt a négy embert sirat­ta..4 éles tárgy nyomta a hátát. Gomb! Egy zubbony gomb­jai ... és egy ember feje. Robbanás remegtette meg a levegőt, arcába vakolat hul­lott.; Mikor sikerült felnyitni a szemét, nem messze magától apró lángot látott. Aztán egy­re inkább sziszegve-füurrofiva Talán mi még beférünk. .. A garázsban sötétség volt, a magához tért sebesült semmit sem íáthatott. Kegyetlen szom­júság kínozta. Mozdulni pró­bált, de mintha lábait vasból öntötték volna. Bal kezével, amelyben nem érzett zsibba­dást, tapogatózni kezdett ma­ga körül. Száraz szalma ziz- zent az ujjal között. Valami — Támad a front! — kiál­tott valaki. — Csak támadjon, hadd nyírják a németet! A banképületben már az utolsók vánszorgtak le a lép­csőkön. A telefonoslány kitekintett az emeleti ablakokból, mert már hallani vélte a repülők zúgását. A távolban, az ég alján valóban feltűntek vad morrogássa] az első bombázó rajok. Lenézett az udvarra. „Milyen nyugodtak azok ott!” — gondolta és kiáltozni kez­dett, majd rohanva megindult a lépcsőn. — Lé-gi-ri-á-dőJÜ... ri-a- dó-ó-ó-óH? Az. autó körül az emberek kapkodni kezdtek. — A halottakat! Gyorsab­ban a halottakat! — A garázs már tele van! — Akkor egymásra rakni! Csak gyorsabban, gyorsabban! Vastag csíkokban folyt a ve­rejték az emberek arcán. Kapkodták a lélegzetet is, futva tettek meg- az utat a garázs és a teherautó között Az első bombák a város szélén robbantak. Valaki áriákul álatl an han­gon . felordított: — Él... Ez az ember él!!! — Azt is a garázsba! — Miért a garázsba? El, ez az ember él! Csak megsebe­sült. . ­— Nem számít, a garázsba! Ha elmúlik az. egész, majd ki­hozzuk! — Inkább az óvóhelyre...! — Nincs ott talpalatnyi hely — Mozgás, gyerünk! Meg­fogni ... 1 Már hordágy sem volt, a : teherautókról, ahogy leszed- ! ték az embereket, úgy vitték cipelték ölben valamennyit. S 1 a teherautók egymást érték sebesültekkel és halottakkal a kórházzá átalakított banképü­let udvarán. Az újonnan jött sebesülteket még el sem he- 1 lyezhették az amúgyis túlzsú­folt termeikben, mikor a tele­fonoslány sikoltozni kezdett a második emeletről. 1 — Légiriadó!!! Lé-gi-ri-a­dóóóóü Az épületben vad lárma 1 kavargóit, aki tehette, a saját lábán igyekezett az alagsori óvóhelyre, a magukkal tehe­tetlen, súlyosabb betegeket az egészségesek és erősebb tár­saik emelték karjaikba. A pán­célszobában berendezett mű­tőben is abbahagyták a mun­kát, könnyebb kézsérülést ope- , ráfiak épp, s az orvosok vé­gigrohanták a termeket, hogy ott segítsenek, ahol tudnak, 1 ne maradjon védtelenül a szó* ! bakban egy beteg sem. Az udvaron veszteglő teher­autó körül nyugodtan dolgo­zott hegy ember: a motor ék­telen hangjától nem hallották a f:gyelmcztető kiáltásokat. Káromkodva húzgálták le a gépkocsi platójáról a kihűlt testeket; az udvari nagy ga­rázs betonjára szalmát hintet­tek. arra fektették sorban va­lamennyit. Valahol a távolban felugat­tak az ágyúk, megszólaltak a ikatyusák. , \ afefit bizony nagyon elhanyagol­nak a szülei, s mi hiába akar­juk. mégiscsak fekete bárány tudja, hogy van ez. nem min­den a pedagógusom múlik... Rettenetesen feháborodtam ... Bevittem a tanáriba, hogy ala­pos leckét adjak neki, mások vosságot írtak fel, meg pihen­jek ... Majdnem a szeme közé nevettem az orvosnak ... Hát akkor viszontlátásra, így tör­tént, nem kell aaért nagy ügyet csinálni ebből, remélem, tanult a gyerek belőle, aki kü­lönben rendes kis fickó -.. prűd, asszony vagyok én is, de valósággal belepirultam. Soha nem volt még ilyen panasz er­re a gyerekre, bőr egyszer- kétszer láttam egy másikkal, Az úton egy teherautó hör- gött tova zötyögve. A kisfiú lelépett a járdáról és közben felemelte a karját. A teher­autó elzúgoitt a kisfiú előtt, aki az utolsó pillanatban lépett vissza a járdára de még hallotta, hogyan rikolt rá egy kegyetlen cifra káromkodást a sofőr. A kisfiú méltatlankodva me­sélte a szünetben, hogy 5 lát­ta a tévében, hogyan kell je­lezni feltartott kézzel, ha va­laki át akar kelni a közúti forgalmon — így mondta: köz­úti forgalmán — és majd el­ütötte a teherautó. Sőt. még a bácsi, ott a kormány mögött, csúnyát is kiabált rá. Meg is mondta, ml volt az a csúnya. A tanítónő, aki fiatal volt még és pedáns, éppen arra járt és meghallotta, hogy a kisfiú milyen csúnyán káromkodik. Azonnal bevitte a tanáriba, mindenki előtt elmondta min­dennek és beírta az ellenőrző könyvébe is. A kisfiú otthon csak har­madszori kérésre húzta elő az djenörzó könyvét Az apa tó­olvasta a beírást és ezt ordí­totta a gyerekre: — Hát ezt hallod te itthon, rrtT? ... és már ütött is. Nagyon szigorú apa volt ★ A SOFOR: Maguknak könnyű. Csak idejön hozzám, hogy miért nem álltam meg? Hát hülyé­nek néznek maguk engem, akit csak úgy ki lehet cikkezni? Egy frászt, szakikám, egy í -ászt. S különben is, maga ta­lán az aP-ja annak a kölyök- nek? Tudom, magukat azért fizetik, hogy mindenbe, majd megmondom mibe, beleüssék az orrukat... Mit van annyira oda egy ilyen, kis szarháziért-. Tudja maga, hogy az első nap hányszor álltam én meg? Nem tudja. Hát megmondom, mert a kutya istenit, megszámoltam.; Mert tudtam, hogy ha van va-; Tárni Új a KRESZ-ben, annak mi, hivatásosok isszuk meg a levét akik az autóból élünk, mint maga a firkálásból... Tizennyolcszor. Ebből tizenhét- szer ilyen kis szarházi tartotta fel a piszkos pracliját hogy! röhögve ugorjon vissza a :ár- . dára... De nekem ez a ke- ‘ nyerem. Uram. érti? A kényé- j rém. Ha én ilyet elütnék, ak- < kor először is felakasztanám' magam, mert nekem is három 1 gyerekem van ... Aztán akár j már le is zárhatnának, meg el, ja vehetnék a jogosítványé-' mat... Ehhez mit szól? \ Azt már mondani se aka-j rom. de ha kíváncsi, , tómon-. dóm, hogy köt nappal előtte* ment ki a fékolajam ... Hogy, az mit jelent? Atyaisten, ma- ■ ga még ezt sem tudja? Hát ak-, kor mi az istent faggatt itt en-í gém... Ha kimegy a fék olaj, ■ akkor az olajnak van egy ■ rossz szokása, uram. hogy nem ; szól a vezetőnek, elmentem a? frászba... Aztán a platót ki- ‘ nyomhatja az ember, mert a ; fék az nuku ... Hát ez jutott * eszembe, meg a tizennyolc kéz,; meg az is, hogy berúgott a- váltóm, az anyja jó keservit, ’ és akkor m-entam a második! műszakra, pedig az asszony j most várja a negyediket... ­A TANfTÖNÜ Valami igazolványt, ba kap-’ hatnék ... Köszönöm. Tessék j helyet foglalni ... Hogy kiről,' ja... igen ... és a beírásról, i Hát kérem, az úgy volt. hogy; megyek a folyosón... nem... én ott szoktam sétálni mind un ■ szünetben, tudja, rossz az idő. a folyosó szűk, s vigyázni kell ezekre, hisz rtiind igazi kis csikó... Szóval, mondom, ott 1 sétálok a folyosón és hallom, ’ he®: káromkodik. Nem vagyok -

Next

/
Oldalképek
Tartalom