Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

Méltó módon akarjuk fogadni vendégeinket Beszélgetés az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével az idei tervekről Utazik a világ. Az élmény- szerzés vágya évről évre több embert mozdít el otthonából, lói belföldre, ki külországba látogat, külföldről pedig egyre többen keresik fel hazánkat is. A turisták jönnek-mennek, különösen: tavaszitól őszig, és a nagy utasforgalom több szál­láshelyet igényel. Idegenfor­galmi szerveink ismét nagy gondok előtt állnak, és ezek megoldásáról beszélgettünk dr. Vitéz Andrással, az Országos Idegenforgalmi Hivatal veze­tőjével. — A múlt évi nagy utasfor­galom és a kevés férőhely aránytalanságán okulva az idén több körülményt kell fi­gyelembe vennünk a felké­szülésnél — mondotta. — A féröhelynövelés objektiv ha­tárai arra köteleznek bennün­ket, hogy feltárjuk a gondjain­kat enyhítő tartalékokat, és elkerüljük a nagy beruházáso­kat. A távlati fejlesztési ter­véket természetesen előkészít­jük, de az idén elsősorban a gyorsan visszatérülő beruházá­sokat valósítjuk meg: — Az egész világon nép­szerű és elterjedt camping­szállás nálunk is jól bevált. Fejlesztik-e az idén? Javul-e a vendégek ellátása? — Budapesten, a Balatonon, és a Duna-kanyarban tavaly 22 ezer camplng-férőhely volt. A szezonra — reális számítá­saink szerint — újabb 44 ezer férőhelyet biztosíthatunk a sátortáborban. A campingek és a szállodák vendégeinek el­látásáról és szórakozásáról is jobban' gondoskodunk, mint az elmúlt években. A Balatonon és a Duna-kanyarban hét új ABC áruház, és 11 kiskereske­delmi boltegység, az üdülőköz­pontokban pedig 10 önkiszol­gáló étterem épül. A szezonra épül fel a balatonalmádi stran­don egy 800 személyes bisztró, Badacsonyban) a bormúzeum- ban 100 férőhelyes borkóstoló. Bisztrók épülnek Balatonsze- mesen és Balatonszárszón is. A Duna-kanyarban Esze targomban létesül kisvendég­lő, borozó, Egerben pedig 100 férőhelyes cukrászda nyűik. A camping- és szállodalakók szó­rakoztatására minigolf-pályá- kat létesítünk: megvásároltuk egy osztrák cég licencét. — A fővárosi szálláshelyek és a vendéglátás hogyan fej­lődnek az idei szezonra? — Budapesten a Szabadság Szálloda 685 férőhelye, és majd az Astoria Szálló bőví­tésével további 102 férőhely várja a vendégeket. E két szál­loda vendéglátó — szórakoz­tató — létesítményei újabb 410 személyes press;*—cukrász­da, 400 fős étterem, 60 férőhe­lyes büfé, és 130 személyt- be­fogadó bár, nagyszámú íérő- helynövekedést jelenjenek. A Budapesti Vendéglátói pari Tröszt 39 olyan népázerű ven­déglátóhelyet korszerűsít, amelyeket külföldiek is szíve­sen keresnek fed. Ilyen például a Sipos Halászkert, az Erdei Lak, a Normafa Étterem, a Hűvösvölgyi Népkert. — A közlekedés növeke­désével sikérül-e lépést tar­tanunk? — Az elmúlt évben mintegy 132 ezer külföldi gépjármű érkezett hazánkba. Ez a szám az idén valószínűleg növek­szik. Ezen a területen nemcsak az utak kors&erűsítése jelent nagy feladatokat, hanem a gép­járművek ellátása is. Remél­jük, hogy a tervezett új ben­zinkutak elkészülnek a sze­zonra. Szükséges a javító-szer­viz szolgálat bővítése. Az Autóklub a mentőszolgálattal és felvilágosító tevékenységé­vel nyújt segítséget. Új nemzet­közi repülő, vasúti, hajó- és autóbuszjáratok lépnek forga­lomba. A belső forgalom jobb ellátására új autóbuszo­kat is kapunk. Minden remé­nyünk megvan rá, hogy agyá­ron már nemcsak a főváros­ban, hanem a Balaton mellett is bérelhetnek vendégeink ve­zető nélküli gépkocsikat. — A nagyobb beruházások hiányát milyen tartalékok feltárásával enyhítik? — Komoly gondot okoz, hogy a tervezett kisebb beruhá­zások időben elkészüljenek. Eb­ben — elmondhatjuk, hogy nagy összefogással — a külön­böző tárcák és vállalatok se­gítőkészségét tapasztaltuk. Min­denütt megértették, hogy fize­tési mérlegül; egyensúlyban tar­tásához, az életszínvonal növe­léséhez, ás a magyar állampol­gárok külföldi utazásaihoz egy­re több valutára van szüksége az országnak. Ehhez egyre ko­molyabban járul hozzá az ide­genforgalom. — A külföldiek elszállásolá­sa terén igén jelentős hazai tar­talékokat, jelentenek a diák­szállások és a fizetővendég­szolgálat rendelkezésre álló fé­rőhelyei is. Az idén Budapes­ten és vidéken mintegy 11 ezer férőhelyet kapunk a diákszál­lásokon. E férőhelyek százna­pos nyári szezonidőt számítva is több mint egymillió vendég­napot jelentenek. — A másik igen komoly tar­talékunk az úgynevezett fizető­vendég-szobákban rejlik. Ta­valy még csak 15 ezer ilyen szoba állt a budapesti és a me­gyei idegenforgalmi hivatalok rendelkezésére. Az idén szeret­nénk ezt a számot legalább négy-ötezerrel növelni. Remél­jük, a lakástulajdonosok ked­vet is kapnak szobáik kiadásá­hoz, hiszen ennek érdekében kezdeményeztük, hogy az OTP 2—5 év közötti időre adjon köl­csönöket azoknak, akik épüle­tek helyreállításával, korszerű­sítésével. közművesítéssel al­kalmassá tehetik lakásukat külföldi vendégek fogadására. Tervezzük még. hogy az ide­genforgalmi hivatalok ezután többet fizessenek a kiadó szo­bákért. Ez természetesen, ármó­dosítással jár. A külföldiek azonban eddig is szívesen fi­zettek volna magasabb össze­geket, de nem volt elegendő szobánk. A rendészeti és adó­ügyi szervek a jövőben erélye­sen fellépnek majd azokkal szemben, akik feketén, zug- áron hasznosítják szobáikat és nem tesznek eleget az előírá­soknak. — Milyen programmal ké­szülnek a sok vendég szóra­koztatására? — Sokkal színesebb progra­munk fesz, mint az eddigi esz­tendőkben. Most készül az eseménynaptár, amely az or­szágban megrendezésre kerü­lő legfontosabb - hazai - és nem­zetközi rendezvényeket tartal­mazza. Mindent elkövetünk, hogy vendégeink tudomást sze­rezzenek ezekről a rendezvé­nyekről, az utazási irodák programjaikba iktassák ezeket, és külföldön is terjesszél; a színvonalas rendezvények je­gyeit — mondotta befejezésül dr. Vitéz András. V. A. Két kamaraegyüttes mutatkozott be az egri zeneiskola növendékhangversenyén Az egri zeneiskola kedden tartotta ez évi első növendék­hangversenyét, a Bartók-te- r amiben. A növendékhangversenyek­nek sajátos légkörük, feszült­ségük van. Nyolc—tíz éves gyermekeiktől az érettségire ké­szülő kanasz lányokig sok-sok változatban jelenik meg a ze­nével ismerkedés izgalma, a zeneértés viaskodása. az elő­adói egyéniség kibontakozása. Ahogy a zeneirodalom klasszi­kusainak egyszerűbb technikai felépítésű. de kristálytiszta hangvételű műveivel dobogó­ra lépnek ezek a néha még fél­szeg, de a zene iránt fogékony lányok és fiúk. az nemcsak a tanároknak élmény és vizsga, a szüleiknél; 'is öröm. És nem­csak a zene, a zongora, a hege­dű, a fuvola, a brácsa, cselló izgalmas probléma itt, de az a tehetség isi amellyel ezek a fiatalok a hangszert megszólal­tatják. Ezért másként cseng a taps minden produkció után. Igricz Sándor, Galovics Lász­ló, Burza Klára, Perencsei Éva, Kovács Ágota, Fülöp Mária és Katona Mária szorgalmas és tehetséges fiatalok, de a két Gáspár gyerekben ennél vala­mi több is bújikál. Amennyivel „idősebb” Gáspár Sándor Gás­pár Gyulánál, annyival hatá­rozottabb egyéniség. Tartsányi Zsolt és Szeniczei Tamás gor- domikaikettősét fel kell jegyez­nünk. Váss Mária és Tamás Zsuzsa fuvodajátékábam az utóbbi javára billen a mérleg az. értékelésnél. Nagy Magda, Szántó Zsuzsa, Lugossy Melin­da és Balogh Zsuzsa zongora­játékát a jő technikai felké­szültség dicséri; ki kell emel­nünk Lugossy Melinda lírikus könnyedségét: Mozart d-imoll fantáziáját játszotta. A hege­dűsök között Géresi János, Zbiskó Ágnes, Kiss Ernő a ze­neiskola erősségei. Géresi Já­nos Händel E-dúr szonátájával aratott sikert. Mengyán László trombitán adta elő Schubert közkedvelt dalát. Két triót is megismertünk ezen a hangversenyen. A tíz­évesek mezőnyéből a Csépányi Éva (hegedű). Nagy Péter (gor­donka) és Valentin Júlia (zon­gora) összeállítású hármast. Komarovszkij Trió című szer­zeményét játszották. Merésznek tűnő gondolat ilyen fiatalokat az együttzenélés feladatára rá­bírni, de a siker a merészebb pedagógiát igazolja: ez alka­lommal három értékes gyer­mektehetség összeszoktatásárói számolhatunk be. A másik trió érettebb: Űjházy Mária (hegedű), Bereczky Vil­ma (brácsa), Fürjes Klára (gor­donka) Nyikolszky trióját szó­laltatta meg. Fel kell rájuk figyelnünk! Mindkét kamaraegyüttes sze­replését követi az országos ka­marazenei fesztivál miskolci elődöntőjén való fellépés. A műsort Lovasi Zsuzsa De­bussy E-dúr arabesque-jével zárta be: a zongorajáték légies futamaival és karakterisztikus melódiával sok tapsot aratott. A hangverseny kapcsán em­lítjük meg: célszerű lenne en­nek a kitűnő akusztikájú Bar- tók-teremnek a felújítása. Kü­lönösen a pódium cseréje sür­gős. Az intézmény és értékes munkája megérdemli ezt az anyagi áldozatot. , (farkas) Vért adtak a markaziak Két orvos és hat asszisztens í szorgoskodott a minap Marka- t zon, hogy a véradáshoz min­dent előkészítsenek. Egyszerre három műtőasztal várta a se­gíteni kész markaziakat az is­kolában. Elsőnek Treso Kálmánná tar­totta oda a karját a fehér kö­penyes vérvevőnek. A Fő utca 105. számú házból már kilenc óra előtt elindult, ő akart a legfrisebb lenni. Aztán jöttek a többiek. Szünet nélkül, reggel kilenc órától este hét óráig. A Rákóczi, utca 10-ből Szekrénye- . si Ferenc feleségével és három fiával. Treső Pál, a József Atti­la utca 3-ból feleségét, két lá­nyát és két vejét is magával hozta. A község vezetői — Ha­lás Béla tanácselnök, Halasi János tanácstitkár, Széles Já­nos tsz-elnök — mind ott voltak a véradók között. Minden túlzás nélkül mond­hatjuk. megmozdult az egész község. Közel két és- fél száz markazi adott személyenként 3.2 deciliter vért. Délután há­rom ói’ára minden oalack meg­telt az életet jelentő vérrel* gépkocsi indult Gyöngyösre a kórházba, hogy újabb palacko­kat hozzon. Negyven olyan markazi is beállt a véradók so­rába, akikre nem is számítot­tak. Közel hetvennyolc liter vért, a legfontosabb életet men­tő gyógyszert adlak a marka­ziak emberezeretetből, önként a ma még ismeretlen, rászoruló betegeknek. Kismamák milliméterpapíron Új orvosi nyiivántartás Milliméterpapír és vonalzó: új „orvosi eszközök”. Áldozat- készség és lelkesedés: régi or­vosi erények. S megszületett egy újítás, amit még sehol nem alkalmaznak Magyaror­szágon, csak a hatvani járás­ban. — Várjuk meg, amíg elfo­gadott lesz, amíg a szakiroda- lomban is közlésre talál. Az­után írjon róla — mondja dr. Novak Pál, a hatvani járás szü­lész főorvosa. Szerény, de elmond min­dent. hiszen mindenfajta pulb­Most a bal hármas zápfog- gal járok az SZTK-ba. Lám. Ervin is itt ül a váróhelyiség­ben, még a jobb felső szem­fog-időkből ismerem. Keserű a képe, kezét az arcához szo­rítja. És bizony esze ágában sincs már szemét legeltetni a sorstársakon. Most nem súg neki a szíve. Akkor, a jobb felső szemfog- ügyem idején, egyedül én ül­tem itt derűsen cigarettázva, annak a gyakran tapasztalható jelenségnek a jóvoltából, hogy a fogászat küszöbét átlépve, egyszerre kiállt a fogamból a háromnapos fájás. És rajtam kívül csal; .ezen a hullámos hajú, rokonszenves fiatal mac­kón nem látszott a szenvedés. A szeme ugyan izgatottan csil­logott, de később kiderült, hogy nem a félelem, hanem a reménység miatt. Látszol hogy valami kikívánkozik a fiúból. Ahányszor futólag rá­pillantottam, el akarta fogni a tekintetemet. Végül mellém húzódott a pádon, megszólí­tott. — Talán nem is kezelésre tetszett jönni? — Hát mi az ördögért? — Mert én nem azért járok ám ide — közölte cinkos mo­sollyal. — Hanem ugyanazért, amiért szeretek a mozik elő­csarnokában is várakozni. Két jegyet veszek, és úgy nézelő­döm partner után. De az rossz hely, pocsék hely. Moziba1 min­denki a párjával megy. Tet­szik tudni, nálunk, tetőfedők­nél almás ám a szaktársnő. A legényszálláson se látni nőt. Ne adj isten hát, hogy egy valamirevaló ismeretségre szert tehessek. Egyébként, ha 4 MÍPUMMG 1965. február 18., csütörtök FOGAK megengedi... — Ekkor mond­ta meg a nevét, amiből csak az „Ervint” tudtam megje­gyezni. — A tippet tulajdon­képpen a Handzel szakinak köszönhetem. Az injekciónak még a gondolatától is hidegle­lést kap az öreg, hát idekísér­tem múltkor a rossz fogával. Akkor láttam, ez jó hely. Itt sokáig üldögélnek a pacik, és szívesen tárgyalják egymással a fogfájásukat. Azóta eljárok ide. .Már a harmadik estén sú­gott a szívem: itt az igazi! Most éppen bent van. Majd tessék megfigyelni, ha kijön. Jó kiállású, helyes, kedves, éppen nekem való. Az idegke­zelt fogáról mindent tudok ... nagyon édes kis fog ... de őró­la is már annyit, hogy Erzsi a neve, meg hogy hol fordul be hazafelé. Mihelyt először be­lépett, beszédbe elegyedtem vele a fogakról. Amikor kijött, bezengtem, hogy én is most végeztem, és érdeklődtem, mi volt a kezelésén. Ugyanez tör­tént két nap múlva. A Kör­útig mindig az ő fogáról volt szó, a Körúttól addig ahol be­fordul, az enyémről. Persze én ugyanazt mondtam más sza­vakkal, amit 6, mert hisz én nem kezeltetek. Igen, eddig még csak a fogakról beszélget­tünk. De ma... ma elkészül a kezeléssel, hát én is felkészül­tem, hogy vasárnapra táncolni hívom. Tessék majd véleményt mondani róla, ha kijön, csak egy hunyorítással. Mert én ha­tároztam. Végszükség esetén a komoly szándékoktól sem zár­kózom el — Egyre kényszeredettebben hallgattam a kitárulkozását. Mert a szemfogam megint nyugtalankodni kezdett, mint­ha valami izegne benne, s at­tól kis áramütések érnék az állkapcsomat. Ez a fiú még boldogságot mer hajhászni itt, ahol szenvedő emberek kere­EÍvégre nemcsak házibulin meg munkahelyen születhet­nek szerelmek. A fogászaton is! Miért ne? Éppen elismerően akartam hunyorítani, amikor valami számításon kívüli dolog tör­tént. Sokan szoktak várakozni, ezúttal aránylag kevesen vol­tunk. Az asszisztensnők gyak­ran únottan szedik össze a be­teglapokat, most azonban a szívbemászó Erzsivel együtt egy lelkes asszisztensnő lépett ki a rendelőből. S miközben Erzsi tekintete kíváncsian szántott végig a váróhelyisé* sik a nyugalmukat! Felpat­tan az ajtó, és Ervin felugrá­sán, villanó tekintetén láttam, Erzsi az, aki kilép a rendelő­ből. Egy egyszerű, rokonszen­ves, üde fiatal lány. Ennél jobbat Ervinnek az SZTK-ban recepre se írhattak volna fel. A fogam rosszindulatú viselke­dése ellenére megszólalt ben­nem az együttérzés. Kedves fiatalok! Milyen szép is ez! Az ■ eenk, aki irigykedik rátok! gen,- és örömmel állapodott meg Ervinen, az asszisztensnő szeme is megakadt a fiún. — Ne éljék, ha nem másfél óra óta látom magát itt ücsö­rögni — kiáltott az asszisz­tensnő. — Hogyhogy nem ke­rült sorra még? Az igazolvá­nya? Be sem adta még? Ide­tartozik a mi rendelőnkhöz? Hadd lám! A fiú elsápadt. Megzavarta az erélyes fellépés, a kérdések özöne, de méginkább attól va­ló félelme, hogy fortélya le­lepleződik Erzsi előtt. Vesztére elővette igazolványát, s az asz- szisztensnő amint bellepillan­tott abba, már karon is ra­gadta. — No, jöjjön vélem, maga gyámoltalan... — De... Ervin Erzsire né­zett, és homlokán megjelent egy verítékcsopp. — Én... — Hát persze, csak menjen... — lehelte Erzsi. Mondhatott mást? És Ervin mögött becsa­pódott az ajtó. A lány arcából olvasni lehe­tett. Ma hát nem egyszerre végeztek... Elszakad a kap­csolat? Erzsi elindult, de lát­hatóan tétovázott, engedhet-e a büszkeségből? És úgy dön­tött: engedhet, — mert vissza­lépett az ajtóból, és helyet fog­lalt. Megkísérélte, hogy a vég­zettel harcra keljen. Én azt hittem, ez elég. Megvárja! Nem veszítik el egymást! Ter­mészetesen elmegy táncolni vele! Csak akkor vettem ész­re, hogy izgalmamban elfelej­tettem beadni a lapomat. De fogam abbahagyta intrikus működését, semmit se bánva gyönyörködtem a fordulatban. Ervin negyedóra múltán ki­oldódott nyakkendővel, izzad­ságban úszva került élő. Az eléje lépő lányt észre se vette —• azon való nagy igyekezeté­ben, hogy kiköpje^a tampont az érzéstelenítéstől élettelen ajkai közül. Féldúltan indult az ajtó félé. Az asszisztensnő utána-szólt. — Aztán ne félejtse, még négy fogát kell kihúzatnia, mert baj lesz! Ettől Ervin vakdühvel ron­tott le a lépcsőn, és egy pilla­nat alatt nyomaveszett. Hát igen. Ember legyen az, akinek ilyenkor mást súg a szíve. Földes Péter likálás megerősítheti az em­bert igazában. „El kell törölni a falu és a város közti különbséget” — hallottuk sokszor. De csiná­lunk érte valamit? Dr. Novák Pál csinált: or­vostársával, dr. Gúla Sándor­ral, a járás mind a 11 közsé­gét meglátogatják hetenként. S vizsgálják a terhes asszonyo­kat. 1963 októbere óta végez­hetik ezt rendszeresen, amióta ketten vannak. Előttünk az aszrfcalnyi milli­méterpapír, rajta nevek: min­den név mellett hosszabb-rö- videbb vízszintes vonal, az úgynevezett terhességi vonal. Rajta jelölések: mikor jelent­kezett először terhesgondozás­ra, mikor vizsgálták eseten­ként (szülészorvos, vagy védő­nő vizsgálatát külön-külön je­lölik), vannak-e szövődmé­nyek, hányadik hónapban van? Annál hosszabb egy-egy vo­nal. minél hamarabb jelentke­zett a kismama az első vizs­gálatra. Minden apró adat együtt van. Egy ránézés a papírra és egyénankimt, de az egész falura nézve is teljes a kép. Egy falu terhes asszonyainak minden orvosilag jellemző vonása egy könnyen kezelhető milliméter- papíron! Mire itt a szülés és a szülő­otthonba befekvés ideje, már nem ismeretlen fehér folt a paciens az orvos előtt. A vidéki terhesgondozási ní­vót felemelték a városi nívó­ra a hatvani járásban. Tehát nem új gyógymód, nem új operációs módszer, csak egy új nyilvántartási rendszer. Milyen egyszerűnek látszik. Ez a lineáris nyilvántartás. A minőségi terhesgondozás új eszköze. Dr. Novak Pál két ízben is tartott róla előadást: egyszer* 1964 októberében, (egyéves ta­pasztalat után) az észak-ma­gyarországi nőgyógyász ván­dorgyűlésen, Gyöngyösön, és novemberben a Magyar Tudo­mányos Akadémián a nemzet­közi orvosszervezési kongresz- szuson. Még nem terjedhetett eL Nemcsak azért, mert még nem mindenhol ismerik. Ehhez a módszerhez bizony több szü- lész-nőorvosra lenne szükség vidéken. Mert nemcsak milliméterpa­pír és vonalzó, hanem orvos is kell hozzá. I—vits.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom