Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

A munkafegyelem és as ÖREG, KICSI HÁZ, tenyér­nyi szűk udvarral. A háznak két tulajdonosa van; és itt él még — lakóként — két másik család is. Mikor Lányi Kálmán, az egyik ház­rész-tulajdonos a beköltözhető egy szoba—konyhában negyed- magával megtelepedett — csendben, nyugalomban, békes­ségben peregtek a napok. Nem sokáig, mert a lakók a kény­szerű szilenciumnak hamar vé­get vetettek. Budavári Gáspár és veje. Franczen József rövid egymás mellett élés után rá­jöttek. hogy lakásuk gazdái csendes emberek, nem sok vi­zet zavarnak; feleslegesnek tartották tovább titkolni „egyeduralmi” vágyaikat. Csak hadd lássa az a jámbor tulaj­donos. itt nem lehet más úr és parancsoló, csak ők. És a szűk udvarban lassan feszültté vált a légkör, az emberekben mély­re ásta magát a rosszindulat, a gonoszkodó®. a gyanakyás és a gyűlölet. A csend trónfosztása, a há­borúságot kirobbantó családi egyeduralmi „restauráció” a fiatalabb lakó, Franczen József egy váratlan „dühkitörésével” indult. Egyik este elkiabálta magát az udvaron. — Majd bemutatkozom én a piszkos kommunistának! Agyon­verem a saját házában! Haza­zavarom a falujába!! Megmuta­tom ... Lányiéknál vendégek ültek, nem tudakolták mindjárt az esti „monológ” okát Várták, hogy másnap Franczen majd megmagyarázza különös visel­kedésiét. de úgy tett. mintha semmi sem történt volna. Mi­kor megkérdezték is tagadta a kiabálást. Aztán meg azt mond­ta ivott egy kicsit s biztosan a másik háztulajdonost szidta — László Józsefnét. mert arra nagyon haragszik. „A piszkos kulákfajzatja — dohogta Buda­vári is. — Nem nyugszom, amíg meg nem fojtom!”­★ tíSZLÖNÉ MÁR nem fia­tal asszony, özvegy. Hosszú évek óta egyedül lakja tiszta, takaros két szobáját kis kony­háját A farkasvölgyi úti óvo­dában, napközi otthonban dol­gozik, havi nyolc—kilcncszá- zért — El se mondható, mi min­den történt itt. mi mindent kellett kiállnia a 14 év alatt, mióta Budaváriék itt laknak... Lányi csendes ember, s még B-z a jobbik eset, mikor Fran­czen csak kiabál rá, hogy te ilyen meg olyan rothadt kom­munista... És nem a Lányi család itt az egyedüli szálka, ugyanezt művelték más embe­rekkel is, ugyanígy békétlen- fcedtek másokkal szemben is. Budavári, a nagy „ötletgyá­ra*”, szinte mindennap kita­lált valamit, valami újat, hogy kibírhatatlanná tegye, megke­serítse a magányos, idős asz- Bzony életét. Azt is megleste az ablakon át nemegyszer, vajon mit vacsorázik. És másnap már tudták a városi tanács művelő­dési osztályán is, a felügyeleti hatóságnál, hogy Lászlóné az óvodából, a napköziből kosztol, odahaza. Mikor egy ízben az asszony — engedéllyel — a napköziből hazavitte a rádiót, hogy a karácsonyt rádió mel­lett tölthesse, legalább ennyi szórakozása legyen — Budavá­ri feljelentette, hogy a .rádiót ellopta. Na. és az emlékezetes krumpli-legenda?... Lászlóné az asszony lányától öt kilónyi krumplit kapott. Budavári a gumók közül valahogy elcsent egy szemet; azzal uzsgyi! be­inah; a városi tanács művelő­désügyi osztályára, jelentve, hogy Lászlóné a krumplit a napközi és az óvodai konyha raktárából lopta. Nemegyszer felültek már Budavári Sher­lock Holmes-i szimatának, nem lehet hát csodálkozni, hogy a leleplezés lehetősége most is csábított. Hárman (?!) is ki­szálltak helyszíni ellenőrzésre. Ketten a művelődési osztályról és velük Eger város kiskeres­kedelmi felügyelője. Leeresz­kedtek a konyha pince-raktá­rába, elmentek Lászlóné laká­sára is és a „bűnjelként” sze­replő krumplit basonlítgatták — a többihez. A véletlen sze­rencse azonban Lászlóné mel­lé szegődött: az ő krumplija korai rózsa volt. a raktári pe­dig gülbaba! Félek elgondolni is, mi történt volna, ha az el­lenőri triumvirát a krumplik között valami hasonlatosságot talál... ? ! ★ TÉRJÜNK VISSZA Lányiék- hoz... Kiabálással, politikai sérté­sekkel kezdődött háborúságuk az új otthonukban; és hiába nem akarják a háborúságot — rájuk kényszerítik. Például úgy, hogy amikor nincs a közel­ben szemtanú, a tulaj arcán el­csattan a pofon, vagy egy ökölcsapástól földre zuhan. És például úgy is, hogy feljelen­tések sorozata van ellenük; nyomoznak, házkutatnak, stb. Bírósági pereskedések egész láncreakcióját szülte már a tűrhetetlen, s ki nem bírható állapot. Például ahd a feljelentések között olyan is. amit azért tett meg Budavári a két háztulaj­donos s 14 év körüli fia. illet­ve unokája ellen a gyámható­sághoz, mert a fiúk hangosan köhögtek. Azon se csodálkoz­hatunk hát, hogy „tomahawk”- jával, harci fokosával azért fe­nyegette meg a Lányi fiút, amiért reggelente a vekkert az ő „bosszantására” hosszan csörgeti. A városi-járási munkásor- parancsnokságon- Mihály Pál parancsnok levelet mutat. Bu­davári Gáspár írta „hazafias üdvözlettel, jó munkával a bé­kéért” s mint internáló tábort megjárt, dicsőséges, mártír veterán védelmet kór a pisz­tollyal garázdálkodó Lányi Kálmán munkásőr ellen. Az csak természetes, hogy Buda­vári nem mulasztotta el pa- paramcsnokai előtt megvádolni és megrágalmazni a munkás­őr Lányit. Mert a levélben, a címzésen, az aláíráson és a dá­tumon kívül — semmi egyéb nem igaz. A munkásmozga­lomhoz olyan messzire volt Budavári Gáspár, mint Makó Jeruzsálemhez. És most sincs hozzá semmivel se közelebb... ★ BUDAVÁRI „bungalow”-ja különálló az öreg, kicsi ház­tól. Az udvar sarkában, tűzfal­hoz lapul. Bungalow-t írtam s nem is véletlenül, mert már előbb is említettem, megvan ehhez a harci fejsze is, az acélpengéjű fokos — a sápadt, sárga villanyfényben tompán fénylik a mestergerenda két szögén. A lakás külső és belső képe kellőképp illusztrálja, milyen ember kívül-belül. a magát .,forradalmár”-nak titu­láló Budavári: kívül majd embernagyságú Lenin-képek az udvari falon, belül ott a Jézus-kereszt, a szentképekkel. — Forradalmár vér buzog bennem — mondja. — Forra­dalmárnak érzem magam. Már az apám is 48-párti volt... Forradalmár — micsoda megcsúfolása a szónak. Ám bosszankodni nem érdemes. Nevetségesen szánalmas ez. — Tessék, itt a naplóban minden benne van. Megírtam, mit műveltek a háziurak, mi­óta itt élnek! A napló egy kisvonalozású irka. S tényleg, abban minden rögzítve van, talán még a só- hajtozások „menetrendje” is. A feljegyzések precízek, min­den eseménynél: dátum, év, nap, óra, perc; esetleg másod­perc is. „Elhivatottság” nélkül ez nem megy. És Budavári el­hivatottsága, mondhatni be­tegsége — a pereskedés, fel­jelentések irogatása, mások idegeinek rongálása. S mind­ezt gátlástalanul teszi. Miért? Egy példa: Lányiék ablakába egy alkalommal levelet dugott s aláírta N. N. rendőr nevét. A levélben, a rendőrség nevé­ben fenyegetőzik. írásszakértő állapította meg, hogy a mun­kásőrségen lévő levél, s az ab­lakba dugott írás — egyetlen kéz műve, Budaváriné. Csele­kedetéért, amely kimeríti a bűncselekmény tényét, még csak nem is szóltak neki, el­járás nem indult. Bátor lehet tehát! Nem tudom, létezik-e még olyan szerv Eger városában, ahol ne foglalkoztak volna már feljelentésével, névtelen levelével vagy panaszával. Em­berek drága idejét rabolja, ahol csak tudja. ÖSSZEFÉRHETETLEN em­ber! Emiatt költöztették el ko­rábbi lakhelyéről is; 14 eszten­deje, hogy az egri Árpád utca 16. szám alatt családjával, ve­iével mérgezi, tönkreteszi má­sok életét. „Ezek nem tudják a Cso- cziális együttélés szabályait’’ — írta Lányiák ellen. S aki legjobban a szocialista együtt­élés szabályai ellen tesz, az Budavári. Ám törvényeink hu­mánusak, a bírósági beletek kiszabásánál is inkább idős ko­rát, 65 évét tekintették. — Dőltek volna a Tiszába! — Részegesek! Kikopik lá­buk alól a kocsmapadló! Rágalmaznak, vádaskodnak, átkozódnak szemrebbenés nél­kül. Jogi kifejezések röpköd­nek a levegőben. S még az unokák is — alig ér a fejük az asztal lapja fölé — olyan sza­vakat szólnak, hogy csak ámu* lók. mert bírósági tárgyalóter­mekben hallani ilyeneket. A fiú unoka komoly arccal, sely­pítve közli, kit kivel látott csőkolózni a kútnál. Nagyma­mája még biztatja is, — s a kitalációért nemhogy nyakJe- vest kapna, hanem inkálbo buksi-simogatást. Egy szó, mint száz: az illeté­kes szerveknek intézkedniók kell, hogy az összeférhetetlen embereket kiszakítsa ebből a környezetből! Mert a fokos már nem egyszer lekerült a mestergerendáról... LEHET, HOGY e cikk Bu­davári Gáspárral újabb felje­lentést írat majd, s bíróság elé kerül az ügy. Remélhetőleg az utolsó bírósági tárgyalás ez, amit ő kezdeményezhet; s vég­érvényesen beigazolódik össze­férhetetlensége, ami e cikkből is kitűnvén — nyilvánvaló. Pataky Dezső Talajvédelmi tervek — 150 ezer holdra Kidolgozták a talajvédelmi tervezés módszertanát az Or­szágos Mezőgazdasági Minő­ségvizsgáló Intézetben. A munka 3,5 millió holdat érint, ugyanis ekkora területen okoz károkat az erózió. A lejtős te­rületeken lefolyó csapadék évente 50 millió köbméter termőföldet semmisít meg. A fokozatosan kibontakozó ta­lajvédő gazdálkodás első eredményei már lem érhetők; a tapasztalatok szerint a szántóföldi növénytermesz­tésben 10—15 százalékos ter­mésnövekedést hoz, s a szőlő­re, gyümölcsre is kiterjedő komplex üzemrendezés költ­ségei 4—6 év alatt teljesen megtérülnek. Az országban eddig mint­egy 150 000 holdra készültek el az üzemi talajvédelmi ter­vek és az idén további csak­nem 100 000 holdra, 42 üzem részére dolgozza ki a terve­ket Modern Ha a summás kijelentést: a Heves megyei Húsipari Válla­lat jól dolgozik, néhány szóval indokolni kellene, azzal bizo­nyíthatnánk, hogy 1963 végén huszonhárom napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak, a mostani becsült adatok alapján is hasonló ered­ményre számítanak, de a túl­teljesítésre is megvan minden reményük. Ha azonban most arra gon­dolunk, hogy a vállalatnál túl­ságosan egyszerűen megy min­den, tévedésbe esünk. Nézzük meg közelebbről tehát a válla­lat belső életét KAPACITÁS A modem vágóhíddal nyu­godtan dicsekedhetünk. Itt már csakugyan van lehetőség a nagyüzemi termelésre. Egyelő­re azonban a lehetőség az adott, kihasználási foka ko­rántsem megnyugtató. Az utóbbi két évben vágókapaci­tásuknak valamivel több mint a félét tudták csak hasznosí­tani. Nem a vállalatot kell emiatt okolnunk. Talán mező- gazdaságunk szerkezetét? Bi­zony jó lenne, ha a nagyüzemi állattenyésztés gyorsabb ütem­ben fejlődne, de az indokolat­lan türelmet] enséggel nem megyünk semmire. A pillanatnyi helyzetben is lehetne azonban ésszerűbben elosztani a vágásra szánt álla­tok mennyiségét, és akkor nem fordulhatna elő a torlódás után hetekig tartó pangás. Akkor nem kellene időnként feszített erővel dolgozni, máskor pedig a kerítésen belüli munkanél­N. J. esztergályos két na­pig húzta-halasztotta a dol­got, aztán szégyenkezve állt a művezető elé. Resteilte ma­gát, mert délelőtt, amikor a legtöbb munka volt a gyár­ban, kénytelen volt kilépőt kérni. Ugyanis a televízió vásárlásához szükséges hitel­levelet csak délelőtt lehet el­intézni, mert délután három órára, amikor a gyárban le­telik a munkaidő, az OTP becsukja kapuit. De nemcsak a hitelkérőnek, hanem a feleségének és a két tanúnak is abba kell hagynia a munkát, mosakszanak, öltöz­nek és mennek az OTp-be. Négyszer fél nap, amig egyetlen televízióvásárlés, vagy személyi kölcsön admi­nisztrációját elintézik. És ká­nyán építkeznek! És hány­szor fél nap ez üzemenként és OTP-fiókonként. Ki vezet arról statisztikát, hogy hányán isznak áldomást, amikor elintézték az OTP-t és italosán állnak a forgácso­lógéphez, a daruhoz, vagy más veszélyes munkahelyre? Vagy aznap már vissza sem térnek! Vajon hány munkanapot jelent havonta az csak Eger­küliséggel bajlódni. De még a bérgazdálkodás is kedvezőbben alakulhatna még a mostaninál is. A feldolgozó üzemnél lénye­gében egész évben egyenletes a munka. Ezt a kapacitást szinte teljesen ki tudják hasz­nálni. MUNKA VERSENY Szinte valamennyi dolgozó részt vesz a munkaverseny va­lamilyen formájában. Üzemré­szenként tették meg felajánlá­saikat, az értékelés is ilyen ke­retben történik. Gondoskodnak a verseny nyilvánosságáról, ami ösztönzően hat. Általá­ban havonta vetik össze az eredményeket, de a különböző tanácskozások alkalmából is minden esetben foglalkoznak a verseny állásával. Két évvel ezelőtt alakult meg az első brigád, amelyik a szocialista cím elnyerését tűz­te maga elé. Tervüket egész évi munkájuk alapján sikerült megvalósítandok. A következő évben még egy brigád csatla­kozott a mozgalomhoz. 1963-ban több mint kétmil­lió forintos megtakarítást vál­laltak a dolgozók. Majdnem egymillió forinttal teljesítették túl. Az elmúlt évben már hárommillióra emelték fel ta­karékossági tervüket, és bár még végleges adataik nincse­nek, a túlteljesítésre számíta­nak. A TÁRSADALMI TULAJDON Itt bizony már nincs min­den rendben. Eléggé nagy port vert fél annak idején a visz- szaéléseknék az a sorozata, amit a vállalat közel húsz dol­gozója, főként árukísérők és raktárosok követtek el hóna­pokon át Rendszeresen meg­OJF ben, hogy az OTP hamarább zár, mint ahogy az üzemek­ben és a hivatalokban befeje­zik a munlcát? Orvosi rende­lőbe, üzletekbe lehet délután három óra után is menni, de az OTP-be nem. Pedig egyre több dolgozó veszi igénybe azokat a lehetőségeket, ame­lyeket államunk az OTP út­ján nyújt. Tehát egyre nö­vekszik az elvesztegelt órák száma. Nem- jobb és a köz szem­pontjából nem hasznosabb lenne, ha az OTP-fiókok la­kossággal foglalkozó részlege egy-két órával későbben kez­dene és ugyanannyival ké­sőbben fejezné be munkaide­jét? Vagy nem lenne gazda­ságosabb. ha OTP-fiókon- ként három-négy embernek túlórát fizetnének, esetleg valamelyest emelnék a lét­számot? Egy-egy OTP-fiók többletköltsége vajon nem térülne meg n sok üzem sok­sok munkaidő-veszteségének megtakarításából? Ügy véljük, most az OTP a soros, hogy takarékoskod­jék: a népgazdaság javára, és a munkafegyelem haszná­ra. F. L. dézsmálták a szállítmányokat. A nyomozás során tizenötezer forint kárt fedtek fel. A városi tanács nagytermében megtar­tott nyilvános bírósági tárgya­lás napokon át sok érdeklődőt vonzott. Várni lehetett hogy a büntető eljárás jó hatással lesz a többi dolgozóra. Sajnos, még ezután is akadtak olyanok, akik olykor csak fél kilő hú­sért eldobták becsületüket. Nyilvánvaló, a vállalatnak hatékonyabb nevelőmunkát kell végeznie dolgozói köré­ben, de az ellenőrzés fokozását is biztosítaniok kell. Erre már történt intézkedés: üzemi ren­dészt neveztek ki. ÉS VÉGÜL Kihelyezett általános iskolaj osztályban végzik tanulmá­nyaikat azok, akiknek alap­végzettségük még nincs meg; Lehetne sorolni, hányán jár­nak technikumba, hányán kap­csolódtak be a szakmunkás­képzésbe, de elég summázva annyit: a tanulás, a továbbta­nulás a vállalat dolgozóinak egyik jellemzője. Ha „panaszkodni” akarnak, akkor az öltöző-, mosdó- és fürdőhelyiségeket említik fel. Tíz évvel ezelőtt még az akko­ri létszámnak teljesen megfe­leltek ezek a létesítményele, ma már azonban túlságosan szűkek. De birtokukban van már a Húsipari Tröszt vezér­igazgatójának írásbeli nyilat­kozata, amely szerint a jövő­re kezdődő üzembővítéskor először a szociális létesítmé­nyek korszerűsítését végzik el. Az elmondottakból látszik, hogy a vállalatnál van mivel büszkélkedni, de a feladatok­ból sincs hiányuk. Nemrég nyílt meg Gyöngyösön a Köztársaság térén az új ikölcsönzőbolt. Naponta átlag húszán visznek ki innen hasz­nálatra különböző háztartási gépeket. Sokan keresik az író­gépet, a babakocsit, de ezek még nincsenek. Sípos Anna a magnó felől érdeklődik. Bognár Zsuzsa máris bekapcsolja a készüléket. (Foto: Keresztesi) (g. molnár) ~.7~~---------------------------------­LJ allatlan izgalommal, ** őszinte lelkesedéssel és telve optimizmussal ol­vastam a hírt, hogy újsze­rű és tudományos módsze­rek alakultak ki a nyelvta­nulást illetően. Mégis iga­za volt Lusta Petinek, aki éjszakára a feje alá tette a könyvét, mert lám, a tudo­mány magnót tétet a fej alá, hogy álmodban megta­nuljál valamilyen idegen nyelvet. Ez igen! — kiáltot­tam fel boldogan, mert nemcsak Lusta Peti va­gyok. de az idegen nyelvek tisztelője is, aki hosszú éve­ket küszködött végig, hogy megtanulja mindazt, amit el is felejtett rögtön. Például nagyon szerettem volna megtanulni arabusul, hogy beszélhessek arabusul, régi vágyam volt a hettita, a szanszkrit, az ó-egyipto­mi, a hindi nyelv elsajátí­tása, nem beszélve olyan nyelvekről, mint az orosz, an­gol, francia, német, vagy éppen a spanyol. Teljesen lehetetlennek látszott, hogy mindezeket a nyelveket el- . sajátítsam, — mindeddig. Most? Párna alá a> magnót, s reggelre már tudok egy nyelvet _ Tíz nap, maxi­mu m egy hónap, s részt vehetek azon a világkong­resszuson, ahol a nyelvzse­nik jönnek össze egy kis bábeli nyelvzavarra. Elő hát a magnót, elő a párnát, dunyhát, s egy kis kellemes szundítás, békés, nyugodt álom — és reggel feleségem meghökkenve hallja, hogy perfekt arab nyelven szólalok meg, kissé idegenes akcentussal ejtve később a magyart. A követ­kező nap reggelén a Rama- yánát mondom fel, csak úgy fejből, mert mi az annak, aki tökéletesen járatos az ó-hindi nyelvben, aztán né­hány hettita anekdotát idé­zek, természetesen hettitül, majd Tuthmózisz fáraó reg­geli imáját idézem, s újabb napok telvén, hol az Igor ének, hol Osszián, hol meg éppen a Roland ének nyel­vén kérek reggelit, mert mi az nekem, akinek a feje alatt magnó van és újszerű módon tanul nyelveket. Ma reggel együtt ültünk az asztal sarkán és sírtunk. Két napja nem tudok talál­ni magnótekercset! Nem tu­dok megtanulni magyarul. Elfelejtettem. Tudok már ambusul és angolul, szanszkritul és oroszul, csak magifarul nem... Mein Gott, wo ist ein unga­rischen magnószalag? (egri) üzem — gondokkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom