Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

Negyedik számadás A Tisza mellékéről fáért ment Szentdomonkosra két jó lovával egy parasztember. Mi­kor a meredek domboldalra felmutattak, hogy ott van a fája, elviheti, az ember hitet­lenkedve nézte a meredeken kanyargó dűlőutat. aztán lovát és szekerét, majd így szólt a tíomonkosiakhoz. — Ha ingyen nékem adják az egész erdőt, akkor se me­gyék fel érte arra a tetőre. Is- tehkísértés ezeken a helyeken még üres kocsival is járni. A domonkosiak pedig nem hogy üres szekérrel, de trak­torral. megrakott fogatokkal járják az égnek igyekvő dom­bokat... és művelik. Aki nem e vidék szülötte. nehezen tudja elképzelni a gazdálko­dást olyan földdarabokon, amelyek csaknem kivétel nél­kül erdőnek vetik a hátukat és egyaránt ki vannak szolgáltat­va a természet szinte vala­mennyi csapásának. A falu termelőszövetkezete 1960-ban alakult, s földjeinek fekvése után kapta meg a Bükkalja nevet Azóta a 700 lakosú község erejét összevet­ve műveli a kies vidéket, s hogy most szó esik róluk még­is, hogy példaként említik a domonkosi közös gazdaságot annak a hihetetlenül nagy vál­tozásnak köszönhető, amely az Kezdődött a növénytermesztés­nél, ahol a tervezett 547 ezer forint helyett 800 ezer forint­nál is magasabbra nőtt bevéte­lük. s *ikajWuti|psokra ugyan­csak kecwezürWi évben, a me­redek hegyoldalakon, majdnem 10 mázsás átlagtermést adott az „élet”. Az időjárás pedig igen­csak mostoha volt hozzájuk. A késői kitavaszodás miatt nem tudtak idejében elvetni, ami­kor pedig bokrosodni kezdett az árpa, a lisztharmat sorvasz­totta a növényt és a reménye­ket. A domonkosiak azonban nem vesztették el a reményt, vetettek, kapáltak, gyomlál­tak ... és arattak. S most a számadáson azt hallhatják az elnöki beszámolóból, hogy ku­koricából három és fél má­zsával több termést csikartak Id a mostoha földből, mint azt az év elején remélték, hogy burgonyából 90 mázsát ástak ki holdanként, amely messze felüimagasodik a járási és me­gyei átlagon és 200 ezer fo­rinttal tetézte meg a szövet­kezet vagyonát. Az elnök sorolja az adato­kat, s nehéz taps nélkül meg­állni, amikor arról szól, hogy a cukorrépa — feiül a 200 má­zsás holdankénti átlagon — 7 és fél ezer forintot jövedelme­zett holdanként, hogy az állat­Befefeződtek a zárszámadások a hatvani járásban Megközelíti a 12 ezer forintot egy tagra eső jövedelem Síké Ágoston tsz-elnök beszámolóját tartja. Tegnap a csányi egyesített termelőszövetkezet megtartot­ta zárszámadó közgyűlését és ezzel a hatvani járás területén befejeződtek a zárszámadó közgyűlések, lezárult egy idő­szak, amelyben számot adtak a járás termelőszövetkezetei 1964 végzett munkájáról. A hatvani járásban sem volt könnyű az elmúlt esztendő, a szokatlanul késői tavaszodás, majd a csa­padékmentes május erősen le­csökkentette a terméskilátáso­kat, s mindezek nyomán ke­nyér- és takarmánygabonából, de szálas takarmányból is je­lentős volt a kiesés, ami ter­mészetesen megmutatkozott a termelőszövetkezetek jövedel­mében is. Mégis, ha azt vizsgáljuk, fej­lődtek-e vagy sem a termelő- szövetkezetek az elmúlt eszten­dőben, meg kell állapítani, hogy a közös vagyon, a belső rend és fegyelem, a vezetés te­kintetében további örvendetes fejlődést hozott 1964. Ha nem így történt volna, ha nem dol­goztak volna megfelelően a szövetkezeti tagok, ha nem vált volna be mindama részese­dési módszer, amelyet alkal­maztak, lényegesen alacso­nyabb szinten zártak volna a termelőszövetkezetek. Ha 1963-at száznak vesszük* akkor a halmozott termelési ér­ték 1964-re 105.5 százalékra, a közös vagyon 120,8 százalékraj míg a tiszta vagyon értéke 115,2 százalékra emelkedett. Járási szinten az egy tagra eső tiszta jövedelem, bár vala­melyest csökkent az elmúlt év­hez képest, mégis meghaladta all ezer forintot és megközelí­tette a '12 ezret. Ami elgondol­kodtató és amelyen jelentősen kell javítani az idei esztendő­ben, az nem más, mint a szö­vetkezetek költségei, amelyek ugyancsak 63-at figyelembe vé­ve több mint 10 százalékkal magasabbak. Rövid idő múlva újabb köz­gyűlésekre kerül sor a hatvani járásban is, amelyen az idei tervet, a művelődési módszere­ket. általában a termelőszövet­kezetek további fejlődésének konkrét feladatait vitatják; majd meg. Nyilvánvaló, ezeken a tervtárgyaló közgyűléseken nem feledkeznek meg sem a tagok, sem a vezetőségek 1964, tanulságos számadatairól. (0V..6) A negyedik számadáson részt vett Bíró József, a me­gyei pártbizottság első titkára is, aki nagy elismeréssel szólt a domonkosiak sikeréről. utolsó majd fél évtizedben történt a Bükk lábán áL Miként földjeik szegények voltak, úgy a falu nagy-nagy szorgalmával sem tudta a ko­rábbi években kivívni a gazdag község elnevezést és a szom­szédbeli „nemesi falvak” mel­lett megmaradt szinte a régi „jobbágy-falunak”. Négy számadást készítettek már közösen a széntdomonko- siak, s az elsőnél, a kezdet­ben három tehenet. 40 lovat, a hozzá való szekerekkel együtt egy apró, 100 éves, félig föld­be süppedt házikót „központ­nak”. néhány száz holdnyi kies földet és egy istállók nél­küli tanyát mondhattak magu­kénak. Ez volt a kezdet __s az­ót a — nem túlzás ez a domon­kosiak szorgalmát és eredmé­nyeit tekintve — valósággal csodát művelt az egykori job­bágyfalu. messze maga mögött hagyva a környékben „nemes­falvak” gazdálkodási eredmé­nyét. Szépen hímzett zászlójuk alatt, amely aranyszínű rojt­jai között, őrzi a tsz alakulá­sának dátumát, most negyed­szer ültek le a falu kultúra L- honában számadást készíteni a közösen dolgozott évről, a gaz­dagodásról, a falu előbbreju- tásárói. Ünneplőben ültek az emberek, s komoly méltósággal hallgatták elnöküknek, Si fee Ágostonnak a beszámolóját. Érdemes idézni e negyedik számadást. — Higgyek el, emberek — mondotta az elnök —, nagyon jó érzés arról adni számot maguknak, hogy a 35 forintos munkaegység mellett és hogy 94 ezret még prémiumként is oszthattunk, a szövetkezet minden tagjának 17 ezer fo­rintja marad a közösben is. Ennyi vagyon jut most már mindenkire, aki szövetkezetünk tagja. Az emberek tapsoltak. Év közben pedig úgy dol­goztak. hogy elnökük ilyen jó érzésekről beszélhessen velük. tenyésztés jövedelmezőbb lett a vártnál, s a gyenge minősé­gű hegyvidéki legéiőn a nyá­ron már 80 szarvasmarha, ezer juh, és 200 sertés legelt, növekedett, s amikor a juhok nem szorultak hodályra, 4000 csirkét is felneveltek abban. A k "/gyűlést követő emel- keeelt hangulatú estén is sok szó esett a hogyanról, arról, miként jutottak négy év alatt a jól gazdálkodó szövetkezetek sorába, hogyan tudták a sem­mivel egyenlő kezdeti közös vagyont feltornászni majdnem hárommillióra, s megcáfolva a hegyvidéki gazdálkodással kapcsolatos pesszimista néze­teket, miként érték el az egyik termelési rekordot a másik után? — Dolgoztunk — mondják erre a domonkosiak, s a szor­galom valóban nagy szerepet játszott az eredmények eléré­sében. De azt sem hallgatják el, hogy ez a föld nem vélet­len, hogy most hozza rekord- terméseit, amikor az egyéni küszködések után közösen, gépek, növényvédőszerek al­kalmazásával művelik a ha­tárt. Az ő eredményeikben benne van a pótervásári jár ős­höz ós gazdaságainak fejlődési „titka” is és nem kis része van a domonkosiaknak abban, hogy ez a járás már nem be­teges ,púp” a megye mezőgaz­daságának hátán, hanem elő­remutató példák tucatjaival. S egyre-másra keresik az újabb lehetőségeket a bizonyí­tásra, hogy hegyvidéken is le­het eredményesen gazdálkod­ni, tisztességes jövedelmet biz­tosítani. Sokat várnak 800 holdnyi erdejük művelésétől, a vetőmagtermesztéstől, amely- lyel most ismerkednek, a mel­léküzemágak kifejlesztésétől — amelyekkel eddig nem sokat gondoltak, De mindezek ellenére sem állítják, hogy csupa ünnep az élet. hogy a hibák messze el­kerülik szövetkezetük háza tá­ját. özvegy Varga Fer?".cnéés más felszólalók is szóvá tet­ték, miben kell előbbre jutni az idén, hogy ne forduljon elő a fogatosok önkényeskedése, a juhászok hanyagsága, akik megetették azt a lucernát, amelyet lekaszálhattak volna. Szeretnék végre tisztába tenni a normák ügyét is, hogy ne érezzék becsapottnak ma­gukat némely munkánál.-------­En nek jegyében zajlott a do­monkosiak negyedik számadá­sa, amely után nagy buzgalom­mal láttak hozzá az ötödik számadás megalapozásához, s már most ráki ólt össze ötletei­ket, hogy a rövidesen sorra kerülő tervtárgyaló közgyűlé­sen úgy dönthessenek, hogy az a döntés kulcs lehessen a to­vábbi gazdaság'' sikerek titkai­nak felnyitásához. Kovács Endre Ä harmadik főiskolai orgonahangversenyről A TIT EGRI szervezetének és az Egri Városi Tanács mű­velődésügyi osztályának támo­gatásával harmadí zben rende­zi meg az Egri Tanárképző Fő­iskola ebben az évadban or­gonahangversenyét. Ez alka­lommal Rezessy László, a fő­iskola tanszékvezető tanára és Cseh Béla adjunktus adtak mű­sort. Ennek a hangversenynek is témája maradt a Bach-msuzsika, az őt megelőző kor, kortársak néhány szerzeménye, de — a sorozat programszerű építke­zése miatt is — hallhattuk C. Franck néhány szerzeményét és Liszt Változatai-t Bach XII. Kantátájának Basso Continuo- jára. A hallgatóságnak az orgona­irodalom, különösen annak a profán része kissé távoli terü­letnek tűnik. Ez a hangverseny elsősorban a lírai elemeket hangsúlyozta. Buxtehude preludium és fú­gája, valamint koráleüőjátéka (Mily szépen ragyog a hajnal­AXÉpymG 1965. február 12., péntek Füstöl a kémény, porol a mész, nyüzsög a munka a tele­pen; újra dolgozik a gyár, a Bélkő aljára néhány hete visa- szatértek megint a termelő hét­köznapok. Űj esztendő új fel­adataival birkóznak az üzemek. Igaz, még csak „félgőzzel” vagy csak alig többel: imitt-amott tart még a szezonkezdő nagy­karbantartás, állnak a gépek, hatalmas berendezéseken ja­vítják a hibákat, öreg gyárat fiatalítanak a szorgalmas mun­káskezek. A mészégetőnél hat emelet magasságban .torpan meg a személyfelvonó, ott, ahol már az utolsó kemen­ce téglafalát rakják elipszisbe Kartács Andrásék.., Izzó kokszkosár fűti az aknát, s vagy féltucatnyi ember igyekezete melegíti. Három kupacból, há­romféle téglából épül a vastag fal, harminc-negyven centimé­tert hosszabbodik, nő egyre, kapaszkodik feljebb műszakon­ként Meddig? — Fel a tetejéig, a 9. emele­tig. Szerencsénkre jó időt kap­tunk — meséli a brigádvezető — a hidegre aligha volt okunk eddig panaszkodni. Tudtunk haladni, mert anyag is volt mindig. A másik hárommal már végeztünk, egytől egyig határidő előtt befejeztük. így kellett mindenképp történnie, hiszen a gyűlésen így határoz­tunk decemberben! Mindenki megértette a munka sürgőssé­gét, mind azon volt, hogy állja a szavát! Három műszakban ment. a nagyjavítás — ha kellett vasár­nap is —, három brigád szak­emberei és segédmunkásai bir­kóztak a nem minden napos Fiatalítják a gyárat... Karbantartók között a Bélapátfalvi Cement- és Mészműben feladatokkal, nyelték a bontás­nál szálló sűrű, nehéz port, emelgették a helyükre a 6—12 kilós téglákat. S közben rész­leges javítást kellett végezni a klinker-kemencéken is... Szó­val, volt mit a tejbe apríta­nunk! — gondol vissza emlé­kektől is megizzadó homlokát törölgetve a brigádvezető... Kísérőm, Szabó Lajos tmk- vezető sűrűn bólogat az elhang­zó szavakra, s míg az öreg épü­let félé haladva lefelé bakta­tunk a lépcsősoron, elégedetten számol be az idei karbantartá­sok tempós üteméről, a bél­apátfalvi gyár dolgozóinak lel­kiismeretes, jó munkájáról. — Soha nem volt ekkora iram, mint az idén — bizonygatja — s ami még inkább fokozza értékét: jól gazdálkodtak az idővel is, a rendelkezésre álló túlórakeretet nem lépték túl! A klinker-kemencék közül Is a negyediket javítják már, a többi három dolgozik: egyenle­tes lassúsággal forognák a fél­száz méteres acélkolosszusok, gyomrukban félelmetesen zúg, lobog a vakítóan égő szénpor. Ez a negyedik talán a legfia­talabb valamennyiök között — mégis öreg jószág az is, van ta­lán már 25 éves — alaposan megrokkant, sok gondot, nagy munkát hozott a gyógyítása”. Cserélni kellett rajta a kemen­cefejet, leszerelni a 26 mázsá- nyi futógyűrűt, csapágyat ön­teni, hegeszteni, — s egyenesí­teni majd a meggörbült kö­penyt!... Kormos Béláék ré­gien végeztek már ilyen mun­kát. legutóbb valamikor az 50- es években. No, de sebaj — hajtogatják — megbirkóznak ezzel is, akárcsak a másik há­rommal! S mint amazokat, ezt is befejezik határidőre, vagy ta­lán korábban! A nyersoldali brigád „haj­tott” talán a legjobban. Ne­kik ugyanis a legkevesebb idő állt rendelkezésükre: csupán „a hidegállás”. Január 11-re kellett befejezniük a munkát. — Nem volt könnyű dolog! — meséli Fridel István. — Ha­tunk közül kettő megbetege­dett, négy embernek kellett állnia a sarat! Szerencsére még idejében, év közben felmértük az elvégzendő feladatokat, s szinte csaknem valamennyi esztergamunkát elvégeztük. A szükséges anyag, alkatrész nagyrészt rendelkezésünkre állt, nem sokat kellett hát lótnunk-íutnunk utána, hely­ben volt csaknem minden .,. A brigádot négy részre osz­tottuk, mindegyikbe egy-egy szakmunkás került és a segéd­erővel ki-ki nekilátott az el­végzendőnek. Kijavítottuk a malmokat, a szállító berende­zéseket. a kőelevátort, a kala­páosostörőt. Reggel hattól a műszak végéig ment a munka megállás nélkül! Sarkallt az adott szó. szocialista brigádunk becsülete, s mindannyiunk kö­zös érdeke: a kenyeret adó gyár mielőbbi megindítása. A színoldalon Poczik Imrééit is kitettek magukért! — Különösein sokat vesződ­tünk a 2-es loesche-malommal — meséli a brigádvezető. — A törött lapátkoszorú cseréjére nem volt lehetőségünk, hiány­zott a tartalékalkatrész. Egy régi rosszból kellett hát „bar­kácsolnunk” egv használható ideiglenesét, amely bírja addig, amíg az új megérkezik... A határidőre befejeztük ezt is. az 1-est oedig egy nappal koráb­ban! És gyorsabban ment vol­na a kazánházi rostélycsere is. ha az egri öntöde korábban szállítja a szükséges alkat­részt ... Persze, nem okoljuk érte az egri üzemet, örülünk, hogy elvállalta s elvégezte a számára idegen munkát. „Félgőzzel” dolgozik a bélapátfalvi gyár — egyik-másik helyen már utolsóikat koppannak a kalapá­csok, utolsót lobban a hegesztő­pisztoly lángja... s ahol még dandárja van a nagy karban­tartási munkának, március vé­géig ott is befejezik. Legalábbis így kérik a ter­vek, így követelik az idei év nagy termelési feladatai. S megnyugtató, hogy a gyár munkásai is így akarják. És minden bizonnyal sikerül is időben, a minőségi befejezés — ha a kooperáló vállalatok sem akadályozzák, gáncsolják a nagy igyekezetei. Gyón! Gyula csillag!), Händel alkotásai, Franck-nek a L’organiste-ből válogatott darabjai (Andantino és Sortie F-dúr) és Liszt köny- nyed, elegáns, élmélyülő, szen­vedélyességében is tiszta medi­tációi az örök embert mutat­ják: az érzéseivel küzködő, m szenvedély nagy szándékát is­merő, a pillanatok és az étet boldogságára vágyó, a szenved déseket is ismerő embert. A mai életérzés, életfelfogás kü­lönbözik a XVIII. és XIX. szá­zad emberének lelkivilágától; az orgona is visszafogott érzés és fenségesség művészi élményét kelti bennünk. Rezessy László orgonajátéka mégis az emberi hangokat szólaltatta meg aa orgonán. A meditáció, a líra eimerengés nem téved nála transzcendens értelmezése alá, megeleveníti Bach, Händel és Liszt érzéseit, gondolatait. CSEH BÉLA tenorja nem is­meretlen a főiskola közönségé­nek. Az elmúlt évadban hab lőttük öt operaáriákat énekel­ni. Most azonban — úgy vél­jük — a dalok világában ha­zatalált, „önkörén belül” van. Ezeket a kisebb kompozíciókat, lírai vallomásokat nagy tárgy- szeretettel fogalmazza meg és ügy adja élő, hogy az előadás­ban tudatosan számít sajáft egyéniségére is: az átélés me­lege, a tudatos formálás biz­tonsága és a miniatűr-remekek helyes értelmezése élményt adott Grieg két dalában, Bala­kirev, Kjui ismeretlenebb szer­zeményeiben és a romantikus Schumann, valamint Debussy egy-egy alkotásában. Az első két dal előadásénál még érez­hető volt az énekes tartózkodó magatartása (vagy a közönség­ben, vagy önmagában kételke­dett). maid meg 'em állt a rá- p-zcssy László egyik e lves, Ady Endre versére írt dalát énekelte él. Ary Tibor látta el a zongw ra&feéretet. Feladatát komo­lyan veszi, lelkiismeretes és szerénységében is észrevehe­tő ízléssel segíti az énekest si­kerében. Kiváncsiak lennénk önálló bemutatkozására. A műsort Kelemen Imre is­mertette. Az eddigieknél jóval szűkszavúbban, hangulatilag indiszpanáltan. A szerzők be­mutatásához, vagy a hangver­seny hangulatának kialakítá­sához nem elég, ha néhány száraz adatot (hány alkotás maradt a szerző után, kitől ho­vá indul egy-egy irányzat, stb.) felsorolunk. A közönség azt igényli, hogy a zenetörténész segítse megteremteni a légkört, hogy abban a művek hatása fokozódjék vagy egyáltalán megalapozódjék. EZT ~ A „KISMUNKÄT” az előző hangversenyeken nagy lelkesedéssel és vitathatatlan hozzáértéssel végezte Kelemen Imre. A közönség elé lépő em­ber nem lehet indiszponált. Há ( az, nem p. közönség a hibás. (farkart

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom