Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

A Siller fiúk

s^mspBjs&s1965. február 7., vasárnap

Istvánt. Telt arcú, földerős.

— El tudja mondani a háborút?

— Azt nem lehet... —

mondja csendesen. — A háborúhoz nem találtak ki elég szót... Én kocsis voltam és árkász. Négy hónapig csak keserű kávét kaptunk, és mellé a S3 deka komiszkenyéren négy-hat embernek kellett osztozkodni.

Akárcsak testvérei, ő is végigjárta a hadifogoly-táborokat, így jutott el még Sztálingrádba is. A Gorki körzetében levő 165-ös lágerben, negyvenöt társával együtt Sziklai Sándort, Berzeviczy Gizellát hallgatta az antifasiszta iskolán. Ügy tervezték, hogy a Kárpátok vonalának támad a szovjet íront és Siller István ott volt az önkéntesek között, hogy azok ellen emeljen fegyvert, akik őt háborúba hajtották. Aztán fordult a helyzet, Románia irányában hasogatták fel a német állásokat. Mikor Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, vasúti szerelvényeken hazautaztak ők is. A kormány Pestre költözésével a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériumot őrizte.

Előléptették szakaszvezető- hek, s 45 júniusában leszerelhetett volna. Siller István azonban nem vált meg fegyverétől. tartotta magát a fogadalmához, amit kezeírásával is megerősített: „amíg rend nem lesz Magyarországon, harcolni fogokr

— Szögedébe helyeztek, tizennyolcad,magammal, átszervezni a hadsereget. Mikor a parancsnok, egy Palotás nevű százados leszerelő papírral próbált eltávolítani bennünket a laktanyából, mi kommunisták, Pestre jöttünk és jelentést tettünk.

Szeged után a mezőtúri állomás-parancsnoksághoz vezényelték. Rendet teremteni a várótermek környékén, mindenáron.

Vásárosnaményba mehetett volna, főhadnagyi -ranggal,- - —, rendőrparancsnoknak. Ezt az állást már nem foglalhatta el Siller István, mert felesége ágynak esett, megbetegedett, s hogy a családnak, két gyermekének betevő falatja, támasza legyen — hazajött, a falujába. Érdemeiért, mint volt partizán, földosztáskor 20 hold szántót és egy hold szőlőt kapott. ezt művelte.

Most már szövetkezeti parasztember Siller István is. Pontosabban, majdnem szövetkezeti paraszt Mert ott áll' a mezsgyén, két világ határán, de nem élőre tekint, hanem még mindje 1 vissza, mindig hátra. Mert kést dobtak a testébe. s a seb azóta sem gyógyult, azóta is sajog.

... Az ötvenes években azon a földön, amit a párt, a demokrácia' adott, engem ku- láknctk kiáltottak ki. Volt esztendő, hogy 10 000 forint volt a földadó, a beszolgáltatás pedig egy vágómarha és két hízó. Kj bírta volna? Beteg volt a feleségem, a gyermekem, orvosra is kevés volt. amit elő tudtam teremteni magam erejéből. Végrehajtók jöttek a házamhoz és lefoglalóztak, hiába kértem halasztást. 54-ben, amikor a gép alól kellett teljesíteni a beszolgáltatást, azzal jöttek hozzám, „te párttag vagy, tarts kisgyűléseket, hogy jobban menjen a beadás.” Miről. kérdeztem, arról, hogy az én fejem alól is elviszik a párnát? Nyolc naP múlva kizártak a pártból. És a nevem azóta nem szerepel a partizánok listáján sem..,

— És a szövetkezet?

— ... Tavaly már megvolt a jelentés, hogy a járásban nincs szárítatlan terület, s nekünk még ott feküdtek a keresztjeink a csinált út melletti földön. Valami vezető Pestről jövet észrevette és mit csináltak? Kirendelték a kom.

bájnokat, a szalmát vitték, ahogy tudták, de nagyobb részét beszállították a földbe. Eev hónapra való aljadzót. Ne fájjon az ember szíve, ilyen pocsékságért?!

— Előfordulhatott ilyesmi, de miért nem szóltak ellene?

— ... Szóltunk. Szóltunk a járási tanácsnak is nincs rendben a szövetkezet dolga, tisztújítás kell, mert akiben ők biznak. többet ártanak a szövetkezetnek, mint amennyit használni tudnak. Mi lett a válasz? Nem azokat váltották le, akikre a panasz szólt, hanem minket iöktek ki a vezetőségből. Kettőnket az öreg Hangácsival.

Neveket említ, akikkel barátságban volt. amikor még fegyverek ropogtak. Mikor önként vállalkozott harcra. Nemes Dezső beszélgetett vele: „Két családod van. Siller elvtárs, az életedet kockáztatod. Meggondoltad a harcot?” Nem kell azt meggondolni, amire szükség van — mondta Siller István. Ezekre az emlékekre, emberekre, a harcra még mindig érdemes visszagondolni. Legtartalmasabb napjai, legtartalmasabb ideje voltak ezek — életének.

A sorban a legkisebb [

a harmadik — Siller György. Ötvenéves, őszülő hajú férfi, a Megyei Katonai Kiegészítő Parancsnokságon százados. Akár a népmesékben, a valóságban is a legkisebb fiú végezte a legnagyobbat, vállalta a legnehezebbet — bátyja! előtt.

— 1944. augusztus 8-án értünk földet ejtőernyővel a kárpát-ukrajnai erdőségekben. Munkács környékén ... ötször vettem részt fegyveres akciókban. Egyszer egy német szerelvényt robbantottam. Az egységet Vszta Gyula vezette.

Hazatérte után Siller György az • államtól kapott földiét művelte. Benne volt a földosztó bizottságban is. Aztán újra fegyvert fogott Tiszti iskolát végzett Több mint 15 éve — hivatásos katona az egykori partizán.

★

Három ember, három sors.

Egyikből sem hiányzik a hátború, az önként vállalt harc holnapjainkért. S e sorokban ott van jelenkorunk tanulsága is.

Pataky Dezső

Sohase éljünk rosszabbul, mint most...

| Foglakozásuk és rang- > juh: munkások. Az iskolapadból kerültek a gépek mellé, mert... mert dolgozni kellett... Ott ismerkedtek meg s a „gyári házasság” után raktak fészket a lakótelepen, fönt a magasban, a sütétszürke nagy ház második emeletén. Hogyan élnek? Ezt kutattam vallomásaikban, életük történetében. S miért Horváth Jánost és családját kerestem fel? Véletlen volt. Találomra éppen hozzájuk nyitottam be a „rangos házak’ közül. Ami pedig hozzájuk vezetett: hogyan él egy fiatal munkáscsalád?

Itt születtem a faluban. Szüleim már idősek, betegek voltak. Édesanyámat ronccsá tette a háború, az a borzalmas látvány, almit a faluban látót: a front idején. Egymásra dőltek a halottak s bennük mindig a fiát látta, aki fogságban volt.

Nem bírta sokáig. Negyvenhétben meghalt. Három év után apám is követte. Hárman maradtunk árván. Testvéreim segítettek élni... Élni, mert az akkor nagyon nehéz volt.

Az általános iskolából egyenesen a gyárba mentem.

Dolgoztam, mert... mert közben felnőttem, nem kérhet tem senkitől segítséget.

Segédmunkás, „gépesnő” lettem. Jól éreztem magam, nem vágytam sehová. Barátokra, álmodozó, tervezgető barátokra találtam. Félreraktam a pénzt ruhára, stafírungra. Néha elmentem moziba, vagy a többiekkel a kultúrházba. Szerettem ide járni, itt mindenki fiatal volt.

A gyárban ismerkedtem meg férjemmel. A „gyári házasság” után előbb albérletben lak" tunk, majd megkaptuk ezt a házat Közben megszületett a kis Jancsika, és ezzel beteljesült az, amire valaha is vágytam.

Hogyan élünk? Ha egyszer

én is találkoznék a mesebéli aranyhallal, csak azt kérném tőle: sohasem éljünk rosszabbul, mint most. Van házunk, bútorunk, rádiónk, televíziónk. Jut könyvre, színházra, de azért betétkönyvünk is van. Hogy abból mi lesz? Talán egy kertes ház, vagy egy szép kocsi. Ezt még nem tudom.

Dolgozom most is, megszoktam a gyárat Csak hosszabb lenne egy nap, mert a „gépesnőnek” és háziasszonynak lenni sokszor kevés az idő.

A gabonaföldről kerültem a gyárba. Hűtlen lettem a paraszti élethez, amelyet szüleim élték. Nem volt nehéz, a szegénységről könnyen lemond az ember. A vécsi határ helyett a siroki gyárba vezetett az út, ahová 1954-ben kerültem, mint anyagátvevő. Otthonom lett a gyár, ahol még most is több időt töltök, mint a családommal. Sokat utazom, mert az anyagátvevőből közben az anyagellátás vezetője is lett. Azt mondták: az eddigi munkámért.

A pártba is ezért vettek feL Hazataláltam én is.

Szegények vagyunk, de jól élünk. S ez a fontos. Szegények, de nem a szó régi értelmében.

Szóvai nincs anyagi gondunk. Jut mindenre. Csak az idő kevés. Különösen a négy és fél éves fiamra jut kevés. Ha az óvodából hazajön, játszani szeretne velem. Tegnap is azt mondta: ő már nem fekszik a kis ágyába, feküdjek én. Beleis feküdtem. Ügy nevetett, hogy könnyei is elindultak.

Szeretem a tévét, különösen a filméket, meg a sporthíradót. Hiába, tíz évig én is fociztam a gyár csapatában. Jobbhátvéd voltam. Ha van időm, fotózgatok is. De csak úgy kedvtelésből,

★

Milyen kocával jöttél? Trabant? Apu isz vesz. Megígér- te. Elviszel kociznd? Majd én is elviszlek. Tudod mi leszek én? Dömperes, iskolásé, gyá- rosz a második emeleten. Apu is ott dolgoszik. Meddig ma* race itt? Maradj itt reggelig, Befekszely a kis ágyamba. Apa is befért... Juj, de jó lesz— kacagott Horváthék kisfia.

Foglalkozásuk, rangjuk [ címe: munkások. Az isker ; lapodból kerültek a gépek mellé. Ha találkozhatna- vak a mesebeli aranyhallal, csak azt kérnék tőle: sohasem éljenek rosszabbul, mint most...

Lejegyezte: Koós József

Tudomány — igényes olyasoknak

Az Akadémiai Kiadó gondozásában a közelmúltban több olyan érdekes könyvük jelent meg, amelyek az olvasók széles rétegeihez is szóinak. Az

... 0-^nJÍ^H

9 r

Most, hogy szűkebb hazámban mind magasabbra lobog a máglya, amelyen az ilalúriapo- kat égetik el árfa és jajra való tekintet nélkül, egyre győzi e- sebb hadat viselvén az allzohol ellen, nem mulaszthatom el, hogy korszakalkotó módszeremet nem tegyem közzé ac „igyál ma többet, mint félórával ezelőtt” mozgalom aktív hívei számára. Mert kedves szesztestvéreim, a borban, vagy a rumban lassan már ott tartunk, hogy a társadalom és az italboltok perifériájára szorultunk, lassan már le se csüggeszthetjük mellünkre ittas fejünket, mert a józanok társadalmának irigy megvetése kísér.

Megisszuk azt a nyomorult féldecit nyolc korsó sörrel, kicsit megdádázzuk az asszonyt, mert még mindig a kapitalizmusban él, s mindene a pénz csendben és finoman, belerugdosunk a gyerekekbe, hadd lássák, hogy nem vagyunk mi részegek, hiszen fél lábon is megállunk rúgás közben, s máris cikkeznek rólunk az újságban, mert a hekusok fontoskodnak emiatt a vacak kis házibuli miatt. Nem, ez így nem mehet tovább, ezt bárki beláthatja, aki csak keveset tesz is a magyar szocialista szeszipar termelésének világszínvonalra való emelése ügyében.

Nos, tehát, itt a javaslat, itt

a nagyszerű lehetőség, amelyet — esküszöm a minden antetil- ra — teljesen önzetlenül bocsátók közre, utóvégre csak az ökör és a szomjas ember iszik magában.

Mondjunk tósztot. Mondjuk, hogy „emelem poharam”... s emeljük, amíg bírjuk valakire, vagy valamire — fontos csak az, hogy emeljük. Részt vettem egy meghitt találkozón, ahol az umbuldai gyáregység veztői találkoztak a bürkundi társvállalattal... Nem ittak. Inni egyetlen kortyot sem! Csak tósztot mondtak és emelték

poharukat. Gyakran és még az asztal mellől is...

— Tegyük mi is ezt, tegyünk mi is így, valahogy így... — Hé, pincér, még két féldecit, és emelem poharaimat az én jó Jozefa nénémre, aki húsz eve halt meg és most ihat, ami van a Tejúton.„ Hé, pincnok, kóréi: még három féldecit és emelem poharaimat az én drága jó feleségemre, aM éjt napot téve vár otthon és egyetlen találkozásunk után sem ment el látlelet venni... Hé, pintyőke! Egy decit, lehet hígítva is egy másik féldecivel, mert emelem magam meg a poharaimat a pincérre és egyáltalán az egész világra, amely csupa virág, mini a rózsám... részeg vagyok, mint a csap ... Emelem -[joharam a csapra, meg slagra. .. meg mindenre.

Nos tehát, így tósztra fel, emeld a poharat, mert aki tósztot mond, az éltet valakit, vagy valamit, márpedig éltetni a legnemesebb dolog a világon. S ki merészel a mi világunkban nemes tettet elítélni. Nahát... Erre is emeljük poharunkat, mert míg el nem felejtem, ez olcsóbb is... A cósztot az állam fizeti, mi isz- szuk és őket éltetjük... Mß den- ki jól jár a kutyafáját neki... Erre is emeljük a poharunkat, a számlát a főkönyvelőségre kérjük}

(egri)

irodalom minden igaz barátja

bizonyára szívesen lapozgatja két nagy költőnknek, Petőfi Sándornak és Tompa Mihálynak a kortársakkal folytatott levelezését

Petőfi levelei, összes müveinek a hetedik kötetében jelent meg és közel hetven év óta az első ilyenfajta, tudományos igényű összeállítás.

Tompa, akárcsak Petőfi, többször is váltott levelet Arannyal, ce ezen túlmenőleg a műit század negyvenes éveitől a kiegyezésig, sok kiváló kortársával cserélte ki levelek útján a gondolatait. Az érdekes sorok mögött jellegzetesen rajzolódik Id a kor Magyarországa.

Tompa korától három évszázadnyira forgatja vissza az idő kerekét Bornemissza Péter Énekeskönyve, amelynek 276 dala nemcsak a kor vallásos Szellemének megfelelő vallásos énekeket őrzött meg, hanem szép számmal tartalmaz világi tárgyú költeményeket és verses históriákat a török megszállás idejéből.

Az Akadémiai Kiadó közelmúltban megjelent sokrétű munkásságából érdemes kiemelni Dömötör Tekla színes művét, amely a feudalizmus évszázadait felidézve mutatja be a magyarországi ünnepi szokásokat. Újszerű tudományos eredményei a nemzetközi néprajzkutatás szempontjából is jelentősek.

Hasonlóan nemzetközi elismerésre tar: hat számot H. Zemplén Jolán újabb műve, amely a magyarországi fizika- ok'otás történetét írja le a XVIII. században. É korszak tudomány történeti szempontból rendkívül jelentős, mert alapjában ekkor vált el a fizika a természettudomány több ágával együtt a filozófiától.

A Pünkösd-hegy j

az ablakoskövek, s az olaj falujában Cicer „sógorral” baktatunk. Azon az úton, amelyen huszonhárom évvel ezelőtt három férfi, három testvér is elindult háborúba, a kényszerű parancsra. Együtt vonultak a magyar kir. hadsereg honvédjeiként, egy ezredben feküdték a lövés zárko,. kát. félték a halált; egyszerre estek fogságba is — és külön- külön. úgy léptek az ország véráztatta, felszabadított földjére, mint szovjet partizánok.

A „könyökbehajlított” Táncsics utcán csak & harmadik házig megyek.

— A Solymosi én vagyok... azelőtt úgy hívtak: Siller.

Középmagas, öles termetű férfi szinte eltakarja a keskeny ajtónyitást, ahogy a küszöbre lép. Csizmában, füles, nyúlszőrsapkával a fején. Ö a legidősebb Siller ,,fiú”: József, 58 éves. Régen volt legalább, tizenölt éve, hogy nevet váltogatott, mert nem tetszett neki az osztrákos, a „boros”, sa apjától örökbe kapott. Hogy jégen nem Siller, azért, még nem veti meg a hegy i rizlinget Kínál is mindjárt, a kőműves szomszéddal együtt.

— Előbb kóstoljon már...

Nehéz szavakat mond. Bevonulás 1942-ben, aztán a háborúból mindjárt a legkegyel- lenebb ízelítő — a frort- A Don-kanyar, ahol a magyalokból egész hadsereg veszett el, hullt a halálba.

, Siller-Solyimosi József, volt magyar kir. utász, az egész kényszerű kalandot, az esztelen véráldozást ép bőrrel vészelte át Akkor érte már sebesülés. amikor önként vállalta, hogy megvív a halál mellén — a fasisztákkal.

— A .Rowio melletti Oboro- -vób&ff-robbantási - gyakorlatot

rendeztünk. A gyakorlati bizonyítás fóf sikerült, dé rrtég véget sem ért az egész, én már a kórházi ágyon feküdtem. Túlságosan közel maradtam a robbantó gyutacshoz.

Bal lába szárán. 20, a combiján 30 centis ínszakadás keletkezett, Nem sokáig feküdt kórházban. hamar talpra állt De már nem volt a régi. Kérte beosztását a harci osztagokba.

— Nem lehet, tóváris.. vi- ; győzni kell az ilyen lábra!

Egymás után emelkedtek magasba a partizánokat szállító repülőgépek, s ő egyszer sem lehetett az ejtőernyősök között

A koalíciós kormány megalakításának már tanúja lehe- tett magyar földön. 1845. májusában a kommunista párt tagja lett. Utána fél esztendeig viselt még katonai uniformist; leszerelt s hazatért falujába. Lányához, fiához, akiket apró gyerekként hagyott el, hogy háborúba vitték.

— ... Voltain mezőgazdasági osztályvezető a füzesabonyi járási pártbizottságon, igazga* tó a Kertimagnál...

■ Aztán visszakanyarodott életútja — a földhöz. Belépett a termelőszövetkezetbe, s ’ több mint egy éve őt válasz- -tották vezetőjükül a demjéni kommunisták.

— Kár, hogy rokonlátogatni ment moszkvai menyemmel, Verpelétre, a fiam. Moszkvában esküdött, ott tanul ve. gyészmémöknek. Mikor aztán látogatóba hazajöttek, mi is csaptunk itthon egy kis jó lagzit...

I °”Ä

Yakolatú épület. Valamikor az érseki birtok számadó tisztje lakott itt, jó néhány esztendeje a .,kúria”-szeru épület a szövetkezeté. Tornácos folyosóról nyílik az ajtó egy tágas, barátságos meleget árasztó helyiségbe. Hosszú asztalok mellett férfiak, asszonyok rozsdaszín dohányleveleket csomóznak. Itt találom a középső Siller fiút, az 55 esztendős