Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
PANDORA SZELENCÉJE ésa dél-vietnami perc-diktátorok „Az emberiségnek okosabbnak kell lennie Epimetei asznál, aki felnyitotta Pandora szelencéjét, de elzárni már nem tudta... Einstein A németek az első világháborúban a reimsi gótikus katedrális, áss arrasi városháza és Ypres középkori piacterének lerombolása után az bizonygatták, hogy ártatlanok a vandalizmus bűnében. Az amerikaiak is bizonygatják a koreai háború óla mindig és mindenütt, ahol a háborús bűncselekmények mögött ők a biztatók, az értelmi szerzők, vagy ahol nyíltan is porondra lépnek, mint tettesek. A franciák kiiakarodása óta, Dien Bien Phu, a katasztrofális vereség óta amerikaiak uralják a dél-vietnami porondot. Jelenlétük eleinte a vásári képmutogató szerepéig terjedt, a háttérből, kulisszák mögül mozgatták, irányították „felmelegített” ügynöküket, Diemet, tanácsaikkal ők szabták meg a dél-vietnami politika koordinátáit. Mikor bábjukat örökre hidegre kellett tenni, előléptek a kulisszák mögül, s egy intésre hazafiak lógtak az akasztófákon, sortűz dörrent a börtönudvarok négyszögében, városok utcáin, falvakat drótoztak körül, szabad táncát járta a téboly. Magyarázatért Amerika sosem ment a britekhez. Most sem. „Minden, ami Dél-Vietnamban történik, a kommunisták miatt történik!” A magyarázat nem új és nem is meglepő- A kérdés csak az, ki, vagy kik kívánják ezt a „történést”, az amerikai „védelmet”? Dél-Vletnam népe nem kívánja. Ezért válhatott erőddé a dzsungel minden bokra, s ezért nem érezheti magát biztonságban immár egyetlen „csendes” amerikai sem azon a földön, amelyre ők szabadították a nyomort, az erőszakot, a szenvedést és a vért. Amerika most „bosszús” óriás. Dollárok millióit áldozta eddig is a dél-vietnami politika életben tartására, fegyverek arzenálját halmozta fel, katonák ármádiáját szállította ide levegőben és vízen — s mégis szinte minden nap látványos vereséggel kell szembenézniük. És hogy jön az ki, hogy a nyugati világ ura, a nukleáris gólem csak úgy egyszerűen hagyja magát nevetségessé tenni! Hát nem!!! És hétszeres halál vár minden elfogott partizánra, halál minden hazafira, aki nem óhajtja, hogy megvédjék a bolsevista fertőzéstől. Mindez azonban — Amerika szövetségesei szerint is — gyenge törlesztgetés volt az okozott bosszúságokért, a kudarcokért. Ezért kaptak felszálló parancsot néhány napja amerikai fcombá- zógépek, ezért robbantak gyilkos bombák békés észak-vietnami területeken. Vitalij Zakrutkin, szovjet író jegyezte fel a második világháború utolsó napjaiban, az Odera-3íkság egyik frontszakaszán az alábbi történetet... A szembenálló náci és szovjet alakulatokat csak egy hosszan elnyúló, alacsony gát választotta el egymástól. Éjszakánként ezen a gáton koncentrációs táborból szökött emberek próbáltak eljutni a szovjet állásokig, s mind ott lelték halálukat a rájuk zúdított náci akna- és gránáttűzben. A szovjet csapatok a gát felrobbantására készültek s már el is helyezték a robbanóanyagokat, amikor egyszerre jött a parancs: „Várni! Tüzet beszüntetni! A gáton egy gyermek van...” S a gáton mezítláb, kis fehér ingben tipegett a gyermek a holttestek között. Csend volt a németeknél is. Mintha a közeli vég előérzete, az elkerülhetetlen vereség tudata, az otthon hagyott gyermekek utáni vágy, vagy az emberiesség, a sajnálat holmi maradványa —•, amely a vérszomjas vadállatban is megvan kölykei iránt — parancsolta volna nekik, hogy ne húzzák meg a fegyverek ravaszát. A fehérin™ ges kisgyerek bizonytalanul lépegetett és a halál meghátrált előtte. A lövészárkokban mozdulatlanul, némán álltak a szótlan katonák „„ A békés észak-vietnami falvak fölé repült amerikai bombázópilótákból már a nácikban meglevő emberiesség és sajnálat maradványa is hiányzott. A görög mitológia minden baj és betegség magyarázatára őriz egy történetet... Héphaisz- tosz, a sánta kovácsisten női lényt formált magának vasból — Pandorát. Pandora, a kiváncsi női lény, felnyitotta annak a szelencének a fedelét, amelybe Zeusz főisten a bajokat rejtette s azok szétrepültek a földön. Az amerikaiak Pandora-szelencéjéből is mérhetetlen szenvedés, nyomor, betegset áradt szét Dél-Vietnam földjén. S a szelencéből előkúsztak az ázalag perc-diktátorok is akik egymással verekednek a vezető pozíciói koncokért. A hidegen mérlegelők is veszélyt látnak az amerikaiak tetteiben. És nem lehet veszélytelennek nevezni azt a játékot, amelyet a perc-diktátorok űznek, hogy amerikai biztatásra kiterjesszék a háborút a Vietnami Demokratikus Köztársaságra is. E szándék megvalósításának következményei végzetesek lehetnek. Ám a józan ész számára sosem késő, a józan erő visszavetheti a szelence mélyére a háború kalandorait, az élet kalmárait s örökre fejükre zárhatja a fedelet. í -K, Sbb §1 - § Vs.-' A ’ y sV ■ m itsál Aasaeuyok a dzsungelben, » felszabadít« iUMtber«« «ureuntitaiatiao. A dél-vietnami partizánok ideiglenes fahídou kelnek át a dzsungel egyik folyóján. ÉsBfl „Aknavető lecke” a dzsungelben. A tanulók: dél-vietnami partizánok. A fegyver: természetesen amerikai. (Képeink a L, Hnmanité Di manche-ból valók.) „A béke vérontás nélküli politika, a háború pedig a vérontás politikája” — így vélekednek politikai bölcselők az amerikaiak délvietnami cselekedeteit kommentálva. Közelebb jár a valósághoz egy másik vélemény, amely n dél-vietnami háborút véres kártyapartinak, érés pókerjátéknak nevezi. Akár a kártya gurás lapjai váltják egymást, olyan sűrűn áltogatják egymást a szennyes politika nyertben a még szennyesebb katona figurák, Cili-személyiségek. Az ember már képtelen a helyzet áttekintésére, már le sem írhatja egy- ■gy név után a rangot, a tisztséget, mert alig űnik fel egy új név az új tisztségben, már vissza is süllyed a kavargó marakodásba. A régi görögök egy törvényt követtek a komédiák és tragédiák cselekményének lebo nyomásában — az idő és tér egységének tételét. Az idő és tér egységének jegyében hajtják végre, amerikai fennhatóság alatt, a délvietnami változásokat is a sűrűn színre lépő kalandorok. A nap minden 24 órájára eíiíc valamilyen változás, s a helyszín az mindig ugyanaz. Egy dologgal nem számolnak, hegy az idő és tér egységében bonyolódó tragédiák is komédiák is véget kell ír jenek zgys zer. S ezt a veget nemcsak a dél-vietnami partizánhazafiak sürgetik, de sürgeti a józan megoldást kereső békés emberiség. S ha a dél-vietnami helyzet állandóan változik is, ha a politikai vezetők székében újabb és újabb kalandorok váltják egymást, egy mindvégig állandó marad — „az amerikaiak Dél-Vietnamban csak szomorú interpretációk között válogathatnak-."
