Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

Vastag jeget eresztett a tél Horton ,a faluszéli kis tavon. Szorgot munkások vágják nyári tárolásra a jeget.

(Foto: Szabó Lajos)

«5P

Jlé

A

minap egy aforizmának is beillő anekdotát hozott elém a járás-kelés. A népi-nemzeti egység fogálmán még meglevő ellentmondásait magyarázta szarkasztikus gúnnyal, valahogy így:

— Mindketten . megünnepeljük augusztus 20-át. Lám, itt az egység. Csakhogy én az alkotmány ünnepét, ő Szent István napját ünnepli ugyanezen a napon.

Sok mindent kifejez egy ilyen politikáról pattant vicc. Kifejezi többek között a „közös” ünneplés fogalmát, értelmét és célját is. de egyben azt is, hogy ennek a „közösnek” összetevői még nem mindenütt és nem mindenben haladnak ugyanazon a vágányon. Már egymás mellett, de még nem együtt, már közös szándékkal, de még nem egyazon akarattal. S ha értő, sőt megértő szemmel tekintünk végig életünkön, az eltelt években, az elkövetkezendő célokon, nem kell különösebb politikai tisztánlátás, hogy mindezt az „ünnepen” túl, az élet több más területén, — majdhogynem minden területén felfedezzük. Természetesen nem arról van már szó, pontosabban nem arról van ma már szó, hogy a két vágány ellentétes célokhoz, idegen állomásokhoz vezetne, mint inkább arról, hogy az egyik céltudatos sínfektetéssel többé-kevésbé egyenesen vezet a cél felé, míg a másiknak sínfektető szakemberei még a régi avult iskolát járván, meglehetős kitérőkkel, felesleges megállókkal építették vágányukat.

Nem ezekkel a „szakemberetekéi” állunk szemben és nem azokkal, akik Szent Istvánt ünnepük, hanem az elavult szellemi, ideológiai normákkal, hamis történetszemlélettel, nevetséges. de veszélyes teóriákkal, — egyszóval egy egész csomó szellemi, politikai kacattal, amelyet feltétlenül ki kell dobálnunk életünkből, mert bomlásuk beszennyezi körülöttünk a mind tisztább levegőt.

— Meg van elégedve a zárszámadással? — tettem fel Poroszlón a kérdést az egyik szövetkezeti tagnak.

— Meg... én meg. Csak... Hát érti. A magaméban más volt.

M

int kiderült a magáé még holdban is annyi volt, hogy termése legfeljebb a küszködéshez adott volna erőt. ha adott volna, mert kegyetlenül szikes földet mondhatott a magáénak.

Mi ez, ha nem a múlt górcső kapaszkodása, ebben a formában meg meghatóan, szinte lírai lágysággal, hogy az ember inkább jó szívvel megmosolyogI^XXXX\X>XNXXXXXXXXXXXXXX\XXX\XXXXXXXXXXXXXXXX\XAXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXVSXX\>XXXXXXX\\VvXX«XXXVNXWvXXXVvXX>XXXXXXXXXXXXXXXX^XXXN.XX\XVCAV^XXXXVXXXX''XXXXXN:

mór áruk termesztését.

— Olyan kellene nekünk, hlint a sasadi — mondják búcsúzóul és még hozzáteszik:

— Drága ez a hajtatóház. Csak arra jó, hogy február végén kezdjük benne a munkát, egész télen nem üzemeltethető. Abból a pénzből, amit erre áldoztunk. ha ideadják, háromszor annyi értéket tudtunk Volna kihozni.

GYÖMG YÜS HALÁSZON Strumf László szövetkezeti elnök kísér bennünket a falu szélén levő kertészetbe. A kihalt telepen néhány szerelőt lehet csupán látni, akik a telep távolabbi helyéről vezetik a villanyt a haj tatóllá zbu.

— A kapcsolót és a konnektort beszerelték, de villany nincs — mondja bosszúsan Kocsis László műhelyvezető. Az elnök azonban legyint: Ez lenne a legkevesebb baj.

S aztán sorolja tovább a bajokat, ahogy mutatja a kihalt, hideg, még nem üzemelő teledet.

— A kazán nem tudja befűteni a hajókat, többször tartottunk már próbafűtést, dé eredménytelenül. A falak omlanak, nem győzzük ^üveggel a tetőt. Az olöalszellőztetőt le kellett szerelni, mert minden fezell őztető három cserép helyét foglalja el és minden működik üvegnél van szellőztető. Ugyanakkor nem is szabad oldalt szellőztetni. Süllyed a hajtatóház. előkészítő helyisége és fel hajó is. A beton f el reped c- feett. a kazán az első befutástól végigrepedt. Befolyik a víz a kazánházba, húsz-negyven centiméteres víz borítja a villanymotort és minden pillanatban várják, hogy egyszer csali összedől ez a cifra, külsőleg szép épület és végképp odalesz a több mint hárommillió forint.

— És a kivitelező vállalat?

— NEHÉZ ESET! — válaszol

kok nyílásait gipsszel, gittel, trágyával tömték el, leszerelték és ledrótozták az oldal- szellőztetőket, de így is erősen fűteni kell, mert könnyen elillan a meleg az „üvegpalotá- bóL”

— Majd meglátjuk, mire képes ebben az évben? — bizakodnak a kertészek, hiszen a nemrég elvetett magvak és apGépkocsinkkal Tamabodra

tartunk, a híres Tamagyöngye Tsz. kertészetébe, ahol szintén elkövettek mindent a hírek szerint, hogy életet „leheljenek” a kihűlni akaró hajtatóházba. Kassa József tsz-elnök alá a kalauzunk, elmondja, hogy a kazánt 30 százalékos hőkihasználással tudják csak üzemeltetni. A hatalmas nyílásokat gittel

—, már kijöttek háromszor is, de nem végeztek komplett javítást. A szövetkezet brigádja loldoz/a-foidozza az épületet. Már több „tízezer forintot” fordítottunk a felújításra saját erőből, de így is mindig sok a javítanivaló.

— Miért vették át, ha nem volt üzemképes?

— Az átvétel úgy történt, hogy azt mondták: vagy átvesszük, vagy a banki hitel vész él. Kénytelenek voltunk átvenni. De már bánjuk... Télen gombát szerettünk volna benne termelni, de hát ebből se lett semmi. Ezer új ládát is rendeltünk, darabját több mint 10 forintért, de ezek is itt hevernek kihasználatlanul. Eredetileg 196? novemberében- kellett volna átadnia a Heves megyei Építőipari Vállalatnak, de erre csak 1S64. augusztusában került sor. A kiesés 500 ezer forint körül van.

Az atkári Xjj Élet Tsz-ben már működik a hajtatóház. Hosszú idő és -jó „protekció” folytán hosszabb határidő-eltolódással sikerült üzembe helyezni a hajtatót. Az abiaró palánták után valóban még kevés tapasztalatuk van ahhoz, hogy véleményt mondjanak.

A ZARÁNKI új élet

TSZ-BEN ismét megdöbbentő látvány fogad bennünket. A kertészet mint egy elhagyatott, agyongyötört csatatér tárul elénk. A hollandi ágyak egy része bedőlve, üresen ásít, de a hajtatóban is ijeszitő csend é3 üresség gondolkodtatja el az embert. Az üvegtáblák egy része összetört már. S ahogy Ferencz Béla főkönyvelő elmondja, 80 mázsa szénnel sem tudták befűteni átadás után a két hajót. A kazánházban ajtót ablakot nyitottak már, a fűtők ingre vetkőztek, de öt méterrel arrébb, ahol a melegre lett volna szükség, aüg lehetett érezni, hogy fűtenek, A falak repedeznék és csak a szél használja átjárónak ezt a drága pénzen készült épületet

— 400 ezer forint a legkevesebb, amit vesztettünk ez ideig — mondja szomorkásán.

— Még az a szerencse, hogy idejében hozzáfogtunk a régi- módú melegágyak készítéséhez és így lesz palántánk.

szigetelték el, de így is nehezen tudják a palántanevelést folytatni. Egyébként 1963 november 1-én át kellett volna adnia az építőiparnak, aztán 1964. február 28-án, de csak 1964. május 10-re készült el. Ez ideig 500 ezer forint kiesést okozott a hajtatóház a termelő- szövetkezetnek.

— Csak a kényszer visz rá bennünket, hogy ezzel is foglalkozzunk — bizonygatja az elnök. — Nem éri meg a befektetést. Ha arra gondolok, hogy tíz év alatt a befektetésnek meg kellene térülnie, bizony elszomorodom. Aligha lesz abból valami.

No és a hollandi ágy?! Hideg.

40 centiméteres trágyatalp ellenére, főleg a betonfal mellett. Azt tapasztaltuk, hogy a betonfaltól 10 centiméterre is lassan nevelkednek a palánták, mert fáznak. Pedig mi mindent elkövettünk, hogy eredményesen kertészkedjünk.

ÍGY PANASZKODIK az elnök és sokáig hallgatjuk jogos sérelmeit. De sokáig hallgattuk a többiét is. Sajnos, Hatvanban, Gyöngyöshalászon, Atkáron, Zárónkon, Tamabodon, Erdőja, mintsem mogorván rendre- utasítja. De hol van már ott a líraiság, hol érezhet az ember jószívű megértést ott, ahol — például az Állami Építőipari Vállalatnál — egyetlen év alatt három és fél ezer igazolatlan mulasztás történt?! Melyik költő —.ha igazán költő!

— ringatná magát lírai ihletbe, hallván, hogy százezrek mennek veszendőbe pazarlas, újabb százezrek felületesség, s újabb százezrek egyszerűen hozzá nem értés miatt?

A lógósok és a pazarlók, a kényelmesek cg a felületesek

— legyenek vezetők vagy beosztottait — zömükben a világért sem akarnak rosszat sem a népnek, sem a szociaüsia jövőnek. Ha megkérdeznék tőlük, java részük álmukból felkeltve is elfújnák, mi is a szocialista munkaerkölcs. a társadalmi öntudat, a közgazdasági megítélés és szemlélet. Sőt! Maguk hoznának példákat természetesen mélyen elítélve e példák szereplőit, hogyan és milyen rosszul, s főleg kik sáfárkodnak a nép vagyonával. Ki tagadná, hogy akad még tudatos ellenség, aki megfontoltan és lehetőségeihez . képest a maga posztján ártani akar és ártott is már rendszerünknek. De ezek számlájára írni meglevő hibáinkat, legyőzendő nehézségeinket csak egyedül, önmagunk félrevezetése lenne!

M

a már eredményeink büszke megteremtői és vállalói mi vagyunk, zömében mi, akik alkottunk — a hibák elkövetői is. Nem egyszerűen azért, mert a mondás úgy tartja, hogy aki dolgozik, az hibát is vét, mint sokkal inkább úgy, hogy aki felületesen. rosszul, önző módon dolgozik. kispolgár módjára gondolkodik, az feltétlenül hibát vét, s elsősorban a köz kárára.

Nem kevés volt azoknak a száma —' politikai életünk mindkét „oldalán” —, akik kézdörzsölő, vagy éppen „nem megmondtam” mosollyal nyugtázták a párt álláspontját, hogy az osztályharc fő területe most a gazdasági Karc. Gazdasági, amely természetszerűleg politikai küzdelem, mint ahogy a poHtikai harcot sem lehet öncélúan szemlélni, elválasztani a gazdasági tevékenységtől. De rögtön hozzá tehetj ült, hogy a párt politikájával szíwel-lé- lekkel egyetértők között is volt egy bizonyos értetlenség a „tra- dicionáüs osztályharc” ilyentén való értelmezésével. Igaz, a párt politikája, mint f ő területet jelölte meg a gazdasági munkát, amely semmiképpen sem jelenti és nem is jelentette, hogy az osztály ellenséggel szemben, ha az tevőlegesen lép fel, ne lépjen fel a proletárv\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\\\\'

telken sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a német hajtatóház. (Hevesen még most sem készült el, hiába fordították rá a súlyos milliókat). Ha összeszámoljuk, 3,5 millió forintjával darabját, kiderül, hogy 24 és fél millió forintot hiába, avagy pillanatnyilag, a jelenlegi helyzetnek megfelelően feleslegesen költött el a népgazdaság ezekre a hajtatóházakra. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs szükség Heves megye közös gazdaságaiban új, modern, nagy teljesítményű, mindent igényt kielégítő, a munkát megkönnyítő hajtatóházakra, hanem arról, hogy nem ilyenekre, mint amilyeneket építettek megyénkben. Igaz, nem a mi kötelességünk eldönteni szakmai vonatkozásban, hogy ki a hibás a 24 és fél millió forint helytelen, tervszerűtlen, talán meggondolatlan felhasználásáért, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy ez az összeg még most sem realizálódik, de az biztos, hogy sem a tervező, sem a kivitelező nem végzett rendes mim kát. Emellett a helyi szakmai tudással is baj Van a legtöbb helyen, hiszen nern tudják, hogyan kell helyesen üzemeltetni e létesítményedet. E visszừág méregfoga tehát három oldalról is sürgeti az illetékeseket arra. hogy in téríted lenek és megoldják végre a német balta tóházak problémáját megyénkben.

Fazekas István

diktatúra állama a maga törvényes eszközeivel —, de valamit értelmezni az sajnos nem jelent mindenkor megértést is.

A közelmúlt évek, s nem utolsósorban éppen ezeknek az esztendőknek mindenki által látható, sőt élvezhető eredményei mind nagyobb tömegeket nyert meg aktívan is e korántsem valamiféle új jelszó igazi tartalmának valós megértésének, ám az igazi megértés időszaka a becsületes dolgozók körében akkor jött el, amikor az addigi nem kellő megértés teremni kezdte férges gyümölcseit.

A párt decemberi határozata, az országgyűlés nem felébresztette a becsületes dolgozó milüók józan ítélőképességét, az osztály harc helyes és a jelenlegi időszakban helyes formájának megértését —, hanem kifejezte, megfogalmazta és törvénybe iktatta. Ma mar népünk túlnyomó többsége érti és tudja, mit is jelent, hogy az osztályharc fő területe ma a gazdasági és ettől elválaszthatatlanul, az ideológiai munka. Harc ez a javából! Harc a kispolgári önzés, a tunyaság, a nép vagyonának herdálása és herdálói ellen, küzdelem a korszerűségért, a minőségért, a szocializmus alapjainak megszilárdításáért.

A békés gazdasági versenyben már eleve egy nagyszerű előnnyel, de ugyanebben a köntösben egy zászlónkra írt hátránnyal is indultunk. A szocialista humanizmussal, a munkához való joggal! Ebből egy jottányit sem engedtünk, s nem engedhetünk ezután sem A tőkés fegyelem, a rettegé fegyelme, nem a mi fegye műnk. Csakhogy sokan a sz cialista fegyelmet összetéve' tették valamiféle szociális 1 tosítással: munka nélkül pénzt keresni; a szabadságé szabadossággal; a humanizrr a liberalizmussal... Nos,

.pen a szocialista humanize követeli meg, hogy kémén’ és határozottan lépjünk minden olyan esetben, amil egyesek — fent. vagy lent éppen e nagyszerű elvnek g; korlását akadályozzák.

Mondani sem kell, hogy e ben a harcban, ebben az ízi vérig osztályharcban nem > hét győzni mutogatással. A mS küszöbére való mutogatássáL' Először a magunk ablakait mossuk tisztára, hogy betörhessen a fény és, — így legalább jobban megláthatjuk a más ablakát. Megláthatjuk és lehet erkölcsi alapunk is a szóláshoz. Mert szólni is kell! Valahogy, ha más formában is, meg kell teremteni a „szavak felkelését” és ennek a felkelésnek aztán hitelt és teret is kell adni. Közgyűléseken, termelési tanácskozásokon ezreik és százezrek szólnak, javasolnak, tesznek vállalást ezekben a napokban, hetekben. Valami megismétlődő 45-ös forradalmi láz kapta most el az országot, a nagy rádöbbenés: ha mi ennyit tudtunk teremteni, hogyne tudnánk kevesebb hibával lényegesen többet.

Most nem meghallgatni, nem megszívlelni a felkelt és forradalmi erővel újat akaró, teremteni tudó szavakat — megbocsáthatatlan vétek. Olyanok is szót kémek, olyanok is „átszállást” kémek a mi vágányunkon csattogó vonatra, akik augusztus 20-án tavaly, vagy évekkel ezelőtt együtt, de mást ünnepeltek velünk. Lenyűgözi őket merészségünk és mélységesen mély optimizmusunk, amely eredményeinkből táplálkozik, megkapja őket következetességünk és őszinte hitet ébreszt bennük szavaink hitele.

Í

gy és ezen az úton, a butaság, tunyaság, rossz- indulat, önzés elleni küzdelem, a gazdasági harc, a gazdasági területen vívott, az ideológia fegyvereivel megbírt osztályharc a népi—nemzeti egység legbiztosabb kovásza.

Gyurkó Géza

MtPtJSie 3

196á. február ZZ., csütörtök

Mert szólni is kell

mutatják, hogy a munkaversenyek szervezését nemcsak a szakszervezetek, hanem maguk a gazdasági vezetők is szorgalmazzák, hiszen a versenyek jelentősen hozzájárulnak a gazdaságos termelés biztosítá - sához és emeléséhez.

A jelentést az elnökség elfogadta, s valamennyi hozzászóló hangsúlyozta, hogy a munkaversenynek az eddigieknél nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani és gyakrabban értékelni, a feladatokat többször megbeszélni a dolgozókkal.

Ezután az elnökség az SZMT közgazdasági bizottságának az 1964. évi munkaerő- és túlóragazdálkodásról tett jelentést, és a kulturális bizottság beszámolóját az ismeretterjesztő munkáról, a munkásakadémiákról és a szakszervezeti politikai iskolákról tárgyalta meg.

nnáziumok idei zsgaanyaga

küldték az idei szóbeli érettségi vizsgaanyagot, amelyből a | szaktanárok állítják össze a tételeket. A közoktatási főosz- • iái yon a szóbeli érettségi vizsga lebonyolításáról elmondták:

— Magyar nyelv és irodalomnál fontos követelmény, hogy a jelölt tájékozott legyen az irodalomtörténetben. A -vizsgán különös gonddal kísérik figyelemmel a fiatalok olvasottságát, irodalmi műveltségét, sőt előadókészségét is. Mivel az idei oktatási évben a diákok már tankönyvből tanulhatták a stilisztikát, a tételek között — újdonságként — stilisztikai kérdések is helyet kapnák.

— Történelemből általában elsősorban az egyetemes és a magyarországi történelmi fejlődés főbb vonalait, legfontosabb eseményeit, jelenségeit, összefüggéseit, általánosításait, következtetéseit és tanulságait kérik számon az érettségin á tanulóktól.

— Az idegen nyelveknél a szóbeli vizsga célja mind az általános tantervű, mind a szakosított — tago?ati — osztályokban a jelölt beszédkészségének, ez^p belül idegen nyelvi kiejtésének, hallás utáni megértési és szóbeli kifejezőkészségének megállapítása.

— Matematikából olyan feladatot tűznek a. tanulók elé, amely alkalmas arra, hogy megítéljék önálló gondolkodásának szintjét, a feladatmegoldásban való jártasságát. A vizsgán fontos követelmény, hogy a jelöltek a biztos ' és gyors számolást lehetővé tevő egyszerűsítések és eljárások ésszerű alkalmazásával végezzék szóban és írásban is a műveleteket.

ségi munka, selejtcsökkentés, fegyelem.

A muhkaversenyben 410 vasas brigád vesz részit, s ebből 92 már elnyerte a szocialista brigád címet, a szocialista üzemegység címért pedig 12 üzemegységben folyik a verseny.

Külön dicséretben részesítette a jelentés a Finomszerél- vénygyár dolgozóit akik elsőként jelentették be

r.rjiűm verseny-vállalásukat felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére, amelyhez csatlakozott a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat gyáregysége az ÉMÁSZ, és a Hajtóműgyár is. Ezzel szemben a Mátravidáki Fémműveknél az elmúlt évben, de most is eléggé alacsony színvonalon és szervezetlenül folynak a munkaversen y ek.

Az eddigi tapasztalatok azt

Elkészült a gir érettségi vi

A Művelődésügyi Minisztériumban kidolgozták és valamennyi gimnáziumnak megJ H GW Ä G Ö IC

Tagnap délelőtt a Szakszervezeti Székházban ülést tartott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége, amelyen részt vett Hazai Béla, a megyei pártbizottság titkára is.

Az ülés első napirendi pontjaként a megye vasas üzeniei- ' ban az 1965-ös évre és hazánk felszabadulásának 20. évfordulójának tiszteletére indult munkaversenyek eddigi tapasztalatait értékelték Sohajda Gyula jelentése alapján.

A megye vasas üzemeiben az 1863-ös évre jóváhagyott tervek lebontása után eddig soha nem tapasztalt lendülettel fogtak hozzá a munkaverseny szervezéséhez, amelyet hazánk felszabadulásának 20. évfordulójának tiszteletére inindítottak.

A vállalatok vezetői kidolgozták a profiloknak legmegfelelőbb irány- illetve intézkedési terveket, amelyekért a munkaverseny szervezésénél a dolgozók felajánlással érvényesítették.

Az üzem részenként lebontott termelési terveket közösen beszélték meg a dolgozók- 3*al és egyben meghatároztál*, a vei'senyvállalásokihoz szükséges szempontokat is: gazdaságos .termelés, takarékosság, minőVersenyben a vasas briqóáok