Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

A Problémás fiatalok! Meghalt egy ember Kilencvenötezer. Ennyi fia­talkorút számolhatunk Heves megyében. A 0—18 évesek nagy többsége rendezett anya­gi és családi körülmények kö­zött nevelkedik, a szülők fél­tő, szerető gondoskodásával készül az életre. Nem kevés azonban azoknak a száma, akiknek a sorsa hányatott, akik nem ismerik a családi otthon melegét. Ki törődik a félrekallódó, mostoha, hányatott sorsú gyer­mekekkel? Az ő gondjukat az állam vállalja magára. Mind­addig, amíg a felnőttség küszö­bét át nem lépik, amíg elkö­vetkezik az idő, hogy ember­ként tudják megállni helyüket az életben. Az állami gondo­zottak száma Heves megyében — legfrissebb adat — 816. E .háromjegyű szám önmagában nem sokat mond; annál in­kább elgondolkodásra kell •késztessenek a részletek, az a kép, amelyet az állami gondo­zásban részesülők számának alakulása 1956 óta mutat.., trv Gondozottak száma 1956 342 1957 397 1958 447 1959 432 I960 483 1961 580 1962 705 1963 781 1964 816 Tehát az egyetlen, 59-es évi csökkenést kivéve — a gondo­zottak száma egyre növekszik. Azt nem mondhatjuk, hogy az állam terheit a gyermekek örök- befogadása valamiképp is eny­híti. Igaz, szép számmal akad­nak szülők, akik jó szívvel örökbe fogadnának gyermeke­ket, ám szándékuk nem telje­sülhet, mert legtöbb gondozott szüleje, hozzátartozója nem kí­ván véglegesen lemondani gyermekéről. Az örökbe foga- dottak száma így nagyon ke­vés. 196'4-ben például alig ha­ladta túl a tízet. Ezért van az­tán, hogy a megyei gyermek- T . intézmények, csecsemő- és ne­ve! oötlhonok túlzsúfolták, í Szembetűnő, hogy a családi környezetből elsősorban erköl­csi okok miatt kell kimenteni a gyermekeket. Hovatovább lassan odajutunk, hogy az er­kölcsi tényezők a gondozásba- vétel okainál — az anyagi, egészségügyi okok mellett — teljesen túlsúlyba kerül. Az erkölcsi tényezők összetevői közül az iszákosság, az alko­holizmus viszi a pálmát Szirup tómák. A gyermekvéde­lem területe széles tabló. E •tablón az egészséges színek a természetes uralkodók; a har­móniát azonban itt-ott meg­bontják negatív motivációk, elgondolkoztató tüneti jelek. Egyáltalán nem helyeselhe­tő. egészségesnek nem nevez­hető például, ha éretlenül meggondolatlanul kötnek há­zasságot a fiatalok. Márpedig van ilyen s nem is kevés szám­mal ... 1962-ben, megyénkben, 124 esetben fordult elő, hogy az ,,igen”-t mondó ara nem töltötte be még tizenhetedik életévét sem; 1963-ban kevés híján 300 százalékra emelke­dett a 17 éven aluli házassá­Mit üzen a Jupiter? A Jupiter furcsa jeleket küld: kisfrekvenciájú szagatot.t rádiójelzéseket. ma még tisz­tázatlan, hogy viharoktól, vul­kánikus kitörésekről, vagy egyéb jelenségekről van-e szó. Berg és Morris califomiai rádiócsillagászok hozzáláttak a kérdés tanulmámiyozásához. Még két évvel ezelőtt felfedez­ték, hogy a Jupiter körül hú­zódó sugárzási övezet minden tíz órában 18 foknyira kitér. Aj tudósok ebből arra következ­tettek, hogy a Jupiter „hintá­zik”. A „rádió fellobanások” bizonyára éppen abban a pilla­natban keletkeznek, amikor a Jupiter mágneses pólusai köz­vetlenül a Föld irányába kül­dik elektromágneses kisugár­zásukat. a nmpBMfr 1965. febrnár 21., vasárnap Gondolatok I az állami gondozottakról, fiatalkorú bűnözőkről, korai házasságokról _____ got k ötő „nők” száma, elérts a 369-et. A 17—19 éveseknél már javulás van, 1962-ben még 1092-en, 1963-ban pedig 754-en írták be nevüket az anya­könyvbe. A férfinépet sem hagyhat­juk le a listáról: 1962-ben 224 húsz éven aluli kötött házas­ságot, vele egykorú, sőt in­kább fiatalabb nővel; 1963-ban ez a szám már 184-re csök­kent. És idézhetnénk fiatalko­rú házasságkötések adatait 1965 januárjából is. A fiatalkorú házasulási gó­cok ismertek: a megye azon területén virágzanak e szoká­sok, ahol a kulturális elmara­dottság a legnagyobb, ahol a szellemi igények a legkisebbek. E gócok felszá­molása nem egyedül gyermek- védelmi feladat, hanem min­denekelőtt népművelési fela­dat. is! Évente átlagosan 271 gyer­mek születik házasságon kívül, s a „szülők” jelentős része irt is fiatalkorú. Bár 1957 óta, akárcsak a házasságon belüli születések száma, ezek is csök­kenő tendenciát mutatnak. Vi­szont elég magas, növekszik a fiatalkorú művi vetélések szá­ma! Csak 1962—63-as adatok állnak rendelkezésünkre, s bi­zonyítani ez is sok... Mindkét esztendőben előfordult, 3—3 esetben, hogy kiskorúak, 14 évesek terhességét kellett meg­szakítani orvosi úton. Zöm­mel azonban 15—19 éves nők álltak az abortusz-bizottságok előtt: 1962-ben 469 (9,9 száza­lék); 1963-ban 538 (11,2 százas- lek). Bűnözés. A fiatalkorúak életkorbeli sajátossága — külö­nösen serdülteknél — a nyug­talanság, keresés, elegedétlen- ség, fogékonyság stb. Ezer és egy oka lehet annak — legtipi­kusabb a durva, iszákos szülők példája —, hogy a fiatalkorú lejtőre kerüljön, s meginduljon a züllés útján. És milyen szo­morú látvány egy-egy fiatal fiú vagy lány a bírói pulpitus előtt, a vádlottak padján — a tárgya­lótermek komor hangulatában. Az elmúlt év első felében 40 esetben emeltek vádat fiatalko­rúak ellen, 38 ítéletet hirdettek kL A 38 elítélésből 16 volt a társadalmi tulajdon elleni, 9 a személyi javak ellen.elkövetett lopás. Égy esetben emberölés (!) bűntette miatt hoztak ítéletet fiatalkorú ügyében. 1S64 második felében 35 vád­emelés volt, 3 esetben a fia­talkorút felmentették. A lopá­sokon kívül itt már erőszakos cselekmény, súlyos testi sértés is történt — 5 esetben. A 18 éven aluli elítéltek száma leg­magasabb volt az egri járás­ban: 58! Bár a bíróságok elítélte fia­talkorúak száma nem magas, elégedettségre nincs különösebb ok. A bűnözés legjobb iskolája a „bandaképződés”, ma is ész­lelhető jelenség. A gyermek- és ifjúságvéde­lem társadalmi ügy. Kezdve a gyámhatóságoktól az ifjúsági őrjáratokig, az ellenőrző raz- ziázásokig, különböző szervek foglalkoznak társadalmunk leg- fiatalabbjainak problémáival. A gyámhatóságokat jogszabá­lyok kötelezik a veszélyezteté­sek tervszerű felderítésére: a társadalom embereit a felelős­ség hajtja, hogv mindent elkö­vessenek. holnapjaink felnőtt­jeinek életét semmi ne zavar­hassa, hogy ne induljanak el téves vágányon. Am cwv kriti­kai megiegvzést nem szabad el­mulasztanom. A szovjet Gen- rih Minkovszkiifóí, a jogtttdo- mányofc kandidátusától olvas­tam nemrég: „A fiatalkorúak ürmeit (mertnekvszfcholágiát is­merő niromozók és ügvészek vizsgálták ki.” Nos. megyénk­ben pvermekos7ioholóviá+ is­merő nyomozók és ügyészek hányán vannak?! + A gyermek- és ifjúságvéde­lem a legszűkebb kömveBstl>en — a családban kezdődik. Ott kell, hogy kezdődjék. Over- mek- és ^ifjúságvédelmünk problémát a csatáéi körből in­dulnak ki, és ide is mutatnak vissza. A családi élet harmóní- áiát keH tehát tökéletesebbé forrasztani, a családi élet való­ságát. egészséges vonzását, magatartás-diszpozíciót megsza­bó egészséges hatását kell erő­síteni. Necsak az állam, a tár­sadalom együttese tegyen töb­bet a Fiatalkorúakért, hanem tegyenek; többet a családok is. Mindenki, közösen. Pataky Dezső A könnyelműség, a szabályok be nem tartásának áldozata lett 1965. február 19-én, pén­teken délelőtt 10,10 órakor a siroki Váralja Tsz Il-es szá­mú kőbányájában Csirke István 50 éves tsz-íag, kő­fejtés közben életét vesztet­te. A lezúduló kőtömeg ha­lálra sújtotta. Egy, a szürke hétköznapok közül. A siroki emberek fázó­san, kezüket dörzsölve mentek munkába, s amikor a falu szé­lén elhagyták az utolsó házat, és megpillantották az égnek meredő sziklás kőfalat — mun­kahelyüket — már arról be­szélgettek, hol kezdik ma a munkát, mennyi követ termel­nek ki a helybeli termelőszö­vetkezet részére. Számok röp­ködtek a levegőben, köbméte­relv — szokás szerint — s vé­gül abban egyeztek meg, majd meglátják este: kínok volt igaza... A bánya — mint mindig — most is csendes, de félelmetes gördü léssel hajolt fejük fölé, magas, ezer repedéstől, értől sérült oldala viszont a gyakor­lott bányásznak könnyű, kevés fáradsággal jáxó sikerrel ke­csegtetett. Kokovai István vizs­gázott bányamestemek nem is kellett különösebb reggeli el­igazítást tartania — mindenki tudta mi a kötelessége. Az emberek csákányt, vasrúdat, fúrót ragadtak magukhoz és megkezdték a munkát. Előbb a lerobbantott kőtömeg feldolgo­zásához láttak hozzá, a bánya mester pedig néhány társával a robbantás előkészítéséhez fogott a falon. Minden munka haiadt a maga módján, rende­sen. Csattogott, szikrát vágott a csákány, a feszítőrúd pedig ott tett szolgálatot, ahová a csákány nem ‘ért ek"' A bánya bal oldalán a szor­gos, jó munkás hírében álló Csirke István és közvetlen szomszédságában Kiss János törte a követ. Ennek fogytával, 10 óra után Csirke egy méter 20 centis vasrúddal két-három mázsa súlyú, lerobbantott kö­vet igyekezett az egyik hatal­mas kőtömb alól elgörgetni. A munka nehéznek bizonyult, nem bírt vele. Szomszédja, Kiss János látta küszködését és rászólt: — Nem lesz az úgy jó, hoz­zál hosszabb ludat! Csirke mintha nem is hallaná a figyelmeztetést, továbbra is ezzel a rövid vasrúddal próbál­ta elgörgetoi a megmunkálásra váró kőtömeget. Ebben a pil­lanatban' azonban megindult a feje fölött lévő sziklafal, és a sok 8—10 kilós kőből álló zu- hatag vad lármával megindult lefelé. — Csirke, vigy ázz — kiáltott rá Kiss János. * Csirke rohanni kezdett a fal­tól, de már hiába menekült. Utolérte a kőáradat. Fején, vállán csapkodtak a kődara­bok és egy nagyobb kő, bőr­sapkáját is leütötte. Egy másik azonnal a vállát és a fejét ér­te. Ettől megtántorodott és el­vágódott. Ebben a pillanatban mintegy 3 tonnás sziklatömb vált el a faltól és a derekára zuhant. Társai, akik vasrudák- kal igyekeztek segítségére siet­ni, már csak a halált állapít­hatták meg. Csirke István tsz- tag, kőbányász ezen a napon, 10,10 órakon nvuníka közben életét veszhette. Meg kellett halnia, mert sem ő, sem a bánya műszaki veze­tői nem tartották be az előírt szabályokat. Csirke István részt vett minden balesetvédelmi ok­tatáson. Ezért tisztában kellett volna lennie azzal, amire fi­gyelmeztették társai is: rövid vasrúddal nem szabad kőfej­tést végezni. De felelősség ter­heli a bánya gazdáit is. Az el­ső vizsgálatok szerint ugyanis kiderült, hogy a bánya szabály­ellenesen működik. Az előírá­sok világosan kimondják, hogy 70 foknál meredekebb ívű és 4 méternél keskenyebb lefedé- sű bányában alábányászást folytatni nem szabad, még ideiglenes jelleggel sem, mert életvesczélyes. És ebben a bá­nyában a fal rézsűszöge eléri a 120 fokot. Nem megfelelő a lefedés és alávájást folytatlak. Szomorú, és elgondolkoztató ez a történet, hiszen a kőbá­nyánál három vizsgázott szak­ember áll alkalmazásban. Ko­kovai István bányamester, Vincze Lajos bányaműszaki felügyelő és Budi György rob­bantómester. Ketten — Vincze és Bódi — havi 800 forintért vállalták ezt a munkakört, másodállásban. A recski ércbá­nyából járnak ide át egy héten egyszer, már éveken át, s még­sem valósították meg a bánya- feiügyelőség előírásait. Ha te­raszos, lépcsőzetes, azaz fönt­ről lefelé való kőkitermelést folytattak volna, valószínű nem történik meg ez a súlyos, halállal végződő baleset. És a siroki tsz kőbányájában há­rom év alatt ez a második ha­lálos kimenetelű, szabálytalan körülmények között folytatott kőbányászás okozta baleset­ideje lenne már tanulni a történtekből! Vagy Sírokban ennyire olcsó az emberi élet? Fazekas István 11 ória János őrgróf, mi- után 1687-ben Eger vá­rosának és várának körülzá- rását a Szolnokon megtartott haditanács intencióinak meg­felelően végrehajtotta, a tö­rökkel való alkudozás gondját, a mindenben jeleskedni kívánó alvezére, Caraffa Antonio tábornokra bízta. Ez a fékez- hetetten dölyffei és becsvágy- gyal telített olasz, akit a tör­ténelem csak „eperjesi hóhér” néven ismer, a törökkel való egyezkedés és az alkupontok elfogadtatása, a törökök ki­vonulása után, teljes intézke­dési jogkört vindikált magának a vár és a város további életé­nek irányításában; A város köm] zárására érke­ző hadakkal Perizhoff Ignác osztrák és Khinel György cseh jezsuitákon kívül, még a vár átadása előtti napokban ide érkezett Budáról Pusztabonyák István magyar jezsuita, aki Carafíától engedélyt kér a le­telepedésre. A tábornok a mai cisater-templom helyén álló török dzsámit jelölte ki a je­zsuiták letelepedési helyéül. Majd kijelöltette az Eger várá­nak visszaszerzésében részt vett csapatvezérek lakóházait, így gróf Koháry János és Ko- háry István, Ebecki Imre, lé­vai, Semsey András ónodi, Bertóthy István szolnoki, Vé- csey Sándor hajnácskői várka­pitányok kaptak lakóépülete­ket. Gondoskodás történt az itt maradt törökökről, „új lcörösz- tény”-ekről, akiknek több mint száz ház jutott. Otthont kellett biztosítani a fegyveres legény­ség számára és a letelepedni kívánó ostromló sereg gyalog- hajdúinak és lovas vitézeinek. Fischer Mihály kamarai ad­minisztrátor Fenessy György püspök jelenlétében kijelölte püspök» lakásnak » várban Meddig volt Eger szabad királyi város...? R usztem basa házát és a vá­rosban azt, amelyben Ibrahim basa lakott. A káptalan részé-,, re a vár alatti utcán tizenhat! házat és egy mecsetet jelöltek! ki A város házai lakatlanok,! a város Iáhált volt Aj letelepülőket csalogatni kellett A városi magisztrátus öt évig minden tehertől való mentes­séget ígért a letelepülőknek és ígérte, hogy Eger városa a sza­bad királyi városok sorába emelkedik. Eger szabad kirá* lyi város volta kétségtelen elő­nye» is lett volna, mivel la­kossága a vármegyei és földes­úri terhek alól mentesül. Caraffa intézkedésére tehát a kamara rátette kezét Eger és környékére és messzi vidékeik­ről igyekezett lakosokat ide csalogatni. A száz esztendővel korábbi birotokosoknak, akik a vész idején biztonságosabb helyeken tartózkodtak, igazol­niuk kellett volt tulajdonu­kat, mielőtt engedélyt nyertek azok elfoglalására. Las­san megindult a népek árja „víg” Eger felé, ahol a letele­pülők házat, földet, adómen­tességet és egyéb kedvezmé­nyeket, a szabad királyi váro­sokat megillető szabadalmakat és engedményeket kaptak. Szökött jobbágyok, felvidéki tótok, rácok Szerbiából, német mesterlegények Lüttich tájáról nyertek itt hazát és otthont. Szinte bábeli zűrzavar uralta a várost, ahol vagyonos rácok és kiváló ipart űző németek mellett a helybelinek, a ma­gyarnak elég szánandó szerep jutott. A vezetés idegen nációk •kezébe került, akik legfőbb 'feladatuknak a germanizálást [tartották. A város elhanyagolt, [bűzös sáríészek. Nincsenek a .városnak vigyázói, a mezőkön, szőlőkben, erdőkben a tolvajok szabadon garázdálkodhatnak és elviszik a magyarok munká­jának eredményét. ' Ekkor pusztulnak ki a város körüli erdők, amelyeket kímé­letlenül irtanak. A városfalak düledeznek, a hidaknak csak a nyoma látszik, a marhák sza­badon legelnek a megművelt területeken. Állandósult pa­nasz, hogy a mesteremberek rendkívül drágán adják el munkáikat, némely lakosok a városón kívül megvesznek egyet, s mást, aztán a város piacán drágábban eladják. Pa­naszolják, hogy a rácok a ma­guk kalendáriuma szerint él­nek; A városi magisztrátus ilyen körülmények kö­zött sürgette a mindenképpen előnyös szabad királyi városi jelleget, melyet Breuner Sieg­fried Kristóf királyi főhadbiz­tos 1690 máricusában keit le­veléből már megadottnak le­hetett tekinteni: v,E hely új szerzemény (neo — acquisticus locus) — ő fel­sége parancsából folyóiag sza­bad királyi városnak nyilvání- tatott és így a megye részéről adófizetésre nem kötelezhető/? Ettől kezdve Eger városa hi­vatalosan is szabad királyi városnak címeztetik és a vá­ros elöljárósága így van fel­tüntetve: „Nos ludex, senatores Liberae reg. Civitatis Agrien- sis”; A város a szabad királyi rí­met használja, pecsétet is ké­szített ilyen felirattal, de más­féle szabadalmakkal nem él. Egyfelől Heves, másfelől Bor­sod kiróják a „szabad királyi” városra a haditerheket, hiába hivatkoznak kiváltságos vol­tukra. A vármegye erről azt állítja, hogy semmit sem tud. Emelett szól az 1694 májusi gyűlésén hozott határozat: „Ami a királyi jogot illett, er­ről a megyének tudomása sincs, itt ki nem hirdettetett, így semmisnek tekinti, annál inkább, mert erről királyi pa­rancsot nem kapott’. Egyúttal kijelentette, hogy a megyének és püspökségnek Eger városra vonatkozó összes jogait minden képzelt kivált­ság ellenében fenn fogja tar­tani; penessy György püspök elérkezettnek látta az időt arra, hogy sérelmeit most orvosolja, hiszen nem felejtette még él Caraffa és Brauner Si­egfried jogfosztó intézkedéseit, akik minden földesúri jogot és rendhatóságot mellőzve Egert, mint királyi várost függetlení­tették. Nem úgy tekintették ezt a várost, mint visszaszer­zett, hanem mint meghódított országrészt é* Intézkedéseiket ennek megfelelően hajtattá#! végre. Mivel Fenessy püspök to* vábbra sem bírt a város ma­kacs magisztrátusával, aki nem mutatott hajlandóságot a püs­pöki jószágok elismerésére! így Bécsbe utazott. Személye­sen adta elő I. Lí pótnak a püs­pökségen esett sérelmeket. A püspök ígéri a királynak, hogy mint földesúr rendet teremt és megszünteti az anomáliákat A király helyt is adott Fenessy kérésének és 1694 augusztusá­ban megparancsolja Breuner Siegfried Kristófnak,, hogy tu­dassa a város magisztrátusával és annak lakóival, hogy „szűn­jenek meg- élni ideiglenesen nyert kiváltságukkal”. A következő évben, 1695 esztendő elején Kassán egyezség jött létre a városi magisztrá­tus, illetve küldöttei és Fenessy püspök között. Eger városa a szabad királyi városi jog, cím és pecsét használatától elállott. Ezzel a püspökség földesúri jog­köre helyreállíttatott. A kocs­ma, a malom, a vásár, bormé­rés, legeltetés és egyéb szol­gáltatások újból a püspökség jogkörébe kerültek, a török hó­doltság előtti időknek megfe1 lelően. I Á tesztendei „szabad kirá- lyi” város címünk és jo­gunk ezzel tehát megszűnt. És mindezeknek most van a két­százhetvenedik évfordulója. Vi­tatható, hogy miként alakult volna a város és polgárainak élete, hogyha kétszázhetven esztendővel ezelőtt Fenessy püspök nem követeli vissza földesúri jogait és városunk szabad királyi városok módján fejlődhet, a többi szabad kirá­lyi jelleggel felruházott váro­sok sorában ... ? Okos Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom