Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Senki sem tud semmit Egy baleset zavaros körülményei Uj magyar filmek a filmszínházak műsorán Változatos, színes program­mal várják a nézőt filmszínhá­zaink az új esztendőben. Már­cius végéig 11 ország 37 film­jét mutatják be, s 4, korábban sikert aratott alkotást újra mű­sorra tűznek. Félszabadulásunk sorsfordí­tó napjait idézi Bokor Péter a Halálkanyar, a Boszorkány- konyha rendezője, Éjszakára hajnal című új dokumentum- filmjében. Egy nagy szerelem és a történelmi felelősség té­mája Rényi Tamás Déltő haj­nalig című művének, amelyben Bujtor István, Szegedi Erika, Koncz Gábor és Szakáts Mik­lós játszik főbb szerepet. Két film Jókai nevéhez fű­ződik. Egy műsorban játsszák majd a kétrészes, színes, szé­lesvásznú A kőszívű ember fi­ait. A nagyszabású, romanti­kus filmet Várkonyi Zoltán rendezte, főbb szereplői: Su­lyok Mária, Mécs Károly, Bitskey Tibor, Tordy Géza, Béres Ilona, Szemere Vera, Páger Antal, Nádassy Myrtül, Pólonyi Gyöngyi. A Hab Ráby rendezője Hintsch György, címszerepét Kálmán György alakítja, II. Józsefet Páger An­tal személyesíti meg. Az Így jöttem, Jarncsó Mik­lós új filmje, a második világ­háború utolsó napjaiban ját­szódik. Két főszerepét Kozák András és Szergej NyUconyen- ko, fiatal szovjet vendégmű­vész alakítja. Mai fiatalok problémáival foglalkozik Sza­bó István Álmodozások kora (Felnőtt kamaszok) című mű­ve. A vígjáték kedvelőire vár a Bán Frigyes rendezésében készült Kár a benzinért. Főbb szerepeiben Vas Évát, Kállai Ferencet, Pécsi Sándort. Sze­mes Marit, Sinkovits Imrét, Major Tamást, Garas Dezsőt, Kibédy Ervint és Alfonsót lát­juk. Ismét megjelenik a mozik vásznán, hogy újabb tízezere­ket hódítson meg, az elmúlt évek három nagy filmsikere: a Körhinta, a Bakaruhában és az Éjfélkor. Ezúttal is találkozhat a mo­zilátogató irodalmi művek filmváltozataival. A mai szov­jet filmművészet kiemelkedő alkotása Kozincev nagy sikerű kétrészes Hamlet-je. Címszere­pét az Egy év kilenc napja cí­mű filmben feltűnt Szmokitu- novszkij alakítja Solohov no­vellái alapján, Vlagyimir Fe- tyin rendezésében készült a drámai erejű Doni elbeszélés. A könyv alakban nemirégen hazánkban is megjelent Ket­ten a sztyeppén című Kazake- vics-elbeszélés két hőse, a ha­lálra ítélt fiatal tiszt és őre kél életre az azonos című filmben. Példávl azt I», hogy mintái Kiss Béla. munkahelye Hatvan ban van, ott is táppénzbe ve hették volna. Rögtön eszembi jutott Irénért Lajos, aztán Tóti Imre. Kijelentéseik új megvilá gitásba kerültek ezután a meg jegyzés után. Lám: a véletle­nek mindig a szükségszerűbő fakadnak. Mondhatnám azt is a kör bezárult. A nagy segítő készség így vált érthetővé Kiss Béla balesetével kapcsolatban. Azt is elmondta Antoni dr. hogy amennyiben az üzemi bal esetnél mulasztás terheli m üzemet, általában m táppénz Id szokták egészíteni a munka­bér teljes összegére a szociális alap bői. És a tizenöt százalékot munkaképesség-csökkenés mái járadékot von maga után. Az c bizonyos szög az eltört cson­toknál, hogy hagy-e maga ulái az újragipszelés ellenire is va­lami defektus, azt egyelőre nem lehet kétséget kizáróan meg­állapítani. De ez sem kizárt dolog. — Kérem, én szabályosan jártaim el — tárta szét a karjáéi Antoni doktor. Már csalc egyetlen esemény tartozik a teljességhez: keres­tem az otthonában Kiss Bélát de 6 éppen az apósát ment el meglátogatni, Tápiószelére. Éi csak másnap délután várták haza. Ezért nem tudtam mé£ egyszer beszélni vele, pedig szerettem volna néhány kérdési feltenni neki. Bár a lényegen mindez már mit sem változ­tatott volna. A lényeg pedig.. .1 Ki a felelős ? Nem a baleset felelősét ke­ressük, mert a vizsgálat megál­lapította: Kiss Béla baleseté­ért senkit sem terhel felelős­ség. De mindazért, ami október 22-e után lezajlott Kiss Béla körül, többen is felelősséggel tartoznak, bár ez a gondolat Salgótarjánban eddig fel sem merüli. Miután tanulságul szol­gálhat a balesetet követő bo­nyodalom üzemeink szélesebb körében, nem árt észrevételein­ket megfogalmaznunk. A csalási'?: és hamisítások sora kétségtelen. És ezen senki fel nem háborodott a felettes vezetők közül. Bár „hivatalo­san” is tudomást szereztek a visszaélésekről, eszükbe sem jutott, hogy bárkit felelősségre vonjanak. Furcsa szemlélet ez, érthetetlen erkölcsi állásfogla­lás. De nem mentesíthető a fe­lelősség alól Kiss Béla sem, akinek tudnia kellett a „fekete, ügyről”, különben nem várt volna december 7-ig a táppénz- állományba vételével. Miután az építésvezetőségtől r jogtala­nul folyósított bért december­ben már nem kapta meg, érde­ke volt, hogy a körzeti stvos­Személy szerint Varga István építésvezető nyaltába szakadt a felelősség mindenért, mert a bumerángot Tóth Imre üzem­viteli osztályvezető nem kapta el, mint ahogy az várható volt, Kovacsik Tibor üzemvezető, Kalcsó Ernő adminisztrátor és Kozma István művezető fe­lelőssége is kétségtelen, hi­szen ők is tevékeny részesei a visszaéléseknek. Hogy Hatvanban miért nem vették táppénz-állományba a begipszelt karú Kiss Bélát a baleset után, ennek kiderítése még nyitva maradt. Csupán következtetni tudunk az okra. A „csent” prémium Mindenek mögött pedig egyetlen fogalom húzódik meg: a prémium, a szent és sérthetetlen prémium: amit még egy olyan balesetnek sem szabad veszélyeztetnie, mint amilyen a Kiss Béláé volt. Töb­ben céloztak erre, »őt: néhá­nyon ki is mondták az építés­vezetőség dolgozói közül. De a nagy buzgalom, ami a baleset után elfogta a különböző szintű és üzemegységű vezetőket azért, hogy Kiss Béla még begipszelt karral se legyen tétlenségre ítélve, még így is „dolgozzon”, újabb bizonyíték a „szent1" pré­mium biztosításának feltétele­zéséhez. Az is igaz, minden vezető azonnal, a beszélgetésünk kez­detén elhárította a feltételezést, hogy őket a prémium sarkallta volna Kiss Béla ügyében a mi­nél simább megoldás megkere­sésében. De ha valóban így lenne, ahogy állították, miért voltak hajlandók sorozatosan a csalásokra? Miért fizettek ki munka nélkül bért Kiss Bé­lának, miért nem szorgalmaz­ták maguk Is Kiss Béla táp­pénzállományba vételét? De ne soroljuk a miérteket. A tények beszédesen válaszol­nak minden miértre. Mi hisszük, nálunk nincs gyökere az olyan életérzésnek, amely bármilyen tetszetős in­dokkal létjogosultságot biztosí­tana a csalásnak. Nálunk csak egyféle erkölcsi felfogás élhet ebben az esetben: a felelősök­nek el kell nyerniük bünteté­süket, mert társadalmi ren­dünk, igazságérzetünk ezt így követeli meg. .Akik az anyagi ösztönzést összecserélik és be­helyettesítik az anyagiassággal, és ez utóbbiból fakadóan „min­denre” képesek — tettük sú- lyosságának mértéke szerint felelősséggel tartoznak. Kiss Béig példája szolgáljon tanulságul. G. Molnár Ferenc — Lénárt elvtárs apósa he dolgozik? — Az SZTK járási ellenőrzi főorvosa. Egy pillanatra elhallgattam Meglepett ez a beosztás. — Kinek az érdeke, hogy ez az ügyet bolygassa? — kérdez te meg ekkor Lénárt Lajos. — Ennyit én is megkérdezhetek Mosolyognom kellett. — Nem tudom, mennyiben lé nyeges az ügy szempontjából < hírforrás megnevezése. Di nem Kiss Béláitól tudom. — Nem történt itt semmi kü lönös dolog. — És a csalás, hamisítás' Tudott arról Lénárt elvtárs hogy Kiss Bélát az üzemvezető ség portáján akarták alkalmaz ni? — Ezt Kovacsik üzemvezeti intézte. Kérdezze meg tőle. Tehát a segítőkészség nen hiányzott Kiss Béla ügyénél intézéséhez, amint az eddigiek­ből kitűnt. Mindenki megtet mindent, hogy Kiss Béla mi­előbb munkába álljon. Be­gipszelt karral, táppénzes állo­mányon kívül. Állítólag nép- gazdasági érdekből De miért nem jelentkezett í lakóhelyén. Jászdózsán, táp pénzre Kiss Béla? Mit mond erről a körzeti orvos? öt it meg kell majd kérdeznem. Gyerünk tehát Jászdózsára hogy minden érdekelt sze­méllyel beszéljek, mielőtt t végső következtetést kimonda nám, A kórházban A felvételi irodán megnéz­tük az iratokat A munkáltatói igazolvány nem hiányzott. Kór­házi beutalóra Kiss Bélának t baleset miatt nem volt szüksé­ge. — Nekünk csak a munkálta­tói igazolás kell — mondotta a felvételi irodán Sztankovici Mária. — Azon rajta van a vál­lalat törzsszáma. Tessék: 10 00L A sebészeti osztályon dr. Sza­bó László főorvossal beszél­tem. Az irodájában ott voltak munkatársai is. A Kiss Béláról szóló felvilágosítás az ő segít­ségükkel állt össze teljes kép­pé. Két napig feküdt bent. Azt kellett megállapítaniók, hogy Kiss Béla a baleset alkalmával kapott-e áramütést, mert a balesetes ezt állította. Az ter­mészetes, hogy a csonttörést ij el kellett látniok. Az orvosi vizsgálat csak annyit tudott megállapítani, hogy Kiss Bélá­nál az áramütés nyomai nem mutathatók ki, de az áramütés nem kizárt dolog. Ha érte is Kiss Bélát áramütés, az nem volt nagy mértékű. Kiss Béla aztán szakvizsgála­ton Egerben is volt, ahol le­vették a gipszet az alkarjáról és újra begipszelték. A törött csont ugyanis bizonyos szögben ért össze. Arra a kérdésemre, lehet-e ennek olyan következménye, hogy Kiss Béla munkaképessé­gét csökkentse, egyöntetűen válaszolták: nem. „Leszázalé- kolás” tehát nem fenyegeti Kiss Bélát. Dr. Zeke Gáborral, az SZTK járási ellenőrző főorvoséival nem tudtam beszélni, mert sza­badságon volt, nem tartózko­dott Hatvanban, ahogy meg­hallottam. Most már nem volt más hát­ra. még el kellett utaznom Jászdózsára, ahol dr. Antóni Miklós körzeti orvost kerestem fel. „Tánc” a láptpénx körül — Én csak december 7-én ta­lálkoztam először Kiss Bélá­val — válaszolta kérdésemre dr. Antoni Miklós. — Miután megtudtam, hogy a baleset még október 22-én történt, nem vehettem táppénzúillományba. Beküldtem Gyöngyösre, Ez ee ügy már oda tartozott. Gyön­gyösön Kiss Bélát a baleset napjától táppénz-állományba vették. Még ma sem dolgozik. A beszélgetés során még néhány dolgot elmondott dr. Antant. — Hogyan tudták volna a portán alkalmazni Kiss Bélát, amikor a porta nem az építés- vezetőséghez tartozik? — Azért kellett nálunk szere­peltetni a naplóban, mert kü­lönben nem tudtunk volna fi­zetni neki. — Két esetben fizettek ki bért Kiss Bélának, aki a baleset után egy napot sem töltött munkában. — Igen. Előbb háromszáz fo­rintot. Ezt később levonták az ellátmányunkból. Aztán két­száz forintot adtunk neki. Er­ről az összegről azóta sem tör­tént intézkedés. November vé­ge felé kaptuk az utasítást Sal­gótarjánból, hogy nem fizethe­tünk ki több pénzt Kiss Bélá­nak. — Miért akarták már október 26-án munkába állítani Kiss Bélát? — Ez népgazdasági érdek! — Azt hiszem, a népgazdasá­gi érdek egészen más. Kapott valakitől utasítást erre a mun­kába állításra, Varga elvtárs? Vagy házon belül intézték el az üzemvezetőséggel ? — Utasítást nem kaptam, csak így beszéltük meg Tóth Imrével, az üzlet* gazgatóság üzemviteli osztályának vezető­jével. A bumeráng visszaszáll El kellett tehát utaznom Sal­gótarjánba, hogy Tóth Imrével is tudjak beszélni. Egy pillana­tig sem hittem, hogy Tóth Im­re megerősíti majd Varga Ist­ván kijelentéseit. — Én semmilyen utasítást nem adtam Varga István épí­tésvezetőnek — mondta Tóth Imre. — Kiss Béla balesetéről ilyen részletesen most hallok. Csak annyit mondtam, ameny- nyiben az orvos kiírja Kiss Bé­lát, könnyebb munkára kell beosztani. Itt álljunk meg egy pillanat­ra: amennyiben az orvos kiír­ja Kiss Bálát — így mondta Tóth Imre. Ezt a kifejezést jól meg kell jegyeznünk, mert er­re még visszatérünk! — Aztán megtudtam Garam- szegi László munkavédelmi elő­adótól. hogy munkalapot állí­tottak ki Kiss Bélának, és kifi­zettek a részére ezer forintot Azonnal leállíttattam mindent A beszélgetésünkkor jelen volt Várkonyi László párttit­kár is. — Ezeket a részleteket most hallom először. A balesetről tudtam. A többiről nem. Tehát Várkonyi László nem tudott semmiről. A későbbiek során sem volt véleménye erről íz esetről, nem mondta, hogy i visszaélések miatt bárkit is felelősségre kellene vonni, vagy íz ügyet alaposan ki kellene vizsgálni. — Ha a portára tették volna FCiss Bélát, hivatalból át kellett volna helyezni — folytatta Tóth Imre. — Nálunk nem gya­korlat az, hogy a táppénzest lolgoztassuk. Tudtomon kívül állították Kiss Bélát munkába. Világos beszéd ez, még akkor is. ha nem egyezik Varga Ist­ván építésvezető kijelentései­vel. De az lenne a csoda, ha egyezne. Mindenki segít Kiss Béla ügyében sokan vol­tak, akik segítettek. Ahogy az építésvezető is hivatkozott rá, együtt mentek a kórházba Lé­náit Lajossal, az üzemvezetőség mérnökével. — Miért ment be Lénárt elv­társ a kórházba? — kérdeztem meg. — A minisztériumi brigádot kisértem be, aldk a baleset ki­vizsgálását végezték, mert azt sem tudták, hol a kórház. Kénytelen vagyok megálla­pítani: Hatvanbana legszembe­tűnőbb épület éppen a kórház. Lehet vagy kétszáz méterre az KM ÁSZ üzemvezetőségétől. — Senkivel sem beszéltem a kórházban Kiss Béla ügyében. Ha azt mondja Varga, hogy mi Kovacsik üzemvezetővel hár­masban voltunk a kórházban, rosszul emlékszik rá — folytat­ta­— Miért utalta ki a pénzt Kiss Bélának? — kérdeztem meg Kalcsó Ernőt. — A művezető naplója alap­ján. — Nem tudta, hogy Kiss Bé­la nem dolgozik? — Ha a naplóban szere­pel .. !? Ezután Kozma Istvánhoz for­dultam. — Miért tüntette fel Kiss Bé­lát a naplóban úgy, mintha dol­gozna? — Utasitást kaptam rá. — Kitől? — Varga István művezetőtől. — Van erről papírja? — Nincs. Csak szóbeli utasí­tás volt. — És ha Varga elvtárs nem vállalja el, hogy ezt az utasítást adta? — Az nem lehet. Tanúim van­nak rá! — De ha egyszer tudta, hogy szabálytalan, miért hajtotta végre az utasítást? Kozma István a többiekre néz, felhúzza a vállát és nem tud mit válaszolni. Megszólal azonban helyette az egyik mun­katársa. — Ugyan kérem! Ha egyszer utasítás...! Ügy járt volna, mint én. Olvassa el, mi van a jellemzésemben! Mert hasonló esetben nem voltam hajlandó ilyen, utasítást végrehajtani. — És lenyelte az igazságtalan­ságot? — Mit tehettem mást? Eljutottunk tehát a megalku­váshoz, a kenyérféltéshez. Hiá­ba, könnyű a „kívülállónak”. Csak azt nem akarják észreven­ni az érintettek, hogy gyávasá­guk miatt könnyű a kívülálló­nak. — Jó, az igazság egyszer ki­derül — jegyzi meg Kalcsó Ernő kesernyés mosollyal. — De ad­digra már megnézhetem ma­gam! És a család? Velük mi lesz? * — Fordítsuk meg a dolgot: mi lesz most magukkal, akik tuda­tosan csaltak, hamisítottak. Mert ezt nem lehet másnak ne­vezni: sem a munkanapló-be­jegyzést, sem a bérkifizetést — Varga elvtárs utasítására történt — védekeznek újból. Ezek szerint tehát minden üt Varga István építésvezetőhöz fut. Bár azt hiszem, nála is megtalálom a „parkírozni tilos” táblát. Nagyot csalódnék, ha 6 nem küldene tovább. No, majd meglátjuk! Varga Istvánnal csak máso­dik hatvani utam alkalmával tudtam beszélni. A lavina továbh nő A kölcsönös bemutatkozás után azonnal a lényegre tér­tünk rá. — Miért tüntették fel Kiss Bélát a naplóban úgy, mintha dolgozna? — kérdeztem. — Mert úgy volt, hogy dolgoz­ni fog október 26-tól. — Ki állapította ezt meg? — A kórházból október 24-én bocsátották el. Ez szombati nap­ra esett. Hétfőn dolgoznia kel­lett volna. — A portán tartott volna te­lefon-ügy eletet? — Igen. Az könnyű munka. — Az orvos megállapította, hogy akkorra már munkaké­pes? — A kórházból elbocsátották. — Kiss Béla még ma is be­tegállományban van. És csak december 7-én jelentkezett a körzeti orvosnál. — Az ő baja! Miért nem ment előbb? — Mert Varga elvtárs azt mondta neki, maguk mindent elintéznek, ö ne izgassa magát. — A kórházban mindent elin­téztünk, az biztos. — Kivel ment a kórházba — Varga elvtárs? — Kovacsik Tibor üzemveze­tővel és Lénárt Lajossal, az üzemvezetőség mérnökével. — Van hivatali kapcsolat az üzemvezetőség és az építésveze­tőség között? — Nincs, de Lénárt elvtárs­nak van ismeretsége a kórház­ban — Milyen ismeretsége? — Az apósa orvos. — És miért kellett ismeretség ehhez a balesethez? — Hát, hogy ne tartsák bent Kiss Bélát, ha nem muszáj. Kicsit furcsa ez az indoko­lás, állapítottam meg magam­ban, de ennyi furcsaság után már ez nem » meglepő. Az egész úgy kezdődött, hogy megszólalt otthon a telefon. — Lábadt főorvos vagyok — hangzott a vonal túlsó végéről, és ekkor még nem tudtam, mi­lyen bonyolult ügy szakadt a nyakamba ezzel a beszélgetés­sel. — Mikor érne rá? — Attól függ, miről van szó. Szabadságon vagyok. — Van itt egy ember. Október 22 -én baleset történt vele és csak most jelentkezett táppénz­re. Pedig néhány hét már el­telt azóta. így hozott össze a sors Kiss Bélával, az ÉMASZ hatvani építésvezetőségének dolgozójá­val. A baleset Üj-Hatvanban történt az el­múlt év októberében. A jegyző­könyv tanúsága szerint 22-én, tizenhárom óra tizennyolc perckor, a Buzogány utcában. Kiss Béláék egy vasoszlopos transzformátorállomás építését végezték. Minden munkavédel­mi intézkedést végrehajtottak előzőleg. Aztán egyszer csak erős fény villant az egyik szigetelőn, éles hang csattant. Kiss Béla a transzformátor-állomás kezelő­járdájáról a korlát felett átbu­kott, a levegőben megfordult, és elterült a földön. A helyszíni kivizsgálás a ké­sőbbiek során azt állapította meg, hogy kettős földzárlat kö­ve -kéziében üthetett át a szige­telő. A másik földzárlat helyét nem sikerült megállapítani, de az bizonyos, hogij Kiss Béla a zárlati áramkörön kívül eső be­rendezésen dolgozott. A jegyző­könyv megállapítása így hang­zik. Kiss Béla azonban azt állí­totta, hogy őt áramütés is érte. Mi történt ezután ? Rögtön a hatvani kórházba szállították be. Ott két napot töltött el, aztán kiengedték. Az egyik alsókarját begipszelték. Néhányszor még bement a kór­házba. — Mikor jelentkezett táppénz­re? — December hetedikén. — Miért nem ment azonnal a kezelőorvoshoz? — Mert azt mondta Varga elvtárs, az építésvezetőm, hogy ók mindent elintéznek, csak menjek haza nyugodtan. Ne iratkozzam fel táppénzre. — Kinél kellett volna jelent­keznie? — Jászdózsán, dr. Antoni Miklósnál. — És maga nem ment. — Nem, mert úgy volt, hogy Október 26-án munkába állok. — Törött karral? — Igen. Varga elvtárs mond­ta, hogy a portán a telefon mel­lett el tudom látni így is a mun­kát. — Az építésvezetőségen? — Nem, hanem az üzemveze­tőségnél. — Az egy „cég”? — Két részleg, de mindkettő Salgótarjánhoz tartozik. Az elmondottakból kiderült, hogy a baleset következményei sokkal bonyolultabbak, mint ahogy az első percben látszot­tak. Sőt! Mintha az lett volna a cél, hogy a baleset ne kerüljön napvilágra. De miért? Kinek fűződött ehhez érdeke és mi­lyen érdeke fűződött hozzá? — Kétszer kaptam pénzt a munkahelyemről, pedig a por­tán a telefonszolgálatot nem kezdtem meg — teszi még hoz­zá az előbbiekhez Kiss Béla. — Először november 15-én három­száz forintot, majd november 25-én hétszáz forintot. Ugróczi Jánossal és Zsótér Andrással küldték ki Hatvanból a pénzt. Ejha! Szép kis bérfizetés! Ilyen humánus vezetők vannak az ÉMÁSZ hatvani építésveze­tőségénél? Ugyan miért ilyen „figyelmesek”? Majd Varga elv társ! Ezek után feltétlenül beszél­nem kellett Varga Istvánnal, a hatvani építésvezetővel. Az el­ső allcalommal nem sikerült ta­lálkoznom vele, de mégsem töl­töttem az időmet Hatvanban hiába. Négyen voltak bent az irodában, akik közül Kozma István közvetlen főnöke Kiss Bélának, Kalcsó Ernő pedig az adminisztrációt intézi, ö szám­fejtette Kiss Béla novemberi „munkadiját”. Amikor Ki.xs Béla otthon várta, hogy történ­jék vele valami.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom