Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Az ecsédi próbatétel gítenek magukon. Vigyáznak egymásra és önmagukra is. Balesetmentesen, jól halad a munka. 5,5 milliós vagyon Megnyitása óta több mint ötmillió tonna szenet termel­tek az ecsédi külfejtésen. Kis­sé aggódva és aligha leleplezhe­tő kíváncsisággal érdeklőd­tünk, hogy mennyi szenet rej­tenek még az ecsédi dombok. Mintegy 5,5 millió tonnát. Ez a jelenlegi fejtési ütem mellett négy évre elegendő — közölte Bemáth Viktor főmérnök. Ke­leten a szénréteg bemetsz a hegylábba. Jókora részt elvág­nak a hegylábból. A műszáln­ak feladata az, hogy a rézsű megfelelő biztonsággal álljon. Naponként 17—20 ezer köbmé­ter földet mozgatnak meg és ennek mintegy 60—65 százalé­kát a keleti hegyláb adja. A műszakiak a lehető legjobb megoldást keresik, hogy minél kisebb lefedéssel minél több szenet termeljenek. Ecséden milliókban számol­nak, ha kitermelendő szénről, vagy lefedésről van szó. Milli­ós értékekkel gazdálkodnak. A kotrógépeken, a szalagnál éa a dózerokon a munkások fene­ketlen sárral és hideggel küz­denek. Műszakiaknak és mun­kásoknak egyaránt próbatétel, hogy az első negyedévben napi 480 vagon szenet adjanak. Nem minden áron, hanem egyenletesen, biztonságos munkával és a tervekben meg­szabott önköltségen. Dr. Fazekas László Folytatják a szőlorekonstrukciót Verpelélen 280 holdat telepítettek eddig A verpeléti Dózsa termelő- szövetkezetben az elmúlt évek­ben 280 hold különböző fajtájú szőlőt telepítettek. Ebből 40 hold mér ez évben termőre fordult. A rekonstrukciót a gazdaság tovább folytatja és ezekben a napokban végzik a kivénült tő­kék kivágását. A régi szőlők­től és az öreg. kivágásra kerülő gyümölcsfáktól megszabadított terület szántóföldi művelésre lesz alkalmas. A régi szőlő he­lyére két évig gabonát vetnek, majd ezután kerül sor az új szőlő betelepítésére. A jelenleg folyó munkák a verpeléti híres borvidék re­konstrukciójának részét képe. zik. Mamák egymás­nőd... Hát nem édes? 1 köp.: 2-es számú Mama.: | 1-es sz. Mama: — — Az semmi... A 1 Az én kis Ödönkém Rudikám jön haza, olyan édes, és olyam kabátja nyitva... Lo­okos, hogy sokszor hol... Becsapja az aj­csak a szám tótom, tót, megcsókol és csak olyanokat mond... ennyit mond... Szia, | Tegnap is. Csak néz... öreg lány. A magáé | csak néz, aztán azt hány éves? 1 mondja, hogy: anyu, 1-es Mama: Ödön­1 megmondom őszin- I tén, te egyáltalán ke? ö, mar hét, és a tnagáé? 2-es Mama: Rudi- ] 1 nem vagy kövér... ka? ö, már tizenhét! j Nem kell fogyókúráz­Í-ŐL , ____________ : Van-e ellensége a külszíni saénfejtésnek? A gépkezelőír, a műszaki vezetők és a szalag­kezelők egyöntetűen válaszol­ják, hogy egyetlen ellenségük akad: a sok csapadék. Igaz, ár­víz és gátszakadás az ősszel megkímélte a bányát, de ok­tóber közepe óta szinte min­dennap esik. Novemberben akadt ugyan pár nap kivétel, de ha ősszel átázik az ecsédi talaj, aztán a dózerok, dömpe­rek és egyéb nagy gépek mé­teres mélységben egyetlen sár­masszává gyúrják a 720 ezer négyzetméteres gödröt, a med­dőhányót, és a környező dom­bokat, tavaszig nincs menek­vés. Az emberek és a gépek éjjel-nappali harcot vívnak a szénért. Az első negyedévben napon­ta 480 vagon szenet kell termel­ni az ecsédi külfejtésnek. Leg­alább ennyit kér a Mátrai Hő­erőmű, hogy áramot tudjanak adni lakásunkba, az utcák vi­lágításához és az iparnak. A 480 vagon szén most nagyobb próbatételt jelent mint nyáron az 550—600 vagonos napi tel­jesítmény. — A hányórendezőn enged­tük át a szalagot. A nyugati oldalról a keletire telepítettük. Térdig jártunk a sárban és la­tyakban, amíg a 21 méteres szalagrészt szétszereltük. A talpfák és a vázak nagyobb ré­szét a dózer húzta. De a gépig vállon és kézben cipeltük. Azt hittük, hogy sohasem lesz vé­ge. Nem engedett, húzott a sár, háromszorosnak éreztük a ter­het. Nyakunkba csurgóit az eső, átázott a pufajka és a kis- kabát. Kegyetlenül nehéz mun­ka volt — mondta Nagy Imre, a szalagkezelök brigádvezetője. Burda Pállal történt, hogy tér­dig elmerült a sárban. Húzta, rángatta a lábát és kilépett a csizmájából Előbb őt húztuk ki a latyakból meleg helyre támogattuk, az­tán a lábbelit kerestük meg. A 23-as szalagfejen kacagva mesélték el a fonák esetet az emberek, de egyszerre bajt jelző berregés szakította félbe az emlékezést. Egyetlen gomb­nyomásra leállt a gép és a szalag, egyszerre döbbent csend lett — Leesett a görgő tartó bak — kiáltották lentről. Nagy Im­re leszaladt a vas lépcsőkön. Egyik fagyos rögről a másikra ugrott és pillanatokon belül ott termett, ahol baj érte a Bzalagot. — Két da rab 24-es kulcsot — kiáltotta és Laska József gép­kezelő már vitte is a szerszá­mot. A szalagfej szűkös vasiülké- jében csak ketten maradtak: Kovács Lajos villanyszerelő és Képe Tibor, az MT 2-es gép­ről. A villamos berendezés re­teszelésével akadt egy kis rendellenesség. A kényszerpi­henő alatt gyors, megbízható mozdulatokkal ellenőrizték a feszültséget és a megszakítást, öt-hat perc sem telt el, telefo­Orszógos fesztiválokkal zárul az idén az ifjú műkedvelők kulturális szemléje A műsorok középpontjában: a felszabadulás és a népek barátsága ben, hogy hétszámra se jár ha­za még ebédelni sem, ha sür­gős a munka a tsz-ben, minden tennivalóját félre téve féltucat- szor járt Egerben OTP-kölcsönt szerezni, szerződéseket írni, anyagügyeket intézni, ami an­nál is nehezebb volt számára mert alig-alig van tisztában az írás-olvasással. — Május közepe óta várjuk a kőműveseket, hogy megkez­dik a munkát... ahogy a szer­ződésben írták — panaszolja Birinyi Mihály —, de csak ok- tóberban jöttek. Akkor is ket­ten, s többet látták őket a kocs­ma tájékán, mint kőműveska­lapáccsal a kezükben. Alighogy elkészültek az alappal, egyszer csak összeszedték a szerszámo­kat. s úgy eltűntek, azóta se láttuk őket. — Jaj, pedig hogy beleéltük magunkat, hogy az új házban telelhetünk — sóhajt fél Biri- nyiné, s egymás szavába vágva idézgietik, mennyi külön ki­adást, futkározást, intézkedést jelentett, hogy a ktsz nem áll­ta a szavát, nem építette fel a házat az ígért határidőre. DE MIÉRT NEM készült el Birinyiék háza? — Nem volt meg mindé» non jelezték a 22-es fej gépke­zelőjének és a központnak, hogy minden rendben, indul a szalag. Lent, a gödör sarkában félig befagyott tócsa. Benne szivaty- tyú. Földi András, a szalagvég- kezelő indítaná a motort. Há­romszor, négyszer nekirugasz­kodott, de nem boldogult vele, mert a jeges víz „elkapta a motor torkát” — summázta a tényeket az egyik munkás és bíztatás, uta­sítás nélkül társa segítségére sietett. Az együvétartozást, Nagy Imre szocialista brigád­jának összeforrottságát bizo­nyítja az is, hogy a nyáron együtt arattak az ecsédi tsz- ben. A keresetből futotta mo­zira is és a következő nyáron valami nagyobb kirándulásra készülődnek. Remélik, addig Baksa István is meggyógyul hosszas betegségéből. Idős tár­sukat a múltkor látogatták meg Ecséden. A munka edzi és kovácsolja egybe az embereket. Ezt bizo­nyítja Vaskó János szocialista brigádja is. Az E 6-os kotróra dunántúli, hajdúsági, patai és ecsédi munkások kerültek. Most a nagyjavítás után a gé­pet szerelik, nagy igykezettel és figyelemmel, hiszen ha feb­ruár elején munkába áll, ismét ők dolgoznak rajta. A kotró tengelye a kerékkel együtt 15 mázsa. Daruval szűkölködnek Ecséden, mindössze egy kis csigás emelő jutott a Vaskó­brigádnak, de ügyes fogásokkal, dorongokkal és talpfákkal se­Országos fesztiválokkal é találkozókkal zárul az idén a ifjú műkedvelők ötéves kultu rális szemléje. Az eseményso rozatot, amelyet 1960-ban i KISZ, valamint a különbőz! társadalmi és tömegszerveze teik, illetve állami szervei együtt hirdettek meg 1965-ben a felszabadulás 20. évforduló ját és a világ ifjúságának 9 találkozóját köszönti. A következő hónapokban Pé. esett, az országos legjobb nép táncosai, Békéscsabán a falusi Székesfehérvárott pedig a: üzemi színjátszók adnak szá. mot tehetségükről, felkészül tsé. gükrőL A szimfonikus zeneka­rok seregszemléjét Budapesten a kamarazenekarokét Veszp. rémben tartják. Az országos társas tánc-verseny részvevők Miskolc látja vendégül. A: amatőr tánc- és dzse>sz-zene- karok Szombathelyen lépnél: pódiumra. Az irodalmi színpa­s dók hetének eseménysorozata a : költészet napjaihoz kapcsoló­• dik majd és Győrött kerül sor- ■ ra. Mezőkövesden országos l népművészeti szakköri kiállítás i nyílik, Budapesten pedig a • gyerekek vizsgáznak majd raj- : zaikkal. a tárlatlátogatók előtt. , Ezenkívül országos dalostalál- 1 kozó, amatőr filmfesztivál és a bábjátékosok seregszemléje sze­repel a programban. Az országos eseményeket széles körű bemutat ósorozat elő­zd meg. Az együttesek és szó­listáik előbb szűkébb hazájuk közönsége előtt lépnek fél; já­rási, városi, kerületi versenye­ken vesznék részt. Végül a me­gyei székhelyeken szereznek jogot arra. hogy egy-egy mű­vészeti ág országos fesztiválján is elinduljanak. A legjobbakat a kulturális szemle arany-, ezüst- és branzjéLvényévél, il­letve oklevelekkel és emlékla­pokkal jutalmazzák. A hétezer holdas hevesi ha­tár féle homok, fele fekete föld. Amit élíbár az egyik, az sok a másiknak, amelyik nö­vény gazdag termést hoz a zsí- i nos humuszon, az amott csene- vész marad. A hétezer holdnak ' közel kétezer embert kell eltar­tania, beleszámítva az örege­ket is. Gulyás Sándor, a hevesi el­nök, — akit a tagok kétszer kértek mér ki a járástól, papí­ron számolgatja gazdagságukat. I Figyelem a számoszlopot, mi I derül ki belőle, aztán egy-két részeredményt magam is le- jegyzek: a rosszul sikerült i zöldborsóból hétszázezer, a pa­radicsomból egymillió kétszáz­ezer, a dohányból kettő-, a dinnyéből hárommillió... Ezek a múlt érv eredményeiből valók. Zöldségféléből végeredmény­képpen négymillió-háromszáz­ezret kaptak, úgv. hogy egymil­liónál többet elvitt az aszály. A világhírű hevesi dinnyét, a pa­radicsomot, meg az uborkát termi hát az aranysárga ho­mok, ez hozza a gazdaság fele jövedelmét. — a föld, meg a hozzáértő hevesi emberek. Két éve jártam náluk utol­jára. Akkor még nyolc tsz volt Hevesen, és csak a fejekben született meg az egyesülés. Emlékszem. Törőcsikékkel be­szélgettünk akkor tavasszal, a napfí "/ben ragyogó fóliák kö­zött. A palánták már két- arasznyina nőttek és a szomjas föld minden percben sóhajtotta a vizet Az emberek kicsit so­kallták együtt a hétezer holdat de azért bíztak a jövőben. Az új vezetőség szinte kivétel nélkül mindenkivel tárgyalt A veze­tőségi ülésekre meghívták a ré­gebben is jól gazdálkodókat, kikérték véleményüket figyel­anyag, ajtó—ablak; vasbeton gerenda hiányzott, aztán vala­hol elveszett a tervrajz máso­lata is, úgy kellett az OTP-től kérni. Ha meg anyag volt, a hi­tellevél járt le,... de moaí már mi is ismerjük Birinyiék szo­rult helyzetét a tavasszal min­denképpen felépítjük a házu­kat — ad tájékoztatást Solymo- si László, a ktsz elnöke. De mit ér bármilyen magya­rázkodás Birinyi Mihályéknak, akik az életveszélyes, emberi hajléknak alig nevezhető kis faluszéli házban húzzák ki ezt a telet is. Kötbérezzék talán a ktsz-t a késedelmes munka mi­att, járjanak bizottságtól bíró­ságig, tetézve eddigi bajukat? — Mit ér nekünk a kötbér, ha itt kell élni? — kiáltott fel el­keseredetten Birinyi Mihály, amikor a lehetőséget említet­tük neki. Ezzel az elkeseredett véleménnyel valóban nem le- . hét vitába szállni, s ha a tör- • vények szabta forintokkal mér- , hető kötbérre nem is tartanak ! igényt Birinyiék, egy másfajta • kötbérrel mégis sújtja az ő j történetük az Egri Járási La- a kásépítő és Karbantartó Ktsz-t: , olyan erkölcsi kötbérrel, ame- j Iyet azok számára szabnak ki, , akik az akták, a szerződések, a határidők mögött nem látják : meg az embert Kovács Endre meghúzódó családnak. Birinyi- né restelkedik, hogy nem tud méltó fogadást adni vendégei­nek, mert ők sem fémek el a parányi „szobában”. — Nem tudjuk ki vállalja a felelősséget, ha egyszer ránk onüik az egész — mondja félőn tekintve a vékonyka gerendák­ra, pedig évele óta minden fö­lön tot összerakunk, hogy az új ház elkészüljön. AZ ÜJ HÁZ azonban nem készül el. Legalábbis erre a télre nem. Lirinyiné előszedi a szekrény, mélyéről a lassacskán már csak kilóra mérhető pak- samétákat Előszedi bei öle egy formás, kis ház tervrajzát és együtt nézegetjük az álomott­hont, amelynek a múlt év ok­tóber végére kellett volna el­készülnie az Egri .1 trási La­kásépítő és Karbantartó Ktsz munkásai által. S mi valósult meg belőle? Az udvarra lépve a hó alól körvonalait mutatva girbe-gur- ba alapfal tünedezik elő (ké­szítője nemigen megy el mel­lette emelt fővel). Ennyi való­sult, meg a szép tervekből. Birinyi Mihály szövetkezeti tag, akit olyan szorgalmas em­bernek ismernek a közösség­Birinyiék erkölcsi kötbére A MIKES KELEMEN utca 30. szám alatti „ház” ott ta­padt, a dülöúl melletti lankádra, ahol véget érnek a verpeléti utcák és csak a hólepte búza­földek, a távoli, szövetkezeti majorok, a kis házat lakó Bi­rinyiék szomszédai. A ház el­nevezés túlzott erre a viskóra, még ha rangos háztábia bizo­nyítja is: emberi hajléknak ké­szült valamikor. Falai olyan vékonyak, hogy gyermekarasz- szal át lehet érni, kicsiny abla­kain alig talál be a bágyadt téü napsugár, s ha meglett em­ber hármat akar lépni benne, a harmadik lépésnél biztosan beleütközik a feje a szemközti falba. Karvastagságú „geren­dái” erőlködve tartják a tetőt, s amikor gyakorlatozó tankok vonulnak el az aprócska, nyo- morűsógos házikó mellett, a szarufák alig bírják gyenge kapcsaikkal összetartani, az összedőléstől megmenteni a kis faluszéü házat, ameiyben há­rom ember él évek ófa, áhítoz­va emberhez méltó otthon után. Aki itt jár, csodálja Birinyi Mihály, szövetkezeti tag, idős felesége és kis unokájuk bátor­ságát, hogy ilyen, széltől is alig védő hajlékban mernek neki­vágni a télnek. Az apró szoba «árkában kis kályha erőlködik, begy meleget teremtsen ez itt ték tanácsaikat üzemegysége­ket szerveztek kemény, áldoza­tos munkával, közös akarattal, eggyé kovácsolták a nyolc szö­vetkezetét Az 1964-es eszten­dő a próbatétel éve volt A várakozás éve ia. Egy falu, két­ezer tag leste, figyelte, mi sül ki a nyolcszoros házasságból? Tegnap közgyűlést tartottak a hevesi Rákócziban és úgy vé­lem, sokak mondanivalóját egyetlen rövid szóban lehetne kifejezni: sikerült. Nehéz, ká­rokkal, csapásokkal dacoló esz­tendő után is jól billen a mér­leg. Egymillió-kétszázezer prémium — Szétnézek a határban és megmondom, milyen a szövet­kezet. Ezt a mondást tavaly hallot­tam az egyik brigádvezetőtől. Régi változatát így emlegetik: nézz szét a konyhában és meg­tudod. milyen a gazdasszony. Ha a múlt nyáron, vagy a lucs­kos, sáros ősszel, amikor szaka­dó esőben kellett szedni a ré­pát, a szőlőt, valaki végigjárta a hevesi határt, azt mondta: ezek tudják, miért dolgoznak. Nemcsak a tagok, de a besegí- tők százai is ott voltak és idő­ben elvégezték: a betakarítást Terveknek megfelelően alakul a jövedelem és prémium cí­mén egymillió-kétszázezret fi­zetnek ki. A tagok megkapták a föidjáradéfcot is, mintegy hétszázezer forint értékben. Az egyik taggal az utcán ta­lálkozom. Régi ismerős, dolgos, szorgalmas ember. — Hogyan sikerült összehoz­ni ezt a nagy. népes családot? — Munkával, emberséggel. Rövid, tömör válasz. Aztán még egy érdekesség. Két évvel ezelőtt a nyolc tsz-ből a pa­naszos levelek százai érkeztek a járási pártbizottsághoz. 1964- ben „nyolc” ilyen levél érke­zett Ettől sokkal több volt a vita. a panasz, de azokat ott­hon, a szövetkezeten bélül el tudták intézni a tagok. Tízen visszajöttek... Az elnök éppen borotválko­zott. Otthon keresték fel a fia- 1 talofc. — Haza akarunk jönni. Trak­torosnak. Kellünk-e, van-e , szüksége iánk a szövetkezet- ] nék? Azóta már megtörtént a dön­tés. A fiatalok traktoros iskolá­ba kerülnek, tavasszal aztán, i amikor újra megkezdődik a ( nagy munka, már gépre is ül- . hetnek. 1965 a gépesítés tékin- ‘ tétében nagy változást hoz ‘ majd. Harminckét traktoruk s van most, négy szerelő a mű­helyben dolgozik és az új esz­tendőben, átvéve a gépállomás gépeit, maguknak kell elvé­gezniük már minden gépi mun­kát. Ha Iriképeziik az iparból «tamiléit fiatal traktorosokat, úgy három erőgépre már két traktoros jut. Ez a gépek jobb kihasználá­sát teszi lehetővé. A fiatal traktorosok mellett tizenöt ifjú szakmunkást szer­ződtettek. akik a szakmunkás- bizonyítvány megszerzése után már 15—20 százalékkal maga­sabb fizetést papnak. A szövetkezet többsége idő® emberekből áll, viszont ha * tervek sikerülnek, r. a tagolt jövedelme annak megfelelően emelkedik, bizonyára nagyobb érdeklődést mutatnak majd a szövetkezet iránt azok is, akik most még hátat farditanak. Kastély van, de nincs papír o »« A történet rendkívül furcsa. Van és még sincs kastélya, otthona a szövetkezetnek. A termelőszövetkezet a megyei tanács engedélyével ugyanis tavaly megvásárolta a volt Re- menyik-kastélyt. Júniusban ki is fizették annak rendje-módja szerint, átutaltak 230 ezer fo­rintot abban a reményben; hogy megkapják az épületet és át is költözhetnek még 1964- ben. Sajnos, nem így történt; mivel a helyi tanács illetéke­se még a mai napig sem utalta ki a kastélyt a szövetkezetnek. Így aztán meg kell elégedni azzal, hogy a zárszámadásom beszámolnak a tagságnak: vá­sároltunk egy kastélyt, amely még nem a miénk, bár fél éve kifizettük az árát. A kastély-ügy sajnos nem az egyetlen, amely a hevesi Rá­kóczi Tsz-ben akadályozza a munkát, a termelést. Még 1963-ban a Szol­noki Magasépítő Vállalat megkezdte itt egy ötezer férő­helyes tojóház építését, ősz óta azonban áll a munka, pedig ez évi tervükben már benne szerepelt a tojóház mintegy kétszázezer forintos bevétele is. Nincs azonban sem bevétel, sem tojóház. A technológiai berendezések hiányoznak, A középső támfalat rosszul építet­ték, azt le kellett bontani, hogy a berendezés rendeltetési he­lyére kerüljön. A lebontott fa* lat most újra kellene építeni, de a vállalat megfeledkezett arról, hogy még 1963-ban He­vesen is vállalt munkát. Régein volt 1963 és félő, hogy a szö­vetkezet ebből származó anya­id kára további gondot okoz majd a kivitelező vállalatnak. A szövetkezet a maga részé- öl nyugodt lelkiismerettel bú­csúzhatott 1964-től. Az első ko­sos esztendő gondokkal voit yéx teli, de nem sikerült rósz- ízül, Szalay István Sárga homok és fekete föld Az első közös esztendő Hevesen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom