Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
Nem kapáltak, de részeltek osztogatás után elégedettség, nyugalom és kirobbanó munkakedv van a mikófalvi közös gazdaságban, az mélységesen téved, mert ez a kapálás nélküli részelés elégedetlenséget szült azok között — és joggal! — akik lelkismeretesen megkapálták a részművelésre kiadott területet, s úgyanúgy részesedtek, mint akik egyetlen kapavágást sem tettek a kukoricában. Ezen az erkölcsi káron túlmenően, elképzelhető annak az anyagi veszteségnek az összege is, amelyet a kapálások elmulasztása okozott. Hiszen ha „magától” 60 mázsát termett a krumplifald, s a kukorica is szépen megnőtt, mennyivel több jutott volna a közös állatállomány átteleltetésére, hizlalására, s nem utolsósorban a tagságnak is, ha a megállapodás szerint háromszor megkapálják a kukoricát, burgonyát és a többi részesművelésre vállalt növényféleséget. Mikor, a szövetkezet vezetőitől felvilágosítást kértünk arra, miért nem vonták meg a részesedést azoktól, akik nem álltak szavuknak, s nem végezték el a munkát, a következő választ kaptuk: „Mert a szerződésben vállalt kötelezettségének a tsz sem tett eleget.” Vagyis nem ekekapázták meg a megállapodás szerint a részesművelésre adott területeit. Ügy érezték ezután, nincs erkölcsi alapjuk a tagság felelősségre vonására . A mikófalviak azt mondták: tanultak ebből az esetből és az idén olyan megállapodási kötnek. amelyben mindkét félnek erejét figyelembe vevő követelményeket állítanak, olyan megállapodást kötnek, amelynek betartása nem állítja le- hetlen feladatok elé sem a tagságot, sem a szövetkezetei. Így szeretnék elejét venni a tavalyi jogtalanságoknak, veszekedéseknek, s jó alapját vetni meg az anyagi ösztönző módszerek helyes alkalmazásának. S most, hogy itt a szerződéskötések, megállapodások „szentesítésének” ideje, nem árt ha máshol is tekintettel lesznek; a mikófalvi példára! Kovács Endre Habsburg Ottó levelez •. • MOSZKVA (MTI): „A mai Ázsia és Afrika címmel Moszkvában megjelenő folyóirat a múlt évben kommentáló elemekkel fűszerezett ismertetést közölt Habsbutg Ottónak Nyugat-Németországban megjelent könyvéről. A könyv címe „Távol-Keletet nem vesztettük el”, s „A Habsburg-ház hivatalos állásfoglalását” tükrözte. Néhány nappal ezelőtt a moszkvai posta Habsburg Ottó ajánlott levelét kézbesítette a folyóirat szerkesztőségének. A császári sarj ebben a levélben az ellen tiltakozik, ahogyan a folyóirat az ő könyvével foglalkozni merészelt. — Nos, ha a Habsburg-ház feje elégedetlen, ez azt jelenti, hogy lelepleztük neokolonialis- ta könyvét, tehát elértük célunkat — jelentette ki Borisz Gafurov „A mai Ázsia és Afrika” főszerkesztője. Bállá Ödön és Bakteri Ferenc riportregénye 10. — No, maga mit néz? — inorran most megint Péterre, tersze, hogy gyámoltalanok Vagyunk. Mi is, beleértve. Nem kellett volna már régen a pokolba zavarni ezt a pár gyilkost? De mit csináltam én? Megszöktem és dekkolofc és néha még azt hiszem, hogy hős vagyok. A fene, aki megette az ilyen hősiességet. Ezeket a disznókat ütni kellene, csak nincs, aki üsse. No, adja ide hamar azt a gézt. Nem azt, a másikat. Müller testvér eltűnik öt perc múlva Bondi Zsuzsa sápadtan, de egyre gyorsabban lélegezve ott fekszik Marika ágyában és Béla bácsi — aki Homoródi doktorhoz irányította Pétert — elgondolkozva nézi a kislány lassan emelkedő-süllyedő paplanát. Még egy védence van immár. 4 MPilMMG 1965. január 8., péntek — Hanem látta magát valaki, mérnök úr? — adja fel a régóta kikívánkozó kérdést a szerelő. — Látott, sajnos. t— Kicsoda? — Müller. A nyilas. Tegnap este itt volt a mulatságon, az a szélhámos kis ürge, Mihal- kóvics vagy hogy hívják, az hozta ide. Megkérdezte, nem zsidó a kislány? Otthagytam, azzal, hogy az utcán találtam láblövéssel, éltévedt golyó ... — No, ez ba'j — mondja a foga közt Béla —, de majd csak segítünk rajta. Van pisztolya, mérnök úr? Müller testvér ezalatt sétálgat a folyosón és a fogát szívja. Nem stimmel valami ... itt... Agyában nemcsak ez a gyanús sebesült ügy cirkál. Müller testvér agya nem forog gyorsan. Müller testvér sohasem számított a lángelmék közé a maga pártszervezetében, mindig csak nyalókák falragasztására küldték ki, olyasmiket ragaszgattak, hogy „Rebeka ki a Várból”, me® „Ki nem hiszi, nem vallja — nem lehet magyar fajta”, aztán néha. — már október 15 után — részt vett néhány piszkosabb lánnyal. ■ Hogy emberéletről van szó. Hát aztán, hány emberéletről van szó mostanában, aki után a kutya sem ugat! Nem ártana a körmére nézni ennek a bandának. Odakint megint felhördüL nek az ágyúk, s a havas Duna- parton végigszánt a tűz első acélsöprűje. Aknák sivítanak — dong, zeng az ég és a víz tükrén csattanva szalad tovább a Visszhang. Itt figyelni kell! Ki kéri nyitni a szemet. Lám, most is munkában is és most tessék, ezek itt ebben a szállódéban gúnyt űznek belőle. El lehet hinni, hogy tán még zsidót is rejtegetnének! Ez a szőke mérnök is milyen szemtelenül odcbbáilt azzal a nTapasztalható, hogy a részes művelésre kötött megállapodásokat jó néhány termelő- szövetkezetben sem a vezetők, sem a tagok nem tartják be, s ez károsodást okoz a közösnek, és tagnak egyaránt. Előfordult, hogy a szükséges növényápolási munkákat a tsz-tagok sem időben, sem mennyiségileg és minőségileg nem végezték el, de a szerződésben kikötött jövedelmet hiánytalanul megkapták.” Erre a megállapításra jutott a pártmunkásokból, és szakembereikből álló csoport, mikor megyeszerte vizsgálta az anyagi ösztönző módok alkalmazását, és ennek egyik bevált módszerét a részes művelés tapasztalatait; Most, hogy rövidesen újból aláírják az idei megállapodásokat a kukorica, burgonya és a többi termény részesmű vetésére, különösen aktuális ennek a tapasztalatnak taglalása. Példaként sok szövetkezetét hozhatnánk, de talán a mikó- falví Kossuth Tsz történetén is jól megvilágítható: hová vezet é megállapodások kölcsönös felrúgása! Mikófaiván ia a szokásos módon dolgozták ki a múlt é\ tavaszán a részesművelésre kötött megállapodásokat, amelyben a szövetkezeti tagok vállalták, hogy a krumplit, kukoricáit háromszor kapálják meg, a szárat letakarítják, stb. míg a termelőszövetkezet a terület felszántasát, éke-kapázását vállalta. A munkáik teljesítése után kaphatták volna meg ősszel a szövetkezet tagjai a részesművelésire vállalt területen termett burgonya és kukorica egyharmadát. A munka elvégzése után... A mikófalviak közül azonban sokan egyetlen egyszer sem kapálták meg a részesművelésre átvett burgonyát, Icukoricát, valóságos gyomszigetek alakultak ki a szegényebb termést ígérő határ-ré- szeken. Mindennek ellenére a mélyszántás, a jó vetőmag, és a kedvező időjárás eredményeként egyes táblákon 60 mázsa „istenadta” burgonya is termett és a művelés nélküli kukorica is várakozáson felül szép termést hozott. S akik évközben nem kapáltak, ősszel felszedelőzködtek, betakarították a jó termést, s mintha ehhez joguk lett volna, egyharmadát hazahordták. Sőt! A termelőszövetkezet vezetőségének „gavallériájára” vall, hogy e munka nélkül kapott részesedésen felül még 50—50 kiló kukoricát is adott a tagoknak a szár letakar!fásáért. Aki azt hiszi, hogy ilyen előzmények, s a gavalléros — Ügy alakult meg az asz- szonykórus, hogy az ősszel amikor a termelőszövetkezeti asszonyok csomóztak, egyszer meghallottam, milyen vidám kedvvel, milyen felszabadultan s főleg milyen szépen énekelnek munka közben. Következő este már magam is beállítottam közéjük, de harmonikával. Egyszerre még vidámabb lett a hangulat, még jobban ment a csomózás és amikor a tsz a jó munka eredményeként, annak végeztével megvendégelte az asszonyokat, már amolyan kórusféle volt a rögtönzött mű- . sorunk. — Itt, ekkor rukkoltam ki régi kívánságommal. Megkérdeztem az asszonyokat, kinek lenne kedve továbbra is együtt dalolni, egyszóval kinek lenne kedve kórusba járni. Előbb egymásra néztek, aztán felbátorodott egy és azt mondta, „ha te, akkor én is” ... És így lettek harmincnégyen. Ezzel kezdi Nagy Zoltán, az erki népművelési ügyvezető, amikor a falu kulturális tervének végrehajtásáról kérdezem. Aztán sorba vesszük a terv pontjait. Első látásra igen szimpatikus ez a terv — nem markol sokati s ahogy a havonta írt jelentések, a lerakott havi tervek mutatják; végre is hajtják, amit terveztek. Az 1600 lelkes kis községnek nincs kul- túrotthona. Nagy szívfájdalmuk ez, hiszen így csaknem minden az iskolában zajlik. Van még egy klubhelyiségük, amit társadalmi munkában ütöttek össze, csak nagyon kicsi, de mintaszerűen működik j azóta is. De a többi munka? Hogyan tervezték, s hogyan hajtották eddig végre? Mert szép ez az énekkar, kell is, jó is, az asz- szonyok megtalálják benne azt a kis társadalmi életet, ami sok munkájúk mellett felüdülést jelent. De a többi? Az elmúlt oktatási évben jóformán teljesen felszámolták az analfabétizmust. Vannak még néhányan, de azok már vagy nagyon idősek, vagy annyira nagy családos édesanyák, hogy pillanatnyilag gondolni sem lehet tanításukra. Akik tavaly megtanultak inni, olvasni, azok számára amolyan ismétlő foglalkozásokat ír élő a terv. Rendszeresen csinálják is, s azóta valamennyi volt analfabéta * beiratkozott a könyvtárba. — Igaz, még csak a mesénél tartanak, de lassan érünk mesz- szire — mondja Nagy Zoltán. Elkészült a tanárképző főiskolák tantárgyainak részletes programja felelően már dolgoznak az első évfolyam új tantervének és jegyzeteinek - megírásán, illetve a régiek átdolgozásán. A tanárképző főiskolákon oktatott 180 tantárgyhoz szükséges jegyzetek mintegy fele már elkészült és a tervek szerint 1966 végéig valamennyi jegyzet megírását, illetve átdolgozását befejezik. Nagy gondot fordítanak a jegyzetek szerkesztésére: egy-egy jegyzet megírása előtt főiskolai és egyetemi tanárok, valamint gyakorló oktatók cserélik ki tapasztalataikat, az elkészült jegyzetet pedig több szemszögből megvizsgálják, véleményezik. A tanárképző főiskolák nappali és esti tagozata, tantervének megjelentetése után, most újabb fontos segédeszközt kaptak kezükbe a főiskolák hallgatói: első ízben adták közre nyomtatásban valamennyi tantárgy részletes programját. A tanárjelöltek ezekből a kiadványokból részletesen .megismerhetik azokat a követelményeket. amelyeknek főiskolai tanulmányaik ideje alatt eleget kell tenniök, s már jóelőre tájékoztatást kapnak arról, hogy milyen elméleti, és gyakorlati foglalkozásokon kell részt ven- niök. A szakemberek az oktatási reform követelményeinek megA dolgozók iskolája munka- terv szerint zajlik, lemorzsolódás nincs. A tsz-akadémia, ami egyben előkészítője a szakmunkásképző tanfolyamnak, pontosan, előírás szerint halad. — De itt talán álljunk meg egy pillanatra — mondja az ügyvezető. — Ez az akadémia semmiféle előképzettséget nem kíván. Az jön, aki akar. aki szükségét érzi. De... Ha sikeresen levizsgázik, akkor elfogadják szakmunkásképző else évfolyamának. Itt ellentmondás van. Nem egyforma esélyekkel indulnak az emberek, és sokszor ezért vesztik el a kedvüket.. Van olyan, aki elvégezte s hat, hét vagy nyolc osztályt. Ennek érdemes járni, levizsgázik. Míg az, aki nem rendelkezik ilyen előnnyel, csak mérgelődik az év végén, hogy hiába „pocsékolta” az idejét. Valahogy változtatni kellene a tematikáján, vagy tagozat szerim kellene szervezni, mert így formális az egész ..előadássorozat sokan csak azért jönnek, meri a tsz munkaegység-jóváírásál nem akarják elveszteni. Havonta egy politikai, világnézeti előadást tartanak a járási pártbizottság előadói. (Decemberben vagy megfeledkeztek Erkről, vagy egyéb történt de nem küldtek előadót.) Szülők iskolája, nők klubjr rendszeres foglalkozásairól győződhet meg a látogató, mert s lelkes tíz tagú tantestület, s s jól irányító ügyvezető nemcsal eltervezte, de végre is haj tje a népművelésben kijelölt feladatokat. A művészeti műnkig jól halad a községben, mer a nevelőtestület maga is szórakozását leli abban, hogy a fali apraját nagyját maga ^ kört gyűjtve töltse a hosszú téli estéket. Itt, a Tama mentén, s megye déli csücskében összefognak és segítik egymást a: emberek, s a falu méltányolj? is törekvésüket, hálás közönséf előadásra és rendezvényre egyaránt. — Igen. Eriken jól dolgoznál a kulturális munka irányítói végrehajtói — mondja Kelemer Tibor, a járási tanács művelő désügyi osztályának vezetője — Ha jól értettem, mostolyar községet keres, ahol nem megj minden a terv szerint, vagy! ahal nem jó a munka. Mef kell mondanom őszintén, nagj szégyen lenne, ha felszabadó lásunk 20. esztendejében ilye tudnék mondani. Olyat tudok hogy például Tis2anánán neu ment minden rendjén. De január elsején lépett be az új — szerintünk nagyon is megfeleli — kultúrotthon-igazgató. Mos' ő mondja el elődjéről, hogy m nem volt jó? Nem helyes. Vágj mondjam, hogy Zaránkon kisít visszaesett a munka? Nem nondhatom, mert ennek való. >an objektív oka van — behívók katonának a kultúrotthon- gazgatót. Lesz helyette másik, lé szögiül nem akaszthatok. Mindenütt vannak zökkenők; akadnak hibák, . felmerülnek íehézségek, de 17 községünkben nem tudok olyan kultúrhá- ;at vagy ügyvezetőt mondani, ahol rosszul megy a munka, /agy aki rosszul dolgozik. Árról, amit elmondott, tanúskodik a nemrég pártbizottsági §s tanácsülés elé került beszá-. móló is. Nem dicsekvésképpen mondta az osztályvezető, de ha úgy mondta voma is, nem elsősorban az ő érdeme az egész, hanem a közösségé, a járási művelődési házban, a járási tanácson dolgozó szakembereké s nem utolsósorban az igyekvő falusi kultúrmunkáso- ké. Sok segítséget adnak a tanácsok, a pártbizottság, a pártszervezetek a termelőszövetkezetek, s maguk az emberek is rájöttek arra, hogy jót akarnak nekik; így közösen, egyetértésben folyik a kulturális élet a Tama és a Tisza mentén. Ellenpólust nem találtam. Ezzel korántsem azt jelenti ki ez az írás, hogy minden rendben van. Nem. Mert például Tarnazsadányban hiába van sok nevelő, kevesen tudnak dolgozni, hiszen hat képesítés nélküli nevelő küzködik — központi feladata — az iskolai oktató—nevelő munka buktatóival. Lépésről lépésre megvalósítják amit elterveztek, da gátolja őket az is, hogy a klubot őszre ígérték az építők, s ma is folyik az építkezés. Természetesen amit ide terveztek, az „úszik”. Van a tervükben olyan is, aminek se ideje, se gazdája, például a kiállítások és a kirándulások. Ha akarom hiszem, ha akarom nem, hogy ezt valaki meg is csinálja. Nem működik a kiszesek színjátszó csoportja, mert úgy szervezték a színdarab szereplőgárdáját, hogy a fiúikat éppen a bemutató előtt vesztették el — bevonultak. Ezt viszont már előre tudták, ki kellett Volna hagyni ezt a-korosztályt, s akkor a terv megvalósult volna e pontban is. Nin-cs kifüggesztve a havi lebontott program a kul-- túrházban, honnan tudhatják hát a falubeliék, hogy mikor mi van? Egyedül a mozit tudják, mert az heti négy alkatommal igénybe veszi a művelődési házat, s van plakátja. A népművelésre marad a szerdai nap. Ez kevés. Igaz. hogy aa iskolában és a tanácsházán is zajlanak előadások, de a kul- túrház csaknem egészében mo. zi. Sokat segít majd a helyzeten, ha a klubot megkapják, s a könyvtár is a helyére kerül. Viszont Tarnazsadányban is elmondhatjuk, hogy az ismeret- terjesztő előadások minden formája az előírásnak és a tervnek megfelelően zajlik, érdeklődés mellett rendezik a különböző témáj ú előadássorozata- kát, hogy jól működő ének- tánc- és bábköre van, hogy a dolgozók iskolája jól működik, ég sikerrel vizsgáztak a kihelyezett technikum hallgatói is. összegezve tehát a tapasztalatokat: a Tárná és a Tisza mentén szívügy ,a falu kulturális éleié- nek és színvonalának emelése, akár az ismeretterjesztésről, akár a művészeti munkáról legyen is szó. Ezt igazolja a tavalyi nagy, járási rendezvények egész sora. Erkre határozott irányításra, Tamazsadónyba találomra mentünk, s a. két községet nem szembeállítani, hanem bemutatni kívántuk. Ami hiba adódik, az kerül másutt is. Szerencsére már nem égbekiáltó, inkább hiányosság csupán, amit hamarosan pótolni, vagy kiküszöbölni lehet. Igaz. hogy akkor sem tudjuk azt mondani „jól megy minden”, mert ez az a munka, amiben nincs plafon, s amibe» mindig lehet találni hibát ,, „ Cs, Adum £«• Munka—aminek nincs plafonja nyílik egy ajtó. Áh semmi, nem lényeges, az a fűtő vagy kicsoda, már látta egyszer. Valami Béla. Inkább valamelyik zsidórejtegető jönne. No, de ezzel az emberrel lehetne beszórni. — Álljon csak még, barátom — mondja éles; népgyűlési hangon. — Tessék, kérem — mondja Béla Bácsi udvariasan. — Jöjjön csak ide. — Hiszen itt vagyok, kérem. — No, szóval... figyeljen rám, testvér. Jó magyar ember maga? — Vagyok olyan, mint akárki más. — Valamire megszeretném kérni. — Az meglehet. — Segíteni kellene. — Már miért ne, emberek vagyunk, segíthetünk, altul függ, miben. — Ez fontos, nemzeti ügy, testvér. A népünk megrontására törő zsidóság ügynökeinek, a bolsevista-plutokrata kútrnérgezőknek a megfékezéséről van sZó. Érti? — Hogyne érteném. — No, látja. Szóval van itt valami mérnök, olyan szőke fiatal ember. Lehet, hogy valami z^idólányt rejteget itt a környéken, az alagsorban. Nézzen utána, érti? Óránként jelentse, itt van-e még a házban. Aztán én este intézkedem, szólok Nidosi testvérnek és elintézzük az egész társaságot. No, érti? — Minden világos. Én akkor mennék is, kérem. — Ez igen — állapítja meg önnön szervezőkészségének magas színvonalát MüUer testve«. . &aivtat#ukj
