Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Termelőszövetkezetek fóruma A szerződéses zöldségtermelés és értékesítés néhány problémája Az utóbbi években a mező- gazdaság gyakorlati szakem­berei és a tsz-tagok körében sokat vitatott téma a zöldség­termelés. A vita középpontjában az a kérdés áll, hogy érdemes-e zöldségtermeléssel foglalkozni, jövedelmezősége arányban áll-e az erre a célra fordított munkával és anyagi eszközök­kel. A vita egyértelmű eldöntése nehéz már csak azért is, mi­vel több olyan termelőszövet­kezet foglalkozott az elmúlt években zöldségtermeléssel, ahol erre nem rendelkeztek kedvező adottságokkal, vagy nem elég hozzáértéssel végez­ték ezt, és ezért termésátla­gaik, árbevételeik alacsonyak maradtak. A holdanhénli átlag IS exer forint A zöldségtermelés Jövedel­mezőségi szintje az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Azonban a zöldségter­melés szempontjából kedvező adottságokkal rendelkező ter­melőszövetkezetek elfogadható termésátlagok mellett mégis igen szép összegű árbevéte­leket tudtak elérni. Tarnaörsöm 450 kalasztrális hold területen termelünk év­ről évre vegyes zöldséget és burgonyát. Holdanként átla­gosan 15 000 forint bevételt értünk el. ügyes zöldségfélék­nél ettől több, másoknál ettől kevesebb bevételeink voltak. Évről évre nagyon szép be­vételt tudunk elérni a paradi­csom-termelésiből. Az elmúlt évben 220 mázsás átlagtermé­sünk volt katasztrális holdan­ként. és 27 000 forint volt az egy katasztrális holdra eső ár­bevételünk. Igen eredményesen termel­jük évről évre a főzőhagymát. Ebből a..h,oMankénti „ói-bevéte-. lünk eléri a 19 000 forintot. Jó hire van a tarnaórsi dinnyének, amelyet évről év­re nagy területen termelünk, holdanként 20—22 000 forint árbevétellel. Az elmúlt évben nagy terü­leten termeltünk zöldbabot, holdanként 40 mázsát takarí­tottunk be. kilónkénti átlagára megközelítette a 4 forintot, összesen 435 000 forint bevé­telre tettünk szert ebből a tilkkiből. Érdemes megemlíteni, hogy a zöldbabot, zöldborsót, ubor­kát, szárazbabot az elmúlt években kukorica köztesként termeltük, így ezekről a terü­letekről a zöldségfélék árbevé­telén kívül még 60—70 száza­lékos kukoricatermést is be tudtunk takarítani. A zöldségtermelés jövedel­mezőségét jelentős mértékberr, befolyásolja az a tény, hogy milyen arányban tudunk ko­rai primőr árut értékesíteni. E tekintetben a mi helyzetünk kedvezőtlen, nálunk nincs me­legházzal felszerelt palánta­nevelő kombinát. Mi a szüksé­ges palántamennyiséget hagyo­mányos módon, szőnyegágyak­ban neveljük. A palántaneve­lésben eredményesen hasznosí­tottuk és hasznosítjuk majd ez éviben js a fólia-ágyakat A paradicsom- és paprika­palántákat kivétel nélkül át- tűzdeléssel, fólia-ágyakba rak­juk. ahol rövidebb idő alatt jól megerősödnék és virágzás­nak induláskor rakjuk ki a palántákat gépekkel a szántó­földekre. A primőr több pénzt hős A palántakirakást korán szoktuk elvégezni,. ennek kö­szönhető, hogy június közepén szántóföldi paradicsomot, jú­nius 25-e körül sárgadinnyét, július első hetében pedig gö­rögdinnyét szoktunk értékesí­teni. ‘ Az elmúlt években is és most is a teljes termelés át­adására kötünk szerződést a Heves megyei MÉK Vállalat­tal A termés legelejét éppúgy átadjuk, mint az utolját, sza­badpiaci értékesítést csak a község ellátására biztosítunk. Nekünk egyébként is rosszak az adottságaink a szabadpiaci értékesítésre, túl messze va­gyunk a nagyobb piacú váro­soktól. Ennek ellenére rendkí­vül csábítóan hat néha az* hogy hagy különbségek van­nak egyes cikkeknél a felvá­sárlási ár és a fogyasztói ár között. Különösen élesen kiüt­közik ez a burgonyánál. A jó minőségű, fehér húsú burgo­nya felvásárlási ára kilogram­monként 1,-70 forint, a fogyasz­tói ára pedig három forint. A sárga húsú étkezési bur­gonya felvásárlási ára 1,10, a fogyasztási ára meghaladja a két forintot. Mi évről évre nagy területen termelünk burgonyát. Őszin­tén m,eg kell mondani, hogy ebből a fontos élelmi cikkből az utóbbi években alacsonyak voltak az,elért _ termésátlaga­ink, az élőből nyert' bevételek jóformán nem fedezték a rá- fodított kiadásokat sem. A burgonyatermelés jöve­delmezőbbé válása csak az át­lagtermések fokozása. utján va­lósulhat meg. Ez azonban még több anyagi ráfordításit igé­nyel. Éppen ezért szükség, van a burgonya felvásárlási árá­nak rendezésére, örömmel ér­tesültünk arról, hogy már eb­ben az évben a burgonya fel­vásárlási árát megemelték. Bizonyosra vehető, hogy a felvásárlási ár kedvező alaku­lása alapján mi is és más tsz- ek is fontolóra veszik a bur­gonyaterület növelését, mert ilyen módon a burgonya ár-, bevétele holdanként eléri majd a 12—14 000 forintot. A zöldségtermelés és értéke­sítés sokat vitatott problémá­ja az áruk minősítése, szállí­tása. A tsz és a MÉK A vállalat átvevői a szab­ványkönyvben előírt módon végzik a minősítést, de sok esetben a jelentkező árumeny- nyiség és a piaci helyzet alap­ján hol elnézőbbek, hol pedig túlzottan szigorúak. Mi azt szeretnénk, ha min­dig elnézőbbek lennének, ők azt szeretnék, ha mindig szi­gorúak lehetnének. Tudjuk azonban, hogy a népgazdaság, a fogyasztók számára az lenne a legjobb, ha az áruk és az igények úgy jelentkeznének, hogy ne kelljen sem elnézően, sem túl szigorúan minősíteni. Különösen fontosnak tarta­niánk azt, hogy differenciál­tabb szabványokat alklamazza- nak és valóban minden piac­képes árút vegyenek át, meg­felelő minőségben, megfelelő áron. Az elmúlt években ezt nem sikerült mindenütt hiánytala­nul megvalósítani. Nálunk is igen jelentős mennyiségű dinnyét, uborkát, zöldbabot, zöldborsót kellett az állatállo­mánnyal megetetni, mert bár ezek emberi fogyasztásra al­kalmasak voltak, de nem felel­tek meg a szabvány ilyen, vagy olyan előírásainak. ■ Az ilyen osztályon aluli áruk különösen jól hasznosíthatók lehetnének tartósítás, savanyí­tás útján, sajnos azonban eh­hez nem rendelkezünk megfe­lelő berendezéssel és alkalmas férőhellyel. A zöldségfélék termelése nemcsak a belföldi szükségle­tek kielégítése szempontjából fontos, hanem igen' komoly jelentősége van exportszem­pontból is. A- zöldségfélék ex­portja tudásunk szerint az utóbbi években némiképpen emelkedett, de még tovább emelkedhetne, ha erre a kül­kereskedelem lehetőséget biz-' tosítana., és. a termelőszövet­kezeteket is anyagilag jobban érdekeltté tennék az exportmi­nőség előállításában, válogatá­sában, csomagolásában. Ebből a szempontból nem volt szerencsés dolog megszün­tetni a külön exportárakat, és ezit belföldi ár -|- csomagolás térítésével pótolni. Szállítási gondok Nagyón sok gonddal és baj­jal jár a megtermelt zöldség­félék elszállítása. A mi tsz-ünk berendezkedett arra, hogy a szállításokat saját gépjármű­vekkel bonyolítja le. Az el­múlt évben közel 400 vagon zöldségfélét, ■ burgonyát, gyü­mölcsöt szállítottunk el és ezek nagy részét vagonba rak­tuk. Az alkalmazott díjtételek azonban1 nem segítik kellőkép­pen a tsz-eket abban, hogy fo­kozzák a saját gépékkel való szállítást. Az áruk rakodási idejét, a felrakást, á lerakást, a vagon­berakást. oly alacsony összeg­ben állapították meg, hogy az nem fedezi az erre a munkára fordított munkaegység értékét. Igen sok problémát okozott a túlzott kocsdállási ■ idő, ami sok esetben abból keletkezett, hogy nem adtak időben disz­pozíciót az áruk elindítására, vagy a MÁV nem tudott idő­ben vagont biztosítani. Ilyen esetekből kifolyólag a nyár fo­lyamán mintegy 1 400 óra ki­esés keletkezett a szállító gép­járművekniéi. A zöldségfélék szállítása egyre nagyobb szervezettséget kíván és ebből a szempontból különösen fontos, hogy a 48 órás árujelentés megközelítően pontos legyen, és ennek alap­ján a vállalat átvevő telepei időben adjanak diszpozíciót a lejelentett árukra. A zölds égtermelésnek és ér­tékesítésnek még számos prob­lémáját lehetne megemlíteni, úgy tudjuk, hogy az illetékes szervek gondosan tanulmá­nyozzák ezeket a problémákat és a lehetőség szerint segíteni fognak a mutatkozó nehézsé­gek leküzdésében. Az elmúlt év, bár nem volt a legkedvezőbb a zöldségter­melés szempontjából sem, mégis ebből a cikkből 700 000 forint terven felüli bevételt értünk el és a tsz tagsága már az ősz folyamán úgy határo­zott, hogy a következő évben paradicsomból, uborkából, zöldborsóból, zöldbabból, főző­hagymából mintegy 120 hold­dal növeljük a területet az előző évhez képest. A szerződéseket a megnö­velt területekre a vállalattal megkötöttük. A kertészeti bri­gádok munkaerejét megnövel­tük. Növeltük .a szükséges be­rendezéseket is és vásároltunk a már.meglévő RS—09 erőgép­hez egy RS—56-os erőgépet tartozékaival együtt. A meleg­ágy! munkák előkészítését már az ősz folyamán megkezdtük és várjuk a vetőmagvakat, várjuk a tavaszt, hogy ebben az évben még több, még jobb árut adjunk a népgazdaság számára. A mi szövetkezetünk tagsá­ga a zöldségtermelés további fejlesztésével is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy megyénk sikeresen teljesíthesse II. öt­éves tervünk utlosó évének előírásait és hogy kiemelkedő munkasikerekkel ünnepelhes­sük a jubileumi évet, hazánk felszabadulásának 20. évfordu­lóját. Szitás Elek a tamaörsi Dózsa Tsz elnöke /írmm*m Kificamodott testben ép lélek: ez a jóga. Legalábbis szerintem, aki szereti, ha lelke ép. Azért most jógázom és szervátültetést végzek magamon. Először is jobb lábam a bal hónalj alá kerül... így ni. Jobb kéz a hát közepére, a bal a b*l láb hajlatába ... Kitűnő... A fej a talp alá, míg a másik talp alá a fülek ke­rülnek. A vállízület kiemelendő... megy ez kérem... Most a másik is. A bordákat kicse­réljük a lapockákkal, szépen... óvatosan... Remek! A két felső csigolya helyet cserél, de óva­tosan, az álsó kettővel, jobb szem a ballal, felső fogsor az alsóval. Nem is olyan ördön­gösség a jóga! Na most, a tüdő mellé tesszük a májat, a máj helyére a gyomrot. Így ni: én vagyok a jóga. Segítség! Emberek! Válogassanak össze! (~ó) Munkásareok A főfűtő Hatalmas kerekeket lendít, forgat, bonyolult mechaniz­must mozgat a cukorgyári gép­ház — tíz jókora kazán, ame­lyekben szünet nélkül zúg, va­kító fénnyel lobog a szén, meg a pakura tüze... A helyiség­ben és szomszédságában negy­ven ember szorgoskodik, lesi, várja a „kapitány” utasításait. A főfűtőét — aki szüntelen ott sürög köztük, bele-belenéz a lángba, s műszereket ellenőriz, hogy megnyugodjon, hogy ne legyen fennakadás a selypi üzem termelésében. Középtermetű, már az idő­sebb korosztályhoz tartozó fér­fi Juhász Antal — olajos ruhá­ban, kicsit kormosán mint a többi: közibük való ... Mond­hatni, itt is kezdte, jó munká­jáért itt emelkedett „rangban” a kazánháziak fölé. S itt is akar már maradni, nem vá­gyik odább innen. Ez — az 6 világa. Kazánok és gépek... 1930-ban ismerkedett meg velük — huszonhattól csak küldönc volt a gyárban — úgy igazából pedig 39-ben, amikor fütovizsgát tett, amikor szak­emberre vált a zagyvaszántói fiatalember. — Amint belekós­tolt a „tudományokba” egysze­riben minden érdekelni kezdte* minden izgatta, egyre többet akart megismerni a maga kis világából. Hegesztő-tanfolyam mot végzett — s később egy vegyiparit, hogy a cukorkészí­téshez is értsen, hogy azt is tudja: idelenn, a kazánházban mit miért csinál...? Másfél évtizede főfütő Ju­hász Antal — nagy felelősségű, fontos beosztású dolgozója a Selypi Cukorgyárnak. Munká­ját becsülettel végzi, a biza­lomra nap nap után igyekszik rászolgálni... A régi embert,' a törzsgárdista „kapitányt" szeretik, tisztelik, megbecsülik üzemében: sztahanovista ki­tüntetése mellett — háromszo­ros kiváló dolgozó! És — amire legalább üyen büszke — tagja ő is a kazánhá­ziak szocialista brigádjának . (-n# Vezetőségválasztó gyűléseket tartanak a hatvani járásban a nőtanácsok (Nagy Mária tudósító) A hatvani járásban meg­kezdték a nőtanácsok vezető­ségeinek újjáválasztását. Első­KhIföldre utazik a gyöngy öttsoly most KISZ-brigád A gyóngyössolymosi Mátra Termelőszövetkezet ifjúsági munkacsapata került ki győz­tesen a járási KISZ-bizottság múlt évben meghirdetett ter­melőszövetkezeti ifjúsági mun­kacsapatok versenyében. A fi­atal lányokból alakult munka­csapat nagyobb része a kerté­szetben dolgozik, ha a munka úgy kívánta, még az ünnepna­pokat is munkahelyükön töl­tötték, hogy vállalásaiknak eleget tegyenek. Munkájukat a KISZ-bizottság 1800 forint­tal jutalmazta és példaképül állította a járás többi fiataljai elé. A 22 lány előreláthatólag márciusban utazik Prágába, ahol öt napot töltenek a ter­melőszövetkezet jutalmaként. Megtanultam, hogy csak ak­kor lehet helyem a jobb em­berek társadalmában, ha ma­sam is a vadak irtására, a va­dászatra adom a fejem. A ter­mészet fenséges csendjében férfias bátorság, nagyfokú koncentrálni tudás és kitűnő nyomismeret kell, amíg végül ott áll az ember, kezében a puska, ott áll elszántan, kemé­nyen, remegés nélkül, mond­juk a nyállal szemben és eme vetélkedésben o nyúl lesz a vesztes. Sikerül elfutnia. Ah. te dúvad tapsifüles, megijed­tél, mi? Én vagyok az em­ber! De mi egy nyúl? Egy szarvas, egy vaddisznó? Sma- fu. Az igazi vadász oroszlánra, elefántra és kafferbivalyra tör, párduccal, tigrissel csatázik, ott settenkedik a vad nyomá­ban és sohasem tudja, ő ül­dözi a vadat, vagy az őt. Ha későn tudja meg, magához emeli Nimród kartárs, a vadá­szok védarkangyala. S lehet, hogy nem rossz étek a nyúl vadasam, zsemlegombóccal, vagy a tűzdelt vaddisznócomb, de ez csak az elpuhult, nyim- nyám emberek étke lehet. Az igazi vadász bivalypecsenyét eszik, elefántormányt nasol, vagy oroszlántalpat készít ko­csonyának, párducfarokkal. ben nyolelövetü flóbertemmel, vállamon a hétlövetű brow­ninggal, oldalamon két késsel nekivágtam hát a vadonnak. Feleségem és családom köny- nyes szemmel, de alig titkolt büszkeséggel lengetett utánam egy fehérneműi, ahogyan az egy veszélyes útra induló ve­szélyes vadásszal szemben il­lik. Bevetettem magam az erdők és tisztások közé és rettenthe­tetlen bátorsággal cserkésztem be a pagonyt. A szerencse nem v-aradt hűtlen hozzám. Az egyik rekettye mögött hor­Fel hát, fel, igazi vadász­tettekre! Felmentem a Bükkbe. Ott van erdő is, mező is, víz is. felhő is, nyáron meleg is: hol találnék, ha nem itt kafferbi- valyt, vagy proszlátat. Kezem­kanást hallok: tigris. Éles és gyors lövés és mire a tigris csak egyet is röffenteni tu­dott volna, már ott feküdt utolsó előttieket rúgva. Fel a vállra a bestiát és indultam tovább^. AMg megyek tizna­pi járóföldet, amikor az egyik patak partján mit látnak sze­meim? — semmit. Mondom, ez csak oroszlán lehet. A fü­léről megismertem! Elő a fegy­vert és két lábon kúszva be­cserkésztem, mintegy tíz cen­tire, bár arasznyinál is maga­sabb volt a fű, nem tudott el­rejtőzni előlem Simba, a Bükk rettegett ura... fJivés. Utolsó előtti rúgás, fel a másik váll­ra... Leültem, hogy kissé megpi­henjek, s megigyam ebéd utáni kávémat, mert kultúrember a vadonban is legyen kultúr, amikor csörtetést hallok. Mint a műanyaglabda, úgy pattan­tam fel: kafferbivaly! Az volt, őznek álcázta magát... Mit folytassam, négy oroszlán, hat kafferbivaly, öt tigris nyomta a váltam, — amikor elefánt nélkül kénytelen voltam haza­indulni a sikeres vadászatról. Hogy mit tetszik mondani? Hogy nincs a Bükkben orosz­lán? Tényleg, tigris sincs? Ki hitte volna, jó, hogy mondani tetszett. Én onnan gondoltam, hogy a gyárilag gyártott tölté- nyes doboz tetején egy rette­netesen vicsorgó tigris van. Ha van, akkor a Bükkben is kell lennie, különben egy vacak nyúl füle lenne csak a dobo­zon... Nem igaz? Különben is, mi a különbség az én orosz­lánom és Kajevác lőtt, ötmá­zsás vaddisznója között? Va­dász, vadász! nek Horton tartott ülést a köz-, ségi nőtanács, ahol nagy volt az érdeklődők száma és a régi vezetőséggel szemben tanúsí­tott bizalomra jellemző, hogy a régi vezetőségnek nyolcvan százalékát újból megválasztot­ták. A hord nőtanács ugyanis tavaly járási viszonylatban is kiemelkedő munkát végzett* különösen a népművelés terén. A népszerű sütőtanfolyamon harminc asszony vesz részt* negyven-ötven állandó látoga­tója van a nők klubjának és az újraválasztott vezetőségnek ebben a munkában további támogatást adnak az aktívák. A következő vezetőségvá­lasztó gyűlésre Lőrinciben ke­rült sor, ahol Olasz Imréné nőtanács-titkár beszámolt a múlt évi munkáról. Az ered­mények mellett beszólt az asszonyok problémáiról, fel­adatairól. A legjobb munkát végzett asszonyok között emlí­tette a 75 éves Diviák nénit* Czakó Mihálynét, Orgonás Pál- nét, Széles Györgynét, akik sokat segítettek mind a helyi termelőszövetkezet munkájá­ban, mind a községi társadal­mi munkákban. A beszámoló­ból kitűnt az is, hogy a nőta­nács tagjai a többi tömegszer­vezetek munkáiban is tevéke­nyen részt vesznek. A vezetőségválasztás után a gyűlés részvevői még sokáig együtt maradtak, baráti be­szélgetés során cserélték ki véleményeiket. MÍPOmo 5 1365. január 31» vasárnap team

Next

/
Oldalképek
Tartalom