Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
Egy anekdota — vicc nélkül Egy állítólagos nyugati üzletember — mert nálunk mindig járnak nyugati üzletemberek, hogy témát adhassanak — ellátogatván egyik üzembe, így horkant fel: — Kérem, hogyan bírják Ilyen termelési ütemmel és fegyelemmel ezt az életszínvonalat? — Hja, kérem, nálunk szocializmust építünk! — hangzott az állítólagos nyugati üzletembernek szánt állítólagos válasz. Mint minden anekdota, így ez is magán, sőt magában hordja a túlzás, de az igazság ismérveit is. Tény és való, hogy miután nálunk jó ideje valahogy divattá vált az önostorozás fla- gellánsi dühe, szinte a gazdasági csőd hangján esünk kétségbe hibáink miatt, s nem hiszem, hogy akadna ma Magyarországon népszerűbb téma, mint saját magunkat szidni. Természetesen szigorúan a más neve alatt. Az eredmények, azok azért vannak, mert eredmények. Azt mindenki látja, mindenki tudja, minek arról beszélni. Míg a hibákat, azt mindenki látja, mindenki tudja, de miért ne csak arról beszéljünk, amikor az érdekesebb, izgalmasabb és olyan jóleső érzés, hogy ma nyugodtan beszélhetünk róla. Igen: kétségkívül egy sajátosan furcsa, játékos korszak ez, amikor egy egész generáció, amelynek nem volt gyermekkorában játéka, illetőleg nem volt szabad játszania, most bírálósdit játszik. Nem önbírálósdit, ahhoz még egy kicsit fejlődnünk kell, komolyodni, felnőttebbé érni, hogy megértsük, az a „játék” van olyan izgalmas és hasznos, — de minden bizonnyal elérkezik annak is az ideje. Ami igaz, az igaz: tettünk egynémely lépést, nem is kicsit, nem is keveset, hogy az eredmények betontalpazatán szidjuk, bíráljuk a szemközti épülő ház kétségtelen repedéseit S ami igaz, az igaz: akad is repedés bőven. Mert visszatérve az anekdotára, tényleg, valahogy a szocializmus építésének „csodája”, közgazdasági merklin, hogy egy ország, vagy közelebbről egy megye az életszínvonal-tervét túlteljesítse, azt egye, fogyassza, vegye, hordja, élvezze, ami a következő év jussa, szolgáltatása lenne, amíg a munkában, annak eredményeiben, legalábbis a részleteket tekintve, nagyon- is az idei, ez évi kötelességek felett folyjon a vita. Lehet, hogy mi, mert „szocializmust” építünk, képeseik vagyunk erre a csodára, csak az a kérdés, hogy meddig leszünk képesek? Mert a szocializmus építése nem csodákon és nemcsak vágyakon, terveken alapul, hanem sóikkal inkább a marxizmus-lenini zmiis tanításain, Ideiglenes Nemzetgyűlés s megalakítottuk az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Debrecen utcáin még füsté' lögtck a kiégett tankok, s Odahallatszott az ágyűlövés is... Tovább pergetjük az időt. 1944. december végén megalakul Egerben a Nemzeti Bi* zottság, titkárnak választják. Megindul az újjáépítés, munka, gyűlések. Nemzeti Segély. Orvosellátás kell, és élelem a gyermekeknek... Ö a megye első igazgatója. A volt Han- gya helyén, a szövetkezeti árj- ellátónál. Megmozdul a föld. Heves megyében, először M .- zőtárkányban osztják a földet ... Aztán az első összeül* Iközés. A MADISZ miatt. — A párt nem mondhat le a fiatalság szervezéséről. Legyen ikülön kommunista ifjúsági szervezet! — fogalmazta meg az aggódó gondolatokat. Ismét egy közös vonás. Mi ’egyszerű, szovjet katonákkal — legfeljebb lityenar.tig — barátkoztunk, Dezső bácsi hadvezéreikkel, Vorosilovval és Mali' novszki.ijal parolázott... . — Már Debreceniben is találkoztam Vorosilov elvtárssal, eztán később Egerben. 1945 április 10-én a szovjet parancsnokságra hívtak, a mostani Lenin út 17. szám alá. Ott volt .Vorosilov és Malinovszkij is. Tervekről, a jövőről folyt a beszélgetés. Emlékszem, megjegyeztem: „Ha én most- fiatal lennék!” Ötvenkét éves voltam akkor. Vorosilov elvtárs ;így válaszolt: Ugyam, kommui ínistában nincs öreg! művezető a munkafegyelem megsértőivel, a rendbontókkal, a selejtgyártókkal, a pazarlókkal szemben. A detki zárezám- adó közgyűlésen mondotta él az ellenőrző bizottság elnöke, hogy érdemes volt és kéllett is a kilók ügyében fellépni annak idején, mert lám, a fegyelmezett gazdálkodás, a közös védelme, a szemethunyás száműzése meghozta a gyümölcsét — kemény és megdolgozott forintokban. Tudniillik ez a határozat! Erre hoztak határozatot, s például még arra, hogy az egri Finomszerelvény* gyárban a kerékpárvilágítási garnitúra érje el a világszínvonalat. El is érte! Ha már olyan népszerű a hibákról beszélni, nyugodtan megkérdezhetjük egymást, mert mindegyikünk tud jlyan esetet elmondani, amikor egyik, vagy másik vezető elnézett kisebb hibákat, szó nélkül ment el olyan tények mellett, amelyek egymagákban még nem jelentettek világka* tasztrófát, csakhogy ... Csakhogy, ahol a kicsit elnézik, ott a nagy ellen már nem tudnak, vagy ha tudnak, nincs már erkölcsi alapjuk fellépni. Hol van olyan határozat, amely előírja a bizalmatlanságot? Szerencsére sehol. De olyan hol van, amely megtiltja az ellenőrzést? Ilyen sincs — mondhatja és mondja minden* ki és lám, mégis, egész sor olyan ember kerül bíróság elé, akit annak idején a megfelelő ellenőrzés még „sima” vállalati fegyelmivel megmenthetett volna. De ellenőrizni? — ugyan, kérem, az tapintatlanság, sőt, uram, bocsa’, még bizalmatlanság is, s nálunk az emberekkel szembeni bizalmatlanság ideje végképpen lejárt. Erre van ám határozat! Visszatérve az anekdotáira, s az állítólagos , üzletemberre Nyugatról: mi nem is akarunk olyan munkahajszát soha, amilyen a kapitalista üzemekben van. Mégis biztosak vagyunk abban, hogy az emberi energia féktelen túlhajszoiása nélkül is legyőzzük a tőkés országokat a gazdasági versenyben Fegyelmezett, szorgalmas, ötletes, termelékeny munkával.. A nem liberális határozatok nem liberális végrehajtásával nem az ember ellen, hanem éppen az emberért... Mert, ami az anekdota másik felét illeti, asz már nem anekdota, hanem húsz kemény és eredményes esztendő, világszerte elismert és megismert tett: szocializmust építünk! Gyurkó Géza j Növényvédelmi tanácskozás és kiállítás Egerben A Heves megyei Tanács, — a Hazafias Népfront, a MÉSZÖV, a Magyar Agrártu* mányi Egyesület, a Növényvédő Állomás és az AGROKER Vállalat rendezésében — február 4-én Egerben, fél tíz órai kezdettel, növényvédelmi tanácskozást tart. A Szakszerve* zeti Székház nagytermében sorra kerülő tanácskozáson elsőnek dr. Manninger G. Adolf egyetemi tanárnak, a Növényvédelmi Kutató Intézet osztály- vezetőjének előadását hallgatják meg a részvevők a szántóföldi növényvédelemről, különös tekintettel a mezei kártevők elleni védekezésre, majd dr. Bognár Sándor egyetemi docens, kandidátus előadását a szőlővédelem időszerű kérdéseiről. A növényvédelmi tanácskozást növényvédelmi kiállítás megnyitása előzi meg, amelyet az Egri Tanárképző Főiskola első emeleti dísztermében rendeznek meg. A növényvédelmi kiállítás február 3-án 14 árarakor nyílik meg. Az érdeklődők február 3—4—5-én tekinthetik meg a kiállításit, amely február negyedikéin reggel 8 óráitól délután 6 óráig tart nyitva. Hazánk 19 év óta köztársaság Ez a szó köztársaság, egyes nemzeteknél — gondoljunk a franciákra — nem egy elérhetetlen, megszerezhetetlen fogat- lom volt annak idején. Az ő szótáruk már régóta használta ezt a szót nemcsak elméletben, de gyakorlatban is. A mi szókincsünk sem szegényebb, ismertük mán- mi is a „repvblikát’’, de sajnos, hosszú évtizedeken keresztül csak elméletben. Az a rövid ideig tartó „gyakorlat”, ami 1848- és 1919-ben volt, ahhoz is kevés volt, hogy megkóstoljuk elemezzük: milyen is a köztársaság? Ma már senkinek sem tűnik fel, hogy köztársaság vagyunk^ sőt népköztársaság. Ifjú és még ifjabb nemzedékünk természetesnek veszi ezt: Hát egyáltalán lehet más államformánk is? És milyen egy másik...? Milyen? Az idősebb generáció tudna erre válaszolni: mit jelent a Ferenc József-i „boldog béke”, Horthy „király nélküli királysága”. És mit jelentett egy dátum: 1946. február 1. Ekkor kiáltották ki hazánkban a köztársaságot. Köztársaság! Különös. fenséges szó volt ez akkor. Szint« „királyként” tisztelték az egyszerű emberek. Végre elértük, végre szabadok vagyunk, mert sokakban a köztársaság és szabadság egy fogalom volt. Ma már túlhaladtuk ezt! Bebizonyosodott, hogy a köztársaság nem mindig igazi szabadság. Hiszen köztársaság Nyn- gat-Németország, az Egyesült Államok, a Dél-afrikai Unió is... Mi már népköztársaság vagyunk. Magyarország azonban nem lehetett csak úgy egyszerűdv rögtön népköztársaság. Meg kellett teremteni ehhez a kiindulópontot. És az alap, a kiindulópont volt annak idején — 19 évvel ezelőtt — a kikiáltott köztársaság. Ez tette lehetővé évtizedes lemaradásunk pótlását. Nálunk csak ebben az időszakban vált természetessé, hogy nem kellenek nagybirtokok, nincs szükség rendi kiváltságokra... Sokan ekkor ismerték meg a legálissá vált kommunista párt programját: földosztás, államosítás, proletárdiktatúra, a dolgozó emberek hatalma... Ma már szocializmust építő népköztársaság vagyunk. Dó sohase felejtsük el azt a napot, amely lehetővé tette a szocialista táborhoz tartozó, a békés egymás mellett élésért és a békéért küzdő hazánk történelmének egy jelentős fordulóját, B. Gy. cd Qlévirjság kérdez — a közlekedési ügyész válaszol — Nézze, gróf út — felelteim — talán azért, mert nekem nincs iskolám. Hat elemim van csiupán. Én jól tudom, mit jelent az iskola... Most, hogy visszapergettük az íratlan emlékkönyvet, önDobi István, az Elnöki Tanács elnöke, átnyújtja a kitüntetést. Réntelenül felvetődik néhány kérdés. — Mi volt a legnehezebb a történeimet formáló időkben, húsz évvel ezelőtt? Az embereket átállítani az új Holnap lép életbe a KRESZ módosítása. Ezzel kapcsolatban felkerestük dr. Szobószlai Istvánt, Heves megye közlekedési ügyészét, válaszoljon néhány kérdésre. Mit tart lényegesnek a KRESZ módosításában? — Mivel a forgalom hirtelen nőtt közutainkon, természetes, hogy ezt nem tudta követni az utaik szélesítése, korszerűsítése. Viszont elég sok a baleset orj szágszerte, ami arra figyelmeztette az illetékeseket, hogy nincs minden rendben, vannak elavult szabályok, amelyeket újakkal kell helyettesíteni, éppen a forgalom növekedése és a közúti közlekedés biztonsága miatt. A KRESZ-módosí- tás egyik leglényegesebb pontja az, hogy a gépjárműveket hároméveniként műszaki vizsgán;)' kell alávetni, amit a rendőrhatóság hajt végre. Ez lehetővé teszi, hogy a kimustrált, kikopott gépek ne vegye' életre. Gyűlölték a régit, várták az újat. De tartattak is tőle. Nem tudták, milyen lesz... — Es mi volt a legszebb? — Hinni, bízni a jövőben és érezni a párt tekintélyét. A főispán nem volt párttag, de nem adott ki egyetlen rendéletet. vagy utasítást sem a kommunisták nélkül... Dezső bácsi most 72 éves. Nyugdíjas, de azért dolgozik. Napi négy órán keresztül tanácsi megbízott az állami pincegazdaságnál. És munkásőr. A megyei törzsnél teljesít szolgálatot, előadásokat tart iskolákban, honvédségnél. És ápolja feleségét, aki mér hosszabb ideje betegeskedik. Ha elbeszéléseire jól figyel az ember, érezni, mintha irtott a féltés is kicsendülne szaraiból. Igen. Voltak idők... Nem mindig becsülték meg a lozzá hasonlókat. Hatvanéves korában mellőzték, nehéz fizikai munkára küldték. Nem véletlen a refrénszerű mondás: 1 — Nem árt olykor visszatér ; leinteni a múltra, a megtett útra, hogy ed ne tévedjünk... A 20. évfordulóra Budapestbe hívták és a kormányvonattal itazott Debrecenibe, ahol a Munka Érdemrend bronz fo- tozatával tüntették ki. | És találkozott a régi isme- • ősökkel, a történelmi napok < slő tanúival. j Márkusz László ‘j nek részt a közforgalomban, veszélyeztetve annak nyugalmát és rendjét, hanem roncstelepre kerüljenek, mint alkalmatlanok. Lényeges, új módosítás a motorkerékpárral való közlekedésre vonatkozik. Ezentúl a motoros és pótutasa minden esetben, minden sebességnél köteles bukósisakot viselni. Sok ember életben maradt volna, ha bukósisakot visel motorozás közben. Mit tart a leglényegesebb eredménynek az elmúlt időszak közlekedési mnnkájából? — Nem lenne helyes, ha Heves megyében a közlekedés fejlődését hagyományos módom, csak a statisztika tükrében mutatnám be, hiszen a fejlődés talán azokon a területeken a legnagyobb, ami nem is mérhető számokban. Ilyen eredmény például az, hogy a váh lalatok, intézmények és szervek vezetői — a gépjárművek üzemeltetői — kezdik megérteni, hogy a KRESZ-t nem-1 csak a gépkocsivezetőknek és gyalogosoknak „találták ki”, hanem abban sok olyan szabály van, ami a szervek vezetőire vonatkozik, s számukra ír elő kötelező szabályokat. Igaz, elsősorban a gépkocsivezető felel azért, milyen állapotban levő gépjárművel indul a közútra, milyen annak biztonsági berendezése, mégis fontos, hogy egységes állása pontunk legyen egy nagyon fontos kérdésben: a gépkocsivezető ne kapjon indulási parancsot, ha rossz a kocsija, bármilyen fontos legyen is az útja. Népgazdasági szempontból sem közömbös egy kocsi élettartamának csökkentése, de — az emberi élet sem válthat meg semmiféle tervmutatót. semmiféle gazdasági lemaradást. Milyen feladatokat kívánnak ebben az évben megvalósítani a biztonsá- gos közlekedés érdekében? — Érvényt szeretnénk szerezni annak, hogy a balesetek valamennyi okát kiderítsük, s ne csak a gépjárművezető feleljen tettéért a bíróság előtt, hanem az is, akinek hibájából a baleset bekövetkezett. Tehát éppen olyan felelős legyen a garázsmester, a szerelő, s az esetleg szabályellenesen rendelkező telepvezető, közúti karbantartásért felelő szerelő ■ is, ha rójak bizonyosodik, hogy részük van a baleset bekövetkezésében. Másik feladat* nak azt jelölném meg, hogy rendet kell teremteni a jelzőtáblák elhelyezése körül Sok ellentétes parancsot adó tábla zavarja a gépjárművezetőket közutainkon. Sok helyen tai lálkozunk ellenőrzéseink sarán olyan táblákkal, amik például fák alatt, „jól álcázva” maradtak sorsukra, és senki nem tartja be őkét. Nem is látja. Ez volt többek között oka a kettős halálos balesetnek a bervai sorompónál az elmúlt esztendőben. Szeretnénk elérni ebben az évben, hogy a városi tanácsok és az ingatlankezelő vállalatok megvizsgálnák, s rendbe hoznák a lógó, csurgó csatornákat, mert ez nagy baleseti veszélyt rejt magában: a gyalogosok — kerülve a nyakúiéba csurgó vizet — lelépnek a járdáról. Ez annál is veszélyesebb, mert esős, havas időben a gépjárművezető számára az út- és látási viszonyok is rosszabbak. Legközelebbi feladataink egyike, hogy érvényt szerezzünk a KRESZ 5. §. (2) bekezdés j.) pontja alapján annak, hogy rendeljék el az állati erővel vont járművek hajtői részére is az engedély megszerzését. A lovas kocsik — különösen' a betakarítás idején — nagyon sok esetben okoznak balesetet, mert hajtőik sokszor ittasak, s ha nem, akkor siem mérik fel a jelentőségét annak, mit jelent a kivilágí- tatlan kocsi a nagy esti forgalomban. Még egy lényeges: a tanácsok léptessenek életbe szabályrendeletet annak érdekében, hogy egy utcában egyszerre csak egy felbontás legyen, s ami talán ennél is több, hogy a felbontott útszakasz rendbe hozásának határidejét — ha kall, büntetéssel is — biztosítsák. Mindazok az intézkedések, amelyek a megyében a balesetek megelőzését szolgálják, csak úgy lesznek hathatósak és határozottan végrehajthatók, ha abban- a lakosság legteljesebb egyetértésével találkozunk. Mert a közúti rend és fegyelem fenntartása, a balesetmentes közlekedés nemcsak a rendőrség és az ügyészség feladata, hanem az egész társadalom ügye — fejezte be nyilatkozatát dr. Szoboszlai István. pénzt kicsikarni ' Többször is jártam nála iskolai segélyért, vitatkoztunk, veszekedtünk. Egyszer így szólt: — Mondja, miért olyan szívügye magának; az iskote? közgazdasági lehetőségeken, a tervgazdálkodás tényein. — Hja, kérem — jegyezte meg e kérdés kapcsán valaki —, ide vezet az a nagy liberalizmus! Ez a szó, vagy hogy inkább fogalom, az utóbbi időben rendkívül népszerű lett, — külföldön is, de szűkebb pátriánkban is. És ez sem csodálatos! A közös gyökér kimutatható: a kispolgári fecsegés, a felületből a mélységre való következtetni akarás, s talán még az alig titkolt tapsikolás is, hogy lám, mi megmondtuk! Megmondtuk; itthon; megmondtuk: külhonban. AM csak egy Mcsit is figyelemmel kíséri az ország vezetését, különböző megnyilatkozásokat. párt- és kormányhatározatokat. az jó szerint csak naivságból, vagy legalábbis, felületességből szólhat holmi liberalizmusról, — általában. Általában, — mert konkrét esetekben igenis tapasztalható, — van és kárt okoz a liberalizmus, amely nem határozatokban, hanem azok végrehajtásában jelentkezik. Lám, mennyire fedi a dolgozó nép józan többségének akaratát a Munka Törvénykönyvének jelentős módosítása! Ki vádolhatja ezt a határozatot liberalizmussal? S M a többit: a párt és kormány határozatait, a mezőgazdaság, az ipar, a tudomány, a kultúra, vagy az egészségügy számos területére vonatkozóan? De hát ezeket a határozatokat emberek hajtják végre, olyanok is — nagy többségükben —, akik következetesek, értik és megértik a határozatok lényegét és célját, de olyanok is, akik ugyan értik, de megérteni nem tudják, vagy nem akarják, mert kényelmesebb, nyugodtabb és első látszatra népszerűbb is ez. Hol van például arra határozat, hogy a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál Gyöngyösön 70 napról 300 nap fölé emelkedjék az igazolatlan mulasztások száma? Hol volt olyan határozat, amely például előírta volna, hogy az egri 20 ágyas reumakórház lehetőleg minél később készüljön el? Hol olyan határozat, amely például előírja, hogy egyetlen vállalat, egyetlen év alatt 3,5 millió forint kötbért fizessen ki? Vagy hol van arra határozat, hogy művezetők kölcsönöket vegyenek fel, ajándékokat fogadjanak el beosztottaktól, mint ez előfordult a MátravidéM Fémműveknél? Elképzelhető például, hogy milyen eredménnyel léphet fel — ha egyáltalán elképzelhető, hogy fellép — az ilyen Ismét előkerült egy sárguló okmány, amely arról tanúskodik, hogy a kormány több mint 20 millió pengőt adott az egri iskolák felújítására. — Gróf Teleky volt a kultuszminiszter. Nehéz volt tőle
